Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-17 / 295. szám
Szerda, 1980. december 17. A tsz-elnök tévedése (II): Visszaperelni lehetetlen — Tagadom, hogy közöm lett volna a betöréshez — tiltakozik Terdik Mihály —, aki ezt állítja, az valótlant állít. Azon a napon később mentem be az irodába, a pénztáros szólt, hogy nem úgy találta a szekrényt, ahogy az előző napon hagyta. Még a körzeti megbízott is mondta, hogy ehhez bizony hozzányúltak. Pénzt nem vittek el, csak bizonylatot. A tettes máig is ismeretlen. Fülöp neve ritkán szerepel a tudósításokban.. Olyan település, ahol a szülőfalujukhoz hűséges emberek vállalják a szinte reménytelen harcot a természettel. Itt a föld aranykorona értékét csak azok mondják hétnek, akik nagyot akarnak mondani vagy kimondatlanul is restellik a négy aranykorona értékű földek miatti szánakozást. Bár a helybéliek azt mondják, hogy nem szegényebb ez a falu, mint a többi hasonló település, mégis nehéz ezt elhinni. Nem látni errefelé díszes házakat, cifra vaskerítéseket. Olyan vidék ez, ahol még a merészebbek is aligha mernek a jó minőségű fekete földnél többről álmodni. A valóság gyakran még az ábrándokat is a földre téperi. . Az ütött-kopott vegyesbolt előtt pálinkás üveggel koccintó emberek igazítanak útba. Nehezen értünk szót. Védelmet kértek Néhány esztendeje, amikor Végh Antal járt a faluban, így írt a szövetkezet elnökéről : „Az elnök Debrecenben lakik, ide helyezett kárder. Az előző helyén is téeszelnök volt, de ott kifogások merültek fel ellene, túlságosan is önző magatartást tanúsított, nem annyira a szövetkezetnek, mint inkább a maga hasznára, de nagy szabálytalanságokba soha nem ment bele. Ide a felsőbb szervek javaslata alapján jött, a falu, a téesztagság addig nem ismerte. Elfogadták.” Ma már elmondhatjuk, egy ideig. A faluban nehezen csendesednek a Terdik-ügy hullámai, bárkit kérdezek az utcán, azt feleli, kérdezzek másokat. Vannak, akik visszavárják, mások meg attól félnek, hogy visszajön. Mint mondják, Kupecz József főagronómusban egy időben Terdik utódját látták. Nagyot fordult a világ azóta. A szövetkezet főagronómusa a vizsgálat során elmondta az igazságot. Nem sokkal később kénytelen volt védelmet kérni: „A termelőszövetkezet vezetősége az 1980. március 25-én tartott vezetőségi ülésen Terdik Mihály előterjesztése alapján munkakörömből felfüggesztett. Ez a felfüggesztési határozat, melyet velem a gépkocsivezető közölt, mindenképpen törvénysértő . .. Megítélésem szerint a felfüggesztés oka, hogy a szövetkezetnél történt népi ellenőrzési vizsgálatok alkalmával szóbeli tájékoztatással segítettem a népi ellenőrök munkáját. Továbbá az a tény, hogy a pártszervezet engem bízott meg, a fegyelmi bizottság vezetőjeként, az ágazatvezető és a főkönyvelő fegyelmi ügyének a kivizsgálásával. Ez mélyen sérti a téesz vezetőit, amit ők ilyen módon kívántak megtorolni. Ezt a feltételezésemet támasztja alá az is, hogy a vezetőségi ülésen az elnök, valamint a nevezett személyek érvei alapján eszközölték ki a törvénysértő határozatukat.” De az építési ágazat vezetője sem tétlenkedett. Egy másik bejelentésben ez áll: ,,Az ágazatvezető naponta és módszeresen üldözi azokat a beosztottakat, akik segítették az ellenőrök munkáját. Az egyik beosztottnak azt mondta: ha vége lesz a vizsgálatnak, magát eltaposom, mint egy férget. A bérszámfejtőt pedig megfenyegette: maga alatt még a széket is kicserélem. Kérjük a gyors intézkedésüket, védelmüket.” Dátum és nyolc aláírás. Kupecz Józsefet azóta viszszahelyezték az állásába. De a szavain érződik, nem felejtette el az elmúlt évek történéseit. Küszködik a szavakkal, meg az útitársául szegődött félelemmel. Látszik rajta, még ma sem hiszi el igazán, hogy megszabadult a megaláztatásoktól. Nehezen lehet szóra bírni. — Olyan elnök volt, aki mindenáron véghez vitte az akaratát. Ilyen volt a stílusa. Ha gátat látott, a magasabb kapcsolataira hivatkozott. Ne haragudjon, de nem mondok neveket. Én azokat a neveket nem merem kimondani. Mi különben sem tudjuk, hogy kik jöttek a vadászatokra. Aki egyszer az, elnök ellen szavazott, annak nem volt módja többé kifejteni a véleményét. Így aztán a vezetőségbe is csak olyan emberek kerülhettek, akik csak bólintottak. Gondolkodó emberekre nem volt szükség. Engem például a tagság előtt lehülyézett. A jó emberei pedig bármit megcsinálhattak, csak az ő szavukat hallgatta meg. Aki pedig szálka volt a szemében, az jobban tette, ha fölpakolta a családját, aztán elköltözött. Hiába faggatom, többet nem tudok meg tőle. Döntött a tagság Az idén május 21-én rendkívüli taggyűlésre hívták öszsze a Béke Tsz tagságát. Jelen voltak a járás és a megye képviselői is. A közgyűlés második napirendi pontja Terdik Mihály visszahívása volt. Előbb a járás és a megye küldöttei kaptak szót. Felsorolták a NEB elnöke által ismertetett szabálytalanságokat. Beszéltek az elnök házáról, a debreceni irodáról, amelyért 1,2 millió forintot kértek az eladók. A téesz a felértékelés előtt megvette 1,7 millióért. Nehéz elképzelni, hogy addig senki nem tudott a hibákról és a szabálytalanságokról. A megye és a járás megvonta a bizalmát, szavazhat-e akkor további bizalmat ,a tagság, csengett vissza a kérdés a felszólalások végén. , A tagok is hozzászóltak. ..Terdik elvtársat egyéves próbaidőre hozták ide, és mi megválasztottuk, mert azt mondták, hogy megerősíti majd a szövetkezetet. Ha bűnt követett el, akkor meg kell büntetni." — így az egyik felszólaló. Egy másik felszólalóból ekképp szakadt ki az igazság. ..Az elnök elvtárs azt mondta, hogy minden rendes ember megkapta a maga fizetését. Az igaz, hogy megkaptuk, de nem mindegy, hogy menynyit. Az én fizetésem 1700 forint, abból egy családot nagyon nehéz eltartani.” A közgyűlésen hatvanan szavaztak az elnök visszahívása mellett, egy szövetkezeti tag a leváltás ellen szavazott tizenhárman pedig tartózkodtak. Megint Terdik Mihályt hallgatom : — Nem igaz, hogy félmillió forintot ígértem azoknak, akik rám szavaznak. A tagság egyébként is meg lett félemlítve. Annyian voltak ott a járástól, meg a megyétől, hogy nem merték elmondani, amit gondoltak. Akik mellettem akartak szólni, azok nem kaptak szót. A közgyűlés végén az egyik elvtárs azt mondta, hogy a vezetőség maradjon itt. Maradni akartam, de nekem azt mondták, maga elmehet. Képzelje csak bele magát az én helyembe, huszonkét évi szolgálat után, egy kormánykitüntetés birtokában elcsaptak. Azóta is beteg vagyok, egy évvel a nyugdíj előtt az orvosi bizottság munkaképtelennek nyilvánított. Biztos vagyok abban, hogy a kormány az ilyen esetről nem tud, pedig nyilván a vezetők is békességet akarnak. Azt is tudom, hogy bármelyik falu népének 99 százaléka ujjongva választana téeszelnökének. Vacsorák és következtetések Nehéz volna megmondani, hogy mi okozta a téeszben kialakult tarthatatlan helyzetet. Erre még a helybéliek sem tudnak felelni. Ilyen helyzetben pedig gyökeret ereszt a szóbeszéd az időnkénti vadászatokról, amelyekről nem szivárgott ki semmi. Az emberek csak következtetnek. Sokan összefüggést látnak a vadászvacsorák és az eredmények ismeretében érdemtelenül kapott hitelek között. Vannak olyanok, akik azt kérdik, hogyan kaphatott egy ilyen szegény szövetkezet hét IFA tehergépkocsira hitelt? Mások másra kíváncsiak. És a feltett kérdésekre előbbutóbb felelni kell, még akkor is, ha a gépkocsik sok-sok kilométert futottak azóta. Vannak, akik az úticélt és a rakományt is tudni vélik. Ma még semmire nem lehet teljes bizonyossággal felelni. Zih Imre, a termelőszövetkezet új elnöke nem szívesen beszél a múltról. Aztán mégis elmondja, hogy Terdik Mihály elnöksége alatt az ellenőrző bizottság elnökeként nem volt szerepe a vezetésben. Amikor azt kérdezte, van-e reális alapjuk a döntéseknek, az elnök elmarasztalta, amiért félreveri a nagyharangot. — Már azt beszéltük egymás között, hogy egyszerre mondunk fel mindannyian, hátha akkor a megye fölfigyel a gondjainkra. Minden becsületes ember zúgolódott, hogy amíg itt kemény munkával 38 ezer forintot lehet keresni évente, addig a megyeszékhelyen százezres jövedelmeket tettek zsebre. Már az sem vallott jóra, hogy a belső ellenőrt háttérbe szorították. Az igazi kárunkat talán sosem tudjuk már visszaperelni. Az előző vezetés hibájáért viszont nekünk kell megfizetni. Csakúgy, mint azoknak a bérét, akik a felmondás miatt már munkát nem végeznek. De talán az a legnehezebb, hogy ismét rá kell szoktatnunk az embereket arra, hogy mi csak a munkáért és nem a jelenlétért tudunk fizetni. Ilyen helyzetben kétszer is meggondolja az ember, hogy mire költi a gazdaság pénzét. Ezért aztán gyakran megfordulok a hivatalokban, és néhol bizony furcsán néznek rám. Ebből is gondolom, hogy a kapcsolatokról szóló pletykáknak lehetett némi alapjuk. Üini kérdezem hát Terdik Mihályt, miben látja a tévedését? : — Talán abban hibáztam, hogy megtűrtem magam körül azokat a vezetőket, akik kocsmáztak a tagsággal. A fegyelmi helyett megbocsátottam. Talán az is baj volt, hogy ennek ellenére nem voltam igazán megalkuvó. De nem tartom magam bűnösnek. Ha az igazságszolgáltatás kimondja a bűnösségem? Az más, akkor vállalom, még a huszonkét évi jó munka után is. ★ Terdik Mihály ügyében a nyomozás folytatódik. Császár Nagy László Madar Nemzet Mezőgazdasági kisgépvásár Nagy az érdeklődés a mezőgazdasági kisgépek iránt. A Hermes Áfész az idén 300 millió forint értékű kis teljesítményű gépet, berendezést hozott forgalomba. A legkeresettebbek a motoros kapák voltak, ezekre ugyanis a kistermelők rábízhatják az egyik legnehezebb kerti munkát. A Hermes a Szentendrei út melletti kertészeti barkácsáruházban és több fővárosi kertészboltban kisgépvásárt rendez. Soron kívül beérkezett gépeket vásárolhatnak meg a kertészkedők. A vásárlók több géptípusból választhatnak. Az RK—02-es, 2,94 kilowatt teljesítményű (4 lóerős) motoros, forgókapa 10 800 forintba kerül.. A KF—02-es hasonló teljesítményű forgókapa és pázsitnyíró is beszerezhető. A Robi—50-es 2,06 kilowattos, 2,8 lóerős univerzális kertigép forgókapája is eladásra vár. A kertészeti barkácsáruházban a fenti gépeken kívül megvásárolható, illetve előjegyezhető a Terra és az MF-07-es univerzális kerti kisgép. Anyaglánc Amíg egy motorvonat elkészül A világ egyik legtávolabbi országából kapott megrendelést a Ganz-MÁVAG Új-Zélandnak szállít motorvonatot. Az üzlet — mint korábban annyiszor — most is szigorú feltételek mellett született meg. A vevő diktált. Szoros határidőket kötött ki, speciális műszaki igényeket írva elő. A feladat szép és nehéz. Teljesítése azonban nemcsak a Ganz-MÁVAG dolga. Egy motorvonat nyolc-tízezer szerkezeti egységből, alkatrészből, szerelvényből készíthető el, bármilyen nagy is a Ganz-MÁVAG, képtelen mindent maga gyártani. Nem is feladata: seregnyi „kelléket” vásárol, rendel más vállalattól. Megkíséreljük végigkövetni azt az utat, amelyet anyagbeszerzői a motorvonat elkészülte érdekében bejárnak. Talán a kohászati vállalatokkal a legkönnyebb a dolguk — azoknak ők is szállítanak. Ám ahol csak mint rendelők, vevők lépnek fel, ott már inkább kiszolgáltatottak. Gyakori, hogy a kívánt határidőt nem vállalják a beszállítók. Vagy éppen késnek. Más partnerek a kért mennyiség gyártására képtelenek, s vannak cégek, amelyek azért idegenkednek a kapcsolatoktól, mert nem lehetnek részesei a Ganz- MÁVAG exportjának. Az sem ritkaság, hogy a motorvonat gyártójának szállító vállalat ugyan készséges, mindent megtenne a gyors, pontos, jó minőségű kiszolgálásért, mégis késve szállít: magas megbízhatatlan partnerektől kénytelen alapanyagot, alkatrészt beszerezni. Rugó és rugalmatlanság Mit mondanak hát a partnerek? — Regulátorokat, adagoló szivattyúkat gyártunk a GVM- nek — mondja Gergely Ákos, a Kismotor- és Gépgyár kereskedelmi főosztályvezetője. — De berendezéseink, amelyek egyedül a Ganznak dolgoznak, csak korlátozott menynyiség gyártására képesek. Újabbakat üzembe állítani nem lehet, nincs elég szakemberünk. A megoldás: kisebb létszámigényű, de többet, hatékonyabban gyártó berendezések beszerzése. Az Állami Tervbizottság a Ganz-MÁVAG rekonstrukciójának engedélyezésekor nekünk is lehetővé teszi a fejlesztést. Következő állomáshelyünkön, a Magyar Acélárugyárban a műszaki igazgató, Kisbabér József és az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője, Tóth István tájékoztatott. Először arról, hogy nem haragosai a Ganznak, sőt, igyekeznek „segíteni” rajta. — Az egyedi műszaki és anyagigényű rugókkal nincs könnyű dolgunk — mondja Kisbabér József. — Például nincs olyan anyagunk, amiből ezt az alkatrészt kérik a ganzosok. Százkilónyit nem rendelhetünk a kohászattól. A megoldás az lenne, hogy a speciális, kis tételű termékeket rendelő cégek képviselői vállalkozzanak arra, hogy a műszaki problémákat egyeztessék, megtárgyalják velünk. A külföldi motorvonatgyártók gyakorlata szerint ők ugyanis a rendelést követően a vezértervet gyorsan lebontják résztervekre, majd mielőtt megkonstruálják a speciális rugót, elmennek az azt előállító cég képviselőjéhez, s ismertetik ígérjeiket, így mindkét fél jól jár. — Ehhez azonban szükséges, hogy a vevőik ne tekintsék sokadrendűnek a rugók ügyét sem — veszi át a szót az osztályvezető. — Tudjuk, nem tartozik egy súlycsoportba a vonat motorja, kereke, illetve a maréknyi kisrugó, de az utóbbit se hagyják az utolsó percre a ganzosok. A Magyar Vagon- és Gépgyárnak is szüksége van időnként húszharminc speciális kisrugóra. De mindig időben felkészül a rendelésre, s még tartalékot is igényel. Soha nincs késésünk, mert lehetőséget kaptunk a felkészülésre. Megteheti ezt a Ganz is. Rendeléskészlet A TEK-vállalat, a Vilért az ígéretek ötven százalékát raktárról, szerződés nélkül elégíti ki. A ganzos tételeket nem tartják külön nyilván, mert szerintük ő is a szaküzletekből, azonnal vásárol. Ellátási gond nincs, noha jobb vásárlási lehetőséget kérnek a gyártó Magyar Kábel Művektől. — A szerződéses fegyelemről nem jó a véleményem — mondja Draskóczy László kereskedelmi igazgató. — Az a baj, hogy a nekünk eladók egy része — például a kábelgyár — alkalmasint a tételes szállítást bele sem veszi a szerződésbe, csak a záros határidőt és a kikötését, az előszállítás jogát fenntartja, így azután tőle függ, hogy mikor és menynyi árut kapunk. Tudom, hogy a technológiai kötöttség is befolyásolja őket, no meg az, hogy a nekik szállító vállalatok is hasonló tartalmú szerződéseket kötnek velük, mint ők velünk. Megjegyzem: 1981- re már több mint 2 milliárd forint értékű árut rendeltünk meg, jóllehet eddig csupán 200 millióért igényeltek vevőink. Részletekkel várjuk tehát ügyfeleinket, s nem a rendeléseket készletezzük. A Villérttől — akárcsak a Ganz-MÁVAG-tól — az anyaglánc a Magyar Kábel Művekhez vezetett. Az MKM egyik vezetője a bírálatra bírálattal reagált. — Mi minden évben időben jelezzük igényünket a Csepeli Fémműveknek, a Magyar Alumíniumipari Trösztnek, a Borsodi Vegyi Kombinátnak, a Tiszai Vegyi Kombinátnak, a December 4. Drótműveknek — mondja Erős László termelési igazgató. — Az utóbbi kivételével mindnek mi vagyunk a legnagyobb megrendelői, s ez meghatározza a jó kapcsolatunkat is velük. De a tény, hogy 8—10 ezer féle terméket állítunk elő egy ciklusban, feltételezi: először a legnagyobb rendelt mennyiségeket készítsük el a gépsorokon. A TEK-vállalat gondjai a készletezés mikéntjének köszönhetők. Bár nem kéne tudnunk a náluk jelentkező vevőkről, mégis informálódunk, hogy jobban programozhassuk a gyártást. Volt idő, amikor az erőátviteli kábeleket mi hoztuk forgalomba. A gyártó üzemben nem tudták, kik a vevőink, ők csak a készletfogyás , pótlásával törődtek. A Ganz-rendelésről azonban elégedetten szólt a szakigazgató. Mert partnere időben, még az exportszerződés aláírása előtt jelentkezett és kérdezte: képes-e az MKM előállítani a speciális gyártmányt? Megállapodtak a termék kifejlesztésében és a reális határidőben. A fejlesztést is szívesen vállalta a kábelgyár: az új-zélandi motorvonat nekik is jó referencia. A közös érdek Végezetül ismét a Ganz- MÁVAG-ban kérdezősködtünk. Az anyagláncban ez a nagyvállalatunk nemcsak megrendelő, hanem szállító is. Az exportszerződések szoros határidejét minden körülmények között igyekszünk betartani, alárendeljük termelésünket, kapacitásainkat" —– mondja Jenavári Zoltán termelési igazgató. — A hazai kiemelt nagyberuházásokat is hasonlóképp szolgáljuk ki. A többi belföldi rendelést azonban nagyobb rátartással igazoljuk vissza, hogy ha érkezik egy váratlan exportüzlet, akkor legyen módunk kapacitást felszabadítani, átcsoportosítani. Vagyis mi sem vagyunk, úgymond, „másabbak”, mint a többiek. Legfeljebb annyit teszek hozzá, hogy rendeléseinknek csupán elenyésző, 3—4 százaléka a hazai, ami persze a miattunk késlekedő gyárakat nem érdekli, joggal... Anyaglánc? Inkább útvesztő. Sok vállalathoz eljutottunk, de végül is a motorvonat „külső” gyártóinak csak a töredékéhez. A Ganzban elmondták: az új-zélandi motorvonat is időben, pontosan, jó minőségben elkészül majd. De addig lesz izgalom, idegeskedés, drukk. Lehetne másképp ? Valószínűleg. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az egymással munkakapcsolatban levő vállalatok megértsék egymás helyzetét, gondjait, felismerve a közös érdeket. Gergely László Száz forint bruttó termelési értékre jutó anyagköltség a népgazdaság egyes ágazataiban I Üdülés az*^^ olaszországi RICCIONE -ban az Adriai- tenger partján Utazás autóbusszal. Elhelyezés a Hotel Polo 2 ágyas zuhanyozós szobáiban. Teljes ellátás: 7 nap, májusban és szeptemberben: 7500 -7900.Ft 14 nap, májustól augusztusig: 13.400 -15.000. Ft Egyénileg utazóknak: 7 teljes panzió májustól szeptemberig. Részvételi díj útiköltség nélkül 3100 -3800.-Ft Részletes felvilágosítás '^S3t,év és jelentkezés az IBUSZ irodákban. __________________ ____________________/