Magyar Nemzet, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
megyei könyvtár BÉKÉSCSaba 1.« Magyar Molitor isA HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • • Mitt nap A múlt hét végén, a nagy szabad szombat előtt, pénteken 11 óra tájban telefonon kerestem egyik neves intézményünk osztályvezetőjét. Hosszasan csengettem, s már-már a készülék hibájára gyanakodtam, mert ez sem lepett volna meg — mikor is a vonal túlsó végén fiatalos női hang szólalt meg. Miután többször elmondtam ki vagyok és kit keresek, a kedves ismeretlen —, akit még senki nem tanított meg a kommunikáció alapvető szabályára, a bemutatkozásra — a lehető legközvetlenebbül közölte: az osztályvezetőt ilyenkor már hiába keresem, mert szabad szombatos. Majd válaszadásra sem hagyva időt, letette a kagylót. Modortalansága oly mértékben felingerelt, hogy csak másodpercek után jutott el a tudatomig, de hiszen ma még péntek van és napsütés ide vagy oda, ilyenkor a Munka Törvénykönyv szerint dolgozni illenék. Majd félórával később a Lenin körúton, a kilométeres, döcögő kocsisorba ékelődve, döbbentem rá: jó néhány honfitársunk az osztályvezetőhöz hasonlóan a naptári időszámításra fittyet hányva, boszorkányos ügyességgel válik igazolatlanul láthatatlanná munkahelyén, s ül a volán mögé, rohan a gyerekért, az ábcbe a pályaudvarra, természetesen csökkentve ezzel a délutáni, a hét végi zsúfoltságot. De ha jól tudom, eleddig csupán a lépcsőzetes munkakezdésre született intézkedés, a befejezésre még nem. Ám úgy látszik, ez nem akadályozza meg az egyéni kezdeményezések kibontakozását és ragályos terjedését. Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy a félbehagyott, a meg sem kezdett munkákból személy szerint bárkinek is kára származott volna. Sőt: a hivatal sem dőlt ettől még össze, a vállalat ugyanúgy nyereséges, vagy veszteséges lett és a dolgozó is hiánytalanul megkapta fizetését. Mert a pénteki három, négy, öt óra kiesést a hét többi napján, egyéni munkaszervezéssel könnyedén pótolta. Ha pedig ez így van, akkor az ötnapos munkahét általános bevezetésének sem lehetnek különösebb akadályai. Mert akik mostanáig, a saját — kissé tévesen értelmezett — érdekükben tudtak többet és jobban dolgozni a hétköznapokon, ezután majd megtehetik ugyanezt azért, hogy ebben az évben, de még inkább jövőre ne csak ezrek, de milliók élvezzék a rövidebb munkaidő előnyeit. Köztudott, hogy a Minisztertanács április 15-i határozata alapján, ma, azaz július 1-én és az elkövetkezendő napokban, több mint száz vállalatnál, elsősorban a több műszakos és a folyamatosan termelő üzemekben térnek át az ötnapos munkahétre. Az előkészületekhez a legtöbb helyen már az év elején hozzáfogtak, sőt volt olyan vállalat — mint például a Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyára —, ahol a tavaszszal sikeres főpróbát tartottak. A dolgozók kevesebb időt töltöttek az üzemben, mégis növelték a teljesítményt. Létezik, hogy egyik napról a másikra megtáltosodtak? Nem lehetetlen, de inkább az a valószínűbb, hogy a vezetők és a beosztottak egyaránt kicsit jobban figyeltek saját feladatukra. Esetleg változtattak néhány — korábban megcsontosodott — módszerükön a szobák közötti levélváltás helyett egyszerűen csak átszóltak egymásnak, a szerelők sem mentek el tétlenül a műszakzárás előtt kifulladt gépek mellett, sőt az is lehet: a textilmunkások a folyamatosan érkező alapanyaggal és a jól karbantartott masinákkal a munkaidő minden percét hasznosan és értelmesen tudták kihasználni. Ha mélyebbre ásnánk, bizonyára találnánk hasonló kezdeményezéseket a bányászat, a kohászat területén és más iparágakban, de ez az egyetlen kiragadott példa is tanúsítja: az ésszerűbb, a fegyelmezett munkával, a gépek állásidejének csökkentésével, a jobb szervezéssel, a napi feladatokhoz rugalmasabban alkalmazkodó időbeosztással, a partnervállalatok együttműködésének javításával és még számos műszakigazdasági intézkedéssel zökkenőmentes lehet az átállás. Megtették már ezt előttünk más országokban is. Miért ne bízhatnánk hát saját sikerünkben? Ha jól meggondoljuk, mi még a tanulópénzt is megspórolhatnánk, ha nem mindent magunk akarnánk kitalálni és nem csak az általános irányelvek megfogalmazásakor, de a gyakorlati megvalósításkor is figyelembe vennénk szomszédaink tapasztalatait. Nem állítom, hogy a módszerek egy az egyben átvehetők, de azt sem tartom megnyugtatónak, hogy az ágazatokon belül is — többek között a textiliparban, ahol ezekben a napokban a dolgozók hatvan-hatvanöt százaléka kezd új életet — sok még a bizonytalanság, az átgondolatlan intézkedés. Készültek olyan vállalati programok, amelyek a munkaidő megváltoztatásával a maguk részéről elintézettnek tekintik az ügyet. Nem gondolnak arra, hogy a dolgozók hiába mennek korábban és távoznak később a munkahelyükről, ha jelenlétük ez idő alatt a szervezetlenség miatt formálissá válik, akkor ez a gyakorlat nem hogy csökkenteni, de növelni fogja a gondokat, a veszteségeket. Lehet tehát számolni, tervezni, mérlegelni, modelleket készíteni, de a munkáról — pénteken — sem szabad megfeledkezni. László Ágnes Brezsnyev és Brandt megbeszélése k Állást foglaltak az enyhülés folytatása mellett A külpolitikai helyzet A HIVATALOS megbeszéléseken, amelyek kedden kezdődtek a Kremlben Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt között, elsősorban a nemzetközi helyzet romlásának okait vizsgálták meg. Hangoztatták, hogy mindent meg kell tenni az enyhülési politika folytatásáért, és egyetértettek abban: a vitás kérdések megoldásának egyetlen megbízható eszköze az olyan tárgyalások megtartása, amelyeknek a részvevői valóban érdekeltek a kedvező eredmények elérésében, s készek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveiből kiindulva tanácskozni. A nyugatnémet politikus leszögezte: a szociáldemokrata párt arra törekszik, hogy az NSZK aktívan elősegítse az enyhülést, a különböző államok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös megértésének erősödését. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy Leonyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása és Schmidt kancellárral folytatandó eszmecseréi európai és világméretekben is elősegítik majd a pozitív fejlődést. A TALÁLKOZÓRÓL kiadott nyilatkozat megerősíti, hogy Brandt moszkvai látogatása részben előkészíti Brezsnyevnek még az idén várható útját az NSZK-ba, ugyanakkor tájékozódást nyújt a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, mindenekelőtt a szovjet—amerikai tárgyalások kilátásairól. Mindennek ellenére Schmidt kancellár az SPD-politikus mostani megbeszéléseivel összefüggésben megismételte, Brandt nem Washington szószólója a szovjet fővárosban, noha elutazása előtt kimerítő tájékoztatást kapott mind a nyugatnémet kormánytól, mind a NATO vezetőitől, s így megbízhatóan képviseli a Nyugat érdekeit Moszkvában. A rakétatelepítés ügyét Helmut Schmidt újból összekötötte a saját politikai jövőjével, azaz a további szereplését attól tette függővé, hogy a NATO 1979-es határozatát végrehajtja-e az NSZK vezető pártja. A Frankfurter Rundschau hasábjain közölt írásban a kancellár az állítólagos szovjet fölérvével indokolta az 572 közép-hatótávolságú amerikai rakéta nyugat-európai elhelyezésének a szükségességét. Hozzáfűzte azonban, hogy a katonai megerősítéssel egyidejűleg mihamarabb kezdődjenek tárgyalások az ilyen típusú rakéták kölcsönös csökkentéséről. Arra vonatkozóan, hogy egyes amerikai vezetők szögesen ellentmondó nyilatkozatokat tesznek arra vonatkozóan, az Egyesült Államok hajlandó-e tárgyalóasztalhoz ülni a Szovjetunióval vagy sem, Schmidt kifejtette: szerinte az amerikai kormány tanácskozási szándéka komoly és a két nagyhatalom Leonyid Brezsnyevnek a tervezett bonni látogatása idején már tárgyalni is fog egymással. A KÖZEL-KELETI feszültség néhány új fejleménye is szóba került azokon a megbeszéléseken, amelyeket Gromiko szovjet külügyminiszter folytatott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttségének vezetőjével, Faruk Kaddumival, aki kedden nemzetközi sajtóértekezleten fejtette ki véleményét a rendezésről. Ez megegyezik a szovjet állásponttal, miszerint a végleges megoldás feltétele az izraeli csapatoknak az 1967 előtti határok mögé történő visszavonása, a palesztin nép törvényes jogainak a helyreállítása. -Aid ' #5M9/1v) A szovjet államfő fogadta az SPD elnökét Moszkvából jelenti az MTI. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Willy Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökét, a Szocialista Internacionalé elnökét. A baráti, konstruktív légkörű találkozón szovjet részről jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Borisz Ponomarjov, a Politikai Bizottság póttagja, a KB titkára. Nyugatnémet részről részt vett a megbeszélésen Hans- Jürgen Wischnewski, az SPD elnökhelyettese. A találkozón mindkét fél nagy aggodalommal szólt a nemzetközi helyzet romlásáról, különös tekintettel a fegyverkezési hajsza fokozódására, a világ sok részén kialakult háborús tűzfészkekről, s a háborús veszély ezekkel kapcsolatos fokozódásáról. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt a megbeszélésen kifejtette álláspontját az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében, s leszögezte, hogy a problémát a korábbiakban említett elvek alapján lehet és kell is megoldani. Mindkét fél síkraszállt a SALT-tárgyalások folytatása és a madridi találkozó sikeres befejezése mellett. Hangsúlyozták, hogy senkinek sem szabad katonai fölény megszerzésére törekednie, s mindenkinek első kell segítenie a katonai szembenállás szintjének csökkentését. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a NATO militarista köreinek soha nem látott méretű fegyverkezési hajsza kibontakoztatására irányuló törekvése nem hozza meg számukra a katonai erőfölényt, viszont tovább nehezíti az amúgy is bonyolult nemzetközi helyzetet. Emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa átfogó, a nemzetközi légkör egészségesebbé tételét célzó programot hirdetett meg. Emlékeztetett arra a békefelhívásra is, amelyet a Legfelső Tanács legutóbbi ülésén intézett a világ népeihez és parlamentjeihez, s kifejtette a Szovjetunió álláspontját Észak- Európának atomfegyvermentes övezetté tételéről. Leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is nagy figyelemmel vizsgál meg minden, más államoktól származó, s e kérdésekre vonatkozó konstruktív javaslatot. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az 1979- ben Moszkvában aláírt szerződés és más kétoldalú megállapodások alapján az NSZK-val folytatott hosszú távú és sokoldalú együttmű ködés megszilárdítására törekszik. Willy Brandt leszögezte: az SPD arra törekszik, hogy az NSZK aktívan elősegítse az enyhülést, a különböző államok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös megértés erősödését. Annak a véleményének adott hangot, hogy Leonyid Brezsnyev közelgő NSZK-beli látogatása és Schmidt kancellárral folytatandó tárgyalásai európai- és világméretekben is elősegítik majd a pozitív tendenciák fejlődését. A béke jelenti a legnagyobb értéket P pohárkovontok a Kremlben Leonyid Brezsnyev kedden Moszkvában vacsorát adott Willy Brandt tiszteletére. A vacsorán Brezsnyev és Brandt pohárköszöntőt mondott. Az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő hangsúlyozta: „Örülök, hogy ismét itt üdvözölhetem önt Moszkvában, ahol már nem első ízben jár. Számomra minden korábbi találkozónk emlékezetes marad. A múltra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy ezek a találkozók jelentős eredményeket hoztak, különösen a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, amikor egy valóban történelmi jelentőségű áttörést sikerült elérnünk a hidegháborútól az enyhülés felé. Az, amit a hetvenes években létrehoztunk, továbbra ievej ezeti hatását a világban, még ma, a kiéleződött nemzetközi légkörben is. De nézzünk becsületesen egymás szemébe — ma újabb fordulat veszélye fenyeget az enyhüléstől egy újabb hidegháborús időszak irányába. A Szovjetunió, mint a többi szocialista ország is, arra törekszik, hogy elejét vegye az események ilyen irányú alakulásának, mivel az egyetlen országnak sem hozna semmi jót. Szeretném biztosítani önt, Brandt úr, hogy mindkettőnk számára ugyanúgy, ahogy tíz évvel ezelőtt, a béke jelenti a legnagyobb értéket, s nemzetközi tevékenységünk is annak megőrzését szolgálja. Nézetünk szerint nemzetközi téren most nincs lényegesebb és komolyabb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A jelenlegi helyzetben e cél megvalósítását a nukleáris fegyverkezési hajsza Európában történő korlátozásával kellene kezdeni. Mi akár holnap készen állunk arra, hogy tárgyalóasztalnál vitassuk meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Az Egyesült Államok álláspontja miatt azonban a tárgyalások még mindig nem kezdődhetnek meg. Ugyanakkor kétségbevonják azt az őszinte szándékunkat, hogy hirdessünk moratóriumot a NATO- tagországok és a Szovjetunió közepes hatótávolságú új nukleáris rakétafegyvereinek európai telepítésére. A szívvítkezés csökkenjés következésképpen, ha a tárgyalások egyáltalán megkezdődnek, akkor is csak olyan körülmények között, amikor mindkét fél tovább folytatja katonai programjainak megvalósítását. Ez pedig nem a legjobb megoldás. Kijelenthetem: a Szovjetunió kész leállítani saját közepes hatótávolságú rakétáinak az ország európai részén történő elhelyezését azon a napon, amikor a kérdés lényegét érintő tárgyalások megkezdődnek. Erre természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt szintén nem növeli Európában elhelyezett közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek számát. A Szovjetunió komoly, reális eredményeket vár ezektől a tárgyalásoktól. Az a véleményünk, hogy ideje előrelépni a nukleáris rakétaeszközök számának csökkentése terén. Katonai egyensúély Minden állam arra törekszik, hogy kellő módon biztosítsa saját biztonságát. Az atomkorban azonban ezt a célt nem lehet elérni, ha valaki csak a fegyverkezési hajszában megszerzendő előnyökre számít. Kori-r.kb.- b't -.tonság csak akkor lehet reális és tartós, ha a szemben álló erők már kialakult viszonylagos katonai egyensúlyán, s a fegyverzetek ennek létrejöttét követő csökkentésén alapul. Ellenkező esetben senki nem érezheti magát biztonságban. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben, aláássa a nemzetközi biztonságot és ingatagabbá teszi magának az Egyesült Államoknak a biztonságát is. És még egy megjegyzés: vajon a katonai egyensúly elérésének mindig a fegyverzetek növelése lesz az egyetlen eszköze? Ezt a célt a fegyverzetek kialakult szintjének kölcsönös csökkentésével is el lehet érni. Ez a megoldás pedig csak hasznára lehet a népeknek. A Szovjetunió és az NSZK különböző szövetségi rendszerek tagjai, és magától értetődik, hogy mindkét országnak megvanak a maga szövetségi kötelezettségei. De vajon ezeket a kötelezettségvállalásokat mindig maradéktalanul alá kell-e rendelni a katonai erőfölény elérését és az enyhülés aláásását célzó irányvonalnak? Természetesen nem. Ami legalábbis a Varsói Szerződés tagállamait illeti, tőlük idegen ez a fajta magatartás. Mi, a Szovjetunióban egyértelműen síkraszállunk azért, hogy békés, jószomszédi kapcsolatokat tartsunk fenn a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez a mi állandó, ha úgy tetszik, stratégiai irányvonalunk. Remélem, hogy a Schmidt kancellárral önöknél, az NSZK- ban sorra kerülő tárgyalásaink konstruktívak lesznek és elősegítik az országaink közötti együttműködés továbbfejlődését. A lényeges nemzetközi kérdések megoldása és a háborús veszély csökkentése érdekében becsületes, nyílt, tárgyszerű megbeszélést folytattunk. Mi annak a hívei vagyunk, hogy a tárgyalások a lehető legszélesebb körben menjenek végbe a kormányok között, s a tekintélyes társadalmi erők, köztük természetesen a kommunisták és a szociáldemokraták képviselői között is. Mi nagyra értékeljük sok ország szociáldemokratáinak