Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

­­ ittk­ibí­válotó ellen Egy hét múlva belpolitikai életünk fontos eseményére kerül sor: az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására. Az elmúlt hetekben ennek jegyében tartották meg a jelölő gyű­léseket, majd azokat a vá­­■lasztási nagygyűlések követ­­ték­, amelyek jóvoltából is­mét számba vehettük ered­ményeinket, tisztázhattuk feladatainkat, mivel „a vá­lasztás — számadás’’. Mi jellemezte elsősorban ezeket a nagygyűléseket, a képviselők tájékoztatóit, a jelöltek és választóik talál­kozóit? Az őszinte és nyílt beszéd, amely eddig is szi­lárd alapját képezte a veze­tők iránti bizalomnak. Nem egy szónok többet beszélt­­ . gondokról, a megoldásra vá­ró feladatokról, mint az eredményekről, mert tuda­tában volt annak, hogy nem ezzel szereli le az emberek tettrekészségét, nem ezzel rontja a politikai légkört, el­lenkezőleg, azzal érne el ilyen hatást, ha elhallgatná a nehézségeket, ha felelőtle­nül ígérgetne. Nem lakkoz­­­tak, nem festették rózsásra, gondtalannak a jövőt, ,nem mondták, hogy a lehető leg­jobban csinálunk mindent. Kádár János is utalt erre a héten angyalföldi beszédé­ben: „A mi pártunk, a Ma­gyar Népköztársaság fele­lős testületei megnyilatko­zásaikban mindig tartózkod­nak attól, hogy fennálló in­tézményeinket, így politikai viszonyainkat is abszolút tö­­­­kéletesnek, mintaképnek ál­­lítsák be ... Nem mondjuk, hogy már befutották a fej­lődés teljes pályáját. Tud­juk, hogy tovább kell javí­tanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében”. Sok területen még nem azt nyújtjuk, amit kellene, amit tudnánk, de senki nem vitathatja, hogy munkálko­dik bennünk a jobbító szán­dék, hogy erőnkhöz és lehe­tőségeinkhez mérten igyek­szünk minél jobban megkö­zelíteni szocialista céljainkat. S ezt — a demokratikus fó­rumok jóvoltából — orszá­gos gondolkodással, közös bölcsességgel végezzük, s így az állampolgárok többsége nem külső szemlélője, ha­nem cselekvő részese éle­tünk alakításának, a jövő formálásának. Erre jó alkalmat kínáltak a jelölő gyűlések, amelye­ken a lakosság igyekezett a legjobb, a legrátermettebb embert kiválasztani. Ebben a népfrontbizottságok is a la­kosság segítségére siettek: tájékozódtak, „szondázták” a közvéleményt és a szer­zett tapasztalatok birtoká­ban tették meg javaslatai­kat. A tanácstagjelöltek többsége például pártonkí­­vüli és a lakosság valameny­­nyi rétegének képviselői ott vannak soraikban. Az állam­polgárok — a lakóhelyi sa­játosságoktól függően —kü­lönböző követelményeket ál­lítottak velük szemben, egy­ben azonban sehol nem volt alku: közösségi ember le­gyen, érezzen felelősséget a társadalmi célkitűzésekért. „Nekünk — hangsúlyozta Kádár János — elkötelezett képviselőket kell választani, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját meg­valósítva híven szolgálják népünket, a szocializmust.” A helyi politizálásnak, az államigazgatás helyi gyakor­latának, színvonalának je­lentőségét egyre több he­lyen felismerik, ami jó ha­tással van a társadalmi lég­körre. A „nagypolitikával” az emberek többsége egyet­ért, aprópénzre váltása azon­ban nem mindig könnyű, a jó elvek a gyakorlatba való átültetésük során néha tor­zulnak, s így feszültségek forrásaivá válnak.. Nagyon sok függ a választott testü­letek — főként a tanácsok — tevékenységétől. Hiszen gyakran tapasztalhatjuk: ugyanolyan adottságú tele­pülések között milyen na­gyok a különbségek; az együk gyarapszik, szépül, la­kói elégedettek, a másik pe­dig sorvad, az ott élők köz­érzete rossz, a fiatalok igye­keznek „elmenekülni”, más­hol letelepedni. Sajnos, a he­lyi gyakorlatból sokan álta­lánosítanak, és ezért közöm­bösekké válnak és nem rit­ka, hogy az ilyen egyének — az életből vett jó megfigye­lés — „még a rossz vízcsa­pért is a rendszert szidják”. Az elmúlt esztendőkben sok területen megfigyelhető volt az a magatartás —ve­zetőknél és beosztottaknál egyaránt —, hogy amikor a gazdálkodásban jelentkező negatív tendenciák okait­­kezdték feltárni, a vállala­tok, az intézmények egymás­ra mutogattak, a munkások­ a vezetőket vádolták, azok pedig fordítva. Nos, ebben a vonatkozásban is jó irányú változás figyelhető meg, az önkritikus magatartás — a legfelső vezetést is beleért­ve — erősödik, s a vállala­toknál, intézményeknél igye­keznek az irányító munkát magasabb színvonalra emel­ni. Szükség is van erre na­gyon, mert nem általában a magyar ember munkaerköl-­ csével van baj, nem is a szaktudásával, hanem in­kább azzal, hogy nem te­remtjük meg erejük, tudá­suk kamatoztatásához a szükséges feltételeket. A munka- és üze­mszervezés még mindig nem erős olda­lunk, nehézkesen alkalmaz­kodunk az új körülmények­hez, hosszú időt igényel a döntésmeghozatal és érte­kezünk, vitázunk akkor is, amikor „halat kellene fog­ni”. Látjuk fogyatékosságain­kat, de — és ez a lényeg, ez a biztató — nem békülünk meg velük, igyekszünk ma­gatartásunkon, munkamód­szereinken változtatni. S hogy erőfeszítéseink nem hiábavalók, azt az angyal­földi nagygyűlésen az idei fél évről rajzolt kép is bizo­nyítja: javult a nemzetközi kereskedelmi mérlegünk, jobban dolgozik az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés. Ez minden bizonnyal sok­sok vezetőnek és beosztott­nak magabiztosságot ad, s növeli nemzeti önbecsülé­sünket. Ami várhatóan visz­­szahat majd a teljesítmé­nyekre: segíti, hogy ki-ki még inkább képes legyen helytállni a minőségi munka mai időszakában. Keserű Ernő Andrej Gromiko és Óla Olsten nyilatkozata a szovjet televízióban Moszkvából jelenti az MTI. A svéd—szovjet külügyminisz­teri tárgyalások után Andrej Gromiko szovjet és Óla Olls­­ten svéd külügyminiszter nyi­latkozott a szovjet televízió­nak. * — A tárgyalások eredmé­nyeivel elégedettek vagyunk, eszmecseréink konstruktív lég­körben zajlottak le — mondot­ta Gromiko. — Mindkét fél kifejezte azt a véleményét, hogy a két ország jó kapcso­latai megfelelnek a kölcsönös érdekeknek. Azt nem mond­hatjuk, hogy minden kérdésről teljesen azonos a vélemé­nyünk. A nemzetközi élet igen bonyolult jelenségeinek az ér­tékelésében természetesen van­nak bizonyos különbségek. Mégis azt szeretném hangsú­lyozni, hogy Svédország és a Szovjetunió egyaránt a fe­szültség enyhítése mellett van, határozottan a béke mellett, a fegyverkezési hajsza megfé­kezése mellett foglal állást. Ezek pedig óriási jelentőségű területek. Általában nem leh­et elválasztani a kétoldalú kap­csolatokat a nemzetközi állás­foglalásoktól — fűzte hozzá. — Moszkvai tárgyalásainkat illetően mind a Koszigin mi­niszterelnökkel, mind a velem folytatott tárgyalásokkal kap­csolatban hangsúlyoznom kell, hogy a svéd külügyminiszter nemzetközi kérdésekben kifej­tett állásfoglalását kimondot­tan konstruktívnak találtuk. Gromiko hangsúlyozta, hogy­ a Szovjetunió Svédország iránt barátsággal viseltetik és — mint ezt nyilatkozatában fel­idézte — kérte svéd kollégá­ját, hogy ezt hozza népe és kormánya tudomására. Derű­látóan nyilatkozott a két or­szág közötti gazdasági, tudo­mányos, műszaki és egyéb kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeiről. Ullsten a maga részéről ugyancsak pozitívan értékelte a látogatást, amelynek folya­mán nyílt és hasznos eszme­cserét­ folytatott Gromikóval, majd Koszigin miniszterelnök­kel. Ezek az eszmecserék elő­segítették a konstruktív pár­beszéd továbbvitelét. v­ isélőBi ül össze teh­erán­b­an az Egyesült Államok iráni beavatkozását megvitató nemzetközi értekezlet A külpolitikai helyzetr­ g KEVÉSNEK BIZOMYULT négy óra is ahhoz, hogy Ed- J- A­murid Muskie amerikai és a magánlátogatáson Washing­tonban tartózkodó Jean Francois­ Poncet külügyminiszter csök­kentse a két ország közötti nézetkülönbségeket. Másként fogal­mazva: az ellentétek elsimításának lehetséges módozatairól és az utóbbi időben tapasztalt „kölcsönös elhidegülésről” esett szó a politikusok között, miután a varsói szovjet—francia csúcs megítélésében, a Szovjetunió ellen irányuló lépések, valamint a közel-keleti rendezés kérdésében továbbra sem ért egyet az Elysée és a Fehér Ház. A francia diplomácia vezetője a sajtó képviselőinek elmondotta, hogy az amerikai aggályok ellenére a kilencek rövidesen előterjesztik saját közel-keleti rendezési tervüket, amelyet a néhány hét­ múlva tartandó velencei csúcs­értekezleten vitatnak meg és hagynak jóvá. Francois­ Poncet áttételesen utalt arra is, hogy az utóbbi időben nem sokat moz­dult előre e térség ügye. A hírelemzők emlékeztetnek arra, hogy az egyiptomi—izraeli párbeszéd félbeszakadása és az arab­­ országoknak fíz úgynevezett­­amerikai rendezési formulával kapcsolatos ellenszenve késztette arra az EGK országait, hogy önálló javaslattal álljanak elő. Mint­ a francia külügyminiszter kifejtette, Párizs nem zárja ki egy palesztin állam esetleges megalakítását — Izrael biztonságát is szem előtt tartva —, ám erről csakis maguk a palesztinok dönthetnek. Mint azt az AP­­ tudni véli, Washington tiltakozni kíván Velencében az indít­vány előterjesztése ellen. Francois­ Poncet, emlékeztetve arra, hogy Muskie a nyilvánosság előtt is hangoztatta bosszúságát Gischard d’Estaing és Leonyid Brezsnyev megbeszélései miatt, kijelentette, hogy a véleménykülönbség „nem a gyengeség, h­anan a nyugati szövetség erejének” a jele. Kairóból időközben olyan hírek­ érkeznek, hogy Egyiptom, bár nyíltan nem utasítja el a közös piaci tagállamok új közel­­keleti kezdeményezését, de annak a jóváhagyását olyan felté­telekhez köti, amelyek végső soron a zsákutcába jutott és a Camp David-i megállapodásokat szigorúan szem előtt tartó önkormányzati tárgyalások „esélyeit” növelnék. Szadat elnök szerint Kairó csak olyan új megközelítést fogad el Washington nyugat-európai szövetségeseitől, amely a „közel-keleti átfogó rendezés sarkkövének” tek­inti a Camp David-i kereteket és az egyiptomi—izraeli békeszerződést, tekintetbe veszi a jelenlegi helyzetet, s végezetül elismeri, hogy a Fehér Ház jóváhagyása nélkül semmifajta megoldási elképzelés nem járhat sikerrel. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter is kifejtette véleményét az olasz fővárosban tartott sajtóértekezletén és több tényezőre hívta fel a kilencek figyelmét. Ezek lényege: a közös piaci indítványok semmiképpen nem keresztezhetik Kairó, Tel Aviv és Washington együttes cselekedeteit s­ ÉLÉNK VISSZHANGOT keltett a szovjet sajtóban az a 1­. megállapodás, amelynek értelmében az Egyesült Államok kész hadifelszerelést szállítani Kínának. A Pravda megálla­pítja: Washington saját nemzetközi katonapolitikai terveiben aktív szerepet szán Pekingnek. A lap rámutat amerikai kor­mánykörökben mindenáron azt bizonygatják, hogy Ken­g Piaó­nak, a Kínai Államtanács alelnökének látogatásakor kötött egyezmény „nem irányul valamely harmadik ország ellen”. Valójában ez az együttműködés jelentős mértékben hozzájárul Kína felfegyverzéséhez és szélesre tárja a kaput azok előtt az amerikai nagyvállalatok előtt, amelyek hadifelszerelést gyártó üzemeket akarnak létesíteni ebben az országban. Egy másik szovjet újság, a Szovjetszkaja Rosszija azt hangsúlyozza, hogy a „kínai kártya” kijátszása mind világosabban bizonyítja az amerikai politika veszélyeit. Keng washingtoni és Hua Kuo­­feng tokiói látogatása, elképzeléseik, valamint tárgyalásaik azt támasztják alá, hogy Peking politikája valós fenyegetést jelent a békére és a biztonságra. fiOI Békéscsaba, Derler/ih­s*r f-ffm Tacefon: 12-92? y Por-t -fiók: 51 619--0/33-046? A H­A­Z­A­F­I A­S­IV­É 1» F­R­O­N 1­LAPJA • — Megállapítottuk, hogy or­szágaink jószomszédi kapcso­latai szilárdak, és aláhúztuk e kapcsolatok megőrzésének és fejlesztésének szükségességét — mondotta a svéd külügymi­niszter. A svéd külügyminiszter nyilatkozatában a nemzetközi politika legjelentősebb kérdé­seivel is foglalkozott. Iránnal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy senkinek sem szabad az országban fennálló helyzetből hasznot húznia. Nagy jelentőséget tulajdoní­tott a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseknek. . Emlékezte­tett arra, hogy annak idején Svédország ellenezte a neut­ronfegyver európai elhelyezé­sét. A közép-hatósugarú atom­­rakéták Nyugat-Európában való felállításával kapcsolat­ban Ullsten hangoztatta, hogy ez a fegyverkezési hajsza min­den ország és nép számára hátrányos. Mint a TASZSZ jelenti Stockholmból, Ola Ullsten svéd külügymin­iszter, miután hazaérkezett Moszkvából, nyi­latkozatot adott a svéd televí­ziónak szovjetunióbeli látoga­tásáról és tárgyalásairól. Hang­súlyozta, hogy rendkívül fon­tosnak tartja a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatását. Hozzáfűzte, hogy országa kész­ elősegíteni ezeket a dialógu­sokat és részt venni azokon. Most, amikor kiéleződött a nemzetközi helyzet, különösen fontosait az érintkezések és a tárgyalások — mondotta a külügyminiszter, rámutatva, hogy ez az álláspont tökélete­sen megfelel Svédország ha­gyományos politikájának. .Igaz híve és forradalmár” Kalantari az Iszlám Köztársasági Párt jelöltje a miniszterelnöki posztra Teheránból jelenti az AP. Szombaton is folytatódtak az iraki—iráni határon a fegyve­res összetűzések. Teheráni közlés szerint itr.ki­­vszről­ hat ponton indítottak erős tüzérsé­gi előkészítéssel támadásokat, helikoptereket és vadászgépe­ket is bevetve. Az iráni fegy­veres erők visszaverték a tá­madásokat és megsemmisítet­tek egy iraki harckocsit — közölte a PARS iráni hírügy­nökség, de nem részletezte bő­vebben az összecsapások mé­reteit és a két fél veszteségeit. Iraki részről semmit sem kö­zöltek. Gotbzadeh külügyminiszter szombaton több órás megbe­szélést folytatott Khomeini ajatollahhal, és beszámolt ne­ki az iraki határon kialakult helyzetről, valamint annak a nemzetközi konferenciának az előkészületeiről, amely hétfőn ül össze Teheránban az Egye­sült Államok iráni beavatko­zásainak megvitatására. Irán célja az értekezlettel az, hogy nemzetközi fórumon ítéljék el Washington „Irán ellen elkö­vetett bűneit”. Kurdisztánban is folytatód­tak az összecsapások az iráni hadsereg és a kurd fegyveres felkelők között. Teheráni lap­jelentések szerint a hadsereg visszafoglalta a szanandadzsi televízióadót és megsemmisí­tett húsz kurd fegyverest. Más sajtójelentések arról számol­nak be, hogy a fővárosban sza­badon bocsátották azokat a kurd vezéreket, akik tárgya­lások céljából mentek Tehe­ránba és május 24-én letar­tóztatták őket. A kiírt vezetők tiltakoztak az iráni hadsereg fellépése ellen, amely — mint –mondták — nemcsak a fegy­veres ellenállókat­­ sújtja a kurdisztáni falvakban, hanem a polgári lakosságot is. • A Khomeinit támogató Isz­lám Köztársasági Párt közöl­te, hogy a miniszterelnöki posztra jelöltje Musza Kalin­­tari, 32 éves közúti és szállí­tásügyi miniszter. Nevét Mo­­hammed Behesti ajatolah, a forradalmi tanács tagja, az Iszlám Köztársasági Párt ve­zetője közölte egy interjúban. Behesti „igaz hívőnek és for­radalmárnak” nevezte Kalart­­tarit és hozzátette, hogy a for­radalmi tanács hamarosan megvitatja a miniszterelnök kinevezését. Kalantari koráb­ban a khuzisztáni tartományi kormány egyik vezető tisztvi­selője volt. Teheráni lapok a múlt hé­ten Hasszán Habibi oktatás­ügyi minisztert és kormány­­szóvivőt vélték a miniszterel­nöki poszt várományosának, de ezeket az értesüléseket ma­­ha Habibi és Baniszadr köz­­társasági elnök is megcáfolta. ­ Az autonómiatárgyalások folytatásához Kairó Washingtonra vár Kairóból jelenti az AP. Az izraeli-egyiptomi palesztin autonómiatárgyalások jövőjé­ről, valamint Izrael sínai-fél­­szigeti kivonulásáról tárgyalt szombaton Kairóban Szadat egyiptomi állam- és kormány­fő Eliahu Ben Elisszarral, Iz­rael kairói nagykövetével. Az izraeli nagykövet a találkozón átadta Begin Szadathoz írt levelét, míg az egyiptomi el­nök a nagykövet útján Begin­­nek küldött szóbeli üzenetet. Az Október című egyiptomi lap tudni véli, hogy Kairó most amerikai kezdeményezés­re vár, s lehetséges, hogy a három fél már a jövő héten, vagy nem sokkal azután tár­gyalóasztalhoz ül. A lap cik­kéből kitűnik, hogy a tárgya­lások felújításával a nyugat­­európai országok közel-keleti rendezési javaslatait — ame­lyek a palesztinok önrendel­kezéséért és törvényes jogai­kért szállnak síkra — akarják ellensúlyozni. A lap egyben megjegyzi, hogy bármilyen, arab vagy nyugat-európai bé­­kekezdeményezés csakis a Camp David-i különuttas meg­állapodásokra épülhet. A találkozón Szadat felvilá­gosítást kért Begin izraeli kormányfőnek arról, az izrae­li parlament külügyi és had­ügyi bizottsága előtt tett kije­­lentéséről, miszerint Izrael ad­dig nem vonja ki csapatait a Sínai-félszigetről, amíg nem­zetközi ellenőrző erőket nem állítanak fel az izraeli—egyip­tomi határbiztonsági rendel­kezések ellenőrzésére. Az MTI tudósítója arról számol be, hogy interjúinak legújabbikában a tőle megszo­kottnál is élesebb hangú ki­rohanást intézett a Szovjet­unió ellen Szadat egyiptomi elnök. Az International Herald Tribüne-nak a hét végén adott nyilatkozatában részletesen ecsetelte a Közel-Keletre és

Next