Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-03 / 28. szám

. .........Nemzet­­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJa t BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR BÉKÉS C­S­aLa Antiszolgálat Mérgében is szívderítőt írt, aki megglosszálta a „Psyché”-film egyik előadá­sát, pontosabban azt, hogy a roppant hosszú alkotás ti­zennégy filmtekercséből egy elsikkadt, kimaradt, és ép­pen az, amelyen erotikus je­lenet lett volna. Vigyázott talán valaki a mozilátogatók erkölcsére? Még szívderítőbb volt a hírlapglosszát megtetéző rá­­dióglossza, amely arról szá­molt be, hogy a filmek „kri­tikus” (értsd: erotikus) je­lenetei elsinkófálhatatlanok: képkockáik meg vannak számozva, előadás után a mozigépésznek, a mozinak el kell velük számolnia ... Mulatságos apróság. Csak épp nem sajátos „Psyché”­­eset, hanem igen gyakori pszichés jelenség. Apróság, de nem mulatságos, mert sokszorosan mindennapos az oka. Banális, szürke és csúf. Sokáig és gyakran megért­hető, végül egyre ingerlőbb. Megannyi olyan helyen elő­fordul, észlelhető, tapasztal­ható, ahol az ember hiány­talanul rendes szolgáltatást és kiszolgálást vár el, de nem részesül benne, holott befizetett, holott fizet. Ha egy film hosszú, akkor az idő hozzá rövid lehet. Esti, utolsó előadások esetében gyakran bizonyul rövidnek az idő, akkor is, ha rövidebb a film, mint a „Psyché”. Pszichés, mogorva türelmet­lenség az, ami ilyenkor tá­gul és terjeng: jegyszedők és gépmesterek átváltoznak sürgetőkké és fegyelmezők­­ké. Este van, lejár a munka­idő. Mit keres a moziban az a sok okvetetlenkedő néző, menjen már haza, elég lesz neki egy tekerccsel kevesebb is. Ki nem tapasztalta még, hogy esti előadásokon mi­lyen pszichés-irritáltan, mi­lyen harsányan szól a csen­gő a szünetben, amikor a néző jóformán még ki sem ért a dohányzóba? Ilyen ba­nálisan egyszerű oka van egy hosszú-hosszú film esti megrövidülésének: megelé­gelte a személyzet a kiszol­gálást. Megvan ez a pszichés ked­vetlenség másutt is. Ugyan hány üzlet hány pénztárgé­pénél, ahol az amúgy is szűk keresztmetszetben amúgy is udvariatlanul fölgyorsított forgalom, a vevők terelése még jobban fölgyorsíttatik: visszajáró pénz bele a ko­sárba, ehhez egy-egy intő­­serkentő „tovább” is olykor: zárás, előtti órákban így van ez. Zárás után még pénzt kell számolni, elszámolni: útban van a vevő, akinek a szolgálata céljából dolgoz­nak voltaképpen a bolti al­kalmazottak. Másutt is kusza és téveteg még ez az antiszolgálat-pszi­­ché. Kérdezők tőmondatok­kal fizettetnek ki, kérdezők időrabló akadékoskodóknak minősülnek. Többnyire a munkaidő vége felé, de nem is ritkán műszak közben szintén akadékoskodóknak. Mintha bajnak, tehetnek volna, aki fizet és befizet, és ezért szolgálatot, kiszol­gálást, szolgáltatást vár. Kevés a munkaerő? A té­nyen nem változtat ez. A tény kellemetlen, bosszantó, olykor sértő. A munkaerő pedig, ki tudja, országosan talán mégsem kevés. A mo­zik személyzetének, munka­idejébe nincs beleszámítva a zárás után még ott töltendő idő (amennyi, például, a szi­gorúan megszámozott eroti­kus jelenetkockákkal való elszámoláshoz kell...)? A napi bevétel megszámolása zárás után ingyen túlórában történik-e? Ha így van, ak­kor baj van. Amíg egy üz­let, egy mozi, egy szolgáltató műhely munkarendje sze­rint vevőt, vendéget, ügy­felet fogad, addig fogadja csak egyformán, az óramu­tató múlásától függetlenül a vevőt, a vendéget, az ügy­felet. És van ennek a többnyire esti — olykor nappali — kis kiszolgálási disszonan­ciának még egy bántó hát­téri árnyalata is. Benne re­zeg a mogorva hangokban, együtt rebben az ideges moz­dulatokkal, meglátszik a tü­relmetlenné feszülő arcok vonásain az a valaha oly elszomorítóan beidegzett tév­­képzet (az a pszichés torzu­­lat), amelynek sugallatára hivatalos közegnek hitte magát mindaz, aki állami vállalatnál dolgozott, és amelynek sugallatára jegy­szedők, eladók, pénztárosok kellemetlen és megfegyel­mezendő követelőnek vélték a vevőt, az ügyfelet. Sok szó esik arról, hogy a­­munkaidő, az munkaidő, első percétől az utolsóig. Azt munkával kell kitölteni. Jár­ják a munkafegyelem és a munkaintenzitás szorítón időszerű témájával foglal­kozók az iparvállalatokat, a műhelyeket. Járják az iro­dákat is. Sok kritikus ri­portnak van még mindig keservesen igaza. Ugyanezt a keservesen igazat érdemes volna­ ott is szorgosan vizs­gálni, ahol szolgáltatást és kiszolgálást vár mindaz, aki fizet, de a szolgáltatók és kiszolgálók pszichés elko­­morulásának óráiban nem kapja meg azt, amit elvár. Zárás előtt félórával várat­lanul berántanak előtte egy üvegablakot — álljon egy másik sor végére —, egy pult mögött árut rendeznek vissza az árupolcokra ket­­ten, kérdést nem hallanak meg, esetleg vállon át hát­raszólnak — „nincs” — holott szinte biztos, hogy van —; egy filmnek egy tekercse kimarad a vetítés­ből; az élelmiszerboltban a késői órákban még beloholó bokáját elsöpri a takarító seprűje — „tessék már vi­gyázni innen”, milyen gya­kori ez a zavaros-mogorva fogalmazás —, nem a libi­dókkal, vagy a nemi er­kölccsel van baj, hanem a szolgáltatói munkaidő tisz­tes kihasználásával. Elked­vetlenítő, banálisan egysze­rű, banálisan közgyakorla­tias jelenség ez: ne kerülje el a közfigyelmet. Munka­­fegyelemről, munkaidő ki­töltéséről beszélünk sokat, azt javítgatjuk. Javítgassák itt is. Bor Ambrus Kubai nyilatkozat az el nem kötelezett országok indiai értekezletének jelentőségéről A külpolitikai helyzet­ ­ A HARCTÉRI JELENTÉSEK ellentmondanak egymásnak,­­ így aligha vehető ki, miként is áll a helyzet a perui—ecua­dori határon. Limában azt állították, hogy feltételes tűzszüneti parancsot adtak ki, mert sikerült visszafoglalniuk a szomszé­dos ország által megszállt összes területet. Quitóban ugyanak­kor cáfolták ezt, megismételve azt a korábbi közlést, miszerint csak az őket megillető földdarabon állomásoztatnak alakula­tokat. A múlt héten kirobbant viszály háttere is mind jobban kirajzolódik; a spanyol gyarmatosítás felszámolásakor meg­húzott határvonal korábban is állandó viták forrása volt, azóta azonban, hogy a Peruhoz csatolt területen nagy mennyiségű kőolajat találtak, méginkább megnövekedett e térség értéke. A hét végén egyébként az 1941-es háborút lezáró riói egyez­ményt aláíró országok tanácskozást tartottak, s békefelhívást intéztek a két állam külügyminiszteréhez. Peru válaszul kérte, küldjenek katonai megfigyelőket a harcok színhelyére, hogy bizonyítékokat szerezzenek az ecuadori határsértésre. Quito 1961-ben felmondta ezt a megállapodást, így nem tartja illeté­kesnek az ügyben a szavatoló négy hatalmat. Ecuadori kérésre ellenben hétfőn összeültek Washingtonban az Amerikai Álla­mok Szervezetének külügyminiszterei, hogy rendkívüli tanács­kozáson vizsgálják meg a kialakult helyzetet. A perui diplomá­cia vezetője szintén elutazott a megbeszélésre, de mint Limá­ban elmondták, csak a véleményüket kívánja kifejteni, mert nem ismerik el az AÁSZ illetékességét. A ZŰRZAVAR SZÍTÁSÁRA irányuló tevékenység miatt . Irán megszakította diplomáciai kapcsolatát Jordániával és Marokkóval. Teheráni indoklás szerint e két ország „bűnös ös­­­szeesküvést” sző a siíta és szunnita mohamedánok szembeállí­tására. A hírügynökségek előzőleg megbízható forrásokra hi­vatkozva azt jelentették, hogy a zsúfi konferencián előterjesz­tettek egy olyan szaúdi tervet, amely állítólag rendbontást akar előidézni a szunniták lakta iráni területeken, mindenekelőtt a khuzisztáni olajvidéken. Teherán szerint az eredetileg Kis­­singer volt amerikai külügyminiszter ötletéből kialakított el­képzelést Irak és Jordánia is támogatta. Teherán most elma­rasztalta Marokkót is, amiért Bagdadot támogatja az ötödik hónapja tartó háborúban. Baniszadr elnök egyébként beszéd­ben válaszolt azokra a feltételezésekre, amelyek Haig ameri­kai külügyminiszternek a sajtónyilatkozatáig még azt igyekez­tek elhitetni, hogy­­Washington valamilyen módon felújítja a fegyverszállítást. A túszok szabadon bocsátása után Teherán­ban csak rövid ideig reménykedhettek abban, hogy hozzájut­hatnak a háború miatt fokozottabban szükséges rakétákhoz, pótalkatrészekhez és hadianyagokhoz. A State Department vezetője azonban megerősítette: az Egyesült Államok a már kifizetett félmilliárd dollár értékű fegyver- és hadianyag­szállítmányt másutt adja el és a pénzt juttatja el Iránnak. A francia külügyminisztérium ellenben nyilvánosságra hozta, hogy Párizs, eleget téve az Irakkal még 1977-ben kötött szer­ződésnek, megkezdte hatvan Mirage harci repülőgép leszállí­tását. A francia kormányhoz közel álló források meglehetősen vegyes érveléssel próbálják igazolni ezt, miután Párizs hiva­talosan közölte: „szigorúan semleges” magatartást kíván tanú­sítani az iraki—iráni ellentétben. A repülőgépek szállítására szolgáló magyarázatok szerint jogilag e két ország között nincs háború, mert nem üzentek egymásnak hadat, nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatokat és Franciaország nem most kötötte meg a szerződést. Az ilyen érvelés ellenére a hírmagya­rázók azt a következtetést vonták le, hogy Franciaország a kőolaj-szükséglete szempontjából igen fontos Irak fő fegyver­ellátójának a szerepére törekszik. Irán párizsi nagykövetsége közleményben ítélte el a harci gépek küldését. Február 11-12 Fontos kérdéseket tűznek a napirendre­­­ej-l­elik­ken Havannából jelenti az MTI. Különösen bonyolult és veszé­lyes nemzetközi helyzetben tartják meg ebben a hónap­ban az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának külügy­miniszteri értekezletét. A nem­zetközi feszültség növekedése az imperialista erők, különö­sen pedig az Egyesült Államok politikájának következménye — állapította meg Jose R. Vie­­ra kubai külügyminiszter-he­lyettes a Granma hétfői szá­mában megjelent nyilatkoza­tában. A mozgalom soron kö­vetkező miniszteri értekezletét február 9. és 12. között rende­zik meg az­­indiai fővárosban. A kubai külügyminiszter­helyettes elmondta, hogy Új- Delhiben megvitatják az Indiai-óceán térségében egyre növekvő amerikai katonai je­lenlét kérdését, foglalkoznak az afrikai frontállamok elleni dél-afrikai támadásokkal, a palesztin kérdéssel, a dél- és délkelet-ázsiai helyzettel, esz­mecserét folytatnak a Salva­dorban történt amerikai be­avatkozásról, a Nicaragua és Grenada elleni fenyegetések­ről, Belize, valamint a Puerto Rico-i nép függetlenségének problémájáról, a Kuba elleni gazdasági blokádról és a Pana­ma-csatorna szerződések ame­rikai részről történő megsérté­séről. A benyújtott javaslatokról tárgyaltak Madridban Madridból jelenti az MTI. A madridi találkozó hétfői plenáris ülésén folytatódott az átlalános vita a részvevő or­szágok által benyújtott javas­latokról. A vitában a legtöbb szó az európai katonai enyhü­lési és leszerelési konferencia tárgyában esett. Peter Steglich, az NDK kül­döttségének vezetője a többi között rámutatott, miközben a részvevők egy része tárgy­szerű, építő szellemben és gya­korlati eredményekre töreked­ve vesz részt a vitában, má­sok, hozzászólásai sajnálatos módon az első szakasz termé­ketlen vitáira emlékeztetnek és felélesztik azok­ negatív ele­meit. Figyelmeztetett, a talál­kozó plénumának és munka­bizottságainak most az a fel­adatuk, hogy a javaslatokat a legtárgyszerűbben megvitas­sák. Ez megkönnyíti a záró­­dokumentumok szerkesztési munkálatait Ebben meg is ál­lapodtunk — mondotta. Ellen­tétben egyes felszólalásokkal, nem tartunk tehát valamifé­le, a záróokmány teljesítését felülvizsgáló értekezlet, máso­dik szakaszában, hanem a madridi találkozó zárófázisá­­ban vagyunk, mondotta. A vitában több nyugati szó­nok is felszólalt. John Wilber­­force, az angol küldöttség ve­zetője hangoztatta: kormánya csak a katonai enyhülési kon­ferencia tárgyában benyújtott francia javaslatot támogatja. Szót emelt az ellen, hogy egy ilyen­ találkozó a leszerelés kérdéseivel is foglalkozzék. Erre vannak más fórumok is, mondotta, mint a SALT-tár­­gyalások és a bécsi értekezlet. A brit képviselő „megfeledke­zett” arról, hogy a SALT-tár­­gyalások nem folynak, a bécsi csapatcsökkentési tárgyalások pedig hosszú ideje egy hely­ben topognak. Genfben a köm­etronszó­ró fegyve­rek betiltásának a lehetőségeit elemzik Genfből jelenti a TASZSZ. A genfi Nemzetek Palotájában ma megkezdődik az ENSZ leszerelési bizottságának ren­des ülése. Az esemény két szempont­ból is figyelemre méltó — mu­tat rá a TASZSZ hírügy­nökség. Az ülésre a világszer­vezet 1982-re összehívott rend­kívüli leszerelési ülésszaka előtt és a madridi találkozó második fordulójával egy idő­ben kerül sor. A helsinki záró­okmányt aláíró államok mad­ridi találkozójának éppen az a célja, hogy a részvevők olyan megállapodásokra jussanak, amelyek megnyitják az utat az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó érte­kezlet összehívása előtt. A kedden megnyíló ülés na­pirendjén a kérdések széles köre szerepel, többek között a nukleáris kísérletek teljes be­tiltása, a vegyi és sugárfegyve­rek, az új tömegpusztító fegy­verek és fegyverrendszerek be­tiltása. A résztvevők ezen kí­vül foglalkoznak majd a nuk­leáris leszerelés, az atomfegy­verrel nem rendelkező orszá­goknak nyújtott biztosítékok kérdésével. A felsorolt kérdések néme­lyikében már létrejöttek a megoldás bizonyos alapjai, másutt még csupán a megkö­zelítés körvonalazódik. A na­pirenden szereplő, bonyolult politikai, katonai és technikai tényezőket felvető kérdések­ben vitathatatlanul van re­mény eredményekre. , Feltéve, ha valamennyi résztvevő a kérdésekhez való építő és tárgyszerű hozzáállással, a megállapodásokra irányuló jóakarattal ül a tárgyalóasztal­hoz — mutat rá a TASZSZ. Az­AÁSZ rendkív vitatja meg a peru Limából jelenti az AP. Fernando Belaunde Terry pe­rui elnök úgy nyilatkozott, hogy a perui hadsereg alakula­tai feltételes tűzszüneti paran­csot kaptak, mert „sikerült visszafoglalniuk az Ecuador ál­tal megszállt összes területet”. Ezt ecuadori részről nem erő­sítették meg, azt állítva, hogy a harcok még tartanak. Jaime Roldos Aguilera ecuadori el­nök „agresszióval” vádolta a szomszédos országot, megis­mételve korábbi állítását, mi­szerint Ecuador csak az „őt megillető területen állomásoz­­tat alakulatokat”. A három vitatott határerő­dítmény közül kettő már a múlt héten perui kézre került, míg a harmadikat, a PV—4-es erődítményt a légierő támoga­tásával vasárnap foglalták el a perui csapatok. A két ország öt napja tartó határviszályá­ban tehát Peru hétfőre — úgy tűnik — visszaállította a konf­liktus előtti helyzetet, s ismét­ eli k­izár­kozáson i A ecuadori viszályt ő tartja kezében a fontosabb pontokat a vitatott területen. Ilyen helyzetben ültek össze hétfőn az Amerikai Államok Szervezetének külügyminisz­terei, hogy rendkívüli tanács­kozásukon megvitassák a hely­zetet. Javier Aries Stella perui külügyminiszter indulása előtt ismét kijelentette, hogy orszá­ga nem ismeri el az AÁSZ il­letékességét, s a tanácskozáson csupán a perui álláspontot kí­vánja kifejteni. A két ország határviszálya vissza­nyúlik a spanyol gyar­matosítás felszámolásának ide­jéig: ekkor húzták meg a két ország határvonalát, amely az azóta eltelt 150 évben állandó viták forrása volt. A szóban forgó, jelenleg Peruhoz tarto­zó területen kőolaj található, s az Amazonas folyó is meg­­közelíthető innen. A mostani viszály rendkívül kényes idő­szakban lángolt fel: a wa­shingtoni őrségváltás idején gyengíti mindkét dél-amerikai ország helyzetét. A „nemzetközi terrorizmusról” a TASZSZ ismertette a szovjet álláspontot Moszkvából jelenti az MTI. Határozott hangú nyilatkozat­ban ismertette hétfőn a szovjet vezetés álláspontját a TASZSZ hírügynökség azzal az új szov­jetellenes kampánnyal kapcso­latban, amelyet az Egyesült Államokban kezdtek, és amely azt próbálja bizonygatni, hogy a Szovjetuniónak valamiféle, köze lenne a „nemzetközi ter­rorizmushoz”. „Az ilyesfajta kitalálásokat egyszerűen figyelmen kívül le­hetne hagyni, mint a hivatásos szovjetellenesek új, primitív

Next