Magyar Nemzet, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
A Dietrich Kamaszodni készülő fiúcskák nevelőgörcsöt kapnak, ha megjelenik a képernyőn Idakepe Dietrich. Fegyelmezettebb, ám a Dietrich-őrülethen még meglehetősen ifjú szüleik legfeljebb csak kacarásznak, gúnyolódnak a nagy sztár kalapbokrétái, ruhakölteményei láttán. Majd, gúnyolódás ide, kacagás oda, ifjú és vén, gyermek és felnőtt egyaránt a televízió előtt marad, elcsendesedve s lassanként elbűvölve. Mi tartja fogva az embert, ha Dietrich, ez a külső, megjelenésében régi-régi, letűnt eszményt megtestesítő díva, a tévében — a modern látványok négyszögében — megjelenik? Filmjeinek története? Aligha. A gonddal és fölfedezhető kedvvel összeállított televíziós sorozat csupa olyan régi filmet vonultat föl, amilyent a bátran fogalmazó ember nyugodt szívvel nevezhet giccsnek. Nem is keríthettek elő a szerkesztők mást. Marlene — nagy írók barátja — többnyire szirupos szinopszisokat kapott. Filmjeinek története szinte előre kitalálható: Dietrich, a rosszlány, egy nagy szerelem tisztító tüzében véglegesen — de még inkább időlegesen — megjavul. Ilyesfajta mesékért az egyre igényesebb televíziónéző nemigen szokott elcsendesedni és képernyője elé szögeződni. De nem adja fel vasárnap délutánonkénti sziesztáját e filmek ...megcsináltsága” kedvéért sem. Mert igaz, ami igaz, a csacska mesék leleményesen és forgatagosan meséltetnek el ezeken a negyven, negyvenöt esztendős filmtekercseken. Nagy színészeket, remek alakításokat is láthatni bennük — nem Dietrichét. Dietrich csak jelen van." Pimaszul kedves és kedvesen pimasz egyéniségével, a világ piszkára fittyet hányó, de a nyomorúságot mégismegkönynyező, sajátos nyegleségével, vérlázító, felháborító bájával. Jelen van egyedülvaló nőiességével. Sehol másutt fel nem féné^tőkárPrM+ylsé#!? ■■s&'ttmp tíkaszdi KártyakHvatjamaH klft1-* lapkőjtemények'es az idejétmúlt‘'filmmesék közül mindig — '"tartja fogva, bevállottást vaigy be nem vallottan ma is az embert, a modern embert, a nosztalgiáktól mentes ifjú embert is. "Olyan tulajdonságokkal van jelen Dietrich a televízió révén most a köztudatban, amilyen tulajdonságokra ismét áhítozni kezdünk, amilyeneket nélkülözünk. Dietrich lerázza magáról a kor minden hivatalos kötelmét, mer szuverén lenni, sejtelmesen, maga ha zártan önmaga lenni. A kifelé fordulás nagy divatja idején, az emancipáltság győzelme idején, a kemény és akarnok, férfiasan korrekt, rendíthetetlenül céltudatos nők körében vonzó élmény ez a koroktól, morális divatoktól, uralkodó eszményektől mindig mentő maradt, mindig magamaga maradt, befelé fordultnak mutatkozó, törékenyen erős ember. Ostobácska szerepeit szemlélve bizonyára nemigen jut eszébe senkinek az, amit a tévésorozat előhangjaként Bernáth László irodalmi idézetekkel igazoltan hangsúlyozott, hogy ugyanis Marlene Dietrich milyen bátor antifasiszta harcosként állt a világ elébe a második világháború idején. Nem, a történeti igazság szüntelen felidézése nélkül, pusztán látványával is elhiteti magáról Dietrich, hogy ő az az embercsoda, aki könnyűsége és felszínessége ellenére is a súlyos pillanatokban a jó szolgálata megétt dönt, mint a nyilvánvalóan „igazak”, erősek és alaposak. Arról ad hírt öreg filmjeivel Dietrich, hogy a látványos tisztességnél sokszor értékesebb és megbízhatóbb a sejtelmesen,köntyűvérűn vállalt egyenesség. Lényének — és nem is művészetének — ez a híradása viszont jelenünkben nemcsak használható,de egyenesen szükséges tudás. Talán erre figyelnek mindazok, akik a filmszínésznő Dietrichtől nem elragadtatottan, a televízió, jóvoltából mégis a Dietrich-jelenség bűvkörébe kerülnek. Olyan eszményt fejezne ki mostanság, amilyenre még éppen csak gondolni kezdünk. Az igazságot könnyed természetességgel, elbájoló közvetlenséggé kezelő világ, de legalábbi ■kömyezetjobbítók típusát. Vakáción a Mézga család ősz közeledtén lassan véget ér a kora nyár óta tartó, minden bizonnyal legsikeresebbnek tartott magyar tévésorozat, a Mézga família külföldi megpróbáltatásait elbeszélő, tizenhárom részes rajzfilm. Mézga Géza és kicsinyke családja a maga módján legalább olyan kedvelt ifjak és vének körében egyaránt, mint Dietrich sorozata. A siker titka itt is ugyanaz: Romhányi József forgatókönyve révén ezúttal is egy típus válik ismertté, gyakoribb és jelenidejűbb típus, mint az eszményi Dietrich láttán Mozgaék a magyar átlagcsalád. Formájuk, mozgásuk (a Pannónia Stúdió szellemesen karikírozó rajzai jóvoltából) alaposan ismerős a hétköznapokból. Hát meg a felfogásuk! Kritikátlan Nyugatimádatuk, nyerészkedési vágyuk, pedagógiai elvük, pontosabban elvtelenségük mindmind köznapi jelenség Persze, ha csupán mirőlunk, itthoni átlagpolgárokról derülne ki mindenféle nevetséges tulajdonság aligha lenne egyértelműen felhőtlen a mulatság. Ugyan ki szeret egy nyáron át arról hallani, hogy milyen kicsinyes, sete-suta,, hiszékeny, pénzsóvár, mily ügyefogyott szülő, stb., stb. A Múzsa-sorozat leleményes készítői azonban gondoskodtak arról, hogy legyen oka a nézőknek a hozzájuk nem hasonlatos, legfeljebb áhított életformájú típusokon is kacagni. Feltérképezték hát az egész világot. Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Távol-Kelet és India, Afrika mind megkapja a magáét. Gengszterizmus, terrorizmus, kis és nagy kóklerség szembesül a ■ világjáró, magyar gyámoltalanokkal. Mulatságos kalandjaik alkalmával Mázsáéinak módjuk van kiábrándulni, ... mindvalahány álmukból,, reményükből,, kiábrándulhatnak — velük ,együtt a nézők is — ag. egész...,világból. Dib-dáb figura ebben a világnak nevezett színes kavalkádban az ember, ismert, aligismert és félreismert erők és hatalmak kezében. Értéktelen kacat az élet. A véletlenen és a vakszerencsén múlik minden, mint a régi századok rettenetét megörökítő, pikareszk regényekben. Mezgáék azonban nem ábrándulnak ki sem a világból, sem „kedves” meghívójukból, Hufnágel Pistiből. Mezgáék minden bajból feltápászkodnak és új hittel, új reménnyel indulnak tovább, akár — engedtessék meg a profánnak tetsző hasonlat — a Tragédia Ádámja. És a néző sem ábrándul ki — önnön tükörképéből, a Mézga-típusból. Nevetve, bosszankodva fogadja el, hogy ők (mi) már csak ilyenek (vagyunk). Gyógyíthatatlan álmodozók, reménykedők, feltápászkodók. És talán éppen ez az, ami megment a világtól, a banditizmussal, terrorral, szélhámossággal fenyegetőtől. Mivel a befejező rész még hátravan, nem tudni, végül is rpiként vergődnek haza Mézgáék. Azt azonban sejteni lehet, hogy kis pihenő után bármikor, bárhova útnak indulnának ismét, önnön keservükre é a néző mulatságára, mindnyájunk szórakoztató önismereti óráira. Hacsak Aladár, a racionális jövő ígérete, a szülőknél, a felnőtteknél okosabb, éleslátóbb, tisztábban álmodó kisfiú otthon nem marasztalja őket. Röviden Alig,volt nap, h hogy ne reklámozta volna vasárnapi bemutatóját, a Ben Travers színművéből készült Rablók című tévéjátékot a televízió. Ennek a műsornak azonban felesleges volt a hangos ajánlgatás. A Rablók ugyanis kellemetes vasárnapi mulatságnak bizonyult. Málnay Levente igyekezett angolos játékot szervezni-rendezni az angol színműből. Balázsovits Lajos és Szilágyi Tibor játékából még hamisítatlan fanyar angol humorra is tellett, a két főszereplő hölgy, Aridai Györgyi és Tóth Enikő pedig olyan szépnek mutatkozott, mintha egy igazi külföldi komédiából csöppentek volna ide. Főműsorként, estidőben is megállná a helyét az Irodalmi barangolás Bács-Kiskun megyében című riport-dokumentumfilm, Farkas Katalin forgatókönyvíró és Babiczky László rendező közös munkája. Katona József, Petőfi, Arany János és Móra Ferenc életének egy-egy színterét járó 18. budapesti nemzetközi zenei verseny szombat este ünnepélyesen kezdődik meg a Zeneművészeti Főiskolán. Az idén három hangszer: a fuvola, a kürt és a gordonka fiatal művészei számára rendezik meg. A hagyomány szerint sorsolással kezdődik, majd Erkel Tibor, a Művelődési Minisztérium zenei osztálya vezetőjének és Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettesének beszéde után hangversenyt tartanak. Ezen a korábbi külföldi nemzetközi zenei versenyek díjazottjai: Elekes Zsuzsa orgona-, Petz Pál trombitaművész, valamint a Reneszánsz Rézfúvósegyüttes működik közre. A fuvolások versenyét — amint a Zeneművészek Házában tartott kedd délelőtti tájékoztatójában Görög Péter, a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodájának vezetője elmondta —, 1965 után az idén másodszor rendezik meg. A verseny iránt olyan nagy volt az érdeklődés, amilyenre a rendezőség sem számított: több mint 180-an jelentkeztek, és emiatt — először a hazai zenei versenyek történetében — kénytelenek voltak előzetesen szelektálni. Számuk így is jelenleg 75 művész, ami nem kis feladatot ró a Kovács Lóránt fuvolaművész elnökletével munkálkodó zsűrire. A zsűri másik, két hazai tagja, jP.efrouigs Emil és Pröhle Henrik, és „a bizottság munkájában másokmellett részt vesz. -Illetve „Colombo, a neves svájci karmester is. A kürtverseny, . amelyen ugyancsak nagy számban, öszszesen harmincnégy külföldi és magyar muzsikus vesz részt, szeptember 17-én kezdődik meg. Ennek a versenynek, amelyet ezen a hangszeren hazánkban először rendeznek meg, Láng István zeneszerző, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára lesz az elnöke, magyar tagjai pedig Bubik Zoltán és Tarjáni Ferenc, a Zeneművészeti Főiskola tanárai. A zongorán kívül, amelyből az első vetélkedőt 1933-ban rendezték meg, és annak egyik győztese egy 17 éves lány, Fischer Annie volt, a csellóversenynek van nálunk a legnagyobb hagyománya. Amióta a gordonkaművészet klasszita, de a színesen, hangulatosan tahitó adás, mintegy kedvet csinálva nézőjének ahhoz, hogy maga is útnak induljon , az őszi hétvégi, kirándülésképpen elzarándokoljon a felvillantott irodalmi emlékhelyekre. " Egyetlen szépséghibáját azonban nem szabad elhallgatni a gondos összeállításnak. Novák János zenéje, amely hol versenyre kelt régebbi, jól ismert dallamokkal, hol meredeken modern muasi■kát igyekezett gyártani, nem szolgálta, inkább lefokozta a költészet varázsát. Lőcsei Gabriella kusa, Pablo Gasals engedélyezte, hogy nevével fémjelezzék a budapesti versenyt, negyedszer tartanak vetélkedőt e hangszer fiatal művészei. Erre a versenyre, amely szeptember 22-én kezdődik meg, ugyancsak sokan jelentkeztek, öszszesen 80-an, és ha közben — a nemzetközi gyakorlat szerint — többen különféle okok miatt le is mondták a részvételt, így is 63-an indulnak összesen 18 országból ebben a versenyágban. A csellóverseny zsűrijének elnöke Bonda Ede, s tagjai között lesz Botvay Károly, Bozay Attila, valamint Dániel Safran, a híres szovjet gordonkaművész és János Scholz, a New York-i Columbia Egyetem professzora, az egykori világhírű Rothkvartett tagja, aki csaknem 40 éve él az Egyesült Államokban. Mindhárom verseny ezúttal is három fordulóból áll: elő- és középdöntőből, valamint döntőből, a csellónál a döntőnek két része lesz, szóló és zenekari játék. Valamennyi hangszer művészei számára kötelező lesz a verseny egyik fordulójában a rendezőség megadta öt-hat új magyar műből egyet előadni. A díjakat október 1-én este Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes adja át a Zeneművészeti Főiskola nagytermében , ahol egyébként az egész verseny lezajlik — azon a hangversenyen, amelyet a Zenei Világnapnak? ■ szentelnek. Az.ünnepélyes díjkiosztást, koncert követi, „ amelyen a Verseny győztesei szerepelnek. De már egy napnal korábban, szeptember 30-án a Zichykastélyban bemutatkoznak a győztes fuvola-, kürt- és gordonkaművészek. Elmondták a tájékoztatón, hogy a televízió és a rádió nagy figyelemmel kíséri majd a versenyt, amelyre több jelentős külföldi lap zenekritikusa is vendégként Budapestre érkezik. A verseny érdekessége, hogy a híres Prades-i fesztivál rendezősége meghívta hangversenyre a budapesti csellóverseny győztesét. Remélhető, hogy a két budapesti hangversenyen kívül a hazai közönség más alkalommalis meghallgatja majd nyilvános koncerteken a három zenei verseny nyerteseit és díjazottjait. (g. U AV Televízió műsoráról Szombaton kezdődik,Budapesten a hármas zenei verseny Magyar Nemzet A színházak •zordai műsora Állami Bábszínház (Népköztársaság útján)! Az elvarázsolt egérkisasszony (du. 3.) —Jókai téren: A csodálatos kalyoni (de. 10) — Fővárosi Nagycirkusz: nyáron • cirkusz(fél 3.). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. 0 - i NAPLÓ Szeptembertől Startta Tibor könyvtervező kiállítását a zalaegerszegi ifjúsági művelődési központban kedden nyitotta meg Keresztury Dezső akadémikus. Kolozsi Tibor, neves vajdasági magyar író és publicista 65 éves korában elhunyt. 1956-tól 1971 -ig, nyugdíjba vonulásáig a „7 nap” című ,szabadkai, magyar nyelvű hetilap főszerkesztője volt. Íróként novellási kötete (..Gyeplő és zabla’’), regényei közül pedig az ..Árnyék a Tiszán” és az ..Őrtűz fényében” tette ismertté nevét.♦ Szakács Györgyi jelmez- és Szlávik István díszlettervező munkáiból nyílik meg kiállítás ma Szolnokon, a megyei művelődési és ifjúsági központ galériájában. „Mindig nagyon szerettem Werfelt, csodáltam benne a gyakorta ihletett lírikust, és szívemben mindenkor nagyra becsültem érdekes elbeszélő műveit, bár néha hiányát érezzük bennük a művészi önfegyelemnek . . . Alapjában véve operaházi művészegyéniség volt, s időnként valóban olyan, akárcsak egy operaénekes (valaha az szeretett volna lenni), no és természetesen egyúttal olyan is, mint valami katolikus lelkész” — írta Thomas Jolann A Doktor Faustus keletkezésében Franz Werfelről, aki ma lenne kilencvenéves. A prágai kereskedőcsalád sarja lírikusként, drámaíróként, esszéistaként és főként regényíróként egyaránt jelentékeny műveket alkotott és nagy népszerűségre tett szert, kötetei a két világháború között milliós példányszámítóan keltek el. Költőként tűnt fel, az expresszionizmus humanizmus-pátoszával átitatott himnikus versei hozták meg számára a hírnevet. Első drámai költeményét, Az elysiumi vendéget 1912-ben Max Reinhardt vitte színre Berlinben. A freudi pszichológia Oedipus-komplexusának egyik leghíresebb irodalmi megjelenítése első. Nem a gyilkos, a meggyilkolt a bűnös című regényeinek f témája. Nálunk főképp Verdi-regénye ismert, amelyben a két zeneszerző, Verdi és Wagner képviselte magatartásformát állítja szembe, valamint a pszichologizáló családregény, A nápolyi testvérek és természetesen a látnoki erejű, hallatlanul izgalmas, drámai feszültséggel teli műve, A Musza Dagh negyven napja. A fasizmus előli menekülésének utolsó állomásán, a californiai Beverly finisben halt meg Franz Werfe ötvenöt évesen, 1945-ben. (sozsa) -Szerda, 1980. szeptember 10. Gazdag tartalommal jelent meg a „Studia Psiihoterapeutica” új száma. A dr. Hidas György szerkesztésében és az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete kiadásában napvilágot látó, többnyelvű lap a szocialista országok pszichoterápiás munkacsoportjaival egyetértésben készül. Közli a szocialista országok 111. Nemzetközi Pszichoterápiás Szimpóziumának határozatát, amely a pszichoterápiás módszerek fokozottabb elterjesztését sürgeti. E határozattal javaslatként foglalkozik a KGST- országok egészségügyi minisztereinek soron következő tanácskozása is. Olvasható a lapszámban Süle Ferenc tanulmánya az úgynevezett „nagycsoportok" jelentőségéről. A jénai Hans Richard Böttcher professzor konsepciója szerint a „terápiás csoport" rendszere a csoporttagok összhelyzetének egy része... Eis és M. Bochal csehszlovák szerzők arról számolnak be, milyen eredményeket ért el az ápolónők pszichoterápiás képzése országukban. A lengyel X. Zylicz és G. Swiatecka a telefonos „lelki elsősegély” tapasztalatait és eredményeit ismertetik. Peter Kuster Frankfurt am Main-i kutató arról számol be, milyen hasznot húztak pszichológus-hallgatók számára a magyar születésű Bálint Mihályról elnevezett, speciális szemináriumok Buda Béla írása Martigama amerikai kutato „morfogenetikus” — az élő rendszerek fejlődési sajátosságaiból kiinduló — modelljével, s e modellnak a csoportpszichoterápiában való alkalmazhatóságával foglalkozik. (a.) » Százhúsz éve született Márkus Imik A Fővárosi Tanács új aíremléket állíttatott Márkus Emíliának, a Nemzeti Színház egykori tiszteleti és örökös tagjának, születése százhuszadik évfordulójára. Az avató emlékbeszédből közöljük ezeket a részleteket. Márkus Emília pályája csodálatos összekötő híd volt színjátszásunk hőskora és a mai magyar színészet között. Őt még Szigligeti Ede szerződtette a Színi Tanoda padjaiból a Nemzeti Színházba, s amikor 30 évvel ezelőtt elhunyt, a színháznak az a művész-igazgatója búcsúztatta, aki színjátszásunknak ma is aktív részvevője. Hetvenöt évet töltött színpadon, s e hosszú időszak stílusváltozásaival együtt ő is mindig meg tudott újulni, s nem állapodott meg "annál a patetikusromantikus stílusnál, amely sokáig volt jellemzője a Nemzeti Színháznak. Játéka ezért tetszett a háromnegyed század alatt is időtlennek. Szombathelyen született, ma százhúsz esztendeje. A színészi pályára — veleszületett adottságai mellett — az is ösztönzést adott, hogy nagybátyja, Horváth Boldizsár, jogtudós és volt igazságügy- miniszter szalonjában, Liszt Ferenc jelenlétében elszavalta Vörösmarty Mihálynak Liszt Ferenchez írt ódáját. Előadását Liszt csókkal jutalmazta, a nagybácsi pedig kijelentette, hogy ebből a kislányból színésznő lesz. Az alig 14 éves kislányt Paulay Ede igazgató korengedéllyel vette fel. Már az előkészítő év után olyan kiválónak bizonyult, hogy őt választották Dumas: Alfonz úr. című drámájának, Adrienne Szerepére. Első szereplőtársa Prielle Kornélia és Feleki Miklós volt, s a színhely: a régi Várszínház. Még nem fejezte be színi tanulmányait, amikor Szigligeti Ede 1877-ben a Nemzeti Színház tagjai sorába szerződtette. Ebben a minőségében első szerepe Shakespeare Júliája volt. Hosszú pályáján 17 Shakespeare-szerepet jázott, köztük Oféliát, De.Ademonát, ‘.Kleopátrát, Lady Macbethet, .Lady Annát.. ,A. .klasszikusok mellett az, akkor,divatos francia szalondrámákban érte el legnagyobb sikereit. Kamélias hölgye, amelyet 30 éven át játszott, mérhető volt Sarah Bernhardt és Eleonóra Dune alakításához is. A magyar klasszikus és a kortársi magyar drámákban egyaránt sok szerepet játszott. Ő volt az első Tünde Vörösmarty játékában, az első Hippia Az ember tragédiája bemutatásakor; később ő játszotta Évát, s a Bánk bán mindhárom jelentős nőalakját: Izidorát, Melindát, végül Gertrudist. Magyar színpadon ő volt az első Nóra, s alakításának hírére Ibsen is ellátogatott hazánkba s az előadás megtekintése után elragadtatással mondta Márkusról: ,„Meine allerbeste Nóra!”Kosztolányi Dezső ezt írta egy jelentéktelenebb szerepéről:„Ez a csodálatraméltó magyar színésznő egyedül áll, eszközök és iskolák nélkül, teremtő ösztönével váltotta valóra művészetét.” Lady Annájáról pedig Móricz Zsigmond ezt: ...Márkus Emma Lady Annában ért el művészetének csúcsára. Ebben az izzó és jelentéktelen, ebben a gyönyörű és semmis, ebben a gyűlöletből házasságba átcsapó erotikus lényben.” Az ellentétek kiemelésével Móricz a színésznő sokoldalúságát is hangsúlyozni kívánta, deortársi emlékezés szerint, " mint nő", élete virágjában ellenállhatatlan volt. Mint színésznő pedig meg volt áldva , mindazokkal a testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek egy drámai művésznő kelléktárát az akkori fölfogás szerint hiánytalanná tehetik. Vonzó és érdekes arca, hosszú pislák-tól sűrűn árnyalt kék szeme híven ki tudott fejezni minden érzést és indulatot, anélkül, hogy bármikor csak egy pillanatra is eltorzult volna. Erőteljes, de karcsú termete tudott gyöngének, törékenynek és egészen fiatalsága legvégső határáig lányosnak látszani. Dús hajkoronája legendás volt, és semmiféle hajfestéssel nem utánozhatóan meleg aranyszőke. Gyönyörű, meleg hangja éppen olyan hajlékony és engedelmes volt, mint a termete, éppen olyan kifejező, mint az arca. A szót mindig szép tisztán, hibátlanul ejtette, s a düh önkívületében is érthetően, egy árnyalatnyi dunántúli színezettel, » ez ízesen magyarrá tette be a szádét. A színház, fennállásának 90. és nemzeti színházi tagságának 50 éves évfordulóján, a színház tiszteleti és, örökös tagjának nevezték ki. Az örökös tagság kitüntető címet mások már 25 év után is megkaphatták, de Márkus Emília ezt mindig elhárította, tartván. . tőle, hogy az örökös tagság” öregíteni fogja. .Végre a tiszteleti tagsággal együtt ezt is elfogadta. Ugyanakkor a Színművészeti Akadémia tiszteleti - tanári kinevezésre terjesztette föl: „Márkus Emília a klasszikus magyar színjátszás legnagyobb, élő képviselője, de egyúttal az élő, magyar színművészeinek is legnagyobb klasszikusa, örök büszkesége intézetünknek, hogy növendéke volt és büszkesége lesz, ha tanárai közé sorolhatja. Erre a díszre, amely nem annyira neki, mint nekünk kitüntetés. Márkus Emília különös érdemeket szerzett művészetének példaadó, fölemelő, végeredményben oktató erejével. A magyar élőbeszédnek nincs hozzá fogható mestere. Nyelvünk báját, zengő zenéjét senki oly tökéletesen, oly hiánytalanul még érvényre nem juttatta, mint Márkus Emília. Amit megtanulhatnak tőle, az ritka érték, egy egész életre szóló útra,való: a beszélés tisztaságát, plasztikáját, zeneiségét, s azon túl: a színpadnak, a hivatásnak, a hazai irodalomnak, a művészet örök becsű értékeinek tiszteletét.” Szép beszédével kapcsolatban meg kell említeni, hogy Márkus Emília nagyon szeretett verseket mondani. A színi pályára is egy szavalat indította, a felvételi vizsgán is verseket mondott,é s hosszú pályája során is gyakran és szívesen szavalt. Kedves, költői , a klasszikusok és a romantikusok voltak; különösen szerette és gyakran szavalta Shakespeare szonettjeit. A ma , gyár költők sorában különös módon, jutott, el Adyhoz. A század elején...Hatvany Lajos, egy kötetet adott, át neki, hogy versmondásai alkalmával népszerűsítse a fiatal költőt. Márkus Emília a kötetet azzal adta vissza, hogyszámára ez a költészet idegen. Később azonban, megismerte és megszerette Ady költészetét és az akkor már halott költő Iránti engesztelődül minden alkalommal Ady verseit is műsorába vette. . Egyik utolsó, a rádió által is közvetített matinéjáról Márkus László, a rendező, tervező, igazgató ezt írta: „Márkus Emília mondott verseket, egy édes hang a múltból,, az élő hagyomány hangja. Egy klaszszikus művészet jelent meg élő valóságként a művész hangjában, aki halhatatlan fiatalságában itt ragyog közöttünk. Megrendítő élmény, volt hallani Márkus Emíliától Adyt, akit most a vád és a prófétai harag forradalmi attitűdjében látunk, és akinek, mély , és nosztalgikus emberségét, sóvárgó líráját nem hallanánk, ha ez a tisztább művészet nem dalolná.” Cenner Mihály