Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

ao Arcok a múltból Kiállítás a Nemzeti Galériában A magyar fotográfia törté­netéből látható újabb feje­zet, ezúttal a Nemzeti Ga­lériában. Az elm­últ esz­tendők megnövekedett érdek­lődése a fényképezés régmúlt­ja iránt több kiállításon, így a tavalyi miskolci képzőművé­szet és fotográfia, vagy a szé­kesfehérvári A fényképezés kezdetei Magyarországon cí­műn is megmutatkozott. A várbeli bemutató az említet­tekhez képest szűkebb körű, egyetlen fotográfus azonos té­májú képeit, portrékat sora­koztat fel. Plohn József a szabadság­­harc százharmincegy egykori honvédjáról készített portrét századunk első éveiben. Ezen a tárlaton — címe: Arcok a múltból —, huszonnyolc fotó van. Vajon miben rejlik az erejük? Mi az, amitől megil­­letődötté lesz a jókedvűen, gondtalanul a képek közé lé­pő látogató? Huszonnyolc — a kifejezés eredeti, szép értel­mében — magyar paraszt áll­ja, üli körül a kiállítási csar­nokban forgolódó nézelődőt. Amikor Plohn József gépe elé kérte őket, már hetven-nyolc­­van évesek lehettek. Némelyi­kük rojtosra szaggatott, nyútt ruhában, másokon elfakult, kopott sujtosok nyoma jelzi a hajdanvolt katonazubbonyt, néhányukon meg szemmel lát­hatóan a fényképésztől rájuk adott zsinóros honvéd kabát, kezükben kard. Ám a XIX. századi portrék megszokott, mesterkélt műterembelsői és a mégoly megrendítő nagy sze­génységről árulkodó öltözetek egyaránt eltörpülnek a kezek és arcok markáns ereje mel­lett. Az____1848/49-es____szabad­s­­gharc legendás csatákat vívó hős honvédei képzele­tünkben csákós, szuronyos, pa­ripás vitézek. Bármit tesz is a tudomány a reálisabb történe­ti kép kialakításáért, gyen­gécske tankönyveink, s Jókai romantikáján nevelkedő min­denkori ifjúságunk nyomán legfeljebb tudjuk, de el sose hisszük, hogy ez a kép csaló­ka. És akkor most itt, az egy­kori királyi palota műmár­vány falai között meglelhet­jük a hősöket. A valódiakat. Ráncoktól barázdált, széltől cserzett öreg arcokból pillanta­nak le a félénk vagy büszke szemek. Durva, n agyondolgo­zott kezek pihennek az ölek­ben. A legtöbb mellen ott a szabadságharcos medál, a há­romszínű szalaggal. S van, ki Ferenc József kitüntetését is mellé tűzte. Mosolyogni való volna, de inkább elismerést érdemel. A helytállás érdem­rendje mindkettő. S ha hősök voltak 48-as honvédeink, hát egész életükért, a leélt het­­ven-nyolcvan esztendőért vol­tak azok. S ahogyan a fotókat nézve fölmerül József Attila verssora, már tudni is, hogy mi készteti megilletődöttségre a múzeum látogatóit: „mert kapáltak, öltek, öleltek, tet­ték amit kell.” Ebből a bizo­nyosságból sugárzik a képek ereje. Plohn József fényképei csak egy töredékét jelen­tik a magyar fotográfia tör­téneti emlékeinek. Múzeumok, magángyűjtemények, padlások, poros ládák rejtik, őrzik, sok­szor el is veszejtik ezeket a dokumentumokat, amelyek voltaképp nemzeti értékeink. Határozat nagynehezen már született állandó fotótörténeti kiállítást bemutató intézmény létrehozására. De egy hatá­rozatban nem lehet tárlatot rendezni. (hajdú) Kétszázhatvan­hét festmény a tavaszi aukción A Bizományi Áruház Válla­lat 51. képaukciójának árve­rését — a kiállítás szombaton nyílt meg — ugyancsak a MOM Szakosíts Árpád Műve­lődési Házának kupolatermé­ben tartják, május 20-án és 21-én délután öt órakor. Erre a képárverésre majdnem ugyanannyi művészi alkotást ajánlottak fel, mint a legutób­bira, az 50. jubileumi aukció­ra. Ez alkalommal 267 darab válogatott, értékes festményt vettek át a becsüsök. A mos­tani árverés műalkotásainak együttes kikiáltási ára 3,8 mil­lió forint. Jellemző erre az aukcióra, hogy aránylag igen sok a kisméretű kép.­ Igen sok a 16/­24, a 21X16, a 17X17 cm méretű festmény, és­ az egyik leghíresebb kép, Munká­csy Mihálynak a Golgotához készített tollrajzvázlata sem nagyobb 11,5X18 cm-nél sé­rült is. A kalapács alá kerülő ké­ Pek, lakott B°sznay István öt, Deák­­Kner Lajos három, Ed­a i U. Aladár hat- Fényes Adolf három, Glatz Oszkár három, Holló László három Iványi Grunwald Béla kettő Kadar Béla hat, Lotz Károly hét, Magyar Mannheimer Gusztáv négy, Márffy Ödön négy, Mednyánszky László tíz, Nagy István hét, Rippl-Rónai József három, Rudnay Gyula nyolc, K. Spányi Béla öt, Szé­kely Bertalan három, Vaszary János öt képpel van képvisel­ve az árverésen. Több neves festőnek egy-egy alkotása vár vevőre, mint például Aba-No­­vák Vilmos, Berény Róbert, Csók István, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Egry Jó­zsef, Fényes Adolf, Ferenczy Béni, Hermán Lipót, Koszta József, László Fülöp, id. Mar­kó Károly, Markó Ferenc, Tornai Gyula, Vén Emil. G. J. A Finn Oroszlánrend első fokozatával tüntették ki Hel­sinkiben hosszú idő óta vég­­zes zenepedagógiai tevékeny­ségükért, a Kodály-módszer eredményes tanításáért Szil­­vay Géza és Szilvay Csaba csellóművész tanárokat. A Kekkonen elnök által alapított kitüntetést Par Stenback finn közoktatási miniszter adta át. Mai magyar művészet cím­mel képzőművészeti kiállítást nyitott meg dr. Lakatos Emil, hazánk hágai nagykövete teg­nap Hilversumban. Bemutatták a magyar versenyfilmet Cannes-ban A hivatalos magyar ver­senyfilmet, Mészáros Márta Örökség című művét három vetítésen mutatták be tegnap Cannes-ban. A francia—ma­gyar koprodukcióban, Monori Lili és Isabelle Huppert fősze­replésével készült film, vala­mint a nyugatnémet Kaltges­­tellt című alkotás, Bernhart Sinkel műve, a fesztivál első két igazi versenyfilmje volt. A magyar versenyfilmről az első értékelést az AFP hír­ügynökség adta, a bemutató fogadtatására lapunkban még visszatérünk.* Becsületrenddel tüntették ki Jeanne Moreau-t pénteken Cannes-ban, a 33. filmfesztivál megnyitóján. ­ SZÍNHÁZAK heti műsora Magyar Állami Operaház: V: A szevillai borbély (Ifj. béri. II. sor. 5.) (de. 11). A bolygó hollandi (F. béri. 7.) (7) — K: Léhaság útja (L. béri. 7.) (7) — Sze: Spar­tacus (H. béri. 7) (7) — Cs: Ho­­vanscsina (M. béri. 7.) (7) — P Jövő, V: Manon Lescaut (P. D béri. 7., 7; Jövő V: Failoni béri. 7. de. 11) — Szó: Jövő V: Balanchine­­balettest (E. béri. 7.. 111. Basilide? béri. 7.) (7). Erkel Színház: V: Porgy és Bess (Ifj. béri. VI. sor. 3.) (de. 11). Don Pasquale (6. béri. 7.) (7) — K:­ P: Porgy és Bess (Ifj. béri. IX. sor. 5., fél 6. ill. 4. béri. 7.. 7) — Szó: Szó: Otelló (Főisk. béri. XI. sor. 6.. ill. 8. béri. 7.) (7) — Cs: Szerelmi bájital (Fodor Já­nos béri. 7.) (7) — Jövő V: Bánk bán (Ifj. béri. IV. sor. 5.) (de. 11). A lombardok (12. béri. 7.) (7). Nemzeti Színház: V: Fejezetek Leninről (Ifj. béri. IV. sor. 4) (de. fél 11). Budapest-Orfeum (du. fél 3). Húsz János (Feln­. béri. A. sor. 3.) (7) — H: A konyha (7). Budapest-Orfeum (este fél 10) — K. P: Húsz János (Feln. béri. B. sor. 3., ill. Feln. béri. J. sor. 3.) (7) — K: Budapest-Orfeum (este 10) — Szó: Danton halála (7) — Cs: Troilus és Cressida (7) — Szó: Csongor és Tünde (7) — Jövő V: Csongor és Tünde (de. fél 11). Életem (Jászai Mari nap­lója) (du. fél 3). Bánk bán (7). Föv. Müv. Ház: V. P. Szó: Dög­lött aknák (7) — Jövő V: Buda­­pest-Orfeum (7). Várszínház: V: Frontátvonulás (7) — H. K: Amit akartok, avagy vízkereszt (7) — Sze. Cs. IV. Hen­rik király (7) — P: Ez lett a vesztünk (7) — Szó: Jövő V: Don Juan (Szó, bemutató) (7). Józsefvárosi Színáz: V­okon: Kalandok a világűrben (de. 11 és du. 3.) — H: A tavasz ébredése (7) — P: Tíz kiló arany (7) — Szó: Tanítónő (7) Madách Színház: V: Kettős hely­szín. Három nővér (du. fél 3, ill. fél 8) — H-tól Szó du-ig a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátékai: H: Homokzsák (7) — K: A biro­­dalomépítők (7 és fél lv) — Szó: Tüll és bársony (7) — Cs: Az iga­zak. (7) — P: A közvádló (7) — Szó: A hatalmas színrabló (de. Ll). Szó: Sok hűhó semmiért (7) — Jövő V: Pygmalion (du. fel 3). Sok hűhó semmiért (G. bér­. 7). Egyetemi Színpadon: V: Egy perc volt az életünk (du. fél 3). Buda­pesti Gyermekszínházban: Jövő V: Jövőre veled ugyanitt (7). Reflektor Színpad: P: Bucsú­vacsora (Pataky I. Műv. Ház) (7). Vígszínház: V-tól Sze-ig a veszp­rémi Petőfi Színház vendégjáté­kai: V: Figaro házassága — H: Házszentelő — X: Vonó Ignác — Szó: A 17. baba nyara (7) — Cs. P: Homburg hercege (7) — Szó: Harmincéves vagyok. In memó­riám O. I. (7, ill. éjjel 11) — Jövő V: Szerelmet szerelemért (Darvas Lili béri. 2.. du. fél 3 és Tanay Frigyes béri. 3.. fél 8). Pesti Színház: V-től K-ig a veszprémi Petőfi Színház ven­dégjátékai: V: Majális (7) — H K: Egy férfi ábrándjai (7, ill. fél 8). Szó. P: Macskajáték (7) — Cs: Equus (7) — Szó: Váltóőrök (7) — Jövő V: Orfeusz alászáll (du. fél 3). Equus (fél 8). József Attila Színház: V: Rozs­datemető (6. bér­. 4.. du. fél 3). Hálószoba komédia (fél 8) — H. Cs: Jövő V: Hálószoba komédia (Cs: H. béri. 4.) (7) — K. P: Rozsdatemető (K. Z. béri. 4., P. J. béri. 4.) (7) — Szó: Nagytaka­rítás (7) — Szó: Jövő V: Pajzán históriák (Szó: Postás 5., du. fél 3 és Móricz 5.. 7, V: Vasutas 3., du. fél 3). Kamaraszínpad: Jövő V: Érdemei elismerése... (7). Fővárosi Operettszínház: V: Já­nos vitéz (du. fél 3). Kabaré (H. béri. 4.) (7) — K. Cs: Violetta (K: A. béri. 4.. Cs: O. béri 3.) (7) — Sze: P: Florentin kalap (7) — Szó: János vitéz (du. fél 3). Balett-est (7) — Jövő V: Violetta (G. Ifj. béri. 3.) (du. fél 3). Az Operettszínház Gálaestje (7). Zseb­színház: Cs: Lola Blau (fél 8) — Szó: A nagy nő: Interjú (fél 8). Thália Színház: V: Kalevala.­­ Bal négyes páholy (de­­ll. ill. 7) — H: Csak semmi szenzáció (7)­­ — K: Bal négyes páholy (7) — Szó: Cs: A japán szalon (7) — P: Szó ! Égszínkék lovak vörös füvön (7) — Jövő V’: A hétfejű tündér, Ház­szentelő (de i­ll. ill. 7). Ódry Színpad: V’: Komédiások hajója (7) — H. K. Sze: Tizenkét dühös ember (7, ill. K: fél 8) — Szó: Tudós nők (7). Vidám Színpad: V: így élni jó . . .. Nyitott ablak (ill. fél 3, ill. 7) — H. Cs. JÖVŐ V: Nyitott ablak (7) — K. P: Segítség, vá­lunk! (7) — Szó, így élni jó... (7) — Szó. Jövő V: A családban marad (7. ill. du. fél 3). Kis Színpad: K. P: Játék a csillagok­kal (fél 8). Mikroszkóp Színpad: V. K. P: Minek néz engem? (fél 9) — P: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10). Radnóti Miklós Színpad: V: A gyújtogató. Budapest Nagykávé­ház (du. fél 3. ill. 7) — H: Szó: Jövő V: Csoda magyar módra. Üzenet (7) — K: Amherst szépe (8) — Szó: Kései sirató. Minden másképpen van (3. ill. 8) — Cs: Anyád nyelvét bízták rád ... (7) — P: Budapest Nagykávéház (7). Budapesti Gyermekszínház. V: Egy szivdobbanás fele. A csodá­­­latos távoriak (de. fél 11. ill. du. 3) — H. P: Egy szívdobbanás fele (du. 3) — K. Sze: Cs. Gábriel és Gabriella: Vendégek (du. 3) — K. Sze: Profán ballada; Patt (Stúdió. 7) — Szó: Ciki (Pintyő­ke: Dzsomárt szőnyege (de. fél ti. ill. du. 3) — Jövő V: Dzsomárt szőnyege, Tom Sawyer kalandjai (de. fél il, ill. du. 3). Egyetemi Színpad: V: Az ELTE egyetemi táncegyüttesének műso­ra (7) — K: Kosztolányi-est (7) — Sze: Jean Vigo Filmklub (6) „Az utca másik oldalán" (este 9) — P: Egy végtére két vágta (7) — Jövő V: Halász Judit és a Boj­torján együttes gyermekműsora (de. 11). A Kalamajka és a Muzsi­kás együttes koncertje (7). Zeneakadémia: V. Virágh End­re orgonahangv­ersenye (de­­lt). Ránki Dezső zongorahangversenye (Zongoradélutánok 8.) (du. fél 6). Kisterem: Takács—Nagy Vonós­négyes (Versenygyőztes fiatalok 4.) (fél 8) — H. (Erkel Színház­ban) Magyar Állami Hangver­senyzenekar (Tavaszi béri. A 8. és Zenekari estek szoc. brigádok ré­szére 3.) (fél 8) — R. Capella Academica (Évszázadok muzsiká­ja 9.) (fél 3) — Sze: MRT Szim­fonikus Zenekara és Énekkara (Tavaszi béri. E 5.) (fél 8) — Cs. (Pesti Vigadó Hangversenyter­mében) A műsor és a szereplők azonosak a Zeneakadémia máj. 13-i hangv.-ével) (Koncert­­30 4.) (fél 8). Zeneakadémia: Bächer Mihály zongoraestje (márc. 22-től halasztva) (fél 8) — P. MÁV Szim­­fonikusok (MÁV-bérl. 16.) (fél 8) — Szó: Körmendi Klára zongora­estje (Zongorabérl. III. 6.) (fél 8). Pesti Vigadó Hangversenyterem: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola zenekara (fél 8) — Jövő V: Kárpáti József orgonahangverse­nye (de. 11). Liszt Ferenc Kama­razenekar (Tavaszi bér­. C 14.) (fél 8). Játékszín: H. Sze. P: Emigrán­sok (7) — K. Cs: A siketfajd fészke (7). Május 17-től nyári szünet. Fővárosi Nagycirkusz: egész héten (kiv.: K) Egész nyáron cir­kusz (fél 8. Cs: csak du. fél 4. P. Szó: du. fél 4 és este fél 8. V: de. 10. du. fél 4 és este fél 8). Korona Pódium: H: Előttem az élet (7) — K: Szeretőnk, anyánk (7) — Szó. ..Az úgynevezett régi jó világban* (7) — Cs: Parancsolj velem, Tündérkirálynő (7) —­­ Irodalmi koktél (7). Állami Bábszínház (Népköztár­saság útja). V: A titokzatos jó­barát (de. 11 és du. 4) — H: Szent­­iváné­ji álom (feln. ea.) (fél 8) — Szó-tól P-ig: Szentivánéji álom (du. 3) — Szó. Jövő V: Az elvará­zsolt egérkisasszony (du. 4, V: de. U-kor is), Jókai tér: V: Rózsa és Ibolya (de. fél 10) — K-től Jövő V-ig: Irány az Ezeregyéjszaka­ (K-től P-ig, de. 10. Szó: du. fél 3, Jövő V: de. fél 10). Vendégjá­tékok : V: Foltos és Fülenagy (III. ker. Úttörő és Ifj. Ház, de. 10. Csepeli Műv. Otthon, du. 3). Ludas Matyi (Hűvösvölgyi Sza­badtéri Színpad, de. 11) — Jövő V: Furfangosok (Hűvösvölgyi Sza­badtéri Színpad, de. 11). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Érdemes... a História legújabb számát böngészni. Néhány érdekesség a gazdag tartalomból: CSÉCSY IMRE: A radikális párt delegációja Rákosi Mátyásnál SZŐTS ISTVÁN: Levél egy „szenzációs" gyilkosságról, avagy: megölték-e István főherceget? VIDA ISTVÁN: Egy amerikai kém Pesten 1946—47-ben Természetesen ez csak néhány izgalmas téma a sok közül... Történelem mindenkinek: A HISTÓRIA Előőrs A trolibusz végigrobog a Dráva utcán, és elhúz a kivi­lágított apró terem­ előtt. „Du­na Galéria” — így a felirat, tússé groteszk a kép. Mert a galéria fényei egy roncsvilág­ra vetítődnek. A régi Angyal­föld máig megőrzött rezervá­tumára. Balról a kicsinosított portájh­ázak egyhangúsága. Szemben a sivár múltra em­lékeztető kép, és a kettő kö­zé ékelve az első égnek szök­kenő magasház, a csöppnyi teremmel. A terjeszkedő új előőrse. Ürömöt fakasztott. Merengésre is késztetett. A gyermekkor távolából felrém­­lett előttem Lehota Karcsi nagy barna üstöke. Karcsi harmadikos elemista létére olyan nagyszerűen rajzolt, hogy amikor egyszer tükörből örökítette meg saját képmá­sát, Bartos tanító úr egészen meghatódott. „Nagy művész leszel, édes fiam, csak igye­kezz!” — mondta, és szeretet­tel simogatta meg Karcsi fe­jét Lehet, hogy a világ túl­­felén valóra vált Bartos tanító úr jóslata, azt­ már nem tu­dom. De idehaza nem. Mert a Babértelep szükséglakásaiból nehezen kerültek ki akkortájt művészek. Karcsi apja elme­nekült a nyermer elöl Ameri­kába, aztán hajójegyet küldött a családnak, és Karcsi bará­tom egy szép napon átkelt az Újvilágba. Az én gyerekko­romban a tripoliszi barakk­iskolából a tervek legfeljebb a Váci úti polgáriig merész­kedtek. Művésszé válni? Még az álmokban sem éledtek ilyen remények. És most itt van ez a kis ga­léria. Benne az első tárlat mindjárt a Rajk László utcai új műteremház művészeinek alkotásait tárja a kíváncsiak elé. Saját kiállítóterem. Saját művészek. Angyalföld lépték­­váltásának speciális jegyei. Mit titkoltam, örülök neki. Nagyon örülök. Meg hát szo­­morkodom is. Mert Bálványos Huba, Mihály Gábor, Dobi Pi­roska és társainak alkotásai között az ünnep délutánján egyes egyedül bolyongván, óhatatlanul sok minden eszembe jutott. Miként lehet­séges, hogy művészeket neve­lünk, de látókat nem? Mi­lyen elszomorító, hogy a verbalizmus tengeréből csak kis szigetként állnak ki nehéz harcok árán elfoglalt terepda­rabkák, itt-ott megemelt óra­számú rajzoktatás, kísérlet ar­ra, hogy a rajztanítás végre vizuális alapokra helyeződjön, és legalább az esztétikai ana­lízis alapismereteit birtokolja az ifjúság egy része. A látás­kultúra fáradhatatlan és ötlet­dús partizánharcosaira úgy te­kintenek egyesek, mint holmi csodabogarakra. Balogh mester és kis serege évtizedek munká­­jával csapásokat is nehezen tudott csak vágni a bozótos­ban. Hol vagyunk mi attól, hogy a szakmunkástanulóknak térszemléletük legyen, hogy a műszaki egyetemekre jelentke­zők már eleve térben tudja­nak gondolkodni. Hogy egész nevelési rendszerünket, társa­dalmunkat áthassa a vizuali­­tás szemlélete. Majd egyszer. Talán. Majd, ha konok fejek­ben is tanyát ver a felismerés, a látásra nevelés nem egyér­telmű a rajzoktatással. A lá­tás: értelmezés. Ötven méterre a csipetnyi galériától romhalmaz, és két­száz méterre a panelházerdő mellett, körös-körül, minde­nütt szeméttelep. Nem egye­dül e környék sajátossága. Az elhagyott kubikgödrökbe do­bált rossz matracok, elhajigált sörös üvegek és kacathalmok teszik teljessé a szürkeséget Ebben a „sivár romantikában” nő fel egy egész gyermeknem­zedék. A környezetkultúra ni­hiljén, a vakság szakadékán át pedig csak rozoga hidak ve­zethetnek a művészi szép be­fogadásáig. Pedig ez csak egyetlen cél a sok közül. Az elmulasztott lehetőségek miatti üröm vegyült az örö­mömbe, miközben egyedül kó­száltam az ünnep délutánján Angyalföld csöppnyi kiállító­termében. Ajándék Csordulnak belőle az élmé­nyek. Beszél Párizsról, önfe­ledten. Hogy végre eljutott, annyi álmodozás után. Szidja az időjárást, mert megkesert­­ette kószálásait­ ..De velem­­ nem babrált ki. Amikor esett, áruházakban bolyongtam. A Lafayettben, meg a Fórum földalatti csodalabirintusá­­ban." „Csak úgy?” „Csak úgy.” És mesél, mesél, mesél. „Kép­zeld, voltam Malmaisonban is, Josephtine kastélyában. Valaki kiszaladt velem autón.” Pa­naszkodik, hogy a múzeumi élmények sorát megtörte a kiállítások dolgozóinak sztrájk­ja. „Ilyen az én Szerencsém.” Aztán a „Bobúr’-ról árnyo­­zik. Hirtelen megélénkül. Ja, és voltam a Folies-Bergere­­ben is. Sose hittem volna. Valaki mondta, hogy magyar ember az egyik vezetője, és hogy szabadjegyet is lehet kapni tőle. Gondoltam, meg­próbálom. Utolsó előtti este ott topogtam hát a rue Richer­­én, a bejáratnál. Kerestem Michel Gyarmathyt. Kis, köp­cös, szigorú úr jött felém. Mondtam, mi járatban vagyok. Mondtam? Dadogtam. De ő rá sem hederített megilletődé­­semre. Fordult egyet, és már nyújtotta is a jegyet.” Kis köpcös úr. És szigorú? Istenem! Látom irodája rajz­­halmazai között, amint arról a nyegle pestiről beszél, az egyszer kioktatta őt a „meg­alázó” szabadjegyek miatt. Még levéllel is bombázta, ideológiát barkácsolva torz ér­vei mellett. Michel elnévede­­zett „Megírtam neki, hogy szabadjegyet kérni és elfogad­­ni sosem volt megalázó. És azt sem felejtem el soha, hogy magyar vagyok. Meg, hogy egykor kezdőként bolyongtam Párizsban. Csak reményeim voltak. És elmeséltem a levél­ben egy régi francia történe­tet. Egyszer egy bolyongó cse­­pűrágót, aranyat sejtvén nála, rablók támadtak meg. De nem találtak semmit, így aztán megverték és elengedték. A szerencsétlen flótás a faluvégi kereszt előtt fohászkodott örö­mében. -Istenem, hogy hálál­jam meg neked az életemet, hiszen semmim sincs. Én csak bukfencet tudok venni." És bukfencezni kezdett a feszü­let előtt. Hát ezek a szabad­­jegyek, uram, az én bukfen­ceim.” Fontos Éjszaka. A kórház örökös készenlétben. Ki tudja, mit hoznak a következő percek. A nagyváros ezer veszélye mö­gött leskelődik a halál. Nyug­talan éjjelek. Szívbetegeket riogató idő. Pillanatnyi meg­­tántorodás a gép mellett. A fáradtság átka. Baleset. Autón száguldozok vakmerősége. Ár­tatlan áldozatok. Magányuk­ban elhullani készek. Szere­tet­re hiába vágyakozók. A ha­lál önkéntesei. Mámorba me­nekülők. Kiszolgáltatottjai minden rémségnek. A kórház várja őket. Valamennyinket. Bármi történt velük. Bárkik legyenek is. A készenlét örö­kös. Készenlét az életért. Mentőautó fél­csikorgása. Libbennek az ajtók. A hord­ágyon véres göncökbe burkolt ember. Autó ütötte el va­lahol. Vajon ki lehet? Váró­termekben csatangoló? Ott­hontalan öreg csöves? Min­degy. Az orvosok nem törik rajta a fejüket. Azon sem, ki a felelős ezért a szörnyűsé­gért. Teszik, amit tenni kell. Az öreg még a műtőben, az operáció kábulatában, amikor az ügyeletes asztalán ,megszó­lal a telefon. A vonal túlfe­­léről ideges, ám erélyes hang érdeklődik. ..Félórával ezelőtt nem vittek a mentők önökhöz egy idősebb embert? Hogy is mondjam, olyan koldusféle.” „A műtőben van, most ope­rálják.” A választ csend köve­ti, majd újra megszólal az ér­deklődő: „Mindent tegyenek meg érte!” Az ilyesféle kérés­ben mindig van valami ér­desség is. A bizalmatlanság átsuhanó árnya. De az ügyele­tes jól ismeri a betegekért ag­gódók lelkivilágát. Halk a válasza, de határozott: „Nyu­godjon meg, uram, mi min­denkit egyforma lelkiismere­tességgel ...” Az érdeklődő nem hagyja befejezni a mon­datot.. Hangja magabiztosab­ban cseng, mint ahogy elkezd­te: „Mert tudja, fontos sze­mély ...” Az ügyeletes kizök­ken a nyugalmából. Közbevár. Csodálkozva kérdezi: „Már megbocsásson, ez a rongyokba burkolt öreg?” Idegesen csap le a válasz: „Ugyan már,­ho­va gondol. Nem az öreg. Az, aki elütötte.” Csatár Imre Útközben Vasárnap, 1980. május 11.

Next