Magyar Nemzet, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

1­ 3lólj fel a jövő évezrednek Egy történeti tárgyú ta­nulmány állapította meg nemrég, hogy míg az ötve­nes években a szépirodalom nyelvén fejeztük ki magun­kat és világunkat, a hatva­nos évek „ábécé”-je a filo­zófia, a hetvenes évtizedé pedig a gazdaság volt. A tanulmányt szerző történész inkább jelzésnek, mint be­ható jellemzésnek szánta megállapítását, amely még­is találó. Az ilyen karakte­­risztikumok azonban csak egy bizonyos időszak letelte után derülnek ki, noha már közben is sok mindent tu­dunk, vagy legalábbis sej­tünk például valamely évti­zed „védjegyeiről. A ten­denciák még nem jelente­nek tartalmat, és még azt is hozzátehetnénk, hogy nem is oly könnyű eldönteni, mi­kor is zárul le egy évtized. A naptár nem mindig pon­tos útmutató. Éppen nem csoda hát, hogy a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökségi közoktatási bizottsága a táv­lati műveltség tartalmát jellemezve kifejezetten óva­tosan fogalmaz. Állásfogla­lását a Kossuth Kiadó gon­dozásában, most napvilágot látott kötet tartalmazza nyolc egyéb tanulmánnyal egyetemben. Nem arról be­szél, hogy milyen lesz az ál­talános műveltség az or­szágban, de igazából még arról sem, hogy milyennek kell lennie. Inkább a lehető­ségeket rögzíti, azokat a „trendeket”, amelyek ugyan (az eddigi fejlődés, a mai eredmények és problémák vizsgáztatása alapján) szük­­ségszerűek, ám tudnivaló, a szükségszerűség még nem jelent automatizmust. Mind oktatási rendszerünk, mind a társadalom immár nem je­lentéktelen része ráébredt arra, hogy az anyanyelvet valóban megtanítani — pontosabban: megtanulni — halaszthatatlan feladat, mert különben egyszerűen nem fogunk tudni érintkezni és szót érteni egymással, de az már más kérdés, hogy mire jutunk e téren az évtized­ végére. Lehet, hogy többre, mint akár a legoptimistább szakemberek elképzelik, le­het azonban, hogy különbö­ző váratlan nehézségeink tá­madnak majd és miattuk a kívánatosnál is kevesebbre. A lényeges viszont mégis az, amit mind a bizottsági állásfoglalás, mind Szépe György a kötetben szereplő tanulmányban (A nyelvi és kommunikációs nevelés fej­lesztése) lerögzít, hogy tud­niillik már az óvodában kell kezdeni a nyelv elsajá­títását, de a kifejezőképes­ség fejlesztését nem lehet abbahagyni az iskola elvég­zése után sem. „A tudomá­nyos nyelvészet bizonyos alapvető ismeretének, ele­meinek megtanítása nélkül — figyelmeztet Szépe György — nem lehet meg­valósítani­ magasabb szinten a tudatos nyelvhasználatot.” Nem azt követeli, hogy „áll­junk rá a témára”, sőt jelzi azt is, hogy ha más „terü­letek ’,’-ről vonnának el szel­lemi kapacitást, akkor sem biztos, hogy meggyorsíthat­nánk a tudatos nyelvhasz­nálat (kanyargós) folyama­tát. A távlati műveltségkép­hez, annak megközelítésé­hez hozzátartozik azonban, hogy a szakember elmond­ja azt a különben immár nemzetközi fórumokon is ,,szentesí­tődött” észrevéte­lét: közüggyé kell válnia a grammatikának (és mind­annak, ami ebbe „belefér”), ha azt akarjuk, hogy az anyanyelv is közügy legyen. Lehet, hogy éppen a kom­munikáció lesz a nyolcvanas évek „vezérszava”? Ilyes­fajta jóslatokba — utaltunk már erre — kár bocsátkoz­ni. De talán nem egészen véletlen, hogy például Ná­dori László — aki kitűnő ta­nulmányban jelzi a hagyo­mányos értelemben vett „testnevelés”-nél többet je­lentő „szomatikus nevelés” holnapi lehetőségeit és fel­adatait — többek között ar­ra mutat rá, hogy a moz­gáskultúra szorosan össze­függ a nyelvi — ha úgy tet­szik, kommunikációs — ne­veléssel. A tág értelmezésű grammatika ugyanis arra tanítja — tanítt­atj­a — meg a kisgyereket is, hogy mit üzenünk egymásnak én, te és ő, mozdulatainkkal is. A mozgás fejlődésével nem­csak esztétikai öröm jár — járhat — együtt, hanem szellemi szabatosság is. Ná­dori nem tartja elégséges­nek, hogy 15—16 éves fiuk és leányok erőnlétét sok mozgásos testnevelési­­órák­kal, vagy akár tanórán kí­vüli sportalkalmak kínála­tával növeljük­ „Nemcsak futásról, hosszan tartó fu­tóedzésekről van szó, hanem elsősorban óratervezési és metodikai, szervezési kérdé­sekről. Mindez pedig össze­függ az egyéni, a képessé­gek szerinti fejlesztés elvé­nek érvényesülésével is.” A legfiatalabb nemzedék egy részének gyenge fizikai adottságai is kikényszerítik, hogy korszerűen értelmez­zük az igényeknek, és fogal­maknak azt a birodalmát, ami a szocialista műveltség. Hogy milyenek lesznek a magyar kamaszok 1989- ben? Majd elválik. Ami bi­zonyos, az az, hogy nem­csak az iskolai testnevelés­nek és nem is csak a sport­életnek, hanem az egész — komplex — közművelődés­nek kell fejlődnie, ha azt akarjuk, tíz év múlva, az akkori tizenévesek testileg és szellemileg (ez a kettő szer­vesebben kapcsolódik egy­máshoz, mint azt akárcsak tegnap is gondoltuk!) egész­ségesek legyenek. Műveltségkép az ezred­fordulón. Ez a címe annak a kötetnek, amelyben a már idézett Állásfoglalás és a hi­vatkozott írások napvilágot láttak. A kötet azonban nem jóslások gyűjteménye, ha­nem program. Program a ma iskolája, ismeretterjesztése és kutatói számára- S e program lényegét — Szub­jektív előszavá­ban — Szentágothai János foglalja össze. Szerinte az egyolda­lúság — és a régi beidegzé­sekben való megnyugvás — túlhaladott álláspont, hiszen „a jövő évezred máris aj­tónkon kopogtató, hatalmas kihívásának csak újszerű megközelítéssel és megoldá­sokkal tudunk megfelelni.” Antal Gábor « (_ r^ £ ' ■ . lWa/1T ______________________________________________ | A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA® Moszkvában megkezdődtek Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt tárgyalásai A külpolitikai helyzet­­ A SZOVJET FŐVÁROSBA érkezett Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminisz­ter. Mint a Pravda megjegyezte, abban a reményben üdvözlik Moszkvában a két magas rangú politikust, hogy a látogatásuk hozzájárul a két ország kapcsolatainak a további fejlődéséhez, s ilyen módon a javára válik mindkét népnek, valamint az európai béke és enyhülés ügyének. A tárgyalások megkezdése előtt szovjet részről hangsúlyozták, hogy Schmidt és Genscher személyében olyan állam vezetői lesznek a vendégei Moszk­vának, amely vitathatatlanul vezető szerepet játszik Nyugat- Európában , mind a politikában, mind a gazdaságban és ka­tonai tekintetben. Emellett viszont azt is kifejtették, hogy nem­­ helyeslik a NATO fegyverkezési programjának nyújtott nyugatnémet támogatást, valamint a bonni kancellár szemé­lyes szerepét a rakétatelepítési terv elfogadásában. A nyugatnémet­ lapok pártállásuktól függően írnak a moszk­vai párbeszéd lehetséges kérdéseiről, de abban valamennyien egyetértenek, hogy rendkívül fontos eseményről van szó. Első helyen a nemzetközi kérdésekkel, illetve az ezekkel összefüggő álláspontokkal — adott esetben véleménykülönbségekkel — foglalkoznak, de egybehangzóan kiemelik a kétoldalú, ezen belül is a gazdasági kapcsolatok jelentőségét A bonni kor­mányhoz közel álló General-Anzeiger hangsúlyozza: a nyugat­német politikusok rendkívül konstruktív tárgyalásokra számí­tanak. A lap hangoztatja, hogy bár nem várható a megbeszé­lésektől az alapvető nézetkülönbségeknek a megszüntetése, de mindkét félnek eltökélt szándéka egymás nézeteinek a jobb megismerése, a nemzetközi helyzetről alkotott értékítéletek közelítése. A­ Frankfurter Rundschau idézi az utazással kap­csolatban elhangzott legutóbbi bonni nyilatkozatokat, kiemelve, hogy a tárgyalások a kormánykoalíció álláspontja szerint a Kelet és Nyugat békéjének a biztosítását szolgálják. A Süd­­deutsche Zeitung tudni véli, hogy Schmidt és Genscher Moszk­vában­ az „eurorakéták” telepítésének a kérdését is szóba hozza majd. A Die Welt viszont a megbeszélésekről mint „az idegek játékáról” ír. Elkerülve azt, hogy eleve eredménytelennek mi­nősítse a látogatást a tárgyalásokat követően „a nyereség, illet­ve a veszteség elszámolására” szólít fel, óvatos hangnemben fogalmaz az angol sajtó a hétfőn kez­dődött szovjet—nyugatnémet véleménycseréről. A brit lapok hangsúlyozzák, hogy Schmidt feltételezhetően a nyugati orszá­gok velencei találkozóján kidolgozott álláspontot képviseli majd. A cikkekből mindemellett kitűnik, hogy Londonban attól tartanak: a politikai kérdések háttérbe szorulnak a gazda­sági témákkal szemben­ Minden újság biztosra veszi, hogy a kancellár hosszú távú kétoldalú gazdasági szerződésről tárgyal majd a vendéglátóival. A Daily Telegraph úgy véli, hogy Schmidt útjának „egyetlen érzékellhető eredménye egy gazda­sági megállapodás lesz”. A Financial Times hozzáteszi, hogy ez „kiváltja a nyugati országok aggodalmát”. Tokióban is figyelemmel kísérik az eseményeket annak elle­nére, hogy mint azt az MTI tudósítójának kijelentették, ilyen esetekben általában tartózkodnak a hivatalos és a nem hiva­talos véleménynyilvánítástól. Ezért nem foglaltak állást Brezsnyev és Giscard d'Estaing varsói találkozóját illetően sem. Mindazonáltal a távol-keleti szigetország­ hasznosnak tart vala­mennyi olyan véleménycserét, amely egyengetheti a nemzet­közi feszültségek enyhítésének, ezen belül az afganisztáni kér­dés rendezésének az útját A tokiói politikai körökben érdeklő­dést keltett a japán gazdasági élet vezető lapjának, a Nihon Keizai Simbunnak a szerkesztőségi cikke, amely megállapítja: a nyugatnémet kormányfő utazásának és tárgyalásainak a té­nye már akkor is fontos szerepet játszhat a Szovjetunió irányá­ban folytatott nyugati diplomácia felélénkítésében, ha, azonnal nem is jár kézzelfogható eredménnyel ^QYEÜCöjv^X | Ut w|C :sc I Eszmecsere a Kremlben Bonnból jelenti az MTI. A szovjet vezetők meghívására hétfőn kétnapos látogatásra Moszkvába érkezett Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter. Kíséretükben vannak: Gün­­ther van Well külügyminisz­­tériumi államtitkár, Klaus Bölling kormányszóvivő, Berndt von Staden és Horst Schulmann, a kancellári hi­vatal osztályvezetői, valamint több szakértő. A szovjet fő­városban csatlakozik a dele­gációhoz Hans-Georg V­ieck, az NSZK moszkvai nagykö­vete. A vnukovói repülőtéren a vendégeket Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, And­­rej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyisé­gek fogadták. Hétfőn Bonnban megerősí­tették: a látogatás befejezté­vel Genscher külügyminiszter szerdán Washingtonba repül, hogy „első kézből” tájékoztas­sa Carter amerikai elnököt a moszkvai tárgyalásokról. A többi NATO-partner tájékoz­tatása állítólag van Well ál­lamtitkár feladata lesz. Mint azt az MTI jelenti, Moszkvában hétfőn megkez­dődtek a szovjet—nyugatné­met tárgyalások. A megbeszé­léseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke és Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vesz részt A nyugatnémet fe­let Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárja és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügy­miniszter képviseli. A tárgyalásokon nyílt és el­mélyült eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet kulcsfontosságú kérdéseiről, valamint a Szovjetunió és az NSZK kétoldalú kapcsolatai­ról. Leonyid Brezsnyev a tárgya­lások során felhívta a figyel­met a nemzetközi béke és biz­tonság szavatolására, az eny­hülésnek, mint a nyolcvanas évtized nemzetközi élete fő tendenciájának megőrzésére irányuló szovjet külpolitika következetességére. Síkraszállt az európai biztonsági és együtt­ működési értekezlettel meg­kezdődött folyamat töretlen folytatásáért, valamint a kon­ferencia záródokumentumát aláíró államok között bizalom és kölcsönös megértés erősíté­sét szolgáló további lépésekért. Szólt a katonai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos kon­ferencia összehívásának kérdé­seiről, megállapítva, hogy egy ilyen tanácskozás fontos sza­kasz kezdetét jelenthetné az európai béke megszilárdításá­ban. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalásokról szólva megerősí­tette, hogy a Szovjetunió szi­lárdan törekszik egy olyan rendezés megvalósítására, amely megfelel mindkét fél biztonsága tiszteletben tartása elvének. A szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy minden tőle telhetőt megtesz a bécsi tárgyalások aktívabbá és konstruktívabbá tétele érdeké­ben. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a bizonyos nyu­gati körökben az afganisztáni eseményekről kialakult kép nem­ a tényeken, hanem a té­nyekkel kapcsolatos előítéle­teken alapul. A körülmények úgy alakultak, hogy a Szovjet­unió nem mondhatott le a szomszédos baráti ország meg­segítéséről egy olyan pillanat­ban, amikor araiak független­sége veszélybe került. Brezsnyev síkraszállt azért, hogy az Afganisztánnal kap­csolatos problémákat az afga­nisztáni kormány erre vonat­­kozó javaslataival összhang­ban politikai úton rendezzék. E politikai rendezés keretében megoldódhat a szovjet csapa­tok Afganisztánból történő ki­vonásának kérdése is. Schmidt kancellár a megbe­szélések során kifejtette, hogy az NSZK kormánya elejét sze­retné venni a nemzetközi fe­szültség kiszélesedésének, s an­nak, hogy ez a feszültség újabb térségekre terjedjen k­i. Hang­súlyozta, hogy az NSZK kor­mánya továbbra is fontos cél­jának tekinti az enyhülés po­litikai folytatását, és síkra­­szállt a Nyugat és Kelet kö­zötti együttműködés kereteit kiszélesítő kapcsolatok megőr­zéséért, a párbeszéd folytatá­sáért. Schmidt hangot adott kor­mánya azon szándékának, hogy elősegítse az előrehala­dást a leszerelési folyamatban. Az NSZK — mondotta — ér­dekelt a SALT—2 szerződés ratifikálásában, valamint, a bécsi tárgyalások sikerének biztosításában. A felek kifejtették elképze­léseiket a világ különböző térségeiben kialakult helyzet­tel kapcsolatban. Mindkét részről megerősítet­ték, hogy folytatni kívánják a különböző területeken meg­kezdett együttműködést, hűek kívánnak maradni az 1970-ben aláírt moszkvai szerződéshez, az 1978-ban aláírt közös nyi­latkozatukhoz, gazdasági meg­állapodásaikhoz és más terü­letekre vonatkozó szerződé­seikhez. A szovjet—nyugatnémet tár­gyalások ma folytatódnak. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a Szov­jetunió Minisztertanácsa hét­főn este a Kremlben vacsorát adott Helmut Schmidt nyugat­német szövetségi kancellár és kísérete tiszteletére. A vacsorán nyugatnémet részről jelen volt Helmut Schmidt, Hans-Dietrich Gen­scher, valamint a küldöttség tagjai, szovjet részről pedig Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának , elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, a Miniszter­­tanács elnökének helyettesei, a Minisztertanács tagjai, s más hivatalos személyiségek. A vacsorán Leonyid Brezs­nyev és Helmut Schmidt po­fi­ár köszöntőt mondott. A SZKP főtitkárának pohárköszöntője — Tisztelt szövetségi kancel­lár úr! — Tisztelt szövetségi mi­niszter úr! — Elvtársak! — Ez az újabb találkozónk, kancellár úr, nagyon időszerű volt. Elég sok olyan kérdés gyülemlett fel, amelyet meg kell önnel vitatnunk. Ma meg­kezdtük ezt a munkát — Minden bizonnyal senkit nem lep meg, hogy önnel együtt figyelmünket nagymér­tékben a nemzetközi kérdések­re fordítjuk. A világban bo­nyolult a helyzet. — Nyugtalanság jelei érkez­nek a világ hol egyik, hol má­sik térségéből. Igaz, a széles körű­­konfliktusok veszélyét sikerült el­hárítani, de a rob­banóanyag továbbra is meg­marad, sőt egyes helyeken a mennyisége tovább növekszik.­­ Természetesen nem állít­hatjuk, hogy nézeteink minden kérdésben megegyeznek. A leg­fontosabb dologban azonban egységesek vagyunk, nevezete­sen abban: nem engedhetjük meg, hogy az enyhülési poli­tikát kár érje.­­ Az utóbbi tíz évben fon­tos tapasztalatokra tettünk szert a konflikt­ushelyzetek rendezésében, a viták és né­zeteltérések kiküszöbölésében. Sikerült jelentős mértékben túljutnunk a nemzetközi kap­csolatokban a hidegháború miatt bekövetkezett kisiklá­son. Ezen az úton emlékezetes szakaszt jelentett a Helsinki­ben megtartott európai bizton­sági értekezlet. A világ és kü­lönösen Európa lakosai sza­badabban kezdtek lélegezni. Úgy érezték, hogy házaik kü­szöbén már nem leselkedik a háború réme.­­ És mégis vannak olyan befolyásos erők, amelyeknek nincs ínyére az események ilyen irányú fejlődése, ame­lyeknek nem felel meg az eny­­hülés. Ezeknek az erőknek a válságok szításához, a fegy-­­ verkezési hajszához fűződik érdeke. Nagy erő áll azonban velük szemben: a népek béke­törekvése. Ez a törekvés ál­landó és mindenkinek számol­nia kell vele. —­­Tekintettel a fegyverke­zési hajsza szítására irányuló ú­jabb és újabb kísérletekre, azzal a határozott felhívással fordulunk a Nyugathoz, hogy állítsa le, tegye félre a külön­böző jellegű „pótfegyverkezé­si” programokat, mondjon le az újabb fegyverfajták és fegyverrendszerek — legyenek azok rakéta-, neutron-, vegyi vagy bármilyen más fegyve­rek — előállításáról. — A megoldásra váró kér­dések közé tartozik a közép­hatótávolságú fegyverek kér­dése is. Ezekről holnap fogunk tárgyalni. Szeretném kifejezni reményemet, hogy párbeszé­dünk eredményes lesz. A rea­lista politikában nem fordul­hat elő kiúttalan helyzet, ki­véve persze ha mesterségesen hozzák azt létre. — Szövetségi kancellár úr! — A Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcsolatai már hosszú ideje

Next