Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
Szerda, 1980. október 8.. Magyar Nemzet Félsikerek — tanulságokkal A mosógépgyártás kálváriája A magyar automata mosógépgyártás története hasonlatos az állatgyógyászati tankönyv ábrájához, amelyen egy lovon valamennyi létező betegséget ábrázoltak. A hitelkérelem intézésétől, a beruházás lebonyolításán át, a termelés akadozó indulásáig a Hajdúsági Iparművek AEG-licenc alapján készülő mosógépeinek sorsa magán viseli gazdasági életünk gyengéinek valamennyi elemét. A mai helyzet, s a jövő tervei viszont, a hibák kijavításának lehetőségeit példázzák. Késés minden vonalon Akikkel ma e kérdésekről beszélni lehet — a gyár mostani vezetősége —, iíj emberek. Anélkül, hogy a sorozatos gondok miatt tavaly más területre vezényelt régi gárda jószándékát, s becsületességét egy pillanatra is megkérdőjeleznék, a könyörtelen tényeket el kell mondani. A Hajdúsági Iparművek a hatvanas években, amikor a hazai igény évi öt-tízezer darab volt, jugoszláv licenc alapján készített olyan mosógépeket, amelyekre külföldön piacot nem lehetett volna találni. Hat esztendeje, amikor már az itthoni boltokból is hiányzott a korszerű típus, s az ország érdekei is megkövetelték az export fokozását, elhatározták, hogy egy korszerű gép licencét és gyártási eljárását megvásárolják. A választás a nyugatnémet AEG-re esett. Ilyen kicsi, s ennyi programot tudó gép három van a világon: egy amerikai, egy japán, s az AEG típusa. Magyar fantázianéven a Mini mát és a Midimat szerkezetében teljesen azonos, csak a külső burkolóköpeny magassága különböző. A házgyári fürdőszobákban akár a mosdó alá is begurítható „mini” 64 centiméter magas, a „midi” 85, ez az egész világon a konyhai sorbútorok magassága. A gép 18 programjával valóban mindent nyújt, ami egy korszerű mosóautomatától elvárható. Normál és bővített vízadagolást, nyújtott áztatási időt az erősen szennyezett ruhákhoz, s így tovább. Természetesen a beállítás után a vízvételtől a melegítésen, mosáson, öblítésen át minden munkafolyamatot automatikusan végez. Az állami exportbővítő hitel felvételekor az első megbeszélés 1974. február 14-én volt Úgy gondolta a gyár vezetése, hogy júniusban szerződik a licenc megvásárlására. Megkezdi a beruházást és 1977-ben már gyárt. Folyamatos felfutással 1981-re eléri a termelésben az évi százezer darabot. Annyit, amennyit hasonló berendezésekkel az NSZK-ban gyártanak. Ám a valóságban — s ez a döntési apparátus nehézkességére utal — egy év késéssel, 1975. június végén kaptak engedélyt a licencvásárlásra, s természetesen csak akkor kezdhették meg a beruházást. Megszületett a megállapodás az AEG-vel. Kaptuk a típust, a gyártáshoz szükséges gépeket. A munkások egy részét Nyugat-Németországban képezték ki, segítettek a magyar üzem beindításánál. Ahogy ilyenkor szokásos, a vásárlási összeg egy részét áruval fizeti a magyar üzem, s az AEG továbbértékesítésre is átvesz meghatározott mennyiséget. Ez természetesen azt jelenti, hogy a gépeknek kivitelben, minőségben, pontosan olyannak kell lennie, mintha az NSZK- ban készült volna. Szerepel a megállapodásban a szokásos kizárás: ott nem adhatunk el, ahol az AEG már régi szállító, s az engedély arra, hogy melyik tőkés országokban árulhatja közvetlenül is termékeit a magyar gyártó. Csúszott a beruházás kivitelezése, bár valamit behoztak az indulás egyéves késéséből. Nagy nehézségekkel végül is 1977-ben gyártottak ötezer mosógépet. Néhány jellemző erről a technikáról. Az AEG-üzem hasonmása épült fel a Hajdúsági Iparműveknél. Az egész csarnokot felsővezetéken függő szállítókocsik — konvejorok — sínhálózata szövi át. A kocsikon, a levegőben utazik minden alkatrész, félkésztermék, a géphez tartozó valamennyi elem A konvejor futását számítógép vezérli. Bejön például egy forgódob, ezt a váltók a galvanizálóba irányítják, nikkelezésre. A másik darab már teljesen kész, ezt a szerelősorra vezényli a konvejorsor számítógépe. A munkásokat a meglevő brigádokból válogatták, szervezték szalaggá. Mindenhonnan a legjobbakat emelték ki a régi munkából. Az AEG- ben kiképzett emberek tanították a többieket a munkafogásokra. Talán felesleges ecsetelni, mekkora minőségi ugrás a porszívó, vagy a centrifuga után ezeknek a bonyolult elektronikus vezérlésű, hajszálpontos szerkezeteknek az összeállítását megtanulni. De ez még csak ment volna. Viszont nem ment a konvejorsor, szinte mindig hiányzott valami. Egy csavar, egy gumibak, egy apró alkatrész. Ennél a rendszernél, ha egy szállítókocsi egy munkahelyre üresen érkezik, megáll az egész szalagon a munka. Kevés annál demoralizálóbb, s költségesebb dolog van, mint amikor egyszer áll a munkás, mert vagy ő, vagy a soron valaki más alkatrészre vár, aztán, amikor ez a hiba rendbejön, kezdődik a hajtás, az elveszett idő behozása. Az évi százezer darabra képes gyáregység 1978-ban huszonötezer mosóautomatát gyártott, ebből 4738 AEG-emblémával, kivitelre, a többit a hazai boltokba. Tavaly elérték a negyvenkétezres számot, amiből tízezret szállítottak exportra. A felfutási ütem mélyen a tervezett szint alatt maradt. Közrejátszott ebben, hogy a hitelfelvételkor nem gondolták át eléggé, milyen problémát okoz egy ilyen fejlett, nagyon pontos kiszolgálást igénylő technika beillesztése a hazai ipari háttérbe. A gyárnak mintegy ezerkétszáz beszállítója van, közülük több mint száz jelentősen meghatározó. S ezeknek fele a mosógépgyártáshoz is ad alkatrészeket. Ha egy késik, vagy nem a megfelelő pünőséget adja, megállítja a konvejorsort. Növelte, tavaly már elviselhetetlenné tette a feszültséget, hogy a lemaradás ellenére folyamatosan az eredetileg elképzelt termeléshez rendelte a Hajdúsági Iparművek az anyagot, alkatrészt. Raktáron maradtak, százmilliós feleslegek halmozódtak fel. Majdnem tönkrementek... A gyártmány kiváló, az AEG-átvevők soha nem találtak kifogásolnivalót, s a magyar külkereskedelem gond nélkül adta el a Minimatokat, Minimatokat a szerződés szerint „szabad” tőkés piacokon. A hazai boltokban a tekintélyes szállítások ellenére évekig csak pult alatt lehetett Hajdú mosóautomatához jutni. A gyár viszont majdnem tönkrement. Ilyen alacsony darabszám ezen a költséges berendezésen csak ráfizetéssel gyártható. A tavalyi szanálás, s a vezetők leváltása természetesen nem változtatott meg mindent egy csapásra. Valamit javult a munkaritmus, nőtt a termelés. Réti István kereskedelmi főosztály vezető adatai szerint az év végéig negyvenezer mosógépet adnak át a belkereskedelemnek, 14—16 ezer jut tőkés exportra. De most a bajok gyökeréig kell leásni, a hibák okait kell megszüntetni. Azt, hogy a hitelkérelem benyújtásakor, a munka kezdetén túl optimista becslésekből indultak ki, s nem számoltak a várható nehézségekkel, most már kár emlegetni, véli Hein Béla, a gyár műszaki főmérnöke. Most arra kell választ adni, hogyan tovább. Két alapvető gond hátráltatja ma is a berendezések hatékonyabb kihasználását. Az egyik az ipari háttér hiánya, a beszállítók felkészültsége. A másik — ha lenne elég alkatrész — a belső munkaerőhiány. Az egész gyárrészleg a mai napig egy műszakban dolgozik. Igaz, amíg nem teremtik meg a folyamatos munka feltételeit, lehetetlen még egy műszakot beállítani. Az ágazati vezetés is ismeri a gondokat, megpróbálnak — ha utólag fak— segíteni. Azokat a vállalatokat, amelyek érdekeltek a mosógépprogramban, megvizsgálják. Fejlesztést igényel az öntőipar, az egyik legfontosabb partner. De a gépekhez szükséges gumiárukat gyártó KALOPLASTIC, a kalocsai vállalat is bankhitelt kapott termelése korszerűsítésére, bővítésére. Több száz szállítóval egyeztetik a határidőket, kívánalmakat, hogy zavartalan lehessen a szerelősor munkája. Itt az az általános követelés, hogy szigorítsák a vállalatok között a szerződéses fegyelmet: pontosan, határidőre teljesítse mindenki a másiknál vállalt kötelezettséget, ez életbevágó igény —, ha csak egy csavar is hiányzik a mosógéphez, leáll az egész üzem! Felfelé a lejtőn A műszaki főmérnök úgy látja, jövőre jó esetben nyolcvanezer gép jöhet le a szalagról. Már most növelték a létszámot, a porszívók készítését átadták a kaposvári 10. számú AFIT-vállalatnak. Bonyolultabb a lúgos akkumulátorok ügye. Mert ezt is készítették eddig. A tervek szerint jövő februárra akarták átadni a terméket egy másik üzemnek. Ma már látszik, erre a határidőre nem lehet a váltást megvalósítani, lesz néhány hónap késés ebben is. De ahogy felszabadul valahol munkaerő, átcsoportosítják erre a munkára. Mindenképpen adni kell jövőre a 75—80 ezer darabot, ez Bartha István vezérigazgató véleménye, így , 1982-re, egyéves késéssel elér-hetik a százezres, optimális, a berendezéseket teljesen kihasználó szériát. Most az üzem ennek csak 55 százalékát termeli, a tervek tehát óriási fejlődéssel számolnak. Az is igaz, hogy az idén mennyiségben közel húsz százalékot tettek rá a tavalyira, s az igazi fejlődést a jövő évtől várják. Közben a gyártmányok minősége is javult. Exportáraikban az idén 8,8—13,7 százalékos emelést értek el a különböző piacokon. Itthon a javított Minimat 13 600, a Minimat 13 900 forintba kerül. S most már, ha egy kis kivárással is, de lehet kapni Az idei őszi BNV-n bemutatták a legújabb típust, az Energomatot. Ez saját fejlesztés, a licenc alapján. Új programja a „feltöltés”, amikor nem jön össze négy kiló mosnivaló, s tele vízzel, mosószerrel kis adagokat is gazdaságosan lehet a géppel mosni. A számítások szerint15— 40 százalék energiát takarít meg az Energomat a tulajdonosnak. Ennek alacsonyabb példánya 14 600, a magasabb 14 900 forintba kerül. Egyelőre négy készült a kiállításra, ötvenet kaptak a kereskedők piackutatásra. Valószínűleg a mosóautomaták mennyiségének állandó növelése mellett — ezen belül — mind több ilyen energiatakarékos gépet kell készíteni a gyárnak. Most két dologban reménykedhetünk: a jövőben ilyen technikai ugrást kívánó beruházásnál eleve megteremtjük a zavartalan befogadás feltételeit, s a Hajdúsági Iparművekben sikerül megvalósítani a mai elképzeléseket, a százezer magyar mosóautomata elkészítését. Két év múlva. Faludi András kooperációs megállapodás Kedden, a TECHNOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat székházában nagy jelentőségű szerződést írtak alá: újabb öt évre hosszabbították meg az NSZK- beli Rexroth GmbH, a Danuvia és a TECHNOIMPEX közötti kooperációs megállapodást. A három vállalat 1970- ben vettefel az üzleti kapcsolatot, s egy évvel később — az NSZK-beli cég licencét megvásárolva — kezdődhetett meg a Danuviában a korszerű hidraulikai elemek és rendszerek sorozatgyártása. Az évtizedes kapcsolat, s a mostani megállapodás előnyei közül hármat emelnénk ki. Az első, hogy a licencvásárlással, a technológia folyamatos fejlesztésével a Danuvia egy, a korábbinál magasabb színvonalú gyártást valósíthatott meg. Ráadásul úgy, hogy saját szakemberei is jelentős részt vállaltak a korszerűsítésből, emelve ezzel a gyáron belüli általános műszaki kultúra színvonalát is. A másik, nem kevésbé fontos tényező: a korábban meglehetősen drága importból beszerzett részegységeket, szerkezeti elemeket — melyek többi közt a korszerű NC- vezérlésű szerszámgépek gyártásához, alkalmazásához szükségesek —" a hazai piacra,ma már teljes egészében a Danubia szállíthatja. Ugyanakkor a magyar gyártmányú hidraulikai elemekből a tíz év során 14,5 millió márka értékben a Rexroth GmbH is vásárolt — a most aláírt szerződés viszont öt év alatt már 18,5 millió márka értékű magyar szállítást irányoz elő. Az NSZK-beli partner hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországon készülő elemekből a TECHNOIMPEX minden korlátozás nélkül szállíthasson harmadik piacra is. Kétnyelvű feliratok nemzetiségi községekben A nagy helyismeretű tanácsi vezetők és a községekben élő nemzetiségi aktívák szerint Komárom megyében jelenleg mintegy 13—14 ezer szlovák és 20—22 ezer német nemzetiségű magyar állampolgár él, vagyis a lakosságnak mintegy tizedrésze. Több faluban arányuk eléri a nyolcvan-kilencven százalékot. Létszámuknak megfelelő arányban vesznek részt a népképviseleti szervek munkájában, valamint a politikai és a gazdasági vezetésben. A nemzetiségi községekben működő tanácsok 80 százalékában a tanácselnök, vagy a vébétitkár — vagy mindkettő — nemzetiségi. A nemzetiségek lakta települések nagy részében jól foglalkoznak az anyanyelv és a hagyományok ápolásával. Sajnos akad olyan község is, ahol keveset törődnek a nemzetiségi lakosokkal, néhol pedig az okoz gondot, hogy elsősorban az idősebbek nem méltányolják eléggé az irántuk megnyilvánuló segítőkészséget. A megyében nagy figyelmet szentelnek a nemzetiségi kultúra megőrzésére és ápolására, 16 német és 13 szlovák öntevékeny művészeti együttes működik. Kevés azonban a fellépési lehetőségük : a falugyűléseken, könyvheti programokon és ünnepi alkalmakkor bizonyára gyakrabban szerepelhetnének. Néhány településen néprajzi szobát, falumúzeumot létesítettek az utóbbi években. Dicséretes, hogy mind több nemzetiségi településen megoldották az intézmények, az üzletek, a helységek kétnyelvű feliratozását. Az új utcákat, tereket neves nemzetiségi személyekről nevezhetnék el. Jelenleg a megyében óvodákban és iskolákban 5400 gyerek német, 1000 pedig szlovák nyelvet tanul. A szülői munkaközösségek egyik legfontosabb feladata, hogy a számuk növekedjék. A népfront kezdeményezésére Oroszlányban klubot alapítottak a szlovák irodalmi nyelv ápolására.(botlik) gó" megvesszük- 7 Pszichiátria Ki ellen és miért ? ni ~ pszichiátria? — ben lederült címként a kérdés néhány hónappal ezelőtti írásom fölé, amelyben a Pszichiátriai Társaság erősen megkésett megalakulása alkalmából öten mondták el véleményüket a magyar pszichiátria jelen helyzetéről. Lemaradásunk jelentős — derült ki a nyilatkozatokból. Ezen a területen a betegellátás fogyatékosságai, a szakmai bizonytalanság, képzetlenség nyomasztóan érezhető — derül ki rendre a szakma különböző tanácskozásain, legutóbb Horányban, a fiatal pszichiáterek fórumán, ahol két napon át folyt a vita pszichiátriai gyakorlat és társadalom meglehetősen szerteágazó témájáról. Hozzászólókban nincs hiány. Ki tűzzel, ki rezignáltan, ki szabadjára engedve ellenérzéseit, ki „tudós” megfontoltsággal, ki a fölényes gúny bajnokaként, ki a „jutni valamire” szempontját legelsőnek tartva. Vissza-visszatér néhány kulcsszó. Eseteiket citálták a magyar pszichiátria provincializmusára a Horányban összegyűltek közül többen is, arra, miként maradtak, maradnak visszhang nélkül hazánkban tudományos irányzatok, miközben külhonban róluk zajlik a disputa, s meghatározókká válnak a világ pszichiátriájában. Hasonképp kezdte referátumát Buda Béla főorvos: „A gyakorlati problémák gyökere ott van, hogy evidenciák, értékítéletek élnek és uralkodnak garmadával, s érvényességük, értelmük felülvizsgálata rendre elmarad. A különböző kórházakban dolgozók tapasztalatai esetlegesek, komolyabb haszonnal kecsegtető eszmecsere alapjaként aligha szolgálhatnak. Hiányoznak az átfogó, koherens elméletek, amelyek a gyógyítás gyakorlatának irányt szabhatnak. Élesen elválik ezért a világ pszichiátriája és a mi fapados pszichétriánk. Úszik az árral, úszik az evidenciákon a magyar pszichiátria, ragaszkodik a béklyókká vált hagyományos fogalmakhoz, például a betegség leszűkített felfogásához.” Hallgatom vitáinkat. Aki csap, nem tudja biztosan, kit is talál, olykor azt sem, kinek is szánja az ütést. Sértők és sértettek, egymás irigyei viaskodnak. Az elvek néha fel sem varratnak a lobogóra, ha mégis, támpontul akkor sem szolgálnak. Divatos jelszavakat vesznek kölcsön a küzdők, melyek ha netán el is választanak, össze semmi esetre sem tartanak. ViVi--»i'egy nagy P°bár ’ vízben. Nem az első, s a jelek szerint nem is az utolsó a magyar pszichiátria történetében. (Más tudományok és nem tudományok történetében sem.) A szél szerepét ezúttal az antipszichiátria néven ismert áramlatra osztották. Némi háttér-magyarázat: a pszichiátria, amit távoli rokonával, a neurológiával szép hazánkban évtizedeken át édes- (de legalábbis mostoha-) testvérként kényszerítettek közös fedél alá, szép lassan eljutott a saját otthon alapításának gondolatáig, sőt, itt-ott nem átallt továbbmenni — szétvált néhány pszichiátriai és a neurológiai osztály, önálló tudományos társaság alakult. (Az országos intézet továbbra is „közös”, s a házon belül inkább fokozódnak a hangsúly-aránytalanságok, mintsem szűnőben volnának.) A hagyományos ideg- és elmegyógyászat hívei nehezen barátkoznak meg a korszerű pszichoterápiás szemlélettel, hadállásaikat érzik veszélyeztetve e szórványos jelek, láttán. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz a struktúrához, amely mint Juhász Pál professzor Horányban felvázolta: a kényszeren alapul, mivel fő feladatának a társadalom védelmét tartja, nem a beteg érdekét nézi, így az elveszti szociális kapcsolatait. Tetézi mindezt az, hogy a hagyományos pszichiátria szemszögéből nézve is elmarad a fejlettnek mondható állapottól. Ebben a helyzetben válhat egy kritikai irányzat, esetünkben az antipszichiátria, Buda szellemes fordulatát kölcsönvéve, a magyar térben megnyugtató ellenségként felfújt célponttá. S ahelyett, hogy a jó alkalmat felhasználva tudományos vitához méltó módon megmérkőznének és megméretnének a különböző nézeteit, az érvek helyett az indulatoké, előítéleteké a főszerep. A hagyományos pszichiátriával szembeni ellenvetéseket bővebben Jankowski Pszichiátria és humánum című, nemrég kiadott könyvében olvashatta magyarul tulajdonképpen először a hazai olvasó. Nem csoda hát, ha felhördült az érintett tábor jónéhány eklatáns képviselője. (Érkezett szerkesztőségünkbe is olyan levél, amelynek írója skandalumot, katasztrófát emlegetett, egymást érték az impszinuáló kifejezések — miközben a szerző tudományos bírálatnak, az igazság védelmében született műnek aposztrofálta levelét. Nem a szakmát, a hiedelmeinket fenyegeti veszély, hogy kiderül: nem az az egyetlen helyes és lehetséges mód, ahogy a betegekkel foglalkozunk, mondotta Buda Béla. Az antipszichiátria, mint minden kritikai irányzat „küldetése" az, hogy felmutassa a hibákat. Nem old meg semmit, ha , visszadobják a labdát azzal, hogy mondjon jobbat annál, amit bírál. Aki valamilyen nézetet kritizál, elvet, legyen az akár az antipszichiátria, akár más, tegye meg, hogy elolvassa, megismeri a műveit, pláne, ha tudomány címén támad ellene. A 30-as években a Varázshegy megjelenésekor azon folyt a szópárbaj, vajon megrontja-e a magyar köztudatot, rontja-e a tüdőgyógyászat tekintélyét az, ahogyan Thomas Mann lefestette és hogy egyáltalán bemutatta egy szanatórium életét. Könnyű helyzetben vagyunk, mi, utódok, láthatjuk, hogy bizony nem ártott a regény egy cseppet sem, nem ingatta meg az orvosokba vetett bizalmát a betegnek. Megtanulhatná hát mindenki, hogy hasonlóan „komoly” a veszély az antipszichiátria esetében is. És hogy egészen másról van szó valójában itt is, a vitaszenvedélyeket más érdekek szítják. A társadalom gyors változása szaporítja a patogén tényezőket, az elmúlt évtizedek is jól példázzák ezt — mondta Juhász Pál. A feszültségek nőnek. Egy példa: évente ötezren lesznek öngyilkosok. Többségük egészséges, munkaképes ember. A szinkron "Toucket" vélemény megbélyegezte az „őrülteket” (sommásan e szó alá sorolva meglehetősen különböző jellegű és fokú személyiségzavarokat). Védelmet kért ellenük, s e célra legalkalmasabbnak hosszú időn át a zárt intézetet, a kényszert találta. A pszichiátriai intézményrendszer készséggel elégítette ki ezt az igényt. Mára változott a kép: az emberek megtanulnak különbséget tenni, a hagyományokhoz ragaszkodók viszont nehezebben adják föl elveiket. A napjainkban megindult erjedés csak a kezdet kezdetén tart. Nem szabad belenyugodni abba, ami van — az egészséges tenniakarás egyre hangosabban fogalmazódik meg az elégtelenségüket átélő pszichiáterek között. Ilyen betegséggyakorisághoz a közegészségügyihez hasonló mentálhigiénés hálózat szükségeltetik — hallhattuk Horányban is. Ahol nemcsak a lemaradás külső okai rajzolódtak ki, de szembetűnőek voltak a „belső” fogyatékosságok is: a felkészületlenség, a vagdalkozási hajlam, az igazi tudományos gondolkodás és vitakészség. Mitől is volna másképpen? Minél többeknek derüljön ki, mit kell pótolni neki is, másoknak is — az ilyen találkozók ma elsősorban ezt a célt tűzhetik maguk elé. Ezért volt hasznos mellékállomás ezen az úton ez a rendezvény is. De hogy irány Horány? .. . Szójáték ez még egyelőre. Mindenesetre már nem egyszerűen blickfarg-vadász jópofáskodás. Javorniczky István