Magyar Nemzet, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Márciusi napok Legszívesebben azt a cí­met adnám ennek az írás­nak: Búcsú a téltől. Sem­miről se írnék nagyobb kedvvel, mint erről a bú­csúról, csak tudnánk már mögöttünk végleg a zord, fagyos időket, a szelet, a havat, a fagyot és a zúzma­rát, a csúszós utakat és a hosszú tél sok más kelle­metlenségét. Március van, tegnap kezdődött a meteo­rológiai tavasz, de ennek nem sok jele mutatkozik: rajtunk a télikabát, a sál és az égbolt sem tavaszia­­san derűs fölöttünk. Ritkán adódik ilyen hosszan tartó, kemény tél, mint ez az idei. Már no­vemberben vacogtunk, de­cemberben hóviharok ka­varogtak, januárban húsz fokig süllyedt a hőmérő, de néhol még hidegebbet is mértek. A februárban sem telt sok örömünk. Milyen lesz a most kezdődő már­cius? Meghozza a várva várt tavaszt? Reméljük. Az ember ilyenkor a biz­tató jeleket kutatja, s akad is ilyen bőven. Tavaszt ígérnek­ a csattogó metsző­ollók , a ligetekben, par­kokban sürgölődő gereb­­lyés hadak, megkezdődött a nagytakarítás. A hétvégi kertekben füstölnek a meggyújtott száraz levél­kupacok. Olvasom, hogy a Főváro­si Kertészeti Vállalat 25 ezer virágzó növényt ültet ki március első heteiben a város tereire: árvácskát, tulipánt, cinerám­át és muskátlit. (Csak nehogy visszatérjenek az éjszakai fagyok, a reggeli zúzma­rák!) Mire a hivatalos ta­vasz is ránk köszönt, már újabb 22 ezer tavaszi virág pompázik a tereken. A kő- és betonvázák is felébred­nek és ezerszám kerülnek beléjük a tarka nyíló vi­rágok. Biztató jelek érkeznek a földekről is: mindenütt megkezdődött a határban a munka. Az üvegházakból már fóliák alá kerülnek a palánták, s a földbe a ko­rai vetésű növények mag­vak Ahol a talaj megenge­di, dolgoznak a traktorok. Bár a pacsirták még nem szólaltak meg, de a nyit­­nikék már énekel és jelez: itt a tavasz! Márciusi napok, pattanó rügyek, nagy nekikészülő­­dések, reményteli várako­zások, bokrosodó vetések, fűben, fában, virágban duzzadó új életnedvek! Sokasodnak a jelek, el­olvadnak a jegek is a kis vizeken, árulják már a hó­virágot, és egy nap meg­jelenik majd az ibolya, s végleg elűzik a fagyot és a hideget a márciusi napok. Az iskolából kihallani az énekszót, mindannyiunk kívánságát. „Süss fel nap! Illés Sándor K­ön­yvsors így, télvégeken, immár huszonötödször biztatta az érdeklődőket a szakiroda­­lom olvasására a mezőgaz­dasági könyvhónap. Mely rendezvénysorozataival és könyvkiállításaival — vá­sáraival — most épp ne­gyedszázados ünnepét ülte, s zárja azt e napokban. Az idén a kiadványokban szereplő témakörök skálája ismét imponálóan széles volt: belefértek a legelvon­­tabb tudományos kérdése­ket taglaló kötetek csak­úgy, mint a gyakorlat szá­mára írt praktikus mon­dandók. Az evolúció gene­tikai alapjai, a röntgen­diagnosztika és az élelmi­szer-biokémia mellett az energiatakarékos talajmű­velési módszerekhez, a mel­léktermékek felhasználásá­hoz is adott tanácsok, ja­vaslatok, vélemények. Nem feledkezve meg a háztáji­ban munkálkodókról, a kiskerttulajdonosokról, a hétvégi telkek művelőiről sem, a korszerű baromfi- és nyúltenyésztésről, a gomba- és zöldségtermesz­tésről írottak nekik segíte­nek eligazodni. S gondol­va a virágcserépnyi­ „föld­­tulajdonosokra” is — a magyarul első ízben most megjelent kaktuszokról szóló fajtaismertetővel. És ki kétlené, hogy az ínyen­cek számára bizonyára vonzó sajtok könyve, fű­szerek könyve, sőt a kávé és a kávézás története mel­lett, sokan érdeklődhettek a helyes vállalati stratégia iránt is ... Hiszen kocká­zatvállaló, újat kereső szándékok közepette, nem egy vállalat, gyakorló nagyüzem vezetője tudja: a termelés irányítása sok­szor igencsak hasonlatos egy jól szervezett hadmű­veleti akcióhoz. Az idén összesen négy­­százezer példányban ötven új kiadvány látott napvilá­got. Közülük harmincket­tő a mezőgazdasági, tizen­nyolc pedig a társkiadók gondozásában. S amikor a könyvtárnyi könyvtömeg­ben böngészve találkozunk díszfákról, cserjékről, par­kokról, erdőkről, vadászat­ról, halászatról, sőt horgá­szásról szóló — hol köny­­nyedén csevegő, hol tudo­mányosan közelítő — is­meretanyaggal, megértjük az esztendőnkénti, ismétlő­dő, több tízmillió forintos szakkönyvforgalmat. Mert a szakkultúra ugyan — csakúgy, mint az irodalmi kultúra — nem árucikk, ám a nyomtatott kötetek árán, a forgalom mennyi­ségén jól mérhető az egyre erősödő érdeklődés. Habent sua fata libelli — a könyveknek sorsuk van, tartja a régi szólás. S biz­tosak lehetünk abban: az egyre táguló ismeretanyag könyvforgatásra kötelez. Nem hagyva az értékes ki­adványokat a könyvtárak mélyén porosodni. Bedő Ildikó Szovjet-lengyel tárgyalások: a Jezsnyev és Jaruzelski vezeti a két küldöttséget A külpolitikai helyzet KÖVETKEZTETÉSEKET próbálnak levonni a megfigyelők Alexander Haig legutóbbi beszédéből, amellyel az amerikai külpolitika egyes vonatkozásait igyekezett megmagyarázni. Az elemzők feltűnőnek tartják, hogy a State Department vezetője egyetlen szóval sem említette a szovjet—amerikai kapcsolatok legfontosabb kérdését, a fegyverzetcsökkentési tárgyalások szükségességét, illetve az azokra vonatkozó washingtoni elkép­zeléseket. Ehelyett Haig azt bizonygatta, az Egyesült Államok­nak egyaránt fejlesztenie kell hagyományos és nukleáris fegy­verzetét. Érintett ellenben más témákat, s a többi között stratégiai fontosságúnak nevezte az amerikai—kínai együttműködést Pe­­king ismert Vietnam- és szovjetellenes politikája miatt. Kitért a lengyelországi fejleményekre és megismételte, hogy a Szov­jetuniót kell ,,megbüntetni", a szankciók azonban szerinte csak akkor lehetnek hatásosak, ha az egész Nyugat közösen lép fel. A leghatásosabbnak a pénzügyi téren hozott intézkedéseket ne­vezte Haig. A nyugati partnerek azonban a bejelentett korlátozások elle­nére is vonakodnak minden tekintetben követni Washington politikáját. Ez tűnt ki Gerhardt Baum nyugatnémet belügymi­niszter nyilatkozatából, amelyet a Der Spiegel legújabb száma közölt. Kijelentette: Nyugat-Európának félreérthetetlenül az amerikai kormány tudomására kell hozni, hogy nem hajlandó követni az Egyesült Államokat a fegyverkezési verseny újabb, példátlan fordulójában, mivel az már olyan csillagászati mé­reteket ölt, amely összeomlással fenyegeti az egyes országok gazdaságát. Ezért az enyhülési politika esélyei sokkal jobbak, mint sokan gondolják — fűzte hozzá —, s ilyen helyzetben csak egyetlen kivezető út van: a tárgyalások­­és a megegyezés. Hasonló szellemben fejtette ki véleményét Willy Brandt, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke. Hangoztatta: az Egyesült Államoknak a hatalmas hadikiadások miatt támadt óriási költségvetési deficitje a világgazdaság helyzetének to­vábbi romlását idézheti elő. A politikus névre szólóan Wein­­bergernek címezte a bírálatát, amely szerint „teljes őrültség” volt az amerikai hadügyminiszter részéről megkísérelni, hogy elhitesse­:A hadikiadások a gazdasági válság­ leküzdésének út­ját jelentik. Weinberger egyébként bejelentette, az első negy­ven MX interkontinentális rakétát a Minuteman-rakéták szá­mára korábban készített silóban helyezik el, hogy ne kelljen várni 1984-ig az MX-programmal. BIZALMATLANSÁGOT ébresztett a Közel-Keleten az ame­rikai hadügyminiszternek egy másik kijelentése; eszerint köz­vetetten igazolódott, hogy az Egyesült Államok F— 16-os va­dászgépeket és Hawk-rakétákat készül eladni Jordániának. A hadügyminiszter az ABC televíziónak adott interjújában a Közel-Keleten tett látogatására utalt vissza, s azt mondta, Husszein király szívesen venne amerikai fegyvereket. A szem­leírók azonban emlékeztetnek, hogy Weinberger jordániai út­ját követően Begin levélben tiltakozott a fegyverszállítások terve és a hadügyminiszter ,,Izrael-ellenes” kijelentései miatt. A Pentagon vezetője most azt fejtegette, Tel Aviv érdekében akarja „szélesíteni az Egyesült Államok barátainak körét” a Közel-Keleten, s főként arra próbálta rábeszélni a jordániai uralkodót, hogy tartózkodjék a Szovjetunióval való katonai együttműködéstől. Husszein azonban, ellentétben Weinberger­­rel, az átfogó rendezést tekinti célnak a térségben, nem pedig a Washington által erőltetett szovjetellenes stratégiai felké­szülést. Fogadás a Kremlben Moszkvából jelenti az MTI­ Katonai tiszteletadással kö­szöntötték Moszkvában, a vnukovói repülőtéren a Len­gyel Népköztársaság párt- és állami küldöttségét, amely Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Minisztertanács elnökének ve­zetésével hétfőn délben érke­zett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az ünnepi díszbe öltözött re­pülőtéren a lengyel vendége­ket elsőnek Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke kö­szöntötte. Megjelent a párt­os állami küldöttség fogadásá­ra az SZKP KB Politikai Bi­zottságának több tagja: Ju­­rij Andropov, Konsztantyin Csernyenko, Andrej Gromiko, Nyikolaj Tyihonov, Dmitrij Usztyinov. Ott volt Konsztan­­tyin Ruszakov, a KB titkára, továbbá Nyikolaj Talszin mi­niszterelnök-helyettes, a szov­jet kormány számos tagja, az SZKP KB több felelős munka­társa. Megjelent a vendégek fogadására Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének első he­lyettese és több más minisz­terhelyettes. A lengyel delegáció tagjai: Roman Malinowski, az Egye­sült Parasztpárt főbizottsága elnökségének elnöke, minisz­terelnök-helyettes, Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnö­ke, miniszterelnök-helyettes, Józef Czyrek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB PB tag­ja, a LEMP Központi Bizott­ságának titkára, külügymi­niszter, Zbigniew Messner, a LEMP KB PB tagja, a LEMP katowicei vajdasági pártbi­zottságának első titkára, Flo­rian Siwicki vezérezredes, a LEMP KB PB póttagja, nem­zetvédelmi miniszterhelyettes, Marian Wozniak, a LEMP KB PB póttagja,­ a LEMP KB titkára. Janusz Obodouiski m­iniszterelnök-he­­lyettes. Tagja a küldöttségnek Kazi­­mierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete. A küldöttséget ta­nácsadók és szakértők cso­portja kíséri. , A lengyel párt- és kormány­­küldöttség tagjai hétfőn Woj­ciech Jaruzelskinek a vezeté­sével megkoszorúzta a Lenin­­mauzóleumot és az ismeretlen katonának a Kreml falánál le­vő sírját. A delegáció virágot helye­zett el a kiemelkedő párt- és állami vezető, Feliksz Dzer­­zsinszkij sírján, és Rokos­­szovszkij marsallnak a Kreml falában levő urnájánál is. Hétfőn Moszkvában meg­kezdődtek a szovjet—lengyel megbeszélések. A megbeszé­lésen szovjet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev. A lengyel párt- és kormánykül­ döttséget Wojciech Jaruzelski vezeti. Leonyid Brezsnyev és Woj­ciech Jaruzelski hétfői megbe­szélésén szovjet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov mi­niszterelnök és több más szov­jet vezető. Lengyel részről ott voltak a párt- és állami kül­döttség tagjai. Brezsnyev tájékoztatást adott arról, hogyan valósítják meg a Szovjetunióban az SZKP XXVI. kongresszusának hatá­rozatait. Jaruzelski értékelte a Len­gyelországban kialakult hely­zetet, tájékoztatást adott a LEMP Központi Bizottsága VII. teljes ülésének eredmé­nyeiről. Az ülés, mint mondot­ta, meghatározta a párt egy­ségéért, a néphatalom megszi­lárdításáért, a szocializmus po­zícióinak erősítéséért vívott harc legfőbb feladatait. Alá­húzta: a lengyel nép határo­zottan erősíteni akarja meg­bonthatatlan barátságát a Szovjetunióval, a Varsói Szer­ződés többi tagállamával, a bé­ke és a szocializmus érdeké­ben, az európai stabilitás meg­őrzése, a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. A felek részletesen áttekin­tették a kétoldalú szovjet— lengyel kapcsolatok helyzetét és távlatait. E kapcsolatok alapja a szocialista interna­cionalizmus, az alapvető érde­kek és célok egysége, az elv­társi­­ szolidaritás és a kölcsö­nös segítség. Megállapodtak abban, hogy további konkrét intézkedéseket tesznek a két ország gazdasági-kereskedelmi,­s kulturális kapcsolatainak bővítésére. A Szovjetunió és Lengyelor­­szág — hangoztatták a tárgya­láson — elutasítja az imperia­lista diktátumodat, megteszi a szükséges intézkedéseket a há­borús fenyegetés csökkentésé­re, a béke megerősítésére és az enyhülés elmélyítésére. Ami a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat illeti,­ a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság továbbra is fejleszteni kívánja azokat minden országgal az egyenlő­ség, a kölcsönös előnyök, a gazdasági célszerűség alapján. Az időszerű nemzetközi kér­dések áttekintése során Brezs­nyev és Jaruzelski annak a vé­leményének­ adott, kifejezést, hogy a jelenlegi, igen komoly nemzetközi helyzet minden eddiginél jobban megköveteli a szocialista közösség országai­nak egységét, valamennyi bé­keszerető erő összefogását an­nak érdekében, hogy leküzdjék a konfrontációt, véget vesse­nek a fegyverkezési hajszának, visszaverjék a militarizmus és a háború erőit. A tanulságok levonása Hétfőn Moszkvában az SZKP Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kor­mány vacsorát adott a Woj­ciech Jaruzelski vezetésével a szovjet fővárosban tartózkodó lengyel párt- és állami kül­döttség tiszteletére. Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére adott vacsorán pohárköszöntőt mondott. Ebben kijelentette: „Találkozónk rendkívül fon­tos és felelősségteljes időpont­ban jött létre. Egyrészt a bo­nyolult, mondhatjuk, drámai­an nehéz lengyel ügyek követ­keztében fontos ez a pillanat, másrészt a nemzetközi esemé­nyek menete is fontosságát igazolja. Teljes megértéssel fogadtuk a tájékoztatást lengyel bará­tainknak arról a nemzeti dön­téséről, hogy megvédik a nép­hatalmat, lehűtik az indula­tokat, hogy kivezetik az orszá­got az elhúzódó, kínzó válság­ból. Kellő időben születtek ezek az intézkedések. Ha a kommunistá­k utat engedtek volna az ellenforradalomnak, ha a szocializmust ellenségei fé­kevesztett támadásai martalé­kául dobták volna, az veszély­be sodorta volna Lengyelor­szág jövőjét, Európa és az egész világ stabilitását. A tör­téntek keserű tanulságul szol­gálnak, de a kommunisták képesek tanulni. Természetes a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és a vele szövetséges pártoknak az a törekvése, hogy megtisztít­sák a szocialista építés gya­korlatát minden rárakódott, de a szocializmus természetétől idegen elemtől. Törvényszerű az önök törekvése, hogy hely­reállítsák a munkásosztály pártjának vezető szerepét, az a­ hosszú távra szóló elhatá­rozásuk, hogy a dolgozók po­­litkai aktivitásának növelésé­re, a népi tömegek összefor­­rottságára, erősítésére töreked­nek. Az igazi demokrácia fej­lesztése nemhogy gyengítené a szocializmust,, éppen ellenke­zőleg: mérhetetlenül megsok­szorozza erejét — hangsúlyoz­ta Leonyid Brezsnyev. Gazdasági segítség Lengyelország ma nehéz helyzetben van. Az anarchia, a káosz és a terror hullámai nem csillapodnak le egyik pil­lanatról a másikra. Az impe­rialista hatalmak és elsősor­ban az Egyesült Államok a jo­got és az erkölcsöt lábbal ti­porva fokozzák Lengyelország­ra gyakorolt nyomásukat, újabb megpróbáltatásoknak és viszontagságoknak akarják kitenni a lengyeleket. De sen­ki se­m számíthat arra, hogy a szocializmus nem fogja meg­védelmezni magát. Megvédel­mezi, mégpedig teljes határo­zottsággal. Már a jelenlegi bonyolult helyzetben is látható a ked­vezőbb jövőt ígérő holnap. Mi mindazzal, amivel tudtuk, se­gítettük a szocialista Lengyel­­országot. Segíteni fogjuk a jö­vőben is — s ezek nem pusz­tán szavak. Kétségtelen, hogy mindkét országnak javára válnak az általunk kidolgozott gazdasági együttműködési tervek. Ezek kiterjednek a nyersanyagfor­rások hasznosítására, s az ipar legfontosabb ágainak fej­lesztésére is. Kedvezők lehető­ségeink a kapcsolatok szélesí­tésére a mezőgazdaság terüle­tén. A S­zovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság erőfeszí­tései szorosan kapcsolódnak a szocialista közösség keretein belül folyó munkához. Itt el­sősorban a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szintjének emelé­sére és minőségének javítására gondolok. A szocialista közösség nem valamiféle elszigetelt politikai földrész. A szocializmus ered­ményei az egész emberiséget gazdagítják. A szocializmus ré­sze a modern civilizációnak. Érthető tehát, ha a szocialis­ta országok nem határolják el magukat a világ valamennyi népét nyugtalanító kérdések­től. Ezek közül pedig a leg­fontosabb : hogyan védhető meg a béke. A Szovjetunióban az embe­rek egyöntetű véleményt val­lanak arról, hogy mire töre­kedjünk a fegyverkezésre vagy leszerelésre. Mi a kellő szinten tartjuk fegyveres erő­ink fiarckészségét, számításba vesszük a biztonságunkat fe­nyegető veszélyeket. Ez azon­ban kényszer szülte intéz.ko-

Next