Magyar Nemzet, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)
1979-12-01 / 281. szám
K01Békéxs;bal^,''r,A* -escsava, Dorkovifs s<v t u r«l»fon: í2-,2, Wk /U m Al i *f?-?C733-0459 \ A Ifi 7 AT “ 1.20 lorinf ff ■ /I ■ B 1//8 §§ Ilii |||i f §|j§f §f 1979. december I ITlllgJllI I il llllil I A HAZAFIAS -NÉPFRONT LAPJA • Valóságismeret „Vajon... van-e még ország, és hány, ahol nem kötelező érettségizni történelemből, a valóságismeret, a hazaszeretetre nevelés legfontosabb tantárgyából?” A kérdést lapunk 1978. június 17-i számában tettük föl, egy jónevű gimnázium érettségijéről beszámolva, és a kérdésre a választ, ha több mint egy év elteltével is, végre megkaptuk. Az oktatási miniszter rendelete 1981-től ismét kötelezővé teszi a középiskolákban az érettségit történelemből. Jobb későn, mint soha — mondhatnék —, hiszen tudósok, nevelési szakemberek, írók, politikusok régóta helytelenítik a történelem elhagyását a kötelező érettségi tárgyak sorából. Sokan vallják, hogy a négy év munkáját összegező vizsga nem nyújthat meggyőző képet a maturandus felnőttségéről, ha e vizsgából éppen az a tantárgy hiányzik, amelyben a valóságlátásról, a társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatok fejlődéséről, az emberiség történetének előrehaladásáról, a nemzeti önismeretről, a világ előrehaladó mozgásáról kell számot adni. A kérdés ellentmondásos,ságát csak súlyosbítja, hogy a történelem érettségi vizsgát nagyjából akkor törölték el amidőn Berend T.tván professzor és munkatársai kidolgozták, majd nagy sikerrel bevezették néhány középiskolában e tantárgy új koncepcióját. A Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatási Minisztérium közös kísérlete ismét igazolta, hogy a történelemnek, mint a társadalom összfolyamatát a lehetőség szerinti teljességben bemutató tárgynak a tanítása szilárd alapokat ad a felnövekvő nemzedékek szélesebb körű társadalomtudományi felkészítéséhez. A kísérletben részt nem vevő középiskolákban azonban a diákok már a harmadik osztálytól kezdve alig tanulták a történelmet, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy talajtalanná vált éppen a legújabb kor irodalmának oktatása, mert hiányoztak ehhez a szilárd történelmi ismeretek — horribile dictu, egy hamisan értelmezett elképzelés nyomán, a lexikanizmus elleni harc jegyében még a legszükségesebb tények és évszámok is. Jelentős hiányosságot küszöbölt ki tehát az oktatási miniszter rendelete, és szívből örülünk, hogy a rendelkezés végre minden középiskolában visszaállítja jogaiba a világnézeti nevelésnek, az önismeretnek, a hazaszeretetnek, az emberi társadalom fejlődési törvényei megértésének e legfontosabb tantárgyát. Most már csak az szükséges, hogy valamennyi iskola és tanár is felismerjea történelem jelentőségét, és értse helyesen azt a fontos marxi mondást, hogy a történelem „valóságos egyének valóságos életfolyamatát " Gábor István Parbess étt éli thanunk reggeltől estig. Hazaérve magunkra zárjuk lakásunk, ajtaját, kivűl rekesztjük a világot. Pedig rengeteg mondanivalónk lenne, gondolatok, megfigyelések, amelyeket azonban egyre ritkábban cserélünk ki egymással. Alkalom pedig lenne hasznos és okos szavú eszmecserére, megvitatására mindannak, amit életünkben, munkánkban bosszantónak és megváltoztatandónak ítélünk. A közelmúltban a népfront budapesti bizottsága szervezett hasznos beszélgetéssorozatot Hogyan dolgozzunk, hogyan éljünk címmel. Maga a kezdeményezés egyértelműen hasznos, hiszen a mai, bezárkózó, befelé forduló életben létfontosságú a párbeszéd fórumainak fenntartása, létfontosságú a mégis aktívak, a mégis érdeklődők bölcs gyülekezetben való egybegyűjtése. Szomorú is egyúttal e sorozat, hiszen megszervezésére tán nem lett volna szükség, ha léteznének még a mindennapok spontán baráti, munkatársi, lakóhelyi tapasztalatcseréi, ha könynyedén és belső igényünktől hajtva naponta születnének életképes közösségek. Így azonban szükséges is, fontos is volt a művelődéspolitikai munkabizottságoknak ez a vitasorozata, amelyen alkalmanként meglehetősen kevesen vettek ugyan részt, mégis mindnyájunk életéből, munkájáról szóltak felelősséggel e kevesek. Például arról, hogy társadalmunkban még mindig érezhető az ellentét a ,,fehérköpenyesek” és a munkások között, hogy a baráti körök is szigorúan szakmai és érdekazonossági alapon szerveződnek meg, hogy már letűnt évek maradványaként még mindig érezhető egy bizonyos értelmiségellenes hangulat, hogy a lakótelepi életforma és az elharapódzó anyagiasság következtében mind több a szellemileg veszélyeztetett gyermek, hogy az oly annyira fontos és propagált takarékosság idején a vállalatok és a társadalmi szervek vezetőinek is személyes jó példával kellene elöljárniuk, nem pedig, miként teszik ezt egyesek még mindig, a közhangulatot felborzoló pazarlással. Szókimondó és igazságkereső vitákat rendezett a népfront budapesti bizottsága s mindazok, akik e beszélgetéseken részt vettek, tán örültek is az őszinte eszmecseréknek. A demokratizmus — tudjuk — érzékeny jószág. Ha csak a gondok feltárására szorítkozik, ha csak jegyzőkönyveket gyártó megbeszélésekben merül ki, hamar elcsenevészül, elsorvad. Ha a feltárt égető gondokra nem születnek megnyugtató intézkedések, ha az orvoslás módjairól nem tájékoztatjuk azokat, akik a betegséget feltárták, akkor hiába ismerjük jól — elvben — a demokratizmus játékszabályait. Megeshet akkor, hogy a most még lelkesek is csalódottan magukra zárják lakásuk ajtaját A vitasorozat értékelésekor erre is gondolni kell. Vértessy Péter Határozatban ítélte el az ENSZ-közgyűlés a Camp David-i megállapodást A külpolitikai helyzet IRÁN nem az egyetlen pont a világpolitikában, ahonnét „elektromos szikrák” pattannak ki, de kétségkívül egyike a ..■legforróbbakin'aik”. Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács ülését kezdeményezve hivatkozott arra, hogy az iráni helyzet súlyos nemzetközi feszültségekkel terhes, s az ő jellemzése szerint ez a válság talán még aggasztóbb, mint amilyen az 192-es kubai rakétakrízis volt. Nem is igen volt még precedens rá, hogy a világi szervezet főtitkára kérje a BT öszszehívását, s hogy most Waldheim már körülbelül egy hete fáradozik ezen, jelzi aggodalmainak a súlyosságát, de azt is egyben, hogy a kiútkeresés maga is mennyire bonyodalmas, és milyen hatalmasak az akadályok, amelyeket az útból el kellene távolítani. Az Egyesült Államokkal a mélypontra zuhant a kapcsolata Iráninak, s már réges-régen túl vagyunk azon a határon, amikor a felek megelégednek a szópárbajjal. Teherán mindenesetre riadókészültségbe helyezte haditengerészetét és gondosan vigyázza légi terének a sértetlenségét. Ez a fajta izgatottság nem is csodálható, hiszen Washingtonban egyre többen és egyre többet emlegetik, vajon nem jött-e el az ideje, hogy a kormányzat ,,erőt vegyen magán" és mutasson erőt a túszokat még mindig fogva tartó Iránnal szemben. Egyelőre még vetélytársainak egyike-másika is egyetértéséről ésegyüttérzéséről''’ biztosítja Cartert, de nagyon valószínű hogy a választási küzdelem felpörgetésével ez a szolidaritás gyengülni fog, és a kormányzat kritikai kereszttűzbe kerül határozatlansága miatt és azért, mert eltűri „a hanta megalázását”. A Frankfurter Allgemeine közel-keleti, irodavezetője a minap azt írta vezércikkében hogy Khomeiniék szántszándékosa, az Egyesült Államok lejáratására törekszenek, mégpedig az egész világ szemében, s az amerikai tekintély az egész arab világban alapjaiban ásodik alá. S miközben Khomeiniék ,jkoco£rontálnak" véle, ügyes taktikával biztosítják a hátaikat a harmadik világ, illetve a Szovjetunió irányában. Úgy hírlik, hogy Teherán fegyverszünetet kötött Kabullal, és a Nyugat- Afgansztárban ténykedő zenyüiöket a rendszer ellen vívott ge- 'lahareuk, beszún, Kefére ..zo.jtollas. föl Ezáltal jelentős erők szabadultak föl, és ezek a Pakisztánijal határos hegy .dékán voltak, bevethetők. Hafizullah Aminnek tehát az utóbb, hetekben sikerült megszilárdítani és stabilizálni a helyzetét. Az Idegesség Washingtonban szintén erősen érezhető. Ennek jele, hogy a State Department hivatalosan filtrákozott a TASZSZ-nak egy jelentése miatt, amiben arról volt szó, hogy olajmunikásoknak álcázott amerikai katonáikat helyezték el nagy számban Szaúd-Arábiában. A külügyminisztérium ezzel egyidejűleg cáfolta azt is, hogy leszállási engedélyt kért volna csapatszállító repülőgépek részére Portugáliától és Görögországiól. Carterék úgy látszik, próbálnak ellenállni a nyomásnak, hogy katonailag avatkozzanak be, de mint a Neue Zürcher Zeitung washingtoni tudósítója írja nagy fejtörést okoz a számukra hogy a túszok kiszabadításával egyetemben nagyhatalmi presztízsüket miként tudnák helyreállítani. A* EMZ-kö*g*nlé* határozatban ítéltről a lamplavid-i mi‘tatapollast New Yorkból jelenti a Reuter. Az ENSZ-közgyűlés péntekre virradóra határozatot fogadott el, amelyben megidélyegyzi az Egyiptom és Izrael által a Palesztina nép és más arab népek érdekének semmibevételivel kötött Camp David-i különmegállapodást. A határozatban, amelyet 75 szavazattal, 33 ellenszavazattal, 37 tartózkodás mellett fogadtak el, a közgyűlés érvénytelennek nyilvánítja a szerződést a palesztinai nép jövőjének meghatározása szempontjából s elutasítja azokat a tételeit, amelyek semmibe veszik, sértik vagy tagadják a Palesztina nép elidegeníthetetlen jogait. Egy másik jogerős határozatában a világszervezet felszólítja a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, hogy egyenjogú félként vegyen részt minden — a közel-keleti rendezett célzó — akcióban, erőfeszítésben és értekezleten. Ezt a határozatot 117 ENSZ- tagállam támogatta szavazatával. Egyiptom és az Egyesült Államok különféle ügyrendi kifogásokkal igyekezett megakadályozni a fenti állásfoglalások megszületését. Egyiptom megkísérelte kétharmados szavazattöbbséghez kötni a határozatok elfogadását. A tagországok azonban szavazataikkal meghiúsították ezeket a próbálkozásokat. A Camp David-i alkut elvető határozati javaslat ellen szavazott többek között Egyiptom, Izrael, az Egyesült Államok, valamint az EGK tagországai közül nyolc. A kilencedik — Franciaország — tartózkodott. Véget ért a Legfelső Tanács ülésszaka Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a jövő évi népgazdasági és szociális tervet, valamint a költségvetést. Ezt követően a Szovjetuniónépi ellenőrzéséről szóló törvénytervezetet Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese terjesztette elő. Hangsúlyozta: a törvénytervezet elősegíti a szocialista törvényesség fokozott érvényre jutását, még jobban bevonja a dolgozókat a szovjet állam ügyeinek igazgatásába. A népi ellenőrzés feladata, hogy elősegítse az SZKP, a Legfelső Tanács és a Minisztertanács határozatainak megvalósítását, segítse a szovjet állam gazdasági építőmunkájának sikeres folytatását. A törvénytervezetet, a Legfelső Tanács egyhangúlag elfogadta. A Szovjetunió bíróságairól, ügyészségéről, a gazdasági döntőbíróságról és az ügyvédi munkáról szóló törvények tervezetét Mihail Gorbacsov, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára ,terjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy a tervezetet, az illetékes bizottságok gondosan áttanulmányozták. A tervezetek elfogadása szabályozza az igazságügyi szervek munkáját, fokozottan érvényre juttatja a szocialista törvényességet. A Legfelső Tanács a törvényeket egyhangúlag elfogadta. Ezzel a Legfelső Tanács ülésszaka befejezte munkáját. A pénteki ülésen részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel. Irán nem vesz részt a BBT ma kezdődő ülésén Mexikó nem engedi be a salit Teheránból jelenti a Reuter. Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter pénteken hajnalban bejelentette, hogy nem engedik vissza az országba Reza Pahlavit. A mexikói nyilatkozat alig néhány órával azt követően hangzott el, hogy Pahlavi orvosai kijelentették: páciensük kielégítő állapotban van, s hamarosan elhagyhatja az Egyesült Államokat. Castaneda újságírók előtt most leszögezte: a volt sah távozása óta ,a helyzet alapvetően megváltozott, s ilyen körülmények között Reza Pahlavi visszatérése nem szolgálja Mexikó nemzeti érdekeit”. Washingtonban az első jelentések szerint meglepetéssel fogadták ugyan, de nem kommentálták a mexikói döntést. Hivatalos személyiségek csupán annyit közöltek, hogy a külügyminisztérium egyelőre lisztezni kívánja, „mi is történt tulajdonképpen". A washingtoni külügyminisztérium szóvivője a megbuktatott sah befogadását megtagadó mexikói döntéssel kapcsolatosan egyelőre csupán azt a korábbi álláspontot ismételte meg, hogy Reza Pahlavi „elutazásának időpontja és maga az úticél kizárólag az ex-sahtól függ". Anvar Szadat egyiptomi elnök — válaszul a mexikói közlésre — megerősítette, hogy országa „bármely pillanatban" kész befogadni a bukott iráni császárt. Az MTI washingtoni értesülései szerint amerikai politikai és katonai körökben ugyanakkor nem tartják kívánatosnak ezt a megoldást, mert attól tartanak, hogy Pahlavi egyiptomi tartózkodása veszélybe sodorhatná nemcsak a Szadat-rendszert, hanem a térség valamennyi amerikabarát kormányzatát. Az AP jelenti: az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét megszállva tartó „iszlám diákok” ugyanakkor nyilatkozatban fejtették ki: „nem szolgálná az Egyesült Államok érdekeit, ha a volt sah Egyiptomba távozna”. Kijelentették: ha Szadat befogadja RezaPahlavit, ez a lépés „nyugtalanságot keltene az egész közel-keleti térségben”. Megerősítették, hogy ragaszkodnak a volt császár Iránnak történő kiadatásához. „Nem hisszük, hogy az Egyesült Államok elnöke és más vezető amerikai személyiségek humanitárius megfontolásokból vonakodnának kiadni a volt iráni sahot” — jelentette ki külföldi újságírók előtt Khomeini ajatollah. „Ha valóban humánusak lennének, akkor nem hangoztatnák, hogy készek harmincöt millió iránit gazdasági blokád alá venni, kitenni az éhhalálnak, s végül háborút erőszakolni Iránra. Washington ilyen álláspontjának talán az a legvalószínűbb oka, hogy az ott hatalmon levő személyek tudják, milyen bűnöket követett el az Egyesült Államok az áruló sah közreműködésével.” A TASZSZ teheráni tudósítója rámutat arra, hogy Khomeini megismételte: „ha az Egyesült Államok kiadja az iráni népnek a sahot — aki évtizedeken keresztül fosztogatta az országot és számos iráni meggyilkolásában bűnöst, abban az esetben Irán szabadon engedi az amerikai túszokat még akkor is, ha bűnösek.” . Az iráni vezető sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a nyugati sajtó mindenféle koholmányokat terjeszt az iráni forradalomról. Szadegh Ghotbzadek külügyminiszter tévébeszédben követelte: az Egyesült Államok szolgáltassa ki a volt sahot, hogy bíróság elé állítsák. Kijelentette, hogy az amerikai túszokat fogva tartó diákok cselekedete nem zsarolás az Egyesült Államokkal szemben. „Az Egyesült Államok zsarolt bennünket huszonöt éven át , és az utóbbi kilenc hónap folyamán” — mondta. Mint az AP közli, az iráni külügyminiszter sajtóértekezleten jelentette A be: Irán nem küldi el képviselőjét a Biztonsági Tanács szombatra tervezett ülésére. Megismételte, hogy az iszlám forradalmi tanács e testületet nem tartja illetékesnek arra, hogy vitára tűzze az amerikai—iráni viszony kérdését. Leszögezte, hogy Irán a BT semmilyen határozatát sem tartja magára nézve kötelezőnek. , Egy New York-i AFP-hír arról számol be az ENSZ szóvivőjének közlése szerint, hogy a Biztonsági Tanács előreláthatólag szombat délután (közép-európai idő szerint) ül össze az amerikai—iráni válság megvitatására. Nem szünetelnek az arab világban az Amerika-ellenes tüntetések — közli ugyancsak az AFP. Pénteken délben a kuvaiti fővárosban, az Egyesült Államok nagykövetségének környékén több ezren tüntettek Washington Irán-ellenes politikája miatt. A kuvaiti biztonsági erők könnygázgránátokkal oszlatták szét a tömeget. A másfél órás felvonulás résztvevői fegyelmezett magatartást tanúsítottak. A washingtoni külügyminisztérium „köszönetet mondott” a kuvaiti hatóságoknak, amiért megakadályozták, hogy a tüntető tömeg az amerikai nagykövetség közvetlen közelébe jusson. Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában gumibotokkal és vízágyúkkal felszerelt rohamrendőrök összecsaptak háromszáz muzulmán diákkal, akik Khomeini mellett tüntettek. Ugyanaznap bomba robbant Manilában az amerikai nagykövetség kertjében. Sérülés nem történt. A TASZSZ arról értesült, hogy az Egyesült Államokban tartózkodó Dajan volt izraeli külügyminiszter, Chicagóban tartott sajtókonferenciáján felajánlotta: Izrael „kész az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátani légitámaszpontjait és más katonai létesítményeit, ha katonai lépésre szánná el magát Iránnal szemben’’. A UPI jelenti: A hágai nemzetközi bíróság közölte, hogy december 10-én szándékozik első tárgyalását megtartani az Egyesült Államok és Irán viszályának ügyében.