Magyar Nemzet, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
& A Magyar Nemzet RTMA. HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A húskar tanúi Tanulságos kísérlet volt, önfeledten játszottak a gyerekek római nagyurat és rabszolgát, török vezért és magyar vitézt, telkesen öltötték magukra a Tenkes kapitányának elképzelt jelmezét, s akadt a derék hadfinak ellenfele a labanc táborból is. Pergők, ötletesek voltak a rögtönzött jelenetek, olvasmányélményekről és történelmi tanulmányokról adtak számot. Az elbizonytalanodás jeleit mi felnőttek csak akkor tapasztaltuk, amikor korunkhoz, a tegnapok történéseihez érkeztünk. Elképzelt és valódi hősök megformálására alig-alig akadt vállalkozó. Leckefelmondássá, afféle kényszeredett kérdés-feleletté vált a nemrég még csupa mozgás, csupa lendület játék. A helyzetet egy copfos szöszi mentette meg. Falun töltött szünidei emlékét mesélte el, találkozását „egy nagyon öreg és nagyon okos bácsival”, aki elmondta neki a környék történetét, beszélt a kastélyról és a cselédekről, a földosztásról, majd a téeszszervezésről, elvitte a határba is, mert ,,ismert minden utat és minden fát”. Életre szóló élmény lett ebből a találkozásból, s a mesébe szinte észrevétlen lopta be magát a történelem, a tegnapé, a hőskoré, melyet az okos öreg a megélt élmények erejével varázsolt élővé egy kislány számára. Elgondolkodtató, hogy napjainkban, amikor mind több szó esik történelmi emlékezetünk, történettudatunk hiányosságairól, mily kevéssé ügyelünk az eleven forrásokra. Mily közömbösen megyünk el az élő tanúk mellett, akiket mi kárhoztatunk némaságra. Mert ők csak akkor szólnak, szólalnak meg, ha kérdik őket. Tapasztalataikkal, felhalmozott tudásukkal kéretlenül nem hozakodnak elő. Szerénységre és küzdelemre tanította őket az élet, amikor nem kisebb volt a feladatuk, mint felépíteni egy új rendet, amelynek mi is, gyermekeink is részesei vagyunk. Ők a némasággal is meg tudnak birkózni. A mi dolgunk, hogy „élő nótafákként” megszólaltassuk őket, hogy feljegyezzük és közkinccsé tegyük életük gazdag tanulságait. Még van rá időnk, mert még köztünk járnak, s ha nem mondják is, várnak arra, hogy hívjuk őket. Élményekben, tudásban csak mi leszünk gazdagabbak. S hogy mily hasznosak az így szerzett tapasztalatok, az előbb említett példa és sok más mellett az olvasótáborokban mind gyakoribbá váló találkozások bizonyítják. Mert a hőskor tanúi, történelmének élő hordozói csak életkoruk szerint veteránok. Szellemüket frissen tartotta az idő, a tudat, hogy szükség van rájuk. Ezért is tudnak oly könnyen kapcsolatot teremteni a fiatalokkal. Van ugyanis egy titkuk, ők maguk nem tekintik hősnek magukat. Természetesnek veszik, ami megtörtént velük és úgy is mondják el, természetesen, egyszerű szavakkal. És ettől világos és áttekinthetővé lesz a legbonyolultabb helyzet is, élővé és követhetővé a példa. Vonzóvá tehát. Mert azt még a legnaivabb mai fiatal is tudja, hogy korunknak a mindennapok sorsában helytálló, hétköznapi hősökre van szüksége. De azt már a veteránok élete példázná, mily maradandó tettekre képesít a hétköznapi hősiesség. Fiatal, alig harmincéves történelemtanárral beszéltem a minap. Táborozási élménybeszámolójában kiemelkedő helyet kapott egy néhány órásra tervezett, ámde két napig is eltartott beszélgetés. Vendégük, akit diákjai hívtak meg egy rövid látogatásra, a szemtanú és részvevő hitelességével szólt az 1956-os eseményekről, a megrázkódtatás után meginduló életről, mindarról, amiről — mondta — ,.az ifjú nemzedék nem tud eleget”. Pedig a fiatalok erre az időszakra is kíváncsiak. A honnan hová kérdésben az elmúlt negyedszázad is benne foglaltatik. Nincs mit csodálkozni azon, hogy egy délután nem volt elég a témára. S amit a tanár még hozzátett: „Kötetekből sem tanulhattam volna meg azt, amit így két nap alatt megtanultam és megértettem. Számomra többé nem tabu ez a téma, tudni fogom, hogyan kell megmagyarázni, megértetni a gyerekekkel történelmünknek ezt az időszakát. Egyáltalán: elfogadtatni velük, hogy nemcsak az évszázadokkal ezelőtti események tartoznak a história fogalmába, hanem az is, ami egy negyedszázaddal, vagy tíz évvel ezelőtt történt, s hogy egyszer történelemmé válnak a mi napjaink is.” Gyakran felpanaszoljuk, kevés az eszközünk a fiatalok nevelésére, hogy a múlt nem vonzó a számukra, legyintenek csak, ha apáik küzdelmes ifjúságáról hallanak. Nem hiszem, hogy igazuk van az ilyenformán elmarasztalóknak. Úgy vélem, inkább arról van szó, hogy üres példálózással, „bezzeg” kezdetű mondatokkal kívánunk hatni rájuk. Ha azt akarjuk, hogy megértsék és a magukévá tegyék az elmúlt korok üzenetét, azokhoz kell fordulnunk, akik igaz szóval — harag és elfogultság nélkül — tudnak szólni róla. Sárvári Márta Viszonylagos nyugalom Bejrútban Tel Aviv akadályozza a diplomáciai megoldást A külpolitikai helvifi A LIBANONI FŐVÁROSBAN immár a nyolcadik tűzszünet viszonylagos nyugalma érvényesül. Az elszórt lövöldözésektől eltekintve mindkét fél betartja a fegyvernyugvást. Egy izraeli katonai szóvivő pedig megerősítette, hogy a támadó harci gépek és naszádok visszatértek támaszpontjaikra. A diplomáciai fejlemények alapján azonban kevéssé biztató a jövő. Tel Aviv ugyanis visszautasította a Biztonsági Tanácsnak azt a felhívását, hogy oldják fel a blokádot és állítsák helyre az áram- és vízellátást Egy külügyminisztériumi szóvivő szerint Tel Avivnak fenntartásai vannak az Arab Liga hatpontos dzsiddai dokumentumával szemben, s következésképpen nem teljesíti a PFSZ kérését, miszerint távolítsa el katonai egységeit a Bejrútot Damaszkusszal összekötő útvonaltól. A libanoni főváros politikai köreiben az a nézet uralkodik, hogy a Begírt-kabinet szándékosan akadályozza a válság politikai megoldását, mivel a palesztin vezetők és gerillák békés eltávozása megfosztaná az izraeli kormányt a katonai „győzelemtől”. Jasszer Arafat is erre a felismerésre jutott, amikor utasítást adott a palesztin ellenállás és a libanoni baloldal alakulatainak védelmi vonalaik megerősítésére. A PFSZ elnöke egyidejűleg üzenetet intézett a szovjet, a kubai és a francia államfőhöz, valamint az ENSZ főtitkárához. A HELSINKI ZÁRÓDOKUMENTUM aláírásának hetedik évfordulójáról több terjedelmes cikkben emlékezik meg a szovjet sajtó. A hír magyarázók elsősorban arra keresnek választ, hogy él-e még az európai biztonsági és együttműködési értekezlet szelleme, vagy pedig azoknak van igazuk, akik szerint az enyhülés halott? Moszkvában határozottan válaszolnak ezekre a kérdésekre, hangsúlyozva, hogy a záródokumentum mit sem veszített jelentőségéből és a tanácskozásom született eredmények hatása ma is érződik. Mint a Novoje Vrémja rámutat: az akkor vállalt kötelezettségek továbbra is érvényesek. A politikai és a katonai szembenállás kiélezésére tett amerikai kísérletek ellenére is folytatódik a kelet-nyugati párbeszéd, még ha nem is mentes bizonyos kitérőktől. A lap emlékeztet Leonyid Brezsnyevnek múlt év őszén az NSZK-ban tett látogatására, majd pedig Komvisto finn és Kirchschlager osztrák államfőnek ez idei szovjetunióbeli útjára. A szovjet lapok nyomatékosan felhívják a figyelmet arra is, hogy a helsinki találkozó nem csupán lezárása volt az európai, illetve szélesebb értelemben vett nemzetközi politikában éveken át tartott folyamatnak, iránymutató szerepe is van a jövőre nézve. Egyértelműen bebizonyosodott az aláírás után, hogy lehetségesek a Kelet és a Nyugat közötti megállapodások. Mint Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója megállapította, a Szovjetunió változatlanul a helsinki elveknek megfelelően törekszik kapcsolatainak fejlesztésére azokkal az országokkal, amelyeknek vezetői a finn fővárosban aláírták a záróokmányt. Szovjet részről fontosnak tekintik — és ezt Leonyid Brezsnyev is kiemelte Gustáv Husikkal a Krím félszigeten megtartott találkozóján, hogy Helsinki szelleme megerősítést nyerjen. Ehhez a legközvetlenebb út lenne, ha sikerrel zárulna a madridi értekezlet és a részvevők megállapodnának egy, az európai leszerelést szolgáló konferencia összehívásáról. A gázsáállítások Nyugat-Európának a Imúlt időben kezdődnek Illetékes szovjet miniszter nyilatkozata Moszkvából jelenti az EKOTASZSZ. A jövő év elején a szovjet ipar megkezdi azoknak a nagy teljesítményű gázturbináknak a sorozatgyártását, amelyeket korábban nyugati importból szándékoztak beszerezni a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezeték megépítéséhez — mondta újságírók előtt Borisz Jevdokimovics Scserbina szovjet kőolaj- és gázipari vállalatépítési miniszter. A 4660 kilométer hosszúságú gázvezeték mentén összesen 41 kompresszorállomást létesítenek. Az eredeti tervek alapján a szükséges 25 megawatt teljesítményű turbinákat nyugati forrásokból kívánták beszerezni, az amerikai technológia exportjára vonatkozó korlátozó intézkedések miatt azonban hazai erőből fogják legyártani a szükséges berendezéseket. A miniszter újra megerősítette, hogy a nyugat-európai gázszállítások a tervezett időben, azaz 1984 első negyedében beindulnak. Az amerikai kormányzatnak a földgázcsőügylet megtorpedózását célzó szankciói nem érték el a várt hatást. Az ügyletben részt vevő szinte valamennyi nyugat-európai ország megerősítette: teljesíti vállalt kötelezettségeit — írta szombaton a Szovjetszkaja Rosszijában Grigorij Szudobin kőolaj- és gázipari vállalatépítési miniszterhelyettes. A Nyugat-Szibériából Európába földgázt szállító, 4451 kilométer hosszú ’ vezetéknek alig egyötöde az úgynevezett ,,exportrész’'. A szovjet ipar teljes mértékben meg tudná oldani saját erőből is a vezeték építését, de a Szovjetunió számára is előnyös a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. A gázvezeték építésének fennakadásáról szóló nyugati sajtójelentésekkel szemben a miniszterhelyettes leszögezi: az építkezést határidőre befejezik. Kijevbe érkezett a békemenet Kijevből jelenti az MTI. A Stockholmból indult, immár 15 napja szovjet földön tartózkodó békemenet részvevői szombaton Kijevbe érkeztek. A menet végigvonult a fennállásának 1500. évfordulóját idén ünneplő ukrán főváros utcáin, a leszerelést számtalan nyelven sürgető transzparen sekkel. A felvonulókhoz többen keresztül Pozsonyba, majd ezer helyi lakos csatlakozott, Bécsbe vezet, ahol augusztus s a Kijevben üdülők százai 16-án nemzetközi nagygyűlést közöttük egy Amerikából él- - tartanak, tiltakozásul a világ között turistacsoport is. békéjét fenyegető atomhábo-A békemenet útja Budapest új veszély ellen. A Palesztinai Vörös Félhold felhívása a kegyetlenkedések beszüntetésére Bejrútból jelenti az AFP. Szombaton délután — egyhetes szünet után — megindult a vízszolgáltatás az izraeli erők által körülzárt Nyugat- Bejrútban. Az áramszolgáltatás továbbra is szünetel. A ■vízellátás megindítását állítólag Philip Habib amerikai diplomata, Reagan elnök külön megbízottja „eszközölte ki” az izraeli megszálló erőknél. Az áramszolgáltatás helyreállítása nélkül az intézkedés sokat nem segít: áram működteti azokat a szivattyúkat, amelyek a vizet a tartályokból eljuttatják a városrész minden részébe. A WAFA Palesztinai hírügynökség szombaton közölte a Palesztinai Vörös Félholdnak a világ közvéleményéhez, a nemzetközi humanitárius szervezetekhez intézett felhívását, amely sürgeti a címzetteket: „cselekedjenek és vessenekvéget az emberek és gyermekek mészárlásának Bejrútban”. A felhívás szerint az izraeli erők foszforbombákat és úgynevezett fürtösbombákat is bevetnek, hogy minél jobban szaporítsák az áldozatok számát. A felhívás követeli, hogy az ENSZ főtitkára, a Nemzetközi Vöröskereszt és az Egészségügyi Világszervezet tegyen valamit az izraeli fogolytáborokban őrzött Palesztinai és libanoni foglyok létfeltételeinek javítására. Bejrútban izraeli katonák hatoltak be a hivatalos libanoni televízió épületébe és „nemtetszésüket” fejezték ki a televíziónak a Bejrútban folyó eseményekről adott jelentései miatt — azok helyett izraeli műsorokat „javasoltak”. Az efféle, példátlan incidensek nem éppen szokatlanok: Ariél Saron izraeli hadügyminiszter július 19-én Szárkisz libanoni elnök távollétében behatolt az elnöki palotába , és onnan csak Philip Habib utasítására távozott: az incidens Habib jogkörére is fényt vet. Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus alapítója és volt elnöke egy londoni arab nyelvű lapnak adott nyilatkozatában közölte, hogy bármikor hajlandó találkozni Jaszszer Arafattal. Bejrútba azonban egészségi okok miatt nem menne el és — mondotta — „az izraeliek nem is hagynák, hogy eljussak oda”. Kairóban az Október című hetilap szombaton jelentette, hogy a nyugat-európai országok és a „mérsékelt” arab országok vezetői még azidén csúcstalálkozót tartanak, a tizek velencei nyilatkozatának és a Fond-tervnek az „összeházasítására”. A Reuter híre: Jordánia hajlandó befogadni mintegy 800—2000 palesztin harcost — közölte McCloskey szenátor, aki ammani látogatása befejeztével Szaúd-Arábiába érkezett Az amerikai kongresszusi küldöttség Dzsidáában a hatpontos arab tervezet részleteit vitatja meg a szaúdi vezetőkkel. Bejrútból jelenti a TASZSZ. A Libanon elleni izraeli agresszió során pénteken este immár hatodszor érte tüzérségi támadás a bejrúti szovjet nagykövetség területét. Az izraeli tüzérség irányított tűzzel a szovjet nagykövetség területére két nagyméretű foszfor-töltetű lövedéket lőtt ki. Az egyik a követség főépületétől mintegy tíz-tizenöt méterre ért földet, a másik pedig eltalálta a követség épülettömbjéhez tartozó szolgálati épületet, ahol a lövedék robbanása tüzet is okozott. A tüzet a szovjet nagykövetség munkatársainak sikerült elfojtani. A TASZSZ jelentése szerint a követség munkatársai közül senki sem sérült meg. Szintén támadás érte a bejrúti szovjet kulturális központot. Az izraeli csapatok az intézmény százméteres körzetében légi- és tüzérségi támadást hajtottak végre. "