Magyar Nemzet, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
Szerda, 1980. július 16.. Megsértették az együttélés szabályait Kényszerátköltöztetések Beszélgetés Pataki Bélával, a XV. kerület tanácselnökével Két esztendeje adtak hírt a lapok arról, hogy Rákospalotán, a XV. kerületi tanács mintegy negyven bérlővel szemben kilakoltatási ítéletért fordult a bírósághoz. Miért? Hogyan? Hová? Mi indokolja, s mi teszi szükségessé az ilyen erélyes kényszerintézkedést? Egyáltalán végrehajtható-e? Pataki Bélától, a kerület tanácselnökétől kérdeztük ezt a napokban, két évvel a jogi eljárások kezdete után, amikor az első hat család kiköltözött újpalotai összkomfortjából. Okok — Mindenekelőtt — mondja — azt kellene tisztázni, hogy bár a jogi nyelvben a kilakoltatás szó nem változott, a valóságban nálunk más az értelme. Mi természetesen senkit nem teszünk, nem tehetünk az utcára. Világos, hogy törvényeink az embert, az állampolgárt védik. Ebben a kerületben százhúszezer lakos van, fele a régi városrészben, fele Újpalotán. De ebben a zömében becsületes, törvénytisztelő hatalmas tömegben sajnos akad néhány olyan renitens, közösségellenes ember, akit csak a törvény erejével lehet megfékezni. Az elnök Újpalota kialakulásának körülményeiről beszél. A kerület kapott egy lélekszámban akkora modern városrészt — minden örömével, s gondjával —, amekkora a régi Palota volt. Megpróbáltak mindent, hogy ne egy rideg alvóváros, hanem lüktető, élő telep alakuljon ki. Ahogy benépesült egy ház, megalakították a lakóbizottságot. Néhány épület, s a következő időszaki választáson már új tanácstag képviselte a beköltözötteket a lassan megkétszereződő kerületi vezető testületben. Megalakultak a pártszervezetek. A kis körzeti párthelyiségek befogadták a Népfront, a Vöröskereszt, a Nőtanács új helyi szervezeteit is. Az alapellátás — a piaccal,több ABC-áruházzal, szakboltokkal — olyan, vagy talán még jobb is, mint a város más részein. Hiányzik még a mozi, a kultúrház, de az éjszakai járatokkal az itt lakók a város bármelyik részéből visszajuthatnak. Azokat az embereket, akiknek ügyeit most intézik, huszonkét kerületből költöztették ide. Nagycsaládosok, szanáltak, régóta lakásra várók. Az elnök úgy véli, nem mindig megfontoltan. Amikor két esztendeje megkezdték a kényszerátköltöztetések jogi prob Céduráját, egyik interjújában azt mondta: „nem lehet barlangból az őszkamionba költözni.” Akkoriban sokan támadták ezért a fogalmazásért. Aki nagyon rossz körülmények között lakott, miért nem érdemli meg az újpalotai lakást? Ma úgy látszik, ha nem is mindenkinél, de több esetben valóban jobb lett volna megtartani a fokozatosságot. Egyes családok valóban nem akartak, vagy nem tudtak beilleszkedni a környezetbe. Vannak, akik egyszerűen nem hajlandók bért fizetni. Mások elképesztő módon rongálták, szétverték a lakást, romhalmazzá zúzták a fürdőszobát. Néhányan pedig úgy éltek, viselkedtek, hogy naponta jelent meg a házban az URH-s rendőrautó. Ezek ellen kezdődtek az eljárások 1978- ban. Előzmények A teljesség kedvéért: volt néhány hasonló eset a régi lakóterületen is, de a döntő többség Újpalotán történt. — Mi nem akartuk a lakókat zaklatni, kitenni — emlékezik a történtekre Pataki Béla —, de egyszer el kellett kezdeni a rendcsinálást. Először a házi vezetőségek felhívásokat küldtek az érintetteknek. Kérek a lakbért, a helyreállítást, vagy — hivatal nyelven — „a szocialista együttélés szabályainak betartását”, a tisztességes viselkedést. Aztán következtek a figyelmeztetések. S ha ezeknek sem volt foganatja, a bírósághoz fordultunk. Az akták tanúsága szerint minden jogi fórumon elsősorban a hibák kijavítására akarták rászorítani a feljelentetteket. Aki például az első tárgyalásra magával hozta a rendezett lakbérkönyvet, már távozhatott is. Aki megígérte, hogy rövidesen fizet, tataroz, a bírósági határozatban türelmi időt kapott Azután — ha semmi nem változott — jöttek az újabb tárgyalások. Esetenként az idézettek meg sem jelentek. Az első fokú kilakoltatási végzések kézbesítése után mindenki fellebbezett. Valamennyi ügy megjárta a következő bírói fórumot is. Két esztendő alatt többen rájöttek, okosabb változtatni magatartásukon, így végül a majd negyven ügyből most tizenhét végrehajtási határozat született. Akkoriban egész nap csengett a telefon. Nincs olyan szervezet az országban, amelyhez ne fordultak volna azok akiket jogerős bírói határozat mondott rosszhiszeműnek, s kötelezett a lakás elhagyására. A pártközponttól a Népi Ellenőrzési Bizottságon át a kerület társadalmi szervezeteiig terjed a lista. S persze „befolyásos” vezető tisztségviselők személyesen is kaptak néhány erősen kozmetikázott információt, segélykérést. Egy dolgot valamennyi panaszos elhallgatott. Azt, hogy törvényesen jártunk el, hogy ellene két bírói fokon is jogerős ítéletet hoztak. S azt se mondták el, hogy aki elrendezte dolgát a két év alatt, akár a másodfokú ítélet előtt az utolsó percben, azt nem költöztetjük ki. A több éves eljárás rengeteg munkát adott, s a félrevezetett közbelépni akarókat is tájékoztatni kellett. Időnként a sajtó is foglalkozott az üggyel, nagyon jól esett, hogy nekünk adtak igazat. Ami a legfontosabb, a lakosság is mellénk állt. A szomszédoknak, a házbelieknek kellett elviselni éveken át az ilyen kényelmetlen szomszédságot, s most a végrehajtás idején úgy érezzük, szinte hálásak nekünk egy-egy számukra is tűrhetetlen lakó eltávolításáért. Rákospalotán sok becsületes, dolgos, nagycsaládos bérlő lakik komfort nélküli, de egészséges, tűrhető lakásban. Közülük többen várnak minőségi cserére. Ezeket a lakásokat ajánlották fel a kiköltöztetendőknek. Igaz, nincs fürdőszoba, meleg víz, beépített konyha, de használható a lakás. Ami biztos, az biztos — annak ellenére, hogy családok laktak eddig is ezekben az otthonokban —, mindegyiket megvizsgáltatja a tanács a KÖJÁL szakembereivel is. S csak akkor ajánlja fel a kilakoltatásra kötelezettnek, ha valóban megfelel a követelményeknek. Következmények A napokban költözött öt család. Önként elfogadták a felajánlott cserelakásokat. A hatodikat már költöztetni kellett. S sorra jönnek a többiek. A tanácselnök erről nehezen beszél: — Higgye el, keserves feladat ez. Nem erre készül az ember, amikor egy kerület vezetését elvállalja. Mindenkin segíteni szeretne. Több mint másfélszázezer ember jövőjét, boldogulását, örömét kellene szolgálni. S akkor ki kell rendelni a szállítóbrigádot, kérni kell a rendőrséget, hogy adjon hatósági segítséget. Ha egyeneként nem ellenőriztük volna például a lakbérhátralékosokat, meg sem merném tenni. De megnéztük. Valamennyi ki tudta volna fizetni a bért, ha akarja. Persze egy háromszobás újpalotai összkomfort rezsije több, mint két szoba, konyháé. Azokról nem is beszélve, akik szétverik a házat, és egymást is sűrűn csépelik, éjszakai botrányokat rendeznek ádázban. Úgy gondolom, éppen a többiek, az egész kerület érdekében nemcsak jogi, de erkölcsi alapunk is van az ítéletek következetes végrehajtására. Érthető, hogy a közvetlen környezet, az ottlakók évek óta figyelik az ügyet. Most, amikor megkezdődtek, s folytatódnak a kiköltöztetések, egyszerre mintha nagyobb foganatja lenne egy-egy hatósági figyelmeztetésnek, felhívásnak. A tanácsnak, a házkezelőségnek nyilván nem az a feladata, hogy „ugráltassa” a lakókat. De annyi tekintélyének, ha úgy tetszik, hatalmának kell lenni, hogy a lakbéreket beszedje, vagy arra szorítsa azt a kevés embert, aki önként nem teszi, hogy a lakását rendben tarja. — Két fontos tanulsága van számomra az egész ügynek — összegezi a tanácselnök. — Először: minden eszközzel meg kell előzni a hasonló eseteket. Ki kell elégíteni a lakásigényeket, de azt a keveset, ami van, gondosabban kell elosztani. A lakásosztályok néhány embere erre képtelen. De mindenütt ott vannak az aktívák, a társadalmi bizottságok. Meg kell nézni, kinek, milyen lakást juttatnak. Mi évente mintegy kétszáz újat kapunk. Ebből legalább száz-százötvenet minőségi cserével olyanoknak kell adni, akik rossz körülmények között, kicsi vagy komfort nélküli lakásban élnek, s meg is becsülik a job- * 818 -at. Így felszabadul egy csomó régi lakás. Ezekkel újabb igényeket lehet kielégíteni. A társadalmi bizottságok környezettanulmányai feltárják, ki milyen ember. Furcsa talán ilyet kimondani, de azt, egyáltalán alkalmas-e a család egy modern lakótelepi lakás használatára, rendbentartására? A másik fontos tapasztalat az, hogy csak a határozott, kemény, de szigorúan törvényes eljárás az eredményes. Az állampolgárok jogait soha nem szabad csorbítani. De meg lehet s meg kell követelni a kötelezettségek megtartását is. Nem látszik népszerűnek, de amint most tapasztaljuk, végül az egész lakosság egyetért velünk. Valószínűleg az érintett tizenhét család kivételével ... Most egy másfajta akciót indítanak. Egyik bizonyítottan sokat kereső kisiparos megtagadta az adófizetést. Nincs pénze, mondja. Van viszont telke, háza. Megkezdődik az eljárás tíz árverés engedélyezésére, elrendelésére. Ha nem fizeti ki a jogosan kirótt adót, az ingatlan árából fedezik. Mostanság sok szó esik a termelési, a gazdasági, az állampolgári fegyelemről. Sok helyütt megmaradnak a szavaknál, a XV. kerületben azonban ma már tesznek is valamit érte. Faludi András egy--u—-a.l."--á.-á. rao Komárom megye: Napirenden a lakóterületi munka Bár a számok időnként önmagukért beszélnek, mégsem fejezik ki minden esetben a mögöttük húzódó minőségi változásokat. Így aztán, ha csupán azt vesszük alapul, hogy míg öt esztendővel ezelőtt Komárom megyében 215 lakóbizottság működött 970 bizottsági taggal, addig ma a 818 lakóbizottságnak 3776 aktívája van. Ez a tény azonban csupán a mennyiségi változást jelzi, és arról tanúskodik, hogy a megyei népfrontbizottság eredményesen oldotta meg azt az öt évvel ezelőtt megfogalmazott feladatát, miszerint javítani kell a lakóterületi munkát. ... Most, amikor szertőrégiben az elmúlt öt év munkáját elemezték, már nem csupán a mennyiség, hanem a tartalmi változások is megfogalmazódtak. Olyan változásokról van szó, amelyek nem csupán a településfejlesztési társadalmi munka eredményeinek növekedéséről adnak számot, hanem a közéleti tevékenység élénküléséről is. Mindezt tükrözi az a tény is, hogy az idén kétannyian vettek részt a falvak legrangosabb eseményein, a falugyűléseken, mint a korábbi években, hozzászólásaikkal pedig évről évre többen hozzájárulnak lakóhelyük arculatának formálásához. A számos javaslat és észrevétel hatására pedig több településen javultak a lakosság életkörülményei. Ebből a munkából jelentős részt vállaltak a helyi népfrontbizottságok. Nem csupán a társadalmi munkaakciók szervezésével, hanem azzal, hogy rendszeresen megszervezték az állampolgárok és a lakosság párbeszédét. A falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon és a rétegtalálkozókon számos, már azóta megvalósult javaslat hangzott el. Több példa igazolja, hogy ezeken a találkozókon a részvevők nem az ábrándjaikat, hanem a jogos igényeiket fogalmazzák meg, melyek — mint azt sok eset bizonyítja — fokozottabb odafigyeléssel, megfelelő intézkedésekkel gyorsan, vagy belátható időn belül megvalósíthatók. Ennek magyarázata kézenfekvő, hiszen közismert, hogy jelentős mértékben növekszik a lakosság közéleti aktivitása azokon a településeken, melyeke ' az' állampolgárok is ■részt vesznek — és a javaslataikat is igénylik — az életkörülményeikre ható döntések előkészítésében és meghozatalában. Az eredmények azonban nem azt jelentik, hogy a megyében mindenütt elégedettek az eddig végzett munkával. A továbbiakban is keresik a lakóterületi munka továbbfejlesztésének lehetőségeit. Ezért fontosnak tartják annak meghatározását, hogy a lakóterületi népfrontbizottságok és lakóbizottságok milyen kérdésekben kérhetnek tájékoztatást, mondhatnak véleményt környezetük alakításáról. Elengedhetetlen feladatnak tartják az igények és a lehetőségeknek az eddigieknél is jobb összehangolását. Mert a tennivalók rangsorolásával, pontosabb tájékoztatással tovább lehet és kell fokozni a közéleti munka nyíltságát, valamint a szemlélet és a cselekvés egységét. cs. n. I. Magyar Nemzet Divatos, modern ^ ’ isj PRAKTILON iskolaköpenyek T/4 \ ^ nagy választékát kínáljuk! \ " A Habselyem Kötöttárugyár 1,'i 1 ^'faterméke! Úgyl 40% ÁRENGEDMÉNYES ISKOLAMIZET VÁSÁR ^ \ J J J B ^ I H " 1 # r ^ • I V Magyar-ukrán kapcsolatok Híd a népek között A barátság példáit keressük Ungváron, mindössze huszonhat kilométernyire a magyar— szovjet határtól. A barátságét és a két nép, a magyar nemzetiség és az anyaország kapcsolatát. Már maga az a tény is, hogy Volán -autóbuszunk Ungvár utcáin kanyarog, bizonyíték a barátságra, a Szovtranszavto és az Inturiszt helybéli képviselőitől a nyitójárattal érkező küldöttségnek kijár. Aztán folytatódik a sor a Zakarpatie szállóban, amely a közelmúltban magyar építők — tervezők és kivitelezők — keze munkája nyomán nyithatta meg a kapuit. A város mélyen beleivódott történelmünkbe. A legkorábban Anonymus említi meg: a magyarok vándorlásuk és honfoglalásuk során az Ung folyó partján várat leltek. Később, a tizenhetedik Század derekán a városban jött létre az az unió, amely szerint a Kárpátvidék addig, pravoszláv egyháza egyesült a katolikus egyházzal. ötven esztendővel később a Gestában is említett várban tárgyalt I. Péter orosz cár követe. Körbe II. Rákóczi Ferenccel. Mária Terézia azután 1775-ben Ungvárra helyezte át a munkácsi görögkatolikus püspökséget, s nekik ajándékozta a várat. Ungvárt a későbbiek során sem kerülték el a történelem viharai. A polgári demokratikus forradalom idején 1918- ban a forradalmár munkások magukhoz ragadták ugyan a hatalmat, de csakhamar fölülkerekedtek az ukrán polgári soviniszták, akiknek hívására 1919 januárjában megszállták a csehszlovák ellenforradalmi erők. A két háború között a polgári Csehszlovákia városaként fejlődött, de munkássága egyre inkább kiállt a Szovjetunió mellett. A bécsi döntés alapján 1938 novemberében bevonult a városba a Horthy-hadsereg, de a háború kitörését követően fokozódott az ellenállás, szaporodtak a partizánakciók. A szovjet hadsereg 1944. október 27-én felszabadította a várost, és megnyílt az út a békés fejlődés felé, majd aKárpátontúli Ukrajna csatlakozott az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársasághoz, és így 1946 januárjától a Kárpáton túli terület székhelye Ungvár — Uzsgonod — lett. S ma, amikor a barátság, a béke elcsöndesítette a viharokat, jólesik hallanunk itt a magyar szót, jólesik látni a számos magyar autórendszámot. Az utóbbi esztendőkben mind több magyar turista látogat el erre a vidékre, hogy erősítse a testvéri kapcsolatokat. A folyamat hosszú esztendőkkel ezelőtt kezdődött el, a többi között tanú erre Hekman György, a Volán 7. számú vállalatának nyugdíjas igazgatója is: annak idején a Szovtranszavto testvérszervezetének a vendégeként bebarangolta ezt a vidéket, s már akkor azon fáradoztak a magyar és a szovjet közlekedési szakemberek, hogy a két ország baráti kapcsolatai ne csak állami szinten legyenek barátiak, hanem a két nép személyes találkozók útján is ismerje meg egymást. Paradox módon Ungvár távolabbnak tetszhet Budapesttől, mint Moszkva, Leningrád, a Baltikum, a Kaukázus, vagy még az azon túli vidékek is. Azért, mert a magyar turista egy-egy csoporttal könnyebben kerekedik föl hosszú útra, mint egy határon túli rövid kirándulásra. S aki a Szovjetunióra kíváncsi, nehezen tudja összekapcsolni a távolabbi célpontokat a közelebbivel: Moszkvát vagy Jerevánt, Leningrádot vagy Szocsit a kárpátaljai területtel. Ezért aztán a most elindított, kéthetenként közlekedő Volán-járatok — amelyek kiegészítik a korábban is forgalomban volt rövidebb útvonalakat. S pótolják a hiányt: a tröszt utazási irodája kétnapos túrákat szervez az autóbuszok utasai számára. Megtekinteni való akad bőven, s erre a legszebb bizonyság maga a vár és a környéke. Az útikönyvből idézzük: „A sarokbástyával védett, négyszög alakú várat három oldalázál még ma is sáncárok szegélyezi. Udvarán, fenyők és tájak árnyékában először is a Hídraölő Héraklész szobrát pillantjuk meg, latin nyelvű feliratából pedig megtudhatjuk, hogy 1842-ben Ungvárott öntötték. Kissé jobbra, a várkertben egy másik kis szobor áll, egy közismert antik szobormű öntött mása: A pihenő Hermész. A parkban az egykori vártemplom romjai, itt mondták ki a tizenhetedik században a vallási egyesülést." Azóta változott a kép, újabb ásatások nyúltak vissza a történelembe. A feltételezések valósnak bizonyultak: a vártemplom egy korábbinak az alapjaira épült. Ezeket az alapokat tárták föl a régészek. A vár bejárata mellett pedig múzeumfalu nyílik: példás rendben mutatkoznak be e vidék népi építészeti remekei. Ukrán és magyar stílus keveredik itt: a nemzetiségek megőrizték mind a mai napig saját hagyományaikat, de átvették a másiktól azt, ami a célszerűbb. S a kis fából ácsolt pravoszláv templom ikonosztázán, fali és mennyezeti festményein viszszaköszönnek a beregi-szatmári templomok díszítései. A hagyományok és mindennapjaink azonos voltát hangsúlyozzák ezek az élmények. Mi más lenne a célja a Kárpáti Könyvkiadónak is, mint ezeknek a közös vonásoknak az ápolása? A kiadó a Szovjetunió nemzetiségi könyveinek a gondozója, megjelentetője, így a magyar nyelvűekének is. A domboldalba kúszó, ódon hangulatú kis utcában, Mikszáth regényeit idéző környezetben dolgozik a mintegy ötven munkatárs (a második emeleten, a vastag falak közt a várból elköltöző képtár talál e napokban új otthonra). A földszinten, a „barátságszoba” mellett beszélgetünk Fejes Jánossal, a magyar szerkesztőség vezetőjével. Impozáns adatok tanúsítják a kiadó tevékenységének a fontosságát: harmincöt esztendő alatt összesen harmincötmillió példányszámban jelent tettek meg alkiadóanygikát. A legnagyobb a magyar szerkesztőség — Csernovicban működik egyébként a moldáv és a román fiókintézmény —, eddig már több mint tizenegymillió kötet látott napvilágot. A tízmilliomodik — a Lenin Magyarországról című, a budapesti Kossuthtal közös kiadásban — 1978 novemberében. Ebben az esztendőben tüntette ki egyébként a kiadót a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Népek Barátsága érdemrenddel. Szó esett már a magyar kiadókkal folytatott együttműködésről, amelynek alapjait 1958-ban vetették meg. Közösen dolgoznak a Kossuthtal, az Európával, a Mórával, a Magvetővel, a Gondolattal, a Zrínyivel, az Akadémiaival, a Zeneműkiadóval, és szoros szálak fűzik a Kárpátit a pozsonyi Madáchhoz is. A könyvek többségét a Mórával közösen jelentetik meg; a Vándorol az erdő Lipcsében díjat is nyert. Rendkívül nagy sikert aratnak Benedek Elek, Fekete István, Móra Ferenc meséi, a Dióbél királyfi, a Kincskereső kisködmön, valamint a Kőszívű ember fiai és a sokadik kiadást megért, most százötvenezer példányban napvilágot látott Egri csillagok. Szép hagyományai vannak az ungvári kiadó részvételének a könyvhéten is. Ötödik esztendeje állítanak föl saját sátrat Budapesten, s most legutóbb közül együttműködési szerződést kötöttek a Mórával és a Madáchcsal. Az idén huszonnégy magyar nyelvű új könyvet jelentetnek meg, köztük Leonyid Illics Brezsnyev trilógiáját: A kis föld-et, A Szűz föld-et és az Újjászületés-t. S elkészültek a tervek 1981-re is: a többi között megjelentetik Ilku Pál, Radó Sándor, Mesterházi Lajos, Illés Béla könyveit, a Kántort és ukránul Petrovácz István regényét. A Kárpátalján mintegy százharmincötezer magyar nemzetiségű ember él. A" többi között az ő kapcsolatukat is ápolja a Kárpáti Kiadó az anyaországgal, az anyanyelvvel. Mert a nemzetiségek, hidak a népek, az országok között. Gyulay Zoltán 7