Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-19 / 297. szám
Péntek, 1980. december 19. Játékos kérdések Elérkeztünk a finishez: karácsonyig már csak pár nap var, az össznépi ajándékozási (vásárlási) láz a tetőfokán. Szülőnek, rokonnak, barátnak, barátnőnek szeretnénk valami „kedveset”, „szépet” venni. De ami még ennél is sokkal fontosabb: játékot, játékokat a gyereknek, gyerekeknek ... Milyen eséllyel indulunk a kötelező keresőkörútra? Ha van, honnan van, ha nincs, miért nincs az a játék, amit keresünk, miért olyan a kínálat, amilyen? Egyáltalán: mi minden zajlik a karácsonyi (és az egész éves játékellátás) kulisszái mögött? Üzlet-e a játék? Az ajándékozni vágyó csak annyit lát az egészből : a kínálat most is elég szegényes. Kérdés azonban: mihez képest? A tavalyihoz, a tavalyelőttihez, vagy a hasonló gazdasági helyzetben levő országok játékválasztékát alapul véve? A statisztika szerint az elmúlt tíz év során egyszázalékos jövedelemnövekedés Magyarországon a játékvásárlás 1,4 százalékos növekedésével járt együtt. Másik adat: 1975—79 között 55 forintról 130 forintra nőtt az egy főre jutó játékvásárlás, az idén már várhatóan másfél milliárdot költünk játékokra. A szakemberek szerint ez nem kevés, mutatja, hogy életszínvonalunk emelkedésével arányosan költünk többet gyermekeink megajándékozáséra. Csaknem háromezerféle játék kapható a piacon, ebből körülbelül kétszáz az újdonság. (Az utóbbi, a TRIAL-tól kapott információ azonban kiegészítésre szorul: a régi játékok módosított változatát a statisztikában újként tüntetik fel. Új, igazán új játék azonban alig van.) Hogyan is áll ma a hazai játékgyártás helyzete? Az egész országban összesen négy olyan cég van — a JATEX Háziipari Szövetkezet, a POLITECHNIKA, a Debreceni Műanyagipari Vállalat és a Monori Játékgyár — amely kizárólag játékgyártással foglalkozik. A többiek (mintegy félszáz szövetkezet és állami vállalat) „másodállásban”, nem is mindig saját jószántukból gyártják a játékboltokba kerülő, ilyen-olyan minőségű termékeket. Példaként említsük talán az Elzettet. A gondok, melyekkel küzd, meglehetősen tipikusak, többé-kevésbé jellemzők a „kicsikre” is. Az Elzett több mint húsz éve foglalkozik játékgyártással, az idén mintegy százmillió forinttal járult hozzá ez a termékcsoport az árbevételéhez. Rengeteg energiával, a kereskedőkkel és másokkal vívott állandó háborúskodás közepette alig kétmillió forint nyereséget tud kihozni játékaiból. A kérdés tehát az üzlet, jó üzlet-e Magyarországon játékot gyártani? Az érdekeltek többsége egyértelműen azt mondja: nem. Nem, mert drága az alapanyag, a játékgyártásnak nincs háttéripara, a nyereség nagy részét elviszik az új termék gyártásához szükséges szerszámozás költségei, szigorúak a játékgyártási szabványok, s végül, de nem utolsósorban csökkenni fognak a játékvásárlási igények. Anyag és szabvány Tehát az anyag. A fémjátékokhoz szükséges lemezből viszonylag kis mennyiség kell, a termelőeszközzel kereskedők sokadrangú kérdésnek tekintik, hogy megszerezzék, biztosítsák. Más. Divat: a gyerekek körében közkedvelt a textíliából készült játék. Az egyik legfontosabb alapanyag, a plüss viszont megszerezhetetlen: az idén a termelői árak csaknem egyharmaddal csökkentek, a gyártó számára ma már nem üzlet ezt az alapanyagot elkészíteni, szállítani. Vagy ott vannak a fából készült játékok. Divatosak, keresettek világszerte, nálunk is. Csak éppen a fa árának rohamos növekedése miatt hovatovább megfizethetetlenek... Ami a háttéripart illeti, azt annyival egyszerűen elintézhetnénk: egyszerűen nincs is. A játékgyártáshoz szükséges kellékek, a legkülönbözőbb tartozékok előállítására szinte senki nem vállalkozik, legalábbis „főállásban”. Így aztán — nem akármilyen költségek árán — a végtermék előállítói kényszerülnek szerszámkészítésre, kellékgyártásra is, tovább csökkentve játékgyártásuk gazdaságosságát. Néhány szó a szabványokról is. Nemrégiben kezembe került a „Gyermekjátékok általános és biztonsági követelményei” című leírás, amelyben ilyenek szerepeltek: a hároméves korig ajánlott játékok 17—32 mm közötti méretben nem gyárthatók (kisebb és nagyobb korlátlanul előállítható belőlük); ilyen-olyan-amolyan hulladékok (textília, műanyag stb.) játékgyártásra nemhasználhatók; az importermékek kiválasztásánál tucatnyi a vizsgálat, előírás, köztük olyanok is, amelyek enyhén szólva is mosolyra késztetnek. Vásárlási kultúra A játékgyártók és a játékok forgalmazására hivatott kereskedők azt emlegetik: az eddigi trenddel ellentétben, a jövőben csökkenni fog az igény. Két ok miatt. Az egyik, hogy 1980-ban például „csak” 150 ezer gyerek született (szemben a néhány évvel ezelőtti 200 ezerrel); a másik, hogy az életszínvonal korábbi növekedése lelassul. Ugyanők beszélnek arról is, hogy Magyarországon a „bőség éveiben” sem alakult ki igazán magas színvonalú játékvásárlási kultúra, ennek látványos fejlődésére a közeljövőben sem számíthatunk. A játékgyártó, a játékok importőre és hazai forgalmazója megpróbál újat, jobbat hozni, csak éppen az dönthető el nehezen, hogy kinek a számára, kinek az igényeit szolgálva teszi mindezt? Mert elvileg a játékot a gyerek díjazza, neki a lila zsiráf és a zöld elefánt is tetszik. Nem úgy a boltvezetőnek, aki ilyet már nem szívesen vesz át, a szülőről nem is szólva, aki saját ízlése szerint választ. Aztán ott vannak még a pedagógusok, óvónők, pszichológusok, akik a legkülönbözőbb szempontok szerint tartják jónak vagy elfogadhatalannak a játékot. Hogyan vásárol ma játékot a magyar ember? Vesz például a csecsemőnek egy huszonöt forintos gumibabát, de mivel azt úgy önmagában nem illik ajándékként átnyújtani, vesz hozzá háromszázért valami ízléstelen vackot. Babakocsi után vágyódik a gyereke, van 250-ért és van 700-ért is, nyilván a drágábbat veszi meg, függetlenül attól, hogy a hároméves kislánynak az olcsóbb is tökéletesen megfelelne. (Arról nem beszélve, hogy az méretben is e korosztály számára készült.) Ide tartozik persze, hogy a kereskedőktől sem kap túl sok segítséget a boltokat járó, tülekedő vevő. Egyrészt azért, mert az eladók nagy része szakképzetlen, az önkiszolgáló rendszerű üzletekben pedig kevés a játékok bemutatásához, kiállításához szükséges hely. Magyarországon ma körülbelül négyezer kereskedelmi egységben árusítanak játékot, szakbolt jó ha száz van köztük. Az átlagos üzletnagyság 65—70 négyzetméter — ennyi jut a játékokra —, de még az olyan „szupermarketekben”, mint a Skála is, csak 100—150 négyzetméternyi a hely, a Sugárban pedig karácsony előtt talán ha tizednyi helyre rakosgattak ki játékokat. A játékkínálat persze nemcsak a hazai gyártás — 1980- ban egyébként 800 millió forint értékű volt —, hanem az import függvénye is. Honnan, mit vásárolhatunk? A szocialista országok kínálata nem kényeztet el túlságosan bennünket — bár szívesen vennénk az eddiginél nagyobb mennyiségben, hiszen a kereskedelmi mérlegegyensúly megteremtéséhez is hozzájárulhatna ez —, partnereink viszont évek óta csak igényeink egy részét elégítik ki. Dollár — játékimportra különösen — kevés van. Legót, match boxot szerzünk be elsősorban érte. Ami ezekből a játékokból az országba jut, nem sokkal többre elég, mint hogy így, karácsony táján mutatóba lássunk, vásároljunk belőle, év közben nem is jut az üzletek polcára belőlük. Mi a megoldás? Hogyan tehetnénk gazdaságosabbá a magyarországi játékkínálatot? Importot növelve, hazai gyártást fejlesztve? Ez utóbbira 100 millió forint támogatást adott államunk, eredményeként — állítólag — egymilliárdos érték fölé jut a hazai játékgyártás. Úgy érezzük, különösen így karácsony előtt, üzletről üzletre járva, hogy e területen is az ellátás általánosabb problémáira érvényes javaslat megvalósítása lenne az üdvözítő: az ósdiból, elavultból kevesebbet (vagy inkább semmit), az újból, korszerűből viszont jóval többet. Puskás L. Tamás Magyar Nemzet Eltemették Lőrincz Gyulát A 71. életévében, vasárnap elhunyt Lőrincz Gyulát, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (CSEMADOK) központi bizottságának elnökét, a CSKP KB tagját, a „nemzeti művész” címmel kitüntetett neves festőművészt csütörtökön délután Pozsonyban eltemették. Ravatalánál a pozsonyi központi gyászteremben díszőrséget álltak a csehszlovák politikai és kulturális élet, valamint a csehszlovákiai magyar nemzetiség vezető képviselői. A gyászszertartáson részt vett a csehszlovák párt- és állami vezetés sok magas rangú személyisége, élükön Jozef Lenárttal, a CSKP KB elnökségének tagjával, a Szlovák KP KB első titkárával és Jan Markóval, a csehszlovák szövetségi gyűlés (parlament) alelnökével. A temetésen részt vett Kiss István, az MSZMP KB tagja, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke, aki elhelyezte a párt KB koszorúját Lőrincz Gyula sírján. A gyászszertartáson jelen volt Kovács Bála, hazánk prágai nagykövete és Tatay József pozsonyi magyar főkonzul. Gyászbeszédében Viliam Salgovic, a Szlovák KP KB elnökségének tagja, a szlovák nemzeti tanács elnöke méltatta az elhunyt példás életét. A csehszlovákiai magyar nemzetiség és a CSEMADOK nevében Rácz Olivér, a szövetség alelnöke vett búcsút az elhunyttól. NDK-kitüntetés magyar dolgozóknak Csütörtökön az NDK budapesti nagykövetségén kitüntették a Német Demokratikus Köztársaságba irányuló élelmiszerexportban kitűnt magyar gazdaságok és vállalatok legjobb dolgozóit és brigádjait. Az ünnepségen Rudolf Rossfeist, az NDK budapesti nagykövete öt „szocialista munka aktivistája” kitüntetést és egy népek barátságáért jelvényt adott át, nyolc szocialista brigád pedig kitüntető oklevelet kapott Befejeződött a drámaírók tanácskozása Csütörtökön aFészek Klubban befejeződött a Nemzetközi Színházi Intézet „A drámaíró és a színpadi alkotás” című kétnapos kollokviuma. Az UNESCO keretében működő intézet magyar központja által szervezett tanácskozáson 15 európai országból és az Egyesült Államokból vettek, részt színházi szakemberek, köztük világhírű drámaírók, mint a szovjet Alekszej Arbuzov, a bolgár Mihail Velicskov, a lengyel Jaroslaw Abramov és Jerzy Sito, valamint az angol Arnold Wesker. A tanácskozáson megvitatták, milyen szakmai-elméleti problémákkal kerülnek szembe az írók műveik színrevitele során. Állásfoglalást fogadtak el, amely annak veszélyére figyelmeztet, hogy a színművek gyakran az eredeti alkotástól idegen, a mondanivalót torzító formában kerülnek a közönség elé. KGST-együttműködés a divatban A minap Prágában tanácskoztak a KGST-országok öltözködéskultúrával foglalkozó szakcsoportjai: kicserélték tapasztalataikat, s megvitatták az 1982. évi divatirányzat várható alakulását. Pontosabban arról folyt avita, hogy az egyes tagországok milyen háttériparral néznek a ruhakereskedelem fejlődése elé. A prágai tanácskozásról, illetőleg a hazai ruhagyártók felkészültségéről tegnap a Magyar Divat Intézetben tartottak sajtótájékoztatót. Ahol is Vámos Magda, az MDI főosztályvezetője elmondta: a korszerű, a világpiacon jól eladható ruhaneműk gyártásának ma már ugyanúgy feltétele a divatinformáció, mint például a technológia vagy a sokrétűen felhasználható alapanyag. A divatszemlélet egyeztetése nél * 23 kül aligha lehetne elképzelhető, hogy ruhaexportunk évről évre növekedjék. Ennek hasznossága nemcsak a piaci kapcsolatok bővülésében, hanem az egyes országok ruházati választékának gazdagodásában is megmutatkozik. A Magyar Divat Intézet 1982-es, négy évszakra ajánlott modelljeit a sportos elegancia, a mértéktartó szabásvonalak és színek jellemzik. A prágai ruhaszemlén sikert arattak a női középkorosztálynak tervezett divatos modellek, amelyek főképpen a városi stílust képviselték. Jövőre a KGST-országok divatintézetei a gyermekruházati választék bővítésére az e korosztálynak szánt modellek tervezését jelölték meg közös célfeladatként. m. i. g. Dizájn a Patakyban kihelyezett műteremsarok Ipari formakultúránk alighanem támogatásra szorul. A támogatás , elképzelhető gépek vásárlásával, a régiek átalakításával, amelynek révén eltérhetnek az unalomig gyártott mintáktól, színektől, méretektől, szebbet, jobbat kínálhatnak. Másik módja például az igény felkeltése, nem csupán a szakemberekben, hanem bennünk „laikusokban” is. Ez utóbbit választotta — feladatához híven — a kőbányai Pataky István Művelődési Központ, amikor szombaton és vasárnap első alkalommal Kihelyezett műteremsarok címmel 23 neves iparművész verbuválásával vásárlással egybekötött bemutatót tart. Ötvösök, textilesek, keramikusok, üvegesek adnak ízelítőt mesterségbeli tudásukból — a jó ízlésből. A rendezők célja: szeretnék közelebb hozni a közönséghez ezt az eddig vagy a szűk ipari prakticizipusba préselődő, vagy csupán az egyedi, s többnyire exkluzív igényeket szolgáló, napjainkban sokat vitatott művészeti ágat. A bemutatón a látogatóknak lehetőségük nyílik, hogy elbeszélgessenek a művészekkel, megismerkedjenek e hivatás gondjaival, ugyanakkor az alkotók is közvetlenül értesülhetnek a közönség véleményéről. A Pataky Művelődési Központ kezdeményezése egyben kísérlet arra is, hogy szélesebb fórumot teremtsen a dizájnnak. Munkaerő-gazdálkodás Békésben Békés megye üzemei a termelési feladatokat általában csökkent létszámmal oldják meg, ugyanakkor figyelemre méltó eredményeket értek el a belső munkaerő-tartalékok feltárásában — állapította meg az a vizsgálat, amelyet a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság folytatott a vállalati munkaerő-gazdálkodásról. A vizsgálatba hat minisztériumi vállalatot, két ipari szövetkezetet és két mezőgazdasági termelőszövetkezetet vontak be. A vizsgálat megállapította, hogy egyes vállalatoknál az idő-, illetve a teljesítménybérben foglalkoztatott fizikai dolgozók aránya kedvezően alakult: így például az Orosházi Üveggyárban 1978-hoz viszonyítva 300-zal csökkent az időbérben foglalkoztatottak száma. Ugyancsak eredményes az ez irányú törekvés a Gyulai Húskombinátban, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben, továbbá a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A vizsgálat alapján határozati javaslatot fogadott el és továbbított a vállalatokhoz a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. AJÁNDÉK CENTRUM Rákóczi^út^^^^^nnka Háza, ha Jó ajándékötleteket szeretne kapni, ha kényelmesen szeretne válogatni, ha emellett még nyerni is szeretne VÁRJUK önt az ajándék centrumban, mert itt sok mindent megtalál, amit öröm adni és öröm kapni, a játékoktól a finomabb kozmetikumokig és minden vásárlónk AJÁNDÉK ZSETONT kap, amellyel januárban sorsoláson vesz részt. Fődíj egy SZÍNES TELEVÍZIÓ, de további 100 értékes nyereményt sorsolunk, az AJÁNDÉK CENTRUM kupolatermében pedig szórakoztató programokat szervezünk gyerekeknek és fiataloknak, kisfilmekkel és sok-sok könnyűzenével Nyitva: december 24-ig Minden vásárló ajándékzsetont kap! 7 Mongol pártmunkásküldöttség látogatása Az MSZMP KB meghívására a Mongol Népi Forradalmi Párt pártmunkásküldöttsége C. Gurbadam, az MNFP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője vezetésével december 11-1-18. között Magyarországon tartózkodott. A küldöttség a könnyű- és élelmiszeripar pártirányításának tapasztalatait tanulmányozta. Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, a KB titkára fogadta a küldöttséget. A delegáció tárgyalásokat folytatott a KB gazdaságpolitikai osztályán, a Könnyűipari Minisztériumban, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban és látogatást tett több mezőgazdasági, könnyű- és élelmiszerüzemben. Magyar—kubai barátsági gyűlés Tarán Magyar—kubai barátsági gyűlést tartottak csütörtökön a Pest megyei Tara művelődési házában a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulója alkalmából. A gyűlésen jelen voltak a helybeli Magyar— Kubai Barátság Termelőszövetkezet dolgozói, Pest megye és a gödöllői járái párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. Megjelent és köszöntötte a részvevőket José Antonio Tabares del Real, a Kubai Népköztársaság budapesti nagykövete. Lévai Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke nyitotta meg az ünnepi gyűlést, azután Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Méltatta hazánk és a testvéri kubai nép között kialakult sokirányú együttműködést. Szólt a Kubai Kommunista Párt II. kongreszszusának jelentőségéről. José Antonio Tabares del Real nagykövet köszönetet mondott a kubai népről elhangzott szavakért, s elismeréssel szólt a magyar dolgozók, a magyar gazdaság sikereiről. Magyar kitüntetés Charles Ringrose-nak Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta Charles Ringrose-nak, az Angol— Magyar Baráti Társaság főtitkárának a magyar és az angol nép baráti kapcsolatainak előmozdításában kifejtett több mint negyedszázados tevékenysége elismeréséül. A magas kitüntetést Londonban Lőrincz-Nagy János, hazánk nagykövete nyújtotta át fogadás keretében. . Charles Ringrose 1949-ben járt először Budapesten a VIT angol küldötteként és életreszóló barátságot kötött a magyar néppel. Magyar nőt vett feleségül, és kezdettől fogva vezető szerepet játszott a baráti társaság szervezésében. Rendszeresen ellátogat Magyarországra és támogatásával, hozzáértő segítségével ezrek kerültek közelebb Magyarországhoz, a magyar néphez, ismerkedtek meg a magyar kultúrával Angliában. Ringrose ma, 70. évén túl sem készül visszavonulni, változatlanul a baráti társaság lelke. Bács-Kiskun megye sikeres öt évest Bács-Kiskun megye mezőgazdasága teljesítette ötéves termelési tervét. Az előző tervidőszakhoz képest 17,6 százalékkal adtak több terméket hazai ellátásra, illetve exportra. Sertésből évente 1,3 milliót értékesítettek, a zöldségtermelés termőterülete növekedett, így mintegy 26 százalékkal több zöldség került a piacra, illetve a feldolgozó iparhoz az előirányzottnál. Öt év alatt 10,5 milliárd forint értékű beruházást eszközöltek a gazdaságok, 4,6 milliárd forintot költöttek gépesítésre, és az öntöző hálózatok fejlesztésére, 2,4 milliárd forintot a szőlőgyümölcstermelés felújítására, új ültetvények kialakítására. Emelkedett a kész- és félkésztermékeket előállító mezőgazdasági üzemek száma; a gazdaságokban előállított nyersanyagból 36-féle élelmiszeripari terméket gyártanak hazai ellátásra, illetve exportra.