Magyar Nemzet, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-23 / 94. szám

Péntek, 1982. április 23. Népfronttanácskozás Kecskeméten Megszerettetni az olvasást! Az iskolai könyvtárnak az olvasási kultúra fejlesztésében elfoglalt helyéről, szerepéről, a család, valamint az oktatási intézmény feladatairól tanács­kozott szerdán Kecskeméten Kerek Gábor elnökletével a Hazafias Népfront Pedagógiai és Olvasó Népért mozgalmi munkabizottsága. A vendége­ket Farkas József, a HNF Bács-Kiskun megyei bizottsá­gának titkára köszöntötte. Be­vezetőjében kiemelte: „Gond­jaink súlyosak. Elegendő, ha csupán arra utalok, hogy a kötelező olvasmányok nagy ré­szét a könyvesboltokban nem lehet beszerezni, s a könyvtá­rak polcain sem lelhetjük fel őket a kellő példányban.” — Ismerjük-e a fiatalok olva­sási és könyvtárhasználati szo­kásait? Nincsenek vajon olva­sástechnikai gondjai a felnö­vekvő nemzedéknek? Mit és hol olvashatnak a gyerekek, akadnak-e értő pedagógusok, akik képesek megszerettetni velük a könyvet? Mely intéz­mények, szervezetek segítenek olvasóvá nevelni tanulóinkat? — fogalmazta meg a pedagó­gust, a könyvtárost, a társa­dalmat egyaránt gyötrő kérdé­seket előadásában Lengyel Sándor, az Országos Pedagó­giai Könyvtár és Múzeum fő­igazgató-helyettese. Válaszai­ból korántsem rózsás kép bon­takozott ki. Ha az iskolai könyvtárak számát vagy állományaik nagyságát nézzük, jelentős fej­lődésről számolhatunk be. Az iskolák harminc százalékában van bibliotéka, az általános iskolákban minden tanulóra kilenc, a szakmunkásképző in­tézetekben tizenegy, a közép­iskolákban huszonhét kötet könyv jut. De több helyütt a kis odúkat is könyvtárnak te­kintik, s a statisztikákban a selejtezésre váró brosúrák, el­avult ismereteket tartalmazó kiadványok is az állomány ré­szeként szerepelnek. A tanár­könyvtárosok között a mostoha anyagi, erkölcsi és szakmai kö­rülmények miatt nagy a fluk­tuáció. Hogyan lehet e prob­lémákra gyógyírt találni? Az új tantervek, melyek a magyar oktatásügy történetében elő­ször teszik kötelezővé a könyv­ismeretre, könyvtárhasználatra nevelést, sokat tehetnek a szemlélet megváltoztatásáért­. De a párt- és állami vezetés, továbbá a család segítségét sem nélkülözhetjük. Ez utóbbi erő mozgósításában nagy fel­adat hárul a népfrontra, hi­szen égisze alatt működnek a szülői munkaközösségek. Egy hosszútávú terv körvonalai ki­bontakoztak. Eszerint a két munkabizottság a Könyvkiadói Főigazgatósággal és az illeté­kes minisztériumokkal karölt­ve összeállítaná a kötelező és ajánlott irodalom jegyzékét. Így ezeket az oktatásban nél­külözhetetlen alkotások a szükséges példányszámban ke­rülhetnének a könyvesboltok és bibliotékák polcaira. Bács-Kiskun megye könyv­tári szakfelügyelője, Nagy Zoltánné referátumában a he­lyi tapasztalatokról számolt be, Szabó József, a HNF Győr- Sopron megyei munkatársa pedig megyéje kezdeményezé­sét ismertette: a Minden csa­ládtól könyvet az iskolának akció mintegy 300 ezer forint értékű kiadvánnyal gazdagí­totta az oktatási intézmények gyűjteményét. A hozzászólásokat követő vitát Fábián Zoltán, az Olvasó népért Munkabizottság elnöke foglalta össze és zárta le. (szi) A közgyűjtemények eredményei és tervei Csütörtökön délelőtt, a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeumban Villangó István, a Művelődési Minisztérium köz­­gyűjteményi főosztályának ve­zetője, a könyvtárak, levéltá­rak és múzeumok múlt évi eredményeiről, ez idei terveiről és várható eseményeiről adott tájékoztatót. A múlt esztendő közgyűjte­ményeink életében a próbaté­tel éve volt, be kellett bizo­­nyítanunk, hogy a szigorúbb feltételek között is jól végzik munkájukat, a szűkebb anyagi lehetőségek ellenére is képe­sek gyarapodni. A számszerű szaporodás mérsékeltebb volt, mint az előző esztendőkben. A könyvtári állomány mintegy kétmillió kötettel, a múzeumi 131 ezer műtárggyal, a levél­tári anyag 7860 folyóméterrel gazdagodott. Tizennyolc új múzeumi egység kapott mű­ködési engedélyt, köztük a makói József Attila Múzeum, a dunaújvárosi Domanovszky Képtár, a debreceni Medgyes­­sy Emlékmúzeum, a keszthelyi Bartók Béla Emlékház. Új épü­letbe költözött a Nógrád me­gyei Levéltár, az aszódi Pod­­maniczky kastély szárnyépüle­tét a Pest megyei Levéltár kapta meg. A könyvtárak alap­területe összesen hétezer négy­zetméterrel növekedett. A Fő­városi Szabó Ervin könyvtár két új fiókkönyvtárral és zenei részleggel bővült, átadták töb­bek között a kunhegyesi és bi­­harugrai új könyvtárakat. A múzeumi terület, ami a láto­gatók létszámát illeti, újra megdöntötte a hazai csúcsot: tavaly 17 millió 400 ezer em­­­ber fordult meg a kiállításo­kon. Ez év kiemelkedő eseménye lesz az alsó-ausztriai Schalla­­burg várában május 7-én nyíló, Mátyás és a magyar reneszánsz című kiállítás, melyre a világ minden tájáról kölcsönöznek tárgyakat, dokumentumokat. Az anyagból készült válogatást egy későbbi időpontban a Ma­gyar Nemzeti Galériában a hazai közönség is megtekint­heti. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Puskin-kiállítás és az ugyancsak a Szovjetunióból érkező, A húszas évek festé­szete című tárlat, melyeket a Petőfi Irodalmi, illetve a Szép­­művészeti Múzeumban mutat­nak be. A Magyar Nemzeti Galériában Kondor Béla és Csohány Kálmán, Miskolcon Ferenczy Noémi Emlékkiállí­tást rendeznek. A Szépművé­szetiben Tiepolo évszázada címmel rendeznek kiállítást, s remélhetőleg még ebben az évben a közönség elé tárhat­ják Vasarely hazánknak aján­dékozott alkotásait. Bizakod­hatunk benne, hogy hamaro­san hazakerül a Belgiumban őrzött Lőréeni Kódex, amely becses nyelvemlékünket, az Ómagyar Mária-siralmat tar­talmazza. — Talán túl optimista han­got ütöttem meg beszámolóm­ban — mondotta az előadó —, de gondjainkat, sajnos, nem tudjuk egy esztendő alatt meg­oldani. Az új lakótelepek köz­­gyűjteményekben szegények, a könyvtári ellátás gyenge lánc­szemei az iskolai könyvtárak, minden területen helyhiánnyal küszködünk, s az elöregedett épületek is sok fejtörést okoz­nak. Bár anyagi lehetőségeink továbbra is korlátozottak, e fehér foltok eltüntetésére ál­doznunk kell, s a korábbi hi­bákat, mulasztásokat is igyek­szünk helyrehozni, pótolni. Az idén felülvizsgáljuk a gyéren látogatott kiállítóhelyek tevé­kenységét, s megvitatjuk a gombamód szaporodó emlék­múzeumok létjogosultságát. A sajtótájékoztatót követően A közgyűjtemények új szerze­ményei címmel kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Múzeum­ban, melyet május 3-ig tekint­het meg a közönség. A tárlat rendezői mindenekelőtt sok­színűségre­­ törekedtek: a több évszázados leletek mellett ta­lálhatjuk Mező Imre tiszti kö­penyét és sapkáját; a régi ok­levelek társaságában fellelhet­jük az Elnöki Tanácsnak a muzeális értékek védelméről szóló 1981. évi rendeletét; s íróink, neves személyiségeink tollvonásával nemcsak az újab­ban vásárolt kéziratokból, ha­nem Silbiger Boriska, a híres pesti jósnő emlékkönyveiből is megismerkedhetünk. Magyar Nemzet A társadalmi ellenőrzés erősítéséért Megalakult a Fogyasztók Országos Tanácsa Csütörtök délelőtt a Haza­fias Népfront székházában tar­totta alakulóüléset a Fogyasz­tók Országos Tanácsa. A fo­gyasztók érdekvédelme társa­dalmunkban széles körű tár­sadalmi ellenőrzéssel párosu­ló állami feladat. A Hazafias Népfront, mint a lakosság kü­lönböző rétegeit tömörítő po­litikai tömegmozgalom, szük­ségesnek tartja s feladatának tekinti, hogy más társadalmi szervekkel együtt részt vegyen a fogyasztói érdekek érvénye­sítését szolgáló társadalmi kontroll megvalósításában. En­nek megtestesítője a Fogyasz­tók Országos Tanácsa, amely a Hazafias Népfront kereté­ben működő jogi személy is: saját nevében gyakorol jogo­kat és vállalhat kötelezettsé­geket. Mint az alakulóülésen L. He­gedűs László, a HNF OT tit­kára elmondta: az új orszá­gos társadalmi szervezet utat nyit mindazoknak a javasla­toknak, kezdeményezéseknek, amelyek a fogyasztói érdekek­ érvényesülését segítik, köny­­nyítik. Ajánlásaival segíti az államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervezetek, a vál­lalatok munkáját, hiszen a legilletékesebb: a fogyasztó észrevételeit, kívánságait gyűj­ti össze és tolmácsolja. Lénye­ges, sokakat érintő témákban kéri ki a lakosság véleményét, például a belkereskedelmi tör­vény végrehajtásának tapasz­talatairól, a lakás berendezé­sének, a bútorgyártásnak a problémáiról, foglalkozik a la­káskarbantartással, az alkat­részellátással, a közlekedés gondjaival. Segíti a fogyasz­tók tájékoztatását az áruk és a szolgáltatások minőségéről, választékáról és a fogyasztó­kat megillető jogokról. E jo­gok megsértése esetén pedig vizsgálatot, intézkedést kezde­ményez az illetékeseknél, ha azok elmulasztották volna or­vosolni a panaszt. A fogyasztók véleményének alaposabb megismerése, az ér­demi tájékoztatás érdekében a Hazafias Népfront bizottságai mellett területi és helyi fo­gyasztói tanácsok működnek majd. Rendszeresen tartanak fórumokat valamennyi telepü­lésen, ezeken bárki elmond­hatja észrevételeit, s a keres­kedelemért, szolgáltatásokért felelős vezetők a helyszínen válaszolnak a kérdésekre. A Fogyasztók Országos Tanácsa — ha szükséges — gondosko­dik a legközérdekűbb témák­ban az országos intézkedések­ről. A Nagyító című folyóirat a Fogyasztók Országos Taná­csa lapjaként jelenik meg. * Épí­tőanyag-ellá­tás Tervszerűbben és jobban A lakásépítési feladatok mellett — illetve velük egyen­rangú munkaként — mindin­kább előtérbe kerül a megle­vő állomány fenntartása és felújítása. E munkálatokhoz azonban nemcsak megfelelő kapacitásra, hanem za­varta­­lan anyagellátásra is szükség van. A megoldásra az ÉVM építőanyag-ipari főosztálya in­tézkedési tervet dolgozott ki. Ennek részleteiről tartott tá­jékoztatót csütörtökön Tóth Gábor minisztériumi főtaná­csos. A cél az, hogy az építőipar legkülönbözőbb szervezetei egyenlő feltételekkel jussanak hozzá mindazokhoz az anya­gokhoz, amelyekre az építési­­felújítási munka adott idősza­kában éppen szükségük van. Eddig ugyanis a közép- és kis­vállalatok, a szövetkezetek és a kisiparosok igencsak sok zökkenővel szerezhették be azokat a gyakran jelentékte­len értékű, de fontos termé­keket, amelyek nélkül nem tudják határidőre teljesíteni vállalt feladataikat. Most az Építőipari Terme­lőeszköz-kereskedelmi Válla­lat — az ÉPTEK — együtt­működési megállapodásra lé­pett a fővárosi tanács ingat­lankezelési és építési főigaz­gatóságával a lakásfenntartási és felújítási munkák szerve­zett anyagellátására. Ugyan­csak ilyen egyezmény jött lét­re — a megnövekedett ma­gánerős építési és felújítási munkák támogatására — az ÉPTEK és a Kisiparosok Or­szágos Szervezete között. Lét­rehoztak egy ÉPTEK—KIOSZ koordinációs irodát is, amely vevőszolgálati tevékenységet folytat. Ezenkívül az ÉPTEK az esetleges hiánycikkeket is legyártatja a Kisipari Ter­meltető Vállalat műhelyeiben, s ezzel a nem rubelelszámolá­sú importot is csökkenthetik. A kiskereskedelmi hálózat­tal szintén bővül az ÉPTEK szerződéses kapcsolata. Ennek keretében még ebben az évben üzletet nyitnak a Váci úton a magánépítkezők részére. k. v. Semmelweis- és Mich­aelis­­emlékkongresszus Budapesten Semmelweis- és Michaelis­­emlékkongresszusra készül a Magyar Nőgyógyász Társaság és az Északnyugat-német Nő­orvos Társaság. Amint dr. Gi­­mes Rezső egyetemi docens, a Magyar Nőgyógyász Társaság főtitkára elmondta, Kurt Semm professzor, a kieli női klinika igazgatója, a meddő­­ségkutatás világhírű szakértő­je, másfél évvel ezelőtt — a budapesti nemzetközi androló­­gusszimpóziuja alkalmából — vetette fel a kongresszus meg­rendezésének gondolatát. Ja­vasolta, hogy tudományos ta­nácskozáson emlékezzenek Semmelweis Ignácra, a gyer­mekágyi láz kóroktanának megalapítójára és Michaelis szülészprofesszorra, a kiieli női klinika egykori vezetőjére, Semmelweis tanításainak kö­vetőjére. Semm professzor kezdemé­nyezte a kieli női klinika és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem női klinikájának együttműködését is, most pe­dig közösen kezdtek az emlék­ülés megszervezéséhez, ame­lyet Budapesten 1933 júniusá­ban tartanak. Ekkor lesz 125 esztendeje annak, hogy Sem­melweis " tanításai magyar nyelven megjelentek. A két társaság megállapodott, hogy a tanácskozásra meghívják mind a szocialista, mind a nyugati országok legkiválóbb nőgyógyászait. • • Öreg csarnokok felújítása Ebben az­­ ötéves tervben nem épül új vásárcsarnok a fővárosban. Az ilyen célú be­ruházásokra rendelkezésre ál­ló összeget a meglevő csarno­kok felújítására fordítják. A tizennégy vásárcsarnok több­sége a múlt század végén épült, műszakilag már elavult, megérett a felújításra. A Tol­­buhin körúti épület rekonst­rukcióját várhatóan 1985-ben kezdik meg, s a kivitelezést szakaszosan, több ütemben végzik majd. Így a csarnok­ban a felújítás alatt is kiszol­gálják a vásárlókat. Halaszthatatlanná vált az óbudai, Kórház utcai piac re­konstrukciója, melyre a terv-, időszak végéig 45 millió forin­tot biztosított a Fővárosi Ta­nács. A tervezés, előkészítés már folyik, s jövőre megkez­dődik a kivitelezés is. Előbb azonban a Budapesti Történe­ti Múzeum szakemberei­ veszik birtokukba a terület egy ré­szét, hogy­­ feltárják a római kori légióstábor maradványa­­it. A Rusehbera házaspár ut­cai vásárcsarnokot 1985 végé­ig újítják fel. A Garay téri pi­ac részleges rekonstrukciója már megkezdődött. Zászlód­tadások Az újpestiek példája ünnepi eseményre gyűltek össze csütörtökön a 85 ezer la­kosú Újpest állami, társadal­mi és politikai vezetői, közéle­ti tisztségviselői, munkahelyi kollektíváinak képviselői a IV. kerületi Tanács dísztermében. Itt vették át a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa által alapított nemzeti zászlót, ame­lyet a településfejlesztő társa­dalmi munkában tavaly elért kiemelkedő eredményeivel ér­demelt ki a kerület lakossága. Az aktívaülésen részt vett Né­meth Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a IV. kerület országgyűlési kép­viselője is, s felszólalásában a Központi Bizottság nevében gratulált az újpestiek telepü­lésfejlesztő társadalmi munká­jához, eredményeihez és a ma­gas kitüntetéshez. A népköztársaság címerével ékesített selyemlobogót Pász­tor Gabriella, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa elnök­ségének tagja nyújtotta át Ko­vács Ferenc tanácselnöknek, miután Kovács Pálné, a IV. kerületi népfrontbizottság tit­kára ismertette az újpestiek 1981. évi eredményeit a társa­dalmi munkában, s bejelen­tette, hogy a közösségi össze­fogás szép példáját a Főváro­si Tanács a kerületnek jutta­tott másfél millió forinttal is elismerte. Újpest fejlesztéséért, szépí­téséért végzett kiemelkedő társadalmi munka elismerése­ként többen megkapták a „Budapestért” kitüntető jel­vényt is. A kitüntetettek kö­zül kettővel beszélgetett mun­katársunk a lakóhelyről, a közösségért végzett munkáról. Csajági Berták György, az Egyesült Izzó művezetője, műszerész. Negyven éve lakik Megyeren. — Szeretek itt, máshol nem is tudnék talán élni — mond­ja. — Tanácstag vagyok a kerületben, s minden erőm­mel azon fáradozom, hogy az én körzetem legyen a legszebb. Ezért kezdeményeztem évek­kel ezelőtt a „Virágos Me­­gyerért” akciót. Sorra jártam a házakat, mindenkihez be­kopogtattam, mindenkit igye­keztem meggyőzni: tegyen va­lamit a nemes célért. A régi Megyer családi há­zas övezet a IV. kerületben, Újpesten, külön kis város a nagyvárosban, falusias, kertes hangulatú település, ahol min­denki ismeri a szomszédját. Csajági Bertók György fel­hívására százan és százan vál­lalták a társadalmi munkát, a lakóhely, a környezet szé­pítését, az utcák rendben tar­tását. — Amikor hazamegyek dél­után az Egyesült Izzóból, min­dig vár rám valaki a szom­szédok, az utcabeliek közül — mondja Csajági Bertók György. — Jóleső érzés ez. Én a régi ONCSA-telepen la­kom. Szomszédaim az én biz­tatásomra kezdtek virágosíta­­ni. Én persze igyekeztem jó példával elöl járni. Nézze meg egyszer a kertemet! Hatvan tő rózsám van. Elmondja azt is: nemcsak a lakóterület szépítéséért fá­radozik, igyekszik a kultúrott­­honban is elevenné tenni az életet. A klubélet egyre pezs­gőbb. Szeretem ezt csinálni, s örülök, hogy most ilyen nagy megtiszteltetés ért a kitünte­téssel. De nem ezért csinál­tam ... — Az ember azért csinálja, mert ezt csinálni kell minden­kinek, aki egy kicsit is sze­reti a lakóhelyét! — veszi át a szót egy másik kitüntetett, Németh Vilmosné, aki Tata­bányára jár dolgozni, mint nyugdíjas. A szénbányáknál dolgozik, a szivattyúk garan­ciális javításánál. Minden es­te hazajárt Újpestre, ahol ré­gebben gyári munkás volt. Elmondja, amikor meghal­lotta, hogy az üzemek patro­nálnak egy-egy kerületet és segítenek a gyermekintézmé­nyek fejlesztésében, akkor megszervezte, hogy a tatabá­nyaiak Újpesten vállalják óvodai és bölcsődei férőhelyek építését. Ez sikerült is, há­la az összefogásnak, a IV. ke­rületben egyre kevesebb az ilyen gond.­­ Az üzemek patronálását segítették a lakók is, csapa­­­­tostól jelentkeztek munkára és nem ismertek fáradtságot, amikor az óvodák és bölcső­dék bővítéséről volt szó. Ne­kem az a tapasztalatom, hogy az emberek szívesen dolgoz­nak, s vállalnak áldozatot is, ha környezetük szépítéséről, lakótelepük korszerűsítéséről van szó. Ezt mutatja a mi példánk, itt Újpesten ... (1.) A Rákócziújfalu büszkesége Kis község, de takaros — ez a hír járja a Szolnok megyei Rákócziújfaluról. Valóban csi­nos házak, rendezett, tiszta udvarok, utcák, növekvő zöld­övezet, kulturált falukörnye­­zet jellemzi a Szolnok és Mart­fű között fekvő alföldi telepü­lést. Az itt élő emberek java része a mezőgazdaságban, a helyi Rákóczi téeszben dolgo­zik, de sokan eljárnak a Tisza Cipőgyárba és az ugyancsak közeli növényolajgyárba. A szorgalmas, munkaszerető la­kosság tettrekészségét, alkotó­­vágyát nemcsak a munkahe­lyen, hanem lakókörzeteiben is bizonyítja. A tanácstagok­nak és a népfront-aktivisták­nak nincs nehéz dolguk, ha társadalmi cselekedetre szólí­tanak. Csütörtök a megszokott munkás, dolgos hétköznap volt a falu életében, a szép, modern művelődési háznál azonban mégis nagy volt a sürgés-forgás. A nyilvánosság előtt kibővített ünnepi tanács­ülést tartottak, abból az alka­lomból, hogy a háromezer lé­­lekszámnál kisebb települések kategóriájában elnyerték a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a Nemzeti zászla­ját, valamint a Szolnok me­gyei tanács és a Hazafias Nép­front megyei bizottságának vándorzászlaját. Az Országos Tanács magas elismerését dr. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke, Szolnok megye elismerését pedig dr. Kuti György, a megyei tanács tit­kára nyújtotta át Tóth Lajos tanácselnöknek. Méltatásaikban kiemelték, hogy a rákócziújfaluiak jó kontaktusban a helyi tanács­osai és a népfrontbizottsággal, követésre méltó, szép tetteket hajtottak végre 1981-ben. A községi tanács a megoldandó feladatok két változatát vitte a falu elé, és a lakosság véle­ménye alapján döntötték el, melyiket valósítják meg. A demokratizmusnak ez a for­mája is tettekre sarkallta a falubelieket. Az elmúlt egy év alatt elvégzett társadalmi munka értéke meghaladta az 5,2 millió forintot, ami azt je­lenti, hogy minden lakosra megközelítően háromezer fo­rint esik. Az összes társadalmi munkaérték kétharmadát az állampolgárok egyénileg telje­sítették, a téesz és az érintett vállalatok „csak” kétmillió fo­rint értékű anyagot adtak té­rítésmentesen a fejlesztési munkához. Amire legbüszkébbek: nyolc hónap alatt elkészült és a múlt év decemberében átadás­ra került a 3,2 millió forint költséggel épült általános is­kolai tornaterem, a kisdiákok télen-nyáron kulturált kör­nyezetben végezhetik a tested­zést. Megépítettek két és fél kilométer új járdát, ma már a falu minden utcájának leg­alább az egyik oldalán szilárd járdaburkolat van, az akciók keretében 1400 facsemetét ül­tettek el a közterületeken, a sporttelep környékén. Új sze­méttárolót alakítottak ki, ja­vítva ezzel a környezetvédel­met. A szülők az iskola és az óvoda karbantartásához, szé­pítéséhez nyújtottak jelentős segítséget. Új színe lesz az idei mozga­lomnak a házele­ji fásítás, meggyeseket telepítenek a por­ták elé, így a fák a szépségük mellett hasznot is hoznak. (endrész) 5

Next