Magyar Nemzet, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
e. Labdarúgó NB I Helyet cserélt a Vasas az FTC-vel Ismét kétnapos fordulóra került (kerül) sor ezen a hétvégén az I. osztályú labdarúgóbajnokságban, a huszonnegyedikre. A slágert természetesen az FTC és a Vasas öszszecsapása jelentette a Népstadion kettős rangadóján. (A Ferencváros volt a pályaválasztó.) A táblázat élén álló két együttes találkozójának első percei kitűnő játékot ígértek — ám a futballisták adósak maradtak a méltó befejezéssel. Gyorsan született két gól — és sokáig úgy tetszett: döntetlen ■születik. Kiegyensúlyozott volt a küzdelem (amely azonban nem volt éppen küzdelem), ám mégsem került sor pontosztozkodásra, mert a meccs végén nem éppen védhetetlen góllal a Vasas megszerezte a győzelmet, és ezzel átvette a vezetést, a Ferencváros pedig a második helyre került. A népstadionbeli másik mérkőzésre — az V. Dózsa—MTKVM találkozóra — lapzárta után került sor. A négy vidéki meccs közül kettő gól nélküli döntetlen, a másik kettőn pedig hazai vereség született. Ma három mérkőzést rendeznek: Csepel—Zalaegerszeg, Tatabánya—Bp. Honvéd és Dunaújváros—Kaposvár a párosítás: Vasas—FTC 2—1 (1-1) Népstadion, 20 000 néző, vezette: Győri. A labdarúgás iránti érdeklődésnek csak az egyik mutatója lehet a nézőszám. A tavaszi idény legnagyobb mérkőzésének kinevezett rangadóra például kevesebben voltak kiváncsiak a vártnál — személyesen. A jó idő, a várhatóan érdekes mérkőzés szerepel az egyik, a családnak szentelt szabad szombat, a televíziós közvetítés és a napjainkban érthető szurkoló bizalmatlanság a másik oldalon. Pedig több nézőt érdemelt volna ez a rangadó, amelyen már első negyedórában két gól esett. A találatokon kívül Mucha sistergő lendülete és Kiss pontos átadásai, magabiztos cselei szolgáltak volna rá a személyes figyelemre. A 7. percben itthon ritkán látott mozzanat: Nyilasi a 16-oson jobbal átemelte a labdát egy védő lába felett, majd ballal kapásból kapura lőtt. Mészáros elvetődve fogta a labdát. Az ellentámadást követően a magasnak éppen nem nevezhető, ám a labdára magányosan váró Izsó gólt fejelt a bal sarokba (1-0). A 11. percben Pogány leküzdötte Törököt, és erős laposan belőtt labdájából a szinte emberemlékezet óta gólt nem lőtt Ebedli kiegyenlített. Híres ügyetlensége (elment a lába mellett a labda) is kellett ehhez a gólhoz. Ezután sokáig felváltva támadtak a csapatok, nagy akarással, ám számottevő esemény nélkül. A 35. percben Szokolai a 11-es pontnál állva az üres kapu és a szabadon álló társak közül választhatott — ő a hozzá legközelebb álló védőbe rúgta a labdát. A játékvezető percei következtek ezután. Győri többször is tévedett irigylésre méltó önbizalommal. A szünet mindent megváltoztatott. Ahhoz, ami a második félidőben történt, még sok is volt a húszezer néző. Esemény nélküli, lendülettelen, többnyire unalmas volt ekkor a játék. A jól értesültek szerint a csapatok nem bírtak egymással egy félidőn át, ezért a szünetben megegyeztek: marad a döntetlen. Sokáig úgy látszott, igaz a hír, mert mérhetetlenül gyenge volt a futball. És mert az esetleges döntetlennel semmi sem változott volna a két csapat tabellabeli viszonyában, hihető volt a megegyezés híre Végül aztán egy, a pályán csak néhány perce jelenlevő futballista döntött a két pont sorsáról. A csapatok ,r * ."formán vették ki s részüket a szórakoztatóból is ez una’utasból, ezért a döntetlen válsághűbb lett volna. Az 51. percben Váradi állítgatott •••' ötösön, így nem lőh'ntnH r.Mt, a fit. percben Bali erős labdája ment a kapu mellé. Mészáros mozdulatlan volt. A 87. percben Kiss lőhetett volna gólt, négy perccel később aztán Farkas váratlan lövéssel a Vasas javára könyveltette el a két pontot. (malonyai) ködött. A büntető után egyébként Róth megsértette a játékvezetőt, ezért kiállították. (puskás) Rába ETO—Volán 0—0 Győr, 2500 néző, vezette: Hartmann. Az álmos iramban kezdődött első félidő szép Volánszöglettel folytatódott, ami majdnem gólt hozott, de Hatvanger elhibázta a lehetőséget. Ezután a játék teljes eseménytelenségbe fulladt, és a nézők csak a szép napsütésnek örülhettek. Az 53. percben vezette az első gyors támadást a Rába, de Magyar bal oldali beadását Pölöskei gólhelyzetben fölé fejelte. Ezután negyedórás meddő hazai fölény következett, az egyetlen eseményt — sajnos — csak az jelentette, hogy a megsérült Zomborit elszállította a mentő. A befejező 15 percben a Volán is kezdeményezett néhány támadást, de különösebb meggyőződés nélkül. A minden elképzelés nélkül játszó győriek nem bírtak a szorosan védekező Volánnal a színvonaltalan mérkőzésen. V idcoton—PM SC 2-1 (1-1) Székesfehérvár, 5000 néző, vezette: Körös. Mintha feledtetni akarta volna az előző három fordulóban elszenvedett vereségeket — vagy igazolni edzője töretlen optimizmussal megfogalmazott nyilatkozatait —, nagy lendülettel kezdett, helyzeteket alakított (és hagyott ki) a Videoton. Aztán kapott egy gólt a Lőrincz sárga lapja után: Ruth a 16-oson fölfejelte a labdát, s miután akciója egyetlen védő gyanakvását sem keltette fel, másodszorra már a hálóba fejelt (0—1). Családias lett a légkör: a pályát övező kies sóderdombokon álldogáló nézők a játékosoknak és közvetlen hozzátartozóiknak címzett közvetlen hangú megjegyzésekkel buzdították kedvenceiket. Talán ez hatott, talán a kellemes tavaszi idő késztette gyorsabb futkározásra a Videoton játékosait, tény, hogy a félidő vége előtt Májer szép cselek után 11-est harcolt ki, Karsai pedig végrehajtotta a (jogos) játékvezetői ítéletet (1—1). A második félidőben itt is, ott is kimaradt néhány gólhelyzet, de csak két „öreg”, Karsai és Dárdai — feltehetően a régi idők focijára emlékezve — hitt abban, hogy a döntetlenen kívül más eredmény is születhet. Nekik lett igazuk: egy kezezés után újabb 11-essel Karsai állította be a végeredményt (2—1). A mérkőzésről a legszebb emlékünk aVideoton csodás eredményjelző táblája: színes, szélesvásznú — az egyetlen volt ezen a délutánon, amely a sóstói pályán tökéletesen mű Maga Nemzet SPORT Nyíregyháza—Békéscsaba 3-1 (2-1) Nyíregyháza, 10 000 néző, vezette: Huták. A második percben már Rabcsák hálójában táncolt a labda: Pásztor letalpalta a kapura törő Kozmát, a szabadrúgást Pólyák ívelte kapu elé, a labdát a hátvédek elvétették, az Kiss M.-ről a jó ütemben érkező Czeczeli elé perdült, aki a kapu közepébe helyezett (1—0). A góllövőt röviddel azelőtt köszöntötték 150. NB 1-es mérkőzése alkalmából. A 20. percben Czeczelit Zsembergi buktatta, a Xl-est a sértett értékesítette (2—0). Ellentámadás után Kanyári beadását Kurucz előrevetődve fejelte a kapura, a labda a Szentendreit is érintve jutott a hálóba (2—1). A 86. percben : egy előrevágott labdára együtt rajtolt Kerekes és Moldován, a középhátvéd megzavarta az időközben kapujából kiinduló Rabcsákot is, s miközben egymásra vártak, a nevető harmadik, Moldován szerezte meg a labdát, s lőtt az üresen maradt hálóba (3—1). DVTK—Debrecen 0—0 Diósgyőr, 6000 néző, vezette: Nagy M. Kezdés után a hazaiak léptek fel kezdeményezőleg, de támadásaikból ezúttal hiányzott a szerdai MNK-mérkőzésen tapasztalt harci tűz. Túlságosan körülményesen közelítették meg a vendégek kapuját, igaz viszont, hogy a debreceniek e tekintetben alaposan felkészültek az összecsapásra Valamennyi diósgyőri kulcsjátékos külön testőrt kapott, és így valósággal „megbénult” a piros-fehér gárda támadójátéka. A diósgyőriek a 34. percben 11-eshez jutottak, ezt azonban Borostyán gyengén lőtte kapura, és Szűcs 1. gyors vetődéssel tisztázott. A második félidőben bátrabbak lettek a debreceniek, gyors és rajtaütésszerű akciókkal veszélyeztettek, de a hazai védelem és Szibó kapus is jól álltak lábukon. Küzdelmes és változatos mérkőzést hozott a két együttes összecsapása. A diósgyőriek a játékidő nagy részében mezőnyfölényben játszottak, de a góllövés nem sikerült. Borostyán egymaga eldönthette volna a találkozót, ám Szűcs I. parádés védéseket mutatott be. A látottak alapján a hazaiak közelebb álltak a győzelemhez. Átigazolás A Dunaújvárosi Kohász átigazolta a Bp. Honvéd korábbi játékosát, a 21 éves Dózsa Attilát. A középhátvéd nemrég szerelt le, és a Kossuth KFSE- ben játszott. Az MLSZ a játékos egyéves eltiltásának felfüggesztésével járult hozzá a Dunaújvároshoz történő átigazolásához. ■Vasárnap, 1981. március 32. Mégsemi ostő vereség Csíkszeredán Csíkszeredán péntek este két mérkőzést játszottak a jégkorong ifjúsági EB B-csoportjának 1—4. helyéért. Az eredmények: Norvégia—Jugoszlávia 7—1 (3—0, 2—1, 2—0) és Franciaország—Olaszország 4—3 (0—1, 2—1, 2—1). Súlyos, megsemmisítő vereséggel fejezte be szereplését a magyar ifjúsági válogatott, amely szombat délelőtt az 5— 8. helyért vívott utolsó fordulóban 25—1 (9—0, 10—1, 6—0) arányban maradt alul Dánia együttesével szemben. Az előző találkozókon már elfáradt magyar válogatott ellenállás nélkül szenvedte el katasztrofális vereségét. A dán válogatott végig nyomasztó fölényben volt. Magyarország csapatának csak a becsületgólra futotta erejéből. Újabb vereségével Magyarország pont nélkül veszett az utolsó helyen, és kiesett a B-csoportból. öt találkozón 61 gólt kapott, és mindössze tízet tudott ütni. Meranában játszik Karpat és Korcsnoj A következő sakkvilágbaj- noki döntő helyszíne a déltiroli gyógyüdülő, Merano lesz. Ezt a határozatot hozta a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) pénteken megtartott ülésén, amelyen az elnök, az izlandi Olafsson személyesen is részt vett. • A jelenlegi világbajnok, a szovjet Anatolij Karpov Las Palmas mellett voksolt, a kihívó Viktor Korcsnoj választása pedig Meranóra esett. A páros mérkőzés időpontját még nem rögzítették, az azonban bizonyosra vehető, hogy október előtt aligha ülnek asztalhoz a küzdőfelek. Merano neve már jól cseng a sakkvilágban: a közelmúltban ugyanis ott rendezték meg a sakkvilágbajnok-jelöltek — Viktor Korcsnoj és az NSZK- beli Hübner — döntő páros mérkőzését. SPORTNAPLÓ A Druzsba Kupa nemzetközi súlyemelő versenyen Lvovban, 90 kg-ban J. Zaharevics szerezte meg az elsőséget 397,5 (180, 217,5) kilogrammos eredménnyel. A szovjet sportoló szakításban harmadik kísérletre 181 kg-mal új világrekordot állított fel, de nem volt sokáig érvényben, mert a 27 éves Beszszonov versenyen kívül 181,5 kgra emelte honfitársa eredményét. Még egyszer Zaharevics következett, és az új csúcs ugyancsak versenyen kívül — 182 kg. Érdekes, hogy a lökésben is 223,3 kg-mal és versenyen kívül világcsúcsot javító Besszonov nem került az első hat közé. Argentína—Izrael 1—0 (1—0) selejtező labdarúgó-mérkőzés a harmadik Világ Kupára Buenos Airesben. A XIV. kerületi Természetbarát Szövetség ma 9 órától tavaszi természetkedvelők találkozóját rendezi meg. A találkozó színhelye a csikóvári turistaház és környéke. A vidám, játékos vetélkedőre gyerekeket és felnőtteket egyaránt szeretettel várnak a rendezők. A helyszín megközelíthető: Pomázig HÉV-vel, onnan autóbusszal a csobánkai elágazásig. Vasárnapi SPORTMŰSOR Kosárlabda: Női bajnoki mérkőzések, rájátszás az 1—8. helyért. BSE—Bp. V. Izzó, Sportcsarnok, 10 ó; Bp. Spartacus—KSI, Sportcsarnok, 11.30. Labdarúgás: NB I-esmérkőzések. Csepel—Zalaegerszeg, Csepel, 11 ó; Tatabánya—Bp. Honvéd, Tatabánya, 15 ó; Dunaújváros—Kaposvár, Dunaújváros, 15 ó. Műkorcsolyázás: A BSE Dilinger Rudolf emlékversenye. Millenáris, 9.30 ó. Vívás: Junior csapatbajnokság, női tőr, párbajtőr Sportcsarnok, 8 ó. Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: 1. Mignon — Generál —Fer — Georgette. — 2. Quidnevi — Bajnoca — Mátrix — Popey. — 3. Annabál — Padisah — Tatárs Ajtó — Amado. — 4. Király — Vadinda — Ditra — Trevira. — 3. Marory — Conni — Persian Wár — Tyrannos. — 6. Pán — Korintai — Másnapos — Döntőbíró. — 7. Agressor — Messzelátó — Díszpolgár — Cáfolat. — 8. Korallgyöngy — Gárdatiszt — Kordon — Caribou. — 9. Harlem — Rangidős — Kártyázó — Módi. — 10. Galea — Alku — Turpis — Titanilla. A versenyeket 12.30-kor kezdik. A PROFIK KÖZÖTT Aligha kell bizonygatnom, hogy nem éppen gyenge a belga labdarúgás. Az ország válogatottja tavaly az EB-n veretlenül lett csoportelső az olaszok, az angolok, a spanyolok előtt és a döntőben a 89. percben kapott góllal szenvedett csak vereséget az NSZK- tól. Klubcsapatai közül ketten jutottak el idén a negyedik fordulóig az UEFA Kupában és szerdán a legminimálisabb különbséggel estek ki. Ebbe a belga futballba lépett be tavaly a jelenleg kínosan gyengécske magyar labdarúgásnak két, gyakorlatilag már „leírt” játékosa és szinte csodát művelt ottani csapatában. Fazekast már 1978-ban, a világbajnokság idején fanyalogva látta a válogatottban a magyar szurkoló, a rákövetkező évben egyenesen népszerűtlen tett volt figyelembe venni őt a legjobbak között, tavaly, amikor még itthon volt, szóba sem került a skótok, az osztrákok elleni mérkőzésen s már-már a Dózsa szurkolók is kinézték őt a klubcsapatukból. Müller Sándor hazai pályafutásának időszakában gyakorlatilag két dolgot bizonyított: azt, hogy remek érzéke van a futballhoz és azt, hogy tartósan, folyamatosan nem lehet rá építeni. Sosem lehetett tudni, hogy legközelebb milyen teljesítményt nyújt és ezért is képtelen volt megragadni a válogatottban. Az őszi idény kezdete óta ők ketten a Royal Antwerpen csapatában játszanak. Ez a majdhogynem kiesőjelölt együttes — nem én mondom,hanem a belga lapok írják: elsősorban az ő teljesítményük révén a tavalyi bajnok FC Bruges-zsel vetélkedik az UEFA Kupa szereplés jogáért. Mezey György, aki Mészöly Kálmánnal együtt egy hete Belgiumban járt, hazahozott magával egy szobafalnyi, 3X4 méteres plakátot. Tele van vele Antwerpen. A plakáton Fazekas fényképe, a góllövés előtti pillanatban. A klub Fazekas nevével csábítja ki a nézőket a hazai mérkőzésekre: „Fazekas játszik!" — harsogják a reklámok. Müllerről pedig elegendő annyi, amit Mészöly mondott egy múlt vasárnapi telefonnyilatkozatában: „Ha Müller a Fáy utcában mai teljesítményének csak az egynegyedét nyújtotta volna, diadalívet ácsolnak a szurkolók a játékoskijáró fölé .. Bálint Lászlót az 1979—80. évi bajnokságban a legjobb védők közt emlegették Belgiumban, erőssége volt a bajnokságot nyert FC Brugesnek. Az ősszel együttese válságba került, változott az edző személye. Bálint pillanatnyilag nem tagja a csapatnak. Mészöly és Mezey beszélt az FC Bruges edzőjével, aki ugyan a legjobbakat mondta a magyar játékosról, de egyelőre nem szerepelteti, mert Meeuws, a belga válogatott középhátvédje kiszorított őt a helyéről. Lehetne még említeni Salamon, Pusztai, vagy Dunai, sőt a Finnországba készülő Bene nevét is, de őrájuk azért nem érdemes hivatkozni, mert nem kerülnek szembe nehezebb ellenfelekkel, mint amilyenekkel idehaza játszottak. A Belgiumba került három magyar labdarúgó viszont az itthoninál jóval nagyobb iramú, magasabb színvonalú, keményebb, harcosabb bajnokságban szerepel. Idegenként, akinek nem elég annyit produkálni, mint az ottaniaknak, hanem egyértelműen többet V°JI nyújtaniuk helyi vetélyesünk fiál. Mert, ha nem tavort érik, a szurkoló azonnal’és joggai kérdi: mi az ördögnek hozták ide ezeket, ha nem futballoznak különbül, mint a belgák. A sok szépet és jót nem azért írtam le Fazekasról, Müllerről és Bálintról, mert róluk kívánnék ódát zengeni. Tulajdonképpen mellékesek a nevek: a lényeg, hogy az idehaza már kézlegyintéssel elintézett futballisták idegen környezetben néhány hónap elmúltával nemzetközi nívón játszanak. Mintha kicserélték volna őket. Nem szorosan a témakörhöz tartozik, de valamennyire tanulságos az is, hogy Baráti Lajos sztáredzővé vált a Benficánál, pár esztendeje Szusza az egyik leghíresebb spanyol csapatnál, az Atletico Madridnál — s előzőleg az FC Portónál — ért el sikereket. Hidegkúti Nándor Egyiptomban volt a legünnepeltebb edző és az olasz Fiorentinánál még ma is elismeréssel emlékeznek rá. Idehaza pedig ...?! Nincs más magyarázat: abban a közegben lehet a hiba, amelyben futballoznak, edzenek és edzősködnek Magyarországon. Nemrégiben beszélgettem Kiss Lászlóval, a Vasas középcsatárával. Intelligens, józanul gondolkodó sportember. Elhiszem neki, hogy a válogatottban nincs nagyobb vágyuk, mint sikerrel túljutni a világbajnoki selejtezőkön. Ő maga pontosan, lelkiismeretesn megtesz mindent, amit kívánnak tőle s mégis tisztában van vele, hogy ez valahogyan nem elegendő. Azt mondja, ha a maga területén mindenki legalább huszonöt százalékkal többet tenne, különb lenne a magyar futball. Kiss Lászlót becsülöm, mert a pályán is látom rajta a tisztes igyekvést. De ha egyszer lehetne huszonöt százalékkal többet, is tenni, akkor nyilvánvaló, hogy még ő sem nyújtja a maximumot, másokról nem is beszélve. ■p-»V4i•*-/-!baTMF’p'/pirasnA'" e,°pv bo"v ti?, edzéseken a gyakorlatokat müven erőbedobással kell elvégezni, s hogy mennyit kell futni egy mérkőzésen. Az első napon maguktól ráébredtek, hogy ha nem tudnak rálicitálni ottani vetélytársaikra, vehetik a kalapjukat. Az első hónapokban mindhárman kegyetlenül megszenvedtek a sikeres átállásért. Müller, mikor karácsonykor itthon járt, öt kilóval volt könnyebb, mint a nyáron, Fazekas pedig — Mezey György meséli —hat-hét kilóval nehezebb, mint egy évvel ezelőtt. Nem hízott, hanem erősödött. Harminchárom évesen! Meggyőződésem, hogy nem egyszerűen a profi fizetés változtatta meg őket. Nem láttak ők hiányt semmiben idehaza. Fazekas László húszegynéhány évesen Ford Capri kocsin száguldozott, Bálintnak. Müllernek éveken át nagyobb volt a jövedelme, mint egy miniszternek. Nem azt akarom bárkinek is bebeszélni, hogy az ezer, vagy ezerötszáz dolláros fizetés semmit sem jelent nekik, de önmagában az anyagi juttatás — amely a profi futballisták közt az alacsonyabb kategóriához tartozik — nem csiholna ki belőlük ilyen teljesítményeket. Mert ha a pénz segítségével idehaza is nagycsapatot lehetne kovácsolni, azt hiszem, még a világbajnoki győzelemnek sem lenne akadálya. — Itt minden nap a maximumot kell kiadnia magából az embernek — mondta Fazekas. — Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy ne rúgjak gólokat, mert tudom, hogy néhány gyenge produkció után keres magának másik jobbszélsőt az egyesület. Odakinn meg kell harcolni azért, hogy hírnevet szerezzen magának a játékos és újra meg újra meg kell küzdeni a hírnév megőrzéséért. A tegnapi sikerből még a sztárlabdarúgó sem tud megélni. Ha Fa-7p1-£»rf pC 4 • ' ''C'-Táóriq P .......I.- , eltengődhetnének akár a hazai edzés- és játékmorálal, mert a szerződésben biztosított fizetést akkor is fölvehetnék, ha nem kerülnek be a csapatba. Ők hárman azonban azt bizonyítják, hogy a mi labdarúgóink vérbeli sportemberekké tudnak válni, ha az élet ezt követeli tőlük. Ha más lenne idehaza a labdarúgóközmorál, nem kellene arra várni, hogy a profi életmód váltsa ki a játékosokból a sportemberi tartást! A profik között senkivé válik, aki bármit is elspórol önmagából. A Barcelona az osztrák futballsztár Kranklt azonnal hazaküldte, amikor a játékos már nem nyújtott annyit, amennyi várható lett volna tőle. A mieink aligha bírnák elviselni, ha visszadirigálnák őket Magyarországra. Ők nem egyszerűen pénzt keresni utaztak Belgiumba, hanem bizonyítani is. Nekik nem mindegy, mit írnak, mit mondanak róluk idehaza és odakinn, önmagukért futballoznak ugyan, de ma talán jobban érzik, hogy Magyarországot is képviselik, mint amikor a magyar válogatott tagjaként szerepeltek. Beszélgettem több válogatott játékossal az utóbbi időben. Egyiküknek, másikuknak szinte terhes, vagy kínos a válogatott szereplés, többen — ha mernék — a legszívesebben visszahúzódnának, mert félnek a vereség következményeitől. A kint játszó három magyar pedig végtelenül boldog, hogy hívják őket a válogatott csapatba. Mindhárman játszanak április 1-én a Népstadionban az Ausztria elleni edzőmérkőzésen s meggyőződésem, hogy talán csak első válogatott szereplésük jelentett nekik akkora élményt, mint ez a hazahívás. Az egészben csak egyet nem értek. Miért nem lehet a Ferencvárosban, a Vasasban, az V. Dózsában és a többi hazai klubban elyan légkört teremteni, mint amilyen a magyar labdarúgó számára érzelmileg lényegesen kevesebbet jelentő belga egyesületben van. Zsolt Róbert