Magyar Nemzet, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-29 / 124. szám
Csütörtök, 1980. május 39. Mór Nemzet Kis szövetkezet nagy eredményei A három szegény szabólegény történetéről jeles íróink egyike, Babay József színdarabot írt. Sikere volt a színházban, majd a rádióban. A sátoraljaújhelyi 17 szegény szabólegény története, még nem ihlette meg íróinkat. Jövőre lesz harminc éve, hogy Sátoraljaújhelyen egy vállalkozó szellemű szabósegéd, Lantos Miklós tizenhetedmagával megalapította a Heflydíja Ruházati Szövetkezetet. Volt varrógépük és szorgalmuk, hozzáértésük. Munkájuk kellett a városnak, talán az országnak. Egyedül a tizenhétből A 17 szegény szabólegényből ma már csak Lantos Miklós, az akkor megválasztott és azóta is az elnöki posztot ellátó becsületes munkásember az aktív tagja ennek a nagyszerű vállalkozásnak. Nagy szükség van a kis termelőegységekre, különösen az ipari szövetkezetekre — ez a kívánság mind gyakrabban elhangzik. Nagy előnyük a rugalmas alkalmazkodás. A Hegyalja Ruházati Szövetkezet csaknem harmincéves múltja erre a legjobb bizonyíték. — Sokféle a mi erősségünk — fogalmaz tömören az elnök. — Ezek egyike a tőkés export növelése, ez egybeesik szövetkezetünk és a társadalom érdekeivel. Hozzáteszi: — A nyugati államokba női ruhaneműt szállítunk, és ott a divat gyorsan változik. A modelleken, az anyagokban mutatkozik meg a sok új. Az anyag tulajdonsága, viselkedése a feldolgozáskor, a vasaláskor eltérő. A mi szövetkezetünk mindenben, az említetteken kívül a minőségi előállításban és a pontos szállításban is alkalmazkodik a nyugati rendelők igényeihez. Az előbbiekhez tartozik a kis darabszámú előállítás. Ez is a szövetkezet egyik nagy erénye. Ezeket jegyzem: — Mi legfeljebb ötszáz vagy hatszáz női kabátot, blézert, ruhát, szoknyát állítunk elő a rendelőktől átvett anyagokból, tehát nem nagy sorozatokat, amelyek kifizetődőbbek lennének. A kis sorozatok miatt egy-két nap után a gépeket át kell állítani az újabb rendeléshez. — Miként oszlik meg a termelésben a külpiaci értékesítés aránya? — Termelésünk megközelítően 90 százalékát exportra értékesítjük, ebből 15 százalék a szocialista export és 85 százalék a nem szocialista kivitel. Ehhez egy fontos adat: tervszerűen fejlődött a tőkés exportra kerülő termékeink árbevétele. Tervünkben azt fogalmaztuk meg, hogy az ötödik ötéves tervidőszak alatt, 1980 végéig százmillió forinttal szükséges ezt a relációt bővíteni. Feladatunkat időarányosan teljesítettük, mert 1979. december 31-ig 159 millió forint értékű terméket adtunk el az NSZK, Anglia, Franciaország, Hollandia, Ausztria cégeinek; továbbá a fejlődő országokban: Irak, Kuvait cégeinek. Ez 95 millió forinttal több az 1975. évinél. A tőkés exporton belül hatvan százalék a tőkés bérmunka export, amely 1975-höz képest tavaly 45 százalékra emelkedett. Visszatérnék a vevő igényeihez igazodó átállás problémájára. A gépeket és az embereket egyaránt „át kell állítani” és az utóbbi általában nehezebb. A dolgozók az ilyen intézkedést hogyan fogadják? — Dicséretükre mondom: tudják, hogy ez zsebre megy, előnyökkel jár számukra és a szövetkezet számára. A kis darabszámú ruhagyártás több jövedelmet hoz, a vevő megtartását. Differenciált bérezés — Hogyan mutatkozik a dolgozók zsebében a szövetkezet magasabb árbevétele? — Szövetkezetünk vezetősége és több bizottsága nemrég összegezte az 1975—1979. években végzett munkát, a fejlődést. Az V. ötéves tervben megfogalmazott bérpolitikai elképzelésünk az volt, hogy a tervidőszak folyamán alkalmazandó bérfejlesztéssel felzárkózhassunk a város más üzemeinek a kereseti színvonalához, illetve az állami textilruházati ipari üzemek színvonalához. Azt terveztük, hogy 1979 végéig 22 százalékos bérfejlesztést érjünk el és az éves keresetet átlagban 31 ezer 626 forintban irányoztuk elő. Örömmel közölhetem, hogy szövetkezetünk dolgozóinak az éves keresete ennél lényegesen nagyobb, megfelel negyvenszázalékos emelkedésnek és túlhaladta a 30 ezer forintot. A ruházati iparban 1977-ben, a népgazdasági keretek terhére, bérrendezésre került sor, majd bevezettük a műszakpótlékot, egyéb kedvezményben is részesültünk. Mégis, ezek mindig szigorú feltételekhez kapcsolódtak nálunk, így a termelékenység javításához, a tőkés export bővítéséhez, az anyagtakarékosság ösztönzéséhez. A termelésben dolgozók éves átlagkeresete differenciált, a központi üzemben megközelíti a negyvenezer forintot, a vidéki gyengébb üzemeinkben ennek csak 60—65 százalékát keresik, a teljesítményektől függően. A vidéki gyengébb keresetek oka öszszetett, ebben szerepet játszik, hogy kevesebb a szakmunkás, még az irányítók is csak betanított munkások, lazább a munkafegyelem, kisebb a teljesítmény. Kaphatunk adatot a differenciálás egyéb vonatkozásairól ? — Szem előtt tartottuk a munka szerinti elosztás követelményét. Az alapbérhez általában harminc százalék mozgóbér tartozik a végzett munka meghatározása alapján. Ehhez jön a célprémium. Egy példát említek: ha a vevő tíz nap múlva kívánja az áruszállítást, mi eleget teszünk dolgozóink segítségével ennek a kívánalomnak, ezért célprémiumot tűzünk ki, ez eléri a húsz százalékot, és még hozzáteszem: a kifogástalan minőségért is prémiumot fizetünk! Hogyan látja az ágazati irányítás a Hegyalja Ruházati Szövetkezet elmúlt évi munkáját? Ezzel kapcsolatban mutatott egy levelet Lantos Miklós szövetkezeti elnök, amelyet Keserű Jánosné könnyűipari miniszternőtől kapott december 4-i keltezéssel. Ebből idézünk: „Köszönettel vettem értesítését, amelyben arról tájékoztatott, hogy a Hegyalja Ruházati Szövetkezet az 1979. évi tőkés export irányzatát már novemberben teljesítette. Eredményeik jelentőségét növeli, hogy az évek óta, dinamikusan növekvő exportszállításaikban egyre magasabb hányadot képvisel a hazai anyagos termelés, és devizakitermelési mutatóik is egyre kedvezőbbek.” Több lépcsős ellenőrzés Nagy figyelmet fordít a szövetkezet a minőségi feladatok ellátására. Több lépcsőben kerül sor az ellenőrzésre. Beérkezéskor az anyagot a szakemberek tüzetes vizsgálat alá veszik, ahány új anyag, anynyiféle, sokban eltér a korábbiaktól. A szabászat a következő ellenőrzés, majd a varroda és ha ez jelenti a kész darabot, a MEO csúcs következik. Végül az exportterméket a külföldi vevő szakembere tüzetesen megvizsgálja, és csak utána kerül a szállító kamionba. A miniszternő levelében szerepel a hazai alapanyagok felhasználása. Mennyit tesz ez ki? — A tőkés kivitelben eléri a negyven százalékot, ezt részben magyar anyaggal érjük el, részben behozott anyagból. A hazai anyagból készülő tőkés export növelése érdekében két évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttünk a hazai alapanyagot előállító vállalatokkal, ezek a közös érdekeltség alapján szállítanak nekünk. Elmondhatom: a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár példamutatóan teljesítette a megállapodást és tőlünk félmillió forint összeget kapott nyereségünkből. A többi budapesti vállalat számára ez a vállalat követendő példa! A negyedik ötéves tervben a szövetkezet hatmillió tőkés kivitelt ért el, az 1976—1979. évre 12 millió dollárt tervezett. A dollár értékesítéséi kivitele kedvezően alakult, ha a forint—dollár arányt veszszük alapul és dollártervét az elmúlt évben teljesítette. Veress Péter külkereskedelmi miniszter egyik előadásában nyomatékosan szólt a külkereskedelmi és a termelő vállalatok együttműködése javítása feladatairól, a többi között az ármunka számunkra kedvezőbb alakulásáról. A Hegyalja Ruházati Szövetkezet termékeit a Hungarotex külkereskedelmi vállalat értékesíti külföldön. A külkereskedelmi vállalat lehetővé tette több szövetkezeti szakember külföldi tanulmányútját és az ott szerzett tapasztalatok alapján növelni tudták a magyar termékek árát. A Hungarotex egyben a saját nyereségéből is tudott juttatni a szövetkezetnek, ezzel lehetővé tette az együttműködés szélesítését a kölcsönös előnyök alapján. Jó gárda alkotja a Hegyalja Ruházati Szövetkezetet. Ez többször elhangzott az elnökkel folytatott beszélgetésünkben. Az Eötvös Loránd-díjjal kiváló munkájáért Lantos Miklós elnököt tüntették ki, két dolgozó részesült a Munka Érdemrend arany kitüntetésben, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója elismerésben hat nő és nyolc férfi dolgozó részesült. Még egy mutatós szám: 1975—1979 között 159 nő és 100 férfi kapot kitüntetést. Büszkék a szövetkezet dolgozói a múlt időszakban elnyert Minisztertanács zászlaja kitüntetésre, a kongresszusi oklevélre, amellyel a Béke brigádot tüntették ki, továbbá a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Dózsa szocialista brigádra, egyéb elismerésekre, amelyek a szövetkezet hírnevét gyarapították. A XII. pártkongresszus tiszteletére vállalt feladatok teljesítésére, a szocialista munkaversenyben az eredmények növelésére újabb elhatározásokat fogalmaztak meg szövetkezetük, társadalmunk, maguk és családjuk javára. Vig István Belga pártküldöttség tanulmányozta a magyar oktatást Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására május 23. és 28. között látogatást tett hazánkban a Belga Kommunista Párt küldöttsége Jo® de Géptérnek, a központi bizottság tagjának vezetésével. A küldöttség az oktatásügy rendszerét és gyakorlatát tanulmányozta, megbeszéléseket folytatott a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán, valamint az Oktatási Minisztériumban. A delegációt fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Elutazott a laoszi mezőgazdasági miniszter Khamsouk Saygnaseng laoszi földművelési és erdészeti miniszter, aki Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és hívására delegáció élén tartózkodott hazánkban, szerdán elutazott Budapestről. A laoszi minisztert fogadta Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—laoszi gazdasági-műszaki tudományos együttműködési bizottság társelnöke és Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik mezőgazdasági helyzetéről, a kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről. A delegáció több mezőgazdasági, élelmiszeripari üzemben tett látogatást és vízügyi létesítményeket tekintett meg. BNV Újabb üzletkötések a tavaszi vásáron Szerdán délelőtt folytatódott a szakmai napok eseménysorozata a BNV-n, délután pedig a nagyközönség előtt is nyitva állt a vásárváros. Újabb jelentős üzletkötésekre került sor, ezekről sajtótájékoztatón számoltak be az érintett vállalatok. A gépipari szövetkezetek budapesti szövetségénél bejelentették, hogy a tagszövetkezetek belföldi cégekkel megközelítően 700 millió forint értékben kötöttek megállapodásokat, szocialista partnereikkel 220 millió forintnyi, tőkés cégekkel pedig 131 millió forintnyi összértékben szerződtek. A Híradástechnikai Szövetkezet BNV-díjas mikrohullámú átviteltechnikai berendezéseiből nyugatnémet cégek rendeltek. A Puskás Tivadar Szövetkezet a forrasztópálcák gyártását kívánja kooperációban megvalósítani a Cooper Group NSZK-beli vállalattal. A Termes Szövetkezet a csehszlovák és jugoszláv cégekkel tárgyalt új termékeik, így a feszültségelosztó, a kábelhibabemérő és a szigetelésmérő készülékek exportjáról. Más vállalatok is jelentős üzleteket kötöttek. A Hódmezővásárhelyi Mezőgép Vállalat korszerűsítő, fejlesztő beruházáshoz nagy értékű szerszámgépeket vásárol, a BNV-n 64 millió forintos szerződést írtak alá a Szerszámgépipari Művek vezetőivel. A megállapodás szerint 19 forgácsológépet és hét, úgynevezett egyetemes esztergát vesznek. Ezekkel a berendezésekkel a betakarító gépek sorozatgyártása termelékenyebb lehet, s az egyes alkotó elemek, részegységek jobb minőségben készülhetnek. A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat összegezte a BNV eddigi üzleti eredményét. Legfontosabb szerződéseiket a KGST-országok vállalataival hozták létre: összesen 6,5 millió rubelnyi exportmegállapodást, illetve 7 millió rubelnyi importmegállapodást írtak alá. Az exportban a legjelentősebb tétel a Bulgáriába szállítandó 100 csuklós autóbusz. A Mogürt új exportterméke az előre gyártott elemekből gyorsan felállítható konténerszerviz. A szocialista országok körében most először találtak ezekre vevőt, román vállalatok hármat rendeltek belőlük. Az importban említést érdemel az NDK-ból érkező 608 különböző tehergépkocsi és az 518 pótkocsi. A Mogürt a csehszlovák ipartól Avia-tehergépkocsikat, illetve ugyanilyen márkájú kisautóbuszokhoz készített alvázakat rendel. Második alkalommal hirdetett pályázati eredményt a Kiváló Áruk Fóruma a villamos ipari termelőeszközök körében. A pályázatot a magyar elektrotechnikai intézet műszaki felmérése előzte meg. Tizennégy gyártó vállalat 26 termékkel jelentkezett, ebből 11 vállalat 21 terméke kapta meg a Kiváló áru oklevelet Egyebek között elnyerte a kitüntető jelzés viselési jogát a Kontakta Gyár kontaset építőszekrény-rendszere, a Villamosberendezés és Készülék Művek dil-típusú mágneskapcsolóinak újabb kettős típusa és a fogyasztási javak közül a Videoton gyár Super Star —24 fekete-fehér televíziókészüléke. Csütörtökön, a vásár zárónapján egész nap a nagyközönség előtt áll nyitva a vásárváros. / VÁCI UTCAI KÖNYVUTCA! Ünnepi újdonságok sokoldalú választéka várja önt is az Állami KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT Váci utcai könyvsátrainál! ÜNNEPI KÖNYVHÉT május 30—június 6. Vesztegetés Ha létezik hálás téma, a ilyen szó egyáltalán az efféle korrupció feltétlenül annak nevezhető. Divat róla beszélni, sikk, s éppen a dolog ilyetén állása jelzi: a hétköznapok emberétől nem idegen a téma, aligha akad olyan állampolgár napjaink Magyarországán, aki szemlélőként vagy részvevőként ne találkozott volna a korrupcióval. Mint minden jelenségnek, a korrupciónak is léteznek okai. Ennek ellenére a vele foglalkozó irományok többsége nem megy túl hangzatos erkölcsi követelmények kikiáltásán, közülük csak kevés foglalkozik a történeti-társadalmi eredőkkel. A megoldásra javaslatot tevő írások száma pedig elenyészően csekély. Meglehet, a közéletünkben fellelhető szemérmesség teszi, hogy az elemzés nem kenyerük a témával foglalkozó szerzőknek. Pedig egy-egy jelenség feltárása, jellemzőinek rögzítése gyakorta többet ér a jelszavak hangoztatásánál, a „változzék meg a szemlélet” tartalmú felkiáltásoknál. A nézeteknek ugyanis mindig van anyagi alapjuk, érdekek lelhetők fel mögöttük, olyan akaratok, törekvések, amelyek lehetnek rosszak, hibásak, ám csupán nehezen válthatók fel helyesekre pusztán a szép szavak közbejöttével, tettekre) jelentéktelen. Ami viszont falun és városon egyaránt tény: a vesztegetés színhelye a munkahely. Mondhatnék, a mindennapi ténykedés körülményeinek, a légkörnek a javításával tehető valami a korrupció megelőzésére. Elképzelhető ilyen érvelés, mert az egyes hivatalokban, irodákban uralkodó hangulat, az uralkodónak számító értékrend kétségkívül befolyással van arra, hogy a dolgozónak eszébe jut-e egyáltalán a jogtalan előny. Mindennél azonban fontosabb kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán erre a kényszerpályára? Az ok: a hiány. A gazdasági vesztegetések elemzéséhez alapul szolgáló adatok szerint, a megkenések, csúszópénz-átadások mögött tartósan kielégítetlen gazdasági szükségletek húzódnak meg. Az ilyen többnyire átmeneti, és csak a gazdasági élet menetében megszüntethető ellentmondásokat a vesztegetők és vesztegetettek jogellenes eszközökkel igyekszenek feloldani. Többnyire sikerrel. Ha van előny, fittyet hányva a gazdasági törvényszerűségekre előteremtődnek a hiánycikkek, kereslet támad az eladhatatlan árukra, kiküszöbölődik az áruelosztás hibája. A gazdálkodás törvényszerűségei persze csak ideigóráig maradnak a háttérben, aztán, amikor színre lépnek, a régi gondok megsokszorozódva törnek maguknak utat. A korrupció ugyanis, miközben itt-ott feloldja az ellentmondásokat, máshol újabbakat teremt, tovább fokozza a gazdasági feszültségeket például az anyagbeszerzésnél, a szállításnál vagy a szolgáltatásoknál. A főszereplő tehát a hiány. És természetesen a pénz. Az az összeg, amely gazdát cserél a jogosnak éppen nem nevezhető előny fejében. Noha nem ritka az ajándékozás sem, a pénz a legalkalmasabb rá, hogy közvetítsen a vesztegető és a vesztegetett között. Érthető a bankjegyek kitüntetettsége, hiszen könnyen „csúsztatható”, nehezen azonosítható tárgyról van szó, olyan dologról, amelynek számlázása utólag felderíthetetlen. Az ügyletben szerepet játszó érték változá — függ az elkövetési helytől, az időponttól, az uralkodó szokásoktól és hagyományoktól (mert már azok is vannak a korrupciónál) és természetesen az elintézendő ügytől. A feltárt esetek tanúsága szerint a hivatali vesztegetésnél ötszáztól kétezer, gazdasági társánál pedig ötezertől húszezer forintig terjedhet a gazdát cserélő pénz összege. A korrupció elleni küzdelem azért is nehéz, mert terjedésével az abnormális számít normálisnak , felcserélődnek az értékrendek az emberek tudatában. Elképzelhető olyan következmény, hogy a jogtalan előny nyújtása, s elvárása a társadalmi tudatban beidegződéssé, teljesítendő normává válik. Egyébként is nehéz hivatalosan megszabni, hogy hol a határ a ma már több mint természetesnek tetsző borravaló és a bűncselekményként rögzített korrupció között ADATOK A Népi Ellenőrzésben nemrégiben megjelent, a korrupciós bűnözéssel foglalkozó írás jelzi, hogy a puszta elemzés is szolgálhat újdonsággal — még az olyan mindennapi témánál is, mint a vesztegetés. Meglepetést keltő tény, ám igaz: a korrupciós bűnözés aránya az összbűnözést véve alapul, elenyésző. A kriminálstatisztika adatai nem tévednek, amikor ezt megállapítják, még akkor se, ha sejtéseink többet, diktálnak. A téma közkedveltsége aligha támasztja alá az adatokat, így például azt, hogy 1965 és 1969 között esztendőnként átlagosan mindössze négyszázan követtek el 800 vesztegetést. Nincs szó tévedésről, a szám pontos: enynyi korrupcióra derült ugyanis fény az említett időszakban. Nem ennyit követtek el, ennyit tártak föl. A kettő között ugyanis nem csekély a különbség, a számok diktálta kép igencsak csalóka. A vesztegetéssel összefüggő törvénysértőknek ugyanis fontos jellemzőjük, hogy esetükben legmagasabb a rejtvemaradás, a felderítetlenség aránya. Jelenti ez azt, hogy az ilyen bűncselekmények tényleges terjedelme jóval nagyobb a megismertnél. Esetünkben a felderítetlenség tulajdonképpen értelemszerű. A korrupciónak ugyanis lényegi természete a vesztegető és a vesztegetett közötti érdekegység — egyiküknek se jut eszébe föladni a másikat az elkövetés után. Idetartozó tény, hogy a tettet igencsak nehéz bizonyítani. A csúszópénz átadásáról-átvételéről nincs nyugta, az ügylet megpecsételését nem látják tanúk — a titkosság legalább olyan fontos követelmény a vesztegetésnél, mint a korrekt, becsületes teljesítés. Mindkét oldalon. Következik tehát mindebből, hogy a számok leírta jelenségtömeg nem tekinthető többnek a jéghegy csúcsánál. És ha már az adatoknál tartunk. A statisztika az összbűnözésben való alacsony részvételi arány mellett arról is beszámol, hogy az említett tizenöt esztendőben emelkedett a korrupciós bűncselekmények száma. Arányaikban, tendenciájukban tehát a számok követik a valóságban tapasztaltakat. SZÍNHELY A vesztegetéseket két csoportba sorolja a szakirodalom, egyiküket a hivatali, a másikukat a gazdasági megkülönböztető jelzővel ellátva. A kétféle tett között vannak különbségek. A tapasztalatok szerint a hivatali vesztegetés jellegzetesen községi, a gazdasági pedig tipikusan városi elkövetési forma. Különös helyzetet foglal el ebben a megkülönböztetésben Budapest, ahol szembeötlően magas a gazdasági korrupció aránya és súlya, míg a hivatali vesztegetések mennyisége és társadalmi veszélyessége (ha létezhet ÉRDEKEK A vesztegetések egy jelentékeny hányadánál okként kimutatható a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek ütközése. A csoportérdek önzetlen, még a bűncselekmény árán is megvalósított szolgálata a leglátványosabb példa minderre, s természetesen az értékrend felborulására is. Más kérdés, hogy az efféle esetekben a közös szolgálata korántsem haszontalan az egyénnek. Tagadhatatlan, az érdekek szerepet játszanak a korrupciónál is. Elintézhető persze mindez azzal, hogy ha az érdekek feltárására hivatott szervek eleget tesznek kötelességüknek, megváltozik a ma még borús kép. Az ilyesfajta elintézési mód aligha nevezhető célravezetőnek. Az érdek ugyanis olyan dolog, amelynek igazi valósága művi úton nem tárható fel, alkalom, eszköz kell hozzá, hogy akarattá formálódva jelentkezzék. A korrupció eredőinél éppen úgy, mint más társadalmi jelenségeknél. Malonyai Péter 9