Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-17 / 295. szám

Szerda, 1980. december 17. A tsz-elnök tévedése (II): Visszaperelni lehetetlen — Tagadom, hogy közöm lett volna a betöréshez — til­takozik Terdik Mihály —, aki ezt állítja, az valótlant állít. Azon a napon később mentem be az irodába, a pénztáros szólt, hogy nem úgy találta a szekrényt, ahogy az előző napon hagyta. Még a körzeti megbízott is mondta, hogy ehhez bizony hozzányúl­tak. Pénzt nem vittek el, csak bizonylatot. A tettes máig is ismeretlen. Fülöp neve ritkán szerepel a tudósításokban.. Olyan tele­pülés, ahol a szülőfalujukhoz hűséges emberek vállalják a szinte reménytelen harcot a természettel. Itt a föld arany­korona értékét csak azok mondják hétnek, akik nagyot akarnak mondani vagy ki­mondatlanul is­­ restellik a négy aranykorona értékű föl­dek miatti szánakozást. Bár a helybéliek azt mondják, hogy nem szegényebb ez a falu, mint a többi hasonló telepü­lés, mégis nehéz ezt elhinni. Nem látni errefelé díszes há­zakat, cifra vaskerítéseket. Olyan vidék ez, ahol még a merészebbek is aligha mer­nek a jó minőségű fekete földnél többről álmodni. A va­lóság gyakran még az ábrán­dokat is a földre téperi. . Az ütött-kopott vegyesbolt előtt pálinkás üveggel koccin­tó emberek igazítanak útba. Nehezen értünk szót. Védelmet kértek Néhány esztendeje, amikor Végh Antal járt a faluban, így­ írt a szövetkezet elnöké­ről : „Az elnök Debrecenben lakik, ide helyezett kárder. Az előző helyén is téeszelnök volt, de ott kifogások merül­tek fel ellene, túlságosan is önző magatartást tanúsított, nem annyira a szövetkezet­nek, m­int inkább a maga hasznára, de nagy szabályta­lanságokba soha nem ment bele. Ide a felsőbb szervek javaslata alapján jött, a falu, a téesztagság addig nem is­merte. Elfogadták.” Ma már elmondhatjuk, egy ideig. A faluban nehezen csen­desednek a Terdik-ügy hullá­mai, bárkit kérdezek az ut­cán, azt feleli, kérdezzek má­sokat. Vannak, akik vissza­várják, mások meg attól fél­nek, hogy visszajön. Mint mondják, Kupecz József főag­­ronómusban egy időben Ter­dik utódját látták. Nagyot fordult a világ azóta. A­ szö­vetkezet főagronómusa a vizs­gálat során elmondta az igaz­ságot. Nem sokkal­­ később kénytelen volt védelmet kér­ni: „A termelőszövetkezet ve­zetősége az 1980. március 25-én tartott vezetőségi ülé­sen Terdik Mihály előterjesz­tése alapján munkakörömből felfüggesztett. Ez a felfüggesz­tési határozat, melyet velem a gépkocsivezető közölt, min­denképpen törvénysértő . .. Megítélésem szerint a felfüg­gesztés oka, hogy a szövetke­zetnél történt népi ellenőrzé­si vizsgálatok alkalmával szó­beli tájékoztatással segítettem a népi ellenőrök munkáját. Továbbá az a tény, hogy a pártszervezet engem bízott meg, a fegyelmi bizottság ve­zetőjeként, az ágazatvezető és a főkönyvelő fegyelmi ügyé­nek a kivizsgálásával. Ez mé­lyen sérti a­­ téesz vezetőit, amit ők ilyen módon kívántak megtorolni. Ezt a feltételezé­semet támasztja alá az is, hogy a vezetőségi ülésen az elnök, valamint a nevezett személyek érvei alapján esz­közölték ki a törvénysértő ha­tározatukat.” De az építési ágazat vezető­je sem tétlenkedett. Egy má­sik bejelentésben ez áll: ,,Az ágazatvezető naponta és mód­szeresen üldözi azokat a be­osztottakat, akik segítették az ellenőrök munkáját. Az egyik beosztottnak azt mondta: ha vége lesz a vizsgálatnak, ma­gát el­taposom, mint egy fér­get. A bérszámfejtőt pedig megfenyegette: maga alatt még a széket is kicserélem. Kérjük a gyors intézkedésü­ket, védelmük­et.” Dátum és nyolc aláírás. Kupecz Józsefet azóta visz­­szahelyezték az állásába. De a szavain érződik, nem felej­tette el az elmúlt évek tör­ténéseit. Küszködik a szavak­kal, meg az útitársául szegő­dött félelemmel. Látszik raj­ta, még ma sem hiszi el iga­zán, hogy megszabadult a megaláztatásoktól. Nehezen lehet szóra bírni. — Olyan elnök volt, aki mindenáron véghez vitte az akaratát. Ilyen volt a stílusa. Ha gátat látott, a magasabb kapcsolataira hivatkozott. Ne haragudjon, de nem mondok neveket. Én azokat a neve­ket nem merem kimondani. Mi különben sem tudjuk, hogy kik jöttek a vadászatokra. Aki egyszer az, elnök ellen szavazott, annak nem volt módja többé kifejteni a vé­leményét. Így aztán a veze­tőségbe is csak olyan embe­rek kerülhettek, akik csak bó­lintottak. Gondolkodó embe­rekre nem volt­ szükség. En­gem például a tagság előtt lehülyézett. A jó emberei pe­dig bármit megcsinálhattak, csak az ő szavukat hallgatta meg. Aki pedig szálka volt a szemében, az jobban tette, ha fölpakolta a családját, az­tán elköltözött. Hiába faggatom, többet nem tudok meg tőle. Döntött a tagság Az idén május 21-én rend­kívüli taggyűlésre hívták ösz­­sze a Béke Tsz tagságát. Je­len voltak a járás és a megye képviselői is. A közgyűlés második napirendi pontja Ter­dik Mihály visszahívása volt. Előbb a járás és a megye küldöttei kaptak szót. Felsorol­ták a NEB elnöke által ismer­tetett szabálytalanságokat. Beszéltek az elnök házáról, a debreceni irodáról, amelyért 1,2 millió forintot kértek az­ eladók. A téesz a felértékelés előtt megvette 1,7 millióért. Nehéz elképzelni, hogy addig senki nem tudott a hibákról és a szabálytalanságokról. A megye és a járás megvonta a bizalmát, szavazhat-e akkor további bizalmat ,a tagság, csengett vissza a kérdés a felszólalások végén. , A tagok is hozzászóltak. ..Terdik elvtársat egyéves próbaidőre hozták ide, és mi megválasztottuk, mert azt mondták, hogy megerősíti majd a szövetkezetet. Ha bűnt követett el, akkor meg kell büntetni." — így az egyik felszólaló. Egy másik felszólalóból ekképp szakadt ki az igazság. ..Az elnök elvtárs azt mond­ta, hogy minden rendes em­ber megkapta a maga fizeté­sét. Az igaz, hogy megkaptuk, de nem mindegy, hogy meny­nyit. Az én fizetésem 1700 fo­rint, abból egy családot na­gyon nehéz eltartani.” A közgyűlésen hatvanan szavaztak az elnök visszahí­vása mellett, egy szövetkezeti tag a leváltás ellen szavazott tizenhárman pedig tartóz­kodtak. Megint Terdik Mihályt hall­gatom : — Nem igaz, hogy félmil­lió forintot ígértem azoknak, akik rám szavaznak. A tag­ság egyébként is meg lett fé­lemlítve. Annyian voltak ott a járástól, meg a megyétől, hogy nem merték elmondani, amit gondoltak. Akik mellet­tem akartak szólni, azok nem kaptak szót. A közgyűlés vé­gén az egyik elvtárs azt mondta, hogy a vezetőség maradjon itt. Maradni akar­tam, de nekem azt mondták, maga elmehet. Képzelje csak bele magát az én helyembe, huszonkét évi szolgálat után, egy kormánykitüntetés birto­kában elcsaptak. Azóta is be­teg vagyok, egy évvel a nyug­díj előtt az orvosi bizottság munkaképtelennek nyilvání­tott. Biztos vagyok abban, hogy a kormány az ilyen eset­ről nem tud, pedig nyilván a vezetők is békességet akar­nak. Azt is tudom, hogy bár­melyik falu népének 99 szá­zaléka ujjongva választana téeszelnökének. Vacsorák és következtetések Nehéz volna megmondani, hogy mi okozta a téeszben kialakult tarthatatlan helyze­tet. Erre még a helybéliek sem­­ tudnak felelni. Ilyen helyzetben pedig gyökeret ereszt a szóbeszéd az időn­kénti vadászatokról, amelyek­ről nem szivárgott ki semmi. Az emberek csak következ­tetnek. Sokan összefüggést látnak a vadászvacsorák és az eredmények ismeretében ér­demtelenül kapott hitelek kö­zött. Vannak olyanok, akik azt kérdik, hogyan kaphatott egy ilyen szegény szövetkezet hét IFA tehergépkocsira hitelt? Mások másra kíváncsiak. És a feltett kérdésekre előbb­­utóbb felelni kell, még ak­kor is, ha a gépkocsik sok-sok kilométert futottak azóta. Vannak, akik az úticélt és a rakományt is tudni vélik. Ma még semmire nem lehet tel­jes bizonyossággal felelni. Zih Imre, a termelőszövet­kezet új elnöke nem szívesen beszél a múltról. Aztán mégis elmondja, hogy Terdik Mihály elnöksége alatt az ellenőrző bizottság elnökeként nem volt szerepe a vezetésben. Amikor azt kérdezte, van-e reális alapjuk a döntéseknek, az el­nök elmarasztalta, amiért fél­reveri a nagyharangot. — Már azt beszéltük egy­más között, hogy egyszerre mondunk fel mindannyian, hátha akkor a megye fölfigyel a gondjainkra. Minden becsü­letes ember zúgolódott, hogy amíg itt kemény munkával 38 ezer forintot lehet keresni évente, addig a megyeszékhe­lyen százezres jövedelmeket tettek zsebre. Már az sem vallott jóra, hogy a belső el­lenőrt háttérbe szorították. Az igazi kárunkat talán so­sem tudjuk már visszaperelni. Az előző vezetés hibájáért vi­szont nekünk kell megfizetni. Csakúgy, mint azoknak a bé­rét, akik a felmondás miatt már munkát nem végeznek. De talán az a legnehezebb, hogy ismét rá kell szoktat­nunk az embereket arra, hogy mi csak a munkáért és nem a jelenlétért tudunk fizetni. Ilyen helyzetben kétszer is meggondolja az ember, hogy mire költi a gazdaság pénzét. Ezért aztán gyakran megfor­dulok a hivatalokban, és né­hol bizony furcsán néznek rám. Ebből is gondolom, hogy a kapcsolatokról szóló plety­káknak lehetett némi alapjuk. Üini kérdezem hát Terdik Mihályt, miben látja a téve­dését? : — Talán abban hibáztam, hogy megtűrtem magam körül azokat a vezetőket, akik kocs­­máztak a tagsággal. A fegyel­mi helyett megbocsátottam. Talán az is baj volt, hogy en­nek ellenére nem voltam iga­zán megalkuvó. De nem tar­tom magam bűnösnek. Ha az igazságszolgáltatás kimondja a bűnösségem? Az más, ak­kor vállalom, még a huszon­két évi jó munka után is. ★ Terdik Mihály ügyében a nyomozás folytatódik. Császár Nagy László Madar Nemzet Mezőgazdasági kisgépvásár Nagy az érdeklődés a me­zőgazdasági kisgépek iránt. A Hermes Áfész az idén 300 mil­lió forint értékű kis teljesít­ményű gépet, berendezést ho­zott forgalomba. A legkereset­tebbek a motoros kapák vol­tak, ezekre ugyanis a kister­melők rábízhatják az egyik legnehezebb kerti munkát. A Hermes a Szentendrei út mel­letti kertészeti barkácsáruház­­ban és több fővárosi kertész­boltban kisgépvásárt rendez. Soron kívül beérkezett gépe­ket vásárolhatnak meg a ker­­tészkedők. A vásárlók több géptípusból választhatnak. Az RK—02-es, 2,94 kilowatt tel­jesítményű (4 lóerős) motoros, forgókapa 10 800 forintba ke­rül.. A KF—02-es hasonló tel­jesítményű forgókapa és pá­zsitnyíró is beszerezhető. A Robi—50-es 2,06 kilowattos, 2,8 lóerős univerzális kertigép forgókapája is eladásra vár. A kertészeti barkácsáruházban a fenti gépeken kívül megvá­sárolható, illetve előjegyezhe­tő a Terra és az MF-07-es univerzális kerti kisgép. Anyaglánc Amíg egy motorvonat elkészül A világ egyik legtávolabbi országából kapott megrende­lést a Ganz-MÁVAG­ Új-Zélandnak szállít motorvona­tot. Az üzlet — mint korábban annyiszor — most is szigorú feltételek mellett született meg. A vevő diktált. Szoros határidőket kötött ki, speciá­lis műszaki igényeket írva elő. A feladat szép és nehéz. Teljesítése azonban nemcsak a Ganz-MÁVAG dolga. Egy motorvonat nyolc-tízezer szer­kezeti egységből, alkatrészből, szerelvényből készíthető el, bármilyen nagy is a Ganz-MÁVAG, képtelen mindent maga gyártani. Nem is felada­ta: seregnyi „kelléket” vásá­rol,­­ rendel más vállalattól. Megkíséreljük végigkövetni azt az utat, amelyet anyag­­beszerzői a motorvonat elké­szülte érdekében bejárnak. Talán a kohászati vállala­tokkal a legkönnyebb a dolguk — azoknak ők is szállítanak. Ám ahol csak mint rendelők, vevők lépnek fel, ott már in­kább kiszolgáltatottak. Gyako­ri, hogy a kívánt határidőt nem vállalják a beszállítók. Vagy éppen késnek. Más part­nerek a kért mennyiség gyár­tására képtelenek, s vannak cégek, amelyek azért idegen­kednek a kapcsolatoktól, mert nem lehetnek részesei a Ganz- MÁVAG exportjának. Az sem ritkaság, hogy a motorvonat gyártójának szállító vállalat ugyan készséges, mindent megtenne a gyors, pontos, jó minőségű kiszolgálásért, mégis késve szállít: maga­s megbíz­hatatlan partnerektől kényte­len alapanyagot, alkatrészt beszerezni. Rugó és rugalmatlanság Mit mondanak hát a part­nerek? — Regulátorokat, adagoló szivattyúkat gyártunk a GVM- nek — mondja Gergely Ákos, a Kismotor- és Gépgyár ke­reskedelmi főosztályvezetője. — De berendezéseink, ame­lyek egyedül a Ganznak dol­goznak, csak korlátozott meny­­nyiség gyártására képesek. Újabbakat üzembe állítani nem lehet, nincs elég szakem­berünk. A megoldás: kisebb létszámigényű, de többet, ha­tékonyabban gyártó berende­zések beszerzése. Az Állami Tervbizottság a Ganz-MÁVAG rekonstrukciójának engedélye­zésekor nekünk is lehetővé te­szi a fejlesztést. Következő állomáshelyün­kön, a Magyar Acélárugyár­ban a műszaki igazgató, Kis­­babér József és az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője, Tóth István tájékoztatott. Elő­ször arról, hogy nem harago­sai a Ganznak, sőt, igyekeznek „segíteni” rajta. — Az egyedi műszaki és anyagigényű rugókkal nincs könnyű dolgunk — mondja Kisbabér József. — Például nincs olyan anyagunk, amiből ezt az alkatrészt kérik a ganzosok. Százkilónyit nem rendelhetünk a kohászattól. A megoldás az lenne, hogy a spe­ciális, kis tételű termékeket rendelő cégek képviselői vál­lalkozzanak arra, hogy a mű­szaki problémákat egyeztessék, megtárgyalják velünk. A kül­földi motorvonatgyártók gya­korlata szerint­­ ők ugyanis a rendelést követően a vezér­tervet gyorsan lebontják rész­­tervekre, majd mielőtt meg­konstruálják a speciális rugót, elmennek az azt előállító cég képviselőjéhez, s ismertetik ígér­jeiket, így mindkét fél jól jár. — Ehhez azonban szüksé­ges, hogy a vevőik ne tekint­sék sokadrendűnek a rugók ügyét sem — veszi át a szót az osztályvezető. — Tudjuk, nem tartozik egy súlycsoport­ba a vonat motorja, kereke, illetve a maréknyi kisrugó, de az utóbbit se hagyják az utol­só percre a ganzosok. A Ma­gyar Vagon- és Gépgyárnak is szüksége van időnként húsz­harminc speciális kisrugóra. De mindig időben felkészül a rendelésre, s még tartalékot is igényel. Soha nincs késésünk, mert lehetőséget kaptunk a felkészülésre. Megteheti ezt a Ganz is. Rendeléskészlet A TEK-vállalat, a Vil­ért az ígéretek ötven százalékát raktárról, szerződés nélkül elégíti ki. A ganzos tételeket nem tartják külön nyilván, mert szerintük ő is a szaküzle­tekből, azonnal vásárol. Ellá­tási gond nincs, noha jobb vásárlási lehetőséget kérnek a gyártó Magyar Kábel Művek­től. — A szerződéses fegyelem­ről nem jó a véleményem — mondja Draskóczy László ke­reskedelmi igazgató. — Az a baj, hogy a nekünk eladók egy része — például a kábel­gyár — alkalmasint a tételes szállítást bele sem veszi a szer­ződésbe, csak a záros határidőt és a kikötését, az előszállítás jogát fenntartja, így azután tőle függ, hogy mikor és meny­nyi árut kapunk. Tudom, h­ogy a technológiai kötöttség is be­folyásolja őket, no meg az, hogy a nekik szállító vállala­tok is hasonló tartalmú szer­ződéseket kötnek velük, mint ők velünk. Megjegyzem: 1981- re már több mint 2 milliárd forint értékű árut rendeltünk meg, jóllehet eddig csupán 200 millióért igényeltek ve­vőink. Részletekkel várjuk te­hát ügyfeleinket, s nem a ren­deléseket készletezzük. A Villérttől — akárcsak a Ganz-MÁVAG-tól — az­ anyag­lánc a Magyar Kábel Művek­hez vezetett. Az MKM egyik vezetője a bírálatra bírálattal reagált. — Mi minden évben időben jelezzük igényünket a Csepeli Fémműveknek, a Magyar Alu­míniumipari Trösztnek, a Bor­sodi Vegyi Kombinátnak, a Tiszai Vegyi Kombinátnak, a December 4. Drótműveknek — mondja Erős László terme­lési igazgató. — Az utóbbi ki­vételével mindnek mi vagyunk a legnagyobb megrendelői, s ez meghatározza a jó kapcso­latunkat is velük. De a tény, hogy 8—10 ezer féle terméket állítunk elő egy ciklusban, feltételezi: először a legna­gyobb rendelt mennyiségeket készítsük el a gépsorokon. A TEK-vállalat gondjai a kész­letezés mikéntjének köszön­hetők. Bár nem kéne tudnunk a náluk jelentkező vevőkről, mégis informálódunk, hogy jobban programozhassuk a gyártást. Volt idő, amikor az erőátviteli kábeleket mi hoz­tuk forgalomba. A gyártó üzemben nem tudták, kik a vevőink, ők csak a készlet­fogyás , pótlásával törődtek. A Ganz-rendelésről azonban elégedetten szólt a szakigaz­gató. Mert partnere időben, még az exportszerződés alá­írása előtt jelentkezett és kér­dezte: képes-e az MKM elő­állítani a speciális gyárt­mányt? Megállapodtak a ter­mék kifejlesztésében és a reá­lis határidőben. A fejlesztést is szívesen vállalta a kábel­gyár: az új-zélandi motorvo­nat nekik is jó referencia. A közös érdek Végezetül ismét a Ganz- MÁVAG-ban kérdezősködtünk. Az anyagláncban ez a nagy­­vállalatunk nemcsak megren­delő, hanem szállító is.­­ Az exportszerződések szo­ros határidejét minden körül­mények között igyekszünk be­tartani, alárendeljük termelé­sünket, kapacitásainkat" —– mondja Jenavári Zoltán ter­melési igazgató. — A hazai kiemelt nagyberuházásokat is hasonlóképp szolgáljuk ki. A többi belföldi rendelést azon­ban nagyobb rátartással iga­zoljuk vissza, hogy ha érkezik egy váratlan exportüzlet, ak­kor legyen módunk kapacitást felszabadítani, átcsoportosítani. Vagyis mi sem vagyunk, úgy­mond, „másabbak”, mint a többiek. Legfeljebb annyit te­szek hozzá, hogy rendeléseink­nek csupán elenyésző, 3—4 százaléka a hazai, ami persze a miattunk késlekedő gyára­kat nem érdekli, joggal... Anyaglánc? Inkább útvesz­tő. Sok vállalathoz eljutottunk, de végül is a motorvonat „kül­ső” gyártóinak csak a töredé­kéhez. A Ganzban elmondták: az új-zélandi motorvonat is időben, pontosan, jó minőség­ben elkészül majd. De addig lesz izgalom, idegeskedés, drukk. Lehetne másképp ? Valószínűleg. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az egy­mással munkakapcsolatban le­vő vállalatok megértsék egy­más helyzetét, gondjait, fel­ismerve a közös érdeket. Gergely László Száz forint bruttó termelési értékre jutó anyagköltség a népgazdaság egyes ágazataiban I Üdülés az*^^ olaszországi RICCIONE -ban az Adriai- tenger partján Utazás autóbusszal. Elhelyezés a Hotel Polo­­ 2 ágyas zuhanyozós szobáiban. Teljes ellátás: 7 nap, májusban és szeptemberben: 7500 -7900.­Ft 14 nap, májustól augusztusig: 13.400 -15.000. Ft Egyénileg utazóknak: 7 teljes panzió májustól szeptemberig. Részvételi díj útiköltség nélkül 3100 -3800.-Ft Részletes felvilágosítás '^S3t,év és jelentkezés az IBUSZ irodákban. __________________ ____________________/

Next