Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

azeria, 198­0. Broadway-premier Morton Gottlie­b béreilte ki a színházat — suttogták a be­avatottak New York színház­közeli bárjaiban s máris si­kert szimatolt a kritikus és a hoppon maradt sztár. Morton Gottlieb — suttogja felém egy ingujjra vetkezett szakállas habttáé a Sardi’s ivójában, s ha könyvekből nem tudnám, hogy ez a vendéglő a Broad­way szíve, ahol a premier után a színész, a rendező, a producer reszketve várja a New York Times kritikáját, mely élők és holtak, de legfő­képp a bemutató jövője felől dönt, a falakon elhelyezett karikatúrák elárulnák, hogy itt a dörzsöltek és értők gyü­lekeznek színház előtt és után. A szakállas megmutatja Hut­­tót: ő a szerző ügynöke. Ala­csony, kopaszodó ember, pén­ze lehet a produkcióban, olyan ideges. A premiert kivé­telesen korábbra időzítették, jegyet­ amúgy sem lehet kap­ni, csak a meghívottak jutnak be hat óra harminc perckor a színházba. Mórt — becézi a szakállas producert — már ilyen. A bankett kedvéért csi­nálja az egészet. És Mórt ko­rán fekszik. Bemutatom ezek után a szerzőt. Neve Bernard Slade. Kaliforniából indult útjára megannyi tévédráma és soro­zat szerzőjeként míg a Jövőre veled ugyanitt című kétsze­mélyes sikerdarabjával beér­kezett a Broadway-n. Erre következően a Tribute (Juta­­l­omjáték) Jack Lemmonnal a főszerepben. S most az újabb darab, a Romantikus komédia. A harmadik egy huzatban, Morton Gottlieb nem kockáz­tat sokat. Kivált, hogy két világnév­ „húzza” a sikert: Mia Farrow és Anthony Perkins. Az ő kockázatuk nagyobb. Akár győz, akár veszít a Ro­­mantikus komédia. Ha győz, esztendeig, talán kettőig he­tente nyolcszor lépnek vele színpadra. New York nem­ is­meri a repertoár-szính­áz elvét, •Az épületben­ nem váltakoz­tak a darabok. Ha siker, orr­vérzésig, ahogyan a pesti szleng mondaná, folyhat a mo­­nartikus komédia. Négyszáz­kor egymás után ez a sor: — ön kit keres? Csak nem a masszőrt ? Ha buknak, ugyanez az esz­tendő a semmittevésé. Film­­szerepek se várnak az ötven­­hez közeledő Anthony Per­­kinsre, a változatlanul fiata­los Mia Farrow-ra. Elsőbben is a bukás babonás félelmet ébreszt a producerekben, má­sodjára a filmheket se a szög­ről akasztják le, a főszerepe­ket pedig egyenest a sztárok testére szabják. Ha bukás, ak­kor a következő esztendőt Anthony Perkins két gyerme­ke társaságával töltheti vala­hol Connecticut-ban, vidéki birtokán. Esztendők, egész pályák dőlnek el egyetlen estén, vagy ponto­sabban délután, mert Morton Gottlieb korábbra időzítette a premiert. Felmegy a függöny, feszült csend. A híres író es­küvőjének napja, ő pedig vár­ja a masszőrt. Majd, ahogyan ez már a félreértések komé­diájában lenni szokott, a masszőr helyett egy kis vidé­ki tanárnő toppan be, s mire tisztázódik, ki kicsoda, An­thony Perkins már tíz perce áll anyaszült meztelenül a színpadon. Izmos és sovány. A masszőrnek vélt hölgyet ott helyben szerződteti társszer­zőjének. Megvan az esküvő, megvan a gyerek és egy évti­zed múltán — a második je­lenetben — már a kialakult írói háztartásba enged bepil­lantást Bernard Slade. Évti­zede halmoz sikert sikerre a szerzőpár, de amúgy semmi közük egymáshoz. Nem si­kamlós, hanem romantikus komédia ez: hódolat és köl­csönös, megbecsülés mindkét oldalról, a házasság tisztelet­im tartása. Amíg évtized '■'♦■ír! ki nem naftán hoev ♦ereién! volt H’rk'.-,- a • ■ p'! fellépő ̋ -■ ö­-vá avanzsált, nem különö­­sebben szép Mia Farrow ré­széről. Írónk egy színésznővel csalja meg a feleségét, de aki először bünteti meg e félrelé­pés miatt, az nem is az asz­­szonya, hanem a társszerzője. Házasságába még belenyugo­dott, az elháríthatatlan vég­zet volt: ha kalandokba bo­csátkozik, az megbocsáthatat­lan. Az egész tartalmat nem fo­gom elmondani. Csak annyit még, hogy az író magára ma­rad, a társszerző férjhez megy, majd egy új kísérletbe fognak, mind a ketten, hátha jobb együtt, amúgy. Ez ugyan nem sikerül, de mégis van megol­dás, hogy mi, tőlem ne tudja meg senki. Egy komédia végkifejlete éppoly titok, mint a krimié, lelőhető a poén. Legyen elég annyi, hogy Slade boszorká­nyos ügyességgel keveri a cse­lekményt, s ha van baja a da­rabjának, akkor az, hogy né­miképpen túl is komplikálja a dolgot. Muszáj, iszonyú a kockázat, egyetlen délután ki­törölheti a nevét a Broadway évkönyveiből. Nem hiszem, hogy a bukás után még egy­szer bejutna Morton Gottlieb­­hez. Azon a délután azonban már sejteni lehetett, hogy bu­kás nem fenyeget. Slade érti a közönségigény szavát. Vol­taképp már a címben elplety­kálja. A hetvenes évek végé­re a romantika az új divat. Egy házasság megőrzése csá­bítóbb és izgatóbb, mint a há­zasságtörés. Tíz esztendős társszerzőség minden szex nélkül hiteles cselekmény­­elem a várakozásoknak ab­ban a körében, ami a Broad­way ma. A hatvanas évek vége megtörte a fiatalság lá­zadásának hullámát. Az er­kölcs, a tisztesség, a karrier lett a jelszó. Egy csepp kis­­polgáriság a fenyegető világ­ban. Neokonzervativizmus, neoszentimentalizmus. Slade szomszédjában esztendeje fut telt házzal a Dancin című musical. Elején a konferanszié kijön és bejelenti, hogy en­nek a darabnak abszolúte semmi, de semmi „üzenete”, vagyis mondanivalója nem lesz. A közönség tombol, bol­dog. Egy este mondanivaló nélkül. A Romantikus komédia ban­kettjén némi szorongással várják a New York Times megjele­nését. Walter Kerr lett a kri­tikusa, csaknem két évtized után vette fel ismét a tollat, hogy ítéljen elevenek és hol­tak fölött. ha Kerrnek tet­szik, a darab egy évig megy. Ha Kerr fanyalog, másnap bontják a díszleteket, letépik a plakátot, visszaadják az előreváltott jegyek összegét, szélnek eresztik a színészt, a világosítót, a díszletezőt, a jegyszedőt. A bukást talán még az utcai bűvész is meg­érzi a zsebén, aki a nagysike­rű Broadway darabok szüne­tében szórakoztatja a közön­séget tűzevéssel, vagy hegedű­szóval. Tizenegykor megérkezik a New York Times. Igen, hát, igen. Kerr nem döfte le a da­rabot. Kerr mégis fanyalog. És a darab másnap nem csukott be. A délutáni lap már enyhébb volt. A hetilapok megkegyelmeztek. Az előre­váltott jegyeket senki sem hozta vissza. Van még a kri­tikusnál is nagyobb erő. Rit­kán érvényesül, de van. An­thony Perkins tíz percig mez­telenül. Egy romantikus, fine­szes komédia. Érzelem min­den mennyiségben. Mia Farrow és Anthony Perkins egy esztendőn át min­den héten nyolcszor: az író, a masszőr, a tiszta szerelem. Ezzel nem lehet bukni. Igaza volt a szakállas fiatalember­nek a Sardi’s pultjánál. Mor­ton Gottlieb tudja, mit akar. Ungvári Tamás A negyvenkét éves Pierre- Jean Rémy, az új francia író­nemzedék legtermékenyebb tagja (egy évtized alatt tucat­nyi regényt publikált) most ,Orient-Express” című rege­­evével -rét nap­­ sik­ert a köny­ve, mely a karácsonyi könyv-­­ piac egyik legkelendőbb műve. ( már több mint kétszázezer példányban fogyott el. A „bo­lond évek” Európájában hat nő sorsát követi a két háború közt, különb-különb szerelmi és egyéb kalandokon keresztül Londontól Isztambulig. M­ai M/ M'inzot A lakosság hetven százalékát már összeírták­­ A félidején túljutott nép­­számlálás a rossz időjárás el­lenére országszerte tervszerű­en halad, kedd estig a lakos­ság mintegy­ hetven százalé­kának adatait írták össze — tájékoztatták az MTI munka­társát , a központi statisztikai hivatalban. A népszámlálás január 2-án kezdődött, hiva­talosan január 15-ig tart, de lehetséges, hogy az összeírást vasárnap, vagyis január 13-án befejezik. Általános tapasztalat, hogy a lakosság készségesen fogad­ja a számlálóbiztosokat, az adatokat előkészítik, s így az összeírás általában zavartalan. Baranya, Csongrád és Hajdú megyében a rossz útviszonyok nehezítik a számlálóbiztosok munkáját. Sok esetben a mun­kásőrség, a rendőrség, a tűz­oltóság sietett segítségükre te­repjáró kocsikkal, vagy éppen lovasszánnal, hogy a hóaka­dályokon is átjussanak. Az összeírás a községekben általában előbbre tart, mint a városokban, mert ott nap­közben is rendszerint otthon találnak valakit minden csa­ládnál, a városokban, s főleg Budapesten általában csak a késő délutáni és esti órákban tudják fogadni a számlálóbiz­tosokat. Ez az oka annak, hogy amíg országosan a la­kosság hetven, a fővárosban 60 százalékát írták eddig ösz­­sze. Budapesten egyébként a XVIII., XXI. és a II. kerület­ben tartanak legelőbbre. A megyék közül — 85 százalé­kos­­arányban — Hevesben keresték föl a legtöbb csalá­dot, de Fejér és Veszprém megyében is túljutottak a 75 százalékon. Országosan csak­nem 200 községben már befe­jezték a népszámlálást, és a hét végéig valószínűleg min­denütt véget ér e jelentős munka. A népszámlálás irá­nyítói azt kérik, hogy a már összeírt családokhoz hason­lóan azok is előkészített ada­tokkal — főként a személyi igazolvány 11. oldalára ra­gasztott személyi szám fel­jegyzésével — készüljenek fel a népszámlálásra, ahová ez­után látogatnak el a számláló­­biztosok. Akiket valamilyen okból a népszámlálás egész tartama alatt nem találnak otthon, azoknak január 15-e után az illetékes tanács igaz­gatási osztályán, a községek­ben pedig a tanácstitkárnál kell bemondaniuk adataikat. Feladat Senki sem vonhatja két­ségbe, hogy a tanácsi dol­gozókat alapvető hivatali feladataik ellátása is példát­lanul leterheli, aligha talál­ni adminisztratív munka­körben dolgozó szellemi munkást, akinek oly sokré­tű és majdnem mindig „Sürgős” címkét viselő ten­nivaló sűrűsödne egyetlen munkanapjában, mint a ta­nácsapparátus munkatársai­nak napi nyolc órájában. A lakosság érdekeinek min­dennapos szolgálatához já­rul az új évtized első nagy­szabású népmozgalmi fel­adata, az 1980-as népszám­lálás, amelynek legfőbb le­bonyolító szerve ugyan a Központi Statisztikai Hiva­tal, de a milliónyi részfel­adat megoldásából a tanácsi dolgozók, a pedagógusok is derekasan kiveszik a részü­ket. Már az előkészítés idősza­kában világossá vált, hogy a tanácsok vezető tisztviselői — vb-titkárok és -helyette­sek, osztályvezetők — vállá­ra nehezedik az ötvenezer számlálóbiztos toborzása és oktatása, az összeírás alatt az állandó ügyelet, a felme­rült vitás kérdések sürgős eldöntése. Ez az íratlan kö­telezettség, ez a munkakö­rön felüli megbízatás szá­mos tanácsi dolgozót fosz­tott meg a szabadszombatok és a vasárnapok pihenőide­jétől. A népszámlálás félide­jében már megállapítható, hogy a tanácsi emberek ál­dozatkészen vállalták és vé­gezték — végzik — a munka rájuk háruló nehezét, sokan összeíróként vagy felülvizs­gálóként járják a városok utcáit, kopognak ezer és ezer ajtón, de tapossák a fa­lusi utcák havát, sarát is, hogy összegyűjtsék azokat az adatokat, amelyekből a számítógépes feldolgozás után összeáll az ország de­mográfiai térképe. Nehezíti az amúgy sem könnyű munkát, hogy né­mely megyében olyan nagy­mértékű volt a számlálóbiz­tosok cserélődése, hogy a megfelelő számú munkaerőt csak a tanácsalkalmazottak „bevetése” árán lehetett megoldani, s még így is óriá­si erőfeszítést igényelt a kül­ső munkaerő pótlása, az ösz­­szeírás elvégzése a túlmun­kában. Az időjárás sem ked­vezett a népszámlálásnak, éppen újévre jött meg az igazi tél, amikor a számláló­­biztosok útnak eredtek, hogy megküzdve a téli ze­­gernyével , felkeressék azt az egymillió állampolgárt, aki külterületen, isten háta mögött fekvő tanyákon él, ahová úttalan utak vezet­nek, ha egyáltalán vezetnek a méteres hófúvásban. Emberi, állampolgári fe­gyelem, magasrendű köte­lességérzet és fáradtságos áldozatvállalás jellemzi a ta­nácsok és a KSH megbízott munkatársainak tevékenysé­gét és együttműködését, amely a félidőn túl már jel­zi, hogy a népszámlálás óriási feladatának menet­rendszerűen eleget tesznek — az állampolgárok nagy többségének őszinte segítő­készségével. (Kivéve azokat, akik a már kiosztott szemé­lyi számokat a felhívás el­lenére sem közlik a szám­lálóbiztosokkal, illetve elfe­lejtették az otthon levő és információt adó családtag­nak a számukat megmonda­ni.) Ez a feladat ugyanis kétoldalú, ötvenezer szám­lálóbiztos ügyködik, több mint tízmillió állampolgár pedig besegít, hogy mire elő­varázsolják a számadatokat, a kép tiszta és éles legyen. (h. g.) Nem csak nőkről, nem csak nőknek... a LÁNYOK, ASSZONYOK mindenkihez szól! A januári számból ajánljuk: A világ asszonyaihoz — egykori bombázórepü­lő gárdaezred pilótanőinek felhívása 20. éves a Lányok, Asszonyok — ünnepi megemlékezés lapunk születésnapján Futószalag mellett — asszonyok a szerelőműhelyben í­tél muzsikája — Jevgenyij Makszimov elbeszélése Divat- és kozm­atikai újdonságok, mese kicsinyeknek nyelvlecke, kézimunka és még sok újdonság, érdekesség a LÁNYOK, ASSZONYOK­­ januári számában! A nőtanács felmérése Fogyasztási szokások a családban A Magyar Nők Országos Tanácsa ismét fontos társa­dalmi, egyben családpolitikai kérdést tanulmányoz: január végétől április elejéig meg­vizsgálja a családok fogyasz­tási szokásainak alakulását. A napokban kezdődő akció során arról érdeklődik, hogy a családok miként gazdálkod­nak, hogyan takarékoskodnak a pénzzel, az idővel, az ener­giával, s milyen segítséget várnak e téren az ipartól és a kereskedelemtől ? A nőtanács családpolitikai munkabizottságának tagjai be­szélgetnek majd 10—15 tagú csoportokkal, a különböző korú és foglalkozású nőkkel és fér­fiakkal, háztartásbeliekkel és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamákkal. Meg kívánják ismerni többek között, hogy mit javasolnak a vásárlási, az otthoni étkezési szokások, a háztartási mun­kák korszerűsítésére, s véle­ményük szerint mit tehet a társadalom a takarékos csalá­di gazdálkodás érdekében. A válaszokat a családpoli­tikai bizottság szakemberek segítségével elemzi majd., A vizsgálat tanulságait a család­­politikai munkabizottság, majd a MNOT elnökségének ülésén vitatják meg. Az akció tapasz­talatait eljuttatják az orszá­gos szervekhez. Olaj helyett szalma és kukoricaszár A mezőgazdasági hulladékanyagok hasznosítása Értéktelen mezőgazdasági hulladékanyagok hasznos ener­giává alakításának lehetősé­geiről tanácskoztak kedden az Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület ankétjén a Technika Házában. A téma azért is különösen aktuális, mert az összes népgazdasági szükséglet 11 százalékát emész­tik föl a földet művelő gépek, a terményszárítók, az élelmi­­szeripari üzemek. A mezőgazdasági termelés során sok olyan melléktermék halmozódik fel, amelyet az el­takarításukhoz szükséges költ­ségek miatt tehertételként tartanak számon. A kukorica­szár, a venyige, a szalma és más anyagok energiájának 60—70 százaléka korszerű módszerekkel, sőt 30 százaléka a jelenlegi adottságokkal is hasznosítható volna. Számítá­sok szerint az elégetett szalma és más hulladék annyi ener­giát hordoz, amennyi megfelel a lakossági energiafelhaszná­lás 10 százalékának. Sok or­szágban már fölfigyeltek erre a lehetőségre. Kanadában pél­dául az elmúlt öt évben tizen­két olyan erőmű épült, amely­nek fűtőanyaga az erdők fái­nak vékonyabb ága, a koráb­ban fel nem használt rozsé és gally. Máshol a szalmabálák zsugorításával, préselésével szalmabrikettet gyártanak, amely értékes fűtőanyag. Nálunk is megkezdődött az eddig parlagon heverő mező­­gazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása. Az első eredményekről a keddi ankéton számoltak be a szak­emberek. Szecskára vágott hulladékfa hasznosítására az Energiagazdálkodási Intézet konstruált különleges kazánt, s a tervek szerint a kalocsai paprikafeldolgozóban cserélik le vele a jelenlegi olajtüzelé­­­­sű berendezést. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát a MÉM támogatá­sával kukoricaszár és szalma tüzelésére alkalmas kazánok kifejlesztésén dolgozik. A kukoricaszár egyébként nem­csak közönséges fűtőanyag. Vegyi összetétele,, a­ kőolaj alapszénláncáéhoz hasonló, amelyből különféle műanyag­­termékek állíthatók elő. . Energiatakarékosság mikroelektronikával A mikroelektronikában látja az energiatakarékosság felé vezető utat a nyugatnémet Ku­tatási és Technológiai Minisz­térium, amely szerint lehetsé­ges, hogy az olajat ezentúl a nyugatnémet elektronikai ipar „termeli meg”. A miniszté­rium számításai szerint mik­roprocesszorok alkalmazásával a közlekedésirányításban, az autóban, lakóházak fűtésénél és a háztartási gépeknél a felhasznált energia 15 száza­lékát lehetne megtakarítani. Ha a nyugatnémet elektroni­kai ipar kellőképpen felkészül erre az elkövetkező 5—10 év­ben, több tízezer munkahely megteremtésére fordíthatja az importolajért most kiadott sokmillió márkát. A Siemens cég például ki­számította, hogy a benzin 5—20 százalékát lehetne meg­takarítani azzal, ha elektro­nikus módon szabályoznák az üzemanyag bevitelét és elégé­sét. A Gráci Műszaki Egyetem már kísérleti stádiumban üze­meltet egy olyan autót, amely­ben az úticél meghatározása után egy vezérlő - és infor­mációs rendszer határozza meg az optimális útvonalat. Mindezek a technikai újítások nemcsak energiatakarékossági szempontból jelentősek, ha­nem a környezetvédelmi ha­tásuk is fontos. Az energiafogyasztásban képviselt nagy (40 százalékos) aránya miatt az egyik legtöb­bet ígérő terület a fűtés, ahol a mikrotechnika 15 százalékot is elérő megtakarítást ígér. E téren a fejlődés már odáig jutott, hogy csupán be kell programozni a mindenkori kí­vánt hőmérsékletet, s a fűtés intenzitását az időjárási vi­szonyoktól és napszakoktól függően automata végzi. Ha­sonlóképpen jelentős megtaka­rítások érhetők el a háztartá­si gépek optimális energiafo­gyasztásának beállításával. A mosó- és mosogatógépek fo­­gyasztatását 25—30 százalék­kal lehetne csökkenteni, ha elektronikusan szabályoznánk a szükséges hőfelvételt. Amit egy térkép nem árulhat el... azt januárban is elmondja önnek a SZOVJETÜNK) Az újesztendő első számának tartalmából: Körözd kikötő a Kozmoszban — a Szaljut—6 két esztendei munkája Bábel helyett barátság — avagy a soknemzetiségű kultúra Rokonaink, a hantik és a manszik földjén A koturnustól a tűsarokig — egy kis cipőtörténetem Reálisan a rákról — eredmények napjainkban ...és még ezernyi érdekesség* a SZOVJETUNIÓ legújabb számában!

Next