Magyar Nemzet, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)

1979-12-01 / 281. szám

K01Békéxs;bal^,''r,A* -escsava, Dorkovifs s<v t u r«l»fon: í2-,2, Wk /U m Al i *f?-?C733-0459 \ A Ifi 7 AT “ 1.20 lorinf ff ■ /I ■ B 1//8 §§ Ilii |||i f §|j§f §f 1979. december I ITlllgJllI I il llllil I A HAZAFIAS -NÉPFRONT LAPJA • V­alóság­ismeret „Vajon... van-e még or­szág, és hány, ahol nem kö­telező érettségizni történe­lemből, a valóságismeret, a hazaszeretetre nevelés leg­fontosabb tantárgyából?” A kérdést lapunk 1978. június 17-i számában tettük föl, egy jónevű gimnázium érett­ségijéről beszámolva, és a kérdésre a választ, ha több mint egy év elteltével is, végre megkaptuk. Az okta­tási miniszter rendelete 1981-től ismét kötelezővé te­szi a középiskolákban az érettségit történelemből. Jobb későn, mint soha — mondhatnék —, hiszen tu­dósok, nevelési szakembe­rek, írók, politikusok régóta helytelenítik a történelem elhagyását a kötelező érett­ségi tárgyak sorából. Sokan vallják, hogy a négy év munkáját összegező vizsga nem nyújthat meggyőző ké­pet a maturandus felnőtt­ségéről, ha e vizsgából ép­pen az a tantárgy hiányzik, amelyben a valóságlátásról, a társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatok fej­lődéséről, az emberiség tör­ténetének előrehaladásáról, a nemzeti önismeretről, a világ előrehaladó mozgásá­ról kell számot adni.­­ A kérdés ellentmondásos­,­ságát csak súlyosbítja, hogy a történelem érettségi vizs­gát nagyjából akkor töröl­ték el amidőn Be­rend T.­tván professzor és munka­társai kidolgozták, majd nagy sikerrel bevezették né­hány középiskolában e tan­tárgy új koncepcióját. A Magyar Tudományos Aka­démia és az Oktatási Mi­nisztérium közös kísérlete ismét igazolta, hogy a tör­ténelemnek, mint a társa­dalom összfolyamatát a le­hetőség szerinti teljesség­ben bemutató tárgynak a tanítása szilárd alapokat ad a felnövekvő nemzedé­kek szélesebb körű társada­lomtudományi felkészítésé­hez. A kísérletben részt nem vevő középiskolákban azonban a diákok már a harmadik osztálytól kezdve alig tanulták a történelmet, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy talajtalanná vált éppen a legújabb kor irodalmának oktatása, mert hiányoztak ehhez a szilárd történelmi ismeretek — hor­­ribile dictu, egy hamisan értelmezett elképzelés nyo­mán, a lexikanizmus elleni harc jegyében még a leg­szükségesebb tények és év­számok is. Jelentős hiányosságot kü­szöbölt ki tehát az oktatási miniszter rendelete, és szív­ből örülünk, hogy a rendel­kezés végre minden közép­iskolában visszaállítja jo­gaiba a világnézeti nevelés­nek, az önismeretnek, a ha­zaszeretetnek, az emberi társadalom fejlődési törvé­nyei megértésének e legfon­tosabb tantárgyát. Most már csak az szükséges, hogy va­lamennyi iskola és tanár is fe­lism­erje­­a­ történelem je­lentőségét, és értse helyesen azt a fontos marxi mondást, hogy a történelem „valósá­gos egyének valóságos élet­folyamatát " Gábor István Pa­r­b­ess étt éli­ ­­­thanunk reggeltől estig. Hazaérve magunkra zárjuk lakásunk, ajtaját, kivűl re­kesztjük a világot. Pedig rengeteg mondanivalónk lenne, gondolatok, megfi­gyelések, amelyeket azon­ban egyre ritkábban cseré­lünk ki egymással. Alkalom pedig lenne hasznos és okos szavú eszmecserére, megvi­tatására mindannak, amit életünkben, munkánkban bosszantónak és megváltoz­­tatandónak ítélünk. A közelmúltban a nép­front budapesti bizottsága szervezett hasznos beszélge­téssorozatot Hogyan dolgoz­zunk, hogyan éljünk cím­mel. Maga a kezdeményezés egyértelműen hasznos, hi­szen a mai, bezárkózó, be­felé forduló életben létfon­tosságú a párbeszéd fóru­mainak fenntartása, létfon­tosságú a mégis­ aktívak, a még­is­ érdeklődők bölcs gyü­lekezetben való egybegyűj­tése. Szomorú is egyúttal e sorozat, hiszen megszerve­zésére tán nem lett volna szükség, ha léteznének még a mindennapok spontán ba­ráti, munkatársi, lakóhelyi tapasztalatcseréi, ha köny­­nyedén és belső igényünk­től hajtva naponta szület­nének életképes közösségek. Így azonban szükséges is, fontos is volt a művelődés­­politikai­­ munkabizottságok­nak ez a vitasorozata, ame­lyen alkalmanként meglehe­tősen kevesen vettek ugyan részt, mégis mindnyájunk életéből, munkájáról szóltak felelősséggel e kevesek. Pél­dául arról, hogy társadal­munkban még mindig érez­hető az ellentét a ,,fehér­köpenyesek” és a munkások között, hogy a baráti körök is szigorúan szakmai és ér­­dekazonossági alapon szer­veződnek meg, hogy már le­tűnt­ évek maradványaként még mindig érezhető egy bizonyos értelmiségellenes hangulat, hogy a lakótele­pi életforma és az elhara­pódzó anyagiasság követ­keztében mind több a szel­lemileg veszélyeztetett gyer­mek, hogy az oly annyira fontos és propagált takaré­kosság idején a vállalatok és a társadalmi szervek ve­zetőinek is személyes jó példával kellene elöljár­­niuk, nem pedig, miként te­szik ezt egyesek még min­dig, a közhangulatot felbor­zoló pazarlással. Szókimondó és igazságke­reső vitákat rendezett a népfront budapesti bizott­sága s mindazok, akik e be­szélgetéseken részt vettek, tán örültek is az őszinte esz­mecseréknek. A demokratizmus — tud­juk — érzékeny jószág. Ha csak a gondok feltárására szorítkozik, ha csak jegyző­könyveket gyártó megbe­szélésekben merül ki, ha­mar elcsenevészül, elsorvad. Ha a feltárt égető gondok­ra nem születnek megnyug­tató intézkedések, ha az or­voslás módjairól nem tájé­koztatjuk azokat, akik a betegséget feltárták, akkor hiába ismerjük jól — elv­ben —­ a demokratizmus já­tékszabályait. Megeshet ak­kor, hogy a most még lel­kesek is csalódottan maguk­ra zárják lakásuk ajtaját A vitasorozat értékelésekor erre is gondolni kell. Vértessy Péter Határozatban ítélte el az ENSZ-közgyűlés a Camp David-i megállapodást A külpolitikai helyzet­­ IRÁN nem az egyetlen pont a világpolitikában, ahonnét „elektromos szikrák” pattannak ki, de kétségkívül egyike a ..■legforróbbakin'aik”. Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Ta­nács ülését kezdeményezve hivatkozott arra, hogy az iráni helyzet súlyos nemzetközi feszültségekkel terhes, s az ő jel­­lemzése szerint ez a válság talán még aggasztóbb, mint ami­lyen az 19­­2-es kubai rakétakrízis volt. Nem is igen volt még precedens rá, hogy a világi szervezet főtitkára kérje a BT ösz­­szehívását, s hogy most Waldheim már körülbelül egy hete fáradozik ezen, jelzi aggodalmainak a súlyosságát, de azt is egyben­, hogy a kiútkeresés maga is mennyire bonyodalmas, és milyen hatalmasa­k az akadályok, amelyeket az útból el kellene távolítani. Az Egyesült­ Államokkal a mélypontra zuhant a kapcsolata Iráninak, s már réges-régen túl vagyunk azon a határon, ami­kor a felek megelégednek a szópárbajjal. Teherán minden­esetre riadókészültségbe helyezte haditengerészetét és gondo­san vigyázza légi terének a sértetlenségét. Ez a fajta izgatott­ság nem is csodálható, hiszen Washingtonban egyre többen és egyre többet emlegetik, vajon nem jött-e el az ideje, hogy a kormányzat ,,erőt vegyen magán" és mutasson erőt a túszo­kat még mindig fogva tartó Iránnal szemben. Egyelőre még vetélytársainak egyike-mási­ka is egyetértéséről és­­együttérzé­séről''’ biztosítja Cartert, de nagyon valószínű hogy a válasz­tási küzdelem felpörgetésével ez a szolidaritás gyengülni fog, és a kormányzat kritikai kereszttűzbe kerül határozatlansága miatt és azért, mert eltűri „a hanta megalázását”. A Frankfurter Allgemeine közel-keleti, irodavezetője a mi­nap azt írta vezércikkében hogy Khomeiniék szántszándékosa, az Egyesült Államok lejáratására törekszenek, mégpedig az egész világ szemében, s az amerikai tekintély az­ egész arab világ­ban alapjaiban ásodik alá. S miközben Khomeiniék ,jkoco£rontálnak" véle, ügyes taktikával biztosítják a hátaikat a harmadik világ, illetve a Szovjetunió irányában. Úgy hírlik, hogy Teherán fegyverszünetet kötött Kabullal, és a Nyugat- Afgan­sztárban ténykedő zenyüiöket a rendszer ellen vívott ge- 'lahareuk, beszún, Kefére ..­zo.jtollas. föl Ezáltal jelentős erők szabadultak föl, és ezek a Pakisztánijal határos hegy­ .dé­kán volta­k, bevet­hetők­. Hafizullah Aminnek tehát az utóbb, hetekben sikerült megszilárdítani és stabilizálni a helyzetét. Az Idegesség Washingtonban szintén erősen érezhető. Ennek jele, hogy a State Department hiva­tal­osan­ fil­trá­kozott a TASZSZ-nak egy jelentése miatt, am­iben arról volt szó, hogy olajmunikásoknak álcázott amerikai katonáikat helyezték el nagy számban Szaúd-Arábiában. A külügyminisztér­ium ezzel egyidejűleg cáfolta azt is, hogy leszállási engedélyt kért volna csapatszállító repülőgépek részére Portugáliától és Görög­­országiól. Ca­rterék úgy látszik, próbálnak ellenállni a nyomás­nak, hogy katonailag avatkozzanak be, de mint a Neue Zürcher Zeitung washingtoni tudósítója írja nagy fejtörést okoz a szá­mukra hogy a túszok kiszabadításával egyetemben nagyha­talmi presztízsüket miként tudnák helyreállítani. A* E­MZ-kö*g*nlé* határozatban ítéltr­ől a lamp­­lavid-i m­i‘­tata­pollast New Yorkból jelenti a Reu­ter. Az ENSZ-közgyűlés pén­tekre virradóra határozatot fogadott el, amelyben megidé­­lyegyzi az Egyiptom és Izrael által a Palesztina­ nép és más arab népek érdeké­nek sem­­mi­bevételivel kötött Camp David-i különmegállapodást. A határozatban, amelyet 75 szavazattal, 33 ellenszavazat­tal, 37 tartózkodás mellett fogadta­k el, a közgyűlés ér­vénytelennek nyilvánítja a szerződést a palesztinai nép jövőjének meghatározása szem­pontjából s elutasítja azokat a tételeit, amelyek semmibe veszik, sértik vagy tagadják a Palesztina­ nép elidegeníthe­tetlen jogait. Egy másik jogerős határo­zatában a világszervezet fel­szólítja a Palesztinai Felsza­badítási Szervezetet, hogy egyenjogú félként vegyen részt minden — a közel-keleti ren­dezett célzó — akcióban, erő­feszítésben és értekezleten. Ezt a határozatot 117 ENSZ- tagállam támogatta szavazatá­val. Egyiptom és az Egyesült Ál­lamok különféle ügyrendi ki­fogásokkal igyekezett megaka­dályozni a fenti állásfoglalá­sok megszületését. Egyiptom megkísérelte kétharmados sza­vazattöbbséghez kötni a hatá­rozatok elfogadását. A tagor­szágok azonban szavazataik­kal meghiúsították ezeket a próbálkozásokat. A Camp Da­­vid-i alkut elvető határozati javaslat ellen szavazott többek között Egyiptom, Izrael, az Egyesült Államok, valamint az EGK tagországai közül nyolc. A kilencedik — Fran­ciaország — tartózkodott. Véget ért a Legfelső Tan­ác­s ülésszaka Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa egyhangúlag elfogadta a jövő évi népgazdasági és szo­ciális tervet, valamint a költ­ségvetést. Ezt követően a Szovjetunió­­népi ellenőrzéséről szóló tör­vénytervezetet Nyik­olaj Tyi­­honov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács első elnökhelyettese terjesztette elő. Hangsúlyozta: a törvénytervezet elősegíti a szocialista törvényesség foko­zott érvényre jutását, még jobban bevonja a dolgozókat a szovjet állam ügyeinek igaz­gatásába. A népi­ ellenőrzés feladata, hogy elősegítse az SZKP, a Legfelső Tanács és a Minisztertanács határozatai­nak megvalósítását, segítse a szovjet állam gazdasági építő­­munkájának sikeres folytatá­sát. A törvénytervezetet, a Leg­felső­ Tanács egyhangúlag el­fogadta. A Szovjetunió bírósá­gairól, ügyészségéről, a gazda­sági döntőbíróságról és az ügyvédi munkáról szóló tör­vények tervezetét Mihail Gor­bacsov, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi­ Bizottság titkára ,terjesztette elő. Hang­súlyozta, hogy a tervezetet, az illetékes bizottságok­ gondosan áttanulmányozták. A terveze­tek elfogadása szabályozza az igazságügyi szervek munkáját, fokozottan érvényre juttatja a szocialista törvényességet. A Legfelső Tanács a törvé­nyeket egyhangúlag elfogadta. Ezzel a Legfelső Tanács ülésszaka befejezte munkáját. A pénteki ülésen részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezs­­ny­evvel. Irán nem vesz részt a BBT ma kezdődő ülésén Mexikó nem engedi be a salit Teheránból jelenti a Reuter. Jorge Castaneda mexikói kül­ügyminiszter pén­teken hajnal­ban bejelentette, hogy nem engedik vissza az országba Reza Pahlavit. A mexikói nyilatkozat alig néhány órával azt követően hangzott el, hogy Pahlavi or­vosai kijelentették: páciensük kielégítő állapotban van, s hamarosan elhagyhatja az Egyesült Államokat. Castane­da újságírók előtt most leszö­gezte: a volt sah távozása óta ,­a helyzet alapvetően megvál­tozott, s ilyen körülmények között Reza Pahlavi visszaté­rése nem szolgálja Mexikó nemzeti érdekeit”. Washingtonban az első je­lentések szerint meglepetéssel fogadták ugyan, de nem kom­mentálták a mexikói döntést. Hivatalos személyiségek csu­pán annyit közöltek, hogy a külügyminisztérium egyelőre lisztezni kívánja, „mi is tör­tént tulajdonképpen". A wa­shingtoni külügyminisztérium szóvivője a megbuktatott sah befogadását megtagadó mexi­kói döntéssel kapcsolatosan egyelőre csupán azt a korábbi álláspontot ismételte meg, hogy Reza Pahlavi „elutazá­sának időpontja és maga az úticél kizárólag az ex-sahtól függ". Anvar Szadat egyiptomi el­nök — válaszul a mexikói köz­lésre — megerősítette, hogy országa „bármely pillanatban" kész befogadni a­ bukott iráni császárt. Az MTI washingtoni érte­sülései szerint amerikai poli­tikai és katonai körökben ugyanakkor nem tartják kívá­natosnak ezt a megoldást, mert attól tartanak, hogy Pah­lavi egyiptomi tartózkodása veszélybe sodorhatná nemcsak a Szadat-rendszert, hanem a térség valamennyi amerika­­barát kormányzatát. Az AP jelenti: az Egyesült Államok teheráni nagykövet­ségét megszállva tartó „iszlám diákok” ugyanakkor nyilatko­zatban fejtették ki: „nem szol­gálná az Egyesült Államok ér­dekeit, ha a volt sah Egyip­tomba távozna”. Kijelentették: ha Szadat befogadja Reza­­Pahlavit, ez a lépés „nyugta­lanságot keltene az egész kö­zel-keleti térségben”. Megerő­sítették, hogy ragaszkodnak a volt császár Iránnak történő kiadatásához. „Nem hisszük, hogy az Egye­sült Államok elnöke és más vezető amerikai személyiségek humanitárius megfontolások­ból vonakodnának kiadni a volt iráni sahot” —­ jelentette ki külföldi újságírók­­ előtt Khomeini ajatollah.­­ „Ha valóban humánusak lennének, akkor nem hangoztatnák, hogy készek harmincöt millió iránit gazdasági blokád alá venni, kitenni az éhhalálnak, s végül háborút erőszakolni Iránra. Washington ilyen ál­láspontjának talán az a leg­valószínűbb oka, hogy az ott hatalmon levő személyek tud­ják, milyen bűnöket követett el az Egyesült Államok az áru­ló sah közreműködésével.” A TASZSZ teheráni tudósí­tója rámutat arra, hogy Kho­meini megismételte: „ha az Egyesült Államok kiadja az iráni népnek a sahot — aki évtizedeken keresztül foszto­gatta az országot és számos iráni meggyilkolásában bűnös­t, abban az esetben Irán sza­badon engedi az amerikai tú­szokat még akkor is, ha bű­nösek.” . Az iráni vezető sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a nyugati sajtó mindenféle ko­holmányokat terjeszt az irá­ni forradalomról. Szadegh Ghotbzadek kül­ügyminiszter tévébeszédben követelte: az Egyesült Álla­mok szolgáltassa ki a volt sa­hot, hogy bíróság elé állítsák. Kijelentette, hogy az amerikai túszokat­ fogva tartó diákok cselekedete nem zsarolás az Egyesült Államokkal szemben. „Az Egyesült Államok zsarolt bennünket huszonöt éven át , és az utóbbi kilenc hónap fo­lyamán” — mondta. Mint az AP közli, az iráni külügyminiszter sajtóértekez­leten jelentette A be: Irán nem­­ küldi el képviselőjét a Bizton­­sági Tanács szombatra terve­zett ülésére. Megismételte, hogy az iszlám forradalmi ta­nács e testületet nem tartja illetékesnek arra, hogy vitára tűzze az amerikai—iráni vi­szony kérdését. Leszögezte, hogy Irán a BT semmilyen­­ határozatát sem tartja magára nézve kötelezőnek. , E­gy New­ York-i AF­P-hír arról számol be az ENSZ szó­vivőjének közlése szerint, hogy a Biztonsági Tanács előrelát­hatólag szombat délután (kö­zép-európai idő szerint) ül össze az amerikai—iráni vál­ság megvitatására. Nem szünetelnek az arab világban az Amerika-ellenes tüntetések — közli ugyancsak az AFP. Pénteken délben a kuvaiti fővárosban, az Egye­sült Államok nagykövetségé­nek környékén több ezren tün­tettek Washington Irán-elle­­nes politikája miatt. A kuvai­ti biztonsági erők könnygáz­­gránátokkal oszlatták szét a tömeget. A másfél órás fel­vonulás résztvevői fegyelme­zett magatartást tanúsítottak. A washingtoni külügyminisz­térium „köszönetet mondott” a kuvaiti hatóságoknak, amiért megakadályozták, hogy a tün­tető tömeg az amerikai nagy­­követség közvetlen közelébe jusson. Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában gumibotokkal és vízágyúkkal felszerelt roham­rendőrök összecsaptak három­száz muzulmán diákkal, akik Khomeini mellett tüntettek. Ugyanaznap bomba robbant Manilában az amerikai nagy­­követség kertjében. Sérülés nem történt. A­ TASZSZ arról értesült, hogy az Egyesült Államokban tartózkodó Dajan volt izraeli külügyminiszter, Chicagóban tartott sajtókonferenciáján fel­ajánlotta: Izrael „kész az Egyesült Államok rendelkezé­sére bocsátani légitámaszpont­jait és más katonai létesítmé­nyeit, ha katonai lépésre szán­ná el magát Iránnal szemben’’. A UPI jelenti: A hágai nem­zetközi bíróság közölte, hogy december 10-én szándékozik első tárgyalását megtartani az Egyesült Államok és Irán vi­szályának ügyében.

Next