Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1981. november 1. M.inn Nemzet Parlamenti küldöttségünk tárgyalásait értékelte nyilatkozatában Apró Antal Szombat délután Belgrádból hazaérkezett Budapestre a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének küldöttsége, amely Apró Antal elnök ve­zetésével hivatalos, baráti lá­togatást tett Jugoszláviában. A delegációt a Keleti pályaud­varon Péter János, az ország­­gyűlés alelnöke fogadta. Je­len volt Milán Veres, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykö­vete. Apró Antal a megérkezés után, a pályaudvaron Tóth Ferencnek, az MTI tudósító­jának adott nyilatkozatában értékelte a szomszéd ország­ban tett látogatás programját és összegezte a törvényhozó testületi küldöttség hivatalos tárgyalásainak eredményeit. — Programunk rendkívül tartalmas volt — mondta a parlament elnöke — s min­denütt meleg, bensőséges fo­gadtatásban részesültünk. Át­fogó, az országaink kapcsola­tait előrevivő, igen hasznos és értékes megbeszéléseket foly­tattunk. Találkozóinkon és tárgyalá­sainkon az az egyöntetű véle­mény alakult ki, hogy a jó­szomszédi magyar—jugoszláv kapcsolatok sikeresen fejlőd­nek, s vendéglátóinkkal együtt nemcsak további erősítésük mellett foglaltunk állást, ha­nem kerestük e törekvésünk konkrét megvalósításának út­­jait-módjait is.­­ Egyetértettünk abban, hogy országaink politikai kap­csolatai jók, ami elsősorban pártjaink, a pártok vezetői és kölcsönös együttműködési szándékunk eredménye. Talál­kozóinkon mindkét részről el­hangzott az a jogos megálla­pítás is, hogy népeink a fel­­szabadulásuk óta eltelt évtize­dekben a szocialista építés út­ján meggyőző eredményeket értek el, amelyek a külföldi érdeklődését és elismerését is felkeltik.­­ A kétoldalú együttműkö­dést érintve egyebek között kifejtettük, hogy a vállalatkö­zi termelési kooperáció az utóbbi időben egyre kedvezőb­ben alakul, s arra törekszünk, hogy ezen a téren még tovább lépjünk, szélesítsük a kapcso­latok korszerű formáit. Tár­gyaló partnereink osztották vélemén­y­ünket.­­ Több helyen szóba ke­rült, és mi ezúttal is hangoz­tattuk ismert álláspontunkat, hogy a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar nem­zetiség a híd szerepét tölti be jószomszédi viszonyunkban. Az atomháború réme ellen Védelmezzük meg Európát! Közvéleményünk élénk fi­gyelemmel kíséri a nemzet­közi helyzet fejleményeit, vi­lágosan látja, hogy az új im­perialista stratégia a globá­lis biztonság veszélyeztetésé­vel elsősorban Európa népeit, így hazánk békés építőmun­­káját fenyegeti, s a fegyver­kezés fok­ozására irányuló amerikai törekvésekkel itthon, s külföldön milliók tiltakozó szavát, állásfoglalását kell­ szembeszegezni. Így összegez­hetők azoknak a megmozdu­lásoknak, külpolitikai fóru­moknak, békegyűléseknek a tapasztalatai, amelyek az ok­tóber 24. és 31. közötti le­szerelési héten rendeztek az ország városaiban, falvaiban, üzemeiben. A fővárosban például az Országos Fréderic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregész­­ségügyi Kutató Intézet dolgo­zói példátlan cinizmusnak, s a tudományos tények megha­misításának nevezték azt az amerikai állítást, miszerint a neutronbomba „humánus fegyver”. A tudomány mun­kásai követelik gyártásának azonnali beszüntetését, s azt, hogy — a Szovjetunió javas­latainak megfelelően — kezd­jenek tárgyalásokat minden­fajta atomfegyver alkalmazá­sának betiltásáról. Az Ápri­lis 4. Gépgyárban leszerelési és békefórumot tartottak. Az Országos Béketanács, illetve a kerületi népfrontbizottságok szervezésében e héten Buda­pest több kerületében is ha­sonló rendezvényekre került sor. Mintegy tízezer fiatal vett részt a soproni Május 1. té­ren rendezett ifjúsági békede­monstráción, s a felszólalók indítványára táviratot intéz­tek az ENSZ leszerelési akció­­napjának­ drezdai szervező bi­zottságához, az OBT elnöksé­géhez, valamint az Egyesült Államok budapesti nagykö­vet­ségéhez,­ a neutronbomba gyártása, s a Világ békéjét fenyegető más reakciós törek­vések ellen tiltakoztak. A Vas megyei népfrontbizottság leg­utóbbi ülésén Sebestyén Nán­­dorné, az OBT elnöke beszélt a békemozgalom időszerű kér­déseiről,­ kiemelve, hogy a Nyugat-Európában kibontako­zott új harci formák, száz­ezreket megmozgató békem­e­­netek is jelzik a mindinkább erősödő felismerést: az embe­rek beleszólhatnak a politi­ka alakulásába, jövőjük for­málásába. Ezekben a hetekben az or­szágszerte sorra kerülő mun­kahelyi ifjúsági parlamentek nyilvánosságát is felhasznál­ják a fiatalok véleményük ki­fejtésére. Az új fegyverrend­szerek tervezett európai te­lepítése miatti felháborodást, az ifjúság békevágyát kifeje­ző állásfoglalás született pél­dául a Tatabányai Szénbányák Vállalat, a Hajdúhadházi ÁFÉSZ és a gyomai sütőipa­ri üzem parlamentjén. A kö­zös gazdaságok képviselőinek Heves megyei tanácskozásán a „korlátozott atomháború" el­méletének rendkívüli veszé­lyességét, tarthatatlanságát emelték ki, a Győr-Sopron megyei közgyűlésen pedig ar­ra hívták fel a figyelmet, hogy az SZKP XXVI. kongresszu­sán megerősített békekezde­ményezések jelentik a járha­tó utat. Hasonló tartalmú táv­iratot küldött az Országos Bé­ketanácsnak a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnök­sége is. Befejeződött a kórházszövetség konferenciája Szombaton befejeződött Szom­bathelyen a Magyar Kórház­­sz­övetség harmadik országos konferenciája. A konferencián — melynek központi témája az integrált kórház-rendelőintéze­tek és az alapellátás kapcsola­ta volt — mintegy háromszáz­ötven kórházigazgató, főorvos, orvos, nővér, gazdasági szak­ember vett részt, s elküldte képviselőit a csehszlovák, a lengyel és az NDK-beli kórház­szövetség is. Csaknem hetvenen fejtették ki véleményüket, rámutattak: az alapellátás az egészségügyi dolgozók összmunkáját kíván­ja meg — a kórház-rendelőin­tézet irányításával. A körzeti orvos, védőnő és gondozónő tartozzon a kórháziak „csapa­tába”, ezzel hatékonyabbá vál­hat tevékenysége. A technikai feltételek javításához bővíteni kell a helyi tanácsok és a kór­házak kapcsolatát. Körzeten­ként központilag volna kívána­tos a műszerek beszerzése. Hangsúlyozták: javítani kell az egészségügyi dolgozók képzé­sét, a jelenleginél többet tudó szakdolgozókra van szükség. Üdvözletek Algéria nemzeti ünnepén Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke Mohamed Benah­­med Abdelghani miniszterel­nöknek, Paja Frigyes külügy­miniszter Mohamed Seddik Benjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait Hazaérkezett Párizsból a pártkü­ldöttség A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására — Kornidesz Mihály­­lyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága tagjával, a KB tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjével az élén — október 26—30. között párt­küldöttség látogatott Francia­­országba. A delegáció, amely az FKP kulturális tevékenysé­gét tanulmányozta, megbeszé­léseket folytatott Gui Hermier­­rel, az FKP Politikai Bizott­ságának tagjával és a francia párt több más vezetőjével. A delegációt fogadta Gaston Plis­­sonnier, az FKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A magyar pártküldöttség pénteken a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Budapesten tárgyalt a BIS vezérigazgatója Szombaton elutazott Buda­pestről dr. Günther Schlei­­minger, a Bank for Internatio­nal Settlements (nemzetközi fizetések bankja) vezérigazga­tója, aki Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnöké­nek meghívására tartózkodott­­ hazánkban. A BIS vezérigazga­tója tárgyalást folytatott a Ma­gyar Nemzeti Bankban a két bank közötti kapcsolatok elmé­lyítésének lehetőségeiről, vala­mint aktuális nemzetközi pénz­ügyi kérdésekről. A vendéget fogadta Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Építőtábori mérleg A KISZ központi bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság az idén 24. alkalommal szer­vezte meg az önkéntes ifjúsági táborokat. Az ez évi tapaszta­latokat és az 1982-es feladato­kat szombaton értékelték a KISZ központi bizottságának székházában. A részt vevő több mint két­száz építőipari szervező, tábor­vezető, valamint a főhatóságok képviselői előtt Márton József, a KISZ KB építőtáborok bi­zottságának titkára és Lóska Szilárd, az ÁIB titkárhelyette­se összegezte az eredményeket. A számvetés után a legkiválób­ban dolgozó fiataloknak állami, kormány- és KISZ-kitüntetést nyújtott át Kovács Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Varga Sabján László, a KISZ KB titkára. Ezután a Fóti gyermekváros KISZ-bizottsága felhívást tett közzé: a gyermekváros alapí­tásának 25., illetve az építő­tábori munkák megkezdésének szintén 25. évfordulója alkal­mából versenyre szólította fel a jövő évi táborozókat. Jász Dezső búcsúztatása Az MSZMP Központi Bizott­sága, a Honvédelmi Miniszté­rium és a Magyar Partizán Szövetség közli: Jász Dezső elvtárs, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosának ham­­vasztás utáni búcsúztatása no­vember 9-én, hétfőn 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi­ panteonjá­ban. Elhunyt elvtársunk barátai és harcostársai, volt munka­társai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. * Jász Dezsőtől — hamvainak hazaszállítása előtt — október 30-án vettek búcsút Berlinben, az NDK fővárosában. A gyász­­szertartáson Otto Fanke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, az NDK antifasiszta ellenálló harcosai bizottsága központi vezetőségének elnöke és Szalai Béla, hazánk berlini nagykö­vete mondott beszédet. 3 Sarlós István Korszakváltó negyedszázad November negyedike, a forradalmi „Munkás-Paraszt Kormány” megalakulásának napja, jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt jelen­tős fordulópont. A kormány létrejötte lehetővé tette az el­lenforradalom felszámolását és egy olyan párt megszületé­sét, amelyik képes volt arra, hogy szembeforduljon a korábban elkövetett politikai hibákkal­, s arra, hogy a szo­cialista építés programját el­veinkhez hűen dolgozza ki és hajtsa végre. Az akkori események sze­replői és szemlélői egyaránt elismeréssel szóltak a szüksé­ges és bátor lépésről, amely­­lyel Kádár János és a hozzá csatlakozó hazafiak vállalták, hogy a szovjet csapatok segít­ségével, fegyveresen legyőzik az ellenforradalmi erőket, és már a harcok idején megkez­dik a politikai és a gazdasági átalakulás terveinek kidolgo­zását és megvalósítását. A légkör akkor még feszült volt. Az ellenforradalom erői fegyveresen garázdálkodtak, hajszát indítottak a forradal­márok ellen, s megfélemlítet­ték a lakosságot. Egymást ér­ték azok a sztrájkok, melyek­nek egyetlen célja a rend bomlasztása, s a kibontakozás akadályozása volt. Egyidőben kellett tehát az ellenforradal­mi erőket felszámolni és a megtévesztett embereket mun­kára bírni. Mindez azért si­került, mert kiépültek a párt szervezetei, mert megerősöd­tek fegyveres testületeink, s mert szövetségeseink anyagi segítségével elkerülhettük a nélkülözést, s folytathattuk — bár az előző évinél alacso­nyabb szinten — a termelést. A kibontakozás szakaszában nagyon fontos volt, hogy a kormány és a párt helyesen mérlegelje az eseményeket,­­ s ezt követően utat találjon azokhoz a hazaszerető, ren­det akaró emberekhez, akik nélkül nem lehet szocializmust építeni. A Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi állás­­foglalása az ellenforradalom okairól azt is világossá tette, hogy miként vélekedik az ese­ményekben részt vevő, vagy azok által érintett emberekről. A szocialista eszmék hatása Magyarországon a legnehezebb években is érvényesült, annak ellenére, hogy az akkori veze­tés antidemokratikus politikai és gazdasági döntései ellenté­tes irányban hatottak. Ennek az a magyarázata, hogy a szo­cializmus igazságát nagyon sokan felismerték az 1945-öt követő években, s tetteiket, elképzeléseiket ezekhez a he­lyes elvekhez igazították. A történelmi jelen lehetősége a napi események megítélésére sohasem olyan sokrétű, mint a későbbi koroké. Ezért a kellő tapasztalattal nem rendelkező emberek legfeljebb csak azt érezték, hogy sok minden nem úgy alakul, mint ahogy az a szocializmustól elvárható. Ez az érzés még nem ösztönzött cselekvésre, részben azért, mert a tisztánlátónak, követ­kezetes forradalmárnak ki­kiáltott vezetők szavainak nagy volt a mesteségesen ki­kovácsolt hitele, és mert a hi­bákat érzékelő embereket visszatartotta az a félelem, hogy az esetleges viták miatt megbomlik, meggyengül a párt egysége, s megakad a szocia­lista építő munka lendülete. A szocializmus eltorzításá­nak időszakában is sokan ma­radtak szilárd meggyőződésű, elvhű emberek és lettek no­vember 4-e után az újjáala­kult párt, a­ társadalmi szerve­zetek és a Munkásőrség veze­tői és sok munkát vállaló harcosai. Biztosan lehetett épí­teni a munkát szerető, a bé­kességet óhajtó és a régi vi­lágot gyűlölő, de a politikában még nem aktív emberek segít­ségére is. Sokan voltak azok is, akiket az események sodor­tak magukkal , akik nem tartoztak tudatosan se ide, se oda, de szerettek mindent kö­zelről szemlélni. Őket az erő, amelyik felszámolta az ellen­­forradalmat, az intézkedések határozottsága és a körülöt­tük kialakuló új rend győzte meg arról, hogy dolgozni kell, és, hogy a jó élethez az ország ügyét szolgáló szocializmus mellé kell állniuk. Nagy volt a közömbösek száma is: ők mindentől távol tartották ma­gukat, de szerették a nyugal­mat és a biztonságot, s ha ezt tőlünk megkapták, akkor magatartásukban és vélemé­nyükben egyaránt közeledtek hozzánk. Kevesen akadtak a tudatos ellenforradalmárok, az olyanok, akik pánikkeltés­sel, erőszakkal, demagógiával, a lényegesről elterelve a fi­gyelmet, a zavaros időkben a tényleges erejüknél nagyobb befolyást tudtak szerezni. El­lenük csak az erő eszközét használhattuk, hiszen nehéz időkben, válságos helyzetben a belső ellenséggel nem lehet tárgyalni, vagy megegyezésre törekedni. A mögöttünk álló 25 éves történelmi korszak igazolta és ezért követendő példává for­málta az 1956—57-es magyar kibontakozást lehetővé tevő intézkedéseket. Mindezek kö­zül mindig ki kell emelni a párt újjáalakulását, szerveze­teinek gyors kiépülését, a párttagok és ennek hatására nagyon sok pártonkívüli ká­,­tor kiállását a szocialista rendszer mellett. Olyan erő jött létre, amelyik a legnehe­zebb időkben is vállalta a Szovjetunióhoz fűződő termé­keny barátságot és szolidari­tást. Két dolgot kellett ebben az időszakban megérteni: azt, hogy emberhez méltó életet csak a szocializmus tud min­denki számára biztosítani; és azt, hogy szocialista célokat elszigetelten nem lehet, meg­valósítani a létező szocializ­mus korszakában, ezért ápol­ni és erősíteni kell szövetsé­günket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. E törekvésünk hamar vissz­hangra talált; az 1957-es év tavaszán megtartott gyűlések, a május 1-i ünnepségek és a baráti országok vezetőinek bu­dapesti látogatásai tanúskod­nak erről. Ebben a kezdeti időszakban szerveződött újjá a Hazafias Népfront is és vált a párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával tár­sadalmunk jelentős szerepet betöltő intézményévé. A lelkesedés és az­ érzelmi feltöltöttség erőt adott a cse­lekvéshez. Az erő önmagában azonban kevés a jelen felada­tainak megoldásához és a jö­vő formálásához. Megnyilvá­nulásának szabályozásához és irányításához olyan eszmére volt és van szükség, mint a marxizmus—leninizmus. A párt ezt tudván lépett fel az 1956-ot jellemző ideológiai zűrzavar ellen, s biztosította, hogy rövid idő alatt a szo­cializmus nyílt eszmecserében a partnerek szándékainak tiszteletben tartásával, elvi kompromisszumok nélkül vál­jék korunk uralkodó eszméjén­­é. Céljainkat, szándékainkat jól tükrözte a kormány jelle­gére utaló, „munkás-paraszt” elnevezés.­ Azt jelezte, hogy érvényesül a munkások és pa­rasztok szövetsége révén az egész nép jövőjét szolgáló és jelenét emberivé tevő szocia­lista eszmeiség. A dolgozók kölcsönös érdekeltsége, egy­más iránti tisztelete és az al­kotó munka­­ jelentőségének felismerése leginkább a ter­melés területein éreztette a hatását. A magyar ipar gyorsan talp­ra állt — munkásosztályunk forradalmi múltja, politikai tapasztalatai révén azok vál­tak hangadókká, akiknek te­kintélyük volt az üzemekben, s akik dolgozni akartak. A falu kisebb megrázkódtatásokkal élte át az 1956—57. év ese­ményeit. Hamar bizonyította: nem került ki a kibontakozást elősegítő események sodrából. Megértette: egyéni érdeke és az ország érdeke egyaránt azt követeli, hogy járuljon hozzá a lakosság sokirányú ellátá­sához. Már 1957 elején folyta­tódott a kutatóintézetek és a kulturális intézmények mun­kája, mert az értelmiségi te­rületen dolgozók alkotni akar­tak, s mert megértették, gyak­ran tőlük várják a társadalom más rétegei is, hogy kiálljanak a rend, a munka és a belső egység mellett. November 4-ét követően, hetek alatt került sor oly­an átalakulásokra, amelyekre bi­zonytalan vezetés, tétovázás, megalkuvás esetén évekig kel­lett volna várni. A válto­zások gyorsasága annak kö­szönhető, hogy a párt és a kormány tudta, mit kell ten­ni, s volt ereje ahhoz, hogy véghezvigye azt, amit a nép és a világ forradalmi erői el­várnak tőle. A fejlődés egyen­letessége a párt és a kormány forradalmi, szocialista, mun­kás és paraszt szellemiségének volt köszönhető. Bízott az em­berekben s arra törekedett, hogy a lakosság helyzetét megértse s ezt intézkedései­ben tükröztesse. Az elmúlt 25 év minden döntése, minden terve erre épült. Mindig tudtuk, hogy az emberiség javát csak az embe­riség szolgálatában lehet el­érni. S a népet szolgálni meg­tisztelő feladat mindenki szá­mára, aki népben és nemzet­ben tud gondolkodni. Ez a tudatos szolgálat, a választók és a választottak összeforrottsága tettekben, s az egész világ elismerését kiér­demlő eredményekben nyil­vánult meg. Sorsunkat törté­nelmi korszakokra meghatáro­zó változások jöttek létre tár­sadalmi megrázkódtatások nélkül. Ebben szerepe volt a jó politikai előkészítésnek, a gazdasági megalapozottságnak, a változásokat kezdeményezők gondos felkészülésének és an­nak is, hogy a lakosság bí­zott abban, hogy a kezdődő út a nép érdekeit szolgálja. Szinte természetes az, hogy a jó légkörben a nehézségek és a jóakaratú cselekvés so­rán elkövetett hibák kiküszö­bölése is könnyebb; a meg­értés, a közös akarat, az egy­más iránti tisztelet tette és teszi ezt lehetővé. A tervek időben történő feltárása, a jö­vőért vállalt felelősség meg­osztása megváltoztatta az em­bereket is. Kitágult látókörük, s egyre inkább érezték: a harc eredményessége és a nép sor­sának alakulása külső összete­vőktől is függ. Megértették, hogy a szocialista világ része­ként, a helyes lépések erejét növelő, a béke- és együttmű­­ködés-ellen­es törekvések ese­tében azok befolyását csökken­tő, vagy éppen megszüntető hatást tudunk gyakorolni A jó belpolitikára hatékony kül­politika épült, hazánk nemzet­közi méretekben is tekintélyt, megbecsülést szerzett. Az elmúlt 25 év alatt Petőfi szavait a múlt időbe téve: „A magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez.” A párt, az állam és a nép egy­sége nagy tettekre sarkallta e korszak embereit. Milliók nőt­tek fel a szocializmus meg­valósításának feladatához. Nem volt könnyű a céljaink valóraváltása. És nem volt ne­hézségektől mentes a mögöt­tünk levő út sem, éppúgy, mint ahogy nem lesz az a jövőnk sem. Keményen meg kell küzdenünk a fejlődés minden lépéséért, de tapasz­talataink és az emberekbe és a jövőbe vetett hitünk olyan erővel ruház fel bennünket, mellyel minden célunkat el fogjuk érni.

Next