Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

Kedd, 198 0. február 26., MwrNemzet $ A táms művelődés öröme Országos tanácskozás a népfrontban Tájékoztató a Belügyminisztériumban a rendőrgyilkosság nyomozásáról és a tettesek bűnlajstromáról — Alkalom szüli a közössé­get ... — mondotta Rácz Já- nosné, a Hajdú-Bihar megyé­hez tartozó, 2300 lélekszámú Fülöp község népfronttitkára. A mondat, amelyre mind a száz jelenlevő szinte egyszer­re kapta föl a fejét, azon a tanácskozáson hangzott el, amelyet az Olvasó népért mozgalom kibontakoztatása érdekében tartottak a 19 me­gye és a főváros jeles küldöt­tei a népfront Belgrád rakpar­ti székházában. A lelkes, kipirult arcú fia­talasszony, hivatala szerint „egyszerű” pénzügyes a falu­jában, a Hortobágytól Sárrétig elnevezésű vetélkedő helyi megindulásáról szólt, szinte krónikásként: — Az első fordulóra készül­ve esténként, első szóra, negyvenen ültek össze ... Föl­tételeink ma is nagyon rosz- szak. előfordult, hogy ' a könyvtárhelyiséget kölcsön­kért olajkályhával fűtöttük, de kiderült: ha van rá igény és van lelkesedés, nehéz kö­rülmények között is lehet eredményesen dolgozni. S az is kiderült, hogy az al­kalom szüli a közösséget, te­hát meg kell találni az alkal­mat, és ehhez a jó módszert! A régi falusi olvasókörök és a városi munkásotthonok­ba gyűlt művelődni kívánó emberek hitének levegője csapta meg a jelenlevőket, új­ra meg újra, ezen a valóban forró hangulatú tanácskozá­son. Mivel jó ideje nem ar­ról van már szó, hogy van egy nép, amelyet meg kell mű­velni, hanem olyan nép van, amely művelődni akar! Régebben is így volt már, csak kicsinyég elfelejtkez­tünk róla. Nemrégiben jelent meg a szegedi Somogyi Könyv­tár kiadványainak huszadik köteteként Hajdú Géza mun­kája, a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, 1824-^—1944. E kö­tet hírül adja, hogy egyedül a 132 ezer holdas Hódmező­vásárhelyen 202 olvasókör, egyesület, művelődési közös­ség működött a monográfia által tárgyalt 120 esztendő alatt. A legelső — „a köz- óhajnak engedve” — 1869-ben alakult, Első Olvasó Népkör elnevezéssel. De ugyanígy mű­ködtek olvasókörök a szom­szédos Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is. ahol például a Nagy-Kun Karcagi 48-as Olvasó Kör alapszabályának legelső pontja mindjárt hírül adta: „A kör illedelmes tár­salgás és olvasás által a tár­sadalmi műveltség terjesztését ezélzó egylet”. A mostani, az 1980. eszten­dőt megkezdő országos tanács­kozás részvevői miként szól­nak ma az „illedelmes társal­gás és olvasás” állapotáról? Szinte valamennyien, a meg­változott szellemi és gazdasá­gi viszonyoknak megfelelően, a már meglevő és működő könyvtárak köré képzelik el a „társadalmi mű­veltség terjesztését célzó” mű­velődési közösségeket. Csakhogy a legtöbb földraj­zi helyen, a kisebb falvakban éppen úgy, mint a nagyvá­rosokban, a könyvtárosok van­nak legkevésbé felkészítve er­re a számukra mindenképpen újabb terheket jelentő fel­adatra. Az egyik felszólaló idézte a Hajdú-Bihar megyei könyvtár vezetőjének szinte már szállóigévé vált mondá­sát: A kis könyvtár alkalma­sabb a közösség kifejlesztésé­re. mint a nagy könyvtár. A nagy könyvtár — nagyüzem. Elsőrendű feladata a könyv- csere-bere, és bár a kisközös­ségek fejlesztésére ezt is al­kalmassá lehet tenni, a kis­könyvtár légköre olyan, amelyben jólesik olvasni. A könyvtárosoknak, egyé­niségük és személyiségük leg­javát adva. fel kell készülniük erre a feladatra. — Tapasztalatom szerint az olva.sómozgalom a kisközsé­gekben okoz a legnagyobb gondot — mondotta a kis ba­konyi falu, Városlőd könyv­tárosa, a fiatal Pelczmann Zsuzsanna. — Művelődési há­zunk 1964-ben épült, egyetlen terem, szobák nélkül. A könyvtárunk nyolcvan négy­zetméter erre büszkék va­gyunk! öt évvel ezelőtt még fűtésre sem jutott pénz. és ha az óvodás gyermeket megbün­tették, a könyvtári polcok mögött kellett térdelnie. Itt, a könyvtárunkban tartjuk a Téli Estéket, a szülői munka- közösség megbeszéléseit, a kertbarátok klubja itt találko­zik, sőt ez a színhelye a ta­nácsüléseknek is. Mégis anya­gi gondjaink vannak. Könyv- beszerzésre évente ötezer fo­rintunk van. Van ahol csak kétezer. Kérésem az, hogy a megyei könyvtár és a nép­front karöltve segítse a kis­könyvtárakat! A szerencsésebb „éghajlatú” földrajzi helyeken, főként a nagyobb lakosságú települése­ken azért többnyire más a helyzet. Akkor, ha a könyvtár vezetője jó szervezőnek is bi­zonyul. — A mi tizenegyezer lakosú városunkban az olvasómű­helyek az együtt elve alapján működnek — mondotta Haj- dúhadházáról a mozgékony Zsadányi Nagy Lajos. — Ta­valy 198 foglalkozást tartot­tunk. A rendezvények, no­ha a könyvtárnak csupán hét­ezer forintos kerete volt, száz­ezer forintba kerültek. Hon­nan vettük ezt a hatalmas összeget? A téeszek és a vá­ros üzemei adták össze. S követendő példaként idéz­te az egyik termelőszövetkezet elnökét: „Elég a tiszteletdíj?” kérdezte egy műsorral kap­csolatban. — „Ha több kell, még adunk!” Íme, ez is a tu­datformálás eredménye. Egy másik példa: „Nemcsak a gé­pet, az eszünket is karban kell tartani!” — mondta a fafel­dolgozó-üzem párttitkára. Nem mindegyik könyvtár körül alakult ki ilyen szellemi — és tegyük hozzá, gazdasági — légkör. Ám társadalmi ösz- szefogással még a lehetetlen­nek tetsző helyzeteken is le­het változtatni. A zalaegersze­gi küldött, Fejes Erzsébet, be­számolt arról, hogy a nép­front helyi bizottságai társa­dalmi munkát szerveznek a könyvtárak bővítése, fejleszté­se érdekében. Szükség is van erre, hiszen a megyei könyv­tár például 3600 olvasó befo­gadására épült, és ma több mint 8000 olvasót szolgál ki. Ahány fölszólalás, annyiféle helyi sajátosság. A Tisza partjától nem messze eső La­kitelken Lengyel Pálné nyug­díjas pedagógus már két év­tizeddel ezelőtt megkezdte — mégpedig sajátos módszerrel — a helyi művelődési közös­ség „sejtszerű” építését: — Munkámat, minthogy magam is nő vagyok, s mert a család központja a nő, a nők között kezdtem el. Elmentem a fonóba, magammal vittem a könyvet, és addig olvastam nekik, míg végül már ők kér­ték, hogy fölolvassak. Az első irodalmi klubot, természete­sen a nőkkel, a községi tanács támogatásával, 1960-ban ala­pítottuk, akkoriban még a népfront támogatása nélkül. Előbb kézimunka-tanfolyamot indítottunk, majd megalakult az irodalmi kör is. Ezt követ­te a népdalkor, énekkarunk azóta ezüst oklevelet nyert. Ezután következett a könyv­barát klub. Legutóbb a Min­denki Iskoláját indítottuk el, a nyolcadik osztályt 27 hall­gató végezte el, közülük nyol­cán ma is a népfront nőbi­zottságának a tagjai, és ma is a könyvtár olvasói. A társas művelődés lehető­ségeiről beszélt órák hosszat a mindenfelől összegyűlt sok küldött, akik az olvasás el­mélyült élményéhez mindig hozzáképzelik és hozzáadják a társas művelődés örömét is. E kis, művelődő közösségek tanácskozása tulajdonképpen arra kívánt választ adni: állja-e a versenyt az olvasás, az irodalmi élmé­nyek közös keresése a „gyor­suló idővel”, a mozival, a le­mezjátszóval, a magnóval, a rádióval, a tévével, vagy a lökhajtásos, autós, vonatos tu­risztikával? Ügy tetszik, igen. Csak e közös „olvasásnak” a módját, lehetőségét és legjobb helyi körülményeit kell meg­találni. Sok helyen még ugyan a „keresés” állapotában van­nak, de a könyv leghűsége­sebb barátai már megtalálták a maguk közös útját. Azok, akik Voltaire-rel valliák: „A legjobbak azok a könyvek, amelyeket az olvasók kiegé­szítenek...” Tóbjás Aron Eltemették F. Rácz Kálmánt Hétfőn mély részvéttel elte­mették a Rákoskeresztúri te­metőben F. Rácz Kálmán írót, műfordítót. Az írószövetség nevében Fábián Zoltán tit­kár mondott búcsúbeszédet. Elhunyt Vilóghy Miklós A Magyar Tudományos Akadémia, az Oktatási Mi­nisztérium és az Eötvös Lorád Tudományegyetem gyászjelentésben adta tudtul, hogy életének 64. évében, va­sárnap elhunyt dr. Világhy Miklós, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Loránd Tudomány-, egyetem nemzetközi hírű tan­székvezető egyetemi tanára. Temetéséről később intézked­nek. * Több mint három évtizedig volt jogásznemzedékek ki­emelkedő oktatója és nevelő­je. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem rektoraként, az állam- és jogtudományi kar dékánjaként, tudományos rek­torhelyettesként, a polgári jo­gok tanszékvezető^ professzo­raként jelentős részt vállalt a szocialista magyar jogi felső- oktatás megalapozásában és fejlesztésében. Tudományos munkásságával maradandóan hozzájárult a szocialista ál­lam- és jogtudományoknak, mindenekelőtt a polgári jog tudományának elméleti meg­alapozásához. Szerteágazó munkásságából elsősorban a magyar polgári jog elméleti alapkérdéseire irányuló kuta­tásai kiemelkedőek. Egyik megalapozója volt a szocialis­ta magyar nemzetközi magán­jog tudományának is. Alkotó módon járult hozzá a szocia­lista jogrendszer alapvető tör­vényeinek létrehozásához. Ha­lálával az állam- és jogtudo­mányt, valamint a jogi fel­sőoktatást pótolhatatlan vesz­teség érte. A közéletiség iskolája Népfront-tisztségviselők két­hetes tanfolyama kezdődött hétfőn Salgótarjánban. A he­lyi népfrontbizottságokban te­vékenykedő munkások elő­adásokon, konzultációkon a népfront közjogi, tömegpoliti­kai, lakóhelyfejlesztési, mű­velődéspolitikai feladatait ta­nulmányozzák, továbbá bel-, és külpolitikai kérdésekről hallgatnak előadásokat. A népfront nyolcszáztizen- hat Nógrád megyei társadal­mi tisztségviselőjének több mint fele munkás. A megyei népfrontbizottság által szer­vezett tanfolyamon bővíthetik a közéleti tevékenységhez szükséges elméleti ismeretei­ket, s gyakorlati, módszerbeli segítséget is kapnak a szer­vezési, irányítási feladatok megoldásához. Gyorsjelentés a januári kereskedelmi forgalomról A Belkereskedelmi Minisz­térium kiadta gyorsjelentését, az idei januári kiskereskedel­mi forgalom alakulásáról. Az adatok szerint januárban a kiskereskedelem 21,5 milliárd forintot meghaladó forgalmat bonyolított le, ami 10,2 száza­lékkal több, mint a tavalyi hasonló időszak bevétele volt A bolti élelmiszerek és élveze­ti cikkekből származó bevétel 7,5 mliliárd forint volt az év első hónapjában, 16,9 száza­lékkal több a tavalyinál. A vendéglátás árubevétele 2.77' milliárdot tett ki, 4,8 száza­lékkal többet, mint a múlt év első hónapjában. Az iparcikk­forgalom elérte a 11 milliárd forintot, ami 7,4 százalékos növekedést jelentett. Ezen be­lül a ruházati cikkekből 2,5 milliárd, 12,6 százalékkal több, a vegyes iparcikkekből 8,5 milliárd, 5,9 százalékkal több bevétel folyt be, mint az el­múlt év januárjában. A minisztérium szerint az összességében 10.2 százalékos forgalomnövekedés a szezon­nak megfelelőnek mondható, valamivel meghaladja az idei évre előirányzott értékesítési arányt. A szövetkezeti szek­tor 0,5 százalékkal jobban nö­velte forgalmát, mint az ál­lami kereskedelem. A nagykereskedelmi készle­tek értékében több mint 5 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint tavaly január végén. Az utóbbi évek legbonyo­lultabb nyomozásának befeje­zéséről tájékoztatták hétfőn délelőtt az újságírókat a Bel­ügyminisztériumban. A köz­vélemény vecsési rendőrgyil­kosság címen tartotta számon azt a felháborító bűncselek­ményt, amely 1979. július 10- re virradó éjszaka történt a főváros határában a Stein- rnetz-emlékmű közelében. Itt, a XVIII. kerületi Vörös Had­sereg útján, a Ferihegyi repü­lőtér mellett teljesített szol­gálatot Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester, aki már öt éve állt ezen a poszton. Gyu­lai Károly este 10 órakor fog­lalta el őrhelyét az őrbódé­ban, a nyomozás adatai sze­rint éjjel 2 órakor még élt, de négy óra harminckor az ellenőrzés már nem találta szolgálati helyén. Az őrbódé­ban megtalálták a rendőr géppisztolyát és szolgálati eső­köpenyét, ami kizárta annak a lehetőségét, hogy önként el­távozott volna őrhelyéről, mert ebben az időben esett az eső. A beismerő vallomás Az őrbódétól harmincöt mé­terré. az úttesten vértócsát fe­deztek fel, amelyről a szakér­tők rövid idő alatt megállapí­tották, hogy a vércsoport azo­nos Gyulai Károly vércsoport­jával, tehát felmerült a gya­nú, hogy a főtörzsőrmestert meggyilkolták. A rendőrség nagy apparátussal kezdett nyomozást, amely csak július 12-én hozta meg az első ered­ményt. A nyomozók abból in­dultak ki, hogy a rendőr holt­testét az út közelében rejtet­ték el. A terepet egyre na­gyobb mélységben vizsgálták át, s így 12-én megtalálták a holttestet a közeli kukoricás­ban elásva. A közelben felfe­deztek egy Wartburg gépko­csiból származó féltengelyt és egy zöld női nadrágból kisza­kított posztódarabot, amelyek az áldozat vérével voltak szennyezve. A boncolás meg­erősítette azt a feltevést, hogy a gyilkosság július 10-én hajnali fél kettő és kettő kö­zött történt, valamint azt is, hogy a tettesek többen lehet­tek és a rendőr főtörzsőrmes­ter holttestét autóval szállí­tották el. Július 16-án történt az első fordulat, amikor a rendőr szolgálati pisztolyát megtalálták a XVIII kerületi Steinmetz kapitány útja 3. sz. alatt levő szakorvosi rendelő- intézet félemeleti női vécéjé­ben. A holttest kihantolása után megállapították, hogy ruháza­tában bordó festékszemcsék találhatók, elsősorban tehát a bordó színű gépkocsikat vet­ték figyelembe. Ugyanakkor megkezdték mindazoknak az elszámoltatását és ellenőrzé­sét, akiknek valamiféle közük lehetett a gyilkossághoz. Jel­lemző a nyomozás méreteire, hogy közel 14 000 gépkocsit vizs­gáltak át és kihallgattak min­denkit, aki a gyilkosság szín­helye közelében lakott, vagy tartózkodott. Ez a tömeges el­számoltatás mintegy 180 ezer embert érintett. Augusztus 31-én, a Kék fény, adása után a lakosság köréből több száz bejelentés érkezett, amelye­ket a nyomozók természete­sen ellenőriztek. Már a nyo­mozás első időszakában fel­merült a gyanú, hogy a gyil­kossághoz köze van Soós La­jos 36 éves, nős gépkocsiveze­tőnek, aki a Gyermekélelme­zési Vállalatnál dolgozott, és öt ízben állt már a bíróság előtt. Soós Vecsésen lakott, a Tó utca 13/a szám alatt. Volt egy Polski Fiat gépkocsija, amely eredetileg bordó színű volt, a csomagtartójában azon­ban „kidőlt” egy doboz festék, amely látszólag elmosta a nyomokat. A nyomozás során később kiderült, hogy Soós ezt a festéket szántszándékkal döntötte ki, hogy megsemmi­sítse a nyomokat. Augusztus végén, amikor a rendőrség már 14 ezer autót vizsgált át, a gyanú határozottan Soós La­josra irányult, akinek a gép­kocsiját lefoglalták, és egész életére kiterjedő vizsgálatot folytattak. Kiderült, hogy Soós körül részben büntetett előéletű emberekből egy bűn­banda alakult ki. A bizonyítékok terhe alatt Soós Lajos beismerő vallomást tett. Elismerte, hogy tíz év óta szándékozott nagyobb bűncse­lekményt elkövetni, amelyhez azonban lőfegyverre volt szüksége. Azt tervezte, hogy meggyilkol egy rendőrt és el­rabolja fegyverét. Veesésről Budapestre járt, tehát jól is­merte a Ferihegyi repülőtér mellett szolgálatot teljesítő Gyulai Károly főtörzsőrmes­tert, köszönő viszonyban is volt a rendőrrel. Soós eleve tisztában volt az­zal, hogy a rendőr megtáma­dását egyedül nem tudja vég­rehajtani. Ezért bevonta a tervébe Németh István 20 éves gépkocsivezetőt, majd harma­dikként György József 38 éves, szintén ötször büntetett kocsi­kísérőt, aki a Vörös Október Férfiruhagyárban dolgozott. A két bűntárs azonnal ráállt, hogy közösen hajtsák végre a bűncselekményt Németh talált egy Wartburg féltengelyt amelyet gépkocsik feltörésére és egyéb bűncselekmények el­követésére használtak fel. He­teken keresztül szemmel tar­tották Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert megjegyez­ték szolgálati beosztását és te­vékenységét, majd július 9-én este Vecsésre utaztak Soós személygépkocsijával. Eldön­tötték, hogy az idő alkalmas a bűncselekmény elkövetésére. Soós lakásán magukhoz vettek egy ásót és visszatértek Bu­dapestre. A főváros határá­ban megálltak, várva, hogy a forgalom csökkenjen, majd éjjel egy óra után az őrbódé felé közeledtek, és az útpad­kára lehúzódva megálltak. Gyulai Károly rendőr főtörzs­őrmester ismert volt arról a tulajdonságáról, hogy min­denkinek szívesen segített, így a gyilkosok erre a vonására alapozták terveiket, azt szín­lelték, hogy a gépkocsijuk meghibásodott ezzel odacsal­ták a gyanútlan főtörzsőrmes­tert. Soós volt az, aki a Wart- burg-féltengellyel leütötte a rendőrt majd elhelyezték a gépkocsi csomagterében, el­vették pisztolyát és Vecsés irányába elhajtottak. Németh megkísérelte az őrbódéból megszerezni a főtörzsőrmester géppisztolyát de idegességé­ben nem találta meg. Elásták a holttestet Vecsés után Ecser felé haj­tottak, amikor a csomagtartó­ba gyömöszölt rendőr éledez­ni kezdett Megállították a gépkocsit, Soós ismét ütéseket mért a rendőr fejére. A mű­utat keresztező földúton a gépkocsit megállították. Gyu­lai Károlyt kiemelték a cso­magtartóból, ismét fejbe ütöt­ték, majd kiforgatták a zse­béit. és saját zsebkésével a torkát elvágták. A rendőr holttestét a kukoricásban el­ásták. A gyilkos szerszámot és a törlőrongyként használt posztódarabot eldobták, elrej­tették a holttest elhantolásá- hoz használt lapát-ásót is, ez­után Soós lakására mentek, ahol a gépkocsi csomagterét kimosták. A lopott pisztolyt Gyál határában elrejtették, de a leleplezéstől tartva ismét magukhoz vették és Soós a már ismert módon a rendelő- intézet női vécéjében elrej­tette. A rendőrség az elvetemült bűnözőket őrizetbe vette. Ez az egyszerű mondat nem feje. zi ki azt a rengeteg munkát, amelyet a nyomozók végeztek, amíg a nyomozás 91. napján a bűnbanda valamennyi tagja őrizetbe került. A kihallgatá­sok során felmerült az a gya­nú, hogy Soós Lajos és társai a már beismert autófeltörések, fosztogatások és hasonló ki­sebb súlyú bűncselekmények mellett emberélet ellen is kö­vettek el bűncselekményeket. A részletes kihallgatás meg­döbbentő adatokat tárt fel ezekről a hivatásos gyilkosok­ról, akik gátlástalan nyuga­lommal oltották ki emberek életét Még 1979 első heteiben tör­tént, hogy Soós Lajos az Ist­ván kórházban ismeretségbe került az alig 20 éves és addig büntetlen Németh István gép­kocsivezetővel, akivel később bűntársi kapcsolatot alakított ki. 1979. június 2-án, tehát alig egy hónappal Gyulai Ká­roly meggyilkolása előtt Soós és Németh a Vecsési Halász­tanya vendéglőben szórakoz­tak, ahol megismerkedtek Bo­rai Lajos 29 éves üllői lakos­sal, aki néhány pohár sörre tért be a Halásztanya vendég­lőbe. Előző nap született a harmadik gyermeke és az új­szülöttet akarta megünnepel­ni. Együtt töltötték az estét, majd Soós a vendéglő mellék- helyiségében elmondta Né- methnek, hogy a férfit ki akarja rabolni, s ha ellenke­zik, megöli. Ezután Borait to­vább itatták, majd gépkocsi­val a lakására szállították. A gépkocsit Németh vezette, Soós pedig ki akarta rabolni a szerencsétlen apát, aki azon­ban ellenkezett. A 4-es főút­vonal lezárt szakaszán megáll, tak. Borait kirángatták a gép­kocsiból, ütlegelték, Németh több ízben mellbe szúrta, Soós pedig átmetszette a nyakát A holttestet a bokrok közé rej­tették, majd hazamentek és le­feküdtek. Másnap visszamen­tek a holttestért, gépkocsiba gyömöszölték, Tiszapüspöki határában egy csatorna part­ján elástak. A törökbálinti bűntett 1972 októberében Soós és György József bűntársak be­törést kíséreltek meg Soós anyósának törökbálinti laká­sában, mert nagyobb összegű készpénzt reméltek. Ez a bűn- cselekmény nem sikerült, de a házban lakott külön lakásban özv. Farkas Józsefné 65 éves nyugdíjas, akit a következő bűncselekmény áldozatául szemeltek ki. 1972. október 31-én az erdő felől megközelí­tették a házat, az özvegyasz- szonyt megtámadták, fojto­gatták, száját betömték, pisz­kavassal fejbe verték, és a konyhában talált konyhakés­ként használt szuronnyal ereit felvágták. Éz a rablógyilkos­ság mindössze ötszáz forint zsákmánnyal járt, valamint egy kis zsebrádióval, amelyet azonban menekülés közben el­dobtak. Soós Lajos Varga Lászlóval még a váci fegyházban be­szélte meg, hogy szabadulás után együtt bűncselekményt hajtanak végre. Varga László megismertette Soós Lajost ba­rátjával, Pataki Károly 24 éves pénzügyőr őrmesterrel, aki a Pénzügyőr SC-nek lab­darúgója volt. Soós és Varga már akkor arra gondoltak, hogy nagyobb arányú bűncse­lekményekhez fegyvert szerez­nek, így került szóba Pataki szolgálati pisztolyának meg­szerzése is. 1968 májusában meglesték a hazatérő Patakit, aki polgári ruhájában tért ha­za, a közeli presszóba csalták, ahol italoztak. Közben fel­mentek Pataki lakására és meggyőződtek arról, hogy pisztolyát otthon tartja, ezért további italozást ajánlottak, végül Soós vecsési lakásán kötöttek ki, ahol a pénzügyőr elaludt. Zsebéből ellopták a kulcsait, Soós Budapestre uta­zott és elvitte a Pataki laká­sáról szolgálati fegyverét, majd úgy döntöttek, hogy megölik, nehogy a pisztoly el­lopásának gyanúja rájuk há­ruljon. Soós behozott egy bal­tát az udvarról, az áldozatot fejbe ütötték, majd fejét levág­ták, és az udvaron elhantol- ták. Ruháját és magnetofon­ját eladták, majd a pisztolyt eldobták, félve a leleplezéstőL A rendőri nyomozás feltár­ta azt a rémregényt, amelyhez fogható Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem tör­tént. Elismerés illeti azokat a névtelen nyomozókat, akik hosszú hetekig egy szabad óra nélkül, éjt nappallá téve gyűj­tötték és rakták össze azokat a mozaikszemcséket, amelyek végül is elvezettek az elvete­mült gyilkosokhoz és bizonyí­tékul szolgálnak ellenük. Ki- lencvenegy napig tartott a nyomozás, 106 napig, amíg cáfolhatatlan bizonyítékok ke­rültek jegyzőkönyvbe. A rend­őrség az ügyet vádemelési ja­vaslattal átadta az ügyészség­nek. A többi már a bíróságra tartozik. Baráti Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék