Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Május elseje Jakab Sándor rádió-tévé beszéde Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese szerdán a rádióban és a televízióban ünnepi beszédet mondott, amelyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte a munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk minden dolgozóját, majd így folytatta: Kilencven esztendővel ezelőtt, 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: ,,A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk; az államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk: vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!” Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919. A Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: ..Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted.” A kor, amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérkezett. Harmincöt esztendeje az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje. A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. Közismert, hogy csak a pontosan szervezett, szívvellélekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latba vetésével juthatunk előbbre. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát adva dolgozik céljainkért. Ma, amikor gazdasági építőmunkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jó szellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát, és életünk minden területén érvényesüljön az elv, aki többet s jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elismert ember jól érzi magát. A közös munka a társadalmi egyenlőtlenségek feloldásával közelebb hozza egymáshoz az embereket, s a válaszfalak maradékát is lebontja az osztályok, rétegek között. Május elseje, ez a munkásünnep, ezért vált egész népünk sajátjává, ünnepévé. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztás is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyilvánulása lesz, kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja, Így válik a nemzeti összefogás, a szocialista nemzeti egység nagy tettek forrásává. A továbbiakban is erre alapozva oldjuk meg feladatainkat, amelyeket társadalmunk vezető ereje — pártunk — XII. kongresszusán megjelölt. Május elseje évről évre országonként és világméretekben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amelynek történelmi küldetése a kizsákmányolás és az elnyomás végérvényes felszámolása, a szocialista társadalom megteremtése. Földünk egynegyedén a hatalomra jutott munkásosztály eredményesen építi az új társadalmat. A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén tekintenek vissza a megtett hatalmas útra, és hittel, bizalommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő országok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopoltőke uralmának viszszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. Nem változott azonban a világ dolgozóinak legalapvetőbb érdekazonossága, s ma különösen nélkülözhetetlen széles körű összefogásuk az emberiség boldogabb jövőjéért. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkásosztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől függetlenül össze kell fognia a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, keresztény és más pártállású munkásoknak, dolgozóknak, csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Együtt kell fellépniük a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító eszközök mielőbbi korlátozásáért, a leszerelésért. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egy irányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron az emberiség közös gondjainak megoldását. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban. Tevékeny részt vállal a nemzetközi munkásosztály, a haladó, demokratikus, békeszerető erők céljainak valóra váltásában, saját feladatainak megoldásában pedig számít a nemzetközi szolidaritás erejére. Pártunk XII. kongresszusának szellemében munkálkodjunk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, összefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke a társadalmi haladás ügyéhez. Feledt/ fíi/nta rajza A Képzőművész Szövetség és az Interpressgrafik rajzpályázatán I. díjjal kitüntetett mű A tabasi kommandóakció után zavarok az amerikai-japán viszonyban is SAJTÓÉRTEKEZLETET tartott az amerikai elnök a sikertelen túszmentő akció körülményeinek a megmagyarázására. Egyfajta tekintélymentésnek vélhető e tájékoztató. A Fehér Ház lakója azt mondta, hogy szerinte nincs összefüggés a teheráni ügyek és saját újjáválasztásának az esélyei között. Alig két hete még azt fejtegette, hogy legfeljebb júniusig húzódhat a túszválság, ezúttal viszont gondosan elkerült minden határidőt. Hangsúlyozta, a cél továbbra is a békés megoldás, de „minden egyéb lehetőség”,így tehát a katonai is, nyitva marad. Carter szerint, ha sikerül a teheráni foglyokat kiszabadítani, akkor ez fölöslegessé tette volna a gazdasági szankciókat, amelyeket a jövő hónap közepétől Washington szövetségesei is mind szigorúbban alkalmaznak majd. Carter elutasította azt a gondolatot, hogy még a fejlett ipari országok júniusi velencei csúcsértekezlete előtt találkozzék nyugati partnereivel. Értésre adta: nem látja ennek a szükségességét és feleslegesnek érzi, hogy magyarázkodjék a kilencek előtt. Miközben Carter a nyugati politikai körök véleménye szerint kevés megértést tanúsít szövetségesei iránt, a partner fővárosokból sorra érkeznek Washingtonba a mérsékletre és önmegtartóztatásra intő diplomáciai üzenetek. Okira Maszajosi japán kormányfő pedig éppen most indult útnak az Egyesült Államokba. Washington, Ottawa és Mexikóváros vendége lesz. Tokióban mindenekelőtt a Carter elnökkel ma megtartandó tárgyalásait kísérik élénk figyelemmel. Ennek a magyarázata az az ázsiai szigetországi vélekedés, miszerint Ohira várhatóan szolidaritásáról biztosítja Cartert az iráni kérdésben, egyszersmind jelezni kívánja az aggodalmait, és a fenntartásait is. A hivatalos japán értékelés szerint, amelyben szerepet kap a Tokióban mérsékelt politikusnak tartott Vance külügyminiszter lemondása, „kiszámíthatatlanná” vált a washingtoni diplomácia. A hírek úgy tudják, hogy a japán miniszterelnök mérsékletre inti majd a Fehér Házat. Ebben támogatja őt a japán sajtó, amely változatlanul vezető helyen foglalkozik az elvetélt amerikai kommandóakcióval. A vezető tokiói napilap, az Aszahi Simbun arra figyelmeztette Ohirát, hogy ne engedje bevonni országát az Egyesült Államok terveibe. A japán kormányfő amellett, hogy a stratégiai jellegű „csendes-óceáni közösség” létrehozását szorgalmazó japán— amerikai tervekről kíván tárgyalni Mexikóban és Kanadában, szeretné elmélyíteni a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal. Japán számára ugyanis központi kérdéssé vált az olaj, amelyet már nem tud régi partnerétől, Teherántól megvásárolni, s így új piacok után kell néznie. Washingtoni slexjelentésünk A kongresszus jóváhagyja .Muskie kinevezését Washington, április 30. Carter amerikai elnök kedden Edmund S. Muskie szenátort jelölte külügyminiszternek a lemondott Cyrus Vance utódjául. A kinevezést a kongresszus várhatóan a legcsekélyebb ellenállás nélkül fogjajóváhagyni , ami az elnök személyi választásának az egyik fontos szempontja lehetett. A demokrata párti Muskie hosszú közéleti pályafutásából arra lehet következtetni, hogy Carter igyekezett a State Department leköszönt vezetőjének a politikai súlyához mérhető egyéniséget találni. Senki nincs a megüresedett külügyminiszteri poszt betöltésére esélyesként emlegetettek között, akiről politikai és sajtókörökben feltételezték volna: alkalmas lesz ellensúlyozni a növekvő befolyású Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadót. Muskie betöltheti ezt a szerepkört. A szenátor — bejelentvén, hogy elfogadja az elnöki felkérést — nemcsak azt jelezte, hogy rövid, nyolchónapos megbízatásra számít, ami is kellemetlenül érintette Cartert, hanem azt is közölte: az elnök nem hagyott kétséget afelől, Brzezinski és Muskie közül ki lesz a külügyek felelős gazdája. Csillapító A Mainé államot képviselő szenátor jelölése Carter szempontjából egyszerre szolgál bel- és külpolitikai célokat. Csak a legutóbbi napok politikai realitásaira tekintettel is világos, hogy a törvényhozó társai körében nagy tekintélynek örvendő Muskie kiválasztásának az elnök szándéka szerint csillapítania kell a morgolódó kongresszus kedélyeit. Elvégre a törvényhozás értésre adta: nem kívánja szó nélkül hagyni a sikertelen iráni mentőakció nyitott kérdéseit, sem a Capitoliumon minden más kormánytagnál inkább becsült Vance lemondásának nem kellően tiszta zott mélyebb okait és előzményeit. Nemcsak az amerikai törvényhozás fogadhatja kedvezően a szenátor külügyminiszteri kinevezését. Az elmúlt napok eseményei miatt még inkább nyugtalankodó szövetséges országoknak, sőt más államoknak a fővárosaiban is úgy értékelhetik ezt a lépést, mint a Cyrus Vance által eddig betöltött mérsékelő szerepkör megfelelő továbbvitelére tett kísérletet. Megjegyzendő, hogy Muskie törvényhozói működésében a nukleáris fegyverkorlátozó tárgyalásoknak a híve, a leszerelés gondolatának befolyásos képviselője volt, bár a múlt év decembere óta elhangzott megnyilatkozásai hasonló változásokról tanúskodnak, mint amelyek Carter állásfoglalásait és politikáját jellemzik. Trükkök Edmund Muskie 1914-ben született. A képzettsége szerint jogász. Az ötvenes évek derekán Maine álam kormányzója volt. Először 1958- ban választották ör meg szenátornak. A törvényhozásban eltöltött első tíz évére a következetes, aprólékos munka volt jellemző: komoly érdemek tulajdoníthatók Muskienak abban, hogy az Egyesült Államok még idejében törvényes szabályozókkal lépett fel az ipari környezetszennyezés ellen. Az 1968-as választásokon Hubert Humphrey alelnökjelöltje volt és Richard Nixon győzelme ellenére országosan ismert és elismert politikai személyiséggé vált. A demokraták legesélyesebb jelöltjeként indult az újraválasztásáért fellépő Nixon ellen 1972-ben. A Watergate-kihallgatások bizonyították azt a korábbi gyanút, hogy a felfokozott várakozásnak nemcsak a saját hibái miatt nem tudott megfelelni Muskie. Nixon emberei az ebben az esetben is alkalmazott „piszkos trükkök” sorozatával eredményesen diszkreditálták a szenátort, szétzilálták előválasztási hadjáratát. Muskie az 1972-es demokrata konvenció első szavazása előtt visszalépett a jelöltségtől. Későbbi törvényhozói működésének a fő színtere az elnöksége alatt álló költségvetési bizottság volt. (Muskie tagja a szenátus környezetvédő és közmunkaügyi testületének, illetve a külügyi bizottságnak is.) Az elmúlt években meghatározó szerepe volt abban, hogy a költségvetési bizottság visszautasította a hadügyi kiadások fokozott emelésére tett indítványokat, és szorgalmazta a társadalmi szolgáltatásokra fordítandó összegek emelését. A szenátusban úgy ismerik Muskie-t, mint aki gyakorlatias középutakat keres, igyekszik összeegyeztetni az egymással szemben álló véleményeket. Muskie arról is híres, hogy — bár általában a nyugodt, csendesen érvelő tárgyalási stílus jellemző rá — bizonyos körülmények között hajlamos elveszíteni a türelmét. Carter tájékoztat kedd esti sajtóértekezletén — egy kérdésre válaszolva — Carter elnök széles körű tapasztalatokkal rendelkező, nagy tekintélyű politikai személyiségnek mondta Edmund Muskie-t (akinek liberális pa