Magyar Nemzet, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
Kedd, 1982. június 22. Ésszerű takarékosság Reklámból megárt a kevés A reklámról szólva, mármár elkerülhetetlen a szakemberek közhellyé vált szólását idézni, amely szerint a reklámkiadások körülbelül egyharmada felesleges, csak éppen azt nem tudni, melyik harmada. Ez a tanácstalanság egyértelműen bizonyítja, hogy a reklámköltségekkel való takarékoskodással óvatosan kell bánni. Nehezen dönthető el, mikor lesz egy megtakarított forintból később két elszalasztott forint. Mint a villanyszámla A Kereskedelmi Értesítőben közzé tett irányelv szerint kurtítani kell a reklámra fordított kiadásokat. A parancs így hangzik: „A reklám hatékonyságának növelése, mint elsődleges célkitűzés mellett, érvényesülnie kell a szigorú takarékosságnak, így a reklámra fordított költségek további csökkentésének is.” Ez az irányelv olyan időszakban fogalmazódott meg, amikor a gazdasági növekedésünk üteme csökkent, a vállalatoknak bonyolultabb, nehezebb gazdasági környezetben kell növelniük nyereségüket. A takarékosság a magánosok körében is gyorsan terjed. Megváltoznak a szokásaink, nehezebben nyílnak meg a pénztárcák, nehezebb tehát eladni is. A termelőknek ahhoz, hogy a termelési szerkezet korszerűbbé váljon, új termékekkel kell megjelenniük a piacon. S ez még nem is elég, hiszen az új termékkel a fogyasztókhoz is el kell jutni. A termelési szerkezet megújhodása viszont megköveteli a fogyasztási szerkezet módosulását. Ez pedig nem képzelhető el a fogyasztókat informáló, szükségleteiket alakító propaganda — mégpedig az eddiginél több és jobb reklám nélkül. A takarékosság gépies értelmezéséből és a szabályok sugallatára általános gyakorlattá vált, hogy a vállalatok a propagandára szánt összeget — a villanyszámlához hasonlóan — a közvetett költségek közé sorolják, azaz, ha baj van, meg kell szorítani a nadrágszíjat, először ezeket a költségeket nyirbálják meg. A becslések szerint ma Magyarországon körülbelül kétmilliárd forintot költenek hirdetésekre. Ez a nemzeti jövedelem 0,3 százalékát jelenti. (összehasonlításul egy adat: a fejlett tőkés országok nemzeti jövedelmük 1,2 százalékát szánják erre a célra.) Furcsa paradoxon, de a gyakorlat az igazát bizonyítja: gazdasági pangás idején érdemes emelni a reklámra fordított kiadásokat. Ennek oka, hogy elsősorban a hirdetésekkel lehet elhódítani a konkurrenciától a vevőt, receszsziós időszakban könnyebben növelhető a piaci részesedés, mint konjunkturális időben. Hatékonyság, óh! A reklámköltségek csökkentését követelők érvei is megalapozottak. A Belkereskedelmi Minisztérium felmérése bizonyította, hogy a vállalatok nagy részénél a reklámtevékenyésnek nincs túl sok köze a tényleges piaci helyzethez, a propagandatervet a pénzügyi lehetőségeknek rendelik alá. Nem azt nézik, mire és mennyi kell, hanem azt, mire telik. Idézzünk újra az irányelvből: „A bázisidőszakhoz képest érjenek el a vállalatok a belföldre szóló reklám költségeiben megtakarítást.” A bázisszemlélet tehát ezen a területen is hódít. Az előző évben felhasznált összeghez képest határozzák meg a folyó évre szóló propagandakeretet. Az így ötletszerűen „kalkulált” költségnek már alig van közük a jelenlegi igényekhez. Szintén elgondolkoztató tény, hogy a vállalatok, a hirdetők harmincnyolc százaléka nem végez reklámhatékonysági vizsgálatot. A többi hatvankét százalék pedig pusztán a forgalom változásaiból méri le — pontosabban véli lemérni — egy-egy reklámakció hatását. A Harvard egyetemen évekkel ezelőtt készült egy vizsgálat. Adatai már valószínűleg elévültek, de a belőlük kiolvasható tendencia mindenképpen tanulságokkal szolgálhat. Ez a vizsgálat nem mondott se többet, se kevesebbet, minthogy a hirdetések nyolcvanöt százaléka semmilyen hatást sem hagy hátra. A fennmaradó tizenöt százalékból, amely egyáltalán valamiféle hatást könyvelhet el, csak tíz százalék nevezhető pozitívnak — tehát olyannak, amelyik megfelelt a közreadott reklám céljának —, mert öt százalék kifejezetten a cél, azaz a termék ellen dolgozik. Ha lehet, még nehezebb A közfelfogás szerint a fogyasztó igényli, repeső szívvel fogadja az új termékeket. Ez nem egészen így van. Csak azokat a termékeket keresi és vásárolja, amelyeket hírből már ismer és amelyekről feltételezi, hogy igényeit magasabb fokon elégíti ki, mint elődeik. Sokszor hiába kínálnak neki korszerűbb, sőt olcsóbb árut, makacsul ragaszkodik a régihez, a megszokotthoz. A gyártónak ilyenkor meg kell változtatni a fogyasztási szokásokat, fel kell oldania a beidegződéseket, új igényeket kell kialakítania. S ebben segítheti, vagy éppen gátolhatja a reklám. Még ha a piacon addig teljesen ismeretlen, valóban ízig-vérig új termék kerül a polcra, akkor is előfordulhat közömbös fogadtatás. Ugyanis a vevőnek gyakran fogalma sincs arról, hogy az újdonság egyáltalán jelen van a piacon. Még bonyolultabb ez, ha egy idegen ország fogyasztójáról van szó. Ha a vállalatok a tervezett exportnövekedést meg akarják valósítani, akkor az exportreklámra fordított kiadásoknak lényegesen gyorsabban kellene nőniük, mint az export értékének. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy különböző termékek, természetüknél fogva, nem igényelnek egyenlő menynyiségű reklámot. A magyar vállalatok exportreklámjának alapvető gondja — a rosszul értelmezett takarékoskodás mellett —, hogy a ráfordítások jelentős része szétforgácsolódik. Nem koncentrál sem eszközre, sem termékre, sem vevőkörre. Ezt mi sem bizonnyítja jobban, mint az, hogy a reklámráfordításokat böngészve nem derül ki, hogy hogyan oszlanak meg egyes termékek, illetve relációk szerint. A reklám gyakran a vállalat egészét népszerűsíti, nem pedig egy-egy termék exportlehetőségeit bővíti. Ezen a téren mindaddig nem várható változás, amíg a reklám ilyen hatalmas ellentmondásban áll a nyereséggel, mint most. A reklámköltségek ma többnyire az áru rezsiköltségét növelik, tehát, ha csökkennek, akkor — rövid távon — növekszik a vállalat nyeresége. Amíg ez a merev gondolkodásmód életben marad, addig érthető módon nem várhatóel a vállalatoktól, hogy az exportreklámot fontos vállalatpolitikai eszköznek tartsák, ne csupán illendőségből foglalkoznának vele. Gömöri Judit A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—11.36 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—11.30 Magyar Nemzet Napirenden: Pest megye tanterem-ellátottsága A Pest megyei települések általános iskolai ellátottságáról tárgyalt nemrégiben a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Mint az ülésen elhangzott, a megyében az elmúlt évtizedben ugrásszerűen nőtt az élveszületések száma és ez a tény jelentősen növelte az intézményes nevelés iránti igényt. Ez az örvendetes tény és a megye több sajátossága szükségessé tette és teszi az általános iskolai hálózat több tervidőszakon át tartó kiemelt fejlesztését. Míg 1970—75 között ezer, addig 1975—80 között ötezer fővel emelkedett az általános iskolai gyermeklétszám. És a következő néhány évben a tanulólétszám várhatóan további 13—14 ezerrel emelkedik. Ugyanakkor a megye iskolahálózata elavult, szétaprózott és korszerűtlen. Az osztálytermek ötvenhét százaléka — többségében nem tanterem céljára — 1945előtt épült. Tetézi a gondokat, hogy az iskolák többsége olykor öt-hat épületben működik, a tantermek egyötöde 200—1000, négy százaléka pedig 1000 méternél nagyobb távolságra van egymástól. A fejlesztések az elmúlt évtizedben nem tudták követni a megnövekedett igényeket, pedig már a IV. és V. ötéves terv időszakában is kiemelten foglalkoztak az iskolaépítés feladatával. Kivették részüket ebből a feladatból az iskolákat támogató vállalatok és szövetkezetek szocialista brigádjai, valamint a szülők is. Az öszszefogás nyomán az elmúlt évtizedben Pest megyében 1353 tanterem épült, ennek döntő többsége új épületben és bővítéssel, míg kisebb része könyvtárak, klubok, úttörőszobák átalakításával szolgálja az oktatást. E helyiségek is csak átmenetileg enyhítik a gondokat, melyekhez hozzájárult az is, hogy az iskolák körzetesítése, és a szükségtantermek megszüntetése miatt egy évtized alatt 697 tanterem vált alkalmatlanná (illetve a körzetesítés miatt minősítették azzá) az oktatásra. Mindennek következtében a megyében fokozódott az iskolák zsúfoltsága. Részben ezzel magyarázható, hogy a napközis ellátás aránya sem éri el az országos átlagot. Ugyancsak szűkösek a testi nevelés feltételei is, hiszen 93 iskolában se tornaterem, se tornaszoba nincs, 104 iskola pedig csak kisméretű tornaszobában tudja megoldani a testi nevelés feltételeit. A megye iskoláiban mindössze hatvankilenc tornaterem és huszonhárom tornapálya van. Ezen a gondon több iskolában a patronáló üzemek segítségével igyekeztek enyhíteni, ám ezek száma még ma is rendkívül alacsony. Bár Százhalombattán és Szentendrén már tanuszoda is segíti a diákok egészségestesti fejlődését. Ugyancsak súlyos — évtizedek óta megoldatlan — gondot okoz a Pest megyei általános iskolák pedagógushiánya, ami immáron tartósan súlyosnak nevezhető. Jelzi ezt az is, hogy az oktatás személyi feltételei csak képesítés nélküli pedagógusok folyamatos és változatlan mértékű alkalmazásával biztosítható. Ezen a gondon csak a letelepedés feltételeinek megteremtésével lehet enyhíteni. Bár a jelenlegi tervidőszak során felépülő 709 tanterem várhatóan csökkenti a tanteremhiányt, gondot okoz viszont az, hogy míg a tanulólétszám a tervidőszak első felében emelkedik rohamosan, addig a tantermek fele csak 1984—85-ben készül el. Ez pedig megoldhatatlan feladat elé állítja a súlyos gondokkal küszködő településeket és veszélyezteti az általános iskolai oktatás eredményességét. (cs. n. 1.) A JÓZSEFVÁROSI KÖZÉRT VÁLLALAT 1982. augusztus 1-től 1985. július 31-ig VERSENYPÁLYÁZAT ÚTJÁN BÉRBE ADJA a következő üzleteket: 8132. sz. hús-belsőség bolt, Vill., Baross tér 4. 8133. sz. hús-belsőség bolt, VIII., Diószegi Sámuel utca 13. 8136. sz. hús-belsőség bolt, VIII. , József utca 42. 9126. sz. hús-belsőség bolt, IX. , Ferenc tér 11. 9129. sz. hús-belsőség bolt, IX., Balázs Béla utca 23. 9134. sz. hús-belsőség bolt, IX., Soroksári út 84. 9137. sz. hús-belsőség pavilon, IX., Országos Vásártér 8201. sz. hús-belsőség pavilon, VIII., Rákóczi téri csarnok 8302. sz. baromfi-hal-vad pavilon, VIII., Rákóczi téri csarnok 8427. sz. élelmiszer, háztartási, vegyi, VIII., Illés utca 22. 8455. sz. élelmiszer, háztartási, vegyi, VIli., Szigetvári utca 1. 8458. sz. élelmiszer, háztartási, vegyi, VIII. , Teleki tér 7. 9416. sz. élelmiszer, háztartási, vegyi, IX. , Soroksári út 56. 8631. sz. húskészítménybolt, VIII., Baross utca 133. 8636 sz. húskészítménybolt, VIII., Üllői út 4. 8811. sz. tej-tejtermék bolt, VIII. , Bródy Sándor utca 23/a. 9807. sz. tej-tejtermék bolt, IX. , Ráday utca 19. 9826. sz. tej-tejtermék bolt, IX., Hámán Kató utca 8—10.I 9827. sz. tej-tejtermék bolt, IX., Ferenc körút 27. 10 802. sz. tej-tejtermék bolt, XI., Bartók Béla út 82. A versenytárgyalást 1982. VII. 7-én, 14 órakor tartják a vállalat ebédlőjében. A pályázatokat legalább három nappal a kitűzött időpont előtt kérjük benyújtani a vállalat központjában: Budapest VI., Népköztársaság útja 14—16. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat központjában, a közgazdasági osztályon, Ladányi Pál osztályvezető ad, telefon: 327-920. Gyógyüdülő-központtá fejlesztik Balatonfüredet Esztendőről esztendőre tanúi vagyunk, hogyan válik igazi várossá egy szunnyadó település az első melegebb napsütésre. Balatonfüred — nyári város! Amikor őszi szelek korbácsolják a Tugore-sétány köveit és magasra csapnak a hideg hullámok a mólón, lehúzzák a redőnyöket, bezárják, belakatolják a kapukat és 13 ezerre csökken a város lakossága. Csak azok maradnak, akik állandóan itt élnek, a vendégek, a nyaralók szedik a sátorfájukat. Hirtelen csend támad, álomra hajtja a fejét Füred, hogy hat hónap múltán ismét felébredjen. Ilyenkor, nyár elején hatvanezerre emelkedik lakóinak száma, augusztusban pedig hetven-nyolcvanezer embert kell ellátniuk az üzleteknek, vendéglőknek. Tud-e ez a város kéntyelmes szállást és jó ellátást adni ennyi embernek? Gubicza László tanácselnök-helyettes szerint: tud. Nincs városközpont — A fizető szálláshelyek, a kempingek és szállók 25 ezer embernek adnak helyet — mondja az elnökhelyettes. — De sok a kiadó lakás is, majd’ minden házban talál szobát az ide érkező vendég. Persze, gond azért bőven akad, mondhatnám, hogy fő a fejünk, ha jön a meleg. De még a jövőt illetően is. Éppen a közelmúltban tárgyaltuk meg a város rendezési tervét, a jövő feladatait. Terjéki Miklós városi főépítész terjesztette elő a városrendezési terveket, amelyeket a tanácsülés el is fogadott. Balatonfüredhez tizenhárom település rendezése tartozik, ezeket a tóhoz kapcsolódóan kell összehangolni, összeegyeztetve a lakosság és az üdülők érdekeivel, figyelembe véve természetesen az idegenforgalmat, nagy gondot fordítva a környezetvédelemre is. A fejlesztési terveket a regionális rendezési terv határozza meg. Balatonfüred üdülési szerepköre: nemzetközi gyógyüdülő-központ. A háttértelepülések közül Kisdörgicsét, Dörgicsét, Balatonszőlőst, Vászolyt, Pécselyt vonják még be az üdülési szerepkörbe. — Régebben is készültek tervek — folytatja a tanácselnök-helyettes —, s azok egyes elképzeléseit már megvalósítottuk. Megépült a szabadstrand, az áruház, korszerűsítettük a 71-es autóutat, autóparkolókat építettünk, bővítettük a szívkórházat, szabályoztuk a Kéki-patakot, több üdülőtelep is létrejött, hogy csak a jelentősebbeket soroljam. Az 1973-ban készült tervnek azonban nem sikerült megoldania a város úthálózat-szerkezetét és a városközpont kérdését sem. A város mai irányú fejlődésével párhuzamosan nem alakult ki az igényeknek megfelelő városközpont. Mi legyen az óvárossal? Irreális, szinte megvalósíthatatlan szabályozási szélességeket írt elő a régi terv az úthálózat korszerűsítésére. A régi római utat (a jelenlegi Arácsi és Bajcsy-Zsilinszky utat) negyvenméteresre akarták kiszélesíteni. Ez egész utcasorokat ítélt volna szanálásra. — Az új tervek milyen megoldást találtak? — Az volt a törekvésünk, hogy közelebb kerüljünk a realitásokhoz. Sikerült olyan megoldást találnunk, amely kevesebb szanálással jár. Az új terv megoldja a városközpont kérdését is, mégpedig nem a régi tervvel ellentétesen, hanem azt kiegészítően a Kossuth Lajos utca—Csárda utca térségében, a Kéki-patak mentén a Fürdő út irányába bővíti így a Noszlopy-lakótelep szervesen kapcsolódik majd a városközponthoz. Az új általános rendezési terv területfelhasználási gondokat is megold: a Kristóf utca keleti oldalát a VII. üdülőövezetbe sorolja, míg a nyugati oldalát az V. övezetbe, hogy ezáltal a kollektív üdülési igényeket szintén kielégíthessék. Elkészült már a Petőfi S. utca—Arácsi út közötti terület részletes rendezési terve is. A szervezett magánlakásépítések területe nagyrészt ebben a városrészben található. El kell még készíteni az „Arácsi városközpont” részletes rendezési tervét. Felülvizsgálják a régi terveket, mert ezeken már túllépett az idő. Mi legyen az óvárossal? Hogyan fejlesszék tovább a part menti sávot? Van bőven tennivaló. Óvni a környezetet Megkérdeztük a tanács illetékeseitől, mi lesz a zártkertekkel? Ezek együttes nagysága csaknem háromszáz hektár. Ezen a területen 813 épület található. Egy részük engedély nélkül épült. — Ez külön gondunk — vallja a tanácselnök-helyettes. — A lakosság panaszkodik az építési tilalmakra. És ebben van is valami. Nem egy tilalmat fel kellene oldani, mert megköti az építkezni akarók kezét. Túl sok a korlátozás. E tekintetben is várható változás. Ami pedig a zártkerteket illeti, területüket előreláthatólag csökkentik. Úgy döntött a tanács, hogy amelyeken jelenleg szőlő- és gyümölcstermelés folyik, vagy amelyek alkalmasak e célra, továbbra is mezőgazdasági célra hasznosítják. Azokat a zártkerteket, amelyeken művelés nincs, erdősítésre használjuk fel. A fejlesztés különösen a part menti területekre fordít gondot és igyekszik az üzlethálózat korszerűsítésével emelni az ellátás színvonalát. Egy sor ideiglenes nyári üzletet nyitnak majd, de arra is gondolnak, hogy szezon után se szenvedjen semmiben sem hiányt Balatonfüred lakossága. Nemcsak a vasút alatt, de a jövőben a vasút felett is üdülőterület lesz Balatonfüred. Eddig ugyanis csak avasút alatt épült minden, a feső rész a „falu” volt Ma már megváltozott a helyzet, a külföldiek jobban kedvelik a csend édesebb helyeket, ahol kisebb a forgalom, levegősebb, szebb a táj, megnyugtatóbb a környezet, ahol madárfüttyöt is hallhatnak. Mint például a Péter-hegyen. — Az új terv a táj- és környezetvédelmet is jobban szem előtt tartja. Nem veszélyezteti ezt a rohamos fejlesztés? — Nem — mosolyodik el az elnökhelyettes. — Arra vigyázunk, Balatonfüred nem akar Siófok lenni! A mi célunk, hogy ebből a csendes, szépfekvésű városból nemzetközi gyógyüdülőt fejlesszünk. Ezért vigyázunk arra, hogy ne duzzasszuk túlságosan nagyra, hogy ne legyen lármás, zajos, ne váljék rossz értelemben vett várossá. A természeti és gyógyadottságokat akarjuk kihasználni, s éppen ezért, akár a szemünk fényére úgy vigyázunk környezetünk szépségére. Ez marad továbbra is Balatonfüred vonzereje. Illés Sándor 7 Logika, fantázia, dimenzió, tér, sport, művészet és tudomány! Mindezt olvashatja a most megjelent ÉS JÁTÉK” című nemzetközi RUBIK'S Magazin magyar számában! Főszerkesztő: Rubik Ernő Az új lap évente négyszer jelenik meg 52 oldalon, ízelítő az első számból: A bűvöskocka-sztori Számítógépes játékok Levelek Kubik Ernőhöz Az ÉS JÁTÉK” megvásárolható a hírtanárisoknál!