Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
. .........Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJa t BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR BÉKÉS CSaLa Antiszolgálat Mérgében is szívderítőt írt, aki megglosszálta a „Psyché”-film egyik előadását, pontosabban azt, hogy a roppant hosszú alkotás tizennégy filmtekercséből egy elsikkadt, kimaradt, és éppen az, amelyen erotikus jelenet lett volna. Vigyázott talán valaki a mozilátogatók erkölcsére? Még szívderítőbb volt a hírlapglosszát megtetéző rádióglossza, amely arról számolt be, hogy a filmek „kritikus” (értsd: erotikus) jelenetei elsinkófálhatatlanok: képkockáik meg vannak számozva, előadás után a mozigépésznek, a mozinak el kell velük számolnia ... Mulatságos apróság. Csak épp nem sajátos „Psyché”eset, hanem igen gyakori pszichés jelenség. Apróság, de nem mulatságos, mert sokszorosan mindennapos az oka. Banális, szürke és csúf. Sokáig és gyakran megérthető, végül egyre ingerlőbb. Megannyi olyan helyen előfordul, észlelhető, tapasztalható, ahol az ember hiánytalanul rendes szolgáltatást és kiszolgálást vár el, de nem részesül benne, holott befizetett, holott fizet. Ha egy film hosszú, akkor az idő hozzá rövid lehet. Esti, utolsó előadások esetében gyakran bizonyul rövidnek az idő, akkor is, ha rövidebb a film, mint a „Psyché”. Pszichés, mogorva türelmetlenség az, ami ilyenkor tágul és terjeng: jegyszedők és gépmesterek átváltoznak sürgetőkké és fegyelmezőkké. Este van, lejár a munkaidő. Mit keres a moziban az a sok okvetetlenkedő néző, menjen már haza, elég lesz neki egy tekerccsel kevesebb is. Ki nem tapasztalta még, hogy esti előadásokon milyen pszichés-irritáltan, milyen harsányan szól a csengő a szünetben, amikor a néző jóformán még ki sem ért a dohányzóba? Ilyen banálisan egyszerű oka van egy hosszú-hosszú film esti megrövidülésének: megelégelte a személyzet a kiszolgálást. Megvan ez a pszichés kedvetlenség másutt is. Ugyan hány üzlet hány pénztárgépénél, ahol az amúgy is szűk keresztmetszetben amúgy is udvariatlanul fölgyorsított forgalom, a vevők terelése még jobban fölgyorsíttatik: visszajáró pénz bele a kosárba, ehhez egy-egy intőserkentő „tovább” is olykor: zárás, előtti órákban így van ez. Zárás után még pénzt kell számolni, elszámolni: útban van a vevő, akinek a szolgálata céljából dolgoznak voltaképpen a bolti alkalmazottak. Másutt is kusza és téveteg még ez az antiszolgálat-psziché. Kérdezők tőmondatokkal fizettetnek ki, kérdezők időrabló akadékoskodóknak minősülnek. Többnyire a munkaidő vége felé, de nem is ritkán műszak közben szintén akadékoskodóknak. Mintha bajnak, tehetnek volna, aki fizet és befizet, és ezért szolgálatot, kiszolgálást, szolgáltatást vár. Kevés a munkaerő? A tényen nem változtat ez. A tény kellemetlen, bosszantó, olykor sértő. A munkaerő pedig, ki tudja, országosan talán mégsem kevés. A mozik személyzetének, munkaidejébe nincs beleszámítva a zárás után még ott töltendő idő (amennyi, például, a szigorúan megszámozott erotikus jelenetkockákkal való elszámoláshoz kell...)? A napi bevétel megszámolása zárás után ingyen túlórában történik-e? Ha így van, akkor baj van. Amíg egy üzlet, egy mozi, egy szolgáltató műhely munkarendje szerint vevőt, vendéget, ügyfelet fogad, addig fogadja csak egyformán, az óramutató múlásától függetlenül a vevőt, a vendéget, az ügyfelet. És van ennek a többnyire esti — olykor nappali — kis kiszolgálási disszonanciának még egy bántó háttéri árnyalata is. Benne rezeg a mogorva hangokban, együtt rebben az ideges mozdulatokkal, meglátszik a türelmetlenné feszülő arcok vonásain az a valaha oly elszomorítóan beidegzett tévképzet (az a pszichés torzulat), amelynek sugallatára hivatalos közegnek hitte magát mindaz, aki állami vállalatnál dolgozott, és amelynek sugallatára jegyszedők, eladók, pénztárosok kellemetlen és megfegyelmezendő követelőnek vélték a vevőt, az ügyfelet. Sok szó esik arról, hogy amunkaidő, az munkaidő, első percétől az utolsóig. Azt munkával kell kitölteni. Járják a munkafegyelem és a munkaintenzitás szorítón időszerű témájával foglalkozók az iparvállalatokat, a műhelyeket. Járják az irodákat is. Sok kritikus riportnak van még mindig keservesen igaza. Ugyanezt a keservesen igazat érdemes volna ott is szorgosan vizsgálni, ahol szolgáltatást és kiszolgálást vár mindaz, aki fizet, de a szolgáltatók és kiszolgálók pszichés elkomorulásának óráiban nem kapja meg azt, amit elvár. Zárás előtt félórával váratlanul berántanak előtte egy üvegablakot — álljon egy másik sor végére —, egy pult mögött árut rendeznek vissza az árupolcokra ketten, kérdést nem hallanak meg, esetleg vállon át hátraszólnak — „nincs” — holott szinte biztos, hogy van —; egy filmnek egy tekercse kimarad a vetítésből; az élelmiszerboltban a késői órákban még beloholó bokáját elsöpri a takarító seprűje — „tessék már vigyázni innen”, milyen gyakori ez a zavaros-mogorva fogalmazás —, nem a libidókkal, vagy a nemi erkölccsel van baj, hanem a szolgáltatói munkaidő tisztes kihasználásával. Elkedvetlenítő, banálisan egyszerű, banálisan közgyakorlatias jelenség ez: ne kerülje el a közfigyelmet. Munkafegyelemről, munkaidő kitöltéséről beszélünk sokat, azt javítgatjuk. Javítgassák itt is. Bor Ambrus Kubai nyilatkozat az el nem kötelezett országok indiai értekezletének jelentőségéről A külpolitikai helyzet A HARCTÉRI JELENTÉSEK ellentmondanak egymásnak, így aligha vehető ki, miként is áll a helyzet a perui—ecuadori határon. Limában azt állították, hogy feltételes tűzszüneti parancsot adtak ki, mert sikerült visszafoglalniuk a szomszédos ország által megszállt összes területet. Quitóban ugyanakkor cáfolták ezt, megismételve azt a korábbi közlést, miszerint csak az őket megillető földdarabon állomásoztatnak alakulatokat. A múlt héten kirobbant viszály háttere is mind jobban kirajzolódik; a spanyol gyarmatosítás felszámolásakor meghúzott határvonal korábban is állandó viták forrása volt, azóta azonban, hogy a Peruhoz csatolt területen nagy mennyiségű kőolajat találtak, méginkább megnövekedett e térség értéke. A hét végén egyébként az 1941-es háborút lezáró riói egyezményt aláíró országok tanácskozást tartottak, s békefelhívást intéztek a két állam külügyminiszteréhez. Peru válaszul kérte, küldjenek katonai megfigyelőket a harcok színhelyére, hogy bizonyítékokat szerezzenek az ecuadori határsértésre. Quito 1961-ben felmondta ezt a megállapodást, így nem tartja illetékesnek az ügyben a szavatoló négy hatalmat. Ecuadori kérésre ellenben hétfőn összeültek Washingtonban az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei, hogy rendkívüli tanácskozáson vizsgálják meg a kialakult helyzetet. A perui diplomácia vezetője szintén elutazott a megbeszélésre, de mint Limában elmondták, csak a véleményüket kívánja kifejteni, mert nem ismerik el az AÁSZ illetékességét. A ZŰRZAVAR SZÍTÁSÁRA irányuló tevékenység miatt . Irán megszakította diplomáciai kapcsolatát Jordániával és Marokkóval. Teheráni indoklás szerint e két ország „bűnös összeesküvést” sző a siíta és szunnita mohamedánok szembeállítására. A hírügynökségek előzőleg megbízható forrásokra hivatkozva azt jelentették, hogy a zsúfi konferencián előterjesztettek egy olyan szaúdi tervet, amely állítólag rendbontást akar előidézni a szunniták lakta iráni területeken, mindenekelőtt a khuzisztáni olajvidéken. Teherán szerint az eredetileg Kissinger volt amerikai külügyminiszter ötletéből kialakított elképzelést Irak és Jordánia is támogatta. Teherán most elmarasztalta Marokkót is, amiért Bagdadot támogatja az ötödik hónapja tartó háborúban. Baniszadr elnök egyébként beszédben válaszolt azokra a feltételezésekre, amelyek Haig amerikai külügyminiszternek a sajtónyilatkozatáig még azt igyekeztek elhitetni, hogyWashington valamilyen módon felújítja a fegyverszállítást. A túszok szabadon bocsátása után Teheránban csak rövid ideig reménykedhettek abban, hogy hozzájuthatnak a háború miatt fokozottabban szükséges rakétákhoz, pótalkatrészekhez és hadianyagokhoz. A State Department vezetője azonban megerősítette: az Egyesült Államok a már kifizetett félmilliárd dollár értékű fegyver- és hadianyagszállítmányt másutt adja el és a pénzt juttatja el Iránnak. A francia külügyminisztérium ellenben nyilvánosságra hozta, hogy Párizs, eleget téve az Irakkal még 1977-ben kötött szerződésnek, megkezdte hatvan Mirage harci repülőgép leszállítását. A francia kormányhoz közel álló források meglehetősen vegyes érveléssel próbálják igazolni ezt, miután Párizs hivatalosan közölte: „szigorúan semleges” magatartást kíván tanúsítani az iraki—iráni ellentétben. A repülőgépek szállítására szolgáló magyarázatok szerint jogilag e két ország között nincs háború, mert nem üzentek egymásnak hadat, nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatokat és Franciaország nem most kötötte meg a szerződést. Az ilyen érvelés ellenére a hírmagyarázók azt a következtetést vonták le, hogy Franciaország a kőolaj-szükséglete szempontjából igen fontos Irak fő fegyverellátójának a szerepére törekszik. Irán párizsi nagykövetsége közleményben ítélte el a harci gépek küldését. Február 11-12 Fontos kérdéseket tűznek a napirendreej-lelikken Havannából jelenti az MTI. Különösen bonyolult és veszélyes nemzetközi helyzetben tartják meg ebben a hónapban az el nem kötelezett országok mozgalmának külügyminiszteri értekezletét. A nemzetközi feszültség növekedése az imperialista erők, különösen pedig az Egyesült Államok politikájának következménye — állapította meg Jose R. Viera kubai külügyminiszter-helyettes a Granma hétfői számában megjelent nyilatkozatában. A mozgalom soron következő miniszteri értekezletét február 9. és 12. között rendezik meg azindiai fővárosban. A kubai külügyminiszterhelyettes elmondta, hogy Új- Delhiben megvitatják az Indiai-óceán térségében egyre növekvő amerikai katonai jelenlét kérdését, foglalkoznak az afrikai frontállamok elleni dél-afrikai támadásokkal, a palesztin kérdéssel, a dél- és délkelet-ázsiai helyzettel, eszmecserét folytatnak a Salvadorban történt amerikai beavatkozásról, a Nicaragua és Grenada elleni fenyegetésekről, Belize, valamint a Puerto Rico-i nép függetlenségének problémájáról, a Kuba elleni gazdasági blokádról és a Panama-csatorna szerződések amerikai részről történő megsértéséről. A benyújtott javaslatokról tárgyaltak Madridban Madridból jelenti az MTI. A madridi találkozó hétfői plenáris ülésén folytatódott az átlalános vita a részvevő országok által benyújtott javaslatokról. A vitában a legtöbb szó az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia tárgyában esett. Peter Steglich, az NDK küldöttségének vezetője a többi között rámutatott, miközben a részvevők egy része tárgyszerű, építő szellemben és gyakorlati eredményekre törekedve vesz részt a vitában, mások, hozzászólásai sajnálatos módon az első szakasz terméketlen vitáira emlékeztetnek és felélesztik azok negatív elemeit. Figyelmeztetett, a találkozó plénumának és munkabizottságainak most az a feladatuk, hogy a javaslatokat a legtárgyszerűbben megvitassák. Ez megkönnyíti a záródokumentumok szerkesztési munkálatait Ebben meg is állapodtunk — mondotta. Ellentétben egyes felszólalásokkal, nem tartunk tehát valamiféle, a záróokmány teljesítését felülvizsgáló értekezlet, második szakaszában, hanem a madridi találkozó zárófázisában vagyunk, mondotta. A vitában több nyugati szónok is felszólalt. John Wilberforce, az angol küldöttség vezetője hangoztatta: kormánya csak a katonai enyhülési konferencia tárgyában benyújtott francia javaslatot támogatja. Szót emelt az ellen, hogy egy ilyen találkozó a leszerelés kérdéseivel is foglalkozzék. Erre vannak más fórumok is, mondotta, mint a SALT-tárgyalások és a bécsi értekezlet. A brit képviselő „megfeledkezett” arról, hogy a SALT-tárgyalások nem folynak, a bécsi csapatcsökkentési tárgyalások pedig hosszú ideje egy helyben topognak. Genfben a kömetronszóró fegyverek betiltásának a lehetőségeit elemzik Genfből jelenti a TASZSZ. A genfi Nemzetek Palotájában ma megkezdődik az ENSZ leszerelési bizottságának rendes ülése. Az esemény két szempontból is figyelemre méltó — mutat rá a TASZSZ hírügynökség. Az ülésre a világszervezet 1982-re összehívott rendkívüli leszerelési ülésszaka előtt és a madridi találkozó második fordulójával egy időben kerül sor. A helsinki záróokmányt aláíró államok madridi találkozójának éppen az a célja, hogy a részvevők olyan megállapodásokra jussanak, amelyek megnyitják az utat az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó értekezlet összehívása előtt. A kedden megnyíló ülés napirendjén a kérdések széles köre szerepel, többek között a nukleáris kísérletek teljes betiltása, a vegyi és sugárfegyverek, az új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek betiltása. A résztvevők ezen kívül foglalkoznak majd a nukleáris leszerelés, az atomfegyverrel nem rendelkező országoknak nyújtott biztosítékok kérdésével. A felsorolt kérdések némelyikében már létrejöttek a megoldás bizonyos alapjai, másutt még csupán a megközelítés körvonalazódik. A napirenden szereplő, bonyolult politikai, katonai és technikai tényezőket felvető kérdésekben vitathatatlanul van remény eredményekre. , Feltéve, ha valamennyi résztvevő a kérdésekhez való építő és tárgyszerű hozzáállással, a megállapodásokra irányuló jóakarattal ül a tárgyalóasztalhoz — mutat rá a TASZSZ. AzAÁSZ rendkív vitatja meg a peru Limából jelenti az AP. Fernando Belaunde Terry perui elnök úgy nyilatkozott, hogy a perui hadsereg alakulatai feltételes tűzszüneti parancsot kaptak, mert „sikerült visszafoglalniuk az Ecuador által megszállt összes területet”. Ezt ecuadori részről nem erősítették meg, azt állítva, hogy a harcok még tartanak. Jaime Roldos Aguilera ecuadori elnök „agresszióval” vádolta a szomszédos országot, megismételve korábbi állítását, miszerint Ecuador csak az „őt megillető területen állomásoztat alakulatokat”. A három vitatott határerődítmény közül kettő már a múlt héten perui kézre került, míg a harmadikat, a PV—4-es erődítményt a légierő támogatásával vasárnap foglalták el a perui csapatok. A két ország öt napja tartó határviszályában tehát Peru hétfőre — úgy tűnik — visszaállította a konfliktus előtti helyzetet, s ismét eli kizárkozáson i A ecuadori viszályt ő tartja kezében a fontosabb pontokat a vitatott területen. Ilyen helyzetben ültek össze hétfőn az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei, hogy rendkívüli tanácskozásukon megvitassák a helyzetet. Javier Aries Stella perui külügyminiszter indulása előtt ismét kijelentette, hogy országa nem ismeri el az AÁSZ illetékességét, s a tanácskozáson csupán a perui álláspontot kívánja kifejteni. A két ország határviszálya visszanyúlik a spanyol gyarmatosítás felszámolásának idejéig: ekkor húzták meg a két ország határvonalát, amely az azóta eltelt 150 évben állandó viták forrása volt. A szóban forgó, jelenleg Peruhoz tartozó területen kőolaj található, s az Amazonas folyó is megközelíthető innen. A mostani viszály rendkívül kényes időszakban lángolt fel: a washingtoni őrségváltás idején gyengíti mindkét dél-amerikai ország helyzetét. A „nemzetközi terrorizmusról” a TASZSZ ismertette a szovjet álláspontot Moszkvából jelenti az MTI. Határozott hangú nyilatkozatban ismertette hétfőn a szovjet vezetés álláspontját a TASZSZ hírügynökség azzal az új szovjetellenes kampánnyal kapcsolatban, amelyet az Egyesült Államokban kezdtek, és amely azt próbálja bizonygatni, hogy a Szovjetuniónak valamiféle, köze lenne a „nemzetközi terrorizmushoz”. „Az ilyesfajta kitalálásokat egyszerűen figyelmen kívül lehetne hagyni, mint a hivatásos szovjetellenesek új, primitív