Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

Kedd, 1980. december 9. Magar Nemzet A gazdaság állami irányításának korszerűsítéséről Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének nyilatkozata Az utóbbi időben fontos szer­­vezeti lépések történtek az államigazgatás korszerűsítésé­re, a kormányzat gazdaság­irányító szervezetének és te­vékenységének fejlesztésére. Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a Gazda­sági Bizottság elnöke interjút adott a Magyar Távirati Iro­dának az intézkedések céljai­ról, várható hatásairól. Összehangolt fejlesztés­ ét tette szükségessé a kormány gazdaságirányító munkájának szervezeti korszerűsítését? — A szervezeti lépések alapvető indítékát gazdasági fejlődésünk megváltozott fel­tételeiben, a XII. kongresszus határozataiban megfogalma­zott gazdaságpolitikai felada­tok jellegében találhatjuk meg. Gazdasági fejlődésünk inten­zív szakasza, a gazdaságunkat igen magas követelmények elé állító világgazdasági vál­tozások, az ezekhez való ru­galmas alkalmazkodás újszerű feladatokat ad a gazdaságirá­nyításnak. Ilyen körülmények között a fejlődést csak a gazda­ságirányítás valamennyi esz­közének összehangolt, a meg­oldandó feladatokhoz igazodó fejlesztésével lehet biztosítani. A korábban, más helyzetben kialakult gazdaságirányítási gyakorlatot és szervezetet is hozzá kell igazítanunk a gazda­sági tennivalókhoz, a maga­sabb követelményekhez. A hangsúly tehát a tervszerű gazdaságirányítás tartalmi fejl­­esztésén van, amelyet vala­mennyi eszköznek, intézkedés­nek egyaránt szolgálnia kell. — Önmagában a szervezeti intézkedések természetesen nem biztosítják azt, hogy a gazdaságirányítás megfeleljen az új körülményekből fakadó magasabb követelményeknek. De annak is tudatában kell lennünk, hogy a szervezeti ke­retek szerepe nem lebecsülen­dő: segítik — ugyanakkor a szükséges korszerűsítések el­maradása gátolná is — a jelen és a jövő gazdasági feladatai­nak megoldását. — Az államigazgatási mun­ka hatékonyságának növelése, munkamódszereinek és szer­vezetének fejlesztése folyama­tos feladat, amelyet eddig is, napirenden tartottunk. A gaz­daságirányítási rendszer tudo­mányos elemzése, a megoldan­dó gazdasági feladatokkal való összevetése alapján azonban arra a következtetésre jutot­tunk, hogy feladataink a fo­lyamatos intézkedéseknél na­gyobb léptékű változásokat kí­vánnak a gazdaságirányítás szervezeti rendszerében. A Gazdasági Bizottság 1980 közepén való létreho­zása a szervezeti intézke­dések kiinduló lépésének tekinthető-e, amit azután az államigazgatás más gazdasági intézményeinek korszerűsítése és a válla­lati szervezeti rendszer fej­lesztése követ?­­ Összehangolt lépéssoro­zatról van szó, s az egyes konkrét intézkedések időpont­ját alapvetően az a nélkülöz­hetetlen követelmény határoz­za meg, hogy a döntések össz­hangban legyenek egymással és biztosítsuk a munka folya­matosságát és zavartalanságát. A szervezeti intézkedések so­rán elsődleges követelmény­nek tekintjük a döntési és fe­lelősségi hatáskörök világo­sabb, pontosabb, következés­képpen ellenőrizhetőbb kiala­kítását. Ebből következik az, hogy a változások gyakorlati­lag az irányítás és a végrehaj­tás valamennyi szintjét érin­tik. A cél az, hogy a központi irányítás és a vállalati önálló­ság dialektikus egységét egyre fejlet­tebb módszerekkel bizto­sítsuk. Ebben a folyamatban az időpontot tekintve az első érdemi szervezeti változtatás­ra valóban a kormányzati munkában került sor, amely­nek markáns megnyilvánulása a Gazdasági Bizottság létreho­zása volt. 1981. január elején megkezdi működését az egysé­ges ipari minisztérium, s eb­ből következően bizonyos mér­tékben tehát­­módosul a kor­mányzati szervek közötti mun­kamegosztás. Megerősödik a vállalatok önállósága, vala­mint a hatóságok piacfelügye­leti tevékenysége. Lépéseket teszünk a rugalmasabb és kor­szerűbb vállalati szervezet ki­alakítására is. A Gazdasági Bizottság feladata Mi indokolta a Gazdasá­gi Bizottság létrehozását? — Régóta valljuk, hogy gazdasági eredményeinkben — a gazdaságpolitikai célok és az elérésükhöz szükséges eszköz­­rendszer helyes kialakítása mellett — alapvető szerepe van a megfelelő, következetes végrehajtásnak. Ezt azonban gyakran leszűkítik az egyes országos irányító szervekre és a gazdasági egységekre, holott az egész gazdaság folyamatos irányítása és ellenőrzése min­denekelőtt kormányzati fele­lősség.­­ A kormány folyamatos gazdaságirányító szerepének súlyát külön is megnövelte, hogy az ország jelenlegi hely­zetében, amikor a külgazdasá­gi feltételek rendkívül gyor­san változnak, a gazdaságpoli­tikai és népgazdasági tervezési koncepció átfogó alkotó jelle­gének erősítésével egyidejűleg szervezettebb, aktívabb és kel­lően rugalmas gazdaságszerve­ző kormányzati munkára van szükség.­­ Ennek megfelelően a Mi­nisztertanács az Állami Terv­bizottság feladatait úgy alakí­totta ki, hogy a tervezés és szabályozás döntő kérdéseire összpontosíthassa tevékenysé­gét. Az irányítás folyamatos, operatív feladatainak össze­hangolására, valamint nemzet­közi gazdasági kapcsolataink irányítására pedig létrehozta a Gazdasági Bizottságot. A Minisztertanács a két kor­mánybizottság hatáskörét és felelősségét úgy határozta meg, hogy tevékenységük összehan­golt, egymást kiegészítő le­gyen. Egyidejűleg a többi kö­zött megszűnt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizott­sága, valamint a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizott­ság.­­ A Gazdasági Bizottság létrehozásánál lényeges szem­pont volt, hogy a kül- és bel­gazdasági folyamatokat, ame­lyek egyre szorosabb kölcsön­hatásban vannak, egységes és folyamatos központi irányítás fogja át.­­ A hatékony gazdasági irányítás nélkülözhetetlen elő­feltétele, hogy a szervezetileg elkülönült funkcionális és ága­zati szervek feladataikat ösz­­szehangoltan lássák el. Ez az összehangolás jelentős részben közvetlen együttműködésük útján — jogilag szabályozot­tan — valósul meg, egy része azonban kormányszintű koor­dinációt, vitás esetekben pedig kormányszintű döntést igé­nyel. Ezt a feladatot a Gazda­sági Bizottság végzi. — A Gazdasági Bizottság fel­adatai ellátásához olyan munka­­módszereket alakított ki, ame­lyek lényege, hogy ha az ese­mények természete azt kíván­ja, a kormányzat gyors dönté­sekkel reagáljon úgy, hogy a tényleges cselekvést elindító intézkedések késedelem nélkül szülessenek meg. Alapvető, hogy a bizottság csak a való­ban kormányzati döntést igénylő kérdésekben, nem pe­dig a felelős vezetők, minisz­terek helyett foglaljon állást. Tevékenységével éppen a mi­niszterek nagyobb felelősségé­nek gyakorlati érvényesülését kell alátámasztania, és meg­követelnie azt, hogy minden szerv és minden vezető a gya­korlatban éljen a rábízott ha­táskörrel és felelőséggel, a megérett döntéseket, intézke­déseket idejében meghozzák. A Gazdasági Bizottság külö­nös súlyt helyez a határozatok végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérésére, ellen­őrzésére. Ez nemcsak, a felada­tok következetes számonkérése miatt elengedhetetlen, hanem azért is, hogy megbizonyosod­jon róla, elérte-e célját egy egy adott határozat, azaz a kívánt irányban befolyásolja-e a gazdasági folyamatokat. Az Ipari Minisztérium szerepe Mi indokolja a három ipari minisztérium egy szervezetbe való összevo­nását? — Mindenekelőtt hangsú­lyozni szeretném, hogy az in­tézkedés lényege nem a szer­vezeti változás, hanem az ipar­irányítás tartalmának, színvo­nalának fejlesztése. Alapvető érdekünk, hogy a magyar ipar, népgazdaságunk vezető ága, egységes, hosszú távú — a ha­zai szükségletekkel és a kül­piaci igényekkel egyaránt szá­moló — koncepció alapján fejlődjön, s ez a koncepció szervezetten, összehangoltan valósuljon meg. E fontos fel­adat eddiginél magasabb szin­tű megoldását szolgálja az ipari minisztérium létreho­zása.­­ A gazdaságirányítás szem­szögéből az ipari minisztérium létrehozása kettős célt szolgál. Részint erősíti a központi irá­nyítást, javítja az iparirányí­tás egységességét, koordinált­­ságát, s ezáltal az egységes mi­nisztérium tevékenysége szer­vesebben illeszkedik a kor­mányzati munkába. Részint pedig növeli a vállalatok ön­állóságát és felelősségét. A vál­lalatok abban kapnak több segítséget és iránymutatást a minisztériumtól, amiben eddig is joggal többet és jobbat vár­tak: fejlesztési koncepciók ki­alakításához, nemzetközi kap­csolataik fejlesztési irányának megválasztásához. Ugyanakkor nő önállóságuk és felelősségük abban, amihez nekik jobbak a feltételeik: termelési szerke­zetük és értékesítési irányaik megválasztásában, a színvona­las gazdálkodásban. — Az Ipari Minisztérium létrehozása nem egyszerűen a három minisztérium egybe­olvasztását jelenti — habár ez önmagában is javítja a haté­konyságot pusztán azáltal, hogy egy sor párhuzamos te­vékenységet végző osztály ösz­­szevonása jelentős létszám- és költségmegtakarítást eredmé­nyez —, hanem új miniszté­rium létrehozását, új tartalom­mal, kisebb, de kvalifikáltabb létszámmal. Az új miniszté­rium körülbelül feleannyi dol­gozót foglalkoztat majd, mint a három jelenlegi.­­ Az Ipari Minisztérium változatlanul el fogja látni ágazati, hatósági és vállalat­felügyeleti funkciókat. Ennek megfelelően részt vesz az ál­tala irányított gazdasági ága­zatokban érvényesülő gazda­ságpolitikai célok kidolgozásá­ban és megvalósításában, ösz­­szehan­golja az általa irányí­tott ágazatok fejlesztését egy­mással, illetve a népgazdaság többi gazdasági ágazatával. Kiemelten foglalkozik a mű­szálas fejlesztés, a tudományos kutatás és a nemzetközi együttműködés ágazati felada­taival. Hatósági jogkörében érvényesíti az ágazati, szakmai követelményeket. Az ipari mi­niszter gyakorolja a vállalat­felügyeleti jogokat mindazon állami vállalat és gazdálkodó szervezet felett, amelyekre nézve az államot illető tulaj­donosi, alapító jogokkal ren­delkezik.­­ Az Ipari Minisztérium egyik alapvető feladata, hogy az ipar nemzetközi szakosítási és kooperációs tevékenységét az iparpolitikával összehan­goltan irányítsa és szervezze. — Feltétlenül számítunk ar­ra hogy az Ipari Minisztérium a vállalat­ felügyeleti tevé­kenységét — beleértve a ká­dermunkát is — hatékonyab­ban látja el. Elsősorban azért, mert a vállalatok tevékenysé­gét fokozottabban az iparpoli­tikai követelmények függvé­nyében, nem pedig a vállalati gazdálkodás rövid távú szem­pontjai alapján ítéli meg.­­ Nagyrészt mentesül vi­szont a termékforgalmazási és elsődleges árhatósági fel­adatok alól, amelyet az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal vesz át. Ez nem egyszerű feladat­átcsoportosítás, hanem az egész irányítási rendszerünket érintő tartalmi változás. Meg­szűnik az a jelenlegi helyzet, hogy az ipari termelés és anyagellátás rövid távú egyen­súlyáért felelős szerv feladatai megoldása érdekében kényte­len legyen a felügyeleti jogkö­réből fakadó vállalatvezetői függelmi viszonyt is felhasz­nálni, óhatatlanul keresztezve ezáltal a nyereségérdekeltsé­gen alapuló vállalati önállóság gyakorlati érvényre jutását. Hogyan érinti az Ipari Minisztérium létrehozása a többi irányító szerv munkáját? — Bővül az Országos Anyag- és Árhivatal feladat­köre, amivel az ipar területén átveszi a termékforgalmazási és elsődleges árhatósági funk­ciókat, amelyeket eddig átru­házott hatáskörben az ágazati minisztériumok láttak el. Eh­hez a tevékenységhez az Ipari Minisztérium szakmai segítsé­get nyújt az Országos Anyag- és Árhivatalnak. — A vállalati önállóság gyakorlati kiterjedésével egy­idejűleg hatásosabbá tesszük az irányító szervek piacfel­ügyeleti tevékenységét, hogy minden területen — fogyasz­tási cikkek, termelőeszközök, külkereskedelmi áruforgalom — rövid távon is kiegyensú­lyozott, a népgazdasági terv­nek megfelelő keresleti—kíná­lati viszonyok érvényesülje­nek. A piacfelügyelet központi szerve az Országos Anyag- és Árhivatal, de meghatározott felelőssége van igen fontos részterületeken — a belkeres­kedelemben, a mezőgazdaság­ban, a külkereskedelemben —, más szerveknek is, amelyek között az Országos Anyag- és Árhivatal koordináló és irá­nyító funkciót is betölt. — Az Ipari Minisztérium fo­kozottabban részt vesz első­sorban a KGST-együttműkö­dés, az ipar nemzetközi kap­csolatainak alakításában. En­nek megfelelően bizonyos mó­dosulások következnek be a Külkereskedelmi Miniszté­riummal és a Munkaügyi Mi­nisztériummal kialakított, munkamegosztásban. Ezen túl­menően szükségesnek látszik, hogy a vállalati érdekek köz­vetítésében, egyeztetésében ki­bővített feladatot és hatáskört, kapjon a Magyar Kereskedel­mi Kamara. Az átszervezés folyamata Hol tartanak az új mi­nisztérium­ létrehozásának előkészületei? — Részletes, pontos terv szerint halad a szervező mun­ka, miközben még a régi szervezetek is folytatják tevé­ken­ységüket. A rövidre terve­zett átmeneti időszakban a változatlan keretekben dolgo­zó funkcionális szervek és a gazdasági kormánybizottságok egyaránt fokozottan részt vál­lalnak a folyamatok kézben tartásában. Az átmenetet min­denképpen megkönnyíti, hogy a vállalatok már ismerik az 1981. évi népgazdasági tervet, a szabályozó rendszer változá­sait, s részletesen tájékoztat­ták őket a hatodik ötéves terv tervezetéről is. Az új minisz­térium felállításának előkészü­letei december végéig, befeje­ződnek, s az január elsejét hi­vatalosan is megkezdheti mű­ködését. Hogyan történik a szer­vezeti intézkedésekkel kapcsolatos munkaerő­­átcsoportosítás ? — Az Ipari Minisztérium vezetői és munkatársai nagy­részt a három ágazati minisz­térium káderállományából kerülnek kiválasztásra, szoros összhangban a feladatokkal és a minisztérium szervezeti ta­gozódásával.­­ A minisztériumok közötti feladatok átcsoportosításának megfelelően az ágazati minisz­­­­tériumok számos munkatársa más irányító szervekhez kerül. A káderkérdéseket a párt- és a társadalmi szervekkel szoros együttműködésben folyama­tosan rendezzük. A három meg­szűnő minisztérium valameny­­nyi dolgozójával személy sze­rint foglalkoznak, hogy kép­zettségüknek, képességüknek és a népgazdasági érdekeknek megfelelő munkahelyekre ke­rüljenek. Egzisztenciális gon­dokkal senki sem kerül szem­be, de a változtatások termé­szetszerűleg felszínre hozhat­nak egyéni problémákat. Eze­ket nagy türelemmel, ember­ségesen, az érdekek kölcsönös figyelembevételével kell meg­oldani.­­ Itt­ szeretnék rámutatni arra, hogy minden, egyébként helyes intézkedés sikeres vég­rehajtása döntően függ attól, hogy a dolgozók milyen fele­lősséggel, áldozatvállalással és eredményesen tudnak, illetve akarnak tevékenykedni. Jog­gal számítunk ebben az eset­ben is arra, hogy a miniszté­rium dolgozói munkájukat a szükséges felelősséggel és oda­adással fogják végezni. ­ Űrhármas Készülődés a visszatérésbe Csomagol az „űrhármas”: Leonyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyij Sztrekalov gya­korlatilag befejezte a kijelölt programot, végrehajtotta a Szaljut—6 űrállomás felújítá­sát, a tervezett kísérleteket s készülődik a visszatérésre. Hétfőn a három űrhajós ki­takarította a Szajjut—6 helyi­ségeit, konzerválta a tudomá­nyos berendezéseket, és meg­kezdte azoknak a felszerelé­seknek az átszállítását a Szo­juz—T-3 űrhajóba, amelyeket magukkal hoznak a Földre. Ezek között van jó néhány kí­sérleti berendezés, anyagmin­ták, az űrutazás részleteit rög­zítő feljegyzések. A Moszk­va-közeli földi irá­nyító központ szakértői idő­közben megkezdték a Szal­­jut-6 űrállomáson végzett munka értékelését. A három űrhajó® teljesítményével a szakemberek rendkívül elége­dettek, s úgy vélik, az űrhár­mas hatékonysága, gyorsasága különös elismerést érdemel. Az első két nap alatt sikerült az űrállomás valamennyi tudo­mányos laboratóriumának munkáját felújítani, s ered­ményesen végezték el a kar­bantartási munkálatokat is. Figyelemre méltó teljesítmény, hogy e rövid idő alatt számos megfigyelés és kísérlet is sze­repelt a programban. A hétfői nap feladatai közzé tartozott a Szaljut—6 előkészí­tése az automatikus vezérlés­re történő visszaállításra. A délutáni órákban az űrhajó­sok a Progressz—11 teherszál­lító űrhajó vezérlőberendezé­seit felhasználva végrehajtot­ták az űrkomplexum pálya­­módosítását. A három űrhajós egészségi állapota kitűnő, amint ezt, az orvosi ellenőrző vizsgálatok adatai, s a föl­diekkel folytatott beszélgeté­sek egyaránt tanúsítják. Továbbképzés a szovjet ösztöndíjasoknak Hazánkban csaknem ötezer olyan diplomás dolgozik a népgazdaság különböző ága­zataiban, aki a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben szerezte magas szintű ismere­teit­ számukra, s az orosz nyelvet jól beszélő más szak­emberek számára is 1979 óta vált lehetővé, hogy megszer­zett tudásukat szovjet egye­temeken, főiskolákon 2­—4 hó­napos továbbképzésben fel­frissíthessék — hangzott el az MSZBT országos elnöksége mellett működő ösztöndíjas bizottság hétfői ülésén a Ba­rátság Házában. Tivald Mik­lós, az Országos Ösztöndíjta­nács főosztályvezető-helyette­se tájékoztatta a bizottságot a magyar szakemberek szov­jetunióbeli továbbképzésének eddigi tapasztalatairól, összesen nyolcvanféle to­vábbképzésben vehetnek részt az érdeklődők. Az Országos Ösztöndíjtanács nemrég meg­beszélte a tárcákkal, az or­szágos hatáskörű szervekkel az elkövetkező öt esztendőre szóló továbbképzési igényeket Jövőre várhatóan már száz-­­ nyolcvan magyar diplomás kapcsolódhat be a továbbkép- s zésbe. Jövőre megkezdődhet a kis-balatoni tározórendszer kiépítése Sorra megvalósultak a Ba­laton zalai partszakaszán és a Zala folyó vízgyűjtő terüle­tén a vízvédelmet szolgáló idei tervek, s eredményesek voltak azok az akciók is, amelyeket a helyi tanácsok kezdeményeztek a tópart és az üdülőterületek tisztaságá­nak, kulturáltságának növelé­sére — állapították meg hétfőn azon a zalaegerszegi tanács­kozáson, amelyen a vízügyi és tanácsi vezetők a Balaton védelmében folytatott munkát értékelték. Elkészült többek között a zalalövői szennyvízcsatorna és tisztítómű, a várakozásnak megfelelő hatásfokkal műkö­dik Keszthely új szennyvíz­­tisztítója, bővült a hévízi tisz­títórendszer, s a keletkező szennyvizek nagyobb részét csatorna gyűjti össze a tópart másik két jelentős üdülőtele­pén, Balatongyörökön és Vo­nyarcvashegyen is. Vízvédel­mi szempontból megnyugtató módon oldották meg a nagy élelmiszeripari üzemek hulla­dékának elhelyezését, s előre­lépés történt a mezőgazdasá­gi eredetű szennyvizek vissza­szorításában is. A rendszeres vízminőség­mérési adatok szerint azon­ban a Zala folyó alsó szaka­szán változatlan mértékű a szennyeződés. Megszüntetése a kis-balatoni tározórendszer kialakításával lehetséges. A vízügyi szakemberek elmond­ták, hogy az előmunkálatok, a geodéziai és talajmechani­kai vizsgálatok megindultak,é­s lehetőség van arra, hogy 1981 második felében meg­kezdődjenek a gátépítések. 5 Kedvező jelek az idegenforgalomban Olcsóbb szálláshelyeket a turistáknak A nehezebb feltételek köze­pette is folytatódtak az ide­genforgalomban a múlt év­ben elkezdődött pozitív ten­denciák — állapította meg az Országos Idegenforgalmi Ta­nács hétfői ülésén Sághy Vil­mos belkereskedelmi minisz­ter, az OIT elnöke. Az előzetes számítások sze­rint ebben az évben 14 mil­lió külföldi vendéget foga­dunk, ami nyolc százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ked­vező viszont, hogy a külföl­diek magyarországi tartózko­dási ideje növekedett. Ide­genforgalmi devizabevételünk 10 százalékkal lesz több a múlt évinél, ezen belül jelen­tősen növekedett a konver­tibilis devizabevételünk. Az idén hétszázzal nőtt a szál­lodák férőhelye, s a terv szerint osztrák együttműkö­déssel négy további szálloda épül. A turistaszállások, az üdü­lőházak, a kempingek és a fizető vendéglátóhelyek száma a tervidőszakban 26 százalék­kal növekedett. Jelenleg a szociálturisztikai férőhelyeken kívül 210 ezer viszonylag ol­csó kereskedelmi szálláshely áll a hazai lakosság rendel­kezésére. Nagy részük egész esztendőben nyitva tart, így alkalmasak a téli sportok ked­velőinek fogadására is. A szé­les közvélemény előtt általá­ban nem ismert, hogy ilyen sok olcsó szállást vehet igény­­­be a belföldi turizmus. Az elmúlt időszakban sok szó esett a mintegy 1500 fé­rőhelyes turistaházak sorsá­ról. A házak új gazdái 37 épület karbantartására 59 millió forintot költöttek, e nél­kül legtöbbjük már nem mű­ködhetne. A turistaszállások főleg a hétvégeken, illetve az ünnepnapokon zsúfoltak, egyébként, a hét többi napján általában kevés a vendégük, így éves átlagban csupán 39 százalékos a kihasználásuk. Az OIT szükségesnek tart­ja, hogy a különféle egyéb olcsó szállástípusokat fokozot­tabban kapcsolják be a ter­mészetjárásba, a belföldi tu­rizmusba. Állást foglalt amel­lett, hogy a szálláshelyek ér­tékesítési rendszerét is kor­szerűsítsék, a kereskedelmi szálláshely céljára alkalmat­lan épületeket úgynevezett kulcsosház formájában üze­meltessék. Az olcsó szálláshe­lyek további bővítése érdeké­ben az OIT felkérte az érde­kelteket, hogy vizsgálják meg, milyen használaton kívüli épületek — erdészház, isko­la, gazdasági épület — hasz­nosíthatók kulcsosházaknak az ifjúsági turizmus és a ter­mészetjáró mozgalom céljaira. Az OTT végül megtárgyalta és jóváhagyta az idegenfor­galmi fejlesztési alap 1980. évi felhasználásáról készített jelentést

Next