Magyar Nemzet, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
Ára: 1,40 forint » CK Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1982. április XXXVIII. évi*. 77. szám z Ij itt húsz nősít ús környezetet csúfító gödrök, senki földjévé vált szemétlerakodó helyek, eső áztatta, sárral teli mélyedések — az országban sok helyütt ilyen látványt nyújtanak a kimerült, megszüntetett kő-, homok- és anyagbányák. A területek gazdái, a tanácsok igyekeznek rendet teremteni, s hogy milyen módszerekkel lehet az elhagyott bányákat újra hasznosítani, környezetszenynyező hatásukat ellensúlyozni, arra jó példát szolgáltatnak Pest megyében. Itt a tanács becslése szerint a bányatörvény hatálya alá tartozó nem üzemelő felszíni bányák száma jelenleg negyvenegy. A kő- és homokbányák közül hat rendelkezik tájrendezési tervvel. A tőzegbányákra nem készült ilyen program, s a négy agyagbányából is csak kettőnél van meg a rekultivációhoz szükséges terv. A tizenhét Pest megyei kavicsbánya közül nyolcnak készült el a tájrendezési terve, s ezeket végre is hajtották. Mint a Pest megyei tanácsnál megállapították, a legtöbb gondot a már kitermelt, esetenként az ellenőrzés alól is kikerült, s így terv-" írűtlenül hasznosított bányák jelentik. Nemcsak a környezetet rontják, hanem alkalmat adnak az illegális építkezésekre, s táj-, víz- és földvédelmi szempontból is káros hatásuk van. A bányatörvény az üzemeltetők kötelességévé teszi a terület rendezését, újrahasznosításra való előkészítését a bányászati tevékenység befejezése után. S erre számos lehetőség kínálkozik: erdőtelepítés, vagy tavak létesítése öntözésre, horgászáshoz, víziszárnyasok tenyésztéséhez, üdülőtelepek kialakítása. Megoldást jelenthetnek az elhagyott mélyedések hulladék elhelyezéséhez, majd mezőgazdasági célokhoz. A tervszerű és célszerű újrahasznosítás érdekében pontos felmérést készítenek valamennyi elhagyott, műveletlen bánya helyéről, állapotáról. Megvizsgálják azt is, hogy e bányák milyen célra hasznosíthatók a leggazdaságosabban, s a nem működő bányák kezelőit kötelezik a tájrendezési terv elkészítésére és végrehajtására. A működő bányáknál pedig figyelemmel kísérik, hogy a rekultiváció folyamatosan, a bányaműveléssel párhuzamosan valósuljon meg. Rácz Judit Szétkerék Napjaink korszerű mezőgazdasága négyszer anynyi energiát igényel, mint amennyit másfél évtizeddel ezelőtt. Igaz, hogy sokszorosan többet is produkál. Ám a hagyományos energiahordozók drágultával a szakemberek egyre újabb, gazdaságosabb energiaforrásokat keresnek. Fordulva eközben a legfőbb, a kiapadhatatlan, s ami tán a legfontosabb, ingyenes energiaforráshoz: a Naphoz. Mely bárki számára „elérhető” ugyan, elérni azonban nem elég. Lekötni, megtartani a feladat. Ebben segítenek a napkollektorok, amelyek a fototermikus energiát alakítják át. Felhasználva azt így a terményszárításban, a növényházak klimatizálására, valamint az üzemi technológiákhoz szükséges melegvíz-mennyiség előállításához. A Villamosenergiai Kutató Intézet, valamint a barcsi Építőipari Közös Vállalkozás készített ilyen síkkollektorokat, míg a MÉM Műszaki Intézetében műanyag fóliás kollektorokkal folynak kísérletek. Egy részüket már sorozatban gyártják, kaphatók. Különösen kedvező, 20—60 százalékos hatásfokuk jó erővel köti meg a napfényt, s alakítja át tárolható meleggé, termikus energiává. Másutt más példák akadnak. Szélkerék forgatta vízszivattyú emeli ki a föld mélyéből az ivóvizet az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát siatelepi üzemegységében, a legelőn tartott gulyák vízellátására tizenöt köbméteres ivóvíztartályt tölt meg rendszeresen az állatok számára. Ezt a sorozatban gyártott, olcsó, és a nagyüzemekben, kisgazdaságokban egyaránt hasznos „szélerőgépet” a gyöngyösi Agromechanikai Szövetkezet készíti, háttérbe szorítva általa egyre inkább az idejétmúlt lajtoskocsikat. Működéséhez mindössze óránként húsz kilométeres szélerősség kell, mellyel ennyi idő alatt két-három köbméternyi víz emelődik a felszínre. S ha váratlan vihar jön? A modern technika segít a szélhajtotta masinának: a beszerelt automatika önműködően kikapcsol. Végtelen az emberi leleményesség. Ilyen „légből kapott” energia az is, noha „zöld”, amivel a Zalaegerszegi Állami Gazdaság gyümölcsöseiben igyekeznek a fogyatkozó talajerőt visszapótolni. Ott olyan új típusú gépeket állítottak munkába, amelyek a metszéseknél keletkező árnyesedéket szétzúzzák, aztán elterítik a talajon, így a fahulladék humusszá érik, s gyökeret tápláló, gyümölcsérlelő termőfölddé válik ismét. Fejlődik a technika: a napfény és a levegő mozgása egyre inkább rögzíthető. Munkára szorítható a természeti erők sokasága közül. S a hulladék nagy része is „megmenthető”, az agrártermelés hasznára fordítható. Közgazdászok erejét próbáló, érdemes feladat kiszámolni mindenütt: hol, milyen mértékben. Bedő Ildikó Az arab külügyminiszterek állásfoglalása Ciszjjordániáról A külpolitikai helyzet A KÖLTSÉGVETÉSI HOZZÁJÁRULÁS körül kialakult angol—francia vita megkeserítette kissé a Közös Piac „születésnapi” csúcsértekezletét. Londoni hírmagyarázatok szerint ez alkalommal Margaret Thatchernek csupán annyi elégtétele lehet, hogy most nem az ő makacssága okozta a nézeteltéréseket, hanem a francia partneré. Mitterrand ugyanis nemcsak a brit kormányfőt vétózta meg, hanem ellene mondott saját külügyminiszterének, Cheyssonnak is. Az utóbbi a múlt héten tanulmányozásra érdemesnek minősítette a hozzájárulások dolgában előterjesztett angol kompromisszumos javaslatot, a francia államfő viszont még ennyinek sem tekintette. A párizsi magatartás oka, hogy elfogadhatatlannak tartják az aránytalan teherviselést, s úgy vélekednek: „A francia parasztok zsebe csak akkor dagadhat, ha Nagy-Britannia költségvetési hozzájárulását csupán méltányosan és hosszú távon csökkentik.” A Le Figaro dramatizálva a helyzetet, úgy véli, hogy a Közös Piacot a nézeteltérések miatt most súlyos válság fenyegeti, a Le Matin viszont azt írta, Thatcher és Mitterrand meg akarta mutatni saját közvéleményének, tapodtat sem enged a lényeges kérdésekben. Így azonban a közösség nem kezdeményezhet semmi újat. Washington figyelemmel kísérte nyugat-európai szövetségeseinek a vitáját, főleg abból a szempontból, hogyan reagálnak az Egyesült Államok szankciós határozataira. E téren kedvezőnek ítélhették, hogy az EGK csúcskonferenciája úgy döntött: a Közös Piac az amerikai tervekkel egyeztetve tárgyal a jövőben e témában. Washingtoni forrásokból származó értesülések szerint az Egyesült Államok fokozza a nyomást a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak nyújtandó nyugat-európai hitelek további szigorítására. Eagleburger külügyminiszterhelyettes ez alkalomból megismételte, hogy a Reagan-kormánynak „stratégiai jellegű kérdés” a hitelek ügye. MEGOSZTJA az amerikai kongresszust a nukleáris leszerelés, vitája, s élesedik a küzdelem azok között, akik elvetik, illetve szorgalmazzák az erőfölény megszerzését. A száztagú szenátusban a hét eleji ig ötvennyolcan támogatták azt a javaslatot, amelyet Jackson demokrata párti és Warner republikánus szenátor terjesztett elő, hogy az Egyesült Államok ne kezdeményezze az atomfegyvergyártás azonnali, világméretű befagyasztását. Ehelyett új szovjet—amerikai tárgyalások megindítását ajánlották az elnöknek azon az alapon, hogy a Szovjetunió, úgymond, jelenleg fölényben van Washingtonnal szemben. A tárgyalóasztal melletti döntés szükségességét ők persze úgy támasztják alá, hogy „drámai és erőteljes kihívást kell szembeszegezni Moszkvával”. Kennedy és Hatfield viszont a szovjet moratóriumindítványok tanulmányozását sürgette. A kongresszusi vitát sok képviselő ahhoz az 1969-es októberi üléshez hasonlította, amelyen a vietnami háborúval szemben az ellenállás kezdett formát ölteni. Megfigyelők szerint annyi tény, hogy a nukleáris leszerelés ügyét az amerikai kongresszus napirendjéről nem lehet levenni, miután a törvényhozás az elmúlt másfél évben meglehetősen értetlenül figyelte Reagan fegyverkezési programjának a térnyerését. Döntés Tuniszban a palesztinok támogatásáról Tuniszból jelenti az AFP. Az Arab Liga kedden Tuniszban megtartott rendkívüli külügyminiszteri tanácskozása úgy határozott, hogy sürgős anyagi, politikai és erkölcsi támogatást kell nyújtani a megszállt arab területeken kibontakozott palesztin ellenállásnak. Egyúttal felszólították a szervezet tagállamait, hogy hárítsák el az akadályokat a Palesztin Felszabadítási Szervezet Izrael elleni katonai akciói elől. A tanácskozást a PFSZ kérésére hívták össze a ciszjordániai helyzet megvizsgálására. Sedli Klibi, a szervezet főtitkára olyan közös fellépést sürgetett, amellyel erkölcsileg és anyagilag támogathatják az izraeli elnyomás ellen küzdő palesztinokat. A tanácskozáson az arab külügyminiszterek követelték, hogy Izrael vessen véget a megszállt területeken folytatott elnyomó intézkedéseinek. Egyúttal bírálták az Egyesült Államokat a Tel Avivnak nyújtott támogatásért. Az MTI bejrúti jelentése szerint két közvetlenül érintett ország, Jordánia és Libanon küldöttsége fenntartását hangoztatta mind a területén elrendelhető mozgósítással, mind a területéről kiinduló akciókkal kapcsolatban. Jordánia ellenezte azt a rendelkezést is, hogy a ciszjordániai és a gázai palesztinokhoz ne az 1978-ban létrehozott jordániai—palesztin veeves bizottság, hanem a PFSZ közvetítse a Tuniszban megszavazott támogatást. Az említett bizottság hatásköre a bagdadi arab csúcson jóváhagyott pénzügyi alap felhasználására szorítkozik. Az arab külügyminiszterek elhatározták: a palesztin lakossággal szemben alkalmazott izraeli elnyomó intézkedések miatt szorgalmazzák, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el és sújtsa nemzetközi szankciókkal Izraelt. A BT- vitát követően az ENSZ-közgyűlés elé viszik a kérdést. A külügyminiszteri tanácskozás elítélte az Egyesült Államok politikáját, amely politikai, gazdasági és katonai támogatással, valamint a stratégiai együttműködés keretében képessé teszi Izraelt az arab nemzet létét fenyegető megszállás és agresszió folytatására. Az értekezlet elhatározta, hogy az arab országok nyomást gyakorolnak az Izraelt támogató államokra. Közben a palesztin ellenállási mozgalom soraiban éleződik a harc a diplomáciai és a katonai módszerek hívei között. Minthogy a PFSZ a jelenlegi időszakban nem számíthat hatékony arab támogatásra, Izrael kétségbeesetten keresi az ürügyet, hogy katonai csapást mérhessen a palesztin ellenállás libanoni erőire. Sem az arab világnak, sem a PFSZ-nek nincs még átfogó stratégiája a Sínai-félsziget kiürítését követő időszakra, tehát nemcsak az Egyesült Államokra és Egyiptomra, hanem az arab táborra is bénítólag hat az április 25-ig ter jedő kivárási periódus. Ez a felismerés késztette arra Faruk Kaddumit, a PFSZ politikai osztályának vezetőjét, hogy tuniszi felszólalásában sürgesse: távolítsák el az egységes arab akció útjában álló akadályokat és nyissanak meg minden arab határt a palesztin gerillák előtt. Az AP jelenti: A libanoni fővárosban nemzetközi konferencia kezdődött az Izrael által megszállt arab területek palesztin lakosságával való szolidaritás jegyében. Jasszer Arafát, a PFSZ VB elnöke az értekezleten elhangzott felszólalásában rámutatott: a palesztinoknak az izraeli megszállók önkénye és terrorja elleni felkelése is jelzi, hogy a palesztin nép teljesen egységes abban a törekvésében, hogy kivívja törvényes nemzeti jogait. Arafat méltatta a Szovjetunió és a többi szocialista ország által nyújtott támogatást és egyúttal nagyra értékelte a PFSZ és a libanoni haladó erők, valamint Szíria közötti kapcsolatokat. A konferencián, amelyet a palesztin, valamint a libanoni szolidaritási és békebizottság rendez a „föld napja” alkalmából, számos küldöttség vesz részt, köztük a szocialista országok delegációi is. Moszkvából jelenti az MTI. Az Izrael által megszállt területeken, mindenekelőtt a Jordán folyó nyugati partján egyre erősödő ellenállási mozgalomról, a palesztin, az arab és az izraeli demokratikus erők közös erőfeszítéseiről tájékoztatták szerdán palesztin vezetők az újságírókat moszkvai sajtóértekezletükön. A Jordán folyó nyugati, megszállt partjáról érkezett küldöttség, közöttük Dzsamal Maraku, a Palesztinai Nemzeti Tanács tagja és Szalim Nadzsad, a Palesztinai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a szovjet—palesztin baráti társaság vendégeként tartózkodik a Szovjetunióban. A Biztonsági Tanács soros elnöke nem fogadta a PFSZ képviselőjét New Yorkból jelenti az AP. A Biztonsági Tanács kedden folytatta az izraeli megszállás alatt álló arab területekről a múlt héten megkezdett vitát. Az ülésen többek között Labib Zehdi Terazi, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet megfigyelője, valamint Irán és az NDK küldötte fejtette ki álláspontját. A PFSZ képviselője elmondotta, hogy találkozót kért a Biztonsági Tanács soros elnökétől, Jeane Kirkpatricktól, az Egyesült Államok képviselőjétől, de az nem volt hajlandó fogadni őt. Terazi a találkozón a Biztonsági Tanács elnökét a PFSZ-nek arról a döntéséről szerette volna tájékoztatni, hogy hajlandó elfogadni azt a mérsékelt hangvételű ír határozattervezetet, amely felszólítaná Izraelt a ciszjordániai helyi tanácsok ellen hozott intézkedései visszavonására, de nem ítélné el a zsidó államot. A világszervezet szavazati jog nélküli hivatalos megfigyelői státust biztosított a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek. Ennek értelmében a Biztonsági Tanács soros elnökének lehetősége van arra, hogy a PFSZ-nek a világszervezethez delegált hivatalos képviselőjét fogadja. Mivel a PFSZ nem tagja az ENSZ-nek, Jeane Kirkpatricknak módjában állt erre a formális tényre hivatkozva visszautasítani a kérést. Hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy az Egyesült Államok mind a mai napig nem ismeri el a Palesztin Felszabadítási Szervezetet a palesztin nép képviselőjének. Kirk Patrick egyik elődje, Andrew Young 1979-ben ugyan találkozott a PFSZ megfigyelőjével, de ezt a találkozót az Egyesült Államok kormánya később magánakciónak minősítette, majd e lépése miatt le is váltotta Youngot. A Biztonsági Tanács kedden folytatta az Egyesült Államok beavatkozása miatt benyújtott nicaraguai panasz vitáját is. Az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy kormánya a kérdést kétoldalú tárgyalások útján kívánja megoldani, és egyben közölte, hogy országa egy őt elítélő határozat esetén vétójogával fog élni. Lord Carrington Izraelben Londonból jelenti az MTI. Csaknem hároméves hivatali ténykedése során első ízben, hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett Lord Carrington brit külügyminiszter. Huszonnégy órával korábban Londonban még többen úgy találták, helyes volna, ha a megszállt Ciszjordániában kialakult helyzet miatt a miniszter lemondaná útját — ő azonban kitartott mellette. Egyik helyettese, Lord Trefgarne hétfőn a felsőházban azzal indokolta a változatlan utazási szándékot, hogy a jelenlegi helyzetben „életbevágó dolog” Izraelt jobb belátásra bírni, vagy legalábbis erre kísérletet tenni. Carringtont a Begin-kormány nem kedveli, ennélfogva kétséges, hogy éppen őrá hallgatna. A brit külügyminiszter harcos híve a Közös Piac 1980-ban kiadott, úgynevezett velencei nyilatkozatának, amely a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek a „békefolyamatba” való bevonását szorgalmazta — Izrael pedig éppen azzal kísérletezik most, hogy a PFSZ-t Ciszjordániában „kiirtsa”. Egy múlt heti rádióinterjújában Carrington újból védelmébe vette a velencei nyilatkozatot. Azt hangoztatta, hogy a dokumentum „egyenlő kézzel mér”, békét, biztonságot és elismert határokat kér Izraelnek, és a palesztin nép jogainak elismerését Izrael által. „Nem nagyon hiszem, hogy tartós rendezés születik, amíg ez a két elv nem érvényesül” — mondotta a külügyminiszter, majd hozzátette: meggyőződése szerint a Camp David-i megállapodás alapján folyó autonómiatárgyalások már csak azért is „rettenetesen nehezek” lesznek, mert a problémát nem lehet a palesztinok feje fölött megoldani. Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, Carrington ugyanebben az interjúban utalt rá, hogy a brit kormány „a lehető legsúlyosabb aggodalmának” adott kifejezést Izraelnek a palesztin polgármesterekkel szembeni fellépése miatt. Egészében úgy ítélte meg a helyzetet — mintegy elejét veendő a derűlátásnak, amely útját kísérheti —, hogy egy év leforgása alatt a Közel-Keleten nem javultak, hanem romlottak a tartós rendezés esélyei.