Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

Csütörtök, 1980. június 12. Szívesség és hála Lapjuk május 22-i Hálagyó­­gyítás című cikkéhez szeretnék hozzászólni. A szívességi betegek egy ré­sze, egy idő után már csak szívességi beteg lehet, illetve maradhat! Az alapellátásban ugyanis nemigen térhet vissza, részben hiúságból, részben, mert érzi, hogy ott már­ nem fogadják „szívesen”. Körzetorvos koromban az egyik rendelésen megjelent egy asszony, a klinika profes­szorának „leletével”. Ennyi volt az egész: „Kephalgia. (Fejfájás.) Pihenés javasolt.” Ezt a jelenséget én tekintély­gyógyításnak szoktam nevez­ni. Nagyrészt azok élnek vele, akik még odahaza akarnak maradni, és jól sejtik, hogy egy magasabb szintű szakem­ber javaslata a körzetorvos­nak — gyakorlatilag — utasí­tás, parancs! Sokkal ritkább a szakmailag valóban indokolt „szívesség” téves diagnózis miatt. A körzetorvos mellett ma már több orvos van: felül­vizsgáló főorvos, szakorvosi le­hetőség stb., és ezért igen kicsi az orvosi tévedések valószínű­sége. A körzetorvos — az előbbi esetben — dühöng, ő ismeri „emberét” és a körülményeket, de nem tehet semmit, felettes szervének javaslatát el kell fogadnia! Képzeljük el ezt az orvos—gőgös beteg­­kapcsola­tot! A fent említett betegün­ket kiírtuk, majd egy hónap múlva visszajött — a lelet, a javaslat ugyanaz. Egy szót sem szólt hozzá senki, csak aláír­tuk és kiadtuk neki a táppén­zes papírt — a megfelelő „or­vosi maga­tartással”. Mi csak az orvos—beteg közötti szükséges bizalomról beszélünk, de az or­vos—beteg között kialakult ellenszenvről — soha, pedig erről is hasznos volna. Egy beteg elmondta: hetek óta fáj a feje, látászavarai vannak, elment a professzorhoz — akit fiatal korától ismert —, hátha valami „komolyabb baja le­het”! A professzor nagyon ked­ves volt hozzá, az ujját elhúz­ta az orra előtt kétszer, cset­­tintett háromszor, megvereget­te az arcát és felírt egy gyógy­szert. Kész. Tudom — mond­ta a beteg —, hogy maguk ló­gósnak tartanak,, érzem­ az el­lenszenvüket, de majd meg­őrülök, úgy fáj,a fejem. Az is­ten áldja meg, doktor úr, se­gítsen rajtam, és legalább nézzen meg! Engem ugyanis harmadik hónapja senki nem vizsgált meg! Tudom, ez azért van, mert én a „professzor úr betege vagyok”, egy tabu­beteg, akihez senki sem „mer”, vagy senkinek nem „illik” hozzányúlni! (Igaza volt.) A professzor úr is azt hitte, azért megyek hozzá „egyene­sen”, mert csak pihenni aka­rok. Ezek után megmértem a vérnyomását, 250 190 Hgmm. volt, elláttam gyógyszerrel, kettő hét múlva panasz- és tü­netmentessé vált, és munkába állt. Tehát: a szívességi bete­gek előbb-utóbb kiszorulnak, a rendes korból, kirekesztettek lesznek, és már nem lehetnek mások, csak­­ szívességi bete­gek­. Az­­alapellátás, és a ren­delőintézet orvosainak szám­talan lehetőségük van éreztet­ni velük, hogy nem tetszik az elpártolásuk. Az orvos a vele szembeni bizalmatlanságra reagál. Nálunk mind a hálagyógyí­tás, mind a szívességi beteg állandóan termelődik, és újra­termelődik. Miért? Azért, mert a kötött és a szabad orvosvá­lasztás helyzete nem kellően rendezett. Azt mondjuk, hogy nálunk az egészségügyi ellátás­­ ingyenes. Nézzük meg, mi ingyenes az egészségügyi el­látásunkban? A gyógyszer csak olcsó, a betegség esetén pedig az állam a bér huszon­öt, vagy intézeti kezelés ese­tén ötven százalékát vissza­tartja. A betegség is olcsó te­hát. Az állampolgár nálunk csak az orvos tudását, munká­ját, lelkiismeretességét, hiva­tástudatát kapja ingyen! Ter­mészetesen csak egyénileg, és nem össztársadalmilag. A tet­szés szerinti orvosválasztásnál is csak maga az orvoscsere van „igazán” ingyen. Miért ne élnének vele, ha lehet? Ki kellene mondani, hogy nálunk — csak az adott struk­túrák, keretek, mechanizmu­sok között ingyenes az egész­ségügyi ellátás, ha valaki ezen kívül és felül, szubjektíven megítélt magasabb szintű el­látást követel, az a közösbe is tegyen valami többet! A „differenciálást” itt is be le­hetne vezetni! Egyébként: egy beteg — anélkül, hogy szíves­séget venne igénybe, anélkül, hogy többszörös tabunak te­kintené — mindig eljut nálunk is a legmagasabban kvalifikált szakemberekhez. Dr. Veress Sándor Szeged ★ Nem szól Kovács Judit azok­ról a szívességi vizsgálatfor­mákról, melyekkel egyes vá­rosokban találkozunk. A vá­rosba beköltözött gyermekek, unokák egy-két hétre maguk­hoz veszik a nagymamát, az anyukát stb. Azzal a jelszó­val, hogy a „városi doktor” többet tud, mint a falusi, első utuk (az esetek zömében) a körzeti orvosi rendelőbe visz, ahol azonnal revízió alá véte­tik a „falussi doktor” által ren­delteket. Ha minden napra csak 4—5 ilyen vizsgálat esik, nem nehéz kiszámolni, hány plusz beteget jelent ez a szí­vességi vizsgálat évente. És még egyetlen esetben sem hal­lottam olyan panaszt, hogy a „vendég­beteget” ne látta vol­na el, ne vizsgálta volna meg a körzeti orvos. Egy másik érdekes kérdés: „... miért nincs szabad orvos­­választás, holott van?...” A mindennapi gyakorlatban nem­egyszer találkozunk olyan eset­tel, hogy a beteg kérelmének — ha az a kérvényében nem marasztalja el eléggé előző or­vosát — nem tesznek eleget nem helyezik át ellátás céljá­ból ahhoz az orvoshoz, 310116­ kér­te magát. Ugyanakkor az etikátlan, a jelentgetős, az ag­resszív, ún. „nehéz beteget’ minden előzetes megkérdezés nélkül helyezik át egyik kör­zetből a másikba. Tudok olyan betegről is, akit már nem tud­nak hová helyezni, a város minden körzeti orvosánál „ki­húzta a gyufát”, és jelenleg a felülvizsgáló főorvos látja el. Még egy megfigyelés a szí­vességi vizsgálat „témakörből”. Előfordul, hogy egy szívességi vizsgálatot kérő beteg a szí­vességi kivizsgálás, gyógyke­zelés, esetleg műtét után lele­teivel, utasításokkal ellátva, táppénzrevétel céljából azt a szakorvosi rendelőt keresi fel, ahol „hivatalból” foglalkoz­nak vagy foglalkoznának ve­le, ha először is odament vol­na. Az „ilyen” beteget ezeken a helyeken nem szívesen lát­ják. Az okokat, úgy hiszem, nem szükséges részleteznem. Úgy teszem fel a kérdést: kell-e tenni valamit a szíves­ségi vizsgálatok ellen? Ha az a többi beteg ellátásának ro­vására, a színvonalas gyógyí­tás kárára történik, akkor igen. Viszont tudomásul kell vennünk: minden betegnek jo­gában áll orvosoltatnia baját, mármint érdemben is. Ha pedig a beteg úgy érzi, hogy a területileg illetékes or­vosi rendelőben nem kapja meg mindazt, ami őt megilleti, és rendelkezésekkel útját áll­­juk a szívességi vizsgálatok­nak, úgy egyetlen megoldás marad hátra: a magánorvosi rendelő felkeresése. Ezek után nem nehéz eldönteni: „két rossz” közül melyik a szimpa­­tikusabb? A jól felszerelt, ál­lami rendelőben ingyen, szí­vességből végzett vizsgálat, vagy a kevésbé jól felszerelt magánrendelőben, pénzért végzett vizsgálat. • Ezt ki-lei „ízlése” és tapasztalata szerint döntheti el... ,a Dr. Erdei Sándor Kazincbarcika Több esélyt a kicsinyeknek Évek óta hivatásból és hiva­talból foglalkozom a játék szerepével és helyzetével. Nagy érdeklődéssel olvasok minden e témában megjelenő cikket, bízva abban, hogy a sok „nyüstölés” hatására vég­re valami döntő változás tör­ténik. Ezért nagy örömmel üd­vözöltem a Magyar Nemzet május 9-i számában Kapuvári Gábor cikkét is, s annak szel­lemével messzemenően egyet­értek. Úgy vélem, beleülik abba a szemléletbe, amelynek elterjesztéséért évek óta igen sokan küzdünk. A cikk egyetlen kitételével azonban szeretnék vitába száll­ni. Az írás a Népművelési In­tézet (amelynek egyébként magam is munkatársa vagyok) „népi játék-rendezvényeit” említi, s így ír róluk: „Nagyon jó, hogy a kicsinyek felkészült művészek vezetésével, alkotva játszanak, viszont jórészt egy letűnt kultúrát reprodukál­nak.” Az idézet arra a probléma­körre utal, amely mint csuko­­ügy már többször szerepelt a lapok hasábjain, az önökén is. Én magam úgy vélem, hogy a természetes anyagok megis­mertetését, megszerettetését, az azokkal való manipulálás örömét nem tekinthetjük egy letűnt kultúra reprodukálásá­nak. A másik problémakör a ..népijáték-rendezvény.” Az a Népművelési Intézet által ki­talált és irányított mozgalom, amely a játékot mint kreati­vitást fogja fel, s amely a já­tékot a felnőtté válás útjának tekinti, a nemzetközi gyermek­év alkalmával a Nemzeti Ga­lériában, a Gyertek játszani a budai várba elnevezésű ak­cióval hallatott magáról. Az intézet által szervezett foglal­kozásokról, az ott megfordult több tízezer gyermek és több ezer felnőtt élményéről az önök lapja is beszámolt. Tö­rekvéseink a várban és az in­tézet egyéb úgynevezett ját­szóházaiban is a gyermek örö­mére, személyiségének fejlesz­tésére irányul. Ebben nem szá­nunk kitüntetett helyet a né­pi játékoknak, hanem a krea­tivitást szolgáló minden lehet­séges és elérhető játékot fel­használunk. Beleértve ebbe természetesen a népi játéko­kat is, mivel a tárgyi és moz­­gásos népi játékok szervesen beletartoznak a szélesebben értelmezett anyanyelvi neve­lésbe. (Lásd népdal: Kodály­­módszer.) Mindezt szükségesnek vél­tem elmondani, hogy a Nép­művelési Intézet erőfeszítései­ből, a játék korszerű szemlé­letének és gyakorlatának el­terjesztéséről helyes kép ala­kuljon ki a közvéleményben. Hollós Róbertné pszichológus . Masai'V'in­zpí Emléktábla helyett szobor A Magyar Nemzet május 13-i számában „Eltűnt emléktábla” címmel jelent meg Krasznai And­rás írása, amelyben Virág Bene­dek egykori lakóházán volt em­léktábla eltűnéséről ír. A szóban forgó ház azonban nem az Ár­pád utcában állt,­­ahogy a szerző azt megjelöli, hanem az Apród utca 10. alatt. Buda ostromakor sajnos megsemmisült — talán az emléktábla is — helyette áll Vi­rág Benedek emlékére a cikkben említett bronzszobor, amely Pát­­zay Pál alkotása. Soós Károly / Budapest s .p­g­­­­r­t Az NSZK és Hollandia győzelmével kezdődött a labdarúgó Európa-bajnokság Szerdán két mérkőzéssel megkezdődtek Olaszországban a labdarúgó Európa-bajnokság nyolcas döntőjének küzdelmei. A nyitómérkőzést a római olimpiai stadionban — meg­lepően kevés, mintegy 15 000 néző előtt — a legutóbbi EB arany- és ezüstérmes váloga­tottja, Csehszlovákia és az NSZK játszotta. . A következő „meglepetést” aztán a két csapat szolgáltatta — nemcsak a lelátó tizenöt­ezrének, hanem a televíziók előtt ülő millióknak is (43 or­szág tv-állomása közvetíti az EB-döntőt), igencsak közepes színvonalú és iramú játékot nyújtottak. Hosszú percek tel­tek el anélkül, hogy említésre érdemes esemény történt vol­na a pályán. Akkor lett csak valamelyest lendületesebb a harc, amikor — az 56. perc­ben — Müller keresztbe lőtt labdáját R­ummenigge gólba fejelte (1:0 az NSZK javára). Az Európa-bajnoki címet vé­dő csehszlovákok erősítettek, s ezt az új ritmust, a nyugat­német gárda — újabb megle­petés! — csak nehezen tudta átvenni. Volt úgy, hogy nyolc­­kilenc emberrel védték kapu­jukat, nemegyszer szabályta­lanul. Így kapott sárga lapot Dietz, majd később a labda elrúgáséért Allofs. Minden­esetre kemény védekezésük sikerrel járt, sőt egy-egy gyors ellentámadásuk veszélyt is je­lentett a csehszlovák kapura. Újabb gól azonban nem szü­letett, így az első győzelmet az NSZK könyvelhette el ma­gának. A nap második mérkőzését — a holland—görög találkozót — Nápolyban játszották mint­egy 40 000 néző előtt. Az első 45 percben a holland együt­tes rohamozott, a görög óriási akarással, lelkesedéssel véde­kezett és gyors, ügyes ellen­támadásokat vezetett. Parázs támadások tették még izgal­masabbá az előzőnél egyéb­ként is pergőbb ritmusú, él­vezetesebb játékot. Mavros a játékvezetői figyelmeztetés semmibevevéséért sárga lapot kapott, a holland kapus, Schryvers szeme megsérült, le kellett cserélni. A szünet után, ha lehet, még élesebbé vált a küzdelem. A görögök hagyták ki az első, 100 százalékosnak tűnő hely­zetet, aztán kapusuk elkövet­te a legsúlyosabb hibát: már nem volt ott a labda, amikor a 6-oson elgáncsolta Nannin­­gát (65. p). A 11-est Kist ér­tékesítette: 1:0 Hollandia ja­vára. Előtte még W. Kerk­hof kapott sárga lapot szabályta­lanságért. Ez a mérkőzés már méltó volt az EB-döntőhöz, s ez nemcsak a holland, hanem a görög csapatnak is érdeme. Az Európa-bajnoki döntő mai, második napján is két mérkőzést rendeznek. Torino­ban Belgium és Anglia , Mi­lánóban Spanyolország és Olaszország válogatottjai lép­nek pályára. Milánóban Palo­tai Károly lesz a játékvezető, segítői Pádár és Kőrös. Anyagi támogatás a rászoruló olimpiai bizottságoknak Lausanne-ban befejeződött a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság Végrehajtó Bizottságának ülése. Az olimpiai mozgalmat legfelső szinten irányító tes­tület meghozta a játékok jövő­jét­ is érintő, de elsősorban a moszkvai versenyekre vonat­kozó határozatát: egyéni ver­senyzők, illetve csapatok csak akkor indulhatnak a nyári já­tékokon, ha nemzeti olimpiai bizottságuk elnöke aláírásá­val szentesíti nevezési lapju­kat. Ez azt jelenti, hogy a bi­zottság — amint az várható is volt — kiállt a nemzeti bi­zottságok mellett, meghagyta döntési jogukat. Közölte Lord Killanin elnök, hogy a NOB és az olimpia ’80 szervező bizottsága a jól be­vált gyakorlatnak megfelelően ezúttal is anyagi támogatást nyújt a rászoruló olimm­piai bi­zottságoknak — jelen esetben elsősorban azoknak, amelyek nem élvezik kormányuk segítő hozzájárulását. A NOB elnö­ke túlzónak nevezte a szovjet támogatással kapcsolatos ada­tokat, közölte viszont, hogy a NOB a szolidaritási alapjából hozzávetőlegesen egymillió dol­lárt szán az olimpiai bizottsá­gok finanszírozására. Peter Tallberg, a NOB finn tagja bejelentette: Helsinki vá­rosa tanulmányozza annak le­hetőségét, hogy esetleg kérje az 1988-as vagy 1992-es nyári játékok megrendezését. Máris megalakult egy munkabizott­ság, amelynek szakértői a terv­javaslat kidolgozásán munkál­kodnak. Dr. Csanádi Árpád, a NOB programbizottságának elnöke készített összefoglaló jelentést a moszkvai nyári játékok mű­során szereplő sportágakban — a bojkott melletti döntések után — kialakult új helyzet­ről. A magyar sportdiplomata kijelentette: az egyéni sport­ágakban lényeges probléma nem tapasztalható, s a csapat­játékok közül sincs gond a ko­sárlabdával, vízilabdával, fér­fi röplabdával. Van még ten­nivaló viszont a férfi és női gyeplabda, a női röplabda­­me­netrendjének véglegesítésé­vel. Helsinki rendezi az első atlétikai VB-t Londonban bejelentették, hogy" a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) július 21— 22-re tervezett elnök- és ta­nácstagi választására csak a jövő évben, szeptember 4—6. között a római Világ­kupa ide­jén kerül sor. Az IAAF ille­tékesei a változást azzal indo­kolják, hogy a szövetség moszkvai kongresszusán az olimpiai bojkott következmé­nyeképpen nem lehet teljes a választásra jogosultak sora. A tanács visszautasította a Belga Atlétikai Szövetség ké­rését, hogy a szteroid-haszná­­lat miatt eltiltott Ronald Des­­ruelles távolugró újra verse­nyezhessen. A doppingvizsgá­laton „fennakadt” atléta így csak jövő év szeptember 2-től léphet újra nemzetközi po­rondra. Visszanyerte viszont versenyzői jogát a bolgárok súlylökőnője, Jelena Sztojano­­va, akit a prágai EB után 22 hónapra tiltottak el. Bünteté­sét megrövidítették, így a moszkvai nyári olimpia részt­vevője is lehet. A tanács meg­erősítette korábbi döntését: az olimpiai játékok tartama alatt semmilyen nemzetközi ver­senyt nem lehet rendezni. Végleges: az első atlétikai világbajnokságot 1983. augusz­tus 7—14. között a helsinki olimpiai stadionban bonyolít­ják le. A jövő évi Lugano-ku­­pa gyaloglóversenyt, amely vi­lágbajnokságnak számít, első ízben Európán kívül rendezik meg, mégpedig a mexikói Mo­reirában, később kijelölendő időpontban. Vízilabdában: Győzelem Hollandia ellen Bogliascóban, a nemzetközi vízilabdatorna második nap­ján Magyarország 6:5 arány­ban győzött Hollandiával szemben. Nagy küzdelmet ví­vott a két csapat, de a győze­lem aránya biztosabb lehetett volna, ha nem marad annyi helyzet kihasználatlanul. Fa­ragó a vállán megsérült, nem játszhat a mai, olaszok elleni találkozón. A­ másik mérkőzésen a Szov­jetunió 11:8-ra legyőzte Olasz­országot. Fazekas már ezüstcipős A keddi II. Dózsa—Diósgyőr mérkőzésen Fazekas László három gólt lőtt, s ezzel az idei európai góllövőlistán 35 góllal a második helyre került. Az élen 39 góllal a belga van den Bergh áll, mögötte 34 góllal az osztrák Schachner, de mi­után a belga és osztrák baj­nokság is befejeződött, nincs lehetőségük teljesítményük nö­velésére. Fazekas — akitől a magyar gólkirályságot már nem lehet elvenni — az utolsó fordulóban Székesfehérvárott, a MÁV Előre ellen szerepel —, a magyar pályákon utoljá­ra. Július 1-től a belga Ant­werpen tagja lesz, szerződése 1982. június 30-ig szól. SPORTNAPLÓ Az Arany Mokka nemzetközi pálya-kerékpáros viadal — 11 or­szág kiválóságainak részvételével — szerdán este kezdődött a Mille­nárison. A 4000 m-es egyéni üldö­zőversenyt az NDK-ben Schnelle nyerte a svájci Dill-Bundi, az 1000 m-es allórajtos időfutamot az NDK-beli Hönisch a svájci Isler, a lengyel Michalek az amerikai Emery és Pálinkás előtt. Eisenstadtban, 3:3-as döntetlen­nel végződött a magyar és osztrák katona válogatottak labdarúgó-mér­kőzése a 2:0-ás magyar vezetés után. A Regőczy, Sallai világbajnok jégtáncospár ma este, a BSE vá­rosmajori sportközpontjában bú­csúzik klubtársaitól, vezetőitől , mindazoktól, akikkel 13 esztendőn át együtt versenyeztek, s akik se­gítették őket pályafutásukban. Utána Regőczyék az Egyesült Ál­lamokba utaznak, s szerződésük értelmében 2001. május 26-ig egy amerikai jégrevüben szerepelnek. Vasas—B. Mönchengladbach nemzetközi öregfiúk találkozóra kerül sor június 13-án, pénteken 17 órai kezdettel a Vasas Fá­y ut­cai pályáján. A piros-kékeknél pályára lép többek között Mészöly, Bundzsák, Berendi, Raduly, Ka­marás. A Renova Spartacus SE női lab­darúgócsapata sikeres nyugatné­met-svéd túrán vett részt. Köln mellett öt ország több mint 20 csapatának részvételével kétnapos villámtornát rendeztek, mindkét napon a magyar együttes szerezte meg a győzelmet. Svédországban két mérkőzést játszottak, mind­kétszer nyertek. Itt női világrekord született Moszkvában, az olimpiai kerék­páros-stadionban : a szovjet Galina Cárévá a repülőverseny utolsó 200 m-ét 11,90 mp alatt tette meg. Női sakkvilágbajnok-jelölti pá­ros versenyen döntetlenül végző­dött a Litynszkaja (szovjet)—Le­­macsko (bolgár) játszma. A szov­jet versenyző 2,5:1,5 arányban ve­zet. A finding­ vitorlás Európa-baj­nokság első futamában az osztrák Mayrhofer végzett az élen, a ma­gyar Ruják a 12. helyet szerezte meg. A luzerni regattára — amelyet pénteken és szombaton rendeznek — elutazik a magyar női négy­párevezős, valamint tartalékként Halász Marian, aki elindul az egy­párevezősök futamában. Elhunyt Vilcsek Andor, a ma­gyar asztaliteniszsport egykori ne­ves vezetője, szövetségi kapitánya. Hamvasztás utáni búcsúztatása június 17-én k­.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Csütörtöki ,Galoppversenyek 1. Gléda — Termál — Juventus — Mahorka. — 2. Dltra — Borka — Elektor — Calea. - •3. Ogyessza —­ Vilma — Fuvola — Nairobi. — 4. Cambria — Alice — Bettikém­ — Mád. — 5. Pasha — Köves — Tern­én — Zaporozséc. — 6. Bell — Wilde — Huligán — Cáfolat. — 7. Vadlány — Tetracor — Kiscsibor — Rendező. — 8. Kábítószer — Brill — Marionett — Georgikon. A versenyeket 16.00-kor kezdik.

Next