Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

8 Ma® Nemzet Spinysí nyirfelhőkkel . Az eget kémlelik mostanában a spanyolok, de nem az időjárás miatt. A verőfény ugyanolyan, mint máskor, s ha nem is úgy, amint reklámozzák, hogy égész évben, de háromszáz-valahány napban most is barníthatnák magukat a turisták. A tengerparti üdülőközpontok, a szállodák, a vendéglők föl is készültek e modernkori népvándorlásra Az előszezon azonban vészes jeleket mutat: a chartergépek elkerülik a spanyol légteret, a nagy utazási irodáknál kevesebb helyet foglalnak, les kevesebb a dolguk a határátkelőhelyek hivatalnokainak is. Mintha nem volna eléggé vonzó napjainkban az Ibériai-félsziget, s a spanyolok ettől gondterheltek. Mi lesz ebben az évben, s ha igaz az előzetes számítás, hogy minden hetedik napimádó Nyugat-Európából más égtájakon keres — ha módja van rá — felüdülést. Mert a távolmaradás egyik oka az, hogy a nyugatiaknak megdrágult a számukra mindeddig olcsó mediterrán nyár. S ha ehhez hozzá számítanánk még a benzinárak emelkedését, s ezáltal a hatvanas, hetvenes évek nagy turistahullámának az elapadását is, majdnem teljes lenne a magyarázat. A spanyol turizmus hanyatlásának azonban van még egy oka, s ez magán az Ibérián található meg. A bajt ugyanis, amely egyenlő, az exportbevételek hozzávetőlegesen negyven százalékának az elvesztésével — ennyit könyvelhettek el évente a turizmusból —, a spanyol belső viszonyok idézték elő. A jelentős összegek kiesése viszont sújtani fogja a gazdaságot, amelynek a máris érezhető visszaesése okozta a föntebb említett bajt — ez a huszonkettes csapda, spanyol módra. Kimenekülni ebből is csak jelképesen és keveseknek lehet. Néhányan meg is kísérlik. Az elmúlt évben szaporodott a kivándorlók száma, s az útirányuk többnyire Latin- Amerika. A gondokat persze általánosan nem ez oldja meg, a spanyoloknak azonban nincs ■határozott elképzelésük a változtatás mikéntjéről. A bizonytalanság a biztos itt is, s a nyugati turistákat szintén ez riasztja el. A mindennapossá vált terrorizmus első helyen. A robbantások, a halálos merényletek szinte szokványos híre nem jó meghívó akárcsak néhány napra vagy hétre sem, de az utazók kedvét elveszi a spanyol nyártól a folytonos munkabeszüntetés is. Ha nem a taxisok sztrájkolnak, akkor a vasúti dolgozók vagy a repülőtéri irányítók, a vendéglősök vagy a malmok állnak le, s az sem kizárt, hogy a rendőrök akasztják néhány napra szögre a gomibotjukat. Elégedetlenség Roppant szám kerekedett ki a tavalyi elégedetlenségi megnyilvánulásokból: 171 millió munkaóra ment veszendőbe. A dolgozók jogosan követeltek magasabb béreket, kedvezőbb feltételeket, de a termelés és egészében a társadalmi élet ütemének ilyen méretű megbontása visszahatott a megélhetésre is. A korábbi viszonylag kedvező ipari fejlődés utáni hanyatlást ugyan sikerült megállítani, a három évvel ezelőtti csaknem huszonöt százalékos inflációt csaknem a felére csökkenteni. Ez a művelet azonban áldozattal jár, s azt a dolgozóknak kellene vállalniuk. A visszafogottabb termelés és a mérsékeltebb beruházás munkaerőfelesleget teremtett, hozzávetőlegesen másfél millióan kerültek az utcára. Az alkalmazottak tíz, tizenhárom százaléka. A honi kenyérkereset nélkül maradottak mellett munkát követelnek az úgynevezett tengerentúliak, a külföldről hazatelepülők is, akiknek valamelyik nyugat-európai országban telt ki az évük. Madridban számolnak még az iskolákból kikerülőkkel is, akik állás nélkül csellengésre kényszerülnek. S valójában ők válnak a terrorizmus „médiumává”. Az ibériai országban sok a patai: a népesség negyvenhárom százalékát sorolják a huszonévesekhez, akiknek jószerével történelem a tegnapelőtti esemény is, ők a mából indulnak ki, most szeretnének jobban élni. A manipulálhatóságuk ebben rejlik, s a jobbra húzó erők ezt használják ki. A kékruhások terrorcsapatait ezért könnyű mozgósítaniuk kegyetlen akcióikhoz, amelyeknek célpontja a baloldal, a szeparatizmusért harcoló szervezetek, egészében, azonban a központi vezetésű Suarez kabinetje, amely pedig a kényszerű intézkedésekben elment addig, amíg azt következmények nélkül megtehette. Májusban ennek ellenére újabb engedményre szorították a miniszterelnököt. Hosszas huzavona után Suarez módosított a kormányán, s ha nem is volt jelentős ez a változtatás, az ellenzék legjelentősebb tábora, a szocialisták abban egyértelmű jobbratolódást láttak. A bizalmatlanságukat ez csak fokozta, s a nagy rivális, Felipe González időszerűnek tartotta a kormány munkája fölötti parlamenti szavazást. Híresztelések A bukástól a pártképviseleti arányok megmentették Suárezt, de az indítvány napirendre kerülése is figyelmeztető: nem folytathatja tovább azt a politikát, amelyet ma már vitat a nagytőke is, s nem támogat a hadsereg, legalábbis nem egyértelműen — bizonyította ezt a Galaxia kávéházban kitervelt sikertelen puccskísérlet, s az, hogy ismételten fölröppennek híresztelések egy esetleges katonai hatalomátvételről. A helyzetet jól ismerők ugyan kizárják annak valóságos lehetőségét, főleg a hadsereg hierarchikus összetételére, s végső soron a király iránti lojalitására hivatkozva, de a régi tábornokokat is fokozatosan fölváltja a fiatalabb nemzedék, s az ő értékítéletük már más. A katonaság nyílt föllépésétől mindezeken túl egyelőre megóvja Spanyolországot a diktaturizmus közeli emléke, é s józanabbmegfontolásra készteti még" a hárciasabbakat is, hogy a Földközi-tenger e részével is számol a NATO. A nyugat-európai közeledésnek meg része a megbízhatóság is. Suárez ellenzékének érvelésében amúgy is nagy teret kap ez az irányvétel, vitatva annak idő- és célszerűségét. A szociáldemokrata jellegű elveket valló González maga sem javasolna mást, mint a közös piaci csatlakozást, de a jelenlegi miniszterelnökkel szemben alkalmas hangulatkeltésre az, hogy ilyen feltételekkel felelőtlenség a kilencek szekeréhez kötni a spanyol „beteg lovat”. Az EGK-nak roszszul tűrt tehertételt jelentenek majd, a magasabb szintű elvárásoknak meg amúgy sem tudnak eleget tenni. Csupán a dolgozók helyzete romlik tovább, s az a máris tapasztalható láncreakciót erősíti, az elégedetlenséget növeli, végső soron pedig az ország szétzilálódásához vezethet. Az elszakadási igényekben és a baszk, akatalán, majd az andalúz önállóság megadásában egyébként is sokan a széthullás jelét vélik fölfedezni, s az eddigi erősebb központi irányítás meglazulását szintén Suárez hibájául róják föl. Figyelmeztetés Taktikai lépésnek és amolyan történelmi elégtételnek, s nem utolsóként a demokratizmus kifejeződésének szánta a miniszterelnök a tartományok önrendelkezésének engedélyezését, titkon remélve azt is, hogy az ok megszűnésével elülnek — mindenekelőtt Baszkföldön — a politikai csatáit, s megfékezhetik a többi között a baszk szeparatisták fegyveres szervezetének, az ETA-nak a tevékenységét, mivel az a terrorcselekményeivel erőszakos választ vált ki. Suárez terve nem sikerült, s a vele szembeni bizalom gyerj■tülése ezzel is magyarázható. A kérdéses tartományokban megtartott választásokon a kormánypárt szinte mindenütt kisebbségbe szorult. A győztes pártok így érvényesíthetik a függetlenségüket ezekben a spanyol gazdaság szempontjából igen fontos körzetekben, ahhoz azonban nincs meg a kellő erejük, hogy a kívánt rendet biztosítsák, vagy a velük továbbra is szembenállókat leszereljék. A széthullást és a széthúzást megakadályozandó figyelmeztetett Carillo, a kommunisták vezetője, hogy Spanyolország ne feltételezze valamiféle kétpárti forgórendszer megvalósulását. Sokkal több osztja meg történelmileg is Ibériát, semhogy ez sikerülhetne. Ezért csak az összefogás mentheti meg az országot a nagyobb katarzistól , vagy a jobboldal hatalomátvételétől. Az ellenségeskedés helyett a két legnagyobb pártnak, a Demokratikus Centrum Uniónak és a Spanyol Szocialista Munkáspártnak le kellene tennie a fegyvert, a vezetőiknek, Suáreznek és Gonzáleznek kezet kellene nyújtania. Egy ilyen szövetséget a kommunisták is támogatnának, mint a rendteremtés célszerű koalícióját. A szocialisták azonban arról sem akarnak hallani, hogy akárcsak az SKP-vel is közösen dolgozzanak. Az erők kiegyenlítődése miatt viszont a parlamenti csatározások csak amolyan iszapbirkózások, miközben leint az utcán önállósulnak az események. Zsigovits Edit Az időüzlet órasorsok BOLDOGAN sóhajtottak föl ötévvel ezelőtt az amerikai óragyártók. Az elektronika ugyanis meghódította ezt az iparágat is, a tengerentúlon pedig úgy érezték, hogy technológiai fölényükkel uralhatják majd a világpiacot. Stewart Carrrell, a Texas Instruments vezetője az általános vélekedéseket tükrözve így fogalmazott a Business Weeknek 1915-ben: „Nem vitás, hogy az elektronika jóvoltából az Egyesült Államok üzlete lesz az órakészítés.” A jóslat nem vált be, s a gazdasági hetilap most arról ír, hogy Japán megelőzött mindenkit. Svájc versenyezhet csupán vele, az amerikaik lemaradtak. Elszámították magukat az Egyesült Államokban. Nem gondoltak arra, hogy a vállalatok zöme nem tudja gyorsan befogadni az új ismereteket. Az elektronikát értő Texas Instruments a fogyasztókkal nem értett szót, hatalmas öszszegeket veszít. Az amerikai óriásvállalat, a Timax későn kezdett modernizálni, nem jött rá idejében, hogy a digitális „műszereké” a jövő. A világpiacon hirtelen nőtt meg a kereslet az újdonságok iránt, bár, rögvest olyan érzést kelt amelyek miniképernyőjükre folyamatosan számmal írják ki, mennyi is a pontos idő. A különleges példányok mással is büszkélkedhetnek, apró számológép helyezkedik el a csöppnyi display alatt, parányi ébresztő lapul az óratestben, s egy gombnyomásra megjelenik a „számlapon” a pinzus, vagy a hőmérséklet. Az iparágak sorát forradalmasító elektronika átrendezte az erőviszonyokat az óragyártásban is. A rugalmasan és hallatlanul ügyesen reagáló japánok e téren is meglelték a módját, hogyan győzzék le a legtekintélyesebb órásokat is. Öt esztendeje még Svájcé volt az elsőség, a japán és az amerikai termelés között alig észleltek különbséget. Ma már kemény küzdelem folyik a vezető szerepért, s a távol-keleti szigetország helyzete látszik kedvezőbbnek. AZ ÉRDEKES a fejleményekben az, hogy az amerikai technológiai fölény kihasználatlan maradt. Későn kezdtek alkalmazkodni, elhibázták a piackutatást, s az olcsó import ,a Távol-Keletről, Japánból és Hongkongból a vállalkozás feladására, majd beolvadásra kényszerített jó néhány céget. A fogyasztóknak azonban kellenek az új termékek. Az Egyesült Államokban jelenleg minden harmadik óra digitális. Az elemzők szerint 1990- ben a világpiacon értékesített karóráknak a kétharmada a képernyőjén mutatja majd az idő múlását. Az amerikai hatalmasságok éppen e lehetőségek miatt nem is igazán elkeseredettek. Az órapiac még csak most alakulgat — mondják —, s nem érzik reménytelennek a küzdelmet a világelsőségért. A Texas Instruments nemcsak órákat gyárt, hanem számítgépeket is, ért az integrált áramkörökhöz, s ennek az új technikának az alkalmazásával elvben utolérheti vetélytársait, főként a svájciakat, akik most kezdik felismerni, mily nagy népszerűségre is tettek szert az elektronikus órák. A TI persze idejekorán megneszelte az irányzatokat, de belső szervezési gondokkal bajlódott. Nem döntötték el, mit és hogyan dobjanak a piacra, milyen stratégiát kövessenek. A fogyasztók bizonytalanságát és fogékonyságát az új iránt is figyelembe véve azt kell elhatározniuk, hogy az elektronikában rejlő fantasztikus lehetőségeket miként kamatoztassák. Nyilván minél bonyolultabb a szerkezet, annál csábítóbb a vevőnek, de az ára esetleg riasztó lehet, így aztán a legegyszerűbb órától a legrafináltabbakig sokfélét kell kínálni. A Texas Instruments kezdetben az árak leszorítására, a riválisok meggyötrésére törekedett, voltaképpen nem is sikertelenül. Az első „primitív” digitális órát, amely gombnyomásra mutatta az időt, a kis képernyőjén feltűnő piros számokkal, 1976-ban dobta a piacra húsz dollárért, majd rövidesen a felére csökkentette az árat. AZ ÚJ CSODÁRA milliók vetették rá magukat, hogy aztán kiábrándultan hajítsák a szemétbe. Nem szervezték meg jól a javítószolgálatot, s erős napsütésben a számokat el sem lehetett olvasni. Megjelentek hát az első folyékony kristállyal működő órák, amelyek állandóan jelzik az időt. Nem tudták azonban tömegesen gyártani az újfajta display-t és a félvezetőket. Persze az elektronika rendkívül gyorsan fejlődik, korunk tudományos-technikai forradalmának a mozgatórugója. S ahogy elhárultak az akadályok a futószalagszerű termelés elől, föltűntek a valóban különleges darabok, kalkulátorral, ébresztővel, telefonszám-rögzítővel, stopperrel és még nyilván sorolhatnánk a vásárlókat elbűvölő, varázslatosnak tetsző dolgokat. Varázslatról persze szó sincs. A lényeg az óraiparban is az, hogy ki győzi pénzzel a beruházásokat és a kutatáséit, s kinek sikerül belelátnia a fogyasztók lelkébe, megsejteni, mit is kívánnak az emberek. Olyasmit kell gyártani, ami alighogy megjelenik a ragyogó üzletek kirakataia vevőben, mintha mindig is ilyen órára vágyott volna. A TI példáját követi most a Trirex is, hatalmas összegeket fektet be az elektronikus digitális órákba. De közben megtanulták másutt is az elektronika tudományát. A külföldi szaktudást átvevő és továbbfejlesztő Japánnak különösen kedvez napjaink ipari forradalma. Olcsó, szorgalmas és kézügyességéről híres munkaerejére támaszkodva minden olyan iparágban az elsők közé veresedte magát, ahol az elektronikával sikereket lehet elérni. S ezek a területek a legmodernebb ágazatoknak számítanak, így aztán a szigetország gazdaságának nem kell attól félnie, hogy veszít a fejlett tőkés államok csatájában, vagy roszszul alkalmazkodik az új követelményekhez. Az óragyártás csupán jelzi az általános japán előretörést, hiszen az óraipar csupán része a japán gazdaságnak, s nyilván nem a legfontosabb tényezője. De ebben is világelsők. HÁROM HÍRESSÉG verseng egymással, s persze a külföldi cégekkel a szigetországban. A Seikót kínáló Hattori, a Citizen és a Casio. A világtermelésből mind nagyobb hányadot szakítanak ki maguknak, s közben ők is engednek az árakból. A Casio kezdte az árháborút, a többiek követték. A komputereket is gyártó Casio az idén már tizenötmillió órát árulhat, beruházásai nyomán megkétszerezte a termelését. Csökkent persze az egy órára jutó haszon, de az eladott mennyiség növekedése miatt a vállalati nyereség emelkedik. A japánok úgy vélik, hogy az órapiacon sajátos irányzat kezd kialakulni. A közepes árú órák helyett az olcsót vagy a drágát keresik. Aki valóban értékes órát akar venni, az vásárolhat japánt vagy amerikait természetesen, de semmi esetre sem hongkongit. A koronagyarmaton ugyanis tömegesen gyártják az olcsó digitális órákat. Az integrált áramkörök külföldről, Japánból és az Egyesült Államokból érkeznek, s itt szerelik össze a karórákat. Ezeket már hét-nyolc dollárért is meg lehet kapni. Hongkong csupán tavaly 73 millió órát exportált, ebből 43 millió digitális volt. A munkaerő szakképzett, de nincs belőle elegendő. Ezért néhány vállalkozó átment Kínába és összeszerelő üzemeket építtetett. S minő ellentmondás: Hongkong az egyik legnagyobb piaca a drága svájci óráknak. Az emberek hisznek a márkában s a hírnévben. S aki befektetni szeretné a pénzét, s az órában ékszert is lát, svájci órát vesz. Nem törődik azzal, hogy az órapiac hajdanvolt egyeduralkodója nem kezdett el idejében foglalkozni a digitális órákkal. A tudás persze nem hiányzott, de úgy gondolták, hogy az elektronikus óra nem lesz igazi siker. A svájciak már 1967-ben előállították az első kvarc analóg órát.Most ismét áttöréssel próbálkoznak ,a technológia frontján, de mind a drága munkaerő, mind a frank árfolyama az értékes órák gyártására kényszeríti őket Nem jutott csődbe értelemszerűen a svájci óraipar, a világ azonban átalakult körülötte. Alkalmazkodnak, változnak a legjobbak is. Az elektronika mind több iparágat hódít meg, s készteti harcra a hagyományost az újjal, mozdítja elő az életmódok lassú reformját is. A lényeg persze ugyanaz marad, hiszen órára mindig és mindenkinek szüksége van. Ezért jó üzlet Beke Miklós A NYUGATI INFLÁCIÓ ÉS A TÖBB ADÓBEVÉTEL SÁRKÁNYA Érdekességek A NAGYVILÁGBÓL Pórult járt a texasi San Antonio állatkertje az újonnan vásárolt darumadárral. Melankolikus lett, nem fogadta el három éven át a hím udvarlását. Aztán az egyik ornitológus a darvak násztáncát járta el a tojó előtt, amely rögtön kedvesebb lett a párjához, sőt azóta inkubátorba került az első darutolás. (International Herald Tribüne) Keresi a nyugatnémet környezetvédelmi minisztérium, hogy melyik város a legszívélyesebb a kerékpárosokhoz. A jelentkezőknek olyan bicikliútvonalat kell biztosítaniuk, amelyeken egyetlen gépi jármű sem veszélyezteti a karikázók biztonságát. Eddig 125 jelölt pályázta meg a kerékpárosok városa címet. (Die Welt) Az angol rendőrség központi nyilvántartójának a komputereit az alvilág is felhasználhatja a maga javára Ez derült ki egy esetből, amidőn csalárd módon magánszemélyek a maguk céljaira adatokat loptak a Scotland Yard szigorúan titkos tekercseiről. Ahhoz, hogy ezt a műveletet végrehajthassák, semmi egyébre nincs szükség, mint egy 200 fontért kapható kis számológépre, egy hordozható televízióra, és néhány olcsó elektronikai alkatú részre. (News of the World) Egy hatmilliós alaptőkéjű nyugatnémet kutatóintézet hozzálátott az emberi méltóság összetevőinek számszerű kimutatásához. Megállapította, hogy a minimális létfenntartás havonta tizennégy font és negyven gramm kenyér, 850 gramm burgonya és tizennyolc gramm zöldfőzelék. Minden kiadást összevéve 309 márka az a segélyösszeg, amit egy nyomorgónak kapnia kell. Egyesek szerint ha netán kevesebb efféle kutatótársaság működne az NSZK-ban, az is tizenegy speciális bizottsággal és száz dolgozóval, talán könynyebben jutna kenyér és főzelék a nehéz körülmények között élő idős emberek étlapjára. (Der Spiegel) . Az importált szeszes italok mind népszerűbbek az NSZK- ban. A fogyasztásra kerülő alkoholnak mintegy negyed- része külföldi eredetű. Csak tavaly óta tizenegy százalékkal emelkedett behozataluk. (Die Tat) Mentsük meg a firmini Szent Péter-templomot. Ez volt Le Corbusier utolsó terve, s a halála után 15 évvel sem készült még el. Mégy négymillió frank kellene a befejezéséhez, és ezért most társadalmi gyűjtést indítottak. (Architecture) (herczeg) A film világáról, a világ filmjeiről tudósít a FILMVILÁG A legfrissebb szám tartalmából: Asszony a felvevőgéppel: Larisza Sepitsko Erosz a japán bíróság előtt Volt egyszer egy film: az Úttörők Isten, Haza, Tekintély — portugál filmekről Eizenstein és az Üvegház Sven Nykvist a televízióról V ,i s á r n ;> p, 1980. június 1< A cecelégy elleni harc még mindig sok gondot okoz Afrikában. A földrész egyharmadán ez az álomkórt terjesztő élősdi lehetetlenné teszi a szarvasmarha-tenyésztést. A FAO megállapította, hogy még mindig nem találtak ki jobb szert ellene a rovarirtó fajoknál, amelyek viszont hosszabb használat esetén tönkreteszik a környezet növényvilágát is. (Le Matin)