Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
ao Arcok a múltból Kiállítás a Nemzeti Galériában A magyar fotográfia történetéből látható újabb fejezet, ezúttal a Nemzeti Galériában. Az elmúlt esztendők megnövekedett érdeklődése a fényképezés régmúltja iránt több kiállításon, így a tavalyi miskolci képzőművészet és fotográfia, vagy a székesfehérvári A fényképezés kezdetei Magyarországon címűn is megmutatkozott. A várbeli bemutató az említettekhez képest szűkebb körű, egyetlen fotográfus azonos témájú képeit, portrékat sorakoztat fel. Plohn József a szabadságharc százharmincegy egykori honvédjáról készített portrét századunk első éveiben. Ezen a tárlaton — címe: Arcok a múltból —, huszonnyolc fotó van. Vajon miben rejlik az erejük? Mi az, amitől megilletődötté lesz a jókedvűen, gondtalanul a képek közé lépő látogató? Huszonnyolc — a kifejezés eredeti, szép értelmében — magyar paraszt állja, üli körül a kiállítási csarnokban forgolódó nézelődőt. Amikor Plohn József gépe elé kérte őket, már hetven-nyolcvan évesek lehettek. Némelyikük rojtosra szaggatott, nyútt ruhában, másokon elfakult, kopott sujtosok nyoma jelzi a hajdanvolt katonazubbonyt, néhányukon meg szemmel láthatóan a fényképésztől rájuk adott zsinóros honvéd kabát, kezükben kard. Ám a XIX. századi portrék megszokott, mesterkélt műterembelsői és a mégoly megrendítő nagy szegénységről árulkodó öltözetek egyaránt eltörpülnek a kezek és arcok markáns ereje mellett. Az____1848/49-es____szabadsgharc legendás csatákat vívó hős honvédei képzeletünkben csákós, szuronyos, paripás vitézek. Bármit tesz is a tudomány a reálisabb történeti kép kialakításáért, gyengécske tankönyveink, s Jókai romantikáján nevelkedő mindenkori ifjúságunk nyomán legfeljebb tudjuk, de el sose hisszük, hogy ez a kép csalóka. És akkor most itt, az egykori királyi palota műmárvány falai között meglelhetjük a hősöket. A valódiakat. Ráncoktól barázdált, széltől cserzett öreg arcokból pillantanak le a félénk vagy büszke szemek. Durva, n agyondolgozott kezek pihennek az ölekben. A legtöbb mellen ott a szabadságharcos medál, a háromszínű szalaggal. S van, ki Ferenc József kitüntetését is mellé tűzte. Mosolyogni való volna, de inkább elismerést érdemel. A helytállás érdemrendje mindkettő. S ha hősök voltak 48-as honvédeink, hát egész életükért, a leélt hetven-nyolcvan esztendőért voltak azok. S ahogyan a fotókat nézve fölmerül József Attila verssora, már tudni is, hogy mi készteti megilletődöttségre a múzeum látogatóit: „mert kapáltak, öltek, öleltek, tették amit kell.” Ebből a bizonyosságból sugárzik a képek ereje. Plohn József fényképei csak egy töredékét jelentik a magyar fotográfia történeti emlékeinek. Múzeumok, magángyűjtemények, padlások, poros ládák rejtik, őrzik, sokszor el is veszejtik ezeket a dokumentumokat, amelyek voltaképp nemzeti értékeink. Határozat nagynehezen már született állandó fotótörténeti kiállítást bemutató intézmény létrehozására. De egy határozatban nem lehet tárlatot rendezni. (hajdú) Kétszázhatvanhét festmény a tavaszi aukción A Bizományi Áruház Vállalat 51. képaukciójának árverését — a kiállítás szombaton nyílt meg — ugyancsak a MOM Szakosíts Árpád Művelődési Házának kupolatermében tartják, május 20-án és 21-én délután öt órakor. Erre a képárverésre majdnem ugyanannyi művészi alkotást ajánlottak fel, mint a legutóbbira, az 50. jubileumi aukcióra. Ez alkalommal 267 darab válogatott, értékes festményt vettek át a becsüsök. A mostani árverés műalkotásainak együttes kikiáltási ára 3,8 millió forint. Jellemző erre az aukcióra, hogy aránylag igen sok a kisméretű kép. Igen sok a 16/24, a 21X16, a 17X17 cm méretű festmény, és az egyik leghíresebb kép, Munkácsy Mihálynak a Golgotához készített tollrajzvázlata sem nagyobb 11,5X18 cm-nél sérült is. A kalapács alá kerülő ké Pek, lakott B°sznay István öt, DeákKner Lajos három, Eda i U. Aladár hat- Fényes Adolf három, Glatz Oszkár három, Holló László három Iványi Grunwald Béla kettő Kadar Béla hat, Lotz Károly hét, Magyar Mannheimer Gusztáv négy, Márffy Ödön négy, Mednyánszky László tíz, Nagy István hét, Rippl-Rónai József három, Rudnay Gyula nyolc, K. Spányi Béla öt, Székely Bertalan három, Vaszary János öt képpel van képviselve az árverésen. Több neves festőnek egy-egy alkotása vár vevőre, mint például Aba-Novák Vilmos, Berény Róbert, Csók István, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Egry József, Fényes Adolf, Ferenczy Béni, Hermán Lipót, Koszta József, László Fülöp, id. Markó Károly, Markó Ferenc, Tornai Gyula, Vén Emil. G. J. A Finn Oroszlánrend első fokozatával tüntették ki Helsinkiben hosszú idő óta végzes zenepedagógiai tevékenységükért, a Kodály-módszer eredményes tanításáért Szilvay Géza és Szilvay Csaba csellóművész tanárokat. A Kekkonen elnök által alapított kitüntetést Par Stenback finn közoktatási miniszter adta át. Mai magyar művészet címmel képzőművészeti kiállítást nyitott meg dr. Lakatos Emil, hazánk hágai nagykövete tegnap Hilversumban. Bemutatták a magyar versenyfilmet Cannes-ban A hivatalos magyar versenyfilmet, Mészáros Márta Örökség című művét három vetítésen mutatták be tegnap Cannes-ban. A francia—magyar koprodukcióban, Monori Lili és Isabelle Huppert főszereplésével készült film, valamint a nyugatnémet Kaltgestellt című alkotás, Bernhart Sinkel műve, a fesztivál első két igazi versenyfilmje volt. A magyar versenyfilmről az első értékelést az AFP hírügynökség adta, a bemutató fogadtatására lapunkban még visszatérünk.* Becsületrenddel tüntették ki Jeanne Moreau-t pénteken Cannes-ban, a 33. filmfesztivál megnyitóján. SZÍNHÁZAK heti műsora Magyar Állami Operaház: V: A szevillai borbély (Ifj. béri. II. sor. 5.) (de. 11). A bolygó hollandi (F. béri. 7.) (7) — K: Léhaság útja (L. béri. 7.) (7) — Sze: Spartacus (H. béri. 7) (7) — Cs: Hovanscsina (M. béri. 7.) (7) — P Jövő, V: Manon Lescaut (P. D béri. 7., 7; Jövő V: Failoni béri. 7. de. 11) — Szó: Jövő V: Balanchinebalettest (E. béri. 7.. 111. Basilide? béri. 7.) (7). Erkel Színház: V: Porgy és Bess (Ifj. béri. VI. sor. 3.) (de. 11). Don Pasquale (6. béri. 7.) (7) — K: P: Porgy és Bess (Ifj. béri. IX. sor. 5., fél 6. ill. 4. béri. 7.. 7) — Szó: Szó: Otelló (Főisk. béri. XI. sor. 6.. ill. 8. béri. 7.) (7) — Cs: Szerelmi bájital (Fodor János béri. 7.) (7) — Jövő V: Bánk bán (Ifj. béri. IV. sor. 5.) (de. 11). A lombardok (12. béri. 7.) (7). Nemzeti Színház: V: Fejezetek Leninről (Ifj. béri. IV. sor. 4) (de. fél 11). Budapest-Orfeum (du. fél 3). Húsz János (Feln. béri. A. sor. 3.) (7) — H: A konyha (7). Budapest-Orfeum (este fél 10) — K. P: Húsz János (Feln. béri. B. sor. 3., ill. Feln. béri. J. sor. 3.) (7) — K: Budapest-Orfeum (este 10) — Szó: Danton halála (7) — Cs: Troilus és Cressida (7) — Szó: Csongor és Tünde (7) — Jövő V: Csongor és Tünde (de. fél 11). Életem (Jászai Mari naplója) (du. fél 3). Bánk bán (7). Föv. Müv. Ház: V. P. Szó: Döglött aknák (7) — Jövő V: Budapest-Orfeum (7). Várszínház: V: Frontátvonulás (7) — H. K: Amit akartok, avagy vízkereszt (7) — Sze. Cs. IV. Henrik király (7) — P: Ez lett a vesztünk (7) — Szó: Jövő V: Don Juan (Szó, bemutató) (7). Józsefvárosi Színáz: Vokon: Kalandok a világűrben (de. 11 és du. 3.) — H: A tavasz ébredése (7) — P: Tíz kiló arany (7) — Szó: Tanítónő (7) Madách Színház: V: Kettős helyszín. Három nővér (du. fél 3, ill. fél 8) — H-tól Szó du-ig a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátékai: H: Homokzsák (7) — K: A birodalomépítők (7 és fél lv) — Szó: Tüll és bársony (7) — Cs: Az igazak. (7) — P: A közvádló (7) — Szó: A hatalmas színrabló (de. Ll). Szó: Sok hűhó semmiért (7) — Jövő V: Pygmalion (du. fel 3). Sok hűhó semmiért (G. bér. 7). Egyetemi Színpadon: V: Egy perc volt az életünk (du. fél 3). Budapesti Gyermekszínházban: Jövő V: Jövőre veled ugyanitt (7). Reflektor Színpad: P: Bucsúvacsora (Pataky I. Műv. Ház) (7). Vígszínház: V-tól Sze-ig a veszprémi Petőfi Színház vendégjátékai: V: Figaro házassága — H: Házszentelő — X: Vonó Ignác — Szó: A 17. baba nyara (7) — Cs. P: Homburg hercege (7) — Szó: Harmincéves vagyok. In memóriám O. I. (7, ill. éjjel 11) — Jövő V: Szerelmet szerelemért (Darvas Lili béri. 2.. du. fél 3 és Tanay Frigyes béri. 3.. fél 8). Pesti Színház: V-től K-ig a veszprémi Petőfi Színház vendégjátékai: V: Majális (7) — H K: Egy férfi ábrándjai (7, ill. fél 8). Szó. P: Macskajáték (7) — Cs: Equus (7) — Szó: Váltóőrök (7) — Jövő V: Orfeusz alászáll (du. fél 3). Equus (fél 8). József Attila Színház: V: Rozsdatemető (6. bér. 4.. du. fél 3). Hálószoba komédia (fél 8) — H. Cs: Jövő V: Hálószoba komédia (Cs: H. béri. 4.) (7) — K. P: Rozsdatemető (K. Z. béri. 4., P. J. béri. 4.) (7) — Szó: Nagytakarítás (7) — Szó: Jövő V: Pajzán históriák (Szó: Postás 5., du. fél 3 és Móricz 5.. 7, V: Vasutas 3., du. fél 3). Kamaraszínpad: Jövő V: Érdemei elismerése... (7). Fővárosi Operettszínház: V: János vitéz (du. fél 3). Kabaré (H. béri. 4.) (7) — K. Cs: Violetta (K: A. béri. 4.. Cs: O. béri 3.) (7) — Sze: P: Florentin kalap (7) — Szó: János vitéz (du. fél 3). Balett-est (7) — Jövő V: Violetta (G. Ifj. béri. 3.) (du. fél 3). Az Operettszínház Gálaestje (7). Zsebszínház: Cs: Lola Blau (fél 8) — Szó: A nagy nő: Interjú (fél 8). Thália Színház: V: Kalevala. Bal négyes páholy (dell. ill. 7) — H: Csak semmi szenzáció (7) — K: Bal négyes páholy (7) — Szó: Cs: A japán szalon (7) — P: Szó ! Égszínkék lovak vörös füvön (7) — Jövő V’: A hétfejű tündér, Házszentelő (de ill. ill. 7). Ódry Színpad: V’: Komédiások hajója (7) — H. K. Sze: Tizenkét dühös ember (7, ill. K: fél 8) — Szó: Tudós nők (7). Vidám Színpad: V: így élni jó . . .. Nyitott ablak (ill. fél 3, ill. 7) — H. Cs. JÖVŐ V: Nyitott ablak (7) — K. P: Segítség, válunk! (7) — Szó, így élni jó... (7) — Szó. Jövő V: A családban marad (7. ill. du. fél 3). Kis Színpad: K. P: Játék a csillagokkal (fél 8). Mikroszkóp Színpad: V. K. P: Minek néz engem? (fél 9) — P: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10). Radnóti Miklós Színpad: V: A gyújtogató. Budapest Nagykávéház (du. fél 3. ill. 7) — H: Szó: Jövő V: Csoda magyar módra. Üzenet (7) — K: Amherst szépe (8) — Szó: Kései sirató. Minden másképpen van (3. ill. 8) — Cs: Anyád nyelvét bízták rád ... (7) — P: Budapest Nagykávéház (7). Budapesti Gyermekszínház. V: Egy szivdobbanás fele. A csodálatos távoriak (de. fél 11. ill. du. 3) — H. P: Egy szívdobbanás fele (du. 3) — K. Sze: Cs. Gábriel és Gabriella: Vendégek (du. 3) — K. Sze: Profán ballada; Patt (Stúdió. 7) — Szó: Ciki (Pintyőke: Dzsomárt szőnyege (de. fél ti. ill. du. 3) — Jövő V: Dzsomárt szőnyege, Tom Sawyer kalandjai (de. fél il, ill. du. 3). Egyetemi Színpad: V: Az ELTE egyetemi táncegyüttesének műsora (7) — K: Kosztolányi-est (7) — Sze: Jean Vigo Filmklub (6) „Az utca másik oldalán" (este 9) — P: Egy végtére két vágta (7) — Jövő V: Halász Judit és a Bojtorján együttes gyermekműsora (de. 11). A Kalamajka és a Muzsikás együttes koncertje (7). Zeneakadémia: V. Virágh Endre orgonahangversenye (delt). Ránki Dezső zongorahangversenye (Zongoradélutánok 8.) (du. fél 6). Kisterem: Takács—Nagy Vonósnégyes (Versenygyőztes fiatalok 4.) (fél 8) — H. (Erkel Színházban) Magyar Állami Hangversenyzenekar (Tavaszi béri. A 8. és Zenekari estek szoc. brigádok részére 3.) (fél 8) — R. Capella Academica (Évszázadok muzsikája 9.) (fél 3) — Sze: MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Tavaszi béri. E 5.) (fél 8) — Cs. (Pesti Vigadó Hangversenytermében) A műsor és a szereplők azonosak a Zeneakadémia máj. 13-i hangv.-ével) (Koncert30 4.) (fél 8). Zeneakadémia: Bächer Mihály zongoraestje (márc. 22-től halasztva) (fél 8) — P. MÁV Szimfonikusok (MÁV-bérl. 16.) (fél 8) — Szó: Körmendi Klára zongoraestje (Zongorabérl. III. 6.) (fél 8). Pesti Vigadó Hangversenyterem: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenekara (fél 8) — Jövő V: Kárpáti József orgonahangversenye (de. 11). Liszt Ferenc Kamarazenekar (Tavaszi bér. C 14.) (fél 8). Játékszín: H. Sze. P: Emigránsok (7) — K. Cs: A siketfajd fészke (7). Május 17-től nyári szünet. Fővárosi Nagycirkusz: egész héten (kiv.: K) Egész nyáron cirkusz (fél 8. Cs: csak du. fél 4. P. Szó: du. fél 4 és este fél 8. V: de. 10. du. fél 4 és este fél 8). Korona Pódium: H: Előttem az élet (7) — K: Szeretőnk, anyánk (7) — Szó. ..Az úgynevezett régi jó világban* (7) — Cs: Parancsolj velem, Tündérkirálynő (7) — Irodalmi koktél (7). Állami Bábszínház (Népköztársaság útja). V: A titokzatos jóbarát (de. 11 és du. 4) — H: Szentivánéji álom (feln. ea.) (fél 8) — Szó-tól P-ig: Szentivánéji álom (du. 3) — Szó. Jövő V: Az elvarázsolt egérkisasszony (du. 4, V: de. U-kor is), Jókai tér: V: Rózsa és Ibolya (de. fél 10) — K-től Jövő V-ig: Irány az Ezeregyéjszaka (K-től P-ig, de. 10. Szó: du. fél 3, Jövő V: de. fél 10). Vendégjátékok : V: Foltos és Fülenagy (III. ker. Úttörő és Ifj. Ház, de. 10. Csepeli Műv. Otthon, du. 3). Ludas Matyi (Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad, de. 11) — Jövő V: Furfangosok (Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad, de. 11). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Érdemes... a História legújabb számát böngészni. Néhány érdekesség a gazdag tartalomból: CSÉCSY IMRE: A radikális párt delegációja Rákosi Mátyásnál SZŐTS ISTVÁN: Levél egy „szenzációs" gyilkosságról, avagy: megölték-e István főherceget? VIDA ISTVÁN: Egy amerikai kém Pesten 1946—47-ben Természetesen ez csak néhány izgalmas téma a sok közül... Történelem mindenkinek: A HISTÓRIA Előőrs A trolibusz végigrobog a Dráva utcán, és elhúz a kivilágított apró terem előtt. „Duna Galéria” — így a felirat, tússé groteszk a kép. Mert a galéria fényei egy roncsvilágra vetítődnek. A régi Angyalföld máig megőrzött rezervátumára. Balról a kicsinosított portájházak egyhangúsága. Szemben a sivár múltra emlékeztető kép, és a kettő közé ékelve az első égnek szökkenő magasház, a csöppnyi teremmel. A terjeszkedő új előőrse. Ürömöt fakasztott. Merengésre is késztetett. A gyermekkor távolából felrémlett előttem Lehota Karcsi nagy barna üstöke. Karcsi harmadikos elemista létére olyan nagyszerűen rajzolt, hogy amikor egyszer tükörből örökítette meg saját képmását, Bartos tanító úr egészen meghatódott. „Nagy művész leszel, édes fiam, csak igyekezz!” — mondta, és szeretettel simogatta meg Karcsi fejét Lehet, hogy a világ túlfelén valóra vált Bartos tanító úr jóslata, azt már nem tudom. De idehaza nem. Mert a Babértelep szükséglakásaiból nehezen kerültek ki akkortájt művészek. Karcsi apja elmenekült a nyermer elöl Amerikába, aztán hajójegyet küldött a családnak, és Karcsi barátom egy szép napon átkelt az Újvilágba. Az én gyerekkoromban a tripoliszi barakkiskolából a tervek legfeljebb a Váci úti polgáriig merészkedtek. Művésszé válni? Még az álmokban sem éledtek ilyen remények. És most itt van ez a kis galéria. Benne az első tárlat mindjárt a Rajk László utcai új műteremház művészeinek alkotásait tárja a kíváncsiak elé. Saját kiállítóterem. Saját művészek. Angyalföld léptékváltásának speciális jegyei. Mit titkoltam, örülök neki. Nagyon örülök. Meg hát szomorkodom is. Mert Bálványos Huba, Mihály Gábor, Dobi Piroska és társainak alkotásai között az ünnep délutánján egyes egyedül bolyongván, óhatatlanul sok minden eszembe jutott. Miként lehetséges, hogy művészeket nevelünk, de látókat nem? Milyen elszomorító, hogy a verbalizmus tengeréből csak kis szigetként állnak ki nehéz harcok árán elfoglalt terepdarabkák, itt-ott megemelt óraszámú rajzoktatás, kísérlet arra, hogy a rajztanítás végre vizuális alapokra helyeződjön, és legalább az esztétikai analízis alapismereteit birtokolja az ifjúság egy része. A látáskultúra fáradhatatlan és ötletdús partizánharcosaira úgy tekintenek egyesek, mint holmi csodabogarakra. Balogh mester és kis serege évtizedek munkájával csapásokat is nehezen tudott csak vágni a bozótosban. Hol vagyunk mi attól, hogy a szakmunkástanulóknak térszemléletük legyen, hogy a műszaki egyetemekre jelentkezők már eleve térben tudjanak gondolkodni. Hogy egész nevelési rendszerünket, társadalmunkat áthassa a vizualitás szemlélete. Majd egyszer. Talán. Majd, ha konok fejekben is tanyát ver a felismerés, a látásra nevelés nem egyértelmű a rajzoktatással. A látás: értelmezés. Ötven méterre a csipetnyi galériától romhalmaz, és kétszáz méterre a panelházerdő mellett, körös-körül, mindenütt szeméttelep. Nem egyedül e környék sajátossága. Az elhagyott kubikgödrökbe dobált rossz matracok, elhajigált sörös üvegek és kacathalmok teszik teljessé a szürkeséget Ebben a „sivár romantikában” nő fel egy egész gyermeknemzedék. A környezetkultúra nihiljén, a vakság szakadékán át pedig csak rozoga hidak vezethetnek a művészi szép befogadásáig. Pedig ez csak egyetlen cél a sok közül. Az elmulasztott lehetőségek miatti üröm vegyült az örömömbe, miközben egyedül kószáltam az ünnep délutánján Angyalföld csöppnyi kiállítótermében. Ajándék Csordulnak belőle az élmények. Beszél Párizsról, önfeledten. Hogy végre eljutott, annyi álmodozás után. Szidja az időjárást, mert megkesertette kószálásait ..De velem nem babrált ki. Amikor esett, áruházakban bolyongtam. A Lafayettben, meg a Fórum földalatti csodalabirintusában." „Csak úgy?” „Csak úgy.” És mesél, mesél, mesél. „Képzeld, voltam Malmaisonban is, Josephtine kastélyában. Valaki kiszaladt velem autón.” Panaszkodik, hogy a múzeumi élmények sorát megtörte a kiállítások dolgozóinak sztrájkja. „Ilyen az én Szerencsém.” Aztán a „Bobúr’-ról árnyozik. Hirtelen megélénkül. Ja, és voltam a Folies-Bergereben is. Sose hittem volna. Valaki mondta, hogy magyar ember az egyik vezetője, és hogy szabadjegyet is lehet kapni tőle. Gondoltam, megpróbálom. Utolsó előtti este ott topogtam hát a rue Richerén, a bejáratnál. Kerestem Michel Gyarmathyt. Kis, köpcös, szigorú úr jött felém. Mondtam, mi járatban vagyok. Mondtam? Dadogtam. De ő rá sem hederített megilletődésemre. Fordult egyet, és már nyújtotta is a jegyet.” Kis köpcös úr. És szigorú? Istenem! Látom irodája rajzhalmazai között, amint arról a nyegle pestiről beszél, az egyszer kioktatta őt a „megalázó” szabadjegyek miatt. Még levéllel is bombázta, ideológiát barkácsolva torz érvei mellett. Michel elnévedezett „Megírtam neki, hogy szabadjegyet kérni és elfogadni sosem volt megalázó. És azt sem felejtem el soha, hogy magyar vagyok. Meg, hogy egykor kezdőként bolyongtam Párizsban. Csak reményeim voltak. És elmeséltem a levélben egy régi francia történetet. Egyszer egy bolyongó csepűrágót, aranyat sejtvén nála, rablók támadtak meg. De nem találtak semmit, így aztán megverték és elengedték. A szerencsétlen flótás a faluvégi kereszt előtt fohászkodott örömében. -Istenem, hogy háláljam meg neked az életemet, hiszen semmim sincs. Én csak bukfencet tudok venni." És bukfencezni kezdett a feszület előtt. Hát ezek a szabadjegyek, uram, az én bukfenceim.” Fontos Éjszaka. A kórház örökös készenlétben. Ki tudja, mit hoznak a következő percek. A nagyváros ezer veszélye mögött leskelődik a halál. Nyugtalan éjjelek. Szívbetegeket riogató idő. Pillanatnyi megtántorodás a gép mellett. A fáradtság átka. Baleset. Autón száguldozok vakmerősége. Ártatlan áldozatok. Magányukban elhullani készek. Szeretetre hiába vágyakozók. A halál önkéntesei. Mámorba menekülők. Kiszolgáltatottjai minden rémségnek. A kórház várja őket. Valamennyinket. Bármi történt velük. Bárkik legyenek is. A készenlét örökös. Készenlét az életért. Mentőautó félcsikorgása. Libbennek az ajtók. A hordágyon véres göncökbe burkolt ember. Autó ütötte el valahol. Vajon ki lehet? Várótermekben csatangoló? Otthontalan öreg csöves? Mindegy. Az orvosok nem törik rajta a fejüket. Azon sem, ki a felelős ezért a szörnyűségért. Teszik, amit tenni kell. Az öreg még a műtőben, az operáció kábulatában, amikor az ügyeletes asztalán ,megszólal a telefon. A vonal túlfeléről ideges, ám erélyes hang érdeklődik. ..Félórával ezelőtt nem vittek a mentők önökhöz egy idősebb embert? Hogy is mondjam, olyan koldusféle.” „A műtőben van, most operálják.” A választ csend követi, majd újra megszólal az érdeklődő: „Mindent tegyenek meg érte!” Az ilyesféle kérésben mindig van valami érdesség is. A bizalmatlanság átsuhanó árnya. De az ügyeletes jól ismeri a betegekért aggódók lelkivilágát. Halk a válasza, de határozott: „Nyugodjon meg, uram, mi mindenkit egyforma lelkiismeretességgel ...” Az érdeklődő nem hagyja befejezni a mondatot.. Hangja magabiztosabban cseng, mint ahogy elkezdte: „Mert tudja, fontos személy ...” Az ügyeletes kizökken a nyugalmából. Közbevár. Csodálkozva kérdezi: „Már megbocsásson, ez a rongyokba burkolt öreg?” Idegesen csap le a válasz: „Ugyan már,hova gondol. Nem az öreg. Az, aki elütötte.” Csatár Imre Útközben Vasárnap, 1980. május 11.