Magyar Nemzet, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
Pértek, 1982.február 12. Módosították a terhességmegszakítás elbírálását Beszélgetés Őry Imrével, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjével . Az egészségügyi miniszter új rendelete kimondja, hogy a 35 éven felüli nőknek mérlegelés nélkül engedélyt kell adni a terhességmeg-szakításhoz. Ez közokaj vált, ily módon elismerjük azt a gyakorlatot, hogy a nők megrövidítették termékenységi korszakukat? — A döntést több éves próbaidő után hoztuk. Köztudomású, hogy az 1974. január 1-vel életbe lépett kormányrendelet csak a 40 éven felüli aszszonyoknak engedélyezte, hogy egyedül kívánságukra — a kívánt feltételek és javaslatok nélkül — megszakíthassák terhességüket, öt évre — tehát 1979-ig — 35 esztendőre csökkentette a korhatárt, hogy megvizsgálhassuk, mekkora a hányada a 35 éven felülieknek a művi vetélők között. Elmondhatom, igen kevesen kértek ilyen beavatkozást. 1979 után pedig szinte minden 35 éven felüli asszony olyan indokokra hivatkozott, amelyek életkorára való tekintet nélkül is indokolták a művi vetélést. Az, aki 35—40 évesen gyereket akart, az eddig is megszülte és ezután is világra hozza. A rendelet módosításának tehát nincs köze a nők termékenységi korszakának a megrövidítéséhez. — Kérjük, tájékoztasson a másik újdonságról is. — Az eredeti rendelet előírta, hogy kik azok, akiknek a körülményeit nem kell vizsgálgatni, hanem fenntartás nélkül eleget lehet tenni kérésüknek. A korhatáron felülieken kívül ide tartoznak a 18 éven aluli lányok és az egyedülálló nők is. — A jogszabály szinte kínálta a megoldást: ne kötelezzék őket, hogy a bizottság elé járuljanak! — Lapunkhoz is érkezett panasz, hogy az olyan ■nőket, akiknek automatikusan engedélyezni kell a beavatkozást, miért ugyanoda és akkorra rendelik be, mint a többieket. Ezzel elérték, hogy amit ezek az asszonyok el akartak titkolni, az közhírré tétetett. A miniszter ezért határozta el, hogy külön kezelendők azok, akiknek csak egy aláírás kell és azok, akiknél például környezettanulmányt kell készíteni, mert tűrhetetlen lakáskörülményeikre hivatkoznak, vagy kivizsgálásra kell küldeni őket, mert egészségi állapotuk megromlását hozzák fel okként. Az eddigi rendelet is módot adott volna a két nőcsoport elkülönítésére, de nem éltek vele. Ezentúl a mérlegelésre nincs szükség, nem a bizottság, hanem csak az elnöke adja a hozzájárulását, más időben és más helyen, mint amikor és mint ahol a bizottság fogad. — Az, aki csupán igent mondhat, nem működhetne-e a területileg illetékes kórházban? Ez egyszerűsítené az eljárást. — Más haszna is lehetne. Ha egy kiskorú kéri a beavatkozást, hiába beszél a lelkére a bizottság éppen a terhességmegszakítás előtt, hogy ezentúl nagyobb felelősséggel igazítsa el az életét. A kórházban viszont, ahol immáron korszerű eszközökkel végzik el a beavatkozást, az orvosnak inkább van erre módja. Sort keríthet rá akkor is, amikor ellenőrzésre visszarendeli. Meg kell győződnie ugyanis arról, hogy nincs szövődménye. Nos, ez az ellenőrző vizsgálat nemegyszer elmarad vagy az orvos vagy az ifjú lány hibájából. Kivált hasznos volna, hogy amikor még a kórházban van, az orvos elküldené őt a család- és nővédelmi tanácsadóba, ahol tüzetesen foglalkoznak vele, s akkor valószínűleg nem kerül sor újabb művi vetélésre. — Hogyan értékeli a terhesség-megszakítások mai rendjét? — Eredményesnek tartom, s ennek fő oka, hogy a szigorítást akkor vezettük be amikor a korszerű fogamzásgátlók már kaphatók voltak. Lényegében a művi vetélések száma 1974- ben 1973-hoz képest 50 százalékkal csökkent. A 18—35 éves nők mintegy 40 százaléka védekezik. — A statisztikai adatok láttán úgy tetszik, hogy egy tetemes csökkenés után megállapodott a terhességüket megszakítók száma. — Három esztendeje lényegében alig változik. Ezer 15— 49 éves nő közül 31—32 esik át a beavatkozáson. Elszomorítónak azt tartom, hogy a legkevésbé a 20 esztendősnél fiatalabb nők körében értünk el eredményeket. Az 1974. évihez viszonyítva évről évre valamelyest nő az arányuk a művi vételük között. Ezért tartanám hasznosnak, hogy a kórház vagy mások közvetítésével eljussanak a család- és jövedelmüi tanácsadóba. — Jobb volna, ha a kórház elkerülésével, a beavatkozást megelőzve jutnának el oda. Bár a hormonális hatáson alapuló fogamzásgátlók — arrdlt a tanácsadókban ajánlanak — sem veszélytelenek. — Sajnos, szövődményeket is okoznak, ha kevesebbet is, mint amennyit a művi vetélés előidéz. Nem győzzük ismételni, hogy azt a nőt, aki valamilyen tablettával védekezik, évenként alaposan meg kell vizsgálni — egyebek között a vérrendszerét is —, hogy időben felfedezzék az elváltozást. Ilyenkor az orvos más védekezési módszert ajánlhat. Az esztendőnkénti ellenőrző vizsgálatot azonban ma még nem eléggé szorgalmazzák. — Nem furcsa, hogy akkor, amikor a nemzetünket, társadalmunkat féltők azon töprengenek, vitatkoznak, miként állíthatnánk meg a népesség fogyását, mi egy rendeletet értelmezve éppen a születésszabályozásról beszélgetünk? — Én nem furcsállom. Elvégre most is olyan javaslatokon dolgozunk, hogy az állam miként vállalhat nagyobb részt — az ország nehezebb anyagi körülményei ellenére — a gyerek felnevelésében. A házasságról, családról, gyerekekről vallott egészséges nézetek és magatartás formálásában is sok a tennivalónk. Azt viszont tudjuk, hogy az abortusztilalom, a kényszer eszközeivel nem élhetünk. Egyébként azok amúgy is csak rövid távon hatásosak. K. J. LEGYEN ¡$ TISZTÁBAN VELE! O CO O 1-N O I o O06^oV 'lOPGT 00 mm MEGFEvmés wm A TOMI MOSÓSZEREKET SZOLNOKON GYÁRTJÁK. 1. KÉRDÉSRE a rn HELYES VÁLÁSI CJ Magyar Nemzet IV. Henrik mellől hiányzott a paradicsom... Megkezdődött a Gyertya étterem vezetőjének bűnpere Csütörtökön délelőtt a Pesti Kerületi Bíróságon dr. Jankovics Jolán büntetőtanácsa előtt elkezdődött a Gyertya étterem vezetői ellen indított per. Mint arról már lapunkban is beszámoltunk, a büntetőeljárás megkezdése előtt az étterem vezetője, Skorka György eladta öröklakását, személygépkocsiját és külföldre távozott. Így csupán a másodrendű vádlott, Juhász Sándor szakács, az étterem helyettes vezetője ült a vádlottak padján, mert időközben a sikkasztás miatt büntetőítélet hatálya alatt álló, harmadrendű vádlót Drimál László is útlevelet kért külföldre, s külföldi útjáról nem tért haza. Juhász Sándor, aki a vásárlók megkárosításának vétsége miatt került a vádlottak padjára, kijelentette: nem érzi magát bűnösnek. Előbbi munkahelyéről Skorka György jobb fizetést ígérve csábította el őt a Gyertyába, ahol saját zsebből egészítette ki a megígért hat-, majd helyettessé történő kinevezése után hétezer forintra a szakács fizetését. A tárgyalás során is kiderült, hogy az üzletvezető külföldre távozását megelőzően néhány héttel tapasztalták a 130 ezer forint körüli leltárhiányt, amelylyel kapcsolatban a Belvárosi Vendéglátó Vállalat megállapította az üzletvezető-helyettes anyagi felelősségét is. A felelősség alól azonban a Munkaügyi Bíróság Juhász Sándort mentesítette. Az étterem üzemeltetésével kapcsolatban a vizsgálat megállapítása szerint több szabálytalanság is történt, így egyebek között nem csupán az, hogy az üzletvezető rendszeresen zsebből fizette alkalmazottait, hanem gyakori volt a minőségrontás és a burkolt árdrágítás is Előfordult, hogy a IV. Henrik módra készített bélszín mellől hiányzott a paradicsom, a vendégek angolszalonna helyett füstölt szalonnát kaptak, így a kalkuláció-ban megjelölt 71 kilogramm helyett mindössze 5,5 kilogramm angolszalonnát használtak fel. Előfordult, hogy megkérdezték a vendéget, hogy szereti-e az áfonyát, s amenynyiben a fogyasztó nemmel válaszolt, azt már nem is szolgálták fel, de kifizettették. Az üzletvezető-helyettes vallomásában elmondta, hogy sosem volt tisztában azzal, hogy Skorka mennyit fizetett beosztottjainak munkájukért, mert a munkatársak között nem volt szokás egymás fizetéséről érdeklődni. A korábbi ellenőrzések során tett elmarasztaló megállapításokról pedig csak a rendőrségi kihallgatás során szerzett tudomást. Az üzletvezető 1981. március 20-án távozott külföldre, ezt követően a vállalat csak jó háromhetes késéssel rendelte el a leltározást. Ez idő alatt újabb 34 ezer forint leltárhiány keletkezett. A tanúvallomások során pedig új tények kerültek napvilágra. Egyik tanú ugyanis elmondta, hogy ő ruhatárosként 1400 forint havi fizetéssel alkalmazták, ám a fizetési listát sosem látta, nem is írt alá semmit, így csupán a tárgyaláson tudta meg, hogy valójában a fizetési szalagján 2800—3200 forint közötti öszszeget számfejtettek egy-egy havi munkájáért. Több tanú hangsúlyozta, hogy Juhász Sándor kinevezése csak névleges volt, mert a helyettesi tisztséggel járó jogosítványokat sosem gyakorolta. Nem volt beleszólása abba, kit alkalmaznak, s emlékezete szerint a leltárfelelősséget megállapító okiratot sem íratták vele alá. Akadt olyan tanú, aki szerint a vezetői jogosítványokat valójában az étterem vezetőjének felesége gyakorolta, aki valójában nem is állt a vállalat alkalmazásában, így a büntető eljárást személyére nem terjesztették ki. A tárgyalások a tanúk kihalgatásával február 17-én folytatódnak. (cs. n. r.) Játék a betűkkel A tévés Játék a betűkkel lehet szórakoztató, kinek-kinek a gusztusa szerint. De a lapokban rossz betűjáték van terjedőben. Herényi Károlyné megszívlelendő írásának (Felületes információk és egyéb furcsaságok, január 12.) lehangoló példái is fölhívják a figyelmet erre. Szülője vajon a figyelmetlenség, könnyelműség, felelőtlenség — ki tudja? Én csak azt tudom, hogy nem sajtóhibák, mert gyakran találkozhatni velük, íme, néhány. Már szóvá tették az Oidiposzt, mégis makacsul föl-fölbukkan, nyilván némelyek görögebbek akarnak lenni a görögöknél. Sűrűn mondják a Sopianae cigarettát szofiánénak: a minap egy régészeti tárgyú cikk „Óbuda— Aquincum és Pécs—Sophiane egykori római városokat” írt. A Karib-térség kis államát Grenadának hívják, hiába próbálják azonosítani olykormáskor a spanyol Granadával. Többször szemem elé került a neurológikus pont kifejezés is. Aki neuralgiában, idegzsábában, ischialgiában szenved, az tudja, hogy a neuralgikus pont kényes, fájó pont; fájdalomcsillapítóul Algopirint szed. S a betegségeknél tartva megemlítendő az anaszteziológia szakurcsa. (Január 9-én: „... lelkére kötve az anaszteziológusnak, hogy ébredésekor ...” stb.) Az aneszteziológia az érzéstelenítés, az altatás tudománya. Még egy betűcserével anasztaziológia lenne, azaz fölgyógyulás-, sőt föltámadás-tudomány. Inkább ezt a változatot javaslom, csak attól tartok, hogy az orvosok konzervatívan ragaszkodnak az aneszteziológiához, és lemondanak a föltámadásról. Sajnos. Január 10-én és 13-án Haig „erőteljes, robosztus” álláspontját emlegették a cikkek. A robusztus (a robozból származván) azt jelenti: tölgyfából való, erős, kemény, szilárd, izmos. Sok kicsi sokra megy, írta Kerényi Károlyné. Bizony. S néha még az egyetlen betűnyi hiba is nagy hiba. S. Z. A közérzetről ketten Elolvastam a Magyar Nemzet január 23-i, Közérzet c. vezércikkét. A szomszédom hozta át hozzám, nagyon fel volt háborodva. Az ott leírt adatokat ellenőrizni kellett volna, mert azok messze vannak a valóságtól. Én és a szomszédom 78 éven felül vagyunk, mint fizikai dolgozók éltünk akkor, amelyik korról a cikkben szó esik. Kőbányán dolgoztam egy kovácsoló gyárban, napi nyolc órát, az órabérem 32 fillér volt. A szomszédom asztalos volt, ő 28 fillér órabért kapott. Egy kiló finom fehér kenyér 24, egy kiló füstölt szalonna 80 fillér volt. A tepertő kilója, vagy egy pár rántani való csirke egy pengőbe került; egy liter tej 12, kommersz bor pedig 16 fillér, a tojás, a sós kifli darabja 3, a villamosvonaljegy 6 fillér volt. Rendes ruhát vehettem 12 pengőért, jó cipőt 6 pengőért ... Sajnos volt munkanélküliség, de aki rendesen dolgozott és nem itta el a keresetét, az meg is élt. A kőbányai, kispesti, pestszenterzsébeti ezer és ezer kis családi házat mind munkásemberek építették föl. Ez az igazság. És nem volt Magyarországon olyan nyomor, mint amilyet a fiatalsággal el akarnak hitetni. Egy nyugdíjas lakatos Olvastam a Magyar Nemzet január 23-i számában Tóth Gábor Közérzet című vezércikkét, amellyel mindenben egyetértek. Én 1899-ben születtem, 1916-ban érettségiztem. Utána dolgozni mentem, háború volt, kellett a munkaerő. 1926-ig voltam állásban, természetesen akkor még nyugdíjintézet nem volt. Azt követően olyan helyeken dolgoztam, ahol bejelentve nem voltam, még 1931 után sem. Végül már csak a saját számlámra ügynököltem, mert vagy állást nem kaptam, vagy pedig csak olyan kis fizetéssel, hogy mint kétgyermekes családapának még betevő falatra sem lett volna elég. A feleségem akkor még nem jutott álláshoz, pedig nagyon rá voltunk szorulva, hiszen lakást kellett szerezni, nőttek a gyerekek, azokat iskoláztatni... Ötvenéves koromban, 1949- ben kerültem fix állásba. 1970- ben mentem nyugdíjba, utána még öt évet dolgoztam, de most már korom és egészségi állapotom miatt erre nem vagyok képes. A jelenkori nyugdíjam, a feleségem utáni házastársi pótlék és a lakbérpótlékom együtt, ez év januártól kezdve 2900 forint. Ez az öszszeg éppen csak lakbérre, gázra, villanyra, mosásra és gyógyszerekre elég. A gyerekeim segítenek, de hát tőlük sem akarok még többet elfogadni, hiszen ők is nyugdíj előtt álló, családos emberek, unokákkal, és a drágaság őket is sújtja. Igaza van hát a cikknek, többet kellene az emberek, különösen a kisnyugdíjasok közérzetéről beszélni. Azokról, akiknek az életszínvonala napról napra csökken. Mert azok a dolgok is nagyon drágulnak, amikre ezeknek az idős kisembereknek szükségük van. Újra rendezkedni 83 éves korban már nem fogunk, de táplálkozni, a lakást karbantartani, a legszükségesebb fogyóeszközöket és ruhaneműeket mégis csak pótolni kell. De én nem az egyéni sorsomról akarok szólni, csupán fel szeretném hívni a figyelmet korosztályom szomorú helyzetére. Például arra, hogy a legutóbbi, borravalószerű, 30 forintos — nyugdíjkiegészítésnek „álcázott” — emelésnél semmiféle differenciálás nem történt. A 62 éves kisnyugdíjas és a 83 éves egyformán kapott. Pedig magától értetődő, hogy a hatvan körüli még tud munkát szerezni, de a nyolcvan fölötti már nem. Illett volna ezt figyelembe venni, és a sokat emlegetett differenciálást itt is alkalmazni. Jólvégre is a 80 éven felüliek nem tehetnek arról, hogy korábban születtek, nehezebb időben, olykor nyomorban élték le fiatalságukat. Egyéb figyelmességekkel is szolgálhatnák ennek a korosztálynak a jobb közérzetét. Végig kellene gondolni, itt csak kapásból írok néhány példát. Ezek az idős emberek már nemigen járkálnak el hazulról, jóformán csak két szórakozásuk van, a tévé és a könyv. A tévé havi 60 forintos díját nekik igazán elengedhetnék. Úgyszintén a karbantartás kiadásait, ezt a Gelka részükre ingyen, vagy kedvezményesen végezhetné. Ahogy az Ibusz is ad kedvezményt a nyugdíjasoknak. A tévé nekünk még fontosabb, hiszen sokan a világtól szakadunk el, ha nincs, vagy elromlik a készülék. Ezek apró dolgok, egy-egy vállalat, vagy az államháztartás milliói, milliárdjai között igazán nem számottevőek, de azoknak, akiket érint, annál fontosabb. Nem könyöradományt kérünk, csak egy kicsit nagyobb figyelmet, ami többet ér olykor, mint a legdrágább gyógyszer. Biner László Budapest BUDAPEST Duna Inter-Continental Szállodában. Csárda Étteremben. Rendez-vous Étteremben. Fórum Hotel Budapestben. Fórum Grillben. Royal Szálloda éttermében, Budapest Szálloda éttermében, Szabadság Szálloda éttermében és sörözőjében, Astoria Szálloda éttermében. Vörös Csillag Szálloda éttermében, Béke Szálloda éttermében, Bajkál Étteremben, Gundel Étteremben, Hungária Étteremben, Kárpátia Étteremben, Rózsadomb Étteremben, Szondi Sörözőben, Vigadó Sörözőben, és a HungarHotels Szálloda és Étterem Vállalat vidéki éttermeiben. i/e*# * , :* »*-jp (m) HungarHotels Az ünnepelt fizetés 25 éve á / fen/ná//áú 4/nÁ / cU/ocUmáéi/ % i fe&uiá'i 4. éá 28. Röfföfl \ a% é/fetmein/iéwi J \ a&teeá é/e/á tána/e / V 25%~cU I