Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
1980. január 6-án 9—14 óráig BOLDIZSÁR-NYPI VÁSÁR A kupolateremben: Népművészek, népi iparművészek és kézművesek, hanglemez és könyvárusok kirakodó vására A színházteremben: 9 órakor: Rajzfilmvetítés gyermekeknek 11 órakor: „ROM SOM” ,cigány folklórműsor 13 órakor: Magyar tájak és városok — filmvetítés A kiállítóteremben: „Népi életképek” Balogh Rudolf fotókiállítása A sajtóklubban: Hazai és nemzetközi újságkölcsönzés helyszíni olvasásra A játszóteremben: Agyagozás, gyékényezés, festés pedagógusok vezetésével Vásárbelépő ára: 20,— Ft Katonáknak és szülővel érkező gyermekeknek díjtalan MINDEM ElHjSEB fcOTTH 0 l\u r«| BIMM MQM SZABADIDŐ KÖZPONT • Bp. XII. Csörsz u. 18 ManNonizet Pénick, 1988. január 4.17 Patikán innen. A magyar gyógyszerkincsről Ismételgetjük a régi bölcsességet, hogy fűben-fában orvosság — azután szaladunk apatikába és szedjük a gyógyszert. Pedig néha egy álomhozó teakeverék is megtenné talán, a kaparó torokfájás ellenében a jó öreg kamilla- vagy hársfőzet, drazsírozott vitamintabletták helyett meg savanyú káposzta, cékla, néhány csepp citromlé vagy pár karikányi sárgarépa. Néhány lépésnyire tovább már talán a gasztronómia területére tévednénk, pedig most a gyógyszerekről, visszanyerhető egészségünk áráról szeretnénk szólni. Legdrágább kincsünket rohanó élettempónk során akarva-akaratlan gyakran pazaroljuk. Helyreállításához a gyógyszer mindannnyiunk számára elérhetően, szinte ingyen, bármikor megvásárolható. Újra és újra feltöltjük, házi patikánkat a legújabb készítményű gyógyszerekkel. Nem árt, ha van — véljük. Csakugyan nem árt? — Tudott, hogy a gyógyszer nem kozmetikum vagy ételrecept, amit büntetlenül ajánlgathatnak vagy cserélgethetnének a laikusok, egymás között. Mégis gyakori jelenség az „öngyógyszerelés”, az orvosi javallat mellőzése, ami alkalmanként különösen erős veszélyforrás lehet — igazít a farmakológia ösvényeire dr. Bihari István, az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyár vezérigazgatója. — Ideje lenne már visszaadni a gyógyszerek számára is azt a megbecsülést, tiszteletet, ami megilleti a sebész kését. Hiszen mindkettő csak akkor gyógyíthat, ha avatott kezekben van. Szükséglet és igény — Méltán világhíres hazai gyógyszereink miért kerülnek fel itthon gyakran a hiánycikklistára? — Semmiképp sem gyógyszeriparunk exportorientáltsága miatt. .I.A közhiedelemmel ellentétben, nagyon sokszor éppen a belföldi ellátás korlátozza, hogy külföldre irányuló kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Az ez évbengyakrabban jelentkező hiányidőszakoknak oka volt az is, hogy mint az ipar általában, úgy a gyógyszeripar is ellátási nehézségekkel, importgondokkal küzdött. Míg ezeket áthidaltuk, telt az idő, torlódtak a feladatok, lassult a kiszállítások üteme. Eközben pedig a belföldi gyógyszerforgalom — meggyőződésem szerint indokolatlanul — egyre növekedett. Erről szólván csatlakozni tudok az egészségügyi miniszter legutóbbi, parlamenti expozéjához, ahol több ízben is elhangzott: a gyógyszerek iránti szükségleteket mindenkor ki tudjuk elégíteni, a mértéktelenül növekvő igényeket viszont nem. Vagyis: az orvos rendelte, valóban szükséges gyógyszerek rendelkezésre állnak. — Melyik a gyár legjelesebb terméke? — Bár keringési betegségekre, az emésztésre ható gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal is foglalkozunk, az idegrendszeri ártalmakat gyógyító, illetve megelőző pszichofarmakonoknak a mi gyárunk a „gazdája”, így az ilyen jellegű készítményeket orvosok is,betegek is tőlünk várják elsősorban. Mintegy öthat olyan vegyület van a kutatás végső stádiumában, melyet mint nyugtatók, depreszsziós zavarok elhárítói, esetleg memóriaserkentők jelennek majd meg a patikák expediáló asztalain. Bizonyára kevesen tudják, hogy az ötlettől a megvalósításig mintegy kétszáz kötetnyi dokumentáció áll minden új gyógyszer mögött. A legkülönbözőbb tudományágak képviselőinek munkája összegeződik ilyenkor, s ha az akkumulált szellemi tőke értéke nem is mérhető forintokban, a fenti számjegy talán ad valamilyen mértékegységet a tájékozódáshoz. Egyik legsikeresebb gyógyszerünk a Halidor — perifériás értágító és görcsoldó hatása van —, melyre különösen azért vagyunk büszkék, mert nemcsak hogy eredeti magyar gyógyszer, de a külföldi piacokon világszerte osztatlan elismerést aratott, s mindmáig versenytárs nélküli. Hadd tegyem hozzá: itthon is kapható! Nagyobb az export . Ha azt kívánnánk vizsgálni, mibe kerül gyógyszereink előállítása, milyen tényezőket kellene figyelembe venni. Milyen számadatokat, mutatókat összegezni? — Ez komplikált, mert több irányú eredője van, s függvénye a módosuló szabályzóknak is. Ami tehát fél éve igaz lehetett, mint egyik összetevő, az ma már nem volna helytálló, és fordítva. Azért kívül a gyógyszeripar az 1980- ban életbe lépő új árrendszerrel a tőkésexport-hatékonyságot veszi alapul a belföldön realizálható nyereségnél, tehát a dollárkitermelési mutatótól függően lehet a belföldi nyereségkulcsot alkalmazni. Hogy a gyár rentábilisan működik majd, arra egyebek közt biztosíték a jövő évi rugalmasabb árrendszer, mely módot ad arra, hogy növeljük a tőkés export hatékonyságát, s javítsuk a dollárkitermelés mutatóit. — Az idei évet hogyan zárják? — Bár óriási nehézségeik árán, de kedvező eredményekkel. A nehézségek közül mutatóban néhányat: a tervezett tőkés exportnak csaknem negyven százalékát a negyedik negyedévben kell leszállítanunk, mivel az év első felében az anyaghiány gátolta, lassította a munkát. Ugyanakkor helyt kell állnunk a belföldi és a szocialista piacokra vállalt kötelezettségeinkben is, melyeknek maradéktalanul eleget is tettünk. Az elmúlt három esztendőben a gyógyszeripar jelentősen növelte a tőkés exportot — 1977 és 1978 között közel harmincszázalékos volt a növekedés —, az idei terveink szerint 1978-hoz képest húszszázalékos lesz. Összegezve: 28 millió dollárnál magasabb az idei tőkésexport-tervünk, s ma úgy látom, hogy ezt 99 százalékra tudjuk is teljesíteni. Vannak tartalékok — Mindezt hány ember munkájával állítják elő? — Háromezren dolgozunk itt, a fővárosban, és nyolcszázan a körmendi gyáregységben, ahol néhány esztendeje főképp tápszergyártással foglalkozunk. Terveink szerint nemcsak csecsemőtápszereket, de magas fehérjetartalmú , és gabonaalapú tápszereket is készítünk itt a későbbiek során, melyek magas tápértékükkel bizonyára népszerűek lesznek nemcsak a gyerekek, de a sportolók, sőt a korszerű táplálkozási szokásokkal ismerkedő felnőttek körében is. Napjaink különlegességei a korpa alapanyagú készítmények, ilyenekből néhányat már a jövő esztendőben mi is forgalomba hozunk. Tudni kell, hogy a civilizált társadalmakban egyre csökken a rostos anyagok fogyasztása, pedig élettani szempontból az nem hiányozhat az egészséges ember étrendjéből. Itt van szerepe a korpának, mely étvágygerjesztő konzisztenciával megfelelően ízesítve, dúsítva, kellemes ízű készítményként nemcsak hasznos tápanyagok hordozója lehet, de egyben piacképes áru is. Gyárunk azonban — nevéhez Istven — elsősorban természetesen gyógyszereket gyárt, szám szerint kétszázötvenfélét. Ez a világviszonylatban is széles skála a hazai megítélések során nem mindig bizonyul elégségesnek. A mi meggyőződésünk az, hogy néhány gyógyszer már megérett a törlésre a törzskönyvből; nemcsak azért, mert nem gazdaságos a gyártásuk, hanem azért is, mert már terápiás szempontból elavultak. A magyar gyógyszerkincset azonban — ilyen megtisztelő módon aposztrofálják gyártmányainkat — olyan fántó gonddal óvják az arra illetékesek, hogy készítményeink palettájáról egy-egy színt letöröltetni igen nehéz. — Várható önöknél termékszerkezet-módosítás? — Óvakodunk attól, hogy minden nehézségünk, gondunk forrásául külső körülményeket keressünk, hiszen a sokat emlegetett belső tartalékokból nálunk is bőséggel van. Most gyárunk életében az üzem- és munkaszervezésnek olyan döntő szakasza következik, ahol az elkövetkezendő években nem látványos, gyors sikereket, de hosszú távon megbízható és hasznosítható eredményeket akarunk felmutatni. Kollektívánk produktív szellemi tőkéje és a jól szervezett munka egyenletes ritmusa a biztosíték arra, hogy a ,,házon belüli” megoldások eredményesek lesznek. Bedő Ildikó Jó példa a szervezésre A salgótarjáni VOLÁN kísérlete Üresen futnak vissza fuvar hiányában a vállalatok tulajdonában levő hattonnás tehergépkocsik — panaszolta Daradics Ferenc bonyhádi országgyűlési képviselő az építési és közlekedési bizottság tanácskozásán. Egy teherautó több százezer forintba kerül, és az üresjárással pazarlódik a dízelolaj. Mi lenne a megoldás? Hasznosan Klézl Róbert közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes a salgótarjáni 2. számú VOLÁN kísérletét említette követendő példának. A KPM kezdeményezésére, a Nógrád megyei pártbizottság egyetértésével és a VOLÁN Tröszt támogatásával 1979. januárjában hasznos kísérletbe kezdett a salgótarjáni vállalat. A megye öt nagyvállalatával a szállítások ésszerű, gazdaságos szervezését beszélte meg. A kísérletbe 512 dolgozóját vonta be: tehergépkocsi-vezetőket, rakodógép-kezelőket, szállítómunkásokat szigorúan az önkéntesség elve alapján. Az igazsághoz tartozik, hogy 15 dolgozó családi okokból, lakhelytávollét és más nyomós indokból nem kapcsolódott be a kísérletbe. Viszont 28, szocialista és hat ifjúsági brigád örömmel vállalta az újszerű feladatokat, hozott. Több vállalat elállt az újabb tehergépkocsik vásárlásától, mert meggyőződött, hogy a VOLÁN eredményesen látja el a szállítási feladatokat. A fuvaroztatók az elmúlt évben 19 millió forint beruházási megtakarítást értek el ily módon. Érdekazonosság Besütünk László Istvánnal, a 2. számú VOLÁN kereskedelmi igazgatóhelyettesével, aki hangsúlyozta, hogy a szállítók és a fuvaroztatók érdekazonossága találkozott a kezdeményezésben. Mindenki jól jár — ezt bizonyítják a tények. Egyébként a vállalat 1979-ben hatmillió tonna áru szállítására vállalkozott, de a kísérlet olyan sikeres volt, hogy további 1,2 millió tonnával több árut továbbítottak. Hangsúlyozta az igazgatóhelyettes azt is, hogy a vállalat az elmúlt években több esetben részesült különböző kitüntetésekben, de érezték, hogy többet tudnak elérni. A MÁV és a VOLÁN komplex szállítási brigád eredményeit szakmai körökben gyakran emlegetik jó példaként. Most egy új szállítási brigád kezdte meg működését. A legnagyobb megyei fuvaroztató, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a VOLÁN dolgozói a Szuha községhez tartozó üdülőterületen levő oktatási központban megbeszélést tartottak. Jelen voltunk ezen a tanácskozáson, amelyen 14 felszólaló ecsetelte a komplex brigáddal kapcsolatos véleményét, sorolta a kölcsönös előnyöket mindkét vállalat szempontjából. A 25 tagú komplex SKY-VOLÁN szállítási brigád mindjárt meg is választotta vezetőjét Birkás Zoltán személyében, helyettesének pedig Deák Józsefet, a VOLÁN forgalmi osztályvezetőjét. Fontos szerep jut Horváth Ilonának, a kohászati vállalat szállítási ügyintézőjének, koordinálja a szállítási feladatokat. Kísérlet indult el 1979. januárban az ország második legkisebb megyéjében. Az eredmények után Szekszárdról, Tatabányáról, Kaposvárról, Kecskemétről, Szolnokról érdeklődés futott be a VOLÁN 2. számú vállalathoz. A kísérlet eredményeihez tartozik, hogy az áru gyorsabban, károsodás nélkül jut a címzettekhez, az üzletekbe, olykor a vásárló közönséghez. Érdemes figyelemmel kísérni a salgótarjániakat! Vig István Megtakarítások A januárban elkezdődött jobb szervezési, eszközkihasználási kísérlet tapasztalatait nemrég összegezte Géczi János megyei első titkár vezetésével a megyei pártbizottság. A 2. sz. VOLÁN igazgatója, Szoó Béla a pártbizottság ülésén arról számolt be, hogy a kísérlet bevált, igazolta az elképzeléseket. Néhány jellemző adat: az eredeti terv módosításaként — változatlan létszámmal és tehergépkocsival — 25 százalékos növekedést vállaltak, és ehhez az alapot a magasabb színvonalú szervezés teremtette meg Az egy tehergépkocsira jutó bevétel 17 százalékkal volt magasabb és elérte a 837 ezer forintot. A fenntartási anyagoknál elért költségmegtakarítás egymillió forintot tett ki, az üzemanyag-megtakarítás értéke elérte az 1,5 milliót. Jelentős volt a munkaerő átcsoportosításában elért eredmény. 23 tehergépjármű-vezetőt átirányítottak a 21. számú VOLÁN-hoz; vállalaton belül 16 járművezetőt átképeztek autóbuszvezetőnek, 17 dolgozó pedig a járműkarbantartásnál, kapott feladatokat. Az átlagbérek alakulása," a teljesítményekkel arányos differenciálódás is jó tapasztalatokat hozott. A kísérletben részt vevő gépkocsivezetők 20 százalékkal nagyobb bért vittek haza, az átlag elérte a 42 080 forintot. A fuvaroztatók előnyei A kísérlet hatása a fuvaroztatóknál a szállítási szervezettséget javította. A fuvaroztatók változtattak a korábbi rugalmatlan, merev árukiadási időbeosztáson, másrészt a VOLÁN saját költségeire átvállalta az esetenkénti munkaidőn kívüli árukiadói többletbérköltséget. Főként a délutáni és éjszakai, szombati és vasárnapi szállításoknál valósult meg a jobb fuvarkapcsolat, a tehergépkocsik hatékonyabb kihasználása, a pótfuvarszerzés érdekében ilyen többletköltség. A kísérlet hatása a fuvaroztatók költséggazdálkodásában is jelentős anyagi előnyöké. ÜVEG-, FA-, BRONZ-, STYLCSILLÁROK vétele, eladása, régi csillárját FELÚJÍTJUK, megjavítjuk ELEKTROMOS SZÖVETKEZET Bp. VI., Népköztársaság útja 13. Telefon: 426-992 i Fehér foltok a Balatonnál Márkifürdő monográfiája KÖZÉP-EURÓPAI vonzáskörű nagy üdülőterületünknek, a Balatonnak a déli, somogyi oldala a leglátogatottabb, a legtúlterheltebb. Ennek a mintegy 70 kilométer hosszú partvonalnak is három különböző jellegű szakaszáról beszélhetünk, ha az üdülőforgalmat vesszük figyelembe. Az első Aligától Siófokig terjed, s ez a legzsúfoltabb, hazai és külföldi nyaralótömegekkel leginkább elözönlött része a tónak; a második Siófoktól Fonyódig nyúlik, s Földvár, Szemes és Boglár-Leile a legjobban igénybe vett fürdőhelyei . Fonyódtól Balatonszentgyörgyig aztán egy sajátos szépségű, de kevésbé kihasznált partszakasz húzódik, a Somogyi-dombság északi szegélyéhez kapcsolódva, ennek Balatonkeresztúr a központja és Balatonmáriafürdő az üdülőtelepe. A tópartnak ez a nyugati szakasza viszonylag ma is csendes, kevéssé háborított, nyugodalmas pihenésre a legalkalmasabb, mégsem ismerjük eléggé, az útikalauz-irodalom ■sem sok figyelmet szentel rá. Alaposabb feltárásának hiánya miatt szinte fehér foltoknak tekinthetők a tó térképén az itteni kisebb, de természeti adottságaik, táji szépségük, családias kedvességük miatt nagy potenciális vonzerejű fürdőhelyek, amelyekre dr. Záhonyi Ferenc most megjelent Balatonmáriafürdő és környéke című monográfiája remélhetően jobban rátereli a figyelmet. A SIÓ vízlevezető célzatú kiépítése előtt a Balaton kisebb-nagyobb öblök egész sorával nyúlt be a Somogyidombság völgykapuiba, amikor aztán a tó fölös vize lefolyást talált a Sión át, a homokturzásokkal elzárt öblökből nádas, bozótos, vizenyős rétségek, úgynevezett berkek alakultak ki. A legnagyobb ilyen mocsaras lapály Boglár és Balatonkeresztúr között jött létre, mintegy 23 kilométer hosszúságban. Ez a Nagyberek, amelyet helyenként egy kilométer széles turzás választ el a Balatontól. A tó fölé emelkedő homokháton a fitoxéravész után főként zalaiak millió és millió szőlővesszőt ültettek el a kártevőknek ellenálló fajtákból, s lassanként egy gyönyörű kertség alakult ki, egyre több és több nyaralóházzal. A szőlőtelep és a Balaton partja közti sávon jött létre a későbbi parcellázások során Máriafürdő, amely zavartalan pihenést nyújtó környezetével s a szemközti Badacsonyra nyíló rendkívül szép kilátásával vonzotta magához az üdülőket. Mégis sok időbe telt, amíg ráterelődött a figyelem. Az általános Balaton-fejlesztés során is megfeledkeztek róla, pedig miközben egyes üdülőhelyek nyomasztóan zsúfolttá váltak, Máriafürdőn és környékén kihasználatlanul állt a fürdőzésre kiválóan alkalmas, finom homokú tópart, amely emellett még bőséges táborozási lehetőséget is nyújtott. Csak 1968-ban kezdődtek a központi fejlesztési alapból kapott 35 millió forintból nagyobb arányú építkezések, amelyek során egyebek között háromemeletes szálloda, étterem, ABC-áruház, új strand létesült, s kialakult a fürdőhely központja. Huszonöt vállalati üdülő is települt a máriafürdői partszakaszra, amely ezzel a gyorsabb fejlődés útjára lépett. ZÁKONYI FERENC monográfiája, amely nem száraz útikalauz, hanem irodalmi igényű tájrajz, a Balatonnak hírverés szempontjából leginkább elhanyagolt területét mutatja be színesen és szakszerűen. Figyelmet érdemel a munka kiadásának előtörténete is. A pécsi székhellyel működő Mecseki Ércbányászati Vállalatnak , amely már eddig is sokat tett a Balaton kulturális értékeinek jobb megbecsüléséért: egyebek között rendbe hozta a füredi savanyúvíz-forrást, a Horváthház falába Zsolnay-majolikából készült emléktáblát illesztett, legutóbb pedig a balatonkeresztúri Festetich-kastélyból kialakított turistaházon helyezte el Bél Mátyás emléktábláját — Máriafürdőn is van üdülője. A vállalat kezdeményezésére az ott üdülőházakkal rendelkező intézmények, aztán a Siótour, a Pannónia Vendéglátó Vállalat, Balatonkeresztúr községi Tanácsa, elsősorban azonban maguk az ércbányászok adták össze a kiadás költségeit. Az összefogás eredményeként létrejött, s egy meglehetősen ismeretlen üdülőterület feltárását célzó munka több fehér foltot eltüntet a Balaton-vidék térképéről, hiszen Máriafürdőn, Balatonkeresztúron és Balatonfenyvesén kívül a Somogyi-dombságnak a tó felé néző szegélyén helyet foglaló Balatonújlak és Kéthely községekre is kiterjed, s a növény- és állattani vonatkozásban figyelemre méltó tudományos értékű nagybereki ősláp ismertetését is magába foglalja. (a. gy)