Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
ittkibíválotó ellen Egy hét múlva belpolitikai életünk fontos eseményére kerül sor: az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására. Az elmúlt hetekben ennek jegyében tartották meg a jelölő gyűléseket, majd azokat a vá■lasztási nagygyűlések követték, amelyek jóvoltából ismét számba vehettük eredményeinket, tisztázhattuk feladatainkat, mivel „a választás — számadás’’. Mi jellemezte elsősorban ezeket a nagygyűléseket, a képviselők tájékoztatóit, a jelöltek és választóik találkozóit? Az őszinte és nyílt beszéd, amely eddig is szilárd alapját képezte a vezetők iránti bizalomnak. Nem egy szónok többet beszélt . gondokról, a megoldásra váró feladatokról, mint az eredményekről, mert tudatában volt annak, hogy nem ezzel szereli le az emberek tettrekészségét, nem ezzel rontja a politikai légkört, ellenkezőleg, azzal érne el ilyen hatást, ha elhallgatná a nehézségeket, ha felelőtlenül ígérgetne. Nem lakkoztak, nem festették rózsásra, gondtalannak a jövőt, ,nem mondták, hogy a lehető legjobban csinálunk mindent. Kádár János is utalt erre a héten angyalföldi beszédében: „A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság felelős testületei megnyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is abszolút tökéletesnek, mintaképnek állítsák be ... Nem mondjuk, hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább kell javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében”. Sok területen még nem azt nyújtjuk, amit kellene, amit tudnánk, de senki nem vitathatja, hogy munkálkodik bennünk a jobbító szándék, hogy erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minél jobban megközelíteni szocialista céljainkat. S ezt — a demokratikus fórumok jóvoltából — országos gondolkodással, közös bölcsességgel végezzük, s így az állampolgárok többsége nem külső szemlélője, hanem cselekvő részese életünk alakításának, a jövő formálásának. Erre jó alkalmat kínáltak a jelölő gyűlések, amelyeken a lakosság igyekezett a legjobb, a legrátermettebb embert kiválasztani. Ebben a népfrontbizottságok is a lakosság segítségére siettek: tájékozódtak, „szondázták” a közvéleményt és a szerzett tapasztalatok birtokában tették meg javaslataikat. A tanácstagjelöltek többsége például pártonkívüli és a lakosság valamenynyi rétegének képviselői ott vannak soraikban. Az állampolgárok — a lakóhelyi sajátosságoktól függően —különböző követelményeket állítottak velük szemben, egyben azonban sehol nem volt alku: közösségi ember legyen, érezzen felelősséget a társadalmi célkitűzésekért. „Nekünk — hangsúlyozta Kádár János — elkötelezett képviselőket kell választani, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünket, a szocializmust.” A helyi politizálásnak, az államigazgatás helyi gyakorlatának, színvonalának jelentőségét egyre több helyen felismerik, ami jó hatással van a társadalmi légkörre. A „nagypolitikával” az emberek többsége egyetért, aprópénzre váltása azonban nem mindig könnyű, a jó elvek a gyakorlatba való átültetésük során néha torzulnak, s így feszültségek forrásaivá válnak.. Nagyon sok függ a választott testületek — főként a tanácsok — tevékenységétől. Hiszen gyakran tapasztalhatjuk: ugyanolyan adottságú települések között milyen nagyok a különbségek; az együk gyarapszik, szépül, lakói elégedettek, a másik pedig sorvad, az ott élők közérzete rossz, a fiatalok igyekeznek „elmenekülni”, máshol letelepedni. Sajnos, a helyi gyakorlatból sokan általánosítanak, és ezért közömbösekké válnak és nem ritka, hogy az ilyen egyének — az életből vett jó megfigyelés — „még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják”. Az elmúlt esztendőkben sok területen megfigyelhető volt az a magatartás —vezetőknél és beosztottaknál egyaránt —, hogy amikor a gazdálkodásban jelentkező negatív tendenciák okaitkezdték feltárni, a vállalatok, az intézmények egymásra mutogattak, a munkások a vezetőket vádolták, azok pedig fordítva. Nos, ebben a vonatkozásban is jó irányú változás figyelhető meg, az önkritikus magatartás — a legfelső vezetést is beleértve — erősödik, s a vállalatoknál, intézményeknél igyekeznek az irányító munkát magasabb színvonalra emelni. Szükség is van erre nagyon, mert nem általában a magyar ember munkaerköl- csével van baj, nem is a szaktudásával, hanem inkább azzal, hogy nem teremtjük meg erejük, tudásuk kamatoztatásához a szükséges feltételeket. A munka- és üzemszervezés még mindig nem erős oldalunk, nehézkesen alkalmazkodunk az új körülményekhez, hosszú időt igényel a döntésmeghozatal és értekezünk, vitázunk akkor is, amikor „halat kellene fogni”. Látjuk fogyatékosságainkat, de — és ez a lényeg, ez a biztató — nem békülünk meg velük, igyekszünk magatartásunkon, munkamódszereinken változtatni. S hogy erőfeszítéseink nem hiábavalók, azt az angyalföldi nagygyűlésen az idei fél évről rajzolt kép is bizonyítja: javult a nemzetközi kereskedelmi mérlegünk, jobban dolgozik az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés. Ez minden bizonnyal soksok vezetőnek és beosztottnak magabiztosságot ad, s növeli nemzeti önbecsülésünket. Ami várhatóan viszszahat majd a teljesítményekre: segíti, hogy ki-ki még inkább képes legyen helytállni a minőségi munka mai időszakában. Keserű Ernő Andrej Gromiko és Óla Olsten nyilatkozata a szovjet televízióban Moszkvából jelenti az MTI. A svéd—szovjet külügyminiszteri tárgyalások után Andrej Gromiko szovjet és Óla Ollsten svéd külügyminiszter nyilatkozott a szovjet televíziónak. * — A tárgyalások eredményeivel elégedettek vagyunk, eszmecseréink konstruktív légkörben zajlottak le — mondotta Gromiko. — Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy a két ország jó kapcsolatai megfelelnek a kölcsönös érdekeknek. Azt nem mondhatjuk, hogy minden kérdésről teljesen azonos a véleményünk. A nemzetközi élet igen bonyolult jelenségeinek az értékelésében természetesen vannak bizonyos különbségek. Mégis azt szeretném hangsúlyozni, hogy Svédország és a Szovjetunió egyaránt a feszültség enyhítése mellett van, határozottan a béke mellett, a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett foglal állást. Ezek pedig óriási jelentőségű területek. Általában nem lehet elválasztani a kétoldalú kapcsolatokat a nemzetközi állásfoglalásoktól — fűzte hozzá. — Moszkvai tárgyalásainkat illetően mind a Koszigin miniszterelnökkel, mind a velem folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban hangsúlyoznom kell, hogy a svéd külügyminiszter nemzetközi kérdésekben kifejtett állásfoglalását kimondottan konstruktívnak találtuk. Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Svédország iránt barátsággal viseltetik és — mint ezt nyilatkozatában felidézte — kérte svéd kollégáját, hogy ezt hozza népe és kormánya tudomására. Derűlátóan nyilatkozott a két ország közötti gazdasági, tudományos, műszaki és egyéb kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Ullsten a maga részéről ugyancsak pozitívan értékelte a látogatást, amelynek folyamán nyílt és hasznos eszmecserét folytatott Gromikóval, majd Koszigin miniszterelnökkel. Ezek az eszmecserék elősegítették a konstruktív párbeszéd továbbvitelét. v isélőBi ül össze teheránban az Egyesült Államok iráni beavatkozását megvitató nemzetközi értekezlet A külpolitikai helyzetr g KEVÉSNEK BIZOMYULT négy óra is ahhoz, hogy Ed- J- Amurid Muskie amerikai és a magánlátogatáson Washingtonban tartózkodó Jean Francois Poncet külügyminiszter csökkentse a két ország közötti nézetkülönbségeket. Másként fogalmazva: az ellentétek elsimításának lehetséges módozatairól és az utóbbi időben tapasztalt „kölcsönös elhidegülésről” esett szó a politikusok között, miután a varsói szovjet—francia csúcs megítélésében, a Szovjetunió ellen irányuló lépések, valamint a közel-keleti rendezés kérdésében továbbra sem ért egyet az Elysée és a Fehér Ház. A francia diplomácia vezetője a sajtó képviselőinek elmondotta, hogy az amerikai aggályok ellenére a kilencek rövidesen előterjesztik saját közel-keleti rendezési tervüket, amelyet a néhány hét múlva tartandó velencei csúcsértekezleten vitatnak meg és hagynak jóvá. Francois Poncet áttételesen utalt arra is, hogy az utóbbi időben nem sokat mozdult előre e térség ügye. A hírelemzők emlékeztetnek arra, hogy az egyiptomi—izraeli párbeszéd félbeszakadása és az arab országoknak fíz úgynevezettamerikai rendezési formulával kapcsolatos ellenszenve késztette arra az EGK országait, hogy önálló javaslattal álljanak elő. Mint a francia külügyminiszter kifejtette, Párizs nem zárja ki egy palesztin állam esetleges megalakítását — Izrael biztonságát is szem előtt tartva —, ám erről csakis maguk a palesztinok dönthetnek. Mint azt az AP tudni véli, Washington tiltakozni kíván Velencében az indítvány előterjesztése ellen. Francois Poncet, emlékeztetve arra, hogy Muskie a nyilvánosság előtt is hangoztatta bosszúságát Gischard d’Estaing és Leonyid Brezsnyev megbeszélései miatt, kijelentette, hogy a véleménykülönbség „nem a gyengeség, hanan a nyugati szövetség erejének” a jele. Kairóból időközben olyan hírek érkeznek, hogy Egyiptom, bár nyíltan nem utasítja el a közös piaci tagállamok új közelkeleti kezdeményezését, de annak a jóváhagyását olyan feltételekhez köti, amelyek végső soron a zsákutcába jutott és a Camp David-i megállapodásokat szigorúan szem előtt tartó önkormányzati tárgyalások „esélyeit” növelnék. Szadat elnök szerint Kairó csak olyan új megközelítést fogad el Washington nyugat-európai szövetségeseitől, amely a „közel-keleti átfogó rendezés sarkkövének” tekinti a Camp David-i kereteket és az egyiptomi—izraeli békeszerződést, tekintetbe veszi a jelenlegi helyzetet, s végezetül elismeri, hogy a Fehér Ház jóváhagyása nélkül semmifajta megoldási elképzelés nem járhat sikerrel. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter is kifejtette véleményét az olasz fővárosban tartott sajtóértekezletén és több tényezőre hívta fel a kilencek figyelmét. Ezek lényege: a közös piaci indítványok semmiképpen nem keresztezhetik Kairó, Tel Aviv és Washington együttes cselekedeteit s ÉLÉNK VISSZHANGOT keltett a szovjet sajtóban az a 1. megállapodás, amelynek értelmében az Egyesült Államok kész hadifelszerelést szállítani Kínának. A Pravda megállapítja: Washington saját nemzetközi katonapolitikai terveiben aktív szerepet szán Pekingnek. A lap rámutat amerikai kormánykörökben mindenáron azt bizonygatják, hogy Keng Piaónak, a Kínai Államtanács alelnökének látogatásakor kötött egyezmény „nem irányul valamely harmadik ország ellen”. Valójában ez az együttműködés jelentős mértékben hozzájárul Kína felfegyverzéséhez és szélesre tárja a kaput azok előtt az amerikai nagyvállalatok előtt, amelyek hadifelszerelést gyártó üzemeket akarnak létesíteni ebben az országban. Egy másik szovjet újság, a Szovjetszkaja Rosszija azt hangsúlyozza, hogy a „kínai kártya” kijátszása mind világosabban bizonyítja az amerikai politika veszélyeit. Keng washingtoni és Hua Kuofeng tokiói látogatása, elképzeléseik, valamint tárgyalásaik azt támasztják alá, hogy Peking politikája valós fenyegetést jelent a békére és a biztonságra. fiOI Békéscsaba, Derler/ihs*r f-ffm Tacefon: 12-92? y Por-t -fiók: 51 619--0/33-046? A HAZAFI ASIVÉ 1» FRON 1LAPJA • — Megállapítottuk, hogy országaink jószomszédi kapcsolatai szilárdak, és aláhúztuk e kapcsolatok megőrzésének és fejlesztésének szükségességét — mondotta a svéd külügyminiszter. A svéd külügyminiszter nyilatkozatában a nemzetközi politika legjelentősebb kérdéseivel is foglalkozott. Iránnal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy senkinek sem szabad az országban fennálló helyzetből hasznot húznia. Nagy jelentőséget tulajdonított a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseknek. . Emlékeztetett arra, hogy annak idején Svédország ellenezte a neutronfegyver európai elhelyezését. A közép-hatósugarú atomrakéták Nyugat-Európában való felállításával kapcsolatban Ullsten hangoztatta, hogy ez a fegyverkezési hajsza minden ország és nép számára hátrányos. Mint a TASZSZ jelenti Stockholmból, Ola Ullsten svéd külügyminiszter, miután hazaérkezett Moszkvából, nyilatkozatot adott a svéd televíziónak szovjetunióbeli látogatásáról és tárgyalásairól. Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontosnak tartja a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatását. Hozzáfűzte, hogy országa kész elősegíteni ezeket a dialógusokat és részt venni azokon. Most, amikor kiéleződött a nemzetközi helyzet, különösen fontosait az érintkezések és a tárgyalások — mondotta a külügyminiszter, rámutatva, hogy ez az álláspont tökéletesen megfelel Svédország hagyományos politikájának. .Igaz híve és forradalmár” Kalantari az Iszlám Köztársasági Párt jelöltje a miniszterelnöki posztra Teheránból jelenti az AP. Szombaton is folytatódtak az iraki—iráni határon a fegyveres összetűzések. Teheráni közlés szerint itr.kivszről hat ponton indítottak erős tüzérségi előkészítéssel támadásokat, helikoptereket és vadászgépeket is bevetve. Az iráni fegyveres erők visszaverték a támadásokat és megsemmisítettek egy iraki harckocsit — közölte a PARS iráni hírügynökség, de nem részletezte bővebben az összecsapások méreteit és a két fél veszteségeit. Iraki részről semmit sem közöltek. Gotbzadeh külügyminiszter szombaton több órás megbeszélést folytatott Khomeini ajatollahhal, és beszámolt neki az iraki határon kialakult helyzetről, valamint annak a nemzetközi konferenciának az előkészületeiről, amely hétfőn ül össze Teheránban az Egyesült Államok iráni beavatkozásainak megvitatására. Irán célja az értekezlettel az, hogy nemzetközi fórumon ítéljék el Washington „Irán ellen elkövetett bűneit”. Kurdisztánban is folytatódtak az összecsapások az iráni hadsereg és a kurd fegyveres felkelők között. Teheráni lapjelentések szerint a hadsereg visszafoglalta a szanandadzsi televízióadót és megsemmisített húsz kurd fegyverest. Más sajtójelentések arról számolnak be, hogy a fővárosban szabadon bocsátották azokat a kurd vezéreket, akik tárgyalások céljából mentek Teheránba és május 24-én letartóztatták őket. A kiírt vezetők tiltakoztak az iráni hadsereg fellépése ellen, amely — mint –mondták — nemcsak a fegyveres ellenállókat sújtja a kurdisztáni falvakban, hanem a polgári lakosságot is. • A Khomeinit támogató Iszlám Köztársasági Párt közölte, hogy a miniszterelnöki posztra jelöltje Musza Kalintari, 32 éves közúti és szállításügyi miniszter. Nevét Mohammed Behesti ajatolah, a forradalmi tanács tagja, az Iszlám Köztársasági Párt vezetője közölte egy interjúban. Behesti „igaz hívőnek és forradalmárnak” nevezte Kalarttarit és hozzátette, hogy a forradalmi tanács hamarosan megvitatja a miniszterelnök kinevezését. Kalantari korábban a khuzisztáni tartományi kormány egyik vezető tisztviselője volt. Teheráni lapok a múlt héten Hasszán Habibi oktatásügyi minisztert és kormányszóvivőt vélték a miniszterelnöki poszt várományosának, de ezeket az értesüléseket maha Habibi és Baniszadr köztársasági elnök is megcáfolta. Az autonómiatárgyalások folytatásához Kairó Washingtonra vár Kairóból jelenti az AP. Az izraeli-egyiptomi palesztin autonómiatárgyalások jövőjéről, valamint Izrael sínai-félszigeti kivonulásáról tárgyalt szombaton Kairóban Szadat egyiptomi állam- és kormányfő Eliahu Ben Elisszarral, Izrael kairói nagykövetével. Az izraeli nagykövet a találkozón átadta Begin Szadathoz írt levelét, míg az egyiptomi elnök a nagykövet útján Beginnek küldött szóbeli üzenetet. Az Október című egyiptomi lap tudni véli, hogy Kairó most amerikai kezdeményezésre vár, s lehetséges, hogy a három fél már a jövő héten, vagy nem sokkal azután tárgyalóasztalhoz ül. A lap cikkéből kitűnik, hogy a tárgyalások felújításával a nyugateurópai országok közel-keleti rendezési javaslatait — amelyek a palesztinok önrendelkezéséért és törvényes jogaikért szállnak síkra — akarják ellensúlyozni. A lap egyben megjegyzi, hogy bármilyen, arab vagy nyugat-európai békekezdeményezés csakis a Camp David-i különuttas megállapodásokra épülhet. A találkozón Szadat felvilágosítást kért Begin izraeli kormányfőnek arról, az izraeli parlament külügyi és hadügyi bizottsága előtt tett kijelentéséről, miszerint Izrael addig nem vonja ki csapatait a Sínai-félszigetről, amíg nemzetközi ellenőrző erőket nem állítanak fel az izraeli—egyiptomi határbiztonsági rendelkezések ellenőrzésére. Az MTI tudósítója arról számol be, hogy interjúinak legújabbikában a tőle megszokottnál is élesebb hangú kirohanást intézett a Szovjetunió ellen Szadat egyiptomi elnök. Az International Herald Tribüne-nak a hét végén adott nyilatkozatában részletesen ecsetelte a Közel-Keletre és