Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

Szombat, 1980. február 16 Tízmillió vásárló egy év alatt Az áruellátás feltétele: a kereskedelem és a termelő jobb együttműködése A minap tartott országos kereskedelmi tanácskozáson dr. Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter a feladatok első csoportjában említette a népgazdaság fejlődésével össz­hangban a jobb áruellátás fontosságát. A többi között erről is szólt: szorgalmazni kell a lakossági áruigények kielégítését és ennek előfelté­tele a piackutatás, a szerve­zés, a kereskedelem és a ter­melő jobb együttműködése. Hazánkban az ország leg­nagyobb élelmiszerellátó szer­vezete a Csemege Kereskedel­mi Vállalat. Üzlethálózatában nagy a zsúfoltság és emiatt gyakran panaszkodnak a vá­sárlók, különösen a reggeli és az esti vásárlási csúcsidőszak­ban. A tolongásnak, a zsúfolt­ságnak több oka van. A fő­városban kevés az áruval kel­lően ellátott nagy élelmiszer­­bolt — ez az egyik. A máso­dik: a Csemege-boltok alap­­területe nem növelhető. Mond­ják, ezekben az üzletekben jobb a választék, na nincs is mindenféle áru, de általában jobb az ellátás, a vevő jön és tülekedéssel jut a pultokhoz. A lehetőségek Dr. Kun István, a Csemege Kereskedelmi Vállalat vezér­­igazgatója az év elején lépett feljebb. Évek óta töltötte be az igazgatóhelyettesi munka­kört. Eredeti szakmája keres­kedősegéd, az elmúlt időben képezte magát, közgazdász ok­levelet és doktori fokozatot szerzett. Vele beszélgettünk a vállalat gondjairól, feladatai­ról, a kongresszusi irányelvek­ben szereplő teendőkről. „Az életkörülmények alakításában fontos szerepet játszik a ki­egyensúlyozott áruellátás. Az elért színvonal megtartására és a lehetőségeinkhez igazodó javítására s a választék bőví­tésére kell törekedni” — ol­vashatók az irányelvekben. — Hogyan teljesülnek ezek a követelmények? — A Csemege Kereskedelmi­ Vállalat a Belkereskedelmi Minisztérium bizalmából or­szágosan kiemelt szervezet. Négyezerötszáz dolgozónk az ország 160 élelmiszeregy­ségében áll a lakosság szolgá­latában. Hozzánk tartozik a Balaton mellett 22 egység, eb­­ből 18 idényjellegű bolt. Az Intertourist bolthálózatunk 86 egységet foglal magába, Moszkvában. Ulánbátorban is működik boltunk. Újabb nyi­tására most készülünk. Az Intertourist szervezet dollárért árusít a magyar—osztrák ha­táron, Sopronban és más he­lyeken. Az elmúlt évben ez a szervezet 50 százalékkal nö­velte dollárbevételét. Vállalkozás, szervezés A vállalat szinte minden év­ben részesült erkölcsi elisme­résben : a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját több ízben vette át, a szakszervezet elnöksége dicsérő oklevelét is elnyerte, a Kiváló vállalat cí­met is megkapta. Tavaly áru­forgalmi tervét 13 százalékkal növelte az előző évhez képest, nyereségtervét pedig 31 száza­lékkal haladta m­eg. Igyekszik zavartalan áru­ellátásról gond­oskodni, ebben nem kevés része van annak a vállalkozói készségnek, amely jellemző például a Csemege Áruház — az „éjjel-nappali” — és sok más egység vezető­ségére. A termelőszervezetek­kel kiépített együttműködés kettős haszonnal jár: a terme­lőtől közvetlenül beszerzett áru rövidíti a szállítási utat és a vevő is hamarabb megkapja a kívánt árut. Impozáns számot jegyeztünk fel beszélgetésünkben. Az el­múlt évben tízmillió vásárlót szolgáltak ki a Csemege Ke­reskedelmi Vállalat üzletei­ben. Nagyjából tehát annyi vevőt, amennyi az ország la­kossága. Gyakori látogatók az „éjjel-nappali” áruházban a külföldi küldöttségek tagjai, akik elismeréssel szólnak a választékról. A vásárló óhaja Gyakran visszatérő gond a szállítás nem kielégítő színvo­nala, a­­késések, a kimaradá­sok az áruszállításban. A ve­vő, ha reggel, a hatórai nyi­táskor belép az áruházba, a felvágott mellé friss zsemlét kíván. Ez nem mindig sikerül. Bár az utóbbi időben a szállí­tás pontossága sokat javult, de előfordult, hogy 8 órakor még nem érkezett meg a szál­lítmány. A reklamációra a Százados úti kenyérgyár ille­tékese az előző napi, délutáni­esti, előszállítás „sáncai” mögé húzódva védekezik: ennyi, meg ennyi árut kapott a bolt, már elfogyott? Nem, mert a vásárló friss árut szeretne, az esti szállítmány éjszaka meg­száradt, nem veszi meg. Fris­set kér. A vevő óhaját igyekszik tel­jesíteni a kereskedelem és sokszor nem is kerülne nagy fáradságba, hogy a friss süte­mény megérkezzék. A szállító szervezetnek is sorolni kelle­ne, hová vigyék az első ütem­ben és csak később azokba a boltokba, amelyek hétkor nyitnak. Feladata a termelőnek is a vevő jobb ellátása, a szállítás magasabb színvonalú szerve­zése. Erre kitűnő példák a vi­déki partnerek. A Pápai Hús­kombinátból hajnali fél négy­kor indulnak az­­ áruval és nyi­tás előtt kirakják. A székes­­fehérvári, a százhalombattai, a hernádi, a salgótarjáni vál­lalatok is idejében érkeznek a termékeikkel. Nyilván koráb­ban is indulnak. A tanács támogatása Az „éjjel-nappali” Csemege megoldatlan nehézsége a gön­gyölegek, csomagoló ládák tá­rolása a körúti járdán. Bár a VII. kerületi tanács vezetősége és kereskedelmi osztálya sok­féle megoldást javasolt a vá­rosképi és gyalogosforgalmi nehézségek áthidalására, nem sokat javult a helyzet. A Rá­kóczi úton, a szomszédos ház­ban sikerült — a tanács se­gítségével — a raktárt bőví­teni, de csak enyhítették a gondot. Az érkező áruk döntő mennyiségét rögtön az üzletbe továbbítják. A körúti oldalon az érkező áru nagy mennyisé­ge zavarja a gyalogosok hala­dását, nemkülönben a sok­féle göngyöleg, amelyet az üz­letből kihozva, a járdái tá­rolnak. Volt a kerületi tanács­nak olyan javaslata, hogy az áru érkezését az Osvát utca felől oldják meg, de ez egyelő­re kivihetetlen. A vállalat ez évben nyitja meg legnagyobb élelmiszer­áruházát az Örs vezér téren. V. I. Mscinr Nemzet Az első magyar ipari folyóirat Emlékezés Joó JánosraN­apjainkban az ipari-műsza­ki folyóiratok tucatjával állnak a magyar szakemberek és érdeklődők rendelkezésére, a múlt század első felében azonban még csak­ kísérletek történtek abban az irányban, hogy egy, a hazai ipari fejlő­dést támogató lap létrejöhes­sen. Az első jelentős próbál­kozás Joó János egri rajzta­nár érdeme, aki 1838-ban ala­pított rövid életű ipari lapot. Joó 1806-ban született Sze­geden. A piaristák iskolájába járt, majd tanulmányai befe­jeztével is szülővárosában maradt, hogy gyakorlati pá­lyákon képezze tovább magát. Ő maga így írt erről 1831- ben, Széchenyi Istvánhoz írott levelében: „reávettem maga­mat a Rajzolás tanulására s e mellett az Építés, Asztalos, Lakatos, Esztergályos, Muzsi­­kacsinálás, Képfaragás s több ilyen tehetségekben magamat gyakorlottam, legalább, hogy róluk alapos tudományom le­gyen, kivált az építésben.” Az asztalos szakmában fel is sza­badult. Mivel anyagi okok miatt tanulmányait nem foly­tathatta külföldön, a „haza több városában” igyekezett rajztudását tökéletesíteni, míg aztán 1829-ben az egri városi tanács az akkor felállított rajziskola tanárává nevezte ki. A reformkor egyik jellegze­tes alakja volt, aki írásban és tettben is odaadóan harcolt a magyar nép műveltségének emeléséért. 1831-ben javasolja Széchenyinek egy országos művészeti társaság megalakí­tását, melynek célja többek között az lett volna, hogy a művészet és az ipar minden ágazatának szaknyelvét ma­gyar nyelven lehessen kifejez­ni. Javasolta megfelelő rajzis­kolák felállítását iparosok számára, és egy polytechni­­kum létrehozását is. Később a Tudományos Akadémia ter­vezett nagyszótára részére ma­gyarított ipari és műszaki sza­vakat és kifejezéseket. Joó legjelentősebb vállalko­zása azonban a „Hetilapok Műtudomány és Egyéb hasz­nos ismeretek terjesztésére” című folyóirat megindítása volt. 1837-ben nyújtotta be kérvényét a Helytartótanács­hoz egy „műtudományi” lap kiadásának az engedélyezése céljából. Folyamodványában jelezte, hogy folyóiratának tárgya „leend mind az mit ké­zi mesterség szorgalom elő­mozdított főleg azonban, mi kézműveseknek mesterségük tökéletesítésére hasznos és szükséges lehet.. . Figyelem leginkább azon új és hasznos tanulmányokra s legújabb di­vatú kézművekre fog fordít­­tatni, melyekre honunk és a külföld időnként előmutatni fog. A megjelenő rajzok olly értelmesen és tökéletes mér­ték szerint készíttetnek, hogy azokról a mesteremberek a tárgyalt műveket tökéletesen elkészíthessék.” A folyóirat cikkeinek na­gyobb részét maga Joó János írta. Munkatársai voltak No­­vák Dániel építész, Makáry György ügyvéd és Udvardy Cserna János mérnök. A köz­lemények egy része német, francia és angol műszaki és természettudományos lapokból lett átvéve. ■JY­éhány cikk címének a pusz­­tá­ta felsorolása is jól il­lusztrálhatja, hogy milyen ér­dekes műszaki, ipari jellegű anyag került be a lapba. Ilye­nek például: „A hámori­munka kezeléséről forró leve­gő és barnára égetett faszén használattal”, vagy „Érdekes gépelyek leírása a sagnerhüt­­teni hámorban Coblenz mel­lett”. A közleményhez műsza­ki rajzok is tartoztak. Igen hasznos cikkek jelentek meg a lapban asztalosok, pékek és bognárok számára is. A kor­szak egyik legfontosabb talál­mányáról, a gőzmozdonyról is jelent meg cikk: „Gőz- és szállító kocsik, vasutak” cím­mel. Az Egerben kiadott szak­lappal az volt a szerkesztőjé­nek a célja, hogy a hazai ipari és mesterségek fejlődését fel­lendítse. Sajnos folyóiratának kevés előfizetője volt, ezért a szerkesztő kérte a helytartó­­tanácsot, hogy lapjának előfi­zetését tegye kötelezővé a cé­hek számára, ezzel az intézke­déssel mind a céhek, mind a kiadó csak jól jártak volna E kérelem visszautasítása gya­korlatilag a fél évig megjele­nő „Hetilapok” megszűnését jelentette. Legfontosabb elképzeléseit a „honi műveltség emelésére, a művészet és ipar felvirá­goztatására” vonatkozó elkép­zeléseit az 1841-ben megjelenő ,.Nézetek a Magyar Nemzet Miveltségi és Technikai Kifej­tése Tárgyában” című köny­vében fejtette ki. Egy „Ma­gyar Athenaeum” elnevezésű intézmény felállítását javasol­ta, tovább fejlesztve korábbi elképzeléseit. Ezek magukban foglalták volna a teljes hazai felsőoktatási rendszert, mind­ezek mellett körülbelül a Ma­gyar Tudományos Akadémia jogkörét is. Az intézmény ki­állítási lehetőségeket bizto­sított volna a művészek és iparosok számára. Nyomda, színház, könyvtár és egyéb művelődési intézetek egészí­tették volna ki a tervezett szerv működését. Joó mint építész elkészítette a Magyar Athenaeum főépületének a tervét is. A tervrajzokat könyvéhez mellékelte. A negyvenes évek végén is­mét kiadott egy lapot „Heti­lapok” címmel. Ez a közlöny elsősorban hirdetéseket tartal­mazott. A szabadságharc leverése után kezdeményezései szűkebb keretek közé szorul­tak. Továbbra is írt cikkeket, amelyekben elsősorban Eger város és környékének a fel­lendítését igyekezett előmozdí­tani. Munkálkodása ebben az időben terjedt ki a gazdálko­dás területére is. Joó János tevékeny életét 1874-ben Egerben fejezte be. Batári Gyula TEA-HÍREK Okos kezdeményezés a Kelet-Pesti Vendéglátó Vállalat tea-akciója Négy egységünkben: a Halló bisztróban, VI., Majakovszkij u. 65. a Halló önkiszolgáló étteremben VI., Majakovszkij u. 65. az Unió önkiszolgáló étteremben VIII., József krt. 8. a Deák önkiszolgáló étteremben VIII., József krt. 55—57, a teát is önkiszolgáló formában fogyaszthatja a vendég A pénztárnál váltott teablokkért (3—4 Ft) 1 db filterteát kap — választéktól függően —, ízesítéssel A forróvizet nagykapacitású vendéglátóipari szamovár szolgáltatja, amit a vendég maga kezelhet Ezzel a módszerrel komoly eredményt értek el a teaforgalom növelésében Érdemes elgondolkozni és talán követni is a Kelet-Pesti Vendéglátó Vállalat példáját A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 Százféle betegség, hat kutatócsoport Nemzetközi becslés szerint a lakosság öt-tíz százaléka szenved mozgásszervi megbe­tegedésben. A régebbi felté­telezések ezt a betegséget el­sősorban a nehéz fizikai mun­kát végző embereket megtá­madó kórnak tekintették, ám ez a hit megdőlt, mert moz­gásszervi megbetegedés nem­csak a bányászok, a kohászok vagy a mezőgazdaságban dol­gozók között fordul elő, ugyanolyan gyakori az irodai, és más ülőmunkát végzők vagy bizonyos állandósult test­tartásban dolgozók körében, de létrejöhet a környezeti ártal­mak hatására is. Világszerte egyre nagyobb­ érdeklődéssel kíséri a tudomány ezt a szin­te népbetegségként számontar­­tott megbetegedést, az e téren elért kutatási és gyógyítási eredményeket. Hazánkban az Országos Reuma és Fizikote­rápiás Intézetben futnak össze a szálak a szakorvosképzéstől a reuma­ágyak számáig, a ku­tatási témák egyeztetéséig. Örökletes tényezők Dr. Bozsóky Sándor profesz­­szor, az ORFI igazgatója, egy­ben az Orvostovábbképző In­tézet reumatológiai tanszéké­nek a vezetője. Belgyógyászok, általános orvosok diplomájára „épül rá”­ mai formájában a reumatológiai szak, miután napjainkig nem nyert polgár­jogot az egyetemeken. Bozsóky professzortól, aki a reumatoló­gia nemzetközileg elismert ku­tatója, kértünk felvilágosítást: hogyan alakul hazánkban a mozgásszervi megbetegedések száma, milyen részeredmé­nyeket értek el a kutatások­ban és a reuma ágyak számá­nak a növelésében. — Elsősorban talán arról beszélnék, amit a köznyelv reumának nevez. Sajnos még szép számmal akad olyan szakorvos is, aki summásan egy kalap alá veszi a külön­böző okból származó mozgás­­szervi betegségeket, holott ez több mint százfajta megbete­gedés gyűjtőfogalmát takarja! Ez a sok fájdalommal járó be­tegség, amit leegyszerűsítve reumának neveznek, igen kü­lönböző okokra vezethető visz­­sza; a kutatás feladata, hogy a tüneteiben egymáshoz igen hasonló mozgásszervi betegsé­gek fajtáit, kiváltó­­okait fel­tárja. Számos tényező együt­tes jelenléte járul hozzá a be­tegség kialakulásához, nem­csak a fertőzés, megfázás, túl­­erőltetés, hanem bizonyos környezeti­­vagy munkahelyi ártalmak. A nem megfelelő testtartásban végzett munka, a vibrációs ártalmak mellett a tudomány egyre inkább megismeri a genetikai, örök­letes tényezők szerepét a moz­gásszervi megbetegedések ki­alakulásában. Konferencia Budapesten­ ­ Örvendetes, hogy az utol­só három évben háromszáz új reuma ágy létesült az ország kórházaiban, és ezzel együtt az e célra fenntartott kórházi ágyak száma kétezerre növe­kedett. Az új ötéves terv újabb félezer reumatológiai ággyal számol; a tervezett növeke­déssel a legjobban rászorulók számára biztosítani tudjuk a kórházi gyógyítás lehetőségét. Sajnos, ma még csupán har­mincezer rászoruló részesülhet három-négy hetes kórházi ápolásban, holott lényegesen többen vannak, akiknek álla­pota ezt megkívánná. Amellett az ágyak megoszlása is igen rapszodikus: Budapesten van mintegy a fele az említett két­ezernek, Balfon, Hévizén és Harkányban, csaknem hétszáz kórházi ágyon folyik a gyó­gyító munka. Vas megyében, Bács-Kiskun, Szolnok és Haj­dú megyében viszont egyetlen kórházi ágy sem áll a betegek gyógyításának a szolgálatában, a megyei kórházak nem ren­delkeznek reumaosztállyal vagy ágyakkal ezekben a me­­gyékben. Az országban mind­össze háromszáz reumatológus orvos működik, legalább két­szer ennyire lenne szükség, időszerű, hogy a reuma­tológia önálló tárgyként helyet hardon az orvosképzésben! Hazánkban foglalkoznak-e reumakutatással? Milyen té­ren értek el eredményeket? — Az ORFI-ban hat kuta­tócsoport folytat reumakuta­tást, zömében fiatalokból álló teamben; munkásságuk, rész­eredményeik számos országban érdeklődésre tartanak számot. A kórokozók keresése, a szer­vezet immunológiai reakció­­készségének és a genetikai té­nyezők szerepének kutatása terén értek el figyelemremél­­tó eredményeket. Állandó kap­csolatot tartunk fenn a moszkvai, párizsi, prágai, gen­fi, glasgowi és pöstyéni r­eu­­maklinikákkal és kutatókkal. A több irányú kutatás és in­formációcsere lehetővé teszi, hogy a kutatások legapróbb részeredményei is beépülhes­senek a reuma különböző okú megbetegedéseinek a ponto­sabb meghatározásába és ez­zel a felismeréssel a gyógyítás szolgálatába. Ezenkívül a szo­cialista országok koordinációs bizottsága ugyancsak beszámol háromévenként az új ered­ményekről, tapasztalatokról. Örömmel jelenthetem, hogy a jövő évre tervezett konferen­cia színhelyéül Budapestet vá­lasztotta ez a kiváló szakem­berekből álló koordinációs bi­zottság! Intézetünk egyik ku­tatócsoportja epidemiológiai vizsgálatot végzett a legkü­lönbözőbb foglalkozású és te­rületen élő tízezer személyen. Ennek a vizsgálatnak az ered­ménye adta az első pontos és széles körű felmérést a reu­matológia terén. Bízunk ben­ne, hogy ennek a felmérés­nek az eredménye segíti azt a törekvést, hogy a reumatoló­gia orvosegyetemi tantárggyá „lépjen elő”, mint az egyik legtömegesebben jelentkező megbetegedés. Könnyebb megelőzni Mivel lehet leghatékonyab­ban küzdeni a mozgásszervi betegségek visszaszorításáért? — Miután sajnos nem mind­egyik kiváltó oka, kórokozója ismert annak a hatalmas te­rületnek, amelyet a mozgás­­szervi károsodások gyűjtőfo­galom takar, kétféle módon tudunk küzdeni ellene. Az el­ső a kutatók feladata, a ki­váltó tényezők pontosabb és szélesebb körű felismerésében, a másik az alapellátást végző körzeti és üzemi orvosok sze­repe a megelőzés terén, ők tehetik a legtöbbet a betegség leküzdésében, az esetek zömé­ben elejét vehetik korai diag­nózisukkal és megfelelő keze­léssel a komolyabb károsodá­sok kialakulásának. Nagyobb befektetést nem igénylő mód­szerekkel elérhető ez, így a munkaközi torna beiktatásá­val, üzemi fizikoterápiás ke­zelési részlegekkel, amelyre néhány jó példa máris akad. A mindennapi munka számos olyan munkamozzanattal jár­hat, ami egyirányú, statikus vagy kis mozgással való meg­terhelést jelent és ez túlzot­tan igénybe veszi az egyes ízü­leteket, izmokat. Munkaközi tornával, vagy a munkavégzés utáni fizikoterápiás kezeléssel azon melegében lehet ezen ja­vítani, helyrehozni a károso­dást a következő napi vagy heti megterhelés előtt. A mo­dern tudomány egyik alappil­lére a megelőzés: könnyebb egy elváltozást karban tarta­ni, megelőzni, mint később, szenvedés és munkakiesés kí­séretében, gyógyítani! A ret­tegett reumás láznak és né­mely ízületi gyulladásnak a tudomány már felderítette az okozóját. Általában bakteriális fertőzés következményei, amit a fertőző gócok megszünteté­sével, penicillinkúrával meg tudunk gyógyítani. A felső légúti hurutokat követő reu­más ízületi megbetegedéseket is zömében sikerült megfékez­ni. Az országos betegellátási hálózat fejlesztése és kiala­kítása három éve folyik. Az ORFI munkatársai évente több ízben ellátogatnak a kü­lönböző megyékbe, hogy se­gítséget, tanácsot adjanak a reumatológia területén, „ház­hoz viszik” kutatási és gyó­gyítási tapasztalataikat. A kö­vetkező ötéves tervben szeret­nék megvalósulva látni a tel­jes reumahálózatot, hogy ne akadjon egyetlen megye sem, ahol ezt a gyakori és népgaz­dasági szempontból is hosszú munkaidőkiesést jelentő be­tegséget ne tudnák megelőzni vagy korszerűen gyógyítani. Fehér Rózsa 5

Next