Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
Kedd, 1980. február 26., A táris művelődés öröme Országos tanácskozás a népfrontban — Alkalom szüli a közösséget ... — mondotta Rácz Jánosné, a Hajdú-Bihar megyéhez tartozó, 2300 lélekszámú Fülöp község népfronttitkára. A mondat, amelyre mind a száz jelenlevő szinte egyszerre kapta föl a fejét, azon a tanácskozáson hangzott el, amelyet az Olvasó népért mozgalom kibontakoztatása érdekében tartottak a 19 megye és a főváros jeles küldöttei a népfront Belgrád rakparti székházában. A lelkes, kipirult arcú fiatalasszony, hivatala szerint „egyszerű” pénzügyes a falujában, a Hortobágytól Sárrétig elnevezésű vetélkedő helyi megindulásáról szólt, szinte krónikásként: — Az első fordulóra készülve esténként, első szóra, negyvenen ültek össze ... Föltételeink ma is nagyon roszszak, előfordult, hogy a könyvtárhelyiséget kölcsönkért olajkályhával fűtöttük, de kiderült: ha van rá igény és van lelkesedés, nehéz körülmények között is lehet eredményesen dolgozni. S az is kiderült, hogy az alkalom szüli a közösséget, tehát meg kell találni az alkalmat, és ehhez a jó módszert! A régi falusi olvasókörök és a városi munkásotthonokba gyűlt művelődni kívánó emberek hitének levegője csapta meg a jelenlevőket, újra meg újra, ezen a valóban forró hangulatú tanácskozáson. Mivel jó ideje nem arról van már szó, hogy van egy nép, amelyet meg kell művelni, hanem olyan nép van, amely művelődni akar! Régebben is így volt már, csak kicsinyég elfelejtkeztünk róla. Nemrégiben jelent meg a szegedi Somogyi Könyvtár kiadványainak huszadik köteteként Hajdú Géza munkája, a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, 1824-s 1944. E kötet hírül adja, hogy egyedül a 132 ezer holdas Hódmezővásárhelyen 202 olvasókör, egyesület, művelődési közösség működött a monográfia által tárgyalt 120 esztendő alatt. A legelső — „a közóhajnak engedve” — 1869-ben alakult, Első Olvasó Népkör elnevezéssel. De ugyanígy működtek olvasókörök a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is, ahol például a Nagy-Kun Karcagi 48-as Olvasó Kör alapszabályának legelső pontja mindjárt hírül adta: „A kör illedelmes társalgás és olvasás által a társadalmi műveltség terjesztését célzó egylet”. A mostani, az 1980. esztendőt megkezdő országos tanácskozás részvevői miként szólnak ma az „illedelmes társalgás és olvasás” állapotáról? Szinte valamennyien, a megváltozott szellemi és gazdasági viszonyoknak megfelelően, a már meglevő és működő könyvtárak köré képzelik el a „társadalmi műveltség terjesztését célzó” művelődési közösségeket. Csakhogy a legtöbb földrajzi helyen, a kisebb falvakban éppen úgy, mint a nagyvárosokban, a könyvtárosok vannak legkevésbé felkészítve erre a számukra mindenképpen újabb terheket jelentő feladatra. Az egyik felszólaló idézte a Hajdú-Bihar megyei könyvtár vezetőjének szinte már szállóigévé vált mondását: A kis könyvtár alkalmasabb a közösség kifejlesztésére, mint a nagy könyvtár. A nagy könyvtár a nagyüzem. Elsőrendű feladata a könyvcsere-bere, és bár a kisközösségek fejlesztésére ezt is alkalmassá lehet tenni, a kiskönyvtár légköre olyan, amelyben jólesik olvasni. A könyvtárosoknak, egyéniségük és személyiségük legjavát adva, fel kell készülniük erre a feladatra. — Tapasztalatom szerint az olvasómozgalom a kisközségekben okoz a legnagyobb gondot — mondotta a kis bakonyi falu, Városlőd könyvtárosa, a fiatal Pelczmann Zsuzsanna. — Művelődési házunk 1964-ben épült, egyetlen terem, szobák nélkül. A könyvtárunk nyolcvan négyzetméter erre büszkék vagyunk! öt évvel ezelőtt még fűtésre sem jutott pénz, és ha az óvodás gyermeket megbüntették, a könyvtári polcok mögött kellett térdelnie. Itt, a könyvtárunkban tartjuk a Téli Estéket, a szülői munkaközösség megbeszéléseit, a kertbarátok klubja itt találkozik, sőt ez a színhelye a tanácsüléseknek is. Mégis anyagi gondjaink vannak. Könyvbeszerzésre évente ötezer forintunk van. Van ahol csak kétezer. Kérésem az, hogy a megyei könyvtár és a népfront karöltve segítse a kiskönyvtárakat! A szerencsésebb „éghajlatú” földrajzi helyeken, főként a nagyobb lakosságú településeken azért többnyire más a helyzet. Akkor, ha a könyvtár vezetője jó szervezőnek is bizonyul. — A mi tizenegyezer lakosú városunkban az olvasóműhelyek az együtt elve alapján működnek — mondotta Hajdúhadházáról a mozgékony Zsadányi Nagy Lajos. — Tavaly 198 foglalkozást tartottunk. A rendezvények, noha a könyvtárnak csupán hétezer forintos kerete volt, százezer forintba kerültek. Honnan vettük ezt a hatalmas összeget? A téeszek és a város üzemei adták össze. S követendő példaként idézte az egyik termelőszövetkezet elnökét: „Elég a tiszteletdíj?” kérdezte egy műsorral kapcsolatban. — „Ha több kell, még adunk!” Íme, ez is a tudatformálás eredménye. Egy másik példa: „Nemcsak a gépet, az eszünket is karban kell tartani!” — mondta a fafeldolgozó-üzem párttitkára. Nem mindegyik könyvtár körül alakult ki ilyen szellemi — és tegyük hozzá, gazdasági — légkör. Ám társadalmi öszszefogással még a lehetetlennek tetsző helyzeteken is lehet változtatni. A zalaegerszegi küldött, Fejes Erzsébet, beszámolt arról, hogy a népfront helyi bizottságai társadalmi munkát szerveznek a könyvtárak bővítése, fejlesztése érdekében. Szükség is van erre, hiszen a megyei könyvtár például 3600 olvasó befogadására épült, és ma több mint 8000 olvasót szolgál ki. Ahány fölszólalás, annyiféle helyi sajátosság. A Tisza partjától nem messze eső Lakitelken Lengyel Pálné nyugdíjas pedagógus már két évtizeddel ezelőtt megkezdte — mégpedig sajátos módszerrel — a helyi művelődési közösség „sejtszerű” építését. — Munkámat, minthogy magam is nő vagyok, s mert a család központja a nő, a nők között kezdtem el. Elmentem a fonóba, magammal vittem a könyvet, és addig olvastam nekik, míg végül már ők kérték, hogy fölolvassak. Az első irodalmi klubot, természetesen a nőkkel, a községi tanács támogatásával, 1960-ban alapítottuk, akkoriban még a népfront támogatása nélkül. Előbb kézimunka-tanfolyamot indítottunk, majd megalakult az irodalmi kör is. Ezt követte a népdalkor, énekkarunk azóta ezüst oklevelet nyert. Ezután következett a könyvbarát klub. Legutóbb a Mindenki Iskoláját indítottuk el, a nyolcadik osztályt 27 hallgató végezte el, közülük nyolcan ma is a népfront nőbizottságának a tagjai, és ma is a könyvtár olvasói. A társas művelődés lehetőségeiről beszélt órák hosszat a mindenfelől összegyűlt sok küldött, akik az olvasás elmélyült élményéhez mindig hozzáképzelik és hozzáadják a társas művelődés örömét is. E kis, művelődő közösségek tanácskozása tulajdonképpen arra kívánt választ adni: állja-e a versenyt az olvasás, az irodalmi élmények közös keresése a „gyorsuló idővel”, a mozival, a lemezjátszóval, a magnóval, a rádióval, a tévével, vagy a lökhajtásos, autós, vonatos turisztikával? Úgy tetszik, igen. Csak e közös „olvasásnak” a módját, lehetőségét és legjobb helyi körülményeit kell megtalálni. Sok helyen még ugyan a „keresés” állapotában vannak, de a könyv leghűségesebb barátai már megtalálták a maguk közös útját. Azok, akik Voltaire-rel vallják: „A legjobbak azok a könyvek, amelyeket az olvasók kiegészítenek...” Tóbiás Áron Mwr Nemzet Eltemették F. Rácz Kálmánt Hétfőn mély részvéttel eltemették a Rákoskeresztúri temetőben F. Rácz Kálmán írót, műfordítót. Az írószövetség nevében Fábián Zoltán titkár mondott búcsúbeszédet. Elhunyt Világhy Miklós A Magyar Tudományos Akadémia, az Oktatási Minisztérium és az Eötvös Lorád Tudományegyetem gyászjelentésben adta tudtul, hogy életének 64. évében, vasárnap elhunyt dr. Világhy Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Loránd Tudomány-,egyetem nemzetközi hírű tanszékvezető egyetemi tanára. Temetéséről később intézkednek. * Több mint három évtizedig volt jogásznemzedékek kiemelkedő oktatója és nevelője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektoraként, az állam- és jogtudományi kar dékánjaként, tudományos rektorhelyettesként, a polgári jogok tanszékvezető- professzoraként jelentős részt vállalt a szocialista magyar jogi felsőoktatás megalapozásában és fejlesztésében. Tudományos munkásságával maradandóan hozzájárult a szocialista állam- és jogtudományoknak, mindenekelőtt a polgári jog tudományának elméleti megalapozásához. Szerteágazó munkásságából elsősorban a magyar polgári jog elméleti alapkérdéseire irányuló kutatásai kiemelkedőek. Egyik megalapozója volt a szocialista magyar nemzetközi magánjog tudományának is. Alkotó módon járult hozzá a szocialista jogrendszer alapvető törvényeinek létrehozásához. Halálával az állam- és jogtudományt, valamint a jogi felsőoktatást pótolhatatlan veszteség érte. A közéletiség iskolája Népfront-tisztségviselők kéthetes tanfolyama kezdődött hétfőn Salgótarjánban. A helyi népfrontbizottságokban tevékenykedő munkások előadásokon, konzultációkon a népfront közjogi, tömegpolitikai, lakóhelyfejlesztési, művelődéspolitikai feladatait tanulmányozzák, továbbá bel-, és külpolitikai kérdésekről hallgatnak előadásokat. A népfront nyolcszáztizenhat Nógrád megyei társadalmi tisztségviselőjének több mint fele munkás. A megyei népfrontbizottság által szervezett tanfolyamon bővíthetik a közéleti tevékenységhez szükséges elméleti ismereteiket, s gyakorlati, módszerbeli segítséget is kapnak a szervezési, irányítási feladatok megoldásához. Gyorsjelentés a januári kereskedelmi forgalomról A Belkereskedelmi Minisztérium kiadta gyorsjelentését, az idei januári kiskereskedelmi forgalom alakulásáról. Az adatok szerint januárban a kiskereskedelem 21,5 milliárd forintot meghaladó forgalmat bonyolított le, ami 10,2 százalékkal több, mint a tavalyi hasonló időszak bevétele volt A bolti élelmiszerek és élvezeti cikkekből származó bevétel 7,5 milliárd forint volt az év első hónapjában, 16,9 százalékkal több a tavalyinál. A vendéglátás árubevétele 2,77 milliárdot tett ki, 4,8 százalékkal többet, mint a múlt év első hónapjában. Az iparcikkforgalom elérte a 11 milliárd forintot, ami 7,4 százalékos növekedést jelentett. Ezen belül a ruházati cikkekből 2,5 milliárd, 12,6 százalékkal több, a vegyes iparcikkekből 8,5 milliárd, 5,9 százalékkal több bevétel folyt be, mint az elmúlt év januárjában. A minisztérium szerint az összességében 10,2 százalékos forgalomnövekedés a szezonnak megfelelőnek mondható, valamivel meghaladja az idei évre előirányzott értékesítési arányt. A szövetkezeti szektor 0,5 százalékkal jobban növelte forgalmát, mint az állami kereskedelem. A nagykereskedelmi készletek értékében több mint 5 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint tavaly január végén. Tájékoztató a Belügyminisztériumban a rendőrgyilkosság nyomozásáról és a tettesek bűnlajstromáról Az utóbbi évek legbonyolultabb nyomozásának befejezéséről tájékoztatták hétfőn délelőtt az újságírókat a Belügyminisztériumban. A közvélemény vecsési rendőrgyilkosság címen tartotta számon azt a felháborító bűncselekményt, amely 1979. július 10- re virradó éjszaka történt a főváros határában a Steinmetz-emlékmű közelében. Itt, a XVIII. kerületi Vörös Hadsereg útján, a Ferihegyi repülőtér mellett teljesített szolgálatot Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester, aki már öt éve állt ezen a poszton. Gyulai Károly este 10 órakor foglalta el őrhelyét az őrbódéban, a nyomozás adatai szerint éjjel 2 órakor még élt, de négy óra harminckor az ellenőrzés már nem találta szolgálati helyén. Az őrbódéban megtalálták a rendőr géppisztolyát és szolgálati esőköpenyét, ami kizárta annak a lehetőségét, hogy önként eltávozott volna őrhelyéről, mert ebben az időben esett az eső. A beismerő vallomás Az őrbódétól harmincöt méterre, az úttesten vértócsát fedeztek fel, amelyről a szakértők rövid idő alatt megállapították, hogy a vércsoport azonos Gyulai Károly vércsoportjával, tehát felmerült a gyanú, hogy a főtörzsőrmestert meggyilkolták. A rendőrség nagy apparátussal kezdett nyomozást, amely csak július 12-én hozta meg az első eredményt. A nyomozók abból indultak ki, hogy a rendőr holttestét az út közelében rejtették el. A terepet egyre nagyobb mélységben vizsgálták át, s így 12-én megtalálták a holttestet a közeli kukoricásban elásva. A közelben felfedeztek egy Wartburg gépkocsiból származó féltengelyt és egy zöld női nadrágból kiszakított posztódarabot, amelyek az áldozat vérével voltak szennyezve. A boncolás megerősítette azt a feltevést, hogy a gyilkosság július 10-én hajnali fél kettő és kettő között történt, valamint azt is, hogy a tettesek többen lehettek és a rendőr főtörzsőrmester holttestét autóval szállították el. Július 16-án történt az első fordulat, amikor a rendőr szolgálati pisztolyát megtalálták a XVIII kerületi Steinmetz kapitány útja 3. sz. alatt levő szakorvosi rendelőintézet félemeleti női vécéjében. A holttest kihantolása után megállapították, hogy ruházatában bordó festékszemcsék találhatók, elsősorban tehát a bordó színű gépkocsikat vették figyelembe. Ugyanakkor megkezdték mindazoknak az elszámoltatását és ellenőrzését, akiknek valamiféle közük lehetett a gyilkossághoz. Jellemző a nyomozás méreteire, hogy közel 14 000 gépkocsit vizsgáltak át és kihallgattak mindenkit, aki a gyilkosság színhelye közelében lakott, vagy tartózkodott. Ez a tömeges elszámoltatás mintegy 180 ezer embert érintett. Augusztus 31-én, a Kék fény, adása után a lakosság köréből több száz bejelentés érkezett, amelyeket a nyomozók természetesen ellenőriztek. Már a nyomozás első időszakában felmerült a gyanú, hogy a gyilkossághoz köze van Soós Lajos 36 éves, nős gépkocsivezetőnek, aki a Gyermekélelmezési Vállalatnál dolgozott, és öt ízben állt már a bíróság előtt. Soós Vecsésen lakott, a Tó utca 13/a szám alatt. Volt egy Polski Fiat gépkocsija, amely eredetileg bordó színű volt, a csomagtartójában azonban „kidőlt” egy doboz festék, amely látszólag elmosta a nyomokat. A nyomozás során később kiderült, hogy Soós ezt a festéket szántszándékkal döntötte ki, hogy megsemmisítse a nyomokat. Augusztus végén, amikor a rendőrség már 14 ezer autót vizsgált át, a gyanú határozottan Soós Lajosra irányult, akinek a gépkocsiját lefoglalták, és egész életére kiterjedő vizsgálatot folytattak. Kiderült, hogy Soós körül részben büntetett előéletű emberekből egy bűnbanda alakult ki. A bizonyítékok terhe alatt Soós Lajos beismerő vallomást tett. Elismerte, hogy tíz év óta szándékozott nagyobb bűncselekményt elkövetni, amelyhez azonban lőfegyverre volt szüksége. Azt tervezte, hogy meggyilkol egy rendőrt és elrabolja fegyverét. Vecsésről Budapestre járt, tehát jól ismerte a Ferihegyi repülőtér mellett szolgálatot teljesítő Gyulai Károly főtörzsőrmestert, köszönő viszonyban is volt a rendőrrel. Soós eleve tisztában volt azzal, hogy a rendőr megtámadását egyedül nem tudja végrehajtani. Ezért bevonta a tervébe Németh István 20 éves gépkocsivezetőt, majd harmadikként György József 38 éves, szintén ötször büntetett kocsikísérőt, aki a Vörös Október Férfiruhagyárban dolgozott. A két bűntárs azonnal ráállt, hogy közösen hajtsák végre a bűncselekményt Németh talált egy Wartburg féltengelyt amelyet gépkocsik feltörésére és egyéb bűncselekmények elkövetésére használtak fel. Heteken keresztül szemmel tartották Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert megjegyezték szolgálati beosztását és tevékenységét, majd július 9-én este Vecsésre utaztak Soós személygépkocsijával. Eldöntötték, hogy az idő alkalmas a bűncselekmény elkövetésére. Soós lakásán magukhoz vettek egy ásót és visszatértek Budapestre. A főváros határában megálltak, várva, hogy a forgalom csökkenjen, majd éjjel egy óra után az őrbódé felé közeledtek, és az útpadkára lehúzódva megálltak. Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester ismert volt arról a tulajdonságáról, hogy mindenkinek szívesen segített, így a gyilkosok erre a vonására alapozták terveiket, azt színlelték, hogy a gépkocsijuk meghibásodott ezzel odacsalták a gyanútlan főtörzsőrmestert. Soós volt az, aki a Wartburg-féltengellyel leütötte a rendőrt majd elhelyezték a gépkocsi csomagterében, elvették pisztolyát és Vecsés irányába elhajtottak. Németh megkísérelte az őrbódéból megszerezni a főtörzsőrmester géppisztolyát de idegességében nem találta meg. Elásták a holttestet Vecsés után Ecser felé hajtottak, amikor a csomagtartóba gyömöszölt rendőr éledezni kezdett Megállították a gépkocsit, Soós ismét ütéseket mért a rendőr fejére. A műutat keresztező földúton a gépkocsit megállították. Gyulai Károlyt kiemelték a csomagtartóból, ismét fejbe ütötték, majd kiforgatták a zsebeit, és saját zsebkésével a torkát elvágták. A rendőr holttestét a kukoricásban elásták. A gyilkos szerszámot és a törlőrongyként használt posztódarabot eldobták, elrejtették a holttest elhantolásához használt lapátásót is, ezután Soós lakására mentek, ahol a gépkocsi csomagterét kimosták. A lopott pisztolyt Gyál határában elrejtették, de a leleplezéstől tartva ismét magukhoz vették és Soós a már ismert módon a rendelőintézet női vécéjében elrejtette. A rendőrség az elvetemült bűnözőket őrizetbe vette. Ez az egyszerű mondat nem fejezi ki azt a rengeteg munkát, amelyet a nyomozók végeztek, amíg a nyomozás 91. napján a bűnbanda valamennyi tagja őrizetbe került. A kihallgatások során felmerült az a gyanú, hogy Soós Lajos és társai a már beismert autófeltörések, fosztogatások és hasonló kisebb súlyú bűncselekmények mellett emberélet ellen is követtek el bűncselekményeket. A részletes kihallgatás megdöbbentő adatokat tárt fel ezekről a hivatásos gyilkosokról, akik gátlástalan nyugalommal oltották ki emberek életét Még 1979 első heteiben történt, hogy Soós Lajos az István kórházban ismeretségbe került az alig 20 éves és addig büntetlen Németh István gépkocsivezetővel, akivel később bűntársi kapcsolatot alakított ki. 1979. június 2-án, tehát alig egy hónappal Gyulai Károly meggyilkolása előtt Soós és Németh a Vecsési Halásztanya vendéglőben szórakoztak, ahol megismerkedtek Borai Lajos 29 éves üllői lakossal, aki néhány pohár sörre tért be a Halásztanya vendéglőbe. Előző nap született a harmadik gyermeke és az újszülöttet akarta megünnepelni. Együtt töltötték az estét, majd Soós a vendéglő mellékhelyiségében elmondta Némethnek, hogy a férfit ki akarja rabolni, s ha ellenkezik, megöli. Ezután Borait tovább itatták, majd gépkocsival a lakására szállították. A gépkocsit Németh vezette, Soós pedig ki akarta rabolni a szerencsétlen apát, aki azonban ellenkezett. A 4-es főútvonal lezárt szakaszán megálltak. Borait kirángatták a gépkocsiból, ütlegelték, Németh több ízben mellbe szúrta, Soós pedig átmetszette a nyakát A holttestet a bokrok közé rejtették, majd hazamentek és lefeküdtek. Másnap visszamentek a holttestért, gépkocsiba gyömöszölték, Tiszapüspöki határában egy csatorna partján elástak. A törökbálinti bűntett 1972 októberében Soós és György József bűntársak betörést kíséreltek meg Soós anyósának törökbálinti lakásában, mert nagyobb összegű készpénzt reméltek. Ez a bűncselekmény nem sikerült, de a házban lakott külön lakásban özv. Farkas Józsefné 65 éves nyugdíjas, akit a következő bűncselekmény áldozatául szemeltek ki. 1972. október 31-én az erdő felől megközelítették a házat, az özvegyaszszonyt megtámadták, fojtogatták, száját betömték, piszkavassal fejbe verték, és a konyhában talált konyhakésként használt szuronnyal ereit felvágták. Ez a rablógyilkosság mindössze ötszáz forint zsákmánnyal járt, valamint egy kis zsebrádióval, amelyet azonban menekülés közben eldobtak. Soós Lajos Varga Lászlóval még a váci fegyházban beszélte meg, hogy szabadulás után együtt bűncselekményt hajtanak végre. Varga László megismertette Soós Lajost barátjával, Pataki Károly 24 éves pénzügyőr őrmesterrel, aki a Pénzügyőr SC-nek labdarúgója volt. Soós és Varga már akkor arra gondoltak, hogy nagyobb arányú bűncselekményekhez fegyvert szereznek, így került szóba Pataki szolgálati pisztolyának megszerzése is. 1968 májusában meglesték a hazatérő Patakit, aki polgári ruhájában tért haza, a közeli presszóba csalták, ahol italoztak. Közben felmentek Pataki lakására és meggyőződtek arról, hogy pisztolyát otthon tartja, ezért további italozást ajánlottak, végül Soós vecsési lakásán kötöttek ki, ahol a pénzügyőr elaludt. Zsebéből ellopták a kulcsait, Soós Budapestre utazott és elvitte a Pataki lakásáról szolgálati fegyverét, majd úgy döntöttek, hogy megölik, nehogy a pisztoly ellopásának gyanúja rájuk háruljon. Soós behozott egy baltát az udvarról, az áldozatot fejbe ütötték, majd fejét levágták, és az udvaron elhantolták. Ruháját és magnetofonját eladták, majd a pisztolyt eldobták, félve a leleplezéstől A rendőri nyomozás feltárta azt a rémregényt, amelyhez fogható Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem történt. Elismerés illeti azokat a névtelen nyomozókat, akik hosszú hetekig egy szabad óra nélkül, éjt nappallá téve gyűjtötték és rakták össze azokat a mozaikszemcséket, amelyek végül is elvezettek az elvetemült gyilkosokhoz és bizonyítékul szolgálnak ellenük. Kilencvenegy napig tartott a nyomozás, 106 napig, amíg cáfolhatatlan bizonyítékok kerültek jegyzőkönyvbe. A rendőrség az ügyet vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. A többi már a bíróságra tartozik. Baráti Géza $