Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
AVi/io/i, hanti/nk Feltehetően ritka az olyan honfitársam, akinek a tanácsi ügyintézésről hallva egy rakéta jelenik meg a képzeletében — szimbolizálva a munkamenet őrjítő sebességet. A jogszabály általában harminc napot engedélyez rá, hogy döntsön a hivatal, ám találkoztam már olyan ügyféllel is, aki csak négy hónappal a kezdeményezés után unt rá a várakozása, mondván, hogy száz nap az még semmi, a szomszéd például ... És innen kezdve már a szomszéd története következett. Igaz, ami igaz, a várakozás igencsak hozzátartozik a tanácsi ügyintézéshez. Mármint az állampolgár várakozása. Az ügyfélé, aki már talán hozzászokott, hogy egy pecsételés se egyszerű dolog a hivatal falai között. Ha minden igaz, ezután majd a gyorsasággal kell megbarátkozniuk az állampolgároknak. Január elsejétől ugyanis újfajta besorolás érvényes az ügyiratokra. Lesznek azonnal elintézendő, három, nyolc és tizenöt napon belül lezárandó ügyek, összesen kilencvenhatféle tennivalót érint a változtatás a tanácsnál fellelhető négyszázötven fajta közül. A tanácsoknál fellelhető másik újdonság a telefonüzenet-rögzítő készülékek alkalmazása. Az ügyfél tehát csak tárcsáz, s nem kell megvárnia, amíg az illetékes ráér, beér, időt szakít a válaszadásra, a bejelentés rögzítésére. A gép türelmes, meghallgatja a panaszt, az intézkedéssürgetést, hogy aztán az arra hivatottak meghallgassák „mit üzen a lakosság?” A határidők differenciálására azért volt szükség — így az indoklás —, mert a tanácsok az ügyfelek kezdeményezte eljárásoknál meglehetősen mereven alkalmazták a harminc napról szóló szabályt. Hát... Persze, attól függ, mit indokol a magyarázat. Ha arra vonatkozik, hogy az azonnal elintézhető ügyeknél is „pihentették” az aktát — igaza van. Akkor viszont, ha a határidő pontos betartására utal az érvelő, maga se gondolhatta komolyan állítását. Mindenesetre — folytatódik a hivatalos magyarázat — a gyorsan elvégezhető munkák torlódtak a tanácsoknál, s emiatt képtelenség volt betartani a megszabott határidőt. Félreértés ne essék, nem vagyok ellendrukker. Örülnék, ha végre a határidő az lenne, amely alatt lezárutnak az ügyek. Ugyanakkor kételkedem. Ha harminc nap alatt csak torlódtak az akták, miért lenne másképpen, teszem azt, nyolc vagy tizenötször huszonnégy óra alatt. Legfeljebb a rövidebb idő miatt kevesebb az elintézésre váró, egymásra helyezett akta egy-egy íróasztalon. Persze elképzelhető máásik megoldás is. Nevezetesen az, ha azok, akiknek dolguk, figyelnek végre rá, hogy az azonnal azonnali, a nyolc nyolcat vagy éppen a harminc harmincat jelentsen. Ez pedig már más téma, az ezerszer előhozott ellenőrzésé, a hozzáértésé, a szervezésé. Hogy melyik változat jellemzi majd a közeljövőt, még nem tudható. Mást nem tehetünk, reméljünk. Malonyai Péter JForma és tabuhm Az igazgató büszkén mutatott a postázandó küldeményhalomra. „Tanácskozásra hívjuk a vidéki telephelyek társadalmi szervezeteinek, brigádjainak képviselőit” —– mondta az érdeklődőknek. Mindenki bólogatott, mert a vállalatnál ki is talált volna kivetni valót az üzemi demokrácia követelményeinek az érvényre juttatásában. Aztán a megjelölt napon az ország tízegynéhány településéről összesereglettek a meghívottak. Annak rendje és módja szerint meghallgatták a terjedelmes (már írásban megkapott beszámolót. Ezt a hozzászólók követték: az első vitára jelentkező igazat adott a beszámolónak, a második az elsőnek és így tovább, mert ha már utazik valaki, akkor jelenlétének a jegyzőkönyvben is legyen nyoma. Sorra szólaltak fel a nőfelelősök, a bizalmiak, a munkaverseny-felelősök, az ifjúsági munka irányítói és mások. A dunántúliak meghallgatták a tiszántúliak beszámolóját, érdemben azonban nemigen tudtak hozzászólni a másik gondjaihoz. Az üzemek eltérő feltételek között dolgoztak, más és más jellegű feladatok, gondok foglalkoztatták őket. Az ebédnél koccintottak a tanácskozás sikerére, aztán mindenki ment a maga útján , sokan fővárosi bevásárlásra indultak. Vajon kiszámolta-e már valaki, hogy mennyibe kerülnek az ilyen hasznot nem vagy alig hajtó megbeszélések. Aki számolni kezd, alighanem megdöbbentő végösszeget kap. Vegyük sorjába: évente jó néhányszor elveszik több tucat ember munkanapja, az utazás is pénzbe kerül meg a frissítő, a kávé. Az emberek véleményének a kikérése, a döntésekbe való bevonásukra szükség van. Csakhogy az üzemi demokrácia lényege a tartalom. Ez pedig nem mindenütt és nem minden esetben áll arányban az elfecsérelt energiával, a ráfordított kiadásokkal. Pedig valójában sokkal tartalmasabb összejöveteleket lehetne (és kellene) rendezni. Ehhez csupán azt kellene szem előtt tartani, hogy mindenki ott és akkor beszéljen, ahol és amikor mondandója van. És ahhoz szóljon hozzá, amiről tud is valamit mondani. Az pedig közismert, hogy az ember a közvetlen munkaterületének és lakókörnyezetének gondjait ismeri leginkább. A jelentésekben kipipált tanácskozások (bármilyen látványosak is) ugyanis aligha töltik meg tartalommal ezeket az összejöveteleket. Nem is beszélve arról, hogy jobb, ha ki-ki a saját területén lén érvét előre, mintha kétszáz kilométerrel odább nem moccan egy tapodtat sem. Császár Nagy László Az ENSZ-főtitkár értékelése teheráni útjáról A küilpolitikai helyzet HASZNOSNAK, de veszélyesnek nevezte teheráni látogatását Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, aki pénteken elutazott Teheránból. Kijelentésével az iráni megbeszéléseit és a helyzetet is jellemezte, miután Khomeini ajatollah nemcsak hogy nem fogadta a világszervezet főtitkárát, de még csak említést sem tett az ottani tartózkodásáról a megnyilatkozásaiban. Ugyanakkor Waldheim utalt az ellene tervezett, de a hatóságok által meghiúsított merényletre. A jelek szerint mindennek ellenére nem volt eredménytelen az ENSZ-főtitkár „missziója”. Ghatbzadeh iráni külügyminiszter közölte, legalábbis Waldheim ígéretet tett arra, hogy a világszervezet emberi jogok bizottsága előtt tanúskodni fog majd az Iránban leleplezett bűnökről, s ennek eredményeképpen esetleg vizsgáló bizottságot jelölnek ki a téma tanulmányozására. Waldheim maga is így nyilatkozott azt követően, hogy találkozott, a sah uralkodása idején bebörtönzöldekkel. ..Megrendített és megdöbbentett, amit itt láttam. A szenvedő irániak üzenetét az ENSZ és a világ közössége elé viszem. Ki fogjuk vizsgálni, hogyan sértették meg az emberi jogokat az előző iráni rendszerben.” — mondotta. A teheráni fejlemények újabb hullámokat vernek az Egyesült Államokban, miután a Republikánus Párt több ismert képviselője élesen bírálta Carter elnököt, amiért, úgymond, nem tud olyan, külpolitikát folytatni, amely mindenkit elriasztana az Amerika-ellenes Teherán- akciók megismétlésétől. A Pentagon egyébként bejelentette, hogy a Nimrtz, a legnagyobb amerikai repülőgép-anyahajó Nápolyból a Perzsa-öböl felé indult. A Közel-Keleten és az Irán körüli vizeken jelenleg mintegy húsz amerikai hadihajó állomásozik. Washingtonban egy katonai szóvivő ugyanakkor közölte: Omán, Szomália és Kenya „fogékony” az Egyesült Államok kérése iránt, hogy engedélyezzék az ottani támaszpontok használatát. Moszkvában Andrej Gromiko fogadta Sah Muhammed Doszt afgán külügyminisztert, aki New Yorkba vezető útját megszakítva állt meg a szovjet fővárosban. Az afgán diplomácia vezetője a TASZSSZ tudósító is" elmondta: a kormányától kapott megbízás alapján az ENSZ székhelyén kifejti álláspontját és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külpolitikájának alapelveit. Érintette, hogy az Egyesült Államok ösztönzésére a világszervezet tagállamainak egy csoportja a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte az afganisztáni helyzet megvitatására. Mint kifejtette, „afgán kérdés” nem létezik, csupán az Afganisztánról. Nyugaton gyártott rágalmazó és hamisító verziókról van szó. Megismételte azokat a körülményeket, amelyek oda vezettek, hogy Kabul a Szovjetunióhoz volt kénytelen fordulni erkölcsi, politikai, s többek között katonai segítségért. Afganisztán ezzel az önvédelemmel való törvényes, a nemzetközi normák által elismert jogát, érvényesítette. Ennek elferdítése — hangoztatta — az afgán külpolitika lényegének és elvének a meghamisítása, s beavatkozás Afganisztán belügyeibe. A politikai válság elmélyülésétől tartanak a latin-amerikai Salvadorban, mivel a jobboldal fokozódó nyomása elleni tiltakozásul lemondott a kormány összes polgári tagja. Hírügynökségi jelentések szerint a népi felszabadítási hadsereg egyik csoportja a fővárosban elfoglalt hat rádióállomást és onnan nemzeti felkelésre szólította föl az ország népét. Az Egyesült Államok közben bejelentette, hogy diplomáciai személyzetének egy részét hazahívja San Salvadorból. ,az emberi jogok bizonsásra elüld Kurt Walhrim jelenléti tesz iráni tapasztalatairól Teheránból jelenti az AP. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár nem egészen háromnapos iráni látogatását befejezve pénteken visszaindult New Yorkba. Zürichben néhány órára megszakította útját és ott adott nyilatkozatában „hasznosnak, de veszélyesnek” nevezte teheráni látogatását — egyrészt tárgyalásaira, másrészt pedig az ellene tervezett, de a hatóságok által meghiúsított merényletkísérletre utalva. Nyugati hírügynökségek értékelése szerint az amerikai túszokat illetően Waldheim útja még azokat a korlátozott eredményeket sem hozta meg, amelyeket korábban reméltek tőle. Megfigyelők kiemelik, hogy az iráni ügyekben döntő szóval rendelkező Khomeini ajatollah nemcsak hogy nem fogadta a világszervezet főtitkárát, de még csak említést sem tett róla nyilvános megnyilatkozásaiban. Egy Zürichben elhangzott kérdésre válaszolva Waldheim egyébként kijelentette: nem bánja, hogy nem találkozott Khomeinivel. Részletesebb magyarázatba nem bocsátkozott. A jelek szerint konkrét eredményekkel jártak az iráni hatóságoknak azok a törekvései, hogy az ENSZ-főtitkár közvetítésével még inkább felhívják a világ figyelmét a volt sah rendszerének amerikai támogatással elkövetett bűneire. Mint Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter bejelentette, Waldheim ígéretet tett arra, hogy az ENSZ emberi jogok bizottsága előtt tanúskodni fog ezekről a bűnökről. A főtitkár szóvivője szerint ennek eredményeképpen esetleg ENSZ-vizsgálóbizottságot jelölnek ki a téma tanulmányozására, úgy ahogyan az Chile és Uganda esetében történt. A teheráni rádió pénteken bejelentette, hogy az amerikai nagykövetséget megszállva tartó „iszlám diákok” felszólították az iráni külügyminisztériumot: adja át nekik Bruce Lovagen amerikai ügyvivőt. A diplomata a nagykövetség megszállása óta két munkatársával együtt a külügyminisztérium épületében tartózkodik. Mint a diákok közölték, az ügyvivőt bizonyos — a nagykövetségen talált — amerikai dokumentumokkal kapcsolatban kívánják kihallgatni. A külügyminisztérium még nem válaszolt a diákok követelésére. Teheránban az amerikai nagykövetséget megszállva tartó „iszlám diákok” pénteken bejelentették, hogy a túszok egyikét — név szerint Dávid Kodert — kémkedés vádjával bíróság elé állítják. Szanandadzsban, Kurdisztán T^fon: 12 92? ~m MT m T \6MQ733^. 1,20 forint ^ ^ ^^ ravrd1. * HAZAFIAS SIPFRONT LisJA • tartomány székhelyén hatpontos megállapodás született a helyi kurd hatóságok és a tartományi főkormányzó között — jelentette a PARS iráni hírügynökség. Az egyezmény értelmében kivonják a városból az „iszlám forradalmi gárdistákat", teljesítve ezzel — legalábbis a tartományi székhelyet illetően — a kurd felkelők egyik fő követelését. Egyes fontos, hivatalos objektumok, mint például a repülőtér és a helyi rádióállomás épülete, a helyi hatóságok védelme alá kerülnek. A síiták szent városának számító Qumban pénteken összetűztek egymással Khomeini ajatollah hívei és a síita vallási hierarchiában a második helyet elfoglaló Kazem Sariat-Madari támogatói. Az összetűzésben többen megsebesültek. A két ajatollah híveit végül a kivezényelt „iszlám forradalmi gárdisták” választották szét. Hírügynökségi jelentések szerint Irán mind nehezebben talál vevőt olajára a szabadpiacon és több nagy japán, illetve nyugat-európai vevőnek sikerült 30 dollárra lealkudnia az eredetileg kért 35 dolláros hordónkénti árat. A szabadpiacon eladott olaj árának mérséklődését megfigyelők annak tulajdonítják, hogy a fogyasztó országok feltöltötték olajtartalékaikat és a vevők tartózkodnak a szabadpiaci vásárlásoktól. Ugyanakkor az olajtermelők egyre magasabb árat kérnek a szerződésben lekötött olajért, emiatt a két ,,piac” közti árkülönbözet csökkenő tendenciát mutat. lleálisabb hangok Washingtonban a SALT-szerződtéSek tekintetében Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai kormány pénteken készséget nyilvánította arra, hogy továbbra is tiszteletben tartja a már érvényben levő fegyverzetkorlátozási megállapodásokat, amennyiben a Szovjetunió hasonlóan jár el. A küügyminsztérium szóvivője szerint a két nagyhatalom elvetert abban,, hogy egyikük se tegyen olyan lépéseket, amelyek ellentétesek a SALT-titkensődés tárgyával, céljával. Az amerikai kormány csütörtökön, a Szovjetunió afganisztáni segítségnyújtására hivatkozva. azt javasolta a szenátusnak, hogy egyelőre vegyék le a napirendről a SALT -2 szerződés törvénybeiktatásának kérdését Carter elnök döntését washingtoni körökben. egybehangzóan úgy értékelték, hogy az hosszú időre meghiúsította a fegyverkorlátozási törekvéseket, és a fegyverkezési verseny új, veszélyes szakaszát indította el. Az amerikai kormány most a jelek szerint menteni próbálja a menthetőt. A szóvivő szerint Washington továbbra is tiszteletben fogja tartani a korábbi fegyverkorlátozási egyezmények (1977-ben lejárt) előírásait csakúgy, mint a SALT—2 szerződést — amenynyiben a Szovjetunió ugyanígy cselekszik. Washingtoni vélemény szerint ilyen módon nem kerülhet sor olyan rakéták kipróbálására, amelyek több robbanófejjel rendelkeznek, mint amennyit a SALT—2 megenged, és nempróbálhatnak ki olyan rakétákat sem, amelyeket a második hadászati, fegyverkorlátozási megállapodás tilt. A Carter-kormány változatlanul az ország nemzeti érdekének tekinti a SALT-szerződést, s azt kívánja, hogy azt iktassák törvénybe és az egyezmény lépjen életbe — jelentette ki Hodding Carter. A szóvivő arra azonban már nem tudott választ adni, hogyan és mikor képzeli ezt a kormány, miközben egyre fokozza szovjetellenes kampányát. f amerikai hadügyminiszter Pekingbe indult Washingtonból jelenti az MTI. Harold Brown amerikai hadügyminiszter pénteken egyhetes hivatalos látogatásra Kínába utazott. Kormánykörökben a látogatás „megnövekedett jelentőségét” hangsúlyozzák, célozva arra, hogy Washington a Szovjetunió elleni propagandára és katonai fenyegetésre szeretné felhasználni a már hónapokkal ezelőtt elhatározott utat. E törekvések jegyében szivárogtatta ki a Pentagon pénteken a The New York Timesban egy titkos tanulmányát, amely szerint Kínának 40—60 milliárd dollár értékű amerikai fegyverre, hadianyagra volna szüksége egy (képzeletbeli) szovjet támadás ellen. Jóllehet a Carter-kormány hivatalos álláspontja Változatlanul az nem ad el fegyvert Kínának, a lap vezető körökből származó értesülés szerint lehetséges, hogy Brown mégis tárgyal majd Pekingben bizonyos mértékű szállításokról. A CBS értesülése szerint hadiipari együttműködésről, amerikai technológia átadásáról is lesz szó. Megfigyelők szerint valószínűtlen, hogy Washington a jelenlegi szakaszban nagyobb mennyiségű és korszerű hadianyagot engedne át Kínának, de a Pentagon-felmérés kiszivárogtatása nyilvánvalóan a lélektani háború keretébe tartozik. A tanulmány szerint a kínai hadsereg, legalább 15 évvel maradt el fejlődésben az amerikai és a szovjet mögött. Kína „védelmi szükségleteinek” biztosításához 3000—9000 amerikai harckocsira, 8000— 10 000 páncélozott csapatszállítóra, nehéz tehergépkocsik tízezreire, rakéták ezreire és több száz korszerű harcirepülőgépre volna szüksége. A The New York Times egy másik cikke szerint Peking várhatóan sürgetni fogja Washingtont, hogy tegyék szorosabbá a két ország együttműködését a Szovjetunió ellen. Kína korszerű fegyvereket szeretne (magánúton jelezte, hogy F—15-ös és F—16-os harcigépekre, az amerikai légierő legkorszerűbb típusaira vágyik). Amerikai részről a többi között azt szeretnék, ha a szovjet fegyverkísérleteket figyelő állomásokat építhetnének kínai területen. Peking korábban nem utasította el a javaslatot, csak ahhoz kívánt ragaszkodni, hogy az állomásokat kínai személyzet működtesse. Az amerikai kormány bejelentette, hogy Tajvannak nagy mennyiségű rakétát, ágyút és más fegyverzetet ad el, összesen 280 millió dollár értékben. Az amerikai—tajvani „kölcsönös védelmi szerződés” felbontása és az amerikai—kínai teljes jogú diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Washington először szállít fegyvert Tajvannak. A kormány határozatát a kongresszusnak is jóvá kell hagynia.