Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

Szombat, 198#. december 20. Gépcsaládok születnek A kocka jól pörgött Meditáció ez, nem interjú. A Szerszám­gépi­pari Művek meg­bízott vezérigazgatója, Jakab Mátyás úgy sorolja a múlt ese­ményeit, a ma problémáit, s a holnap lehetőségeit, hogy szinte magának teszi fel a kérdéseket. Érezhető, hogy századszor, ezredszer gondol­ja végig a történteket, a teen­dőket, a jövőt. Azt, amit ma egy nagy vállalat felelős veze­tője érez, olyan helyen, ahol mertek újat kezdeni. S most, a korszerű magyar szerszám­gép-generáció születése idején átélik a kezdeményezés kín­ját, s várják, nagyon várják, hogy az­­ erőfeszítések eredmé­nyei végre beérjenek. Amiről beszélünk: az ipari nagyvállalat. A három buda­pesti üzem, az esztergomi, a székesfehérvári, a kecskeméti, a karcagi gyár, két kisebb te­lep, s a kutatóintézet. Hatezer­négyszáz munkás, értelmiségi, alkalmazott teljesítménye. A magyar szerszámgépgyártás jó kétharmadának sorsa. Gyártmányok új generációja Almi volt, a hagyományos profil — esztergák, marók, kö­szörűgépek — fölött eljárt az idő. S az újak, a tegnap meg­alkotótok, a ma rajzasztalon levők. Idei adatok: a teljes termelés 65 százaléka a szám­­vezérlés­es, úgynevezett NC berendezés. A harmadnál alig több a hagyományos, de már ez is korszerűsített, elektroni­kával szerelt kivitel. Az NC- gépek a világban egy—-másfél évtizede ismeretesek. Ma a magyar gépgyár sorozattermé­kei. Igaz, bennük 12—40 szá­zalékban még nyugati import­­alkatrész, vezérlés van. De a kezdet kezdetén szinte min­dent a kooperáló tőkés cégtől hoztak be. Évek szívós mun­kájával teremtik meg a hazai gyártási hátteret, „váltják ki” az importált elemeket. Egy példa ehhez: a szerszám­fejet a gép hosszirányában mozgató, úgynevezett golyós­orsót eddig a nyugati partner adta. SZIM-nek kell ebből évi ezer méter. Megvették a licencet. Felépítettek egy lég­kondicionált, precíziós meg­munkálásra alkalmas új mű­helyt, s megkezdték a golyós­orsó hazai gyártását. Most már elkészül évi ezer méter, ami itthon kell a gépekhez. De a műhely a megvásárolt gyár­tóberendezés teljes kapacitása több mint három és fél kilo­méter orsó. Jövőre már expor­tálnak. Talán 1982-re a terme­lés meghaladja a háromezer métert. Mi leszünk a szállítói ennek a nagyon igényes alkat­résznek. Adjuk azoknak a gép­gyáraiknak — tőkés vállalatok­nak —, ahol ilyet nem készí­tenek, s akiknek minden igé­nyét kielégíti a magyar ter­mék. Ami a klasszikus, régi forgá­csoló szerszámgépeket illeti: ma már ezek is elektronikus vezérléssel készülnek. Az elektronika forradalmi fejlő­dése adott módot erre. Tíz éve egy vezérlő ára 2,5—3 mil­lió forint volt. Ma három­négyszázezer forintba kerül, így gazdaságosan szerelhetők vele az esztergák, maróik. Gyártmánycsaládok új ge­nerációja jött létre 1977-1978- ban. A SZIM teljesen átala­kult. S közben felnőtt a kiszol­gáló háttéripar, a szállítók tá­bora. A VISZÉK szövetkezet hazai vezérléseket készít. Jö­vőre az ÉVIG szállítja már a meghajtó mellékmotorokat. Az eredmény: a gyártmányok­nak ötöde hazai gyárakba ke­rül, nyolcvan százaléka export­ra. Fele-fele arányban tőkés és szocialista vásárlókhoz. Műszaki és gazdasági gondok De milyen erőfeszítések van­nak e számok mögött! Telje­sen át kellett értékelni az ed­digi ismereteket, teljesítmé­nyeket, minőséget. Ez az új gépcsalád, az elektronikusan vezérelt „hagyományos”, és a számvezérelt NC automata más alapanyagot, megmunká­lást, szerelést kíván, mint a néhány éve gyártott berende­zések. Az ötödik ötéves tervidő­szakban beruháztak másfél milliárd forintot — zömében hitelből. Felépült az öntöde, mert az országban olyan önt­vényeket nem készítenek, ami­lyenek ezekhez a gépekhez kellenek. Átalakult, nagyot lépett előre az egész forgá­csolótechnika. Régen század­­milliméterekben mértek. Most már csak mikronokban. Igé­nyesebb szerelést követel min­den munkadarab. Megváltoztak a gyártmá­nyok, fejlődött a gyártás, javí­tani kellett az irányításon, az ellenőrzésen is. Az új tech­nológiák növelték például az anyagellátási gondokat. Létez­nek a magyar szabványban olyan anyagok, amik nekik kellenek, csak éppen ezek egy részét,nem gyártja a kohászat. Importengedélyt kell szerezni egy-egy alapanyagra is, bizo­nyítva, hogy a kész gépben sokszorosan visszajön a beho­zatalra költött valuta. S ahogy sorra megoldották a műszaki kérdéseket, úgy lett egyre nehezebb a SZIM gazda­sági helyzete. Az elképzelése­ket, terveket 1975-ben készí­tették. A hiteleket 1976-1977- ben vették fel, az akkori fel­tételek szerint. Úgy számítot­ták például, hogy öt év alatt 1,8 milliárd forint lesz a gyár haszna. Az időközi szabályozó­módosítások, a gazdasági hely­zet változása ebből elvitt nyolcszázmilliót. A gyártás is lassabban állt át a kifogásta­lan, magasabb színvonalú ter­mékekre, mint tervezték. Mos értelmében bezárhatnák valamennyi gyárukat, hiszen ami tíz éve készült, ma elad­hatatlan ócskaság a szakmá­ban. Egyértelmű, hogy a SZIM mai produktumai keresettek a világon mindenütt. A jövő te­hát biztató. A jelen — a gyár saját erejéből — megoldhatat­lan. De az egész gazdaságirá­nyítás új szellemét tükrözi, ami az ügyben az elmúlt fél évben történt, s ami most tör­ténik. Egyenként vizsgálják a problémás üzemeket, egyedi­leg születnek a megoldások. A SZIM egész tevékenységét az Állami Tervbizottság jú­liusban értékelte. A gyár ve­zetése ismertette a programot, a lehetőségeket. Ilyesmik jel­zik a fejlődést: 1978-ban, ami­kor NSZK-kooperációban el­kezdték a legfejlettebb nume­rikus vezérlésű automaták, a CNC-gépek gyártását, a part­ner egyetlen darabot se vett át, olyan volt a magyar ter­mék. Az idén kiszállítottak — minőségi kifogás nélkül — 105 darabot. Az 1981-es megren­delés: 200 CNC. Szállítanak a Technoimpex közvetítésével magyar szerszámgépet az USA- ba is. A külkereskedelmi vál­lalattal új­ípusú kapcsolat jött létre: a SZIM és a Tech­to­­impex osztozik a hasznon, de közös a ráfizetés is, ha aka­dozik az üzlet. Amikor a Tervbizottság megismerkedett azokkal az elképzelésekkel, amelyek a kibontakozás összes feltételét­­ tartalmazzák, úgy döntött: 1980-ban és 1981-ben nem kell megfizetni az esedékes hitel­­törlesztéseket. Sőt, a módosí­tott pénzügyi programban to­vábbi összegeket kaptak forgó­­alap-feltöltésre. Alapjában kü­lönbözik ez az állami segítség a régen megszokott „nem megy neki, nyúljunk a hóna alá” felfogástól. Itt a határo­zat alapja a SZIM akcióprog­ramja. S a külkereskedő ga­ranciája arra, hogy amint be­érik a beruházás, ahogy felfut a szerszámgépgyártás, úgy ad­ja el jó­­ áron, gazdaságosan a gyár termékeit. Tovább lépett tehát a SZIM. Termékszelekcióval, a jobban fizetők nagysorozatos gyártá­sával teszik még eredménye­sebbé a munkát. Október vé­gén átszervezték a vezérigaz­gatóságot. Megállapították: ed­dig a felső vezetésben 52 „dön­tési hely” volt, elaprózódott az ügyek irányítása. Ma érdemi határozatot, utasítást csaknem feleannyi, 28 vezető ad az egész üzemóriásnak. A vezér­­igazgatóság létszáma 12 száza­lékkal csökkent. Az idén elér­nek 40—50 milliós nyereséget. A mai szabályozók szerint szá­molva 1985-re ez 510 millió forintra emelkedik! Most, ezekben a napokban ismert felső vezető szervek előtt van a magyar szerszámgép­export ügye. A Gazdasági Bi­zottság tárgyalja azt az anya­got, ami az NC-gépek további értékesítési lehetőségeivel fog­lalkozik. A külkereskedők úgy látják, keresi a piac, fokozni kellene a gyártást. Valószínű­nek látszik, hogy a vázolt anyagi helyzet ellenére a SZIM még további forrásokat kap a termelés gyorsabb bő­vítésére. Faludi András A kibontakozás útján Amit ma termelnek, elad­nak, nem elég a kötelezettsé­gek teljesítésére. Kár volt kockáztatni, újat kezdeni? A kérdést maguk is számtalan­szor megfogalmazták. De a vá­lasz mindig ugyanaz. A kocka jól pörgött , azt jól pörget­ték. Mert ha nem állnak át, nem kerülnek nehéz gazdasági helyzetbe, nincsenek a mai anyagi gondok, de a szó szó. 1981 jjgjk és öltözékkieg­észítői MODELLBOLTJÁBAN ’Ijj Bp. V, Kecskeméti u. 4. ] MaM Nemzet A tudományos-technikai haladás társadalmi és ideológiai kérdései Országos elméleti konferencia Szolnokon Az MSZMP Szolnok megyei bizottságának oktatási igazga­tóságán pénteken kétnapos or­szágos elméleti konferencia­ kezdődött a­ tudományos-tech­nikai haladás társadalmi-gaz­dasági és ideológiai kérdései­ről. A tanácskozást Győri Im­re, a Központi Bizottság osz­tályvezetője nyitotta meg, majd Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kára tartott előadást. Hangsú­lyozta, hogy az utóbbi fél év­századot a tudományos és a technikai forradalom rohamos előrehaladása fémjelzi. A tár­sadalmilag szükséges munká­ban jelentősen csökkent az élőmunka részaránya, tért hó­dított a gépesítés, az automa­­tizáció, elterjedtek a számító­gépek, fokozódott a termelés eszközigényessége. Hangsúlyozta, napjainkban kiemelten fontos szerepet ka­pott az újfajta energiahordo­zók és anyagok kiterjedt fel­­használása. Sokrétűen elemez­te, milyen nagymértékben előtérbe kerültek a szénhidro­gének új feltárási és feldolgo­zási módszerei és az új erő­források, a bioenergetikai, a geotermikus energia, a hulla­dékok hasznosítása. A termé­szeti erőforrások között meg­különböztetett figyelemben kell részesíteni a termőföld, a víz és a levegő védelmét és hasznosítását. Az előadást követően korre­ferátumok hangzottak el. Hoós János, az Országos Tervhiva­tal államtitkára a tudományos­technikai haladás és a magyar népgazdaság fejlődésének ösz­­szefüggéseit vázolta. A fel­gyorsult tudományos és mű­szaki fejlődés folyamatának hatásaként a magyar nép­gazdaság műszaki színvonala nemzetközileg jó közepes szin­tet ért el. Szólt arról, hogy nőtt és korszerűsödött a gépállo­mány, az automatizáció. Ko­moly eredményeket ért el a tudományos alap- és alkalma­zott kutatás, többek között a gyógyszer és biológiai, vala­mint a mezőgazdasági kuta­tások területén, annak ellené­re, hogy a ráfordítások nem minden területen hozták meg a kívánt eredményt. A gyor­sabb ütemű előrehaladásnak egyik gátja a vállalati szerve­zés alacsony szintje. A pénteki tanácskozás to­vábbi részében Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének igazgató­­helyettese és Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese tartott korreferátumot. A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR által gyártott, az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatok által forgalmazott GLUTÉNMENTES TÉSZTÁK a megyeszékhelyeken a kijelölt boltokban kaphatók BUDAPEST (budapesti közért üzletei) batthány téri abc, marka, ubánia, CSUDAJÓ, KÖRTÉRI ÉLELMISZER ÁRUHÁZAK (a Csemege Kereskedelmi Vállalat üzletei) CSEMEGE ÁRUHÁZ, FLÓRIÁN TÉRI ÁRUHÁZ, 47. SZ. ÁRUHÁZ, —_ 40. sz. Áruház, SUG­ÁR CSEMEGE ÁRUHÁZ , (Szövetkezeti áruházak) SKÁLA ÁRUHÁZ, BHI DÉLI ABC NAGYKERESKEDELMI ÉLELMISZER ÁRUHÁZ VÁLLALATOK­ Felavatták a villamosított Cegléd-Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas vasútvonalat Kevéssel dél után a ceglédi vasútállomásról kigördült a 772. számú, V43-as mozdony vontatta, negyven kocsiból ál­ló, száztengelyes, kétezer ton­nás teherszerelvény, és ezzel pénteken megindult a villa­mosított vasútforgalom a Ceg­léd—Kiskunfélegyháza—Kis­kunhalas vonalon. A szovjet árut Jugoszlávia felé szállí­tó vonat a legolcsóbbb von­tatási módon egészen Kele­­biáig folytatta útját. A most felavatott vonalszakasz száz­négy kilométer hosszú, nagy­jából a hazai törzshálózat egy­­harmadát teszi ki, és ilyen mennyiségű villamosítás rit­ka a magyar vasút történeté­ben. A beruházás eredményeként nemcsak a menetidő rövidül meg, hanem egyúttal tízezer tonna gázolaj is megtakarít­ható évente; pénzben ez je­lenlegi áron nyolcvanmillió forint. Emellett a vonalon föl­szabaduló dízelmozdonyok föl­válthatják más vonalakon a gőzösöket is. A ceglédi ünnepségen J­a­­ráz Béla, a MÁV vezérigaz­gatóság szakosztályvezetője tett jelentést a beruházás el­készültéről, majd Szűcs Zol­tán vezérigazgató mondott ünnepi beszédet. Többek kö­zött hangsúlyozta az építke­zésben résztvevők­ helytállá­sát: — Nem jelentett számukra elháríthatatlan akadályt a közelmúltban bekövetkezett zord időjárás sem. Dacolva a gyakran tíz-tizenöt fokos hi­deggel is, nagy lelkiismeret­tel végezték a munkájukat. A köszöntő szavak után ki­tüntetéseket adtak át, majd Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter megadta az engedélyt Gregus Sándor­nak, a MÁV Villamos Felső­vezeték Építési Főnökség dol­gozójának, hogy átvágja a nemzetiszínű szalagot, s vé­gül a földíszített szerelvény a Rákóczi-induló hangjaira kigördült az állomásról. Az ünnepség utáni fogadá­son a miniszter elmondta, hogy a hatodik ötéves terv­ben háromszáz kilométernyi vonal villamosítása szerepel, de remélik, hogy az ésszerű vontatási módok elterjesztésé­re újabb hitellel hosszabb távolságot sikerül korszerűsí­teni. fejr. 7.) Eltűnt egy kislány... Befejezetlen történet Ez a riport folyamatosan, napról napra íródik. Talán inkább naplónak nevezhet­nénk. Főszereplője az a két­éves kislány, akit december 15-én délután négy óra körül egy ismeretlen nő elvitt a bölcsődéből. Ma 19-e van. Csa­­pánszki Orsolyát négy napja keresik a szülők, a kollégák, de mindenekelőtt a rendőrség. December 16-a, délelőtt fél tíz. Csörög a szerkesztőségi telefon. Ismeretlen férfihang a vonalban csak annyit árul el magáról, hogy taxis. — A kollégám kislányát el­lopták! — mondja. Gondol­tam, jó, ha maguk is tudnak róla. Mi taxisok mindeneset­re nyomozunk. Már kaptunk személyleírást, ráálltunk az utcákra. A csaj nem ússza meg szárazon! Ha akar, jöjjön velünk... Mit tegyünk? A rendőrség­gel mindenképpen beszélnünk kell. De a taxisok „magának­ciójában” is jó lenne részt venni. Mindegy, próbáljuk meg! Beülök az első URH-s kocsiba. Utas vagyok, kérésem csak annyi: mehessek egy darabig. A fiatalember kicsit felerősíti az URH-t és kérés nélkül kommentálni kezd: — Egész délelőtt ez megy! Keresik a kislányt. Rendesek! Hallott már róla? Az egyik havernak ellopták a gyerekét. Tegnap este óta megállás nél­kül nyomozunk.­ Először azt mondták, keressünk egy zöld Opelt, abban volt az Orsika. A Jókai téren találtunk is egy ilyen autót, aztán kide­­rült, szó sincs kocsiról. De megkaptuk már a körözés szö­vegét. Tudja, a taxisra min­dig leselkedik veszély: leüt­hetik, elvehetik a pénzét, és lám még a gyerekét is... Ez persze túlzás, de az ember­nek ilyenkor minden az eszé­be jut — talán ezért kergül­­tünk meg. Szóval a kölyköt meg kell találnunk__ Sipos, csipog az URH. Taxi­sok üzennek egymásnak. Le­állnak a műszakból, aztán át­ülnek a saját kocsijukba és pásztázzák újra az utcákat. Hátha... Fizetek, aztán újabb kocsi­hoz szaladok. Itt is csipog a rádió, itt is jönnek-mennek az üzenetek, ki mikor végez, ki mikor ve­heti fel gyalogos kollégáját. Az "akció, bár nem szervezte meg senki, tökéletes. Mégis­csak elmondom, miért ültem a kocsijába. — Nekem is van két gyere­kem — mondja a vezető. — Mindent el kell követnünk, hogy a kislány épen, egészsé­gesen előkerüljön. Tegnap egyébként még egy furcsa eset történt. Miközben kerestük Orsikát, találtunk este egy kis­fiút az utcán, mert az anyja egyszerűen kitette! Mi van manapság az emberekkel, mondja!? December 16-a van, délután fél három, a Főtaxi Vállalat diszpécserszolgálatának a ven­dége vagyok. A diszpécser­teremben bábeli hangzavar. Minden harmadik hívás Csa­­pánszki Orsika sorsával kap­csolatos. Taxisok jelzései az utcáról, taxisok kérdései a központtól. A rendőrség kö­rözési iratát olvasom: Csapánszki Orsolya kétéves kislányt december 15-én dél­után négy óra körül a XVIII. kerületi bölcsődéből ismeret­len személy elvitte. A nő sze­mélyleírása: 30—32 éves, kö­zepesen molett, vörösbarna, festett hajú, szeplős arcú ... Hadarva beszélj kis akcentus­sal, sötétbarna hosszú bőrka­bátot, sötétbarna csizmát vi­sel. Cigányos, virágos kendőt hord a kabátja fölött...­­■ Csapánszki Orsolya aznap reggel piros orkánoverallba, sárgapomponos sapkába öltö­zött, kis bordó csizmát húzott a lábára, és kezébe vette kék műanyag kosárkáját, amelybe az orkánkesztyűjét tette. A központban még megtu­dom: édesanyja ugyancsak a Főtaxi dolgozója, nevezetesen diszpécser. A történet pedig a következő: Orsiért aznap a papa ment a bölcsődébe. Orsi azonban már nem volt ott, ezért a pa­pa felhívta a mamát a mun­kahelyén, mert azt hitte, hogy ő vitte el. Kiderült, Orsi egy teljesen idegen asszonnyal in­dult „haza” . .. De idegen volt-e ez az asszony valóban? Ilyen pontos személyleírást csak egy többször látott arc­­ról-alakról lehet adni. Ki le­hetett tehát a nő? Másnap felhívom a bölcső­dét... December 17-e, délelőtt 11 óra: a főnökasszony éppen­­hogy csak bemutatkozik, majd leteszi a kagylót. Kérdésem mögött vádat érez, s úgy tű­nik, az eset idegileg is meg­viselte. Mégis újra tárcsázok. Most már a bölcsőde orvosa veszi fel a kagylót. Először igen udvariasan, de határo­zottan elutasít, majd mégis beszélni kezd. Tisztában van-' nak a bölcsődék működési szabályzatával — mondja. És még hozzáteszi: ebben a sza­bályzatban nincs arra konk­rét utalás, hogy ki viheti ha­za a gyermeket. Nyilvánvaló azonban, hogy a felelősség egyaránt terheli a szülőt és a bölcsődét is. Orsikáért ismerős nő jött, érthető tehát, hogy a kislányt kiadták ... December 17-e, délután: zöld Opel, tökéletes személy­leírás, ismeretlen, ám mégis „ismerős” nő. A rendőrség már „elvetette” a zöld Opelt. A taxisok segítségét azonban többször is megköszönik. Szá­mítanak rájuk. Csapánszki Orsolya kétéves kislány egy ismeretlen néni­vel „haza” indult. Kezében kék műanyag táskával még látták őt a közeli utcában. A rendőrség folytatja a nyomozást. Gaál Piroska 5

Next