Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
Szerda, 1980. január 16.. Masar Nemzet Egészséges életvitel Rossz szokások rabságában A parlament őszi ülésszakán az egészségügyi törvény végrehajtásáról tanácskozva több képviselő szólt a helyes életmód, az egészséges életvitel fontosságáról. A Komárom megyei képviselő, dr. Lakatos Pál igazgató-főorvos például hangsúlyozta: „Száz beteg közül nagyjából 70 a túlzott táplálkozás, italozás, dohányzás, a helytelen életmód okozta ártalmak miatt fekszik gyógyintézetben... A helytelen életvitel is közrejátszik abban, hogy már a 45—50 évesek között is megszaporodott a halálozás. Indokolt tehát, hogy a szűrővizsgálatokat egészségneveléssel egészítsük ki.” Felelősség önmagunk iránt Dr. Schultheisz Emil minter pedig ezeket mondotta: felnőttek körében nemesíti gyógyító és megelőző tevékenységre van szükség, hanem olyan egészségkultúra kialakítására is, amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget és nem tereli az öngyógyítás, öngyógyszerezés veszélyes útjára az embereket. .. Az egészségkultúrának szerves része a helyes életmód, a helyes táplálkozás, a káros szokások elhagyása. Komolyan kell venni azokat a rossz szokásokat, szenvedélyeket, amelyek meghatározóan befolyásolják az embert, s rajta keresztül a társadalom egészségét.” Lapunk hasábjain az egészségneveléssel foglalkozva nem először írjuk le, hogy „ az egyes ember mintha egyáltalán nem érezné a felelősséget önmaga egészsége iránt. Egyre inkább mindent a nagy hatású gyógyszerektől, a rohamléptekkel fejlődő orvostudománytól vár. Jókai Mór is megfogalmazta már a maga idejében: „Azért, hogy egy nyavalyától megszabaduljunk készek vagyunk a tengerekig s a tengeren túl is elutazni. De azért, hogy egészségünket megtartsuk, sajnálunk egy délutáni sétát. A betegségünkre nem sajnálunk százakat és ezreket költeni, de az egészségünkért sajnáljuk a rézfillért.” Rizikótényezők Sok tényező figyelmeztet. A civilizálódás, iparosodás és városiasodás egyik nyomasztó árnya és ára például a neurotizálódás. Földünkön — hazánkban is — a magas vérnyomás és az érrendszer ártalmai a leggyakoribb betegségek. Az infarktusok és az agyvérzés megelőzésében rendkívül fontos lenne, ha két vagy több erre veszélyeztető tényező a köztudatban i£ kellő figyelmet kapna és a túltáplált, dohányzó, sok izgalommal járó életet folytató egyének ismernék a reájuk váró veszélyeket illetve nemcsak ismernék, tudatosulna is bennük. Ennek alapján a negyed-félévenkénti vérnyomásmérést, gondozásukat önként, jószántukból elvégeztetnék. A rizikótényezők megszüntetése a 35—74 év közötti korosztályban a szívinfarktus és agyvérzés miatti halálozás jelentős csökkenésével járna. A technicizálódás és városiasodás csökkentette ugyan a nehéz fizikai munkát, ám fokozta az idegrendszer igénybevételét, terheltségét. Ez az egyensúlymegbomlás váltja ki az alkalmazkodó képesség beszűkülését, az inadekvát pszichés reakciókat, a neurózisokat. A gyógyszeres kezelés természetesen csak tüneti és másodlagos. A stresszhelyzeteket, a szorongást, félelmet, elégtelenségi érzést kiváltó szituációkat kell feloldani. A szabadtéri sportolás, a testmozgás hasznosságának tudatosítása hozzájárulna ahhoz, hogy hathatósabb legyen az orvosok betegségmegelőző munkája, hiszen a testmozgás segíti a teljes kikapcsolódást, az idegrendszer regenerálódását. Az egészségnevelés — mint megelőzés tudománya — ugyanolyan fontos ma, mint csak előtte a fertőző betegségek kórokozóinak felderítése volt. A gyógyító-megelőző orvosi munka, és az egészségnevelés közvetlen összekapcsolása a hazai gyakorlatban csak most van születőben. Dr. Bágyoni Attila, a Fővárosi Egészségnevelési Központ igazgatója mondotta a minap: „Sajnálatos, hogy még új dolognak számít, ha az orvos, vagy ápolónő nem pusztán az egyik betegségről beszél, nemcsak annak tüneteit vagy a szükséges terápiát említi, hanem az egészséges életmódhoz is tanácsokat ad. A fővárosban — minthogy a reális feltételei megteremtődtek — napirendre tűztük az egészségnevelés integrálását a gyógyító, a megelőző és a gondozó tevékenységben. Ma már ugyanis minden gyakorló orvos világosan látja, hogy az adott utasítások csak akkor lehetnek igazán, hasznosak, ha a beteg nemcsak egyszerűen megtartja, de valóban meg is érti azokat. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az orvos felvilágosító, sőt nevelő munkája.” Megelőzés A felvilágosító, egészségnevelő munkának sokféle módja, formája, útja, lehetősége van. Kapcsolódhat az iskolai oktató-nevelő munkához, de végezhető úgy is, hogy a körzeti orvosi rendelők, különösen a gyermekgyógyászati szakrendelők nagy forgalmú helyiségeit az eddiginél jobban kihasználják az egészségi ismeretterjesztésre. A gyógyszertárak dolgozói hasznos felvilágosító, egészségnevelő tevékenységet fejthetnek ki egykét perces egyéni beszélgetéseik alkalmával. Hiszen az új gyógyszer-ellátási rendszer — mely szerint nem kell minden orvosságot receptre felíratni — növelte az öngyógyítás lehetőségét is, így a betegeket vagy a gyógyszert átvevő hozzátartozókat fokozottabban kell tájékoztatni azok helyes használatáról, adagolásáról, biztonságos és megfelelő tárolásáról. Érdekes egészségnevelési munka folyik Budapesten a XVII. kerületben. Az Országos Kardiológiai Intézet szakmai irányításával a XVII. kerület körzeti orvosok — a Bajcsy-Zsilinszky kórház belgyógyász szakfőorvosa és más szakemberek közreműködésével — a Fővárosi Egészségnevelési Központ munkatársaival komplex egészségnevelési módszert dolgoztak ki a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, illetve a betegségen átesettek rehabilitációjára. A megelőzés, a korai felismerés, a kezelés, és az egészségnevelés kapcsolatának új típusáról van itt szó. Más nemzetközi szervekhez hasonlóan ugyanis — és az Egészségügyi Világszervezet egyik jelentésével megegyezően — az Országos Kardiológiai Intézet állásfoglalása is leszögezte, hogy a klinikai tudományok önmagukban nem képesek megoldani a szív- és keringési betegségek kezelését, rehabilitációját. Szükséges a betegellátási rendszer jobb megszervezése, a veszélyeztetettek kiszűrése, kezelése, életmódjuk befolyásolása, hatékony felvilágosításuk, az egészségnevelés intenzívvé tétele, mégpedig összhangban, szoros egységben a gyógyító, megelőző orvosi tevékenységgel. Az egészségnevelési munka változatos, sokféle módjával, fajtájával nem kívánunk ezúttal részletesen foglalkozni. Az alapellátás és az egészségnevelés kapcsolatával, a körzeti orvosok egészségnevelési tevékenységével azonban igen Minthogy valamennyi orvos közül a körzeti orvos van olyan sajátos helyzetben, hogy az egészségre, a természetes, helyes életmódra is neveljen — és az országgyűlésen, de más fórumokon is az utóbbi időben sok szó esik az alapellátás minőségi fejlesztéséről, s az orvos—beteg személyes kapcsolatról. Ezért megszólaltatunk majd szakembereket például arról, hogy vajon a körzeti orvosnak a rendelés alatt van-e ideje az egészségnevelésre? És mivel az egészségügyi alapellátás egyik kulcsembere a gyógyszerész, beszélgetünk arról is, hogy nekik milyen módjuk és lehetőségük van arra, hogy az embereket az egészségesebb életre neveljék? S hogyan élnek a budapesti és vidéki gyógyszerészek e lehetőségekkel? Csákváry Margit Az elsőt már lebontották... Úttörőház-avatás — évfordulón A közelmúltban egy puritán meghívó házavatóra invitált bennünket a főváros XV. kerületébe. Az örömteli alkalom résztvevői közül bizonyára kevesen tudták, hogy éppen harminc éve avatták fel az ország első úttörőházát a közeli Kispesten. Az úttörőmozgalom első jelentős objektumát, az idő viselte, régi, földszintes épületet 1978-ban bontották le, hogy a helyére — 1980-ban — emlékparkot készítsenek a XIX. kerületi gyerekek, a szocialista brigádok, az önzetlen, gyermekszerető felnőttek, a Hazafias Népfront társadalmi munkásai. A vadonatúj „összkomfortos” úttörő- és ifjúsági ház a 75. gyermekpalota hazánkban. Napjainkban pontosan egymillió 276 ezer 520 kék- és vörösnyakkendős pajtás, ifivezető és felnőtt irányító tagja van a magyar gyermekszövetségnek; jóval több, mint azon a három évtizeddel ezelőtti karácsonyon... A hetvenöt úttörőház bizony édeskevés számukra, hiszen egyegy ilyen intézményre ma még több mint 17 ezer (!) gyermek és felnőtt, csoport- és szakkörvezető jut, s ezzel az aránnyal egyelőre nem előzünk meg egyetlen testvérországot sem... A Magyar Úttörők Szövetsége fővárosi és megyei gyermek vezetőinek tavalyi kecskeméti országos konferenciáján kiadásan foglalkoztak az úttörőházak életének tartalmasabbá, vonzóbbá formálásával, a sokszínű gyermekvágyak, -kérések teljesítésével is. Ott hallottuk — és ezt a tényt Fejt Bence, a szövetség országos titkára megerősítette beszélgetésünkkor —, hogy sajnos, a mai „gyermekpaloták” közül ötvennyolcnak a nagysága (pontosabban: szűkössége) aggasztó, egy nagyobb méretű csapatotthonnak felelnek meg. Ennek ellenére ezek a házak nyáron is, télen is, különösen a fővárosi és nagyvárosi új lakótelepeken élettől, vidámságtól hangosak. Művészeti és technikai-műszaki, természet- és társadalomismereti, sport- és hobbiszakköreiben naponta legkevesebb 25 ezren köthetik össze a hasznosat a kellemessel, az ismerethalmozást a játékos együttléttel, a gyermekélet melegével. Emellett ezekben a házakban hétről hétre huszonötezer kisdobos és úttörő raj- és őrsvezető, „reszortos” pajtás képzéséről, felkészítéséről gondoskodnak Ezek a házak jelentik a felnőtt úttörővezetők módszertani továbbképzésének „műhelyeit’’ is. A művelődési központokban, közterületi szabadidős centrumokban, népfront-helyiségekben egyre gyakrabban szorítanak helyet a gyerekeknek és vezetőiknek, de még mindig kevesen élvezhetik a tágasság örömét, a lehetőségek bőségének zavarát ... Hogy az úttörőmozgalmi összlétszámhoz képest a fenti tízezrek nagyon kevésnek tűnnek? Igen, napjainkban még kevés nálunk az úttörőház, a szabadidős gyermekcentrum, egyáltalán a mozgalmi összejövetelekre alkalmas helyiség. A gyermekév elteltével állítjuk ezt, „lelkiismeret-borzolóként”. Társadalmunknak, az ország minden vezető intézményének, kerületi és megyei vezetőjének, s a szülők millióinak bőven van adóssága, tennivalója a gyermekekért. Az egykori, vasútindítást oly lelkesen üdvözlő Petőfi után szabadon valljuk: „úttörőházat, ezeret” kellene építenünk, kialakítanunk az ezredfordulóig, s utána — szerte az országban. Gyermekeink, unokáink, dédunokáink — jövőnk — érdekében . .. (pallag) 1980. január 20-án 9—14 óráig TÉLI MODELLVÁSÁR A kupolateremben: Divattervező iparművészek, szövetkezetek, szabók, cipészek, kalaposok, népművészek, kézművesek kirakodó vására A színházteremben: 9 órakor: Rajzfilmvetítés gyermekeknek 10 órakor: „Mazsola meséi” bábjáték 11 órakor: Folklór műsor 13 órakor: Magyar tájak és városok — filmvetítés A kiállítóteremben: Péli Ildikó grafikai kiállítása A játszóteremben: Gyékényezés, rajzolás, festés, szövés, művészek vezetésével Vásárbelépő ára: 20.— Ft Katonáknak és szülővel érkező gyermekeknek díjtalan n^^UvASARNAP | IVASARNAPF^U/n J '[lj, t]rl*B.vMUll. I ilw.i NB *r.'1 e U P / Mennyi olajkályha kell? Milliárdos ugrás a Mechanikai Micsoda élmény lesz a telefonrongálóknak a Mechanikai Művek új készülékeit kibelezni! Új szerkezeti elemek töltik meg az utcai távbeszélők gyomrát. És nincs messze az idő, amikor a gép „hegye” drugig lesz pénzérmékkel, mert a távhívásihoz is igénybe veheti majd a lakosság a korszerű nyilvános állomásokat. A Posta vallja: az új eszközök már nem lehetnek prédái a remtópároknak, sőt a hámig érméket is felismeri a nép. A Mechanikai Művek vajon nem ennyire optimista? Talán a megtépázott nyilvános telefonok, gyakori pótlása miatt sorolta e gyártmánycsaládját a pensipektiiviscus termékei közé? Új termékek, új profilok — kategóriáink a gazdaságossági elemzéseket szolgálják — mondja a Mechanikai Művek műszaki igazgatója, Henrich János. — Gyártmányainkat négy csoportba soroljuk. Az elsőben, a perspektivikusban kapnak helyet az asztali és a pénzbedobós készülékek, s egyhamar a főnök-titkári telefonok is. Hosszú ideig látszanak kelendőknek a festő aggregátok és a kondenzátorok. A második kategóriába a konjunkturális termékek soroltatnak. Rövidebb ideig számíthatunk jövedelmezőségükre, a kereslet milyenségétől tesszük függővé gyártásukat. A szerszámos fémládák pár évig bizonyára nagy tételben exportálhatók a tőkés piacra. A harmadik családot csak módjával fejlesztjük, mert mérsékelten gazdaságosak, hiányuk azonban ellátási gondokat okozna. Az olajkályha például nem hoz nyereséget, mégis gyártjuk. Visszafejlesztendő termékeinké a negyedik kategória. Különös. A termékekről aligha mondhatók el hogy rokonságban lennének egymással. Van, amelyiket az építőiparban használnak. Mást a villamosenergia-ipar, az elektronika, vagy a hírközlés mond magáénak. Az olajkályhára a lakosság tart igényt, a szerszámos láda belföldön nem is látható. Mi ennek az oka, miért ennyire heterogén a gyár profilja? A válasz látszólag egyszerű. Olyan termékeket honosított meg a vállalat, amilyenek, a jelenlegi és a majdani gazdasági környezetben is nyereségesek, értékesíthetők, gyártásukhoz a „jogosítvány” a dolgozók felkészültsége, szakértelme. Az adatok, melyeket Ondrejovics Jenő gazdasági igazgatótól hallottunk, az iméntieket igazolják . — Két esztendő alatt 1 milliárd forintról 2 milliárdra nőtt a vállalat termelési értéke, gyártmányaink nyereségtartalma 1977-ben 5—6 százalék, 1979-ben 10—12 százalék volt. Termékeink 70 százaléka új, ezen belül 50 százalék új profilt is képvisel. A bevezetett technológiákat teljes mértékben saját erőiből — fejlesztési alapból és hitelből — vásárolták. Két év alatt megtérül Az MM újdonságai között „sláger” a festékszóró aggregét. 1985-ig szóló szállítási szerződést kötött a vállalat szovjet megrendelőivel. A svájci licenc szerint készülő építőipari eszközöket szovjet és magyar kutatók közösen fejlesztik tovább, új alkalmazási területeket is keresnek. 1978-ban 200, az idén 500 millió forint értékű a Mechanikai Művek szovjet exportja festékszóró aggregátokból. A kondenzátorgyártás nem új profil ebben a gyárban. Évekkel ezelőtt azonban még nem is álmodhatott a hazai gyár a General Electric ipari fázisjavító kondenzátorainak használatáról. Szakasztott másai ma már idehaza is vásárolhatók. A Mechanikai Művek megvette az amerikai cég licencét, s az idei évtől kezdve egészében ellátja a hazai piacot. Miért oly kedves ez a termék a vevőknek? Azért, mert teljesítménye megkétszereződött, illetve ugyanakkora teljesítményre fele méretű kondenzátor képes, mint hajdanán. A Mechanikai Művek azonban nem exportálja portékáját. Vajon így hogyan térül meg a licencvásárlás? A gyár válasza: a hagyományos fázisjavító kondenzátorok tőkés import igényével szemben az újaké fele mennyiségű. S hozzáteszik: két év alatt megtakarítják a vételárat. Fejlesztőik nemrégiben kidolgozták a mart oxidált fóliát, azt az újfajta alapanyagot, ami a kondenzátorok teljesítményét jelentősen növeli. Tőkés devizát takarítanak meg így is, akárcsak a Szovjetuniótól vásárolt speciális kondenzátor papírral, hiszen ezeknek elődjeit is a tőkés piacon szerezték be korábban. Tervezés számítógéppel... A Belkereskedelmi Minisztériumból gyakorta postáztak megrovó leveleket a Mechanikai Művek címére. Kevés az olajkályha — írták. Volt egy időszak amikor valóban komoly hiánycikknek számított ez a hőszolgáltató eszköz. — A hetvenes évek közepén — mondja a gazdasági igazgató — az olajválság hatására mérsékelni kívánta a népgazdaság ennek az energiahordozónak a felhasználását. Bennünket pedig arra ösztönöztek, hogy csökkentsük a kályhagyártást évi 50—70 ezerre. Az élet azonban mást diktált. A lakosság továbbra is kereste az olajkályhákat, s idővel a két érdekelt tárca vezetője az ellátás javítása mellett foglalt állást. Elég nagy nehézségek árán növeltük termelésünket, tavalyelőtt 130 ezret szállítottunk a megrendelésekre. Tavaly is 130 ezer volt a terv, s 20 ezernek megfelelő alkatrészt is előállítunk. A belkereskedelem ezt is kevesli, sőt, javasolj®, hogy a VI. ötéves tervben évi 150—200 ezret gyártsunk. A kályhavita margójára írható, hogy 1980 végétől korszerű típusokat hoz forgalomba a Mechanikai Művek. Az alkatrészek 30 százaléka mind a négy új változatnál azonos lesz, típuspáronként pedig 90 százalékban egyeznek majd meg. A Műegyetem vizsgálatainak adatai szerint a kályhák előnye, hogy jobb hatásfokúak, mint például a külföldön gyártottak, széles huzatértékek mellett képesek a kiváló teljesítményre, s takarékosan, a környezetet minimálisan szennyezve fűthetünk majd velük. Ha ilyen jót sikerül gyártaniuk, akkor meglehet, mégis kevés lesz a 130 ezer darabos széria. — Korszerű gyártmányszerkezettel rendelkezünk — mondja a műszaki igazgató. — De hogy holnap és holnapután is elmondhassuk ezt, már most tennünk kell érte. A termékváltást eddig is és ezután is műszaki -gazdasági szemléletű tervezéssel igyekeztünk, illetve igyekszünk véghez vinni. Már a rajztáblánál elemezzük a készülő termékek gazdaságosságát, vizsgáljuk nyersanyagszükségletüket, beszerezhetőségüket és a várható piacot. A gazdaságosságot minden sorozatnál elemezzük. Részben e célra használjuk újonnan vásárolt R 10-es számítógépünket is. Az idei tervünket hat variációban dolgoztuk ki, s így született meg a végleges hetedik, a legoptimálisabb. Igyekszünk gépeinket maximálisan kihasználni. öt-hat olyan nagy értékű, nagy termelékenységű berendezésünk van, amit a normálisnál lényegesen nagyobb mértékben veszünk igénybe. Gyártásszakosítási lehetőségeket keresünk néhány termékünk gyártásához. A gazdaságos sorozatok érdekében például az NDK-beli vállalattal közösen állítjuk elő a telefonokat, a hallgatóbetétekért ők számtárcsákat, hívóművet szállítanak. Piacképes termékekkel készültünk 1980-ra, a szigorúbb gazdasági környezetben is várhatóan biztosítani tudjuk fejlődésünket, a hazai ipar és a lakosság színvonalas ellátását Gergely László A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezési tanácsadás: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30