Magyar Nemzet, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)

1979-12-19 / 296. szám

Csak hivatásos feltalálók voltak Edison és magyar barátja Thomas Alva Edison, a Nobel-díjas tudós minden idők egyik legzseniálisabb kísérletezője volt s ebben hasonlatos a 17. században élt R. Hookehoz, továbbá a múlt század két nagy nevű kísérletezőjéhez: M. Faraday-hez és Jedlik Ányoshoz. Csakhogy míg pél■ dául Jedlik nem ismerte fel a találmányai hasznosságát, jelentőségét, ipari méretű alkalmazhatóságát, addig Edison épp az alkalmazási lehetőségek, és a szabadalmazhatóság bűvkörében élt, mely jól tükröződik kiterjedt kereskedelmi ■ levelezéséből is. A száz esztendeje készült izzólámpa feltalálójára most hadd emlékezzünk élettörténete egy-egy jellegzetes mozzanatának felvillantásával és magyar barátjának, Puskás Tivadarnak írt levelei egy-egy ehhez kapcsolódó részletének felidézésével. E levelek eredetijét a budapesti Postamúzeum őrzi, s azokat legalaposabban Lukász Alfonz dolgozta fel. ■ 1847-ben, amikor Edison — bevándorolt holland szülők gyermekeként — megszületett, Amerika még a western-fil-mek világát mutatta. A kis .. Edison egyik legkorábbi emlékképe a/ a három ekhós szekér, amely családjának az Ohio állambeli Milánban lejévő háza előtt megállt. Az ormótlan szekerek Californiába igyekeztek, ahová indián harcosok és bölények óriási kiterjedésű földjén keresztül vezetett az út. 1931-ben, Edison ■. halálának évében az Egyesült Államok már a csodás lehetőségek hazája, a modern technikai civilizáció, a gépkocsik, a mozi és a felhőkarcolók Amerikája volt. Edison nyilvánvaló géniuszán túl ez a páratlanul gyors - műszaki-technológiai forradalom- a háttere annak a meghökkentő ténynek, hogy Edison felnőtt életének átlagosan minden második hetében új szabadalommal jelentkezett. PughAs Barátom! Éppen befejeztem a fonográf bekapcsolását, vagyis egy csiga- ás gépszíjsor segítségével összekötöttem gőznépemmel. Az eredmény mesibalapja a legvérmesebb várakozást is. A leveleket könnyein lehet diktálni és másolni. Az ének valóban gyönyörű. Túláradóan boldog vagyok és sejtelmem sem volt róla, hogy ilyen változás jelentkezik. Biztosan érzem, hogy az írt lemezes gép rekéte* siker lesz. (1818) Edison jellegzetesen amerikai figuraként írta be nevét a tudománytörténet halhatatlanjai közé. 15 éves korában még újságárus, majd egy Port Huron és Detroit között közlekedő vonaton rendezte be mozgó laboratóriumát és kis kézinyomdáját. Utóbbit arra használta, hogy saját maga által írott és szerkesztett újságját kinyomtathassa, természetesen kísérletei fedezésére. Ám működése következtében robbanás történt, s Edisont kitiltották a vonatról, aki ezután egy távírdában helyezkedett el. Az eredmény ismert. A távíróval kapcsolatos találmányainak egész sorát az a készüléke koronázta, amelyik a duplex, multiplex — egyszerre több irányba történő — táviratozást tette lehetővé. Az ő szabadalmáért kapott 40 000 dollár egyszersmind költséges tevékenységének anyagi gondjait is levette a válláról, bár támogatókra továbbra is szüksége volt. Puskás Barátom! Megküldöm a Western Union Telegraph Companyval kötött telefonszerződést. Évitttévi dollárt kapok 17 évig és havi SIM dollárt a tökéletesítésért, amelyeket 17 évig kell fizetniük. Ez talán évi 12tt0li dollárt fog hozni nekem. (1878) 1878-ban rendezte be a New York melletti Menlo Parkban legendássá vált gyárjelleges Laboratórumát, amelynek mását később a Ford Múzeumban állították ki. A nevével bejegyzett körülbelül 1000 találmány közül számos tartozik a modern technika és tudomány legfontosabb, ma már klasszikusnak számító eredményei közé. Az általa szerkesztett mikrofon tette könnyen használhatóvá a Bell-féle telefont. Puskás Barátom! Valóban a szentelefon egyike lesz e téren a legnagyobb sikereknek, annak ellenére, hogy eddig nagy balszerencsénk volt vele. Igyekezzék minden kormánynak eladni általános táviratozásra, ahol pedig a Bell-telefon kudarcot vallott használja Adamsét, ha jobbnak találja. Pár nap múlva néhány tökéletes telefont küldök. (1878) 1878-ban csodáihatta meg a világ először a fonográfot, majd a következő évben megszületett legismertebb, talán legértékesebb, és az emberiség életmódjában szinte forradalmian mélyreható változásokat okozó szénszálas villanyégője. Az izzók foglalatának mai alakja is Edison találmánya. Puskás Barátom! Hailey azt állítja, hogy a hang olyan dolog az a külföldi szabadalmaiban, amely megfelel Bell telefonjának. Egy szót sem hiszek belőle. A mi telefonunk mentes minden hibától, vissza tudja adni a hangot és az állami távírón fog működni, amelyen sem Gray, sem Bell nem fog dolgozni. Kérem ne szóljon róla, hogy ezt a levelet írtam Önnek, vagy hogy valamit is hallott tőlem a Gray-féle telefonnal kapcsolatban. (1878) Gramofonja külön említést érdemel azért is, mert .Edison belső világának rejtelmeibe nyújthat betekintést. Ismeretes, hogy korán megsüketült. Ez úgy történt, hogy korai szolgálati munkahelyéről, a vonatról egy ízben csaknem lekésett. Sokáig futott a mozgó szerelvény után, sikerült is felugrania a magas lépcsőre, de ereje elhagyta. Maga írta később, hogy egy vasutas sietett a segítségére. „Utánam nyúlt és a fülemnél fogva húzott fel. Éreztem, hogy valami megpattant a fülemben, , és mindjárt utána hallásom erősen romlani kezdett. Ha ez az ember vette is el hallásomat, az életemet mégis ő mentette meg.” Testi fogyatékosságát is azonnal hasznosítani próbálta. Amikor Bell korai telefonjának tökéletesítésén dolgozott, éppen,, mert ’ nem érzékelhette a, finomabb, árnyaltabb hangokat, kialakította a szén-alapú telefonkagylót. „Egyszerűen és kizárólag a nagyotthallásnak köszönhető az a kísérletsor, amely gramofonomat eredményezte — emlékezik. Húsz évig dolgoztam, amíg a zongoramuzsikát tökéletes minőségben sikerült rögz,ítenem, hiszen e hangszer oly sok apró felhang kibocsátására képes. Most már ezeket is fel tudom venni — éppen, mert süket vagyok.” Kétíves Puskás! Örömmel közlöm, hogy feltaláltam egy ú.telefonhallalót, amelyben nincs mágnes. Sokszorosan hangosabbat sója vissza a haigot, mint bármely mágneses hallgató. A suttogás visszaállása olyan, hogy a hallgatótól egy lábnyira hallani lehet. Edison nemcsak maga rendelkezett vasszorgalommal, de munkatársait is sikerült fanatizálnia. Szűk munkacsoportja — Charles Batchelor, angol mérnök, John Hireusi, svájci származású órás, Sigmund Bergman, német technikus, a mindenes John Ott és a többiek — a gyakori kudarcok ellenére is vakon hittek Edison elképzeléseiben. Egyikük így jellemezte közös munkájuk mindennapjait: „Asztala az egyik sarokban állt. Ha valamelyik kísérlete, sikerült, Edison felugrott, és eljárta a zuluk vad harci táncát, amelyet éktelen káromkodásával színesített. Érte mi körülvettük, ő bemutatta a találmányt vagy újítást, szabadalmi szakértőjének elmagyarázta a lényegét, nekünk pedig kiosztotta ezzel kapcsolatos tennivalóinkat”. Kedves Puskád! Az elektromos világítás nagy siker lesz. Van valami egészen új dolgom ... és jövő hétfőn 50 ooo dollár előleget fizetnek a kísérletek megkezdéséhez. Megkapom a megalapítandó társaság tőkéjének felét, azonfelül évi 30 ooo dollár találmányi díjai, ha gazdaságosabbnak bizonyul, mint a gáz, amiben biztos vagyok. (1876) Érdeklődésének spektruma megdöbbentően széles volt, a házgyártól a mozigépig, az érczúzó malomtól a röntgenlámpáig ívelt. Néhány betonútját 1950-ben még használták. Tisztelt Uram! Legutóbbi érintkezésünk óta néhány itteni barátom tárgyalt velem az elektromos világitas legnagyobb fokú kifejlesztése és tökéletesítése érdekében. És ezzel kapcsolatban biztosították az e célra szükséges tőkét, amint erről önt már értesítettem. Ezért remélem, hogy mielőtt végleges megállapodást kötnénk bárkivel is Európában a világítás használatáról, képes leszek pontosan bemutatni, mit tud, és ezért azt kívánom, hogy semmit ne közöljünk most vagy addig, amíg végleges tájékoztatást nem adtam Önnek e tárgyban. (1878) Az utolsó probléma, amelylyel káber létezett, az amerikai autógumigyártás nyersanyag- ellátásának kérdése volt. Külön vállalkozás, az 1927-ben alapított „Edison Botanic Research Co.” foglalkozott a témával, mert Edison úgy vélte, hogy az európai országok riövidesen agresszív szövetségre lépnek az USA ellen. Edison a megoldást a hibridizációban kereste, és hosszas próbálkozások után az arany vessző nevű növénynél állt meg. Ekkor azonban már nagyon beteg volt. Izzójának 10 éves jubileumára a Henry Ford által alapított technikatörténeti múzeum megnyitásán még részt vett. A rádióhallgatók milliói hallgatták, amit odaszól legrégibb Menlo Park-i munkatársának Francis .Jetlinek: „Kezdheted, Francis.” Jedl vácuumot idézett elő, majd Edison egy mozdulatára előbb izzani, majd tény lent, végül ragyogóan világítani kezdett a villanylámpa. Távirat: . . . Küldök papírokat, nem mehetek, aranybányát találtam a számtalan renyverés/számú elektromos világításban. Edison Filozofikus gondolatai a jövőbe szálltak, előre látta napjaink vámjainak forgalmi dugóit, a rövidülő munkanapok és a több szabad idő szociális kérdéseit izgatta az atomenergia s képzeletét néha a világűr meghódításának lehetősége töltötte ki. s Tavira!: Elektromos világítási berendezés, dinamók és motorok, automatikus házi körzet, fakszimilie duplex, quarkuplex és nyomó távírók, telefonok, telefonodva, mágneses szeparátor, versemevelő, elektromos toll, termikus és szénfelfogók, elektromos lámpák mintái és készítési folyamatai elküldve. Edison: „Ha Einstein mondhatott újat az idő és geometria kapcsolatáról, talán még nem mondta ki az utolsó szót. A világmindenségről most még semmit sem mondhatok. Nincsen hozzá elég adatom.. Dolgozni csak addtofc ?*•orz cseszes adat — birtokában tudok” — nyilatkozta egy megdöbbent riporternek. Távirat: Biztosítson ötösön kiállításvállalkozótól százhúsz főm nyomású coopet száznyolcvan lóerős dinamó részére napi öt órára kiállítás tartamára. Edison. Már csak a népszerű sláger szövegéből is közismert, hogy Edison 1911-ben Budapesten járt. Két szél szeptemberi napit töltött a magyar fővárosban és Pozsonyban, autóját mindenütt nagy tömeg vette körül. Vendéglátói között volt Fodor István, aki Edison párizsi kiállításának rendezésében, majd európai izzólámpagyártó vállalatainak irányításában is részt vett. Fodor Edison látogatásának idején a budapesti villanyerőmű vezérigazgatója, s maga is nagyszerű elektromérnök volt. Ennek az erőműnek a főmérnöke pedig az a Jedl Ferenc volt, aki, mint fentebb is láttuk, Edison számára mindig „Francis” maradt. Puskás Albertnének: Puskás Tivadar volt az első ember a világon, akinek agyában a telefonközpont eszméje megrohamozott. T. A. Edison: Lehet, hogy ez utóbbi kijelentés nem pontos, mert Puskással egyidőben mások is gondoltak a telefonközpont megvalósítására. Ez természetesen nem kisebbíti érdemeit, melyek egy része Edison tevékenységéhez kapcsolódik. „Én csak egy hivatásos feltaláló vagyok” — mondogatta magáról Edison, és ezt félelemetesen célratörő munkamódszere is illusztrálja. Távírat: Kazán és ember elindult Amerikából. Két ember jövő szerdán indul. E táviratok végül is — néha egy-egy kazán kíséretében ugyan —, de eljuttatták máshová is a Menlo Park világosságát. Ehhez persze olyan világos fejű szakember, közvetítő és ■ kísérletező is kellett, mint Edison magyar barátja, Puskás Tivadar. Szántó György Tibor Szántó György írja Fekete éveim című regényében. „Nagyapám, a Scheiber bácsi fogalom volt Esztergomban. Ha valaki alkudni merészelt a boltjában, olyan lármát csapott, hogy három utca népe összefutott. Ilyen kereskedői talentum volt a család egyetlen kereskedője. Apja, nagyapja minden felmenőági ősünk asztalosmester és üveges volt egy dunántúli falucskában, Simontornyán. Kutattam magam után ezekben a dunántúli Scheiberekben. Felfortyanó, lármás emberek voltak, mint én, de egy egér életét nem tudták volna elvenni. Kurta ujjú, széles körmű kezük volt, mint nekem. Az egyik unokanővérem mondta, hogy a Scheibereknek olyan gittelő kezük van. Templomi asztalosmunkát, és faragásokat mesterkedtek, színes önkarikás ablakokat üvegeztek évszázadokon át... Soha más nyelvet a magyaron kívül nem beszéltek, apám még az egyetemen sem tudott németül megtanulni... Dédapám, Scheiber Márton hivatalos írásaiban simontornyai Scheiber Márton néven szerepel; a Tolna megyei levéltár adatai szerint a Scheiberek már 17., ezernyolcszázhúszas nemesi összeírásban szerepeltek.” Így emlékezik tehát a Scheiberekre az író. Szántó György, aki ugyanezt a művészi vénát örökölte, csak nála nem a templomfestészetben jelentkezett mindez, hanem festőművész lett, majd szembetegsége után vált íróvá. Ami a nyelvismeretet illeti ott ő már megtörte a család hagyományait, hasonlóképpen távoli rokona, Scheiber Vilmos is, aki jól ismerte a latin és görög nyelvet s beszélt németül. Scheiber Vilmos 1889. december 30-án születelt Móron, alsófokú iskoláit ott kezdte, majd középfokú tanulmányait a fővárosban a Tavaszmező utcai Állami Főgimnáziumban folytatta. Nevesebb tanárai között említhetjük a számtanfizika és ének szakos Kacsóh Pongrácot, számos ismert dalmű és énekszakkönyv szerzőjét, Friml Aladár klasszika filológust, a híres Ratio Educationis első magyarra fordítóját és a matematika és fizika szakos Lévay Edét, a neves fizikus, Maxwell egyik első magyarországi követőjét, nagy példányszámú tankönyvek szerzőjét. Középiskolai osztálytársai közül hadd említsük meg az ismert ideggyógyászt, Hermann Imrét és az egyik legjelesebb hazai matematikatörténészt, Jelitai Wojciechowsky Józsefet. 1907-ben érettségizett, majd a Tudományegyetem orvostudományi karára iratkozott be. Professzorai közül a fizikát Eötvös Loránd, a kémiát Than Károly és Winkler Lajos, az anatómiát Lenhossék Mihály adta elő. A belgyógyászat tanárai Jendrassik Ernő és Korányi Sándor voltak, a sebészeté pedig Dollinger Gyula. A szülészeti előadások Tauffer Vilmos, a fertőző sebészetiek pedig Verebély Tibor nevéhez fűződnek. Ez az időszak az orvoskar egyik legfényesebb korszaka volt, hiszen majd minden tanszék élén nemzetközi hírű professzor állt. Scheiber Vilmost leginkább a sebészet érdekelte, negyedéves korában került Verebély professzor mellé a sebészeti klinikára, majd a János-kórházban működött, medikusként. Ezt követően koleraorvosnak nevezték ki, majd az első világháború kitörésekor a főváros egyik hadikórházának főhadnagy-főorvosa lett. A Révész utcai hadikórházban Barla-Szabó és Verebély professzorok helyetteseként a sebészet, az ortopédia, a perifériás ideggyógyászat és a reparatív sebészet körébe tartozó nagyszámú műtétet végzett és ezáltal rokkantak ezreit tette munkaképessé. Már az első világháború idején végzett műtéteinél, száma is körülbelül 10 000-re tehető, s ez a szám a későbbi évtizedekben még mintegy megtízszereződött. A Tanácsköztársaság hónapjaiban a szolnoki front ceglédi kórházába vezényelték, mint vöröskatonaorvost, s ott is mint operateur működött. 1920-tól a városligeti Park Szanatórium orvosigazgatói tisztét töltötte be, kilenc évvel később pedig a Kaszab Poliklinika (ez ma iíz Orvostovábbképző Intézet) ambuláns sebészeti rendelésének vezetője lett.. 1884-ben a Bíró Dániel kórház sebészfőorvosi, egyben igazgatóhelyettesi állására nyert pályázat, útján kinevezést. Itt dolgozott egészen 1945-ig, a kórház megsemmisüléséig. Scheiber Vilmos addigi szakirodalmi munkásságát illusztráló közlemények hazai és német orvosi folyóiratokban jelentek meg. Közleményeivel találkozhatunk többek között az Orvosi Hetilapban, a Gyógyászatban, a Therápiában és a Budapesti Orvosi Újságban. Ezek többsége ortopédsebészi kérdésekkel foglalkozik, az alsóvégtag mechanizmusának zavaraival, az „alszárjá rákötések" hibáival, a láb statikai megbetegedéseivel és a ritka törések speciális kötéseivel. Az itt leírtak — bár azóta félszázad telt el — , máig is időszerűek. Számos speciális kötési eljárásnak igen jó visszhangja volt a szakemberek körében, s kevesen vannak ma már, akik tudják, hogy a majd mindenki által használt tatköstétek gipszminta utáni elkészítését ő javasolta első ízben. Hogy milyen nehéz volt egyegy speciális ortopédiai vagy sebészeti eset helyes ellátása, arra nagyszámú példát tudott felhozni felszabadulás utáni ellenőrző főorvosi tapasztalataiból is. Az erről tartott egyik szakelőadásában az alábbi, általános jellegű megállapítással találkozhatunk: „A gyógyítás ellenőrzése terén igen jól felkészültnek kell lennünk, mert bőven van alkalmunk egyetemi grádussal , bíró kari társakkal — professzor, docens, kandidátus, tanársegéd — érintkezni és őket ellenőrizni. Az én területemen a sebészeti és ortopéd szakokon bőven találkozom ilyen kaliberű kartársakkal és nemegyszer tárgyalunk meg kétes, vagy zavaros eseteket. . És itt nem segít sem a jó, sem a rossz modor, itt tudni kell." Igen, ott tudni kellett s 3 fél évszázados szakmai tapasztalat ezt lehetővé is tette. .Persze a helyzet paradox volt, hiszen ő még az egyetemi magántanári kinevezést sem nyerte el, Pedig amint az oly sokszor bebizonyosodott, tudása még a messzemenően problematikus eseteknél is azonos volt a magas tudományos fokozatokkal bíró szakemberekével. Ez év decemberében lenne hát kilencvenesztendős Scheiber Vilmos vasdiplomás sebészfőorvos, a két világháború közötti orvosnemzedék egyik kiemelkedő alakja, akinek nevére nemcsak barátai és munkatársai, de gyógyult betegeinek ezrei is emlékeznek, azok az emberek, akiknek az orvosról alkotott, s néha illuzórikusnak hitt képe a vele való találkozáskor realitássá vált. De befejezésül hadd summázza e gondolatsort a sebész. Galambos József kandidátus: A sebészi és tudományos munka méltatásán túl, bennem az emberi, orvosi és diplomata tulajdonságai rögződtek legmélyebben, legmaradandóbban különösen feltűnt a fiatalokhoz való viszonya. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, amit kedves mosolya csak még jobban kiemelt Olyan volt, akiről a mondás született: csak jó ember lehet jó orvos. Emlékezés egy vasdiplomás sebész főorvosra Kilencvenesslendős lenne Scheiher l ilmos Tudományos Fiqyelő Kivételes Hét lé"**' AZ 52. HETI 12 TALÁLATO5 SZELVÉNYEK KÖZÖTT + egy 100 000 forintos nyereményt SORSOLUNK KI!