Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-20 / 143. szám
-- Magyar Nemzet •A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Derkovits '<*•'■ í'3 , p JVdaffék: 3f Lakás, alapszabállyal !-senki se tehet semmiről. A jog ártatlan. Nem tett többet, mint formát adott, lehetőséget teremtett rá, hogy a szabályozott kereteket kitöltsék a tartalom hívei. Az állampolgárokat se érheti szemrehányás. Nekik lakás kellett, kerestek-kutattak, s megtalálták a formát. Lakásszövetkezetet alapítottak. Lassan már tíz esztendeje, apogy sorra alakultak meg s ezek a társulások. Majd’egy évtized tapasztalatai elegendőek a mérlegkészítéshez. A vizsgálódások eredményezte összkép pedig mindennek nevezhető, csak éppen rózsásnak nem. Gazdasági hetilapunk nemrégiben a lakásszövetkezetek ellenőrzéséről írt, s miközben közölte a tényt — változott a lakásszövetkezeti kontroll rendszere —, elemzéséből kiderült: nem állunk valami jól. A forma formálissá vált. Az elmúlt esztendőben csaknem háromszázötven lakásépítő szövetkezetet ellenőrzött az arra illetékes hivatal, s kénytelen-kelletlen megállapította: egyelőre igen kevés az előírások szerint gazdálkodó szövetkezet. Az „előírások szerint gazdálkodó” kitétel persze túl általános. A megállapítást sugalló tények többről beszélnek, így például arról, hogy nem kevés az olyan lakásszövetkezet, amelynél ismeretlen dolog az ügyrend és a szervezeti szabályzat. Az alap hiányzik tehát, amelyre felépülhetne a tulajdonképpeni lényeg: a szövetkezeti gazdálkodás, a működés. A témában talán leglényegesebbnek számító okirat hiánya nem jelez mást, csak alátámasztja a már leírtakat: a tagság nem szövetkezetre vágyott, amikor belépett, hanem lakásra. És ha már a tagság volt a feltétele az otthonnak, nem tehetett mást: aláírt, vállalva látatlanban is az előre nem látható terheket. Mert terhekkel számolnia kell annak, aki lakásszövetkezeti tag lesz. A megalakuláskor a belépőknek úgynevezett „Engedményezési nyilatkozatot” kell adniuk, amely dokumentum arra szolgál, hogy biztosítsa a tagra háruló pénzbeli kötelezettségek behajtását. A tagság egy része nem viselkedett másképpen a szövetkezetek alapításakor, mint ahogyan viselkednie kell annak, akinek csak a lakás fontos. Megtagadta a nyilatkozat aláírását.A nemleges választ hallván senki se tehetett semmit. A vezetőségnek csak a meggyőzés joga adatott meg, ez pedig a nem különösen makacs embereknél is édeskevés. És, ha aláírt a lakáshoz jutott, többnyire abban se volt köszönet, hiszen fizetni már nem volt hajlandó. A jog pedig, amely életre keltette a formát, csak nehézkesen mozdul. A fizetés megtagadásakor ugyanis a szövetkezet vezetősége csak a bírósághoz fordulhat. Végrehajtást kér, ami lehet eredményes vagy eredménytelen, ám mindenképpen hosszadalmas folyamat. Alapszabály nincs vagyhiányos, a kötelezettségek teljesítése sem megy simán. A szövetkezetek mégis léteznek. Sőt. Számuk egyre növekszik. A növekedésnek az az egyik oka, hogy némelyik lakótelepen jóformán valamennyi ház egy-egy külön szövetkezet. A megoldás kézenfekvő lenne. Ilyen esetben az egyesülés lehet a kivezető út, aminek persze — a témáról szólva nem meglepetés — akadályai vannak. A leglényegesebb, hogy még a társulásra leginkább hajlamosak sem ismerik a módját az egyesülésnek; a tagságnak tudomása sincs róla, hogy a közgyűlés minden különösebb teketória nélkül dönthet ebben a számukra fontos kérdésben. Hogy a többől egy legyen, korántsem azért fontos, hogy ne a szétaprózódás legyen a jellemző erre a formára. A szövetkezetek gazdálkodnak, s ez a ténykedés sok helyütt azért nem jellemezhető a minőség szócskával, mert nagyságuk igencsak behatárolja az anyagi erőforrásokat. Az egyesülés lehetővé tenné hozzáértő, megfelelő felkészültségű szakemberek alkalmazását, s egy esetleges gondnokság, javító-karbantartó műhely léte a leglényegesebbet is szolgálná: a lakást. A javítás, a karbantartás egyébként sem egyszerű dolog a szövetkezeti formában otthont nyújtó házaknál. A szolgáltatásra hivatott gazdasági szervezetek ugyanis vonakodnak a munka elvállalásától. Nekik a lakossági szolgáltatás az előnyös, mert az ott érvényesülő kedvezmények nem terjednek ki a szövetkezeti formára. A kiskapu persze ezúttal is megtaláltatik. A közös helyiségekben elkerülhetetlen munkákat a lakók, a szövetkezeti tagok szétbontják kisebb tételekre, magyarán: felosztják egymás között, s névre szólóan rendelik meg a munkát. A kivitelezők így már nem ódzkodnak elvállalni a karbantartást, a javítást, hiszen lakossági szolgáltatásként számolhatják el azt. Nincsenek könnyű helyzetben tehát a lakásszövetkezetek. Még az se mozdítja előre a szekerüket, hogy van érdekvédelmi szervezetük is. Ez a fórum ugyanis — szakemberhiány miatt — képtelen rá, hogy megfeleljen a szövetkezetek diktálta elvárásoknak. Már azokénak, akiknek van egyáltalán. Mert a lakásszövetkezetek közül sokan nem tagjai az érdekvédelmi céllal alakult szervezetnek. Egyrészt mert ismeretlen előttük ez a lehetőség, másrészt pedig takarékoskodnak. A lakásszövetkezetek korántsem azért alakultak, mert a tagságnak régi álma volt ez a forma. A résztvevők egyszerűen nem tehettek mást. Ez a keret jutott nekik, hogy a lakáshoz jussanak. Otthonhoz. És a forma lehetőségeit kihasználva inkább egyenként igyekeznek érvényesülni. Lakóként és nem tagként. Hogy ez mennyire jogosult, s menynyire nem, az már másutt döntendő el. Ami innen is megállapítható, az a valósághoz igazodó egyértelmű szabályozás sürgető szükségessége. Malonyai Péter Befejeződött a prágai tanácskozás Fontos döntéseket hozott a KGST ülésszaka A külpolitikai helyzet AZ OLASZ FŐVÁROS VENDÉGE Carter elnök, aki Brze- Azinski nemzetbiztonsági főtanácsadó, Muskie külügyminiszter, Duncan energiaügyi, valamint Miller pénzügyminiszter társaságában érkezett Rómába. A Fehér Ház vezetője Pertini államfővel és Cossiga miniszterelnökkel tanácskozik a nyugati szövetségesek közötti érdekellentétek áthidalásának a lehetőségéről, valamint a NATO katonai és politikai helyzetének a megszilárdításáról. Az olasz polgári sajtó a nemzetközi politikai élet kiemelkedő fontosságú eseményeként ír a látogatásról, valamint a hetek június 22—23-i velencei megbeszéléseiről. Az 1l Tempo cikkírója, Roberto Gaja — az olasz külügyminisztérium volt főtitkára, egykori washingtoni nagykövet — szerint Carter és itáliai tárgyalópartnerei egyebek között megvizsgálják a Földközi-tenger menti országok helyzetét is a világesemények tükrében. Gaia „természetesnek” tartja a két ország barátságát és „egyezőnek” az érdekeiket. A szocialista párti Avanti viszont azt tekinti lényegesnek, hogy miként léphet tovább Nyugat-Európa saját önálló útján követve az érdekeit, de úgy, hogy továbbra is szolidáris maradjon Washingtonnal, s ne vonja kétségbe a nyugati szövetségi rendszer összetartását A lap egyben rávilágít azokra az Egyesült Államokétól különböző megfontolásokra, amelyek ezt a térséget a közel-keleti kőolajhoz és az enyhüléshez is kapcsolják. A La Repubblica római amerikai diplomáciai forrásokra hivatkozva kifejti: az amerikai elnök és Brzezinski arra számít hogy teljes támogatást kaphat valamennyi fontos nemzetközi kérdésben. Washington és nyugati szövetségeseinek a kapcsolatára utal az a Bonnból érkezett — csak a tény közlésére szorítkozó — hír, miszerint Schmidt nyugatnémet kancellár válaszolt Carter elnöknek arra a levelére, amelyben — a feltételezések szerint — a Fehér Ház vezetője figyelmeztette őt moszkvai útja előtt. Az intelmek, amelyeket a Szem című hetilap ismerni vél, arra vonatkoztak, hogy Schmidt a szovjet fővárosban ragaszkodjék az észak-atlanti szövetség új típusú atomrakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntéséhez. A SZOVJET—IRÁNI KAPCSOLATOK fejlődését célzatosan lassítani igyekvő tényezőket foglalja össze a Pravdában Jurij Komyilov, ismert hírelemző. Úgy véli és ezt bizonyítja is, hogy Washington Irán-ellenes cselekedeteit egyfajta „propagandabiztosítással” támasztja alá. Ennek lényege: „a Szovjetunió irányából fenyegető veszély” hangoztatásával igazolni, hogy az Egyesült Államoknak „joga van saját és a NATO-országok életbevágó érdekeinek a védelmére”. Kornyilov megjegyzi, hogy mintegy a sors iróniájaként Ghotbzadeh nyilatkozataiban többször szót ejt az iráni forradalom elleni állítólagos „szovjet cselszövésekről”, s ezzel tulajdonképpen az amerikai rágalmakat ismétli. Mi ennek a célja? — teszi fel a kérdést a Pravda szemleírója. Lehetséges, hogy a választ az iráni külügyminiszternek azon kijelentéseiben kell keresnünk, amelyek szerint bizonyos teheráni körök „olyan táborok létrehozását tervezik, amilyeneket Pakisztánban állítottak fel a lázadók számára”, azaz az afganisztáni belügyekbe történő beavatkozás céljaira. A szovjetellenes híresztelések nyilvánvalóan nem szolgálják sem Teherán, sem az iráni forradalom érdekeit, csak azokét, akik a régi idők visszatérése után áhítoznak, amikor az ország sorsáról külső erők határoztak — hangsúlyozza a szerző. Plenáris zárómegbeszélés a Cernin-palotában Prágából jelenti az MTI. Prágában csütörtökön délelőtt megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXIV. ülésszakának utolsó plenáris munkaülését Ezen a résztvevők — köztük a Lázár György miniszterelnök vezette magyar küldöttség — megtárgyalták és jóváhagyták a tervezett záróokmányokat, az ülésszak határozatát és a prágai tanácskozásról kiadandó részletes közlemény szövegét A XXXIV. ülésszak csütörtök délelőtti plenáris tanácskozása után megtartotta esedékes, 96. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. Ezen részt vettek a tagállamok állandó KGST-képviselői, továbbá Jugoszlávia képviselője. A testület megbeszélte a prágai ülésszak határozatát és intézkedéseket fogadott el annak eredményes megvalósítására. Jóváhagyta továbbá az KGST titkárságának tavalyi költségvetési zárszámadását. Az ülésen a Végrehajtó Bizottság elnöki tisztségét Andrej Lukanov bolgár miniszterelnök-helyettes vette át, akinek hazájában a KGST következő, XXXV. ülésszaka lezajlik majd. ■ Ugyancsak ülést tartott a prágai KGST-ülésszak színhelyén a szervezet tervezési együttműködési bizottsága a tíz tagállam és Jugoszlávia képviselőjének részvételével. Elnökének, Nyikolaj Bajbakov szovjet miniszterelnök-helyettesnek vezetésével a bizottság intézkedéseket dolgozott ki a XXXIV. KGST-ülésszak határozatának végrehajtására, továbbá megtárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek a tagállamok következő ötéves népgazdasági terveinek egyeztetésére irányuló munka befejezésével és a hosszú távú együttműködési célprogramok gyorsabb megvalósításával függnek össze. A résztvevők megvitatták annak a megállapodásnak tervezetét, amely a kubai mezőgazdaságnak és a citrusfélék kubai ipari feldolgozásának fejlesztésében való együttműködésre vonatkozik, foglalkoztak továbbá a szovjetunióbeli vasércüzemek építésében való együttműködés és ezzel kapcsolatban az érdekelt államokba történő szovjet vasércszállítások kérdéseivel. A KGST XXXIV. ülésszakának délután megtartott záróülésén a tagállamok és Jugoszlávia képviselői aláírták a prágai ülésszak jegyzőkönyvét és azt a megállapodást, amely a korszerű számítástechnikai eszközök kifejlesztésében és gyártásában való nemzetközi szakosításról és kooperációról szól. Az ülésszakon részt vett államok illetékes képviselői szintén a záróülésen írták alá a KGST-tagállamoknak a kőolaj hatékony felhasználásába és feldolgozásában való együttműködésére vonatkozó keret-megállapodást, a kubai műszaki és tudományos fejlődés meggyorsításáról kötött együttműködési keret-megállapodásukat, valamint a KGST Végrehajtó Bizottságának 96. és a tervezési együttműködési bizottság 23. üléséről készített jegyzőkönyvet Az okmányok aláírása után a vendéglátó ország küldöttségének vezetője, Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök záróbeszéde hangzott el, majd Sztanko Todorov bolgár kormányfő emelkedett szólásra. A küldöttségek nevében köszönetet mondott a csehszlovák párt- és állami vezetésnek az ülésszak részére teremtett kedvező munkakörülményekért, és kifejezte meggyőződését, hogy a jövőre Szófiában megrendezendő XXXV. jubileumi KGST-ülésszak is eredményesen fogja szolgálni a tagállamok és az egész szocialista közösség gazdasági fejlődését. Este a CSKP Központi Bizottsága, Csehszlovákia köztársasági elnöke és az ország szövetségi kormánya a prágai vár spanyol termében fogadást adott az ülésszak résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök és Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságánaktagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondott pohárköszöntőt Közlemény az együttműködés fejlesztéséről Prágából jelenti az MTI. 1980. június 17. és 19. között a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában, Prágában megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának soron levő, XXXIV. ülésszakát. Az ülésszak munkájában részt vettek a KGST-tagállamok küldöttségei, amelyeket Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke, Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Edward Babiuch, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Zsambin Batmond, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke, Ilie Verdet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke és Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke vezetett. A KGST és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormánya közötti megállapodás értelmében az ülésszakon részt vett a JSZSZK küldöttsége Braniszlav Ikonicsnak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének vezetésével. Az ülésszak munkájában meghívottként részt vett az Angolai Népi Köztársaság képviseletében Lopo do Nascimento, az MPLA Munkapárt KB tagja, külkereskedelmi miniszter; az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság képviseletében Szultán Ali Kestmand, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt PB tagja, miniszterelnök-helyettes, tervezési miniszter; a Jemeni NDK képviseletében dr. Faradzs Ghanem tervezési miniszter; a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság képviseletében Khambu Sumis, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB tagja, a munkabizottság elnöke, a Mozambiki Népi Köztársaság képviseletében Marcelino dos Santos, a FRELIMO Párt KB gazdaságpolitikai titkára, valamint Etiópia képviseletében Tekola Dehene, a központi tervezés és fejlesztés forradalmi mozgalma legfelső tanácsa titkárának a helyettese által vezetett küldöttség. A tanács ülésszakán részt vett a KGST tervezési együttműködési bizottságának elnöke, részt vettek továbbá a KGST állandó bizottságainak és egyéb szerveinek, valamint a szocialista országok nemzetközi gazdasági szervezeteinek képviselői. Az ülésszakon elnökölt Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetője, a CSSZSZK kormányának elnöke. A résztvevők meghallgatták Rudolf Rohliceknek, a KGST Végrehajtó Bizottsága elnökének beszámolóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a tanács XXXIII. és XXXIV. ülésszaka között végzett tevékenységéről és a KGST-tagállamok közötti sokoldalú együttműködés szervezetének és a tanács tevékenységének továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek gyakorlati megvalósításáról; Nyikolaj Bajbakovnak, a KGST tervezési együttműködési bizottsága elnökének beszámolóját a KGST-tagállamok 1981—1985. évi népgazdasági tervei koordinálásának, továbbá a hosszú távú együttműködési célprogramok teljesítésének helyzetéről és a terület további feladatairól. Nyikolaj Faggyejennek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkárának beszámolóját a tanács következő, XXXV. ülésszakának összehívásával kapcsolatos kérdésekről. Történelmi események Az ülésszak olyan időszakban ült össze, amikor a KGST- tagállamok befejezik 1976— 1980. évi társadalmi-gazdasági fejlesztési ötéves terveik teljesítését. Több országban megtartották a kommunista és munkáspártok kongresszusait, amelyek kijelölték a társadalmi-gazdasági fejlesztés fő irányait a következő öt évre és ennél hosszabb távra, a többi országban pedig tevékenyen készülnek a pártkongresszusok megtartására, és meghatározzák a szocializmus és a kommunizmus építésének további feladatait. A KGST XXXIII. ülésszaka óta eltelt időszakot fontos történelmi események tették nevezetessé. Az ülésszakon megállapították, hogy a Varsói Szerződés aláírása óta eltelt 25 év során e védelmi szövetség részvevő országai a többi országgal, minden békeszerető erővel együttműködve határozottan és hatékonyan oldják meg az olyan létfontosságú feladatokat, mint az, hogy ne engedjenek háborút kitörni Európában, sokoldalúan elősegítsék a béke megszilárdítását, a nemzetközi feszültség enyhítését, az államok közötti egyenjogú, békés együttműködés fejlesztését Az ülésszak hangsúlyozta a Varsói Szerződés tagállamai által 1980. május 15-én elfogadott nyilatkozat és felhívás fontosságát, amelyek széles körű akcióprogramot foglalnak magukban a béke és a népek közötti együttműködés megszig