Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-13 / 137. szám
Két heá. Az egyik ház Moszkvában áll, a másik Budapesten. Külsőleg nem nagyon hasonlítanak egymásra, de közös nevet viselnek a homlokukon: a Barátság Háza, s azonos a szellem, amely a két ház termeit megtölti, két nép barátságának ezernyi kapcsolata. Különös barátság, egy különös kor szülte, amikor a győztes világhatalom romba dőlt országnak segített föltápászkodni a porból, ahová a bűnös rendszer és a történelmi sors taszította. A két ház a magyar és a szovjet nép barátságának címerét viseli már harmincöt éve. Ekkor alakult meg a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, amely felhívással fordult a magyar néphez, s e felhívásban megfogalmazott egy mondatot: „Tud-t juk, hogy a kölcsönös megismerés szoros, termékeny barátsággá fog nőni, s e barátság nélkül hazánk sorsának jobbra fordulása nem képzelhető el” ... Ez a mondat látnoki erővel fogalmazta meg a következő harmincöt év eseményeit, ez a szerény mondat olyasmit jósolt meg és jelentett be, amire végzetesen nagy szüksége volt ennek a népnek, és ennek az országnak: a sorsfordulatot, a jobbulást, régi remények valóra válását, azt a jövőt, amelyért történelmi korszakokban annyi magyar áldozta az életét. A társaság 1958-ban vette fel véglegesen a Magyar— Szovjet Baráti Társaság nevet, amikor a két nép már túljutott egymás megismerésének korszakán, eljutott egymás becsüléséhez és szeretetéhez, amelyet a hűség és a ragaszkodás ötvözött. A barátság nem születik azonnal, de a közös akarattal lépésről lépésre fejlődő baráti érzelmek tartósak és erősek. A társaság, amelynek szándékában állt a két népet a barátság közös ösvényére vezetni, mindenekelőtt felvilágosítással kezdte tevékenységét, hogy eloszlassa a Horthy-kor huszonöt éves, tudatosan felépített és minden lehető módon terjesztett propagandáját. Magyarországon mindig divat volt valamilyen társasághoz tartozni, a társaságokban ,,társasági életet” élni, s ezt a felső körökben terpeszkedő divatot majmolták azok a társadalmi rétegek, amelyeket alsóbb rétegeknek volt szokás nevezni. A magyar—szovjet barátság ápolására alakult társaság egyszerre elkápráztatta ezt a sokféle társadalmi fénytöréstől félrevezetett népet, olyan társaság alakult a szeme láttára, a saját részvételével, amelyben őszinte és termékeny demokratizmus uralkodott, amelynek céljai napnál világosabbak voltak, s mögötte állt egy meggyőző realitás: a belső építés és akülső biztonság és béke, közös céljaink érdekeinek szolgálata. Akik már akkor éltek és gondolkodtak, azok tisztában vannak azzal, hogy az alapítás nem jelentett valamilyen fajta alárendeltséget, a szovjet néptől az ilyen közeledés idegen volt, s aki valamelyest ismeri a szovjet nép gondolkodásmódját, az azzal is tisztában van, hogy ezt a barátságot igaz érzések szerint kötötték. A kiépült közlekedési csatornák, amelyeken kezdetben krumplit és kenyérgabonát, később traktort és esztergapadot, tudományt és művészetet szállítottak, mindent, amire a jobb élethez a korszerűbb gazdálkodáshoz szükség volt. Történelmünk viharos és néha megnyugvó évszázadai alatt nem volt még olyan baráti kapcsolatunk, amely ilyen bőségben termette volna a javakat. Áttekinteni — vázlatosan is — hatalmas feladat a magyar—szovjet baráti kapcsolatok harmincöt évét. Fiaink és lányaink ezrei tanultak szovjet főiskolákon és egyetemeken, olyan családok szülöttei, akik a felszabadulás előtt nem is álmodhattak arról, hogy gyermekeik főiskolát végezzenek. Ezer és ezer szakember szerzett magas képesítést szovjet üzemekben, öt vagy hat számjegyű számokkal lehet kifejezni azoknak a magyar állampolgároknak a számát, akik már utaztak a Szovjetunióban, s a valóságban is megismerték azt a hatalmas országot, amely iránt az érdeklődésüket a Magyar— Szovjet Baráti Társaság keltette fel. A társaság hozta létre azt a csatornarendszert, amelyen a hasznos és vonzó információk eljutottak Magyarországra, s a társaságnak volt oroszlánrésze abban, hogy világhírű művészek, művészegyüttesek látogassanak el hozzánk. Milyen egyoldalú volt a magyar kulturális élet a szovjet kultúra megismerése előtt, s hogy kiterjedt a látóhatárunk, amióta megismertük. S a megismerés már nem jelentett kiváltságot, mert az a kultúra, amelyet a társaság a magyar néppel megismertetett, már közös kultúra volt, a népek kultúrája. Harmincöt év, csaknem egy emberöltő s ez alatt a két ház között már szilárd és örökérvényű kapcsolat alakult ki. Negyvenötben, amikor az első felhívást megfogalmazták, még kevesen ismerték a szovjet embert, de az országban és a fővárosban jelenlévő szovjet emberek tartása, segítőkészsége, őszintesége győzött, az ország népe csakhamar megtanulta, hogy a háborúban győztes hatalom ritka történelmi példaként, baráti jobbot nyújtott a tegnapi ellenségnek. Felszabadulásunk évfordulója és a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság megalakulása között mindössze néhány hónap telt el, a kapcsolatok keresése és felvétele nyomban megtörtént, amint erre lehetőség nyílt, tanúsítva, hogy mi is óhajtottuk ezt a kézfogást és a Szovjetunió sem utasította el közeledésünket. Szívmelegítő érzés volt ez akkoriban, amikor elhagyatottságunkban, kifosztottságunkban itt álltunk Európában, s nehezen tudtuk elképzelni, mit hoz a holnap. Ám azon a júniusi napon elkezdődött valami, aminek most már a bő termését takarítjuk be. Egy hatalmas ország fogadott bennünket a barátságába, s e harmincöt éves barátság kiállta a próbát. A japán miniszterelnök halála után éles utódlási harc várható a Liberális Demokrata Pártban A külpolitikai helyzet SZIGORÚ BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK közepette megkezdődött Velencében az EGK csúcsértekezlete. Két fő téma határozza meg a kilencek eszmecseréit: a Közel-Kelet és a Közös Piac kibővítése. Az utóbbi kérdésnél főleg Spanyolország belépésének az elhalasztása lesz a vita tárgya, mert a francia köztársasági elnök előzetes nyilatkozatában már utalt arra, hogy félti országa mezőgazdaságát az esetleges konkurrenciától. Ami a másik kérdést illeti, feltételezhető, hogy nem születik olyan döntés, amely megakadályozná a Camp Davidben megkezdett tárgyalásoknak a folytatását. A megfigyelők tudni vélik, hogy a velencei találkozó részvevői megelégednek egy formális nyilatkozattal, miután korábban szembetalálták magukat Carter elnök és az izraeli kormány ellenállásával. Mint azt a brit fővárosból érkező hírek bizonyítják, az EGK- tagok nem készülnek a PFSZ hivatalos elismerésére vagy egy új közel-keleti határozat kezdeményezésére a Biztonsági Tanácsban. Legalábbis ezt közölte az értekezlet előestéjén Lord Carrington angol külügyminiszter, valamint Dougles Burd külügyi és nemzetközösségi államminiszter a nagy-britanniai, Tel Avivval rokonszenvező körök képviselői előtt. Az angol diplomácia vezetője az „Izrael konzervatív támogatói” elnevezésű szervezethez intézett levelében kijelentette, hogy az autonómiatárgyalások kilátásai korántsem biztatóak és zátonyra futhatnak az amerikai választási évben. Éppen ezért a kilenc. cekre vár a feladat, hogy hatékonyan előremozdítsák a Camp David-i ügyet. Burd — kiegészítve az elmondottakat — hangsúlyozta, hogy a Közös Piac mindenképpen elismeri Washington vezető szerepét a közel-keleti békefolyamatban és nem akadályozó, hanem kiegészítő szerepet akar játszani. Leszögezte, mindazonáltal állást, kell foglalniuk a palesztin jogok mellett, de kétséges, hogy megvitassák-e Velencében az államiság gondolatát. Végezetül aláhúzta, hogy Izraelnek választania kell: katonai megszállásra alapozza-e biztonságát, avagy elismeri, másoknak is vannak önrendelkezési jogaik. Minden bizonnyal hatással lesz a velencei eseményekre a japán belpolitikában bekövetkezett esemény: Ohira Maszajosi halála. A miniszterelnök, aki már hetek óta nem tudta ellátni feladatát, miután szívpanaszokkal kórházba szállították, Tokio küldötteként vett volna részt a kilencek megbeszélésein. Helyette most több képviselő ül majd a tárgyalóasztalhoz. A távol-keleti szigetország Közös Piacon belüli helyzetéről tanúskodik az EGK szakértői által kidolgozott dokumentum, amelyszerint a vezető tőkés államok elégedetlenek a tengerentúliak protekcionista és importot korlátozó kereskedelmi politikájával. Emiatt növekszik a feszültség a tagállamok és Tokió között, aminek a hatásai Velencében is érezhetők lesznek. Az Ohira halálát követő első hírmagyarázatok is megemlítik ezt a bírálatot. A japán televízióállomások egyöntetűen emlékeztetnek arra, hogy Ohirának politikai tapasztalatai és képességei ellenére sem sikerült megvalósítania „a bizalom és egyetértés” gyakran hangoztatott jelszavát. Kül- és belpolitikai vonalvezetését egyre több bírálat érte a parlamentben, s a május 16-án előterjesztett bizalmatlansági indítvány végül is kormányának a leszavaztatására vezetett. Egybehangzó értékelések szerint halálával még súlyosabb helyzetbe kerül a belsőleg amúgy is meggyöngült és meghasonlott Liberális Demokrata Párt. Valószínűleg kiéleződik az utódlási harc az elhunyt miniszterelnök hívei és a kormányfői bársonyszék elnyerésére pályázó fiatalabb politikusok között. Ji FJIiimrl Ohira Tlattzajosi Tokióból jelenti az MTI Csütörtökön hajnalban egy újabb szívroham következtében elhunyt a hetvenéves Ohira Maszajosi japán kormányfő, a Liberális Demokrata Párt elnöke, akit május 31-én szívinfarktussal szállítottak be a tokiói Toranomon kórházba. Az alkotmányos előírásoknak megfelelően Ohira váratlanul megüresedett posztját ideiglenesen Ito Maszajosi kabinetfőnök vette át a kormány ügyeinek intézése céljából. A Liberális Demokrata Párt vezetősége korán reggel ülést tartott, s ezen a 86 esztendős Nisimura Eiicsi alelnököt ideiglenesen megbízták a pártelnöki tisztség ellátásával. A tőkés országok június 22-én és 23-án megtartandó velencei csúcsértekezletén a szigetországot Okita Szaburo külügyminiszter vezetésével gazdasági szakminiszterek fogják képviselni. Ohira Maszajosi halálával a háború utáni japán történelem egyik legbefolyásosabb és legképzettebb konzervatív politikusa távozott. 1978. december 8-a óta állott a kormány és a Liberális Demokrata Párt élén, ám korábban is évtizedeken át számos felelős tisztséget viselt. 1962—1964 és 1972 —1974 között külügyminiszterként tevékenykedett, ebben a minőségében kétszer is megfordult a Szovjetunióban, ugyancsak kétszer nevezték ki pénzügyminiszternek, majd 1976-tól kormányfői és pártelnöki megbízatásáig az LDP főtitkáraként dolgozott. 1952 óta volt tagja a képviselőháznak. Ohira Maszajosi japán kormányfő halála után a kormányépületeken félárbocra eresztették a zászlót. Hivatalos gyászszertartásról és állami temetésről még nem hoztak döntést, s erre valószínűleg csak a június 22-én megtartandó alsóházi és szenátusi választások után kerül sor. Dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság tokiói nagykövete, csütörtökön részvétlátogatást tett a japán kormányfő hivatalos rezidenciáján. A miniszterelnöki poszt megüresedése miatt — az alkotmányos előírásoknak megfelelően — csütörtökön délután testületileg lemondott a japán kormány. A miniszterek azonban tovább viszik a hivatalos ügyeket az új kabinetnek az általános választások után történő megalakulásáig. Addig ügyvezető miniszterelnökként Ito Maszajosi kabinetfőnök áll a kormány élén. Ohira Maszajosi japán miniszterelnök elhunyta alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Ito Maszajosi ügyvezető miniszterelnöknek. MEGYEI KÖNYVTÁRI M01 B^késcsrho, De^cvjrs sor 1 _ j T*Ufon: 1^-929 P'xJ'-fiái’ ■=£ " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A szilirék jjavaslatai eleiében Velencéből jelenti az MTI. A velencei csúcsértekezlet hivatalos részének megkezdése előtt az állam-, illetve kormányfők számos kétoldalú megbeszélést folytattak. Giscard d’Estaing Helmut Scmidttel ebédelt. Az ebéden a francia elnök a többi között tájékoztatta a kancellárt a Leonyid Brezsnyevvel folytatott varsói megbeszéléseiről. A közös piaci csúcsértekezlet egyik célja a hét nagy nyugati ipari ország néhány nap múlva ismét Velencében sorra kerülő konferenciájának előkészítése. Ez mind gazdasági, mind külpolitikai vonatkozásban értendő. Gazdasági téren az EGK olyan közös álláspontot akar kalakítani, amely a világkereskedelem protekcionista vonásai ellen irányulna. Itt elsősorban Japánt szeretnék sarokba szorítani. Ami a nemzetközi kérdéseketilleti, mind a külügyminiszterek, mind az állam- és kormányfők a közel-keleti helyzeten kívül vagy azzal együtt az egész kelet-nyugati viszony problémakörét megvitatják. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a kilencek részletesen ki akarják dolgozni javaslataikat, és utána határozzák el, hogy állásfoglalásuknak mely részét hozzák nyilvánosságra. Ami a nyilatkozatban új lesz — mondották az MTI tudósítójának —, az egyrészt a palesztin arab nép önrendelkezési jogának erőteljes hangsúlyozása, másrészt az erőszakról való lemondás követelése, úgy ahogyan az a hetvenes években Európában történt. Úgy gondolják, hogy ez a bizalom erősítéséhez vezetne a Közel-Keleten. Giscard d Estaing-nek azt a javaslatát, hogy iktassanak be szünetet Portugália és Spanyolország közös piaci felvétele előtt, a többi tagállam erőteljesen ellenzi. Ezért olyan kompromisszumos megoldás várható, amely szerint a felvételek időpontját nem változtatják meg, viszont intenzívebben folytatják a tárgyalásokat a két országgal, és közben úgy módosítják a Közös Piac pénzügyi és mezővgazdasági politikáját, hogy az új tagok belépése ne veszélyeztesse a kilencek már elért eredményeit. A Nagy-Britanniával kirobbant hosszú konfliktus tanulságai alapján a többi között meg akarja állapítani minden tagállam költségvetési hozzájárulásának felső határát. A TASZSZ arról értesült, hogy Carter amerikai elnök a Fehér Házban fogadta Emilio Colombo olasz külügyminisztert, a Közös Piac miniszteri tanácsa soros elnökét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Washingtonban. Colombo tájékoztatni kívánta az amerikai vezetőket a velencei csúcsértekezlet témáiról és előkészítette Carter elnök jövő hétre tervezett olaszországi látogatását. Az amerikai elnök a hat vezető tőkés ország június 22-én, szintén Velencében tartandó gazdasági csúcsértekezletére érkezik Itáliába. t Willy Hrumli nyilatkozata Bonnból jelenti az MTI. A Szocialista Internacionálé szerint az enyhülésnek és a nemzetek közötti együttműködésnek változatlanul nincs reális alternatívája. A szervezetben tömörült szocialista és szociáldemokrata pártok a jövőben fokozni kívánják tevékenységüket a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében — mondta Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt és a Szocialista Internacionálé elnöke. Brandt Bonnban kiadott nyilatkozatában üdvözölte Helmut Schmidt nyugatnémet kormányfő közelgő moszkvai látogatását, amelytől fontos ösztönzést vár az enyhülés folytatásához. Hasonlóképpen nagy szerepet szán a Kalevi Sorsa finn miniszterelnök vezette, az Internacionálé keretein belül működő leszerelési bizottságnak. A nyugatnémet politikus közvetve bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját. Elítélően szólt Washington közelkeleti magatartásáról is. Szavai szerint az utóbbi hetek eseményei „ijesztő módon rávilágítottak arra, hogy mennyire távol van még a rendezés a Közel-Keleten. A Camp Davidben megkezdett folyamat megakadt, sőt mi több, súlyosan megingott. Ebben a helyzetben nem szabad visszautasítani az új háború kirobbantásának megakadályozására irányuló felelős kezdeményezéseket”. Brandt ezzel arra utalt, hogy a Carter-kormány elhárította a nyugat-európai közösség közvetítési ajánlatát a Palesztinái önrendelkezéssel kapcsolatos vitás kérdések rendezésére. (komikij ili)loninitúkat fogtdon Moszkvából, jelenti az MTI. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön fogadta Thomas Watsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére létrejött találkozón a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit és néhány nemzetközi problémát vitattak meg. Mint a TASZSZ jelentis Gromiko szovjet külügyminiszter ugyancsak csütörtökön fogadta Günther van Wellt, az NSZK külügyi államtitkárát, aki Helmut Schmidt kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter közelgő szovjetunióbeli látogatásának előkészítésére érkezett Moszkvába.