Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Kis&éhblandolkodás „Jó volt a vita, de úgy éreztem, egy kicsit túlságosan is a helyi feladatokhoz, gondokhoz kötődött” — mondotta az egyik városi népfront küldöttértekezlet részvevője. Szerinte akkor lett volna még tartalmasabb, színvonalasabb, ha az országos politika kérdéseit is többen boncolgatják, többen véleményezik a gazdaságirányítás módszereit, az ár- és beruházáspolitikát, a lakásgazdálkodás elveit, a tájékoztatást, a törvényalkotást, a fejlesztési terveket. Volt ebben a kritikában bizonyos igazság, de ha a választások egészét nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy végül is egyensúlyba billent a mérleg nyelve, mert a megyei küldöttértekezleteken meg éppen az általánosabb politikai kérdésekre helyezték a súlyt. Éppen ezért a vitákat illetően a konkrét és az általános jelző használatával csínján kell bánni, mivel több helyen tapasztaltuk: a helyi és az országos eredmények, tennivalók szoros egységben jelentkeztek, egymásba fonódtak. Amikor például a dunántúli kisváros küldötte arról beszélt, hogy új utak, új autóbuszjáratok kellenek,, amivel a környező községekben lakók életét tennék könnyebbé, akkor lényegében az országos településfejlesztési koncepcióhoz is hozzászólt, ha nem is hivatkozott rá. Amikor a géplakatos megyei küldött az ösztönzőbb és a differenciáltabb bérezést sürgette, hogy az egyenlősdi ne kényszerítsen embereket teljesítmény-visszatartásra. —, akkor lényegében bérpolitikánk egyik fogyatékosságát tette szóvá. Aki a helyi ifjúság segítőkészségét, vagy éppen közömbösségét boncolgatta, az ifjúságpolitikánkról mondott véleményt. Azok, akik a városokban, községekben magukra maradt öregekről, a kis nyugdíjjal rendelkezőkről beszéltek, szociálpolitikai tennivalóinkra irányították a figyelmet. Sokatmondó számok: a múlt év októberétől megtartott 4500, népfront-fórumon 450 ezer ember jelent meg és több mint negyvenezren szólaltak fel. Vajon mivel foglalkoztak elsősorban az állampolgárok a tanácskozásokon? — kérdezték nemrég a népfront egyik vezetőjétől. Mindennel, ami az embereket érdekli” — hangzott a válasz. Valóban nem lehet két-három, de akár nyolc-tíz téma köré sem csoportosítani az észrevételeket, a javaslatokat. Mert ezeken a népi fronttanácskozásokon — s ebben van hallatlan nagy előnyük, népszerűségük — minden magyar állampolgár részt vehet, mindenről kifejtheti véleményét, ostorozhat hibákat, követésre ajánlhat jó módszereket és szóvá tehet egyéni sérelmeket is. Ez utóbbi esetben sem árt azonban néha a panasz mögé pillantani:valóban csak egyetlen embert, családot érint? Kiderülhet ugyanis ilyenkor, hogy roszssül kategorizálunk. Mert sőkor a háztájival foglalkozó azt panaszolja, hogy nem vették át tőle a szerződésben vállalt időpontban a terményt, a jószágot, akkor talán nem is egyedi esettel, állunk szembe. Amikor valaki a szakigazgatási szerv elutasító határozatát kifogásolja, talán éppen a lélektelen ügyintézésnek, a jogi túlszabályozásnak egyik általános következményét fedezhetjük fel a konkrét esetben. Amilyen elismeréssel szóltak sokan az eredményekről, mások olyan őszinteséggel, kertelés nélkül mutattak rá azokra a fogyatékosságokra, amelyeket lakóhelyükön, a közéletben, az emberek egymás közötti kapcsolataiban tapasztaltak. A nyíltság, az egyenes beszéd annak is következménye, hogy az emberek tapasztalják: amit elmondtak, nem marad meg a jegyzőkönyvek lapjain, hanem továbbítják az illetékesekhez, a döntést hozókhoz, s hogy a népfrontbizottságok a javaslatok gyakorlatba való átültetését is figyelemmel kísérik. Nem véletlen, hogy a gyűléseket levezető elnökség ott állt a bírálatok pergőtüzében — és jogosan —, ahol a helyi tanács és a népfrontbizottság nem■ retináll a korábbiakban elhangzott észrevételekre, a feltárt hiányosságokra. Az összegyűjtött észrevételek, a felszínre hozott társadalmi gondok jó muníciót jelentenek a városokban, megyékben, nagyobb községekben az újjáalakuló különböző munkabizottságoknak. Éves, vagy középtávú programjaikat nem fentiről kapott általános szempontok szerint alakíthatják, hanem a helyi sajátosságok és igények alapján dolgozhatják ki. Igen hasznosak például a különböző nyílt népfront-fórumok, viták, de aki a mozgalmi munkát közelebbről ismeri, az tudja, hogy nem kevésbé értékes az a tevékenység, amely ezekben a munkabizottságokban, közösségekben folyik. A közös gondolkodásnak, a vélemények ütköztetésének jó keretéül szolgálnak, mivel létszámuk nem nagy, mindenki minden témához hozzászólhat. E bizottságok erőssége az is, hogy egy-egy szakma, terület legjobb képviselői vesznek részt bennük, akiknek gondolkodását áthatja az egész országért, a magyarság sorsáért érzett felelősség. A különböző szintű népfrontbizottságok az újáválasztásuk során a kritkákból és a javaslatokból útmutatást kaphattak anyl nézve is, hogy munkamódszereiket, munkastílusukat hogyan fejlesszék Fokozott követelményként ’ támasztják velük szemben: úgy dolgozzanak, hogy az értékes kezdeményezések ne akadjanak el a bürokrácia zátonyain, s ne az üresjáratok emésszék fel az alkotásra szánt energiákat Mindezek jól kiegészíthetik azokat az ajánlásokat, amelyeket várhatóan a következő népfrontkongresszustől is kapnak majd mind a célokat, mind a hogyant illetően. Keserű Emil A Reagan-kormányzat első állásfoglalásai nyomán nyugtalanság a washingtoni irányzat következményei miatt A külpolitikai helyzet • A SZÓHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAIRA, a stílusnak nem is X. árnyalatnyi eltéréseire figyelt föl az amerikai sajtó, s a külvilág, midőn az elmúlt héten az új amerikai kormányzat vezető egyéniségeinek első hivatalos állásfoglalásaira fülelt. Akkor is igaz ez, ha a módosulás a Carter-korszakhoz képest tulajdonképpen egyetlen fontosabb területre, a nemzetközi, azon belül a nagyhatalmi kapcsolatokra korlátozódik. Ezek a viszonyok azonban olyannyira meghatározók, hogy a puszta szavaknak is roppant súlyuk lehet. Eltörpül ehhez képest, hogy Ronald Reagan visszakozik-e vagy sem olyan ügyekben, amelyek a fölhalmozódott amerikai belső gondok megoldásának az elképzelt módjára vonatkoznak. Ez utóbbiak dolgában amúgy is türelmes az amerikai sajtó, a nyugat-európai még inkább, a Földnek más szegleteiről nem szólva. Inkább csak a nemzetközi pénzpiacokat, a gazdasági köröket érdekli, hogy valóban benne van-e a Reagan-kormányzatban egy megalapozott, hosszan tartó amerikai gazdasági föllendülésnek az ígérete. Egyszóval marad a nemzetközi politikára vonatkozó utalások tárgyköre és a minősítő jelzők keresgélése. A The New York Times például ismételten élesnek nevezte az elnök szovjetellenes megnyilvánulásait, míg a The Washington Fost „a hidegháború legfagyosabb napjaira” emlékeztetőnek találta Reagan hangnemét. Olyannak, amely „erősen különbözik a hatvanas és hetvenes évekbeli republikánus és demokrata elődök” megfogalmazásaitól. A Reagan-érában föltehetően fokozottabban előtérbe kerülő latin-amerikai térség nagyon odafigyel most Washingtonra. Az elsők között foglalt állást a Salvadori hazafias erők vezetősége, amely háborús fenyegetésnek minősítette fiáig külügyminiszter múlt heti kijelentéseit. .Nem állítható, hogy az Egyesült Államokkal szövetséges nyugat-európai országok osztatlanul és fenntartások nélkül örülnének mindannak, ami e napokban Washingtonban elhangzik. A Közös Piac tagállamai például a State Department vezetőjéhez intézett levelükben sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy Amerika a felére szándékozik csökkenteni a világ legelmaradottabb országainak korábban megígért támogatást. ALAPOSAN ELHÚZÓDHAT a hirtelen kialakult spanyol kormányválság, hiszen a jelek szerint a megoldásra nincs egyértelmű képlet. Az uralkodó szinte szakadatlanul konzultál, a politikai pártok pedig éjt nappallá téve alkudoznak. A lemondott kormányfő politikai szervezete, a Demokratikus Centrum Unió a jövő péntekre hívta össze a párt második kongresszusát. Mivel Adolfo Suárez elsősorban a párton belüli nézeteltérések miatt köszönt le, a tanácskozás végeztéig sem a politikus erejéről, sem a jövőjéről nem lehet sokat megtudni: latin országról van szó, aligha lehet kizárni, hogy ha fölül tud kerekedni, még a miniszterelnöki székbe is visszatér. Eközben a kormánypárttól balra álló erők azt mérlegelik, miképpen nyújthatnának megfelelő alternatívát, magyarán: hogyan kerülhetnének hatalomra. A változatlanul kényes spanyol belpolitikai egyensúlyhelyzetben persze az ellenzékipártoknak ez a szándéka sem egyértelmű. A jelek szerint erősen gondolkoznak azon is, hogy távlatilag nem akkor járnának-e jobban, ha az uralkodóra és az eddig kormányon levő erőre bíznák a jelenlegi válság megoldását. Utasban is llatianirgnilatkozásainak visszhangja Az amerikai sajtó — írja az MTI — a ,,mézeshetek” kötelezően tárgyilagos stílusában, egyetértés vagy ellenvélemény kifejezése nélkül ismertette a Ronald Reagan csütörtöki sajtóértekezletén elhangzottakat, elfogadva az új elnöknek azt az állítását, hogy a republikánus kormányzat hatalomra jutásával „irányváltás” következett be az amerikai politikában. Ennek az irányváltásnak a lényegéről a The New York Times washingtoni tudósítója megállapítja ..Reagan elnök jelzéseket ad arra, hogy szakít a Carter-korszak mérsékeltebb stílusával és tartalmával”. A tudósító szerint az elnök egyes kérdésekben, elsősorban a Szovjetunió elmarasztalásában éles stílust vett fel, más bélés külpolitikai kérdésekben — mint a sorkötelezettség és a szovjetellenes gabonaembargó — ,.óvatosan tartózkodónak” mutatkozott. Más helyen a The New York Times azt emeli ki, hogy Reagan „egyirányú utcának” nevezte az enyhülést és rendkívül élesen beszélt a szovjet vezetők politikájáról. A lap Reagannek a szovjet irányvonalra vonatkozó kijelentéseit ..történelmileg vitathatónak” minősíti. A The Washington Post szerint az új amerikai elnök kifejezései ..a hidegháború legfagyosabb napjaira emlékeztettek”. „Reagan — írja a lap — olyan hangnemet kezdeményezett az amerikai—szovjet kapcsolatokban, amely erősen különbözik a hatvanas és hetvenes évekbeli republikánus és demokrata elődökétől". Az amerikai értelmezések szerint Reagan nem vágta el az utat a SALT-tárgyalások folytatásához, s megfontoltnak mutatkozott a gabonaembargó kérdésében. Az új amerikai kormányzat első lépéseit nem jellemzi konstruktív szándék — állapítja meg az Izvesztyija szombati számában. Az amerikai diplomácia vezetője első sajtóértekezletén a hangsúlyt az úgynevezett nemzetközi terrorizmus elleni harcra helyezte. A washingtoni értelmezésből az következik, hogy ezt is ugyanúgy szovjetellenes célokra kívánják felhasználni, mint Carter kormányzása idején az emberi jogok ürügyén indított provokációs kampányt. Párizsi MTI-beszámoló, szerint hidegháborús offenzívaként jellemzi a L ’Huitanité az új amerikai vezetők nyilatkozatait A „veszélyes világ” tétel, amelyet, még a Carteradminisztráció kezdett kikovácsolni, az Egyesült Államoknak arra irányuló kísérletét tükrözi, hogy megállítsa befolyásának csökkenését, a világban. Emellett a „veszélyes világ"-tézisre azért is szüksége van Reagannek, hogy odahaza elfogadtassa a nadrágszíjt meghúzó politika súlyosbítását — hangsúlyozza a L’Humanité. A Le Matin washingtoni tudósításában hasonló motívumokat vél felfedezni az éles amerikai nyilatkozatok mögött. Az első magyarázat az, hogy az új adminisztráció fenn akarja tartani az amerikai közvélemény mozgósítását. Az iráni ügy megoldása felforrósította a közvéleményt, de az amerikaiak hamar megfeledkezhetnek erről, amikor sor kerül az új vezetés által előkészített fájdalmas intézkedésekre, amelyek a kormánykiadások lefaragására és a katonai kiadások növelésére irányulnak. A Sa Figaro azzal foglalkozik, hogy Reagan nyilatkozatai nyomán magasra kúszott a dollár árfolyama, nehézségekkel találta magát szemben a nyugatnémet márka és a nyugat-európai pénzrendszer, amelynek Franciaország is tagja. A döntések, amelyekre a dollárárfolyam-emelkedés kényszerít, „közvetve vagy közvetlenül sokba fognak kerülni számunkra”, vélekedik a lap. Amerikával szemben Nyugat-Európa a jelenlegi szervezeti formában igencsak sebezhetőnek bizonyul ,— írja a Le Figaro. Reaganelnöknek és Haig külügyminiszternek a nemzetközi terrorizmusról szóló kijelentéseit kommentálva Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségi tagja azt mondta, hogy az olasz kommunistákat aggodalommal tölti el az efféle külpolitikai felfogás. A L'Unitá szombati számában közölt interjújában Pajetta Nyugat- Európa kötelességének nevezte, hogy dolgozzék a párbeszéd felújításán, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozását célzó tárgyalások folytatásán, hiszen ez a kérdés közvetlenül is érinti. A palesztin ellenállási mozgalom nem vár semmiféle pozitív közel-keleti lépést az új amerikai kormányzattól — jelentette ki Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke a Bejrútban tartózkodó brit parlamenti küldöttség előtt. Reagan és Haig a PFSZ ellen intézett támadásokkal kezdte politikai tevékenységét — folytatta. — Ha ezeket a politikai nyilatkozatokat szándékoznak átültetni a gyakorlatba, az azt jelenti, hogy az Egyesült Államok újabb robbanást akar előidézni a közel-keleti térségben. Az AFP híre szerint az Európai Gazdasági Közösség tagállamai Alexander Haig külügyminiszterhez intézett levelükben „mély sajnálkozásukat” fejezték ki amiatt, hogy az Egyesült Államok a felére szándékozik csökkenteni a világ legszegényebb országainak támogatásához még a Carterkormány idején ígért hozzájárulását. Rámutattak, hogy az ígért amerikai hozzájárulás lefaragása semmissé tenné a segélyt felajánló államoknak (összesen több mint harminc) hosszú tárgyalások eredményeként kötött megállapodását, s a legsúlyosabb következményekkel járna a világ legszegényebb, legkevésbé fejlett országaira. A Sfatr Iléparíminí irányítójának válaszai a piirisiai Ilavpriss kézilóvifire Párizsból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok növelni kívánja a Közel-Keleten állomásozó katonai erőit és jelenleg különböző lehetőségeket tanulmányoz az elhelyezésükre — jelentette ki a L'Express szombati számában megjelent interjújában Alexander Haig amerikai külügyminiszter. Az Egyesült Államok szárazföldi és légierőket kíván irányítani ebbe a térségbe, mert véleménye szerint a ,,horizonton túli”, azaz a közvetlen térségtől távolabb levő katonai erő nem felel meg a jelenlegi közel-keleti helyzet kockázatainak. A közel-keleti katonai erő növelésével kapcsolatban azonban a külügyminiszter megjegyezte, hogy Washingtonnak ,,tapintatosan” kell eljárnia, mert ellenkező esetben veszélyeztetné kapcsolatait Szaúd- Arábiával, amely a „horizonton túli”, az Indiai-óceán és az Arab-tenger térségében megvalósuló amerikai katonai jelenlét híve. Az interjúban Haig közvetve bírálta Franciaországnak Csáddal kapcsolatos magatartását. Arra a kérdésre, miként értékeli, hogy Párizs „nem reagált” Csád „elözönlésére", így felelt: „Nem tudok elképzelni, olyan helyzetet, amelyben az amerikai kormány tudomásul venne vagy eltűrne olyan, külföldről támogatott állítólagos nemzeti felszabadítási mozgalmakat, mint amineket Csádban láttunk.” A NATO „akciókörére” vonatkozó kérdésre válaszolva az amerikai diplomácia új vezetője kijelentette: akár úgy dönt a katonai szervezet, hogy foglalkozik a földrajzi határán kívül eső eseményekkel, akár úgy, hogy nem, ezek mindenképpen hatást fognak gyakorolni rá. „Rövid távon” a volt tábornok nem tartja valószínűnek a NATO működési területének kiterjesztését, de úgy véli, hogy az egész világ „rá tartozik". A terjedelmes interjúban a miniszter szerdai washingtoni sajtóértekezletén kifejtett Gondolatait formálta újra, és megismételte szovjetellenes vádjait. idem kell ckirtni .. . .Soroznink megbeszéltsek Madridban a kormányválság megoldására Madridból jelenti az MTI. I. János Károly spanyol király szombaton délelőtt a katalán, az andalúz és a baszk kisebbségi pártcsoportok vezetőinek fogadásával folytatta konzultációit az Adolfo Suárez miniszterelnök csütörtöki meglepetésszerű lemondásával kirobbant kormányválság megoldására. Időközben a képviselőház elnöksége úgy döntött, LOCES KI... BÉKÉSCSABA 1 Ff.: 35. ........................... 'u 5601 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • dj