Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Kis&éhb­l­andolkodás „Jó volt a vita, de úgy éreztem, egy kicsit túlságo­san is a helyi feladatokhoz, gondokhoz kötődött” — mondotta az egyik városi népfront küldöttértekezlet részvevője. Szerinte akkor lett volna még tartalma­sabb, színvonalasabb, ha az országos politika kérdéseit is többen boncolgatják, töb­ben véleményezik a gazda­ságirányítás módszereit, az ár- és beruházáspolitikát, a lakásgazdálkodás elveit, a tájékoztatást, a törvény­­alkotást, a fejlesztési ter­veket. Volt ebben a kriti­kában bizonyos igazság, de ha a választások egészét nézzük, akkor azt állapít­hatjuk meg, hogy végül is egyensúlyba billent a mér­leg nyelve, mert a megyei küldöttértekezleteken meg éppen az általánosabb po­litikai kérdésekre helyez­ték a súlyt. Éppen ezért a vitákat illetően a konkrét és az általános jelző hasz­nálatával csínján kell bánni, mivel több helyen tapasztaltuk: a helyi és az országos eredmények, ten­nivalók szoros egységben jelentkeztek, egymásba fo­nódtak. Amikor például a dunán­túli kisváros küldötte arról beszélt, hogy új utak, új autóbuszjáratok kellenek,, amivel a környező közsé­gekben lakók életét tennék könnyebbé, akkor lényegé­ben az országos település­­fejlesztési koncepcióhoz is hozzászólt, ha nem is hi­vatkozott rá. Amikor a gép­lakatos megyei küldött az ösztönzőbb és a differen­ciáltabb bérezést sürgette,­­­ hogy az egyenlősdi ne kényszerítsen embereket teljesítmény-visszatartásra. —, akkor lényegében bér­politikánk egyik­­ fogyaté­kosságát tette szóvá. Aki a­ helyi ifjúság segítőkészsé­­gét, vagy éppen közömbös­ségét boncolgatta, az ifjú­ságpolitikánkról mondott véleményt. Azok, akik a vá­rosokban, községekben ma­gukra maradt öregekről, a kis nyugdíjjal rendelkezők­ről beszéltek, szociálpoliti­kai tennivalóinkra irányí­tották a figyelmet. Sokatmondó számok: a múlt év októberétől meg­tartott 4500, népfront-fóru­mon 450 ezer ember jelent meg és több mint negyven­­ezren szólaltak fel. Vajon mivel foglalkoztak elsősor­ban az állampolgárok a ta­nácskozásokon? — kérdez­ték nemrég a népfront egyik vezetőjétől. Minden­nel, ami az embereket ér­dekli” — hangzott a válasz. Valóban nem lehet két-há­­rom, de akár nyolc-tíz té­ma köré sem csoportosíta­­ni az észrevételeket, a ja­vaslatokat. Mert ezeken a nép­i fronttanácskozásokon — s ebben van hallatlan nagy előnyük, népszerűségük — minden magyar állampol­gár részt vehet, mindenről kifejtheti véleményét, osto­rozhat hibákat, követésre ajánlhat jó módszereket és szóvá tehet egyéni sérelme­ket is. Ez utóbbi esetben sem árt azonban néha a panasz mögé pillantani:­va­lóban csak egyetlen embert, családot érint? Kiderülhet ugyanis ilyenkor, hogy rosz­­ssül kategorizálunk. Mert ső­kor a háztájival foglal­­kozó azt panaszolja, hogy nem vették át tőle a szer­ződésben vállalt időpontban a terményt, a jószágot, ak­kor talán nem is egyedi esettel, állunk szembe. Ami­kor valaki a szakigazgatási szerv elutasító határozatát kifogásolja, talán éppen a lélektelen ügyintézésnek, a jogi túlszabályozásnak egyik általános következményét fedezhetjük fel a konkrét esetben. Amilyen elismeréssel szól­tak sokan az eredmények­ről, mások olyan őszinte­séggel, kertelés nélkül mu­tattak rá azokra a fogyaté­kosságokra, amelyeket lakó­helyükön, a közéletben, az emberek egymás közötti kapcsolataiban tapasztaltak. A nyíltság, az egyenes be­széd annak is következmé­nye, hogy az emberek ta­pasztalják: amit elmondtak, nem marad meg a jegyző­könyvek lapjain, hanem to­vábbítják az illetékesekhez, a döntést hozókhoz, s hogy a népfrontbizottságok a javaslatok gyakorlatba való átültetését is­ figyelemmel kísérik. Nem véletlen, hogy a gyűléseket levezető elnök­ség ott állt a bírálatok per­gőtüzében — és jogosan —, ahol a helyi tanács és a népfrontbizottság nem■ reti­náll a korábbiakban el­hangzott észrevételekre, a feltárt hiányosságok­ra. Az összegyűjtött észrevé­telek, a felszínre hozott tár­sadalmi gondok jó muníciót jelentenek a városokban, megyékben, nagyobb köz­ségekben az újjáalakuló különböző mun­kabizottsá­­goknak. Éves, vagy közép­távú programjaikat nem fentiről kapott általános szempontok szerint alakít­hatják, hanem a helyi sajá­tosságok és igények alap­ján dolgozhatják ki. Igen hasznosak például a külön­böző nyílt népfront-fóru­mok, viták, de aki a moz­galmi munkát közelebbről ismeri, az tudja, hogy nem kevésbé értékes az a tevé­kenység, amely ezekben a munkabizottságokban, kö­zösségekben folyik. A közös gondolkodásnak, a vélemé­nyek ütköztetésének jó ke­retéül szolgálnak, mivel lét­számuk nem nagy, minden­ki minden témához hozzá­szólhat. E bizottságok erős­sége az is, hogy egy-egy szakma, terület legjobb kép­viselői vesznek részt ben­nük, akiknek gondolkodá­sát áthatja az egész or­szágért, a magyarság sor­sáért érzett felelősség. A különböző szintű nép­frontbi­zottságok az újá­­választásuk során a krit­­kákból és a javaslatokból útmutatást kaphattak anyl­ nézve is, hogy munkamód­szereiket, munkastílusukat hogyan fejlesszék Fokozott követelményként ’ támaszt­ják velük szemben: úgy dolgozzanak, hogy az érté­kes kezdeményezések ne akadjanak el a bürokrácia zátonyain, s ne az üres­járatok emésszék fel az al­kotásra szánt energiákat Mindezek jól kiegészíthetik azokat az ajánlásokat, ame­lyeket várhatóan a követ­kező népfrontkon­gresszus­­től is kapnak majd mind a célokat, mind a hogyant illetően. Keserű Emil A Reagan-kormányzat első állásfoglalásai nyomán nyugtalanság a washingtoni irányzat következményei miatt A külpolitikai helyzet • A SZÓHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAIRA, a stílusnak nem is X. árnyalatnyi eltéréseire figyelt föl az amerikai sajtó, s a kül­világ, midőn az elmúlt héten az új amerikai kormányzat vezető egyéniségeinek első hivatalos állásfoglalásaira fülelt. Akkor is igaz ez, ha a módosulás a Carter-korszakhoz képest tulaj­donképpen egyetlen fontosabb területre, a nemzetközi, azon belül a nagyhatalmi kapcsolatokra korlátozódik. Ezek a viszo­nyok azonban olyannyira meghatározók, hogy a puszta sza­vaknak is roppant súlyuk lehet. Eltörpül ehhez képest, hogy Ronald Reagan visszakozik-e vagy sem olyan ügyekben, ame­lyek a fölhalmozódott amerikai belső gondok megoldásának az elképzelt módjára vonatkoznak. Ez utóbbiak dolgában amúgy is tü­relmes az amerikai sajtó, a nyugat-európai még inkább, a Földnek más szegleteiről nem szólva. Inkább csak a nemzetközi pénzpiacokat, a gazdasági köröket érdekli, hogy valóban benne van-e a Reagan-kor­­mányzatban egy megalapozott, hosszan tartó amerikai gazda­sági föllendülésnek az ígérete. Egyszóval marad a nemzetközi politikára vonatkozó utalások tárgyköre és a minősítő jelzők keresgélése. A The New York Times például ismételten éles­nek nevezte az elnök szovjetellenes megnyilvánulásait, míg a The Washington Fost „a hidegháború legfagyosabb napjaira” emlékeztetőnek találta Reagan hangnemét. Olyannak, amely „erősen különbözik a hatvanas és hetvenes évekbeli republi­kánus és demokrata elődök” megfogalmazásaitól. A Reagan-érában föltehetően fokozottabban előtérbe kerülő latin-amerikai térség nagyon odafigyel most Washingtonra. Az elsők között foglalt állást a Salvadori hazafias erők vezető­sége, amely háborús fenyegetésnek minősítette fiáig külügy­miniszter múlt heti kijelentéseit. .Nem állítható, hogy az Egye­sült Államokkal szövetséges nyugat-európai országok osztat­lanul és fenntartások nélkül örülnének mindannak, ami e na­pokban Washingtonban elhangzik. A Közös Piac tagállamai például a State Department vezetőjéhez intézett levelükben sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy Amerika a felére szándékozik csökkenteni a világ legelmaradottabb országainak korábban megígért támogatást. ALAPOSAN ELHÚZÓDHAT a hirtelen kialakult spanyol kormányválság, hiszen a jelek szerint a megoldásra nincs egyértelmű képlet. Az uralkodó szinte szakadatlanul konzul­tál, a politikai pártok pedig éjt nappallá téve alkudoznak. A lemondott kormányfő politikai szervezete, a Demokratikus Centrum Unió a jövő péntekre hívta össze a párt második kongresszusát. Mivel Adolfo Suárez elsősorban a párton belüli nézeteltérések miatt köszönt le, a tanácskozás végeztéig sem a politikus erejéről, sem a jövőjéről nem lehet sokat megtudni: latin országról van szó, aligha lehet kizárni, hogy ha fölül tud kerekedni, még a miniszterelnöki székbe is visszatér. Eközben a kormánypárttól balra álló erők azt mérlegelik, miképpen nyújthatnának megfelelő alternatívát, magyarán: hogyan ke­rülhetnének hatalomra. A változatlanul kényes spanyol bel­politikai egyensúlyhelyzetben persze az ellenzéki­­pártoknak ez a szándéka sem egyértelmű. A jelek szerint erősen gondolkoz­nak azon is, hogy távlatilag nem akkor járnának-e jobban, ha az uralkodóra és az eddig kormányon levő erőre bíznák a jelenlegi válság megoldását. Utasban is llatia­nirgn­ilatkozásainak visszhangja Az amerikai sajtó — írja az MTI — a ,,mézeshetek” köte­lezően tárgyilagos stílusában, egyetértés vagy ellenvélemény kifejezése nélkül ismertette a Ronald Reagan csütörtöki saj­tóértekezletén elhangzottakat, elfogadva az új elnöknek azt az állítását, hogy a republiká­nus kormányzat hatalomra ju­tásával „irányváltás” követke­zett be az amerikai politiká­ban. Ennek az irányváltásnak a lényegéről a The New York Times washingtoni tudósítója megállapítja­ ..Reagan elnök jelzéseket ad arra, hogy szakít a Carter-korszak mérsékeltebb stílusával és tartalmával”. A tudósító szerint az elnök egyes kérdésekben, elsősorban a Szovjetunió elmarasztalásában éles stílust vett fel, más bél­és külpolitikai kérdésekben — mint a sorkötelezettség és a szovjetellenes gabonaembargó — ,.óvatosan tartózkodónak” mutatkozott. Más helyen a The New York Times azt emeli ki, hogy Rea­gan „egyirányú utcának” ne­vezte az enyhülést és rendkí­vül élesen beszélt a szovjet vezetők politikájáról. A lap Reagannek a szovjet irányvo­nalra vonatkozó kijelentéseit ..történelmileg vitathatónak” minősíti. A The Washington Post sze­rint az új amerikai elnök ki­fejezései ..a hidegháború leg­fagyosabb napjaira emlékez­tettek”. „Reagan — írja a lap — olyan hangnemet kezdemé­nyezett az amerikai—szovjet kapcsolatokban, amely erősen különbözik a hatvanas és het­venes évekbeli republikánus és demokrata elődökétől". Az amerikai értelmezések szerint Reagan nem vágta el az utat a S­ALT-tárgyalások folytatásához, s megfontoltnak mutatkozott a gabonaembargó kérdésében. Az új amerikai kormányzat első lépéseit nem jellemzi konstruktív szándék — álla­pítja meg az Izvesztyija szom­­­bati számában. Az amerikai diplomácia vezetője első sajtó­­értekezletén a hangsúlyt az úgynevezett nemzetközi terro­rizmus elleni harcra helyez­te. A washingtoni értelmezés­ből az következik, hogy ezt is ugyanúgy szovjetellenes cé­lokra kívánják felhasználni, mint Carter kormányzása ide­jén az emberi jogok ürügyén indított provokációs kam­pányt. Párizsi MTI-beszámoló, sze­rint hidegháborús offenzíva­­ként jellemzi a L ’Huitanité az új amerikai vezetők nyilat­kozatait A „veszélyes világ”­ tétel, amelyet, még a Carter­­adminisztráció kezdett kiko­vácsolni, az Egyesült Államok­nak arra irányuló kísérletét tükrözi, hogy megállítsa befo­lyásának csökkenését, a világ­ban­. Emellett a „veszélyes vi­­lág"-tézisre azért is szüksége van Reagannek, hogy odahaza elfogadtassa a nadrágszíj­t meghúzó politika súlyosbítá­sát — hangsúlyozza a L’Hu­­manité. A Le Matin washingtoni tu­dósításában hasonló motívu­mokat vél felfedezni az éles amerikai nyilatkozatok mögött. Az első magyarázat az, hogy az új adminisztráció fenn akarja tartani az amerikai közvélemény mozgósítását. Az iráni ügy megoldása felforró­­sította a közvéleményt, de az amerikaiak hamar megfeled­kezhetnek erről, amikor sor kerül az új vezetés által elő­készített fájdalmas intézkedé­sekre, amelyek a kormányki­adások lefaragására és a kato­nai kiadások növelésére irá­nyulnak. A Sa­ Figaro azzal foglalko­zik, hogy Reagan nyilatkozatai nyomán magasra kúszott a dollár árfolyama, nehézségek­kel találta magát szemben a nyugatnémet márka és a nyu­gat-európai pénzrendszer, amelynek Franciaország is tagja. A döntések, amelyekre a dollárárfolyam-emelkedés kényszerít, „közvetve vagy közvetlenül sokba fognak ke­rülni számunkra”, vélekedik a lap. Amerikával szemben Nyu­­gat-Európa a jelenlegi szerve­zeti formában igencsak sebez­hetőnek bizonyul ,— írja a Le Figaro. Reagan­­elnöknek és Haig külügyminiszternek a nemzet­közi terrorizmusról szóló kije­lentéseit kommentálva Gian­­carlo Pajetta, az OKP vezető­ségi tagja azt mondta, hogy az olasz kommunistákat aggo­dalommal tölti el az efféle kül­politikai felfogás. A L'Unitá szombati számában közölt in­terjújában Pajetta Nyugat- Európa kötelességének nevez­te, hogy dolgozzék a párbeszéd felújításán, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korláto­zását célzó tárgyalások folyta­tásán, hiszen ez a kérdés köz­vetlenül is érinti. A palesztin ellenállási moz­galom nem vár semmiféle po­zitív közel-keleti lépést az új amerikai kormányzattól — je­lentette ki Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet elnöke a Bejrútban tar­tózkodó brit parlamenti kül­döttség előtt. Reagan és Haig a PFSZ ellen intézett támadá­sokkal kezdte politikai tevé­kenységét — folytatta. — Ha ezeket a politikai nyilatkoza­tokat szándékoznak átültetni a gyakorlatba, az azt jelenti, hogy az Egyesült Államok újabb robbanást akar előidézni a közel-keleti térségben. Az AFP híre szeri­n­t az Európai Gazdasági Közösség tagállamai Alexander Haig külügyminiszterhez intézett le­velükben „mély sajnálkozásu­kat” fejezték ki amiatt, hogy az Egyesült Államok a felére szándékozik csökkenteni a vi­lág legszegényebb országainak támogatásához még a Carter­­kormány idején ígért hozzá­járulását. Rámutattak, hogy az ígért amerikai hozzájáru­lás lefaragása semmissé tenné a segélyt felajánló államoknak (összesen több mint harminc) hosszú tárgyalások eredménye­ként kötött megállapodását, s a legsúlyosabb következmé­nyekkel járna a világ legsze­gényebb, legkevésbé fejlett or­szágaira. A Sfatr Iléparíminí irányítójána­k válaszai a piirisiai I­lavpriss kézilóvifire Párizsból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok növelni kí­vánja a Közel-Keleten állo­másozó katonai erőit és jelen­leg különböző lehetőségeket tanulmányoz az elhelyezésük­re — jelentette ki a L'Express szombati számában megjelent interjújában Alexander Haig amerikai külügyminiszter. Az Egyesült Államok szárazföldi és légierőket kíván irányítani ebbe a térségbe, mert vélemé­nye szerint a ,,horizonton tú­li”, azaz a közvetlen térség­től távolabb levő katonai erő nem felel meg a jelenlegi kö­zel-keleti helyzet kockázatai­nak. A közel-keleti katonai erő növelésével kapcsolatban azon­ban a külügyminiszter megje­gyezte, hogy Washingtonnak ,,tapintatosan” kell eljárnia, mert ellenkező esetben veszé­lyeztetné kapcsolatait Szaúd- Arábiával, amely a „horizon­ton túli”, az Indiai-óceán és az Arab-tenger térségében meg­valósuló amerikai katonai je­lenlét híve. Az interjúban Haig közvetve bírálta Franciaországnak Csáddal kapcsolatos magatar­tását. Arra a kérdésre, miként értékeli, hogy Párizs „nem reagált” Csád „elözönlésére", így felelt: „Nem tudok elkép­zelni, olyan helyzetet, amely­ben az amerikai kormány tu­domásul venne vagy eltűrne olyan, külföldről támogatott állítólagos nemzeti felszabadí­tási mozgalmakat, mint ami­­neket Csádban láttunk.” A NATO „akciókörére” vo­natkozó kérdésre válaszolva az amerikai diplomácia új ve­zetője kijelentette: akár úgy dönt a katonai szervezet, hogy foglalkozik a földrajzi hatá­rán kívül eső eseményekkel, akár úgy, hogy nem, ezek mindenképpen hatást fognak gyakorolni rá. „Rövid távon” a volt tábornok nem­ tartja va­lószínűnek a NATO működési területének kiterjesztését,­ de úgy véli, hogy az egész világ „rá tartozik". A terjedelmes interjúban a miniszter szerdai washingtoni sajtóértekezletén kifejtett Gon­dolatait formálta újra, és meg­ismételte szovjetellenes vád­jait. idem­ kell ckirtni .. . .Soroznink m­egbeszéltsek Madridban a kormányválság megoldására Madridból jelenti az MTI. I. János Károly spanyol ki­rály szombaton délelőtt a ka­talán, az andalúz és a baszk kisebbségi pártcsoportok veze­tőinek fogadásával folytatta konzultációit az Adolfo Suárez miniszterelnök csütörtöki meg­lepetésszerű lemondásával ki­robbant kormányválság meg­oldására. Időközben a képvi­selőház elnöksége úgy döntött, LOCES KI... BÉKÉSCSABA 1 Ff.: 35. ........................... 'u 5601 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • dj

Next