Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

­ 1980. január 6-án 9—14 óráig BOLDIZSÁR-N­YPI VÁSÁR A kupolateremben: Népművészek, népi iparművészek és kézművesek, hanglemez és könyvárusok kirakodó vására A színházteremben: 9 órakor: Rajzfilmvetítés gyermekeknek 11 órakor: „ROM SOM” ,cigány folklórműsor 13 órakor: Magyar tájak és városok — filmvetítés A kiállítóteremben: „Népi életképek” Balogh Rudolf fotókiállítása A sajtóklubban: Hazai és nemzetközi újságkölcsönzés helyszíni olvasásra A játszóteremben: Agyagozás, gyékényezés, festés pedagógusok vezetésével Vásárbelépő ára: 20,— Ft Katonáknak és szülővel érkező gyermekeknek díjtalan MINDEM ElHjSEB fcOTTH 0 l\u r«| BIMM MQM SZABADIDŐ KÖZPONT • Bp. XII. Csörsz u. 18 ManNonizet P­é­n­i­c­k, 1988. január 4.17 Patikán innen. A magyar gyógyszerkincsről Ismételgetjük a régi böl­csességet, hogy fűben-fában orvosság — azután szaladunk a­­patikába és szedjük a gyógyszert. Pedig néha egy álomhozó teakeverék is meg­tenné talán, a kaparó torok­fájás ellenében a jó öreg ka­milla- vagy hársfőzet, drazsí­­rozott vitamintabletták he­lyett meg savanyú káposzta, cékla, néhány csepp citromlé vagy pár karikányi sárgarépa. Néhány lépésnyire tovább már talán a gasztronómia te­rületére tévednénk, pedig most a gyógyszerekről, visszanyer­hető egészségünk áráról sze­retnénk szólni. Legdrágább kincsünket ro­hanó élettempónk során akar­­va-akaratlan gyakran paza­roljuk. Helyreállításához a gyógyszer mindannnyiunk szá­mára elérhetően, szinte in­gyen, bármikor megvásárol­ható. Újra és újra feltöltjük, házi patikánkat a legújabb készítményű gyógyszerekkel. N­em árt, ha van — véljük. Csakugyan nem árt? — Tudott, hogy a gyógyszer nem kozmetikum vagy étel­recept, amit büntetlenül­­ ajánlgathatnak vagy cserél­gethetnének a laikusok, egy­más között. Mégis gyakori je­lenség az „öngyógyszerelés”, az orvosi javallat mellőzése, ami alkalmanként különösen erős veszélyforrás lehet — igazít a farmakológia ösvé­nyeire dr. Bihari István, az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyár vezérigazgatója. — Ideje lenne már visszaadni a gyógy­szerek számára is azt a meg­becsülést, tiszteletet, ami meg­illeti a sebész kését. Hiszen mindkettő csak akkor gyó­gyíthat, ha avatott kezekben van. Szükséglet és igény — Méltán világhíres hazai gyógyszereink miért kerülnek fel itthon gyakran a hiány­cikklistára? — Semmiképp sem gyógy­szeriparunk exportorientáltsá­ga miatt. .I.A közhiedelemmel ellentétben, nagyon sokszor éppen a belföldi ellátás kor­látozza, hogy külföldre irá­nyuló kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Az ez évben­­gyakrabban jelentkező hiány­­időszakoknak oka volt az is, hogy mint az ipar általában, úgy a gyógyszeripar is ellátá­si nehézségekkel, importgon­dokkal küzdött. Míg ezeket áthidaltuk, telt az idő, torlód­tak a feladatok, lassult a ki­szállítások üteme. Eközben pedig a belföldi gyógyszerfor­galom — meggyőződésem sze­rint indokolatlanul — egyre növekedett. Erről szólván csatlakozni tudok az egész­ségügyi miniszter legutóbbi, parlamenti expozéjához, ahol több ízben is elhangzott: a gyógyszerek iránti szükségle­teket mindenkor ki tudjuk elégíteni, a mértéktelenül nö­vekvő igényeket viszont nem. Vagyis: az orvos rendelte, va­lóban szükséges gyógyszerek rendelkezésre állnak. — Melyik a gyár legjelesebb terméke? — Bár keringési betegsé­gekre, az emésztésre ható gyógyszerekkel, fájdalomcsil­lapítókkal is foglalkozunk, az idegrendszeri ártalmakat gyó­gyító, illetve megelőző pszi­­chofarmakonoknak a mi gyá­runk a „gazdája”, így az ilyen jellegű készítményeket orvo­sok is,­­betegek is tőlünk vár­ják elsősorban. Mintegy öt­hat olyan vegyület van a ku­tatás végső stádiumában,­ me­lyet­ mint nyugtatók, depresz­­sziós zavarok elhárítói, eset­leg memóriaserkentők jelen­nek majd meg a patikák ex­­pediáló asztalain. Bizonyára kevesen tudják, hogy az öt­lettől a megvalósításig mint­egy kétszáz kötetnyi doku­mentáció áll minden új gyógyszer mögött. A legkü­lönbözőbb tudományágak kép­viselőinek munkája összege­­ződik ilyenkor, s ha az akku­mulált szellemi tőke értéke nem is mérhető forintokban, a fenti számjegy talán ad va­lamilyen mértékegységet a tá­jékozódáshoz. Egyik legsike­resebb gyógyszerünk a Hali­­dor — perifériás értágító és görcsoldó hatása van —, mely­re különösen azért vagyunk büszkék, mert nemcsak hogy eredeti magyar gyógyszer, de a külföldi piacokon világszer­te osztatlan elismerést aratott, s mindmáig versenytárs nél­küli. Hadd tegyem hozzá: itt­hon is kapható! Nagyobb az export . Ha azt kívánnánk vizs­gálni, mibe kerül gyógysze­reink előállítása, milyen té­nyezőket kellene figyelembe venni. Milyen számadatokat, mutatókat összegezni? — Ez komplikált, mert több irányú eredője van, s függvé­nye a módosuló szabályzók­nak is. Ami tehát fél éve igaz lehetett, mint egyik összete­vő, az ma már nem volna helytálló, és fordítva. Azért kí­­­vül­ a gyógyszeripar az 1980- ban életbe lépő új árrend­szerrel a tőkésexport-haté­­konyságot veszi alapul a bel­földön realizálható nyereség­nél, tehát a dollárkitermelési mutatótól függően lehet a bel­földi nyereségkulcsot alkal­mazni. Hogy a gyár rentábi­lisan működik majd, arra egyebek közt biztosíték a jö­vő évi rugalmasabb árrend­szer, mely módot ad arra, hogy növeljük a tőkés­ export hatékonyságát, s javítsuk a dollárkitermelés mutatóit. — Az idei évet hogyan zár­ják? — Bár óriási nehézségeik árán, de kedvező eredmé­nyekkel. A nehézségek közül mutatóban néhányat: a terve­zett tőkés exportnak csaknem negyven százalékát a negye­dik negyedévben kell leszállí­tanunk, mivel az év első fe­lében az anyaghiány gátolta, lassította a munkát. Ugyan­akkor helyt kell állnunk a belföldi és a szocialista pia­cokra vállalt kötelezettsé­geinkben is, melyeknek ma­radéktalanul eleget is tettünk. Az elmúlt három esztendőben a gyógyszeripar jelentősen nö­velte a tőkés exportot — 1977 és 1978 között közel harminc­­százalékos volt a növekedés —, az idei terveink szerint 1978-hoz képest húszszázalé­kos lesz. Összegezve: 28 mil­lió dollárnál magasabb az idei tőkésexport-tervünk, s ma úgy látom, hogy ezt 99 száza­lékra tudjuk is teljesíteni. Vannak tartalékok — Mindezt hány ember munkájával állítják elő? — Háromezren dolgozunk itt, a fővárosban, és nyolcszá­­zan a körmendi gyáregység­ben, ahol néhány esztendeje főképp tápszergyártással fog­lalkozunk. Terveink szerint nemcsak csecsemőtápszereket, de magas fehérjetartalmú , és gabonaalapú tápszereket is készítünk itt a későbbiek so­rán, melyek magas tápérté­kükkel bizonyára népszerűek lesznek nemcsak a gyerekek, de a sportolók, sőt a korszerű táplálkozási szokásokkal is­merkedő felnőttek körében is. Napjaink különlegességei a korpa alapanyagú készítmé­nyek, ilyenekből néhányat már a jövő esztendőben mi is forgalomba hozunk. Tudni kell, hogy a civilizált társa­dalmakban egyre csökken a rostos anyagok fogyasztása, pedig élettani szempontból az nem hiányozhat az egészséges ember étrendjéből. Itt van szerepe a korpának, mely ét­vágygerjesztő konzisztenciával megfelelően ízesítve, dúsítva, kellemes ízű készítményként nemcsak hasznos tápanyagok hordozója lehet, de egyben piacképes áru is. Gyárunk azonban — nevéhez Istven — elsősorban természetesen gyógyszereket gyárt, szám szerint kétszázötvenfélét. Ez a világviszonylatban is széles skála a hazai megítélések so­rán nem mindig bizonyul elégségesnek. A mi meggyő­ződésünk az, hogy néhány gyógyszer már megérett a törlésre a törzskönyvből; nemcsak azért, mert nem gaz­daságos a gyártásuk, hanem azért is, mert már terápiás szempontból elavultak. A ma­gyar gyógyszerkincset azon­ban — ilyen megtisztelő mó­don aposztrofálják gyártmá­nyainkat — olyan fántó gond­dal óvják az arra illetékesek, hogy készítményeink palettá­járól egy-egy színt letöröltet­ni igen nehéz. — Várható önöknél termék­­szerkezet-módosítás? — Óvakodunk attól, hogy minden nehézségünk, gon­dunk forrásául külső körül­ményeket keressünk, hiszen a sokat emlegetett belső tartalé­kokból nálunk is bőséggel van. Most gyárunk életében az üzem- és munkaszervezés­nek olyan döntő szakasza kö­vetkezik, ahol az elkövetke­zendő években nem látványos, gyors sikereket, de hosszú tá­von­­ megbízható és hasznosít­ható eredményeket akarunk felmutatni. Kollektívánk pro­duktív szellemi tőkéje és a jól szervezett munka egyenletes ritmusa a biztosíték arra, hogy a ,,házon belüli” megol­dások eredményesek lesznek. Bedő Ildikó Jó példa a szervezésre A salgótarjáni VOLÁN kísérlete Üresen futnak vissza fuvar hiányában a vállalatok tulaj­donában levő hattonnás teher­gépkocsik — panaszolta Dara­dics Ferenc bonyhádi ország­­gyűlési képviselő az építési és közlekedési­ bizottság tanács­kozásán. Egy teherautó több százezer forintba kerül, és az üresjárással pazarlódik a dí­zelolaj. Mi lenne a megoldás? Hasznosan Klézl Róbert közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes a salgótarjáni 2. számú VOLÁN kísérletét említette követendő példának. A KPM kezdemé­nyezésére, a Nógrád megyei pártbizottság egyetértésével és a VOLÁN Tröszt támogatásá­val 1979. januárjában hasz­nos kísérletbe kezdett a salgó­tarjáni vállalat. A megye öt nagyvállalatával a szállítások ésszerű, gazdaságos szervezé­sét beszélte meg. A kísérletbe 512 dolgozóját vonta be: te­hergépkocsi-vezetőket, rako­dógép-kezelőket, szállítómun­kásokat szigorúan az önkén­tesség elve alapján. Az igaz­sághoz tartozik, hogy 15 dol­gozó családi okokból, lakhely­távollét és más nyomós indok­ból nem kapcsolódott be a kí­sérletbe. Viszont 28, szocialista és hat ifjúsági brigád öröm­mel vállalta az újszerű felada­tokat, hozott. Több vállalat elállt az újabb tehergépkocsik vásárlá­sától, mert meggyőződött, hogy a VOLÁN eredményesen látja el a szállítási feladatokat. A fuvaroztatók az elmúlt évben 19 millió forint beruházási megtakarítást értek el ily mó­don. Érdekazonosság Besütünk László István­nal, a 2. számú VOLÁN ke­reskedelmi igazgatóhelyettesé­vel, aki hangsúlyozta, hogy a szállítók és a fuvaroztatók ér­dekazonossága találkozott a kezdeményezésben. Mindenki jól jár — ezt bizonyítják a tények. Egyébként a vállalat 1979-ben hatmillió tonna áru szállítására vállalkozott, de a kísérlet olyan sikeres volt, hogy további 1,2 millió tonná­val több árut továbbítottak. Hangsúlyozta az igazgatóhe­lyettes azt is, hogy­ a vállalat az elmúlt években több eset­ben részesült különböző kitün­tetésekben, de érezték, hogy többet tudnak elérni. A MÁV és a VOLÁN komplex szállí­tási brigád eredményeit szak­mai körökben gyakran emle­getik jó példaként. Most egy új szállítási brigád kezdte meg működését. A legnagyobb megyei fu­varoztató, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek és a VOLÁN dolgozói a Szuha községhez tartozó üdülőterületen levő oktatási központban megbe­szélést tartottak. Jelen vol­tunk ezen a tanácskozáson, amelyen 14 felszólaló ecsetelte a komplex brigáddal kapcso­latos véleményét, sorolta a kölcsönös előnyöket mindkét vállalat szempontjából. A 25 tagú komplex SKY-VOLÁN szállítási brigád mindjárt meg is választotta vezetőjét Birkás Zoltán személyében, helyette­sének pedig Deák Józsefet, a VOLÁN forgalmi osztályveze­tőjét. Fontos szerep jut Hor­váth Ilonának, a kohászati vállalat szállítási ügyintézőjé­nek,­­ koordinálja a szállítási feladatokat. Kísérlet indult el 1979. ja­nuárban az ország második legkisebb megyéjében. Az eredmények után Szekszárd­­ról, Tatabányáról, Kaposvár­ról, Kecskemétről, Szolnok­ról érdeklődés futott be a VOLÁN 2. számú vállalathoz. A­ kísérlet eredményeihez tar­tozik, hogy az áru gyorsab­ban, károsodás nélkül jut a címzettekhez, az­­ üzletekbe, olykor a vásárló közönséghez. Érdemes figyelemmel kísér­ni a salgótarjániakat! Vig István Megtakarítások A januárban elkezdődött jobb szervezési, eszközkihasz­nálási kísérlet tapasztalatait nemrég összegezte Géczi Já­nos megyei első titkár vezeté­sével a megyei pártbizottság. A 2. sz. VOLÁN igazgatója, Szoó Béla a pártbizottság ülé­sén arról számolt be, hogy a kísérlet bevált, igazolta az el­képzeléseket. Néhány jellem­ző adat: az eredeti terv mó­dosításaként — változatlan létszámmal és tehergépkocsi­val — 25 százalékos növeke­dést vállaltak, és ehhez az alapot a magasabb színvonalú szervezés teremtette meg Az egy tehergépkocsira jutó be­vétel 17 százalékkal volt ma­gasabb és elérte a 837 ezer forintot. A fenntartási anya­goknál elért költségmegtakarí­tás egymillió forintot tett ki, az üzemanyag-megtakarítás értéke elérte az 1,5 milliót. Jelentős volt­ a munkaerő átcsoportosításában elért ered­mény. 23 tehergépjármű-veze­tőt átirányítottak a 21. számú VOLÁN-hoz; vállalaton belül 16 járművezetőt átképeztek autóbuszvezetőnek, 17 dolgozó pedig a járműkarbantartásnál, kapott feladatokat. Az átlagbérek alakulása," a teljesítményekkel arányos dif­ferenciálódás is jó tapasztala­tokat hozott. A kísérletben részt vevő gépkocsivezetők 20 százalékkal nagyobb bért vit­tek haza, az átlag elérte a 42 080 forintot. A fuvaroztatók előnyei A kísérlet hatása a fuvaroz­­tatóknál a szállítási szerve­zettséget javította. A fuvaroz­tatók változtattak a korábbi rugalmatlan, merev áruki­adási időbeosztáson, másrészt a VOLÁN saját költségeire át­vállalta az esetenkénti mun­kaidőn kívüli árukiadói több­letbérköltséget. Főként a dél­utáni és éjszakai, szombati és vasárnapi szállításoknál való­sult meg a jobb fuvarkapcso­lat, a tehergépkocsik hatéko­nyabb kihasználása, a pótfu­­varszerzés érdekében ilyen többletköltség. A kísérlet hatása a fuvaroz­tatók költséggazdálkodásában is jelentős anyagi előnyöké. ÜVEG-, FA-, BRONZ-, STYL­­CSILLÁROK vétele, eladása, régi csillárját FELÚJÍTJUK, megjavítjuk ELEKTROMOS SZÖVETKEZET Bp. VI., Népköztársaság útja 13. Telefon: 426-992 i­ Fehér foltok a Balatonnál Márk­ifü­rdő monográfiája KÖZÉP-EURÓPAI vonzás­körű nagy üdülőterületünk­nek, a Balatonnak a déli, so­mogyi oldala a leglátogatot­tabb, a legtúlterheltebb. En­nek a mintegy 70 kilométer hosszú partvonalnak is három különböző jellegű szakaszáról beszélhetünk, ha az üdülőfor­galmat vesszük figyelembe. Az első Aligától Siófokig ter­jed, s ez a legzsúfoltabb, hazai és külföldi nyaralótömegekkel leginkább elözönlött része a tónak; a második Siófoktól Fonyódig nyúlik, s Földvár, Szemes és Boglár-Leile a leg­jobban igénybe vett fürdőhe­lyei . Fonyódtól Balatonszent­­györgyig aztán egy sajátos szépségű, de kevésbé kihasz­nált partszakasz húzódik, a Somogyi-dombság északi sze­gélyéhez kapcsolódva, ennek Balatonkeresztúr a központja és Balatonmáriafürdő az üdü­lőtelepe. A tópartnak ez a nyugati szakasza viszonylag ma is csendes, kevéssé háborított, nyugodalmas pihenésre a leg­alkalmasabb, mégsem ismerjük eléggé, az útikalauz-irodalom ■sem sok figyelmet szentel rá. Alaposabb feltárásának hiá­nya miatt szinte fehér foltok­nak tekinthetők a tó térképén az itteni kisebb, de természeti adottságaik, táji szépségük, családias kedvességük miatt nagy potenciális vonzerejű fürdőhelyek, amelyekre dr. Záhonyi Ferenc most megje­lent Balatonmáriafürdő és környéke című monográfiája remélhetően jobban rátereli a figyelmet. A SIÓ vízlevezető célzatú kiépítése előtt a Balaton ki­­sebb-nagyobb öblök egész so­rával nyúlt be a Somogyi­dombság völgykapuiba, ami­kor aztán a tó fölös vize le­folyást talált a Sión át, a ho­­mokturzásokkal elzárt öblök­ből nádas, bozótos, vizenyős rétségek, úgynevezett berkek alakultak ki. A legnagyobb ilyen mocsaras lapály Boglár és Balatonkeresztúr között jött létre, mintegy 23 kilomé­ter hosszúságban. Ez a Nagy­berek, amelyet helyenként egy kilométer széles turzás választ el a Balatontól. A tó fölé emelkedő homokháton a fitoxéravész után főként za­laiak millió és millió szőlő­vesszőt ültettek el a kárte­vőknek ellenálló fajtákból, s lassanként egy gyönyörű kertség alakult ki, egyre több és több nyaralóházzal. A sző­­lőtelep és a Balaton partja közti sávon jött­ létre a ké­sőbbi parcellázások során Máriafürdő, amely zavartalan pihenést nyújtó környezetével s a szemközti Badacsonyra nyíló rendkívül szép kilátá­sával vonzotta magához az üdülőket. Mégis sok időbe telt, amíg ráterelődött a figyelem. Az általános Balaton-fejlesztés során is megfeledkeztek róla, pedig miközben egyes üdülő­helyek nyomasztóan zsúfolttá váltak, Máriafürdőn és kör­nyékén kihasználatlanul állt a fürdőzésre kiválóan alkal­mas, finom homokú tópart, amely emellett még bőséges táborozási lehetőséget is nyúj­tott. Csak 1968-ban kezdődtek a központi fejlesztési alapból kapott 35 millió forintból na­gyobb arányú építkezések, amelyek során egyebek között háromemeletes szálloda, ét­terem, ABC-áruház, új strand létesült, s kialakult a fürdő­hely központja. Huszonöt vál­lalati üdülő is települt a má­­riafürdői partszakaszra, amely ezzel a gyorsabb fejlődés út­jára lépett. ZÁKONYI FERENC mo­nográfiája, amely nem szá­raz útikalauz, hanem irodalmi igényű tájrajz, a Balatonnak hírverés szempontjából legin­kább elhanyagolt területét mutatja be színesen és szak­szerűen. Figyelmet érdemel a munka kiadásának előtörténe­te is. A pécsi székhellyel mű­ködő Mecseki Ércbányászati Vállalatnak , amely már ed­dig is sokat tett a Balaton kulturális értékeinek jobb megbecsüléséért: egyebek kö­zött rendbe hozta a füredi sa­­vanyúvíz-forrást, a Horváth­­ház falába Zsolnay-majoliká­­ból készült emléktáblát illesz­tett, legutóbb pedig a bala­­tonkeresztúri Festetich-kas­­télyból kialakított turistahá­zon helyezte el Bél Mátyás emléktábláját — Máriafürdőn is van­ üdülője. A vállalat kez­deményezésére az ott üdülőhá­zakkal rendelkező intézmé­nyek, aztán a Siótour, a Pan­nónia Vendéglátó Vállalat, Balatonkeresztúr községi Ta­nácsa, elsősorban azonban ma­guk az ércbányászok adták össze a kiadás költségeit. Az összefogás eredményeként lét­rejött, s egy meglehetősen is­meretlen üdülőterület feltárá­sát célzó munka több fehér foltot eltüntet a Balaton-vi­­dék térképéről, hiszen Mária­fürdőn, Balatonkeresztúron és Balaton­fenyvesén kívül a So­mogyi-dombságnak a tó felé néző szegélyén helyet foglaló Balatonújlak és Kéthely köz­ségekre is kiterjed, s a nö­vény- és állattani vonatkozás­ban figyelemre méltó tudo­mányos értékű nagybereki ős­láp ismertetését is magába foglalja. (a. gy)

Next