Magyar Nemzet, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

e. Labdarúgó NB I Helyet cserélt a Vasas az FTC-vel Ismét kétnapos fordulóra ke­rült (kerül) sor ezen a hétvé­gén az I. osztályú labdarúgó­­bajnokságban, a huszonne­gyedikre. A slágert természe­tesen az FTC és a Vasas ösz­­szecsapása jelentette a Nép­stadion kettős rangadóján. (A Ferencváros volt a pályavá­lasztó.) A táblázat élén álló két együttes találkozójának első percei kitűnő játékot ígértek — ám a futballisták adósak maradtak a méltó befejezéssel. Gyorsan született két gól — és sokáig úgy tetszett: döntetlen ■születik. Kiegyensúlyozott volt a küzdelem (amely azonban nem volt éppen küzdelem), ám még­sem került sor pontosz­tozkodásra, mert a meccs vé­gén nem éppen védhetetlen góllal a Vasas megszerezte a győzelmet, és ezzel átvette a vezetést, a Ferencváros pedig a második helyre került. A népstadionbeli másik mérkő­zésre — az V. Dózsa—MTK­­VM találkozóra — lapzárta után került sor. A négy vidéki meccs közül kettő gól nélküli döntetlen, a másik kettőn pedig hazai vere­ség született. Ma három mér­kőzést rendeznek: Csepel—Za­laegerszeg, Tatabánya—Bp. Honvéd és Dunaújváros—Ka­posvár a párosítás: Vasas—FTC 2—1 (1-1) Népstadion, 20 000 néző, ve­zette: Győri. A labdarúgás iránti érdek­lődésnek csak az egyik muta­tója lehet a nézőszám. A ta­vaszi idény legnagyobb mér­kőzésének kinevezett rangadó­ra például kevesebben voltak kiváncsiak a vártnál — sze­mélyesen. A jó idő, a várha­tóan érdekes mérkőzés szere­pel az egyik, a családnak szentelt szaba­d szombat, a te­levíziós közvetítés és a nap­jainkban érthető szurkoló bi­zalmatlanság a másik olda­lon. Pedig több nézőt érdemelt volna ez a rangadó, amelyen már­­ első negyedórában két gól esett. A találatokon kívül Mucha sistergő lendülete és Kiss pontos átadásai, maga­biztos cselei szolgáltak volna rá a személyes figyelemre. A 7. percben itthon ritkán látott mozzanat: Nyilasi a 16-oson jobbal átemelte a lab­dát egy védő lába felett, majd ballal kapásból kapura lőtt. Mészáros elvetődve fogta a labdát. Az ellentámadást kö­vetően a magasnak éppen nem nevezhető, ám a labdára ma­gányosan váró Izsó gólt fe­jelt a bal sarokba (1-0). A 11. percben Pogány le­küzdötte Törököt, és erős la­posan belőtt labdájából a szin­te emberemlékezet óta gólt nem lőtt Ebedli kiegyenlített. Híres ügyetlensége (elment a lába mellett a labda) is kellett ehhez a gólhoz. Ezután sokáig felváltva támadtak a csapatok, nagy akarással, ám számotte­vő esemény nélkül. A 35. percben Szokolai a 11-es pontnál állva az üres ka­pu és a szabadon álló társak közül választhatott — ő a hoz­zá legközelebb álló védőbe rúgta a labdát. A játékvezető percei következtek ezután. Győri többször is tévedett irigylésre méltó önbizalommal. A szünet mindent megvál­toztatott. Ahhoz, ami a máso­dik félidőben történt, még sok is volt a húszezer néző. Ese­mény nélküli, lendülettelen, többnyire unalmas volt ekkor a játék. A jól értesültek sze­rint a csapatok nem bírtak egymással egy félidőn át, ezért a szünetben megegyeztek: ma­rad a döntetlen. Sokáig úgy látszott, igaz a hír, mert mér­hetetlenül gyenge volt a fut­ball. És mert az esetleges dön­tetlennel semmi sem változott volna a két csapat tabellabeli viszonyában, hihető volt a megegyezés híre Végül aztán egy, a pályán csak néhány perce jelenlevő futballista döntött a két pont sorsáról. A csapatok ,r * ."formán vették ki s részüket a szórakoztatóból is ez una’u­tasból, ezért a dön­tetlen vál­sághűbb lett volna. Az 51. percben Váradi állít­­gatott •••' ötösön, így nem lő­­h'ntnH r­.Mt, a fit­. percben Bali erős labdája ment a kapu mel­lé. Mészáros mozdulatlan volt. A 87. percben Kiss lőhe­tett volna gólt, négy perccel később aztán Farkas váratlan lövéssel a Vasas javára köny­­veltette el a két pontot. (malonyai) ködött. A büntető után egyéb­ként Róth megsértette a já­tékvezetőt, ezért kiállították. (puskás) Rába ETO—Volán 0—0 Győr, 2500 néző, vezette: Hartmann. Az álmos iramban kezdő­dött első félidő szép Volán­­szöglettel folytatódott, ami majdnem gólt hozott, de Hat­­vanger elhibázta a lehetősé­get. Ezután a játék teljes ese­mény­telenségbe fulladt, és a nézők csak a szép napsütés­nek örülhettek. Az 53. percben vezette az első gyors támadást a Rába, de Magyar bal oldali beadását Pölöskei gólhelyzet­ben fölé fejelte. Ezután ne­gyedórás meddő hazai fölény következett, az egyetlen ese­ményt — sajnos — csak az je­lentette, hogy a megsérült Zomborit elszállította a men­tő. A befejező 15 percben a Volán is kezdeményezett né­hány támadást, de különösebb meggyőződés nélkül. A min­den elképzelés nélkül játszó győriek nem bírtak a szoro­­san védekező Volánnal a szín­vonaltalan mérkőzésen. V idcoton—PM SC 2-1 (1-1) Székesfehérvár, 5000 néző, vezette: Körös. Mintha feledtetni akarta volna az előző három forduló­ban elszenvedett vereségeket — vagy igazolni edzője töret­len optimizmussal megfogal­mazott nyilatkozatait —, nagy lendü­lettel kezdett, helyzete­ket alakított (és hagyott ki) a Videoton. Aztán kapott egy gólt a Lőrincz sárga lapja után: Ruth a 16-oson fölfejel­te a labdát, s miután akciója egyetlen védő gyanakvását sem keltette fel, másodszorra már a hálóba fejelt (0—1). Családias lett a légkör: a pá­lyát övező kies sóderdombo­kon álldogáló nézők a játéko­soknak és közvetlen hozzátar­tozóiknak címzett közvetlen hangú megjegyzésekkel buzdí­tották kedvenceiket. Talán ez hatott, talán a kellemes tava­szi idő késztette gyorsabb fut­­ká­rozásra a Videoton játéko­sait, tény, hogy a félidő vége előtt Májer szép cselek után 11-est harcolt ki, Karsai pedig végrehajtotta a (jogos) játék­vezetői ítéletet (1—1). A második félidőben itt is, ott is kimaradt néhány gól­helyzet, de csak két „öreg”, Kar­sai és Dárdai — feltehe­tően a régi idők focijára em­lékezve — hitt abban, hogy a döntetlenen kívül más ered­mény is születhet. Nekik lett igazuk: egy kezezés után újabb 11-essel Karsai állította be a végeredményt (2—1). A mér­kőzésről a legszebb emlékünk a­­Videoton csodás eredmény­­jelző táblája: színes, széles­vásznú — az egyetlen volt ezen a délutánon, amely a sóstói pályán tökéletesen mű­ Maga Nemzet S­PORT Nyíregyháza—Békéscsaba 3-1 (2-1) Nyíregyháza, 10 000 néző, vezette: Huták. A második percben már Rabcsák hálójában táncolt a labda: Pásztor letalpalta a kapura törő Kozmát, a szabad­rúgást Pólyák ívelte kapu elé, a labdát a hátvédek elvétették, az Kiss M.-ről a jó ütemben érkező Czeczeli elé perdült, aki a kapu közepébe helye­zett (1—0). A góllövőt rövid­del azelőtt köszöntötték 150. NB 1-es mérkőzése alkalmá­ból. A 20. percben Czeczelit Zsembergi buktatta, a Xl-est a sértett értékesítette­ (2—0).­ Ellentámadás után Kanyári beadását Kurucz előrevetőd­ve fejelte a kapura, a labda a Szentendreit is érintve jutott a hálóba (2—1). A 86. percben : egy előrevágott labdára együtt rajtolt Kerekes és Moldován, a középhátvéd megzavarta az időközben kapujából kiinduló Rabcsákot is, s miközben egy­másra vártak, a nevető har­madik, Moldován szerezte meg a labdát, s lőtt az üresen ma­radt hálóba (3—1). DVTK—Debrecen 0—0 Diósgyőr, 6000 néző, vezet­te: Nagy M. Kezdés után a hazaiak lép­tek fel kezdeményezőleg, de támadásaikból ezúttal hiány­zott a szerdai MNK-mérkőzé­­sen tapasztalt harci tűz. Túl­ságosan körülményesen köze­lítették meg a vendégek kapu­ját, igaz viszont, hogy a deb­receniek e tekintetben alapo­san felkészültek az összecsa­pásra Valamennyi diósgyőri kulcsjátékos külön testőrt ka­pott, és így valósággal „meg­bénult” a piros-fehér gárda támadójátéka. A diósgyőriek a 34. percben 11-eshez jutottak, ezt azonban Borostyán gyen­gén lőtte kapura, és Szűcs 1. gyors vetődéssel tisztázott. A második félidőben bátrabbak lettek a debreceniek, gyors és rajtaütésszerű akciókkal veszé­lyeztettek, de a hazai védelem és Szibó kapus is jól álltak lábukon. Küzdelmes és változatos mérkőzést hozott a két együt­tes összecsapása. A diósgyő­riek a játékidő nagy részében mezőn­yfölényben játszottak, de a góllövés nem sikerült. Borostyán egymaga eldönthet­­te volna a találkozót, ám Szűcs I. parádés védéseket mutatott be. A látottak alapján a ha­zaiak közelebb álltak a győ­zelemhez. Átigazolás A Dunaújvárosi Kohász át­igazolta a Bp. Honvéd korábbi játékosát, a 21 éves Dózsa At­tilát. A középhátvéd nemrég szerelt le, és a Kossuth KFSE- ben játszott. Az MLSZ a játé­kos egyéves eltiltásának fel­függesztésével járult hozzá a Dunaújvároshoz történő átiga­zolásához. ■Vasárnap, 1981. m­árcius 32. Mégse­m­­i os­tő vereség Csíkszeredán Csíkszeredán péntek este két mérkőzést játszottak a jég­korong ifjúsági EB B-csoport­­jának 1—4. helyéért. Az ered­mények: Norvégia—Jugoszlá­via 7—1 (3—0, 2—1, 2—0) és Franciaország—Olaszország 4—3 (0—1, 2—1, 2—1). Súlyos, megsemmisítő vere­séggel fejezte be szereplését a magyar ifjúsági válogatott, amely szombat délelőtt az 5— 8. helyért vívott utolsó fordu­lóban 25—1 (9—0, 10—1, 6—0) arányban maradt alul Dánia együttesével szemben. Az elő­ző találkozókon már elfáradt magyar válogatott ellenállás nélkül szenvedte el katasztro­fális vereségét. A dán váloga­tott végig nyomasztó fölényben volt. Magyarország csapatának csak a becsületgólra futotta erejéből. Újabb vereségével Magyarország pont nélkül ves­zett az utolsó helyen, és ki­esett a B-csoportból. öt talál­kozón 61 gólt kapott, és mind­össze tízet tudott ütni. Meranában játszik Karpat és Korcsnoj A következő sakkvilágbaj-­­ noki döntő helyszíne a dél­­tiroli gyógyüdülő, Merano­­ lesz. Ezt a határozatot hozta­­ a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) pénteken megtartott ülésén, amelyen az elnök, az izlandi Olafsson személyesen is részt vett. • A jelenlegi világbajnok, a szovjet Anatolij Karpov Las Palmas mellett voksolt, a ki­hívó Viktor Korcsnoj válasz­tása pedig Meranóra esett. A páros mérkőzés időpontját még nem rögzítették, az azon­ban bizonyosra vehető, hogy október előtt aligha ülnek asz­talhoz a küzdőfelek. Merano neve már jól cseng a sakkvilágban: a közelmúlt­ban ugyanis ott rendezték meg a sakkvilágbajnok-jelöltek — Viktor Korcsnoj és az NSZK- beli Hübner — döntő páros mérkőzését. SPORTNAPLÓ A Druzsba Kupa nemzetközi súlyemelő versenyen Lvovban, 90 kg-ban J. Zaharevics szerezte meg az elsőséget 397,5 (180, 217,5) kilo­grammos eredménnyel. A szovjet sportoló szakításban harmadik kí­sérletre 181 kg-mal új világrekor­dot állított fel, de nem volt sokáig érvényben, mert a 27 éves Besz­­szonov versenyen kívül 181,5 kg­­ra emelte honfitársa eredményét. Még egyszer Zaharevics követke­zett, és az új csúcs­­­ ugyancsak versenyen kívül — 182 kg. Érdekes, hogy a lökésben is 223,3 kg-mal és versenyen kívül világcsúcsot javí­tó Besszonov nem került az első hat közé. Argentína—Izrael 1—0 (1—0) se­lejtező labdarúgó-mérkőzés a har­madik Világ Kupára Buenos Aires­ben. A XIV. kerületi Természetbarát Szövetség ma 9 órától tavaszi ter­mészetkedvelők találkozóját rende­zi meg. A találkozó színhelye a csikóvári turistaház és környéke. A vidám, játékos vetélkedőre gye­rekeket és felnőtteket egyaránt szeretettel várnak a rendezők. A helyszín megközelíthető: Pomázig HÉV-vel, onnan autóbusszal a csobánkai elágazásig. Vasárnapi SPORTMŰSOR Kosárlabda: Női bajnoki mérkő­zések, rájátszás az 1—8. helyért. BSE—Bp. V. Izzó, Sportcsarnok, 10 ó; Bp. Spartacus—KSI, Sport­­csarnok, 11.30. Labdarúgás: NB I-es­­mérkőzé­sek. Csepel—Zalaegerszeg, Csepel, 11 ó; Tatabánya—Bp. Honvéd, Ta­tabánya, 15 ó; Dunaújváros—Ka­­posvár, Dunaújváros, 15 ó. Műkorcsolyázás: A BSE Dil­in­ger Rudolf emlékversenye. Mille­náris, 9.30 ó. Vívás: Junior csapatbajnokság, női tőr, párbajtőr Sportcsarnok, 8 ó. Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: 1. Mignon — Generál —­Fer — Georgette. — 2. Quid­nevi — Baj­­noca — Mátrix — Popey. — 3. Annabál — Padisah — Tatárs Ajtó — Amado. — 4. Király — Vadin­­da — Ditra — Trevira. — 3. Ma­­r­ory — Conni — Persian Wár — Tyrannos. — 6. Pán — Korintai — Másnapos — Döntőbíró. — 7. Agressor — Messzelátó — Díszpol­gár — Cáfolat. — 8. Korallgyöngy — Gárdatiszt — Kordon — Caribou. — 9. Harlem — Rangidős — Kár­tyázó — Módi. — 10. Galea — Alku — Turpis — Titanilla. A versenyeket 12.30-kor kezdik. A PROFIK KÖZÖTT Aligha kell bizonygatnom, hogy nem éppen gyenge a bel­ga labdarúgás. Az ország vá­logatottja tavaly az EB-n ve­retlenül lett csoportelső az olaszok, az angolok, a spanyo­lok előtt és a döntőben a 89. percben kapott góllal szenve­dett csak vereséget az NSZK- tól. Klubcsapatai közül ketten jutottak el idén a negyedik fordulóig az UEFA Kupában és szerdán a legminimálisabb különbséggel estek ki. Ebbe a belga futballba lé­pett be tavaly a jelenleg kí­nosan­ gyengécske magyar labdarúgásnak két, gyakorla­tilag már „leírt” játékosa és szinte csodát művelt ottani csapatában. Fazekast már 1978-ban, a világbajnokság idején fanya­logva látta a válogatottban a magyar szurkoló, a rákövet­kező évben egyenesen népsze­rűtlen tett volt figyelembe venni őt a legjobbak között, tavaly, amikor még itthon volt, szóba sem került a skó­tok, az osztrákok elleni mér­kőzésen s már-már a Dózsa szurkolók is kinézték őt a klubcsapatukból. Müller Sán­dor hazai pályafutásának idő­szakában gyakorlatilag két dolgot bizonyított: azt, hogy remek érzéke van a futballhoz és azt, hogy tartósan, folya­matosan nem lehet rá építeni. Sosem lehetett tudni, hogy legközelebb milyen teljesít­ményt nyújt és ezért is kép­telen volt megragadni a válo­gatottban. Az őszi idény kezdete óta ők ketten a Royal Antwerpen csapatában játszanak. Ez a majdhogynem kiesőjelölt együttes — nem én mondom,­­hanem a belga lapok írják:­­ elsősorban az ő teljesít­ményük révén a tavalyi baj­nok FC Bruges-zsel vetélke­dik az UEFA Kupa szereplés jogáért. Meze­y György, aki Mészöly Kálmánnal együtt egy­ hete Belgiumban járt, hazahozott magával egy szobafalnyi, 3X4 méteres plakátot. Tele van ve­le Antwerpen. A plakáton Fa­zekas fényképe, a góllövés előtti pillanatban. A klub Fa­zekas nevével csábítja ki a nézőket a hazai mérkőzések­re: „Fazekas játszik!" — har­sogják a reklámok. Müllerről pedig elegendő annyi, amit Mészöly mondott egy múlt va­sárnapi telefonnyilatkozatá­ban: „Ha Müller a Fáy utcá­ban mai teljesítményének csak az egynegyedét nyújtotta vol­na, diadalívet ácsolnak a szur­kolók a játékoskijáró fölé .. Bálint Lászlót az 1979—80. évi bajnokságban a legjobb védők közt emlegették Bel­giumban, erőssége volt a baj­nokságot nyert FC Bruges­­nek. Az ősszel együttese vál­ságba került, változott az ed­ző személye. Bálint pillanat­nyilag nem tagja a csa­patnak. Mészöly és Me­­zey beszélt az FC Bruges edzőjével, aki ugyan a legjob­bakat mondta a magyar já­tékosról, de egyelőre nem szerepelteti, mert Meeuws, a belga válogatott középhátvéd­je kiszorított őt a helyéről. Lehetne még említeni Sala­mon, Pusztai, vagy Dunai, sőt a Finnországba készülő Bene nevét is, de őrájuk azért nem érdemes hivatkozni, mert nem kerülnek szembe nehezebb el­lenfelekkel, mint amilyenek­kel idehaza játszottak. A Bel­giumba került három magyar labdarúgó viszont az itthoni­nál jóval nagyobb iramú, ma­gasabb színvonalú, kemé­nyebb, harcosabb bajnokság­ban szerepel. Idegenként, aki­nek nem elég annyit produ­kálni, mint az ottaniaknak, hanem egyértelműen többet V°JI nyújtaniuk helyi vetély­e­sünk fiál. Mert, ha nem tav­­ort érik, a szurkoló azonnal’­és joggai kérdi: mi az ördögnek hozták ide ezeket, ha nem futballoznak különbül, mint a belgák. A sok szépet és jót nem azért írtam le Fazekasról, Mü­llerről és Bálintról, mert róluk kívánnék ódát zengeni. Tulajdonképpen mellékesek a nevek: a lényeg, hogy az ide­haza már kézlegyintéssel el­intézett futballisták idegen környezetben néhány hónap elmúltával nemzetközi nívón játszanak. Mintha kicserélték volna őket. Nem szorosan a témakörhöz tartozik, de vala­mennyire tanulságos az is, hogy Baráti Lajos sztáredzővé vált a Benficánál, pár eszten­deje Szusza az egyik leghíre­sebb spanyol csapatnál, az At­­letico Madridnál — s előzőleg az FC Portónál — ért el sike­reket. Hidegkúti Nándor Egyiptomban volt a legünne­­peltebb edző és az olasz Fio­­rentinánál még ma is elisme­réssel emlékeznek rá. Idehaza pedig ...?! Nincs más magyarázat: ab­ban a közegben lehet a hi­ba, amelyben futballoznak, ed­zenek és edzősködnek Ma­gyarországon. Nemrégiben be­szélgettem Kiss Lászlóval, a Vasas középcsatárával. Intelli­gens, józanul gondolkodó sportember. Elhiszem neki, hogy a válogatottban nincs nagyobb vágyuk, mint siker­rel túljutni a világbajnoki se­lejtezőkön. Ő maga pontosan, lelkiismeretesn megtesz min­dent, amit kívánnak tőle s mégis tisztában van vele, hogy ez valahogyan nem elegendő. Azt mondja, ha a maga terü­letén mindenki legalább hu­szonöt százalékkal többet ten­ne, különb lenne a magyar futball. Kiss Lászlót becsülöm, mert a pályán is látom rajta a tisz­tes igyekvést. De ha egyszer lehetne huszonöt százalékkal többet, is tenni, akkor nyilván­való, hogy még ő sem nyújt­ja a maximumot, másokról nem is beszélve. ■p-»V4i•*-/-!baTM­F’p'/pirasnA'" e,°p­­v bo"v ti?, edzé­seken a gyakorlatokat müven erőbedobással kell elvégezni, s hogy mennyit kell futni egy mérkőzésen. Az első napon maguktól ráébredtek, hogy ha nem tudnak rálicitálni ottani vetélytársaikra, vehetik a ka­lapjukat. Az első hónapokban mindhárman kegyetlenül meg­szenvedtek a sikeres átállá­sért. Müller, mikor karácsony­­kor­ itthon járt, öt kilóval volt könnyebb, mint a nyáron, Fazekas pedig — Mezey György meséli —hat-hét kiló­val nehezebb, mint egy évvel ezelőtt. Nem hízott, hanem erősödött. Harminchárom éve­sen! Meggyőződésem, hogy nem egyszerűen a profi fizetés vál­toztatta meg őket. Nem láttak ők hiányt semmiben idehaza. Fazekas László húszegynéhány évesen Ford Capri kocsin szá­guldozott, Bálintnak. Müller­­nek éveken át nagyobb volt a jövedelme, mint egy minisz­ternek. Nem azt akarom bár­kinek is bebeszélni, hogy az ezer, vagy ezerötszáz dolláros fizetés semmit sem jelent ne­kik, de önmagában az anyagi juttatás — amely a profi fut­ballisták közt az alacsonyabb kategóriához tartozik — nem csiholna ki belőlük ilyen tel­jesítményeket. Mert ha a pénz segítségével idehaza is nagy­csapatot lehetne kovácsolni, azt hiszem, még a világbajno­ki győzelemnek sem lenne akadálya. — Itt minden nap a maxi­mumot kell kiadnia magából az embernek — mondta Fa­zekas. — Egyszerűen nem en­gedhetem meg magamnak, hogy ne rúgjak gólokat, mert tudom, hogy néhány gyenge produkció után keres magának másik jobbszélsőt az egyesü­let. Odakinn meg kell harcol­ni azért, hogy hírnevet szerez­zen magának a játékos és újra meg újra meg kell küzdeni a hírnév megőrzéséért. A tegna­pi sikerből még a sztár­labda­rúgó sem tud megélni. Ha Fa-7p1-£»rf pC 4 • ' ''C'-Táóri­q P .......I.- , eltengődhet­nének akár a hazai edzés- és játékmorálal, mert a szerző­désben biztosított fizetést ak­kor is fölvehetnék, ha nem kerülnek be a csapatba. Ők hárman azonban azt bi­zonyítják, hogy a mi labda­rúgóink vérbeli sportemberek­ké tudnak válni, ha az élet ezt követeli tőlük. Ha más lenne idehaza a labdarúgó­közmorál, nem kellene arra várni, hogy a profi életmód váltsa ki a játékosokból a sportemberi tartást! A profik között senkivé válik, aki bármit is elspórol önmagából. A Barcelona az osztrák futballsztár Kranklt azonnal hazaküldte, amikor a játékos már nem nyújtott annyit, amennyi várható lett volna tőle. A mieink aligha bírnák elviselni, ha visszadi­rigálnák őket Magyarországra. Ők nem egyszerűen pénzt keresni utaztak Belgiumba, hanem bizonyítani is. Nekik nem mindegy, mit írnak, mit mondanak róluk idehaza és odakinn, önmagukért futbal­loznak ugyan, de ma talán jobban érzik, hogy Magyaror­szágot is képviselik, mint amikor a magyar válogatott tagjaként szerepeltek. Beszélgettem több váloga­tott játékossal az utóbbi idő­ben. Egyiküknek, másikuknak szinte terhes, vagy kínos a válogatott szereplés, többen —­ ha mernék — a legszíveseb­ben visszahúzódnának, mert félnek a vereség következmé­nyeitől. A kint játszó három magyar pedig végtelenül bol­dog, hogy hívják őket a válo­gatott csapatba. Mindhárman játszanak április 1-én a Nép­stadionban az Ausztria elleni edzőmérkőzésen s meggyőző­désem, hogy talán csak el­ső válogatott szereplésük jelen­tett nekik akkora élményt, mint ez a hazahívás. Az egészben csak egyet nem értek. Miért nem lehet a Fe­rencvárosban, a Vasasban, az V. Dózsában és a többi hazai klubban elyan légkört terem­teni, mint amilyen a magyar labdarúgó számára érzelmileg lényegesen kevesebbet jelentő belga egyesületben van. Zsolt Róbert

Next