Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1981. november 1. M.inn Nemzet Parlamenti küldöttségünk tárgyalásait értékelte nyilatkozatában Apró Antal Szombat délután Belgrádból hazaérkezett Budapestre a Magyar Népköztársaság országgyűlésének küldöttsége, amely Apró Antal elnök vezetésével hivatalos, baráti látogatást tett Jugoszláviában. A delegációt a Keleti pályaudvaron Péter János, az országgyűlés alelnöke fogadta. Jelen volt Milán Veres, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Apró Antal a megérkezés után, a pályaudvaron Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában értékelte a szomszéd országban tett látogatás programját és összegezte a törvényhozó testületi küldöttség hivatalos tárgyalásainak eredményeit. — Programunk rendkívül tartalmas volt — mondta a parlament elnöke — s mindenütt meleg, bensőséges fogadtatásban részesültünk. Átfogó, az országaink kapcsolatait előrevivő, igen hasznos és értékes megbeszéléseket folytattunk. Találkozóinkon és tárgyalásainkon az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a jószomszédi magyar—jugoszláv kapcsolatok sikeresen fejlődnek, s vendéglátóinkkal együtt nemcsak további erősítésük mellett foglaltunk állást, hanem kerestük e törekvésünk konkrét megvalósításának útjait-módjait is. Egyetértettünk abban, hogy országaink politikai kapcsolatai jók, ami elsősorban pártjaink, a pártok vezetői és kölcsönös együttműködési szándékunk eredménye. Találkozóinkon mindkét részről elhangzott az a jogos megállapítás is, hogy népeink a felszabadulásuk óta eltelt évtizedekben a szocialista építés útján meggyőző eredményeket értek el, amelyek a külföldi érdeklődését és elismerését is felkeltik. A kétoldalú együttműködést érintve egyebek között kifejtettük, hogy a vállalatközi termelési kooperáció az utóbbi időben egyre kedvezőbben alakul, s arra törekszünk, hogy ezen a téren még tovább lépjünk, szélesítsük a kapcsolatok korszerű formáit. Tárgyaló partnereink osztották véleményünket. Több helyen szóba került, és mi ezúttal is hangoztattuk ismert álláspontunkat, hogy a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar nemzetiség a híd szerepét tölti be jószomszédi viszonyunkban. Az atomháború réme ellen Védelmezzük meg Európát! Közvéleményünk élénk figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet fejleményeit, világosan látja, hogy az új imperialista stratégia a globális biztonság veszélyeztetésével elsősorban Európa népeit, így hazánk békés építőmunkáját fenyegeti, s a fegyverkezés fokozására irányuló amerikai törekvésekkel itthon, s külföldön milliók tiltakozó szavát, állásfoglalását kell szembeszegezni. Így összegezhetők azoknak a megmozdulásoknak, külpolitikai fórumoknak, békegyűléseknek a tapasztalatai, amelyek az október 24. és 31. közötti leszerelési héten rendeztek az ország városaiban, falvaiban, üzemeiben. A fővárosban például az Országos Fréderic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet dolgozói példátlan cinizmusnak, s a tudományos tények meghamisításának nevezték azt az amerikai állítást, miszerint a neutronbomba „humánus fegyver”. A tudomány munkásai követelik gyártásának azonnali beszüntetését, s azt, hogy — a Szovjetunió javaslatainak megfelelően — kezdjenek tárgyalásokat mindenfajta atomfegyver alkalmazásának betiltásáról. Az Április 4. Gépgyárban leszerelési és békefórumot tartottak. Az Országos Béketanács, illetve a kerületi népfrontbizottságok szervezésében e héten Budapest több kerületében is hasonló rendezvényekre került sor. Mintegy tízezer fiatal vett részt a soproni Május 1. téren rendezett ifjúsági békedemonstráción, s a felszólalók indítványára táviratot intéztek az ENSZ leszerelési akciónapjának drezdai szervező bizottságához, az OBT elnökségéhez, valamint az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez, a neutronbomba gyártása, s a Világ békéjét fenyegető más reakciós törekvések ellen tiltakoztak. A Vas megyei népfrontbizottság legutóbbi ülésén Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke beszélt a békemozgalom időszerű kérdéseiről, kiemelve, hogy a Nyugat-Európában kibontakozott új harci formák, százezreket megmozgató békemenetek is jelzik a mindinkább erősödő felismerést: az emberek beleszólhatnak a politika alakulásába, jövőjük formálásába. Ezekben a hetekben az országszerte sorra kerülő munkahelyi ifjúsági parlamentek nyilvánosságát is felhasználják a fiatalok véleményük kifejtésére. Az új fegyverrendszerek tervezett európai telepítése miatti felháborodást, az ifjúság békevágyát kifejező állásfoglalás született például a Tatabányai Szénbányák Vállalat, a Hajdúhadházi ÁFÉSZ és a gyomai sütőipari üzem parlamentjén. A közös gazdaságok képviselőinek Heves megyei tanácskozásán a „korlátozott atomháború" elméletének rendkívüli veszélyességét, tarthatatlanságát emelték ki, a Győr-Sopron megyei közgyűlésen pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán megerősített békekezdeményezések jelentik a járható utat. Hasonló tartalmú táviratot küldött az Országos Béketanácsnak a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnöksége is. Befejeződött a kórházszövetség konferenciája Szombaton befejeződött Szombathelyen a Magyar Kórházszövetség harmadik országos konferenciája. A konferencián — melynek központi témája az integrált kórház-rendelőintézetek és az alapellátás kapcsolata volt — mintegy háromszázötven kórházigazgató, főorvos, orvos, nővér, gazdasági szakember vett részt, s elküldte képviselőit a csehszlovák, a lengyel és az NDK-beli kórházszövetség is. Csaknem hetvenen fejtették ki véleményüket, rámutattak: az alapellátás az egészségügyi dolgozók összmunkáját kívánja meg — a kórház-rendelőintézet irányításával. A körzeti orvos, védőnő és gondozónő tartozzon a kórháziak „csapatába”, ezzel hatékonyabbá válhat tevékenysége. A technikai feltételek javításához bővíteni kell a helyi tanácsok és a kórházak kapcsolatát. Körzetenként központilag volna kívánatos a műszerek beszerzése. Hangsúlyozták: javítani kell az egészségügyi dolgozók képzését, a jelenleginél többet tudó szakdolgozókra van szükség. Üdvözletek Algéria nemzeti ünnepén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek, Paja Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Benjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait Hazaérkezett Párizsból a pártküldöttség A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására — Kornidesz Mihálylyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjával, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjével az élén — október 26—30. között pártküldöttség látogatott Franciaországba. A delegáció, amely az FKP kulturális tevékenységét tanulmányozta, megbeszéléseket folytatott Gui Hermierrel, az FKP Politikai Bizottságának tagjával és a francia párt több más vezetőjével. A delegációt fogadta Gaston Plissonnier, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A magyar pártküldöttség pénteken a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Budapesten tárgyalt a BIS vezérigazgatója Szombaton elutazott Budapestről dr. Günther Schleiminger, a Bank for International Settlements (nemzetközi fizetések bankja) vezérigazgatója, aki Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. A BIS vezérigazgatója tárgyalást folytatott a Magyar Nemzeti Bankban a két bank közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeiről, valamint aktuális nemzetközi pénzügyi kérdésekről. A vendéget fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Építőtábori mérleg A KISZ központi bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság az idén 24. alkalommal szervezte meg az önkéntes ifjúsági táborokat. Az ez évi tapasztalatokat és az 1982-es feladatokat szombaton értékelték a KISZ központi bizottságának székházában. A részt vevő több mint kétszáz építőipari szervező, táborvezető, valamint a főhatóságok képviselői előtt Márton József, a KISZ KB építőtáborok bizottságának titkára és Lóska Szilárd, az ÁIB titkárhelyettese összegezte az eredményeket. A számvetés után a legkiválóbban dolgozó fiataloknak állami, kormány- és KISZ-kitüntetést nyújtott át Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Varga Sabján László, a KISZ KB titkára. Ezután a Fóti gyermekváros KISZ-bizottsága felhívást tett közzé: a gyermekváros alapításának 25., illetve az építőtábori munkák megkezdésének szintén 25. évfordulója alkalmából versenyre szólította fel a jövő évi táborozókat. Jász Dezső búcsúztatása Az MSZMP Központi Bizottsága, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Partizán Szövetség közli: Jász Dezső elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának hamvasztás utáni búcsúztatása november 9-én, hétfőn 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai és harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. * Jász Dezsőtől — hamvainak hazaszállítása előtt — október 30-án vettek búcsút Berlinben, az NDK fővárosában. A gyászszertartáson Otto Fanke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, az NDK antifasiszta ellenálló harcosai bizottsága központi vezetőségének elnöke és Szalai Béla, hazánk berlini nagykövete mondott beszédet. 3 Sarlós István Korszakváltó negyedszázad November negyedike, a forradalmi „Munkás-Paraszt Kormány” megalakulásának napja, jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt jelentős fordulópont. A kormány létrejötte lehetővé tette az ellenforradalom felszámolását és egy olyan párt megszületését, amelyik képes volt arra, hogy szembeforduljon a korábban elkövetett politikai hibákkal, s arra, hogy a szocialista építés programját elveinkhez hűen dolgozza ki és hajtsa végre. Az akkori események szereplői és szemlélői egyaránt elismeréssel szóltak a szükséges és bátor lépésről, amelylyel Kádár János és a hozzá csatlakozó hazafiak vállalták, hogy a szovjet csapatok segítségével, fegyveresen legyőzik az ellenforradalmi erőket, és már a harcok idején megkezdik a politikai és a gazdasági átalakulás terveinek kidolgozását és megvalósítását. A légkör akkor még feszült volt. Az ellenforradalom erői fegyveresen garázdálkodtak, hajszát indítottak a forradalmárok ellen, s megfélemlítették a lakosságot. Egymást érték azok a sztrájkok, melyeknek egyetlen célja a rend bomlasztása, s a kibontakozás akadályozása volt. Egyidőben kellett tehát az ellenforradalmi erőket felszámolni és a megtévesztett embereket munkára bírni. Mindez azért sikerült, mert kiépültek a párt szervezetei, mert megerősödtek fegyveres testületeink, s mert szövetségeseink anyagi segítségével elkerülhettük a nélkülözést, s folytathattuk — bár az előző évinél alacsonyabb szinten — a termelést. A kibontakozás szakaszában nagyon fontos volt, hogy a kormány és a párt helyesen mérlegelje az eseményeket, s ezt követően utat találjon azokhoz a hazaszerető, rendet akaró emberekhez, akik nélkül nem lehet szocializmust építeni. A Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi állásfoglalása az ellenforradalom okairól azt is világossá tette, hogy miként vélekedik az eseményekben részt vevő, vagy azok által érintett emberekről. A szocialista eszmék hatása Magyarországon a legnehezebb években is érvényesült, annak ellenére, hogy az akkori vezetés antidemokratikus politikai és gazdasági döntései ellentétes irányban hatottak. Ennek az a magyarázata, hogy a szocializmus igazságát nagyon sokan felismerték az 1945-öt követő években, s tetteiket, elképzeléseiket ezekhez a helyes elvekhez igazították. A történelmi jelen lehetősége a napi események megítélésére sohasem olyan sokrétű, mint a későbbi koroké. Ezért a kellő tapasztalattal nem rendelkező emberek legfeljebb csak azt érezték, hogy sok minden nem úgy alakul, mint ahogy az a szocializmustól elvárható. Ez az érzés még nem ösztönzött cselekvésre, részben azért, mert a tisztánlátónak, következetes forradalmárnak kikiáltott vezetők szavainak nagy volt a mesteségesen kikovácsolt hitele, és mert a hibákat érzékelő embereket visszatartotta az a félelem, hogy az esetleges viták miatt megbomlik, meggyengül a párt egysége, s megakad a szocialista építő munka lendülete. A szocializmus eltorzításának időszakában is sokan maradtak szilárd meggyőződésű, elvhű emberek és lettek november 4-e után az újjáalakult párt, a társadalmi szervezetek és a Munkásőrség vezetői és sok munkát vállaló harcosai. Biztosan lehetett építeni a munkát szerető, a békességet óhajtó és a régi világot gyűlölő, de a politikában még nem aktív emberek segítségére is. Sokan voltak azok is, akiket az események sodortak magukkal , akik nem tartoztak tudatosan se ide, se oda, de szerettek mindent közelről szemlélni. Őket az erő, amelyik felszámolta az ellenforradalmat, az intézkedések határozottsága és a körülöttük kialakuló új rend győzte meg arról, hogy dolgozni kell, és, hogy a jó élethez az ország ügyét szolgáló szocializmus mellé kell állniuk. Nagy volt a közömbösek száma is: ők mindentől távol tartották magukat, de szerették a nyugalmat és a biztonságot, s ha ezt tőlünk megkapták, akkor magatartásukban és véleményükben egyaránt közeledtek hozzánk. Kevesen akadtak a tudatos ellenforradalmárok, az olyanok, akik pánikkeltéssel, erőszakkal, demagógiával, a lényegesről elterelve a figyelmet, a zavaros időkben a tényleges erejüknél nagyobb befolyást tudtak szerezni. Ellenük csak az erő eszközét használhattuk, hiszen nehéz időkben, válságos helyzetben a belső ellenséggel nem lehet tárgyalni, vagy megegyezésre törekedni. A mögöttünk álló 25 éves történelmi korszak igazolta és ezért követendő példává formálta az 1956—57-es magyar kibontakozást lehetővé tevő intézkedéseket. Mindezek közül mindig ki kell emelni a párt újjáalakulását, szervezeteinek gyors kiépülését, a párttagok és ennek hatására nagyon sok pártonkívüli ká,tor kiállását a szocialista rendszer mellett. Olyan erő jött létre, amelyik a legnehezebb időkben is vállalta a Szovjetunióhoz fűződő termékeny barátságot és szolidaritást. Két dolgot kellett ebben az időszakban megérteni: azt, hogy emberhez méltó életet csak a szocializmus tud mindenki számára biztosítani; és azt, hogy szocialista célokat elszigetelten nem lehet, megvalósítani a létező szocializmus korszakában, ezért ápolni és erősíteni kell szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. E törekvésünk hamar visszhangra talált; az 1957-es év tavaszán megtartott gyűlések, a május 1-i ünnepségek és a baráti országok vezetőinek budapesti látogatásai tanúskodnak erről. Ebben a kezdeti időszakban szerveződött újjá a Hazafias Népfront is és vált a párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával társadalmunk jelentős szerepet betöltő intézményévé. A lelkesedés és az érzelmi feltöltöttség erőt adott a cselekvéshez. Az erő önmagában azonban kevés a jelen feladatainak megoldásához és a jövő formálásához. Megnyilvánulásának szabályozásához és irányításához olyan eszmére volt és van szükség, mint a marxizmus—leninizmus. A párt ezt tudván lépett fel az 1956-ot jellemző ideológiai zűrzavar ellen, s biztosította, hogy rövid idő alatt a szocializmus nyílt eszmecserében a partnerek szándékainak tiszteletben tartásával, elvi kompromisszumok nélkül váljék korunk uralkodó eszméjéné. Céljainkat, szándékainkat jól tükrözte a kormány jellegére utaló, „munkás-paraszt” elnevezés. Azt jelezte, hogy érvényesül a munkások és parasztok szövetsége révén az egész nép jövőjét szolgáló és jelenét emberivé tevő szocialista eszmeiség. A dolgozók kölcsönös érdekeltsége, egymás iránti tisztelete és az alkotó munka jelentőségének felismerése leginkább a termelés területein éreztette a hatását. A magyar ipar gyorsan talpra állt — munkásosztályunk forradalmi múltja, politikai tapasztalatai révén azok váltak hangadókká, akiknek tekintélyük volt az üzemekben, s akik dolgozni akartak. A falu kisebb megrázkódtatásokkal élte át az 1956—57. év eseményeit. Hamar bizonyította: nem került ki a kibontakozást elősegítő események sodrából. Megértette: egyéni érdeke és az ország érdeke egyaránt azt követeli, hogy járuljon hozzá a lakosság sokirányú ellátásához. Már 1957 elején folytatódott a kutatóintézetek és a kulturális intézmények munkája, mert az értelmiségi területen dolgozók alkotni akartak, s mert megértették, gyakran tőlük várják a társadalom más rétegei is, hogy kiálljanak a rend, a munka és a belső egység mellett. November 4-ét követően, hetek alatt került sor olyan átalakulásokra, amelyekre bizonytalan vezetés, tétovázás, megalkuvás esetén évekig kellett volna várni. A változások gyorsasága annak köszönhető, hogy a párt és a kormány tudta, mit kell tenni, s volt ereje ahhoz, hogy véghezvigye azt, amit a nép és a világ forradalmi erői elvárnak tőle. A fejlődés egyenletessége a párt és a kormány forradalmi, szocialista, munkás és paraszt szellemiségének volt köszönhető. Bízott az emberekben s arra törekedett, hogy a lakosság helyzetét megértse s ezt intézkedéseiben tükröztesse. Az elmúlt 25 év minden döntése, minden terve erre épült. Mindig tudtuk, hogy az emberiség javát csak az emberiség szolgálatában lehet elérni. S a népet szolgálni megtisztelő feladat mindenki számára, aki népben és nemzetben tud gondolkodni. Ez a tudatos szolgálat, a választók és a választottak összeforrottsága tettekben, s az egész világ elismerését kiérdemlő eredményekben nyilvánult meg. Sorsunkat történelmi korszakokra meghatározó változások jöttek létre társadalmi megrázkódtatások nélkül. Ebben szerepe volt a jó politikai előkészítésnek, a gazdasági megalapozottságnak, a változásokat kezdeményezők gondos felkészülésének és annak is, hogy a lakosság bízott abban, hogy a kezdődő út a nép érdekeit szolgálja. Szinte természetes az, hogy a jó légkörben a nehézségek és a jóakaratú cselekvés során elkövetett hibák kiküszöbölése is könnyebb; a megértés, a közös akarat, az egymás iránti tisztelet tette és teszi ezt lehetővé. A tervek időben történő feltárása, a jövőért vállalt felelősség megosztása megváltoztatta az embereket is. Kitágult látókörük, s egyre inkább érezték: a harc eredményessége és a nép sorsának alakulása külső összetevőktől is függ. Megértették, hogy a szocialista világ részeként, a helyes lépések erejét növelő, a béke- és együttműködés-ellenes törekvések esetében azok befolyását csökkentő, vagy éppen megszüntető hatást tudunk gyakorolni A jó belpolitikára hatékony külpolitika épült, hazánk nemzetközi méretekben is tekintélyt, megbecsülést szerzett. Az elmúlt 25 év alatt Petőfi szavait a múlt időbe téve: „A magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez.” A párt, az állam és a nép egysége nagy tettekre sarkallta e korszak embereit. Milliók nőttek fel a szocializmus megvalósításának feladatához. Nem volt könnyű a céljaink valóraváltása. És nem volt nehézségektől mentes a mögöttünk levő út sem, éppúgy, mint ahogy nem lesz az a jövőnk sem. Keményen meg kell küzdenünk a fejlődés minden lépéséért, de tapasztalataink és az emberekbe és a jövőbe vetett hitünk olyan erővel ruház fel bennünket, mellyel minden célunkat el fogjuk érni.