Magyar Nemzet, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-12 / 36. szám

Pért­ek, 1982.február 12. Módosították a terh­ességmegszakítás elbírálását Beszélgetés Őry Imrével, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjével . Az egészségügyi miniszter új rendelete kimondja, hogy a 35 éven felüli nőknek mérlege­lés nélkül engedélyt kell adni a terhességmeg­-szakításhoz. Ez közokaj vált, ily módon elis­merjük azt a gyakorlatot, hogy a nők megrövidítették termé­kenységi korszakukat? — A döntést több éves pró­baidő után hoztuk. Köztudo­mású, hogy az 1974. január 1-vel életbe lépett kormányren­delet csak a 40 éven felüli asz­­szonyoknak engedélyezte, hogy egyedül kívánságukra — a kí­vánt feltételek és javaslatok nélkül — megszakíthassák ter­hességüket, öt évre — tehát­ 1979-ig — 35 esztendőre csök­kentette a korhatárt, hogy megvizsgálhassuk, mekkora a hányada a 35 éven felülieknek a művi vetélők között. El­mondhatom, igen kevesen kér­tek ilyen beavatkozást. 1979 után pedig szinte minden 35 éven felüli asszony olyan in­dokokra hivatkozott, amelyek életkorára való tekintet nélkül is indokolták a művi vetélést. Az, aki 35—40 évesen gyereket akart, az eddig is megszülte és ezután is világra hozza. A ren­delet módosításának tehát nincs köze a nők termékenysé­gi korszakának a megrövidíté­séhez. — Kérjük, tájékoztasson a másik újdonságról is. — Az eredeti rendelet elő­írta, hogy kik azok, akiknek a körülményeit nem kell vizs­­gálgatni, hanem fenntartás nélkül eleget lehet tenni kéré­süknek. A korhatáron felülie­ken kívül ide tartoznak a 18 éven aluli lányok és az egye­dülálló nők is. — A jogszabály szinte kínálta a megoldást: ne kötelezzék őket, hogy a bi­zottság elé járuljanak! — Lapunkhoz is érkezett pa­nasz, hogy az olyan ■nőket, akiknek automatikusan enge­délyezni kell a beavatkozást, miért ugyanoda és akkorra rendelik be, mint a többieket. Ezzel elérték, hogy amit ezek az asszonyok el akartak titkol­ni, az közhírré tétetett.­­ A miniszter ezért hatá­rozta el, hogy külön kezelen­dők azok, akiknek csak egy aláírás kell és azok, akiknél például környezettanulmányt kell készíteni, mert tűrhetetlen lakáskörülményeikre hivatkoz­nak, vagy kivizsgálásra kell küldeni őket, mert egészségi állapotuk megromlását hozzák fel okként. Az eddigi rendelet is módot adott volna a két nő­csoport elkülönítésére, de nem éltek vele. Ezentúl a mérlege­lésre nincs szükség, nem a bi­zottság, hanem csak az elnöke adja a hozzájárulását, más idő­ben és más helyen, mint ami­kor és mint ahol a bizottság fogad. — Az, aki csupán igent mondhat, nem működhetne-e a területileg illetékes kórház­ban? Ez egyszerűsítené az el­járást. — Más haszna is lehetne. Ha egy kiskorú kéri a beavat­kozást, hiába beszél a lelkére a bizottság éppen a terhesség­megszakítás előtt, hogy ezen­túl nagyobb felelősséggel iga­zítsa el az életét. A kórházban viszont, ahol immáron korsze­rű eszközökkel végzik el a be­avatkozást, az orvosnak inkább van erre módja. Sort keríthet rá akkor is, amikor ellenőrzés­re visszarendeli. Meg kell győződnie ugyanis arról, hogy nincs szövődménye. Nos, ez az ellenőrző vizsgálat nemegyszer elmarad vagy az orvos vagy az ifjú lány hibájából. Kivált hasznos volna, hogy amikor még a kórházban van, az orvos elküldené őt a család- és nő­védelmi tanácsadóba, ahol tü­zetesen foglalkoznak vele, s akkor valószínűleg nem kerül sor újabb művi vetélésre. — Hogyan értékeli a terhes­ség-megszakítások mai rend­jét? — Eredményesnek tartom, s ennek fő oka, hogy a szigorítást akkor vezettük be amikor a korszerű fogamzásgátlók már kaphatók voltak. Lényegében a művi vetélések száma 1974- ben 1973-hoz képest 50 száza­lékkal csökkent. A 18—35 éves nők mintegy 40 százaléka vé­dekezik. — A statisztikai adatok lát­tán úgy tetszik, hogy egy tete­mes csökkenés után megálla­podott a terhességüket megsza­kítók száma. — Három esztendeje lénye­gében alig változik. Ezer 15— 49 éves nő közül 31—32 esik át a beavatkozáson. Elszomorító­nak azt tartom, hogy a legke­vésbé a 20 esztendősnél fiata­labb nők körében értünk el eredményeket. Az 1974. évihez viszonyítva évről évre valame­lyest nő az arányuk a művi vé­telük között. Ezért tartanám hasznosnak, hogy a kórház vagy mások közvetítésével el­jussanak a család- és j­övedel­­mü­i tanácsadóba. — Jobb volna, ha a kórház elkerülésével, a beavatkozást megelőzve jutnának el oda. Bár a hormonális hatáson alapuló fogamzásgátlók — arrdlt a ta­nácsadókban ajánlanak — sem veszélytelenek. — Sajnos, szövődményeket is okoznak, ha kevesebbet is, mint amennyit a művi vetélés előidéz. Nem győzzük ismétel­ni, hogy azt a nőt, aki valami­lyen tablettával védekezik, évenként alaposan meg kell vizsgálni — egyebek között a vérrendszerét is —, hogy idő­ben felfedezzék az elváltozást. Ilyenkor az orvos más véde­kezési módszert ajánlhat. Az esztendőnkénti ellenőrző vizs­gálatot azonban ma még nem eléggé szorgalmazzák. — Nem furcsa, hogy akkor, amikor a nemzetünket, társa­dalmunkat féltők azon töpren­genek, vitatkoznak, miként ál­líthatnánk meg a népesség fo­gyását, mi egy rendeletet értel­mezve éppen a születésszabá­lyozásról beszélgetünk? — Én nem furcsállom. El­végre most is olyan javaslato­kon dolgozunk, hogy az állam miként vállalhat nagyobb részt — az ország nehezebb anyagi körülményei ellenére — a gye­rek felnevelésében. A házas­ságról, családról, gyerekekről vallott egészséges nézetek és magatartás formálásában is sok a tennivalónk. Azt viszont tudjuk, hogy az abortusztila­lom, a kényszer eszközeivel nem élhetünk. Egyébként azok amúgy is csak rövid távon ha­tásosak. K. J. LEGYEN ¡$­ TISZTÁBAN VELE! O CO O 1-N O I o O06^oV 'lOPGT 00 mm MEGFEvm­és wm A TOMI MOSÓSZEREKET SZOLNOKON GYÁRTJÁK. 1. KÉRDÉSRE a rn HELYES VÁLÁSI CJ Magyar Nemzet IV. Henrik mellől hiányzott a paradicsom... Megkezdődött a Gyertya étterem vezetőjének bűnpere Csütörtökön délelőtt a Pesti Kerületi Bíróságon dr. Janko­­vics Jolán büntetőtanácsa előtt elkezdődött a Gyertya étterem vezetői ellen indított per. Mint arról már lapunkban is beszá­moltunk, a büntetőeljárás meg­kezdése előtt az étterem veze­tője, Skorka György eladta öröklakását, személygépkocsi­ját és külföldre távozott. Így csupán a másodrendű vádlott, Juhász Sándor szakács, az ét­terem helyettes vezetője ült a vádlottak padján, mert idő­közben a sikkasztás miatt bün­tetőítélet hatálya alatt álló, harmadrendű vádlót Drimál László is útlevelet kért kül­földre, s külföldi útjáról­­ nem tért haza. Juhász Sándor, aki a vásár­lók megkárosításának vétsége miatt került a vádlottak pad­jára, kijelentette: nem érzi magát bűnösnek. Előbbi mun­kahelyéről Skorka György jobb fizetést ígérve csábította el őt a Gyertyába, ahol saját zseb­ből egészítette ki a megígért hat-, majd helyettessé történő kinevezése után hétezer forint­ra a szakács fizetését. A tár­gyalás során is kiderült, hogy az üzletvezető külföldre távo­zását megelőzően néhány hét­tel tapasztalták a 130 ezer fo­rint körüli leltárhiányt, amely­­lyel kapcsolatban a Belvárosi Vendéglátó Vállalat megállapí­totta az üzletvezető-helyettes anyagi felelősségét is. A fele­lősség alól azonban a Munka­ügyi Bíróság Juhász Sándort mentesítette. Az étterem üzemeltetésével kapcsolatban a vizsgálat meg­állapítása szerint több szabály­talanság is történt, így egye­bek között nem csupán az, hogy az üzletvezető rendszere­sen zsebből fizette alkalmazot­­tait, hanem gyakori volt a mi­nőségrontás és a burkolt ár­drágítás is Előfordult, hogy a IV. Henrik módra készített bélszín mellől hiányzott a pa­radicsom, a vendégek angol­­szalonna helyett füstölt szalon­nát kaptak, így a kalkuláció-­­ban megjelölt 71 kilogramm helyett mindössze 5,5 kilo­gramm angolszalonnát hasz­náltak fel. Előfordult, hogy megkérdezték a vendéget, hogy szereti-e az áfonyát, s ameny­­nyiben a fogyasztó nemmel válaszolt, azt már nem is szol­gálták fel, de kifizettették. Az üzletvezető-helyettes vallomá­sában elmondta, hogy sosem volt tisztában azzal, hogy Skor­­ka mennyit fizetett beosztott­jainak munkájukért, mert a munkatársak között nem volt szokás egymás fizetéséről ér­deklődni. A korábbi ellenőrzé­sek során tett elmarasztaló megállapításokról pedig csak a rendőrségi kihallgatás során szerzett tudomást. Az üzletvezető 1981. március 20-án távozott külföldre, ezt követően a vállalat csak jó háromhetes késéssel rendelte el a leltározást. Ez idő alatt újabb 34 ezer forint leltár­hiány keletkezett. A tanúvallo­mások során pedig új tények kerültek napvilágra. Egyik ta­nú ugyanis elmondta, hogy ő ruhatárosként 1400 forint havi fizetéssel alkalmazták, ám a fizetési listát sosem látta, nem is írt alá semmit, így csupán a tárgyaláson tudta meg, hogy valójában a fizetési­ szalagján 2800—3200 forint közötti ösz­­szeget számfejtettek egy-egy havi munkájáért. Több tanú hangsúlyozta, hogy Juhász Sándor kinevezése csak névle­ges volt, mert a helyettesi tiszt­séggel járó jogosítványokat sosem gyakorolta. Nem volt beleszólása abba, kit alkal­maznak, s emlékezete szerint a leltárfelelősséget megállapító okiratot sem íratták vele alá. Akadt olyan tanú, aki szerint a vezetői jogosítványokat való­jában az étterem vezetőjének felesége gyakorolta, aki való­jában nem is állt a vállalat alkalmazásában, így a büntető eljárást személyére nem ter­jesztették ki. A tárgyalások a tanúk ki­halgatásáv­al február 17-én folytatódnak. (cs. n. r.) Játék a betűkkel A tévés Játék a betűkkel le­het szórakoztató, kinek-kinek a gusztusa szerint. De a lapok­ban rossz betűjáték van ter­jedőben. Herényi Károlyné megszívlelendő írásának (Felü­letes információk és egyéb furcsaságok, január 12.) lehan­goló példái is fölhívják a fi­­gyelmet erre. Szülője vajon a figyelmetlenség, könnyelműség, felelőtlenség — ki tudja? Én csak azt tudom, hogy nem saj­tóhibák, mert gyakran talál­kozhatni velük, íme, néhány. Már szóvá tet­ték az Oidiposzt, mégis maka­csul föl-fölbukkan, nyilván némelyek görögebbek akarnak lenni a görögöknél. Sűrűn mondják a Sopianae cigarettát szofiánénak: a minap egy ré­gészeti tárgyú cikk „Óbuda— Aquincum és Pécs—Sophiane egykori római városokat” írt. A Karib-térség kis államát Grenadának hívják, hiába próbálják azonosítani olykor­­máskor a spanyol Granadá­val. Többször szemem elé került a neurológikus pont kifejezés is. Aki neuralgiában, idegzsá­­bában, ischialgiában szenved, az tudja, hogy a neuralgikus pont kényes, fájó pont; fájda­lomcsillapítóul Algopirint szed. S a betegségeknél tartva meg­említendő az anaszteziológia szakurcsa. (Január 9-én: „... lelkére kötve az anaszte­­ziológusnak, hogy ébredése­kor ...” stb.) Az anesztezioló­­gia az érzéstelenítés, az alta­tás tudománya. Még egy betű­cserével anasztaziológia lenne,­­ azaz fölgyógyulás-, sőt föltá­­madás-tudomány. Inkább ezt a változatot javaslom, csak at­tól tartok, hogy az orvosok konzervatívan ragaszkodnak az aneszteziológiához, és le­mondanak a föltámadásról. Sajnos. Január 10-én és 13-án Haig „erőteljes, robosztus” állás­pontját emlegették a cikkek. A robusztus (a robozból szár­mazván) azt jelenti: tölgyfá­ból való, erős, kemény, szi­lárd, izmos. Sok kicsi sokra megy, írta Kerényi Károlyné. Bizony. S néha még az egyetlen betűnyi hiba is nagy hiba. S. Z. ­ A közérzetről­­ ketten Elolvastam a Magyar Nem­zet január 23-i, Közérzet c. ve­zércikkét. A szomszédom hoz­ta át hozzám, nagyon fel volt háborodva. Az ott leírt adato­kat ellenőrizni kellett volna, mert azok messze vannak a valóságtól. Én és a szomszédom 78 éven felül vagyunk, mint fizikai dolgozók éltünk akkor, ame­lyik korról a cikkben szó esik. Kőbányán dolgoztam egy ko­vácsoló gyárban, napi nyolc órát, az órabérem 32 fillér volt. A szomszédom asztalos volt, ő 28 fillér órabért kapott. Egy kiló finom fehér kenyér 24, egy kiló füstölt szalonna 80 fillér volt. A tepertő kilója, vagy egy pár rántani való csir­ke egy pengőbe került; egy li­ter tej 12, kommersz bor pe­dig 16 fillér, a tojás, a sós kifli darabja 3, a villamosvonal­­jegy 6 fillér volt. Rendes ruhát vehettem 12 pengőért, jó cipőt 6 pengőért ... Sajnos volt munkanélküli­ség, de aki rendesen dolgozott és nem itta el a keresetét, az meg is élt. A kőbányai, kis­pesti, pestszenterzsébeti ezer és ezer kis családi házat mind munkásemberek építették föl. Ez az igazság. És nem volt Magyarországon olyan nyomor, mint amilyet a fiatalsággal el akarnak hitetni. Egy nyugdíjas lakatos Olvastam a Magyar Nemzet január 23-i számában Tóth Gábor Közérzet című vezér­cikkét, amellyel mindenben egyetértek. Én 1899-ben szü­lettem, 1916-ban érettségiztem. Utána dolgozni mentem, há­ború volt, kellett a munkaerő. 1926-ig voltam állásban, ter­mészetesen akkor még nyug­díjintézet nem volt. Azt köve­tően olyan helyeken dolgoz­tam, ahol bejelentve nem vol­tam, még 1931 után sem. Vé­gül m­ár csak a saját szám­lámra ügynököltem, mert vagy állást nem kaptam, vagy pe­dig csak olyan kis fizetéssel, hogy mint kétgyermekes csa­ládapának még betevő falatra sem lett volna elég. A felesé­gem akkor még nem jutott ál­láshoz, pedig nagyon rá vol­tunk szorulva, hiszen lakást kellett szerezni, nőttek a gye­rekek, azokat iskoláztatni... Ötvenéves koromban, 1949- ben kerültem fix állásba. 1970- ben mentem nyugdíjba, utána még öt évet dolgoztam, de most már korom és egészségi állapotom miatt erre nem va­gyok képes. A jelenkori nyug­díjam, a feleségem utáni há­zastársi pótlék és a lakbérpót­lékom együtt, ez év januártól kezdve 2900 forint. Ez az ösz­­szeg éppen csak lakbérre, gáz­ra, villanyra, mosásra és gyógyszerekre elég. A gyere­keim segítenek, de hát tőlük sem akarok még többet elfo­gadni, hiszen ők is nyugdíj előtt álló, családos emberek, unokákkal, és a drágaság őket is sújtja. Igaza van hát a cikknek, többet kellene az emberek, kü­lönösen a kisnyugdíjasok köz­érzetéről beszélni. Azokról, akiknek az életszínvonala nap­ról napr­a csökken. Mert azok a dolgok is nagyon drágulnak, amikre ezeknek az idős kis­embereknek szükségük van. Újra rendezkedni 83 éves kor­ban már nem fogunk, de táp­lálkozni, a lakást karbantarta­ni, a legszükségesebb fogyó­eszközöket és ruhaneműeket mégis csak pótolni kell. De én nem az egyéni sor­somról akarok szólni, csupán fel szeretném hívni a figyel­met korosztályom szomorú helyzetére. Például arra, hogy a legutóbbi, borravalószerű, 30 forintos — nyugdíjkiegészí­­tésnek „álcázott” — emelésnél semmiféle differenciálás nem történt. A 62 éves kisnyugdíjas és a 83 éves egyformán kapott. Pedig magától értetődő, hogy a hatvan körüli még tud mun­kát szerezni, de a nyolcvan fölötti már nem. Illett volna ezt figyelembe venni, és a so­kat emlegetett differenciálást itt is alkalmazni. Jólvégre is a 80 éven felüliek nem tehetnek arról, hogy korábban szület­tek, nehezebb időben, olykor nyomorban élték le fiatalságu­kat. Egyéb figyelmességekkel is szolgálhatnák ennek a korosz­tálynak a jobb közérzetét. Vé­gig kellene gondolni, itt csak kapásból írok néhány példát. Ezek az idős emberek már nemigen járkálnak el hazulról, jóformán csak két szórakozá­suk van, a tévé és a könyv. A tévé havi 60 forintos díját ne­kik igazán elengedhetnék. Úgy­szintén a karbantartás kiadá­sait, ezt a Gelka részükre in­gyen, vagy kedvezményesen végezhetné. Ahogy az Ibusz is ad kedvezményt a nyugdíja­soknak. A tévé nekünk még fontosabb, hiszen sokan a vi­lágtól szakadunk el, ha nincs, vagy elromlik a készülék. Ezek apró dolgok, egy-egy vál­lalat, vagy az államháztartás milliói, milliárdjai között iga­zán nem számottevőek, de azoknak, akiket érint, annál fontosabb. Nem könyörado­­mányt kérünk, csak egy kicsit nagyobb figyelmet, ami többet ér olykor, mint a legdrágább gyógyszer. Biner László­­ Budapest BUDAPEST Duna Inter-Continental Szállodában. Csárda Étteremben. Rendez-vous Étteremben. Fórum Hotel Bu­dapestben. Fórum Grillben. Royal Szálloda éttermében, Bu­dapest Szálloda éttermében, Szabadság Szálloda éttermé­ben és sörözőjében, Astoria Szálloda éttermében. Vörös Csillag Szálloda éttermében, Béke Szálloda éttermében, Bajkál Étteremben, Gundel Étteremben, Hungária Étterem­ben, Kárpátia Étteremben, Rózsadomb Étteremben, Szon­di Sörözőben, Vigadó Sörözőben, és a HungarHotels Szál­loda és Étterem Vállalat vidéki éttermeiben. i/e*# * , :* »*-jp (m) HungarHotels Az ünnepelt fizeté­s 25 éve á / fen/ná//áú­ 4/nÁ / cU/ocUmáéi/ % i fe&uiá'i 4. éá 28. Röfföfl \ a% é/fetmein/iéwi­­ J \ a&teeá é/e/á tána/e / V 25%~cU I

Next