Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

4 ATeleWízió műsoráról awauuuiiiuummiiumiiimiHiumiiiiimmmiiimiiiiiMmuMiummtHHmuttuuuimmai Siker Az Értelmező szótár a siker szónak két jelentéséről tud. Siker egyrészt valamely tevékenység szerencsés kimenetele, jó eredménye”, siker másrészt az „alkotással, magatartással kivívott tetszés” is. Eredmény, tetszés — egyik is, másik is nehezen mérhető. Az esztendő legelső nemzetközi gazdasági és kereskedelmi intézkedése szerint egységesített mértékegységek között nem találhatni egyet sem, amely a sikert mérné. Meglehetősen szubjektív döntések alapján derül ki a világ dolgairól, hogy melyik hol, miként, meddig és kinek siker. Mindazonáltal a sikerről mégis szívesen hall az ember objektívnek tetsző híreket. Szívesen hall anyagi, sikerekről, sportsikerekről, művészi sikerekről és szerelmi sikerekről, mert jó kedv kerekedik e hírektől; önmaga sikertelen, vagy félsikerű élete kap kicsinyke fényt mások látványos eredményeitől és a köztetszéstől. A sikernek ugyanis — mérhetetlensége s kiváltképp definálhatatlan szubjektivitása miatt — akkor van hitele, ha látványos. Vitray Tamás, aki láthatóan egyre inkább a televíziónéző nagyközönség csendes jó kedvre derítésén fáradozik, a siker fogadtatásának e két mozzanatára figyelt föl új műsora szerkesztésekor: megörvendeztető szerepére és látványos voltára. Úgy gondolta — és bevezető szavaival meg is fogalmazta —: a hazai közönség időnként annyi szomorúságról, elkedvetlenítő hírről értesül a képernyőről, annyi intelmet és feddést kell végighallgatnia a televíziótól, hogy ellensúlyul az eredmények és tetszések világlásával nem árt felderíteni a komorságokat. Ünneplendő ötlet az övé, tiszteletre méltó televíziós magatartás. Eme ötlet, és magatartás megjelenési formáját azonban még csiszolni kell valamelyest, hogy a Siker című új tévéműsor haragok, részrehajlások és befolyásolások nélkül csakugyan a nagyközönség általános megörvendeztetésére érdemes eredményekről és tetszésekről tájékoztasson. " Nemzetközi hírnévre szert tett gyógyszerkészítmény, társadalmi összefogással épült, életmentő egészségügyi intézmény, világhódító cipőipar, gyermekeket nevelő és gyönyörködtető művészi magatartási siker csakugyan mindvalahány. Az egyik idősödő emberek mindennapjait könynyíti meg, a másik tett tán a felcseperedők holnapjait. Az egyik munka sok-sok pénzt hoz az országnak, a másik csöppnyi megnyugvást a szenvedőknek. Valamennyi bemutatott siker a legmagasabbrendű alkotás, a legkiválóbb emberi teljesítmény jutalma. Akik e sikereket kiérdemlték — azok is, akiket a képernyőn nem láthatott a néző —, tudásuk és teljesítőképességük legfelső határai szerint dolgoztak a sikerre vitt munkákon. Osztályozni, rangsorolni őket nemcsak reménytelen, de megalázó feladat is tehát. Demagógiákhoz, rossz utakra térítő eszmék népszerűsítéséhez vezet, ha latolgatni kezdi bárki is, mi a nagyobb tett, az-e, ha valaki a humaniórák segítségével hódít meg gyermekszíveket, gyermekkedélyeket, vagy az, ha a természettudományos felkészültség ment m°g pislákoló érzelmeket. A 5'0-et mégis ilyesformán latolgatott, zsűrivel, első helyezetel, kitüntető oklevéllel. mértéktartó és elfogulatlan értelem számára éppen e ..kvizes"tett” forma miatt vált végül is első jelentkezésekor sikertelenné a Siker. Kiváltképp furcsa Vitray Tamás műsorában látni e sokféle körülményeskedő kommentárt a bemutatott jelenségek körül, hiszen az ő műsorai, riportjai rendszerint arról nevezetesek, hogy szótlanul hagynak mindenféle különleges látványt és közlést, néha még olyanokat is, amelyek bizony legalább szerény feltevedéseket igényelnének a nagyközönség egyenes tájékkoztatása végett. Persze, bizonyos fokig érthető és megmagyarázható, miért folyamodott az új műsor a televíziós átlagvetélkedők kedvelt fogásaihoz, így akarta látványossá tenni a bemutatott sikereket a tévé. A siker azonban többek között — mint már szó esett róla — éppen látványos volta miatt lesz siker. Ha valóban jó riportok számolnak be tehát arról, hogy egy maroknyi kutatócsoport felfedezi a tengervíz sótalanításának mechanikáját, egy másik a szenilitás gyógyszeres ellenszerét, önmaguktól hatnak látványosnak a képernyőn a megidézett sikerek. A Sikernek azonban nem sikerült talpraesett, szakértelemmel, de legalábbis általános áttekintő készséggel rendelkező, szociológiai felkészültségű riportereket alkalmaznia. Így, ámbár Tóth Erika és Árvai Jolán munkáiból rövidebb időszakokra, röpke pillanatokra kitetszett, hogy — például —, mily remek tett szinte a semmiből előteremteni egy műveseállomást, hogy mily nagy eredmény, ha a magyar cipőipar betör az amerikai kereskedelembe, de hogy mindezek a tudományos vagy gazdasági újdonságok, a nemzeti büszkeségre méltán számító alkotások és gyarapodások, arra a riportok önmagukban nem utaltak. Vitray Tamásnak és a gazdasági vezetőkből toborzott ipari és kereskedelmi szemléletű zsűrinek kellett erőnek erejével bizonyítania vagy bizonygatnia, hogy mindez siker a javából. Mustrának nevezte önmagát, első adásakor e műsor, mintának, amely változhat, módosulhat fogadtatása és a „megrendelő” kívánsága szerint. Nem tudni, vajon e műsor készítői tudják-e, hogy az állattenyésztők szóhasználata szerint a mustra a kiselejtezni való állatokat illető jelző. A Sikernek dicséretes alapgondolata mellett vannak kiselejtezésre való módszerbeli, szerkesztési elemei. Ha ezeket kellő rugalmassággal még időben megszüntetik, és okosan kérdező és körültekintő riportokkal, önmagukért szóló látványossággal mutatják be a következő adások a jelen legfőbb hazai sikereit, azt fogja hirdetni minden tévéműsornál éleszólóbban ez a műsor, amit jó szándékkal most is hirdetni akar. Hogy tudniillik tehetség és leleményesség tekintetében egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Ennek hirdetése és elhitetése ma a társadalmi jó közérzet és az általános önbecsülés egyik legfőbb biztosítéka. Érdemes tehát tovább finomítani, „mustrálni” a Sikert. Röviden A vietnami filmművészetről tudósított elsősorban és nem a vietnami dokumentumművészetről a Vietnami est a televízió műsorán. A megtalált lány című film a Vietnami Kommunista Párt negyedik kongresszusára készült, amint azt az est bájos bemondónőjétől megtudhatta a néző, és a kongresszus fő irányelveit volt hivatva illusztrálni, népszerűsíteni. Agitatív munkának inkább tekinthette tehát az ember Thai Anh hozzánk eljutott művét, mint művészi produktumnak. A művészethez legfeljebb megannyi filmes naivitása kötötte ezt a játékfilmet. E naivitásokat viszont úgy szemlélhette bárki, ahogyan a felnőtt ember nosztalgiával és meghatottan gondol vissza még gyermekkora bárányhimlőjére is. Világpolitikai jelentőségű tévé-telefoninterjút közölt a TV-Híradó csütörtök esti adása. Gandhi asszony amerikai televíziósoknak adott nyilatkozatot. Lőcsei Gabriella Franciaországi vendégszereplésre utazik a hét végén az Állami Népi Együttes. Hat alkalommal lép fel, Nantes-ben, Vannes-ben, Le Mans-ban, Brest-ben, Saint Etienne-ben és Monte-Carlóban. Az együttes májusban másfél hónapos turnén vesz részt Mexikóban és Dél-Amerikában. 10? A TIT Természettudományi Stúdió, a népszerű tudományos filmstúdió szerzői estje január 17-én, csütörtökön délután 6 órakor lesz a TIT Természettudományi Stúdiójában. Meghívott vendégek: Szedlay Péter filmrendező, a filmstúdió vezetője, Lakatos Iván filmrendező. Maow Nemzet ,„Lézer-tárlat” a Nemzeti Galériában A rövid fogalmazás nem mindig erény. Néha pontatlanság a gyümölcse. A szakemberek nyilván most is felszisszennek, ha ezt olvassák: „lézer-tárlat”. De meg Lehet-e fogalmazni másképpen, bővebben és főként pontosabban, mi is lesz hát voltaképpen látható a Nemzeti Galéria Műhely sorozatának ezúttal csupán három napig látogatható új tárlatán? Fizikusnak fizikusok számára biztosan. Művészettörténésznek a nem fizikus közönség előtt aligha. Jobb tehát bevallani, hogy az itt következő valamennyi szakkifejezés a dr. Kroó Norbert fizikus és Csáji Attila festőművész közös munkájaként született kiállítás ismertetőjéből származik. Ez pedig azt mondja, hogy a tárlat „lézer interferencia kiállítás” lesz, melyen lézersugárral előállított speciális fényképeket mutatnak be. Illetve: „ilyen speciális fényképezéssel létrehozható geometriai alakzatok szelektált és sajátosan megszervezett bemutatását tűzték ki célul a jelen kiállításon abban a reményben, hogy a XX. század utolsó negyedének az új iránt fogékony látogatója esztétikai élvezetet talál a képi folyamattá alakított, időben változó interferenciaábrák dinamikájában és sokféleségében.” A lézerképek január 18-án, 19-én és 20-án láthatók, Csáji Attila diaporámája és Victor Máté elektronikus zenéje kíséretében. Elkészült a Taganka Színház új épülete Megkezdődött a moszkvai Taganka Színház — Jurij Ljubimov együttese — új épületének műszaki átadása. Az együttes, amelynek, hivatalosan Drámai és Komédia Színház a neve, eddig a Taganka tér egy régi s meglehetősen korszerűtlen épületében játszott s bár az épület bizonyos értelemben maga is „bejátszott” Ljubimov jó néhány előadásába, műszakilag elavult s a közönség számára sem biztosította a megfelelő kényelmet. Az új színházépület a régi közelében épült föl s a tervezők megtartották néhány olyan jellegzetességét, amely a jelenlegi Taganka Színházra jellemző. A színpad hátsó fala háromszintes, ablakokkal, ajtókkal. Ez a fal is „játszhat”. A főszínpadot kétfelől mellékszínpadok határolják, ezeket ülésekkel is föl lehet szerelni s így a nézők három oldalról veszik körül az előadást, a 750 személyes nézőtér akár 1200 személyesre is bővíthető. OPERA Vendégénekesek A BOLYGÓ HOLLANDI legutóbbi előadásán két vendégénekes mutatkozott be: a cseh Antonin Svorc a címszerepben, az NDK-beli Fred Teschler pedig Dalandként. Svorc magas, impozáns színpadi jelenség, ehhez képest eléggé vékonynak hallatszik a hangja, amikor először meg-szólal. Azután kiderül, hogy a felső régiókban már van érce ennek a baritonnak. És a cseh vendég valóban képes arra a maximális drámai expresszivitásra is, amelyet a Hollandi szerepe megkíván. Sok szép momentuma volt produkciójának, különösen az első felvonásbeli monológban és a nagy Senta—Hollandi kettősben. A mélyebb regiszterben eléggé fakó a hangja és néha lehet hallani tőle erősen nazális hangokat is. A monológ lírai középrészében és gyors zárószakaszában pedig a kotta szerinti kegyesebb ritmusokkal még jobb lehetett volna az előadás. Ezek a kisebb hibák azonban nem homályosíthatják el alakításának alapvetően pozitív jellegét. Fred Teschlerről már kevesebb jót lehet elmondani. Talán azt, hogy igen stílusosan énekel Wagnert. Magas baszszusa meglehetősen száraz, „szálkás” színű, sokszor át sem jön a zenekaron. Az ő előadásában Daland figurája sem bizonyult olyan színesnek, mint ahogy Wagner elképzelte azt a pénzéhes, szószátyár kispolgár-karikatúrát. Takács Mária még mindig nem tud igazán felszabadultan énekelni-mozogni a főszerepben. Pedig nem kellene félnie. Sentája minden szempontból megfelelő volna, ha tényleg megtanulna otthon lenni a színpadon. Róka István szép, egészséges, erőteljes tenorhang birtokosa, de zeneileg és színészileg mindvégig idegen marad Wagner operájának világában. Fülöp Attila — egy-két exponált magas hangtól eltekintve — jól énekelte a Kormányost, dicsérni lehet Tihanyi Éva Maryjét is. A kórusnak szintén akadt néhány kisebb kisiklása, de egészében jobbat produkáltak, mint az átlagos repertoárelőadásokon. Az est karmestere Erdélyi Miklós volt. A nyitányban a fafúvós belépések még nem mindig jöttek be pontosan, de a produkció színvonala gyorsan emelkedett, és végeredményben szenvedélyes és mégis precíz előadás kerekedett ki belőle a keze alatt. A SEVILLAI BORBÉLY Rosina szerepében Hamart Júlia három vendégszereplése kiemelkedő eseménye volt a téli évadnak. Már magában az is igen örvendetes, hogy végre Budapesten is mezzoszoprán hangon lehet hallani Rosinát, azon a hangfajtán, amelyre Rossini eredetileg írta a szólamot. És ehhez még Hamari olyan elsőrangú alakítással rukkolt ki, amelyet csak a legnagyobb koloratúr-mezzoszopránok — Giulietta Simionato, Teresa Berganza — színvonalához lehet mérni. Sokan hajlamosak arra, hogy Rossinit lebecsüljék, hogy vígoperáinak csillogását felszínesnek ítéljék. Nos, csak egyszer kell meghallgatni Hamari Júliát Rosina szerepében ahhoz, hogy bárki rájöhessen, milyen mély zeneiség rejlik a pesarói mester egy-egy könnyed dallamában, briliáns futamában. Különösen az áriák, együttesek gyors részeiben bámulatos, amit csinál: elegánsan, könnyeden, halk dinamikával énekel, remek érzékkel tartja a tempót, és ugyanakkor a legapróbb tizenhatod hangot sem sikkasztja el, minden pontosan a helyén van ebben az egyedülállóan muzikális interpretációban. A lassú melódiák is új fényben ragyognak fel a szép színű mezzoszoprán hangon. Hamari Júlia egyszerűen, de kifejezően játssza szerepét jó humora is van, tudja azonban, hogy a darab buffó-vonalát inkább a férfiaknak kell vinniük. Az éneklecke jelenetben a Hamupipőkéből adta elő Angelina nagyáriáját, ugyancsak a legmagasabb nívón. Külön kell értékelni a budapesti közönségnek szóló gesztusát, hogy vendégünk három előadás kedvéért megtanulta magyarul a teljes szólamot. Az itteni énekesek közül Melis György, Figaro megszemélyesítője volt Hamari Júlia legméltóbb partnere. Jóllehet hangilag már nem olyan, mint legjobb éveiben volt, de ezt ökonomikus erőbeosztással, ügyesen tudja kompenzálni és emellett kitűnően komédiázik. Begányi Ferenc jól hozza a hagyományos Basilio figurát, a hangja is szépen szól. Berkes János nagyon bizonytalan intonációval kezdte áriáját, csak később tudott belémelegedni. Kárpáti Ernő — rátermett Bartoló, de egy-két rossz belépése arra vall, hogy még nem tökéletesen birtokolja szerepét. Dobránszky Zsuzsa, mint Berta, sikeresen mutatkozott be új oldaláról. Erdélyi Miklós lendületesen vezényelte az előadást, de a tempókat — különösen az együttesekben — sokszor anynyira meghajtotta, hogy az énekesek nem tudták követni. Kertész Iván Régi hírünk a világban Magyar rabszolgasorsok Itáliában Sokszor merül fel a kérdés, hogy a középkori Magyarország — s ezen belül ,s elsősorban a magyar lakosság — miért fogyatkozott meg oly drámai arányokban a török hódoltság alatt, sőt már korábban, a tatárjárástól kezdve. A korábbi magyarázatok az örökös háborúk okozta vérveszteségekben látták ennek az okát. Azóta jeles — főképpen mai — történészeink jóvoltából a választ már bonyolultabbnak s reálisabban látjuk. Igen, a véres csaták szakadatlan sora rengeteg emberéletet oltott ki, főleg az utánpótlást biztosító fiatal férfiak korosztályaiban vágtak jóvátehetetlen rendet, de még ennél is katasztrofálisabb hatást tettek a lakosság lélekszámára a hadszíntereken fellépett, vagy külföldi katonák által behurcolt károk, az ezzel együttjáró országos vagy országrészekre kiterjedő éhínségek és a nyomukban fellépő járványok, melyek főleg a sík vidékeken megtelepedett magyarságot sújtották, jóval kevésbé a ragályok elől védettebb hegyek lakóit. S ezek az emberveszteségek többszörösét tették ki a csatákban elesett, vagy halálosan megsebesült — szintén elsősorban magyar nemzetiségű — harcosok számának. A csatákban elesettek, a járványtól elragadottak számához kell viszonyítanunk történelmi vérveszteségünk egy harmadik, nagyon kevéssé figyelembe vett tényezőjét: a békés lakosság elhurcolását, ami egyaránt sújtott nőt, férfit és gyermeket. S a meghódolt országrészekben, valamint a tatárok-törökök által oly sokszor megdúlt Erdélyben a hódítók ismét csak akarva-akaratlanul megkímélték a bevehetetlen falaik, bástyáik között bizton meghúzódó szászokat, a hegyek ormain-oldalain békésen pásztorkodó románokat — hiszen a síkságon, a termőföldeket öntöző folyók partjain élő magyarság kifosztása, rabszíjra fűzése és elhurcolása sokkal kevesebb bajsaifáradsággal járt. Régóta hordozott tervem — immár nyomasztó adósságom —, hogy elfogadható következtetésekre módot adó forrásanyagok birtokában megkíséreljem a rabságba jutás magyar veszteségmérlegének megközelítő körvonalait felrajzolni, méreteit érzékeltetni. Erre most már belátható időn belül sort kerítek; itt csak a magyar rabnők, rabok és rabgyermekek megrázóan nagy tömegéből néhány jellemző sorsot ragadok ki. Nem azok sorából, akik vitézségük, szerencséjük, ügyességük vagy a vakvéletlen folytán hatalmas pasák, tekintélyes szandzsákbégek, szultáni tolmácsok lettek — ezekről már több ízben megemlékeztem—, hanem az akkor jószerével ugyanazt jelentő foglyok és rabszolgák tízezrei néhány egyszerű, hétköznapi képviselőjének. Közülük is most ama kevesek felé fordulunk, akiket a török embervásárokon olasz rabszolgakereskedők vásároltak meg, majd szállítottak tovább keresztény országokba — elsősorban az itáliai államokba —, miáltal sorsuk mégis némileg kedvezőbbre fordult, ha ugyanez a jelző ebben az összefüggésben egyáltalán alkalmazható. Figyelmünket most a Mohács előtti időkre fordítjuk — vagyis arra korra, amikor a magyar rab még viszonylag ritka árucikk volt. Sorsuk néhány apró epizódját támasztom fel — úgy, ahogyan hányatott, szomorú életük a sok száz év előtti jegyzőkönyvek s egyéb okiratok közönyös-szürke papírtengeréből elénk mered. Voltaképpen az egyházi és a világi jogszabályok értelmében keresztény országok lakói keresztény rabszolgát már régóta nem tarthattak volna. Ám a pestisjárványok során megfogyatkozott dolgos kezek pótlására — olykor különböző ürügyekkel, olykor még ezeket is sutba dobva — továbbra is igénybe vették a rabszolgák munkaerejét, főleg a házimunka ellátására. Iris Origo, a XV. századi Itália gazdasági viszonyainak jeles kutatója szerint az itáliai városok minden valamirevaló polgárcsaládja tartott egy-két, olya , több rabszolgát, akiket a tőrei rabszolgavásárokon vettek a olasz kalmárok, majd busás haszonnal továbbadtak az itáliai és egyéb városokban. Jóval Mohács előtt, a XV század végén egyedül Genova város polgárai háztartásában több tucat magyar rabszolga dolgozott — kivétel nélkül ők. Körülbelül ugyanami bosnyák, szerb, albán és bolgár rabszolga osztotta e városban sorsukat, vagyis olyan nemzetek szülöttei, amelyek ekkor — Itáliáért is harcolva — élet-halál küzdelemben álltak az oszmánnal s nemcsak keresztény voltuknál, de politikailag is szövetségesei voltak az olasz államoknak Olykor-olykor erre rá is döbbentek a hatóságok, néha még a jobbérzésű magánosok is és felszabadították a magyar rabszolgákat — nemegyszer súlyos feltételek, vételár-viszszafizetési kötelezettség mellett. 1418-ban a magyar Irena Prém a genovai városi hatóság rendeletére, mint keresztény személy, szabadul a rabszolgaság állapotából, de ennek fejében tartozik tizennégy éven át cselédként Cattaneo Doria polgári czekélni hogy az a leány volt gazdáiénak, Antonio Cibónak kifizesse a miD lords, 1980. j.__16. JUPLU 1 JwwMairia Hazaérkezett első külföldi vendégszerepléséről a győri balett férfikara, amely a milánói Scalában Muszorgszkij Borisz Godunov című operájában működött közre. Az operát Jurij Ljubimov rendezte, és a szovjet művész kérte fel a győri együttest a vendégszereplésre. A kritikák nagy elismeréssel szólnak a győriek, produkciójáról, egy polonéz sikeres előadásáról. 5 Pavel Metev bolgár költő verseiből és műfordításaiból rendeztek estet hétfőn a szófiai Magyar Intézetben. M NSZK-beli turnéja során sikerrel szerepelt Majna-Frankfurtban Ferencsik János főzeneigazgató vezényletével az Állami Hangversenyzenekar. A Frankfurter Rundschau zenekritikusa elismerő szavakkal méltatja a magyar zenekar és karmestere kiemelkedő produkcióját.♦ Liszt és Paganini címmel Batta András zenetörténész tart előadást január 18-án, pénteken délután hat órakor a Liszt Ferenc Társaság rendezésében a Zeneművészeti Főiskola X. termében. Közreműködik Kiss András hegedű- és Almásy László zongoraművész. éo Paul Dessau 85. születésnapja tiszteletére díszhangversenyt közvetített a zeneszerző műveiből az NDK televíziója. André Kostelanetz, az orosz származású híres művész, a New York-i filharmonikusok karmestere tegnap este, 78 éves korában Haiti szigetén szívroham következtében meghalt. A színházak szerdai műsora Magyar Állami Operaház: e. a. elmarad — Erkel Színház: Parasztbecsület, Bajazzók (2. bék. 4.) (7) — Nemzeti Színház: Éjjeli menedékhely (7) — Várszínház: „Ez lett a vesztünk” (Jobba Gabi estje) (7) — Madách Színház: Három nővér (2. bér.) (7) — Madách Kamara Színház: (Egyetemi Színpad) : A bajnokság éve (7) — Vígszínház: Kakukkfészek (7) — Pesti Színház: Királyi vadászat (7) — József Attila Színház: Villon és a többiek (7) — Fővárosi Operettszínház: A denevér (7). Zsebszínház: A nagy nő, Interjú (fél 8) — Thália Színház: Énekek éneke (7) — Ódry Színpad: Tudós nők (7) — Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10), Minek néz engem? (fél 9) — Korona-pódium: Előttem az élet (7) — Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) — Játékszín: Lélekvándorlás (7) — Budapesti Gyermekszínház: Dzsomárt szőnyege (du. 3) — Radnóti Színpad: (a Marczibányi téren): Csoda magyar módra, Üzenet (7) — Zeneakadémia: a Szófiai Szimfonikus Zenekar koncertje (Téli bék, BTI 5., fél 8) — Állami Bábszínház: Népköztársaság útja: Misi mókus vánkorúton (du. 3). Jókai tér: Világszépe (de. 10) — Fővárosi Nagycirkusz: Szupercirkusz (fél 8). . Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban.