Magyar Nemzet, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-13 / 215. szám

4 Ünnepi hangversennyel megnyitották a Hungaroton hanglemezheteket Ünnepi hangversennyel nyitották meg pénteken a Hungaroton hanglemezheteket. Ferencsik János vezényletével az Állami Hangversenyzenekar, valamint a Magyar Rádió és Televízió énekkara Mozart Requiemjét adta elő. A magánszólamokat Kalmár Magda, Hamari Júlia, Korondy György, Gregor József énekelte. Az ünnepi esten Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes átadta Az év hanglemeze díjakat a magyar hanglemezgyár legszebb felvételei készítőinek, előadóművészeknek, szerkesztőknek, rendezőknek, hangmérnököknek. A lemezeket a hanglemezgyártó 1979. július 1. és 1980. június 30. között megjelent kiadványai közül választotta ki a zeneművészekből, zenetudósokból, kritikusokból álló zsűri. Az év hanglemeze díjjal a Magyar gregoriánum sorozat három lemezét, Takács Klára Verdi dalai című felvételét és Lehotka Gábornak a tavalyi hanglemezheteken nagy sikert aratott Bach-lemezét tüntették ki. Perényi Miklós gordonkaművész két hanglemezével ugyancsak díjat nyert; az egyiken Haydn-csellóversenyekel játszik a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretével, a másikon Beethoven összes gordonka-zongora szonátáját és variációit adja elő, Ránki Dezső társaságában. A Hungaroton irodalmi lemezeinek gazdag választékából két lemezt emelt ki a zsűri: Nagy László költeményeit Berek Kati tolmácsolásában és Pilinszky János lemezét, amelyen a szerző maga mondja el verseit. A népzenei felvételek közül Dévay Nagy Kamilla Gyújtottam gyertyát című lemezét tüntették ki. A közönség ünneplése közepette nyújtotta át Bors Jenő igazgató az aranylemezt Ferencsik Jánosnak abból az alkalomból, hogy Beethoven IX. szimfóniájának, általa vezényelt felvételének forgalma meghaladta az ötvenezres példányszámot. HANGLEMEZFIGYELŐ Orfeo ed Euridice AZ OPERA műfajának egyik legkiválóbb ismerője, Romain Rolland, így fejezte be Gluckról írt tanulmányát: „Igen, azt hiszem, az erény szó jellemzi legjobban az Alceste vagy Orfeusz, vagy a szűzies Iphigenia zenéjét. Szerzőjük legfőképpen ezért lesz kedves az embereknek; ez az, amiért — akárcsak Beethoven — sokkal több, miint nagy muzsikus, tiszta szívű nagy ember." Ennek a „tiszta szívű nagy ember’-nek legelső jelentős, úgynevezett reformoperáját, az Orfeuszt most szép felvételen tette közzé a Hungaroton. A két lemezből álló album, amelynek díszes mellékletében Kárpáti János írt zenetörténeti tanulmánynak is beillő magyarázószöveget, méltóképpen reprezentálja mind a vállalat művészi programját, mind az eddig elért zenei színvonalát. MÁR A CÍME: Orfeo ed Euridice is utal arra, hogy a felvétel készítői lényegében az 1762-ben bemutatott bécsi előadás eredeti olasz változatát fogadták el autentikusnak. Mert ennek az operának — akárcsak a műfaj megteremtője, Monteverdi műveinek is — többféle változata ismeretes. A verziók között az egyik leglényegesebb különbség, hogy Orfeusz — Orfeo — szerepe szoprán, alt, tenor, sőt bariton hangón is előadható; közismert például az a Karl Richter vezényelte felvétel, amelyen Orfeuszt Dietrich Fischer-Dieskau, a nagy baritonista énekli. A Vergilius Aeneisében olvasható, és a Gluck, illetve librettistája, Galzabigi megírta történetet már az operareformer előtt is többen megzenésítették. Közülük az első Monteverdi volt, míg Offenbach a témának könnyed, operettes jelleget adott; valljuk meg, az Offenbach-féle változat — neveztes kánkánjával — ma lényegesen ismertebb, mint Christoph Willibald Glucké. A német komponista annyiban újította meg az operát, hogy a műfajt megszabadította „mindattól a visszaéléstől, amely vagy az énekesek rossz szándékú hiúsága vagy a zeneszerzők túlzott engedékenysége következtében már régóta megrontja az olasz operát, s a legfenségesebb és legszebb színpadi játékot nevetségessé és unalmassá teszi” — ahogyan ezt az Alceste ajánlásában (ha úgy tetszik: saját ars poeticájában) írta. Nem tett tehát semmiféle engedményt az énekeseknek — a nagy operaköltők legszebb áriáiban is egyegy frázis, vagy Erkel Hunyadi Lászlójában a La Grange-ária a példa rá, hogy ez az alkalmazkodás sokáig elurakodott a zenés színpadon —, hanem a mű egészét a drámaiságnak, a költői mondanivalónak rendelte alá. Másik nevezetes újítása a recitativók meghangszerelése volt, ami ugyancsak hűségesebben szolgálta a drámaiságot. A LEMEZ, amelyen az Operaház zeneiparát és kamarakórusát Lukács Ervin vezényli, szinte zenetörténeti hűséggel tárja elénk mindazokat az eredményeket, amelyeket Gluck az operaműfaj megújítójaként elért. A tisztán és tömören szóló énekkar, valamint a legdifferenciáltabb vonószenekari hangzásokat is pontosan és érzékletesen közvetítő orchester Lukács Ervin irányításával ideális felfogásban szólaltatja meg az operát. Igaz, az ő munkásságára nem elsősorban a túlcsorduló romantikus érzések tolmácsolása a legjellemzőbb, és elképzelésében ezúttal is észrevehető bizonyos pedantéria, olykor a klasszicizmus túlhangsúlyozása, egészében azonban koncepciója hitelesnek és zeneileg is biztonságosnak mondható. Az Orfeoed Euridice-nek mindössze három szereplője van. Orfeót a bécsi, olasz változatnak megfelelően althangú művész, a különlegesen muzikális és minden bensőséges érzelem kifejezésére képes Hamari Júlia énekli. Drámaisága már az első felvonás rövid fölkiáltásaiban, majd első recitatívójában és áriájában is megjelenik, de hangjának igazi szépségéről, telt zengéséről főképpen a harmadik felvonás legnépszerűbb C-dúr, Che faro senza Euridice kezdetű áriájában győződhetni meg. Orfeónak méltó társa Euridiceként Kincses Veronika, aki belső sugárzással, tiszta és nemes líraisággal énekli rendkívül igényes, nehéz, bár kevésbé mutatós szólamát. Kincses Veronikának oratóriumokon és Haydn-operákon csiszolt hangja biztos formaérzékkel közvetíti Gluck nemesen egyszerű, klasszikus zenei stílusát. Ámoréként Zempléni Mária tökéletes biztonsággal alkalmazkodik a dirigens, a hangszeres és vokális együttesek, valamint az igényes zenei rendező, Mátyás János megszabta követelményekhez. Érzékletes, melegfényfi Amoréja nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy az Orfeoed Euridice felvétele a Hungaroton legnemesebb vállalkozásai közé sorakozhasson. Gábor István Magyar Nemzet Példájával mindenki hozzájárul a neveléshez Népfronttanácskozás az oktatásról A jövőben is a családra, a szülőkre hárul a legnagyobb, senki által át nem vállalható felelősség a gyermekek neveléséért; a népfrontmozgalom ennek állandó hangsúlyozása mellett a maga sajátos eszközeit is felajánlja, felhasználja e fontos feladat lehető legjobb megoldásához — hangoztatta Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára pénteken a népfront székházában rendezett országos oktatáspolitikai tanácskozás vitaindító előadásában. A népfrontbizottságok a közoktatás társadalmi támogatásának szervezése során elősegítették az iskolaelőkészítő foglalkozások megoldását, a tankötelezettségi törvény általánosabb érvényesítését, támogatták az Úttörőszövetség kezdeményezését, a Végezzük el együtt a nyolc osztályt akciót és a következőkben is mindent megtesznek azért, hogy egyre több gyermek végezze el az általános iskola nyolc osztályát tizennégy éves koráig. Ennek érdekében folytatják a kallódó gyermekek felkutatását, s megkülönböztetett figyelmet fordítanak az elmaradott életvitelű családok gyermekeire, azok iskoláztatására. Közreműködnek a tanulók lemorzsolódásának megakadályozásában, a pályaválasztási tanácsadás megszervezésében. Fontos feladat a szülők szemléletének formálása, mivel a tapasztalatok szerint még ma is számos tanuló marad el az iskolából a szülők nemtörődömsége miatt. A szülői munkaközösségek tevékenységéről szólva megállapította: a pedagógusok munkáját hatékonyan segítő közösségek mellett van sok kevésbé tevékeny, sőt passzív közösség is. Az iskoláknak, a szülői munkaközösségeknek, a népfronttestületeknek s az oktatási szerveknek meg kellene vizsgálniuk, miként segíthetnék a társadalmi összefogás révén még eredményesebben az iskolai munkát A tanácskozáson részt vevő aktivisták, megyei pedagógiai bizottságok, szülői munkaközösségek képviselői felszólalásaikban, többek között rámutattak arra, hogy tapasztalataik szerint a családok még nem segítik érdemben az iskolai nevelést A szülő és pedagógus viszonya általában a tekintély elvén alapszik. Némely szülőt csak az osztályzat, másokat az sem érdekel, pedig az oktatás és nevelés feladatai nem oldhatók meg a család és az iskola együttműködése nélkül. Úgy vélték: a továbbiakban is tájékoztatni kell a szülőket az új oktatásinevelési tervekről, mégpedig olyan módon, hogy a szülők megértsék: az oktatás korszerűsítése megkívánja a családi nevelés korszerűsítését is. Ugyanakkor hangsúlyozták: a népfrontmozgalomnak nemcsak a szülőket kell megnyernie a közoktatás társadalmi támogatásához, mindenkiben tudatosítani kell: munkájával, példájával, magatartásával mindenki közvetlenül hozájárul az ifjúság neveléséhez. Megemlítették: nincs pontos nyilvántartás arról, hogy egyegy településen hány gyermeknek kell beiratkoznia a tanévre. Ez nagyon megnehezíti az iskolamunkáját. A felmentett, majd munkába állt fiatalok nem jelentkeznek osztályozó vizsgára. Szigorúbban kellene ezt megkövetelni. A nyolc osztály el nem végzett, dolgozó fiatalokat elsősorban a munkahelynek kellene ösztönöznie az általános iskola befejezésére. A tankötelezettségi törvény megvalósítása — hangoztatták a tanácskozáson — csak hathatós állami intézkedések és társadalmi összefogás révén érhető el. A felszólalók egy része úgy ítélte, szükséges, és ezért is javasolta a törvény kiegészítését. NAPLÓ | Szeptember 13 . Miskolcon kezdődnek meg szeptember 19-én az ifjúsági könyvnapok a KISZ KB Könyv és ifjúság akciójának részeként, hogy felkeltsék a fiatal olvasók érdeklődését a kultúra legfőbb hordozói: a könyvek iáoz. Miskolcon kívül országszerte, minden megyeszékhelyen, városban, több nagyközségben, nagyüzemben a KISZ- szervezetek saját belátásuk szerint, a maguk választotta időpontban rendezik meg az ifjúsági könyvnapokat. Mindenütt könyvsátrakat állítanak f°. író—olvasó találkozókat, dedikálásokat, irodalmi műsorokat, könyvnépszerűsítő programokat szerveznek. Miskolcon a könyvnapok idején megrendezik a fiatal írók József Attila körének tanácskozását. Megrendezik a, Mozgó Világ című folyóirat napját szeptember 21-én. Budapesten október közepére tervezik az ifjúsági könyvnapokat, az Állami Könyvterjesztő Vállalat egyebek között a párizsi udvarban állít fel könyvsátrast. 4* Szabó Vladimír gyűjteményes kiállítása nyílik meg szeptember 19-én négy órakor a Műcsarnokban. + Kóka Ferenc festőművész tárlatát Mucsi András művészettörténész nyitja meg szeptember 20-án 11 órakor a Műcsarnokban. Megyei őszi tárlatot rendez a debreceni Déri múzeum szeptember 14. és október 6. között. Mintegy negyven művész mutatja be munkáit. 4* Együttműködési szerződést kötött a pécsi Janus Pannonius Múzeum és az eszéki Muzej Slavonije. Szakemberek, kiállítások és kiadványok cseréjét tervezik, s így járulnak hozzá a nemzetiségi gyűjtőmunka fejlődéséhez is a baranyai délszlávok és a horvátországi magyarok körében. ♦ Vietnam közelmúltját és jelenét mutatja be. a kőbányai Pataki István művelődési házban látható fotókiállítás Néhány archív felvétel az elmúlt évtizedek harcait eleveníti fel, amelyeket a sokat szenvedett nép az idegen betolakodók ellen vívott, japánok, franciák, amerikaiak, kínaiak és zsoldosaik ellen. Történelmi pillanatot örökít meg az a fénykép, amely Ho Si Minin ábrázolja 1945. szeptember 2-án, a függetlenségi nyilatkozat kihirdetésének napján; ez a nap azóta az ország nemzeti ünnepe. S látni a dzsungelháborúk hős partizánjait, a puskával a vállukon szántó-vető parasztokat, a légikalózok orvtámadása elől menekülő védtelen iskolásokat csakúgy, mint a modern gyárak, üzemek, kórházak fáradhatatlan építőit, a mai, békét akaró, de biztonsága fölött folytonos készenlétben őrködni kénytelen Vietnam dolgos hétköznapjait. Juhász Jácint és Andai Györgyi szeptember 18-án este hétkor mutatja be önálló estjét a csepeli művelődési házban.A A visegrádi királyi palota romterületén Mészáros Dezső szobrászművész kiállítása látható szeptember 13-tól. A SZIKRA LAPNYOMDA felvételre keres szakmunkásokat az Árpád-híd pesti hídfőjénél levő CJ, MODERN ÜZEMÉBE: — ofszet gépmestert, — nyomdai fényképészt, montírozót, — könyvkötőt, kötészeti vágót Jelentkezés személyesen: a Szikra Lapnyomda munkaügyi osztályán naponta: 7—16 óráig Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3., I. 129. A színházak szombati műsora Vígszínház: A 22-es csapdája (7) — Pesti Színház: Orfeusz alászáll (7) — Vidám Színpad: A családban marad (7) — Budapesti Gyermekszínház : Madách Színház ea. (7) Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (K. bér. 1. ea.) (7) — József Attila Színház: Pajzán históriák (7) — Állami Bábszínház (Népköztársaság útján): Az elvarázsolt egérkisasszony (tju. 4.) — Jókai téren: A csodálatos kalucsij (du. fél 3) — Fővárosi Nagycirkusz: Egész nyáron cirkusz (du. fél 4 és este fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. •Szombat, 1980. szeptember 13. Filmek a máról és a múltról Mi készül a Moszfilm stúdióiban Az idén a filmesek is a XXVI. pártkongresszusra készülődnek — mondja a Moszfilm vezérigazgatója, Nyikolaj Szirov. Mindenekelőtt a kortársainkról, napjaink problémáiról szóló filmekkel, amelyeknek témája a munka és az ember kapcsolata, a mindennapok sok-sok hőstette. A révnél ne cserélj lovat címmel rendezett filmet Georgij Jegiazarov. A kámai autógyár építkezésének történetéről, az ott dolgozó emberekről, a munkásosztályról szól a film. Hősei, az építkezés vezetője, és a főmérnök különböző korúak: egyikük hatvan felé jár, a másik harminchét esztendős. Mégis sok bennük a közös vonás: a munkásember büszkesége, az ügy szeretete, az odaadó törődés az emberekkel. Munkástémát dolgoz fel filmjében, Az elmúlt nap tényeiben Vlagyimir Bászov rendező is. A történet a Kolafélszigeten játszódik, egy hatalmas szénkitermelő kombinátban. Hősei bányászok, ipari értelmiségiek, a termelés szervezői. A filmben szó esik egy új műszaki politika bevezetéséről, a termelés fejlesztésének problémáiról, a gazdasági fejlődésről éppúgy, mint a modern ipar etikai és morális kérdéseiről, s mindez nem a múltból merítve, hanem a jövő perspektívájának fényében. A film egyik hőse, Krjavkin, a kombinát igazgatója, így fogalmaz: „Úgy vélem, hogy a jó dolgokról általában csak akkor érdemes sokat beszélni, amikor már nincs mit mondanunk a roszszakról. A jóért, ha az valóban jó, az emberek meghurcolnak ...” Vlagyimir Monahov új filmjének címe: Föld, szerelmem!. Földművelőkről, a falvak lakóiról és gondjairól szól. Hol volt, hol nem volt a címe Nyikita Mihalkov készülő új filmjének. Hősnője szintén falusi ember: erőteljes, makacs, ám az életről alkotott elmaradott nézeteivel kicsit naiv is. Felutazva lányához a városba, saját felfogásának megfelelően kívánja megoldani a bonyolult problémákat. Mintha igen egyszerű, hétköznapi kérdéseket, érintene a film, valójában azonban komoly, általános emberi és erkölcsi problémákat. A főszerepet Nonna Mordgyukova játssza, s ismerve Nyikita Mihalkov izgalmas színész-vezetését, nagy érdeklődés előzi meg a filmet. A nyaralók életéből címmel forgat filmet Nyikolaj Gubenko. A színész-rendező új története a Krímbe utazó, egy üdülőben véletlenül együtt nyaraló néhány emberről —kortársainkról — nyújt portrét. Az emberi kapcsolatok alakulását kíséri figyelemmel. Olyan színészeket szerződtetett, mint Juszas Budrajtisz, Zsarura Bolotova, Rolan Bikov. A történelmi múltról, a cárizmus alóli felszabadulásért vívott harcról, a szovjet állam megteremtéséről és megerősödéséről szóló filmek különösen is fontosak. Szergej Jutkovics nemrég kezdte forgatni Lenin Párizsban című filipjét, melynek forgatókönyvét Jevgenyij Gabrilovicscsal közösen írta, és Lenin 1910—12 közötti franciaországi tartózkodásit dolgozza fel Azt a korszakot, mikor Iljics megalapította a lonjumeau-i pártiskolát, ahol Oroszország forradalmi átalakulásának aktív résztvevőit, a párt jövőjének kádereit készítették fel. Rengeteg dokumentum- és híradóanyagot használtak fel a filmben. Vlagyimir Iljics életéről és munkájáról beszélnek majd a lenini emlékhelyeket látogató kortársak, maguk a szerzők, és Lenin társai az emigrációban. Krupszkaja, Inessza Armand, a pártiskola egyik hallgatója, a munkásember Trofimov, s egy ellenség is — a titkosrendőrség kiküldött megfigyelője. Lenin szerepét a Jutkevics-rendezte Július hatodikéból ismert színész, Jurij Kajurov játssza. Egy másik film, A Terrorhadművelet bukása című, Lenin bajtársáról, „a forradalom lovagjáról”, Dzerzsinszkijről szól. A történet a húszas években játszódik, amikor Oroszország-szerte éhség és nyomor volt a feldúlt városokban, az ellenség pedig, az ország ellátásának megbénítását tűzve ki célul, meghirdette a harcot a vasútvonalakon. Az eszereknek ezt a hadműveletét hívták „Terror”-nak. Ezekben a nehéz években a párt Dzerzsinszkijt bízta meg a közlekedés- és postaügyi népbiztosság vezetésével, és ő megnyerte a vasúti síneken vívott csatát. Anatolij Bobrovszkij rendező viszi filmre Julián Szemjonov forgatókönyvét, lengyel koprodukcióban, a főszerepben Krysztof Hameccal. Különös figyelemmel kísérjük Szergej Bondarcsuk új filmjét, melynek forgatása a közelmúltban kezdődött. A kétrészesre tervezett Vörös harangok első része az 1910 elles mexikói, második része pedig az 1917-es októberi szocialista forradalomról szól. Hogy mi a kapcsolat a két forradalom között? A filmben éppúgy, mint hajdan a valóságban, a két forradalom közötti kapcsolatot John Reed személye teremti meg, aki Mexikóban kezdte újságírói pályafutását, éppen a forradalom fellángolásának idején, majd Oroszországba utazott, ahol tanúja lett az októberi forradalom eseményeinek. Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét, Lenin igen nagyra becsülte. A fam John Reed fejlődésének útját követi, aki Pétervárott a forradalmi valósággal és a forradalom embereivel találkozva, az új életért folyó harcot szemlélve, megismerkedve Leninnel és harcostársaival, a forradalmi eszmék hívéül szegődik. A Nagy Honvédő Háború halhatatlan hősei emlékének szenteli új filmjét Igor Gosztyev rendező. A Front az ellenség hátában befejező darabja lesz a Szemjon Dnyeprov forgatókönyveiből készült filmtrilógiának, melynek első két darabja a Front szárnyak nélkül és a Front a frontvonal mögött voltak. A filmeposz befejező részében éppúgy, mint az előzőekben, Vjacseszlav Tyihonov játssza a főszerepet. Történelmi film Alekszandr Avarov és Vlagyimir Naumov rendezők vállalkozása, a nemrég elkészült Teherán — 43. A fasiszta kémelhárítás meg akarta akadályozni 1943-ban a Hitler-ellenes teheráni konferenciát. A tervezett merénylet meghiúsult. A Teherán — 43 pátosza az extremizmust, a terror bármilyen formában való megnyilvánulását ellenzi, így szól napjainkhoz. Grigorij Csuhraj új filmjét, Az élet gyönyörűt is a politikai filmek közé sorolhatjuk. Olasz filmesekkel közösen készült, története egy fasiszta államban játszódik. Középpontjában egy becsületes, de a politikai harcoktól félrevonuló munkásember áll. Él, szeret, dolgozik. De választásra kényszerül a hős: a barikád melyik oldalára áll? És az, aki tegnap még minden igyekezetével távol tartotta magát a politikától, végül az ellenállási mozgalom részvevőinek sorában találja magát. Antoniót, és szerelmét, Mariját, neves olasz színészek játsszák: Giancarlo Giannini és Omelia Alutt. A szovjet filmesek egyik legidősebbje, Alekszandr Zarhi most fejezte be új filmjét, Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből címmel. A film azokról a napokról szól, amikor A játékos című regény született, az író és a gyorsízórzó, Anna Sznyitkina kapcsolatáról. A bemutató jövőre lesz a Dosztojevszkij-év ünnepségei során. Marlen Hrtcijev is az orosz irodalom egyik nagy alakját választotta filmje hőséül, Puskint. A költő életét a líceumi esztendőktől egészen haláláig kívánja bemutatni. Andrej Tarkovszkij a Sztalker befejezése után olasz filmesektől kapott meghívást. Új filmjének tartalmáról most folynak a tárgyalások. Jurij Belkin Koszta Rozália festőművész tárlata nyílt meg pénteken a gyulai Dürer-teremben: a művésznő az utóbbi években készült olajfestményeit mutatja be, gyulai házakat, utcákat, embereket, s tanyákat.