Magyar Nemzet, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
« Maga Nemzet Szerda, 1981. szeptember 16. Egy lépéssel közelebb a trombózis gyógyításához Machovich Raymond, a magyar tudomány egyik nemzetközileg elismert képviselője a közelmúltban védte meg a Magyar Tudományos Akadémián — disszertációjával — a biológiai tudományok doktora címet. Ebből az alkalomból kerestem fel munkahelyén, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem TI. Biokémiai Intézetében, azzal a kérdéssel, hogy ismertesse kutatásainak idevonatkozó eredményeit, különös tekintettel az egyik legjelentősebbre, a trombózis gyógyításában és megelőzésében elért, kutatási eredményeire. A trombózis, mint ez köztudott, korunkban az egyik legsúlyosabb, s a legtöbb embert érintő betegség. A legkülönbözőbb államok, elsősorban a gazdaságilag fejlettek halálozási statisztikájában, még a rákot is megelőzve, sajnos az első helyen áll. Így például az USA-ban közel egymillió ember hal meg évente az úgynevezett „tromboembóliás” betegségekben, és a kórházi kezelés során meghalt felnőttek 80 százalékánál mutatható ki trombózisos elváltozás. Minthogy a betegség a munkaképes korosztályt is nagymértékben fenyegeti, társadalmi kihatásai jelentősek. Érthető tehát, hogy az orvosi és biokémiai kutatások egyik lényeges területe e kérdés tanulmányozása, — mondotta bevezetőben. — Ön miben látja e betegség okozóját, lényegét? — E kérdéshez elöljáróban: az egysejtű lények az energiát szolgáltató táplálékot a közvetlen környezetükből veszik fel. A magasabbrendűek sejtjei elvesztették közvetlen kapcsolatukat a külvilággal. Életfeltételeiket egy szállítórendszer, a vér, illetve az érpálya és a szív biztosítja, amelynek helyes működése létfontosságú.. Ennek a szállítórendszernek a megfelelő állapotban tartása lényegében azon múlik, hogy az erek milyen állapotban vannak, és hogy a keringő vér folyékonysága csak akkor változik-e, amikor az szükséges. Az utóbbi, a véralvadás folyamata, a szervezet különböző szabályozó mechanizmusainak és azok igen bonyolult egymásrahatásainak pontos szabályozása alatt áll. Ha ebben a rendszerben zavar keletkezik, alapvetően kétféle elváltozással kell számolnunk. Az egyik esetben a vérzéssel járó sérülés helyén nem alvad meg a vér. Az ilyen jellegű zavarok a fokozott vérzékenységgel járó kórképeket eredményezik. A másik esetben a véralvadás folyamata nem kívánt körülmények között is bekövetkezik, vagyis a sértetlen érrendszeren belül keletkezik vérrög. Az utóbbi vezet a trombózis néven ismert betegséghez. A véralvadás folyamatának lényege az, hogy egy, a vérben, a körülményektől függően keletkező enzim, a trombin lehasít egy kis részt a fibrinogén nevű nagy molekulasúlyú fehérjéből. Az ily módon átalakult molekula, a fibrin fiziokémiai tulajdonságai eltérőek a fibrinogénétől, elveszti oldékonyságát és kocsonyás állapotban kiválik. A trombin egyéb funkciói közül igen lényeges ebben a folyamatban az is, hogy hatására a vér sejtjei közül a vérlemezkék összecsapódnak, tovább fokozva a vérrög nagyságát és kialakulásának sebességét. Ezután egy további trombin által indukált reakció során a véralvadék megszilárdul, rögzül. A vérrög kialakulásában a kulcsszerepet az említett trombin nevű enzim játssza. Mennyiségének és hatékonyságának, szakmai nyelven, aktivitásának szabályozása tehát rendkívül fontos a normál állapot fenntartásához. A szabályozás zavara szükségszerűen kóros állapot kialakulását idézi elő. A többféle lehetséges szabályozó mechanizmus közül kettő alapvető fontosságú: az egyik lényege, hogy a majban keletkező és onnan az érpályába jutó, de biológiai aktivitással még nem rendelkező trombin, a protrombin molekula aktiválódik. A másik szabályozási mód a ,,feleslegessé vált” aktív trombin molekulák működésének meggátolása révén valósul meg. Ezen mechanizmusok pontos megismerése komoly reményekre jogosít fel a trombózis elleni hatékony orvosi beavatkozást illetően. Megemlítem, hogy ezen a területen hazai kutatók is igen értékes eredményeket értek el. — Mi az ön szűkébb kutatási területe ebben az igen bonyolult és feltehetően szerteágazó rendszerben? — Amint arra az eddigiekben már utaltam, a trombin aktivitásának szabályozása a molekula működésének gátlásával is megvalósulhat. Munkásságom egyik iránya erre a területre, a trombin inaktiválás szabályozására vonatkozik. A trombin inaktiválását az ún. inhibitor, magyarul ,,gátló” molekulák végzik, amelyek szintén fehérjék. A különböző gátló molekulák felismerése, de elsősorban izolálásuk — tiszta formában történő előállításuk — és trombin inaktiváló képességük jellemzése az utóbbi évtized eredménye, amelyhez munkacsoportunk is érdemben hozzájárult. Ezen inhibitor molekulák mennyisége a vérben rendkívül nagy, a vér fehérjéinek közel 10 százalékát teszik ki, zárójelben jegyzem meg: egyes inhibitor féleségekből hússzor is több molekula van, mint amennyi protrombin található a vérkeringésben. Úgy látszik, a szervezet is nagyon „fél” az érpályán belüli véralvadás bekövetkezésétől. Ami az inhibitorok konkrét szerepét illeti, az abból áll, hogy a trombinhoz kapcsolódva felfüggesztik annak működését. Ezzel azonban „öngyilkosságot” is követnek el, mert többször már nem képesek működésre. Ha ezeknek a „gátló” molekuláknak a mennyisége csökken a vérben, megnő a trombózis-veszély. A trombin és az inhibitor molekula összekapcsolódása viszonylag lassú reakció, sebessége azonban több százszorosra növelhető heparin hozzáadásával. Ez a sebességnövekedés a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy azok a „védekező reakciók”, amelyek egy betegben talán órák alatt játszódnának le, heparin jelenlétében már percek alatt végbemehetnek.. A heparin közel fél évszázada ismert, a szervezet által termelt úgynevezett élettani vegyület, amelyet az orvosi gyakorlatban is igen kiterjedten alkalmaznak a trombózissal járó betegségek kezelésében, illetve azok kialakulásának megelőzésében. Ilyen irányú felhasználását az a régi és egyszerű megfigyelés tette lehetővé, hogy heparin jelenlétében a kémcsőbe levett vér nem alvad meg. A jelenség megértése, nevezetesen a heparin hatásmechanizmus felderítése az utóbbi évek jó értelemben vett nemzetközi „versengésének” jegyében zajlott. — Kérem, hogy e valóban igen nemes versengésről részletesebben tájékoztasson. — Szívesen: 1973-ban egy amerikai munkacsoport Bostonból azt a hipotézist közölte, hogy a heparin azáltal fejti ki hatását, hogy az előbb említett inhibitor molekulák egyikéhez kötődve fokozza annak működését A feltételezés logikus, és általánosan el is terjedt a szakirodalomban. A magyarázatra azonban adódott más lehetőség is. Így például, hogy a heparin az enzimhez, a trombinhoz kötődik és azt teszi alkalmasabbá az inhibitorral való reakcióra. Amikor ez megfogalmazódott bennünk, azonnal elvégeztük azokat az alapvető kísérleteket, amelyek elengedhetetlenek az új szempont felvetéséhez. Sőt, azonnal tovább is léptünk a hipotézis bizonyításában. — Eredményeinket több cikkben publikáltuk 1975-ben. Szerencsénkre, mert szinte velünk egy időben egy másik amerikai munkacsoport New Yorkból bizonyította ugyanazt az alapfeltételt, amelyet mi — bár ők akkor még nem vetették fel az új hipotézis lehetőségét. Ezután egy jónevű svéd kutatógárda Uppsalából közölt meggyőző adatokat a „régi” hipotézis alátámasztására. Majd egy újabb amerikai munkacsoport jelentkezett Chapel Hill-ből, akik már teljesen a mi feltételezéseinket bizonyították. Végül publikáltuk az ellentmondások feloldásának a lehetőségét, és azokat az eredményeket, amelyek alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy a heparin molekula biokatalizátorként működik. Ez a felfedezés azonban már túlmutat a trombóziskutatás problémáin és a biokémiai alapkuAz elmúlt évtizedekben orvos-gyógyszerésztörténeti intézményhálózat alakult ki Magyarországon. Bár voltak előzmények, kézdérkényezesek, mégis az utolsó két évtizedben történt a legtöbb e téren. A korábbi gyűjtemények, múzeumi-könyvtári egységek öszszevonásával jött létre az országos jogállású, nemzetközileg elismert intézet, a „Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár”. Kiállításai, publikációi a határon túl is jó hírnevet szereztek. Szervezetét, intézményes rendjét gyakran kérik el tanulmányozásra külföldön, illetve többször keresik fel „modell-ként az intézetet. A tudománytörténet hazai körülményei között, az orvostörténelem kötelező egyetemi oktatásának hiánya mellett kétségtelenül nagy előny a szakmai értelemben érvényesülő egységes irányítás, az orvos- és gyógyszerész-történelem egysége. Az országos intézet nemcsak Budapesten, hanem vidéken is elősegítette aszakgyűjtemények, múzeumi egységek stb. létrejöttét. Nemegyszer saját gyűjteménye átengedésével is. Nem olyan régen nyílt meg Kőszegen az egykori jezsuita patika Budapestről visszaszállított (az Iparművészeti Múzeum tulajdonában hagyva) officina-bútorzatával, illetve az intézet különgyűjteményével a „Kőszegi Patikamúzeum”. Ugyanígy — bár kisebb kiterjedtséggel — Székesfehérváron, Győrött, Sopronban, Nagykállóban, Kecskeméten stb. láthatók gyógyszerészeti-orvosi vonatkozású kiállítások. Budapesten Semmelweis szülőházában, a Tabánban található a múzeum központi részlege; a budavári „Arany Sas” patikamúzeum a reneszánsz és barokk kort idézi; míg a Török utcában (II. kerület) a könyvtári részleg nagy értékű könyvtára (volt Országos Orvostörténeti Könyvtár) kapott otthont. Most a Józsefvárosban, a Mátyás tér 3. sz. alatt levő egykori „Szent Keresztely”- patika helyiségeiben nyílt meg a gyógyszerésztörténeti gyűjtemény, illetve az ide helyezett „Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár”, mint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár részlege. Egyelőre, bár korlátozott időben, de a kutatók, orvasók rendelkezésére álló régi gyógyszeretatásban kelthet érdeklődést. Mindez természetesen több éves munka eredményeként születhetett csak meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy ehhez a munkához a legkülönbözőbb intézmények nyújtottak segítséget, így az Orvostovábbképző Intézet, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Szegedi Biológiai Központ és a McMaster Egyetem kutatói. Időközben persze rengeteg részeredmény született, sok, közel ötven más európai és amerikai intézetben is. Azt hiszem, mindez jól szemlélteti, hogy ma már egy-egy részprobléma megoldása is mekkora erőfeszítést igényel. — Visszatérve a kiindulóponthoz, a trombózis problémájához, kérem, még azt mondja meg, hogy ezek az alapkutatások milyen közvetlen, a mindennapi életre kiható eredményekkel járnak? A hatásmechanizmus pontos megismerésének jelentősége nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is fontosnak ígérkezik. Újabb ismereteink alapján ugyanis lehetővé válik mesterséges úton olyan vegyületek előállítása, amelyek rendelkeznek a heparin biológiai hatásával, esetleg bizonyos szempontokból felül is múlják azt. De mindettől függetlenül az említett folyamatok pontos feltárása jelentős lépéssel vihet, előbbre a trombózissal járó betegségek megértéséhez és leküzdéséhez. (r. f. k.) szeti munkákat őrző gyűjtemény. A gyógyszertárat Filó János (1852—1917) gyógyszerész, a századforduló korának neves gyógyszerésze alapította 1882-ben „Szent Keresztély” elnevezéssel. A közelben más patika nem volt. Filó János 1890-ben költöztette a szomszéd házból mai helyére és ekkor készült a már hosszú ideje iparművészeti védelem alatt álló neoreneszánsz bútorzata is, amely most korabeli fedényzettel nemcsak muzeális bemutatást tesz lehetővé, hanem egyben a könyvtár olvasóinak is helyet ad, így megfelelő környezetben mélyülhetnek el a kutatók a régi gyógyszerészi munkákban. Filó a gyógyszerészi közélet kiemelkedő szervezője volt, a Budapesti Gyógyszerész Egyesület elnöke, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, magas kitüntetések és elismerések birtokosa. Egykori patikája, amely egyébként 1979-ig mint gyógyszertár működött, eredeti formájában helyreállítva és restaurálva idézi a századforduló patikáját. Az egykori laboratóriumi helyiségekben a könyvraktár kap otthont. Itt gyűjtötték össze a régi gyógyszerészi egyesületi, testületi stb. könyvtárak maradványait, a korábbi Gyógyszerészi Múzeum anyagát. Természetesen az intézményrendszeren belül egy kisebb egységről, lezárt különgyűjteményről van szó, ahol azonban már eddig is több doktori disszertáció, számos tanulmány készült. Olyan anyagot őriz, amely jól egészíti ki az Orvostörténeti Könyvtárban található még régebbi gyógyszerészi munkákat, mindkét szakágat ,egyaránt érintő könyveket őrző intézeti gyűjteményt, illetve az Országos Gyógyszerészeti Intézet modern könyvtárát, valamint az egyetemi intézeti könyvtárakat. E könyvtár is jelzi a Magyar Orvostörténelmi Társaságban és a Magyar Gyógyszerészeti Társaságban tömörült kutatók, érdeklődők elhivatottságát és igényét a megfelelő intézmények létesítésére. Egyben pedig újabb ,,adalék” az 1981. szeptember 28-án Budapesten megnyíló Nemzetközi Gyógyszerésztörténelmi Kongresszus részvevőinek is a szakterület megbecsüleinek igazolására. (—t —z) Muzeális patika — Ernyey József-könyvtár Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei Dr. Antall József könyve SZÉP KIÁLLÍTÁSÚ könyv jelent meg az elmúlt hetekben — magyar, angol, német és orosz nyelven — a Corvina Könyvkiadó gondozásában, amelynek szerzője — dr. Antall József, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár mb. főigazgatója — talán a nagyközönség előbb kevésbé ismert, s talán így érdekfeszítőbb szakterület, az orvos- és gyógyszerészettörténet európai emlékeit tárja az olvasó elé. A képanyag és az alapos bevezető segítségével betekintést nyerhetünk a természeti népek gyógyítási ismereteitől a modern orvostudomány és gyógyszerészet megszületéséig terjedő folyamatba, megismerhetjük az európai medicina és gyógyszerészet évezredes fejlődésének, nevezetesebb állomásait, kiemelkedő egyéniségeit és művészi értékű emlékanyagát. A könyv elsőrendű célja az európai kép kialakítása, bár az ötvenhat képoldal számos, magyar vonatkozású és hazai közgyűjteményeinkben őrzött orvos- és gyógyszerészettörténeti jelentőségű tárgyat is bemutat, jelezve ezzel az európai fejlődés és a magyar egészségkultúra kapcsolatát. A szerző tollából már 1973- ban hasonló tárgyú munka látott napvilágot (Budapest, 1973. Corvina Könyvkiadó), amelyben főleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár értékes gyűjteményét mutatta be a közönségnek. Éppen az előző könyv sikere késztette a kiadót arra, hogy olyan könyvet kérjen a szerzőtől, amelyben a magyar vonatkozású képanyag kibővül az európai emlékekkel. Európa szemszögéből vázolja a medicina és a gyógyszerészet múltját, emeli ki általános jellemzőit és főbb állomásait. A TÉMAVÁLASZTÁST és a könyv szándékait a szerző bevezetőjében részletezi, elsősorban az európai szemlélet fontosságát indokolja: „ ... Senki sem állíthatja, hogy a nagy felfedezések, a nagy találmányok mind Európában születtek meg. De az európai tudományos fejlődésnek (és benne az orvostudománynak) vitathatatlanul megvolt az a nagyszerű tulajdonsága, hogy — súlyos akadályok, átmeneti visszaesések után is — mindig magára talált, még a legkedvezőtlenebb történeti helyzetekben sem kövült meg, mint annyi más kultúránál kimutatható, hanem céltudatosan haladt előre... A nagy történeti civilizációkban, átfogó kultúrákban alig találunk még egy példát erre a megújhodási képességre, amely a társadalmi fejlődés különböző lépcsőfokait mind végigjárta... Európa népeinek más kultúrákhoz képest a belső szellemi felhalmozóképességmellett megkülönböztető jegye volt a nyitottság: soha sem szigetelődött el, legfeljebb — földrajzi fekvése következtében — „végállomásává” vált a különböző irányokból érkező hatásoknak, és magába is olvasztotta ezeket, a kívülről jövő ismereteket”. A SZERZŐ éppen az európai tudományra jellemző nyitottság, integráló és asszimiláló képesség tükrében vizsgálja a medicina és a gyógyszerészet fejlődését, emeli ki az európai „arcú” tudomány nemzetközivé és az emberiség közkincsévé válásának folyamatát. Igaz, az egyes korok — így az ókori görögrómai orvostudomány, de a későbbi időszakok medicinája is — csak a felvillantás erejéig kerül bemutatásra, de a bevezető és a képanyag magyarázó szövegén keresztül érzékelhetjük a fejlődés lendületét, az új irányzatokat elindító és ösztönző tényezők összefüggéseit, a rokon tudományokkal való kapcsolatokat stb. Természetesen az összefüggések bemutatásakor különös hangsúlyt kap a magyar vonatkozás, jelképezve a hazai medicina és gyógyszerészet szoros kapcsolatát az európai fejlődéssel, de a már említett bevezetőben külön alfejezet ismerteti a magyar orvos- és gyógyszerészeti tudományok történetét. A könyv képanyaga a történeti időrendet követi, válogatása és csoportosítása során (hatalmas anyagból kellett az ötvenhat színes képet kiválogatni) minden korra csak a legjellemzőbbet és a művészettörténeti és orvostörténeti szempontból a legkiemelkedőbbet mutatja be. Ennek során ásatási leletek, orvosi műszerek és műszertárak, különböző korok stílusát tükröző gyógyszertári berendezések és felszerelések (porcelán, üveg és fa állványedények), laboratóriumi eszközök, táblaképek, festmények, szobrok, numizmatikai anyagok és ősnyomtatványok láthatók. Az időrendbe sorolt képanyag nemcsak a fejlődést tükrözi, hanem feltárja az adott szakterület szakosodási folyamatát, ezek kihatásait és általánossá válását. Természetesen a leglátványosabb képanyaggal a gyógyszerészet rendelkezik, hiszen a patika berendezése minden korban művészi igényt is tükrözött. Ez vonatkozott edényzetére is, így a könyv számos kiemelkedő értékű — főleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében szereplő — gyógyszertári porcelán, üveg és faedény képét közli, amelyek közül talán a reneszánsz növénymotívumokkal díszített, világviszonylatban is ritkaságnak számító habán kerámiákat kell említenünk. A MAGYAR MÚZEUMOK ritkaságai, a könyvben közölt középkori táblaképek és festmények zöme, alkotóik az egyetemes művészet története,és egyéniségei, például ifj. David Teniers, Lucas van Leyden, Jacob Toorrenvliet, Balthasar van den Bossche, Stefano A. Ghirardini stb. Az életképek kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy az egyes korok hangulatán keresztül felismerjük a régmúlt emberének csodálatát a gyógyítással kapcsolatban, vágyát és reményét egészségének visszaszerzéséért. A könyv képanyaga a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállításáról készült felvételekkel zárul, amelynek épületében született a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ignác, s ahol nyugszanak hamvai is. Ez nemcsak jelkép, a magyar és az egyetemes orvostudomány kapcsolatát tükröző szimbólum, hanem annak az intézménynek a bemutatása is, amely egyedül Európában együttesen mutatja be kiállításain az orvos- és gyógyszerészettörténet fejlődését.. A szép kiállítású könyvet csak ajánlani tudjuk az olvasónak: nemcsak e szakterületet kevésbé ismerőknek jelent élményt, hanem és az orvostörténelemben járatosaknak is ad újat. HOTDOC | KOLBÁSZ például i i 20JM9A3 - | ,I| roZELétCKtC' I I . M |