Magyar Nemzet, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

8 Akadémiai helyzetkép Szakfolyóirataink nemzetközi visszhangja Az év legrangosabb hazai tudományos eseménye természetesen mindig a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése. Az ott elhangzott tudományos előadásokat — legalábbis részleteiben — a tudományos világ iránt érdeklődő közvélemény már megismerhette. Az idei közgyűlésre az Akadémia vezetősége feldolgozta és a testület elé bocsátotta megvitatásra az elmúlt fél évtized hazai tudományosságának legjellegzetesebb problémaköreit. Ezek jelentőségükben, súlyukban messze túlmutatnak a „tisztán” akadémia kereteken. Az azóta hivatalosan is közzétett dokumentumokból készített alábbi összeállításunk a tudományos könyv- és folyóirat-kiadásunkkal kapcsolatos legfelsőbb szintű akadémiai észrevételeket tömöríti. Az első részlet az elnöki vitaindítóból, a többi a főtitkári beszámolóból való. A szöveg néhány kiemelkedő fontosságú részletét kurziváltuk.★ 30 éves folyóirat-tdadói tevékenységünk, az Akadémia magyar és idegen nyelvű folyóiratai jó publikációs fórumot biztosítanak, amelyet a nemzetközi tudomány figyelemmel kísér. Az utóbbi évtizedben, különösen a természettudományok területén kialakult scientometriai módszerek felhasználásával azonban úgy látjuk, hogy problémák is jelentkeznek. Egyfelől fokozódik az,a gyakorlat, hogy a jelentősebb tudományos eredmények nem kis hányadát kutatóink a rangosabb, elismertebb nemzetközi folyóiratokban publikálják és így idegen nyelvű actáink jóval kevésbé reprezentatívak, mint korábban. Másfelől a tudományok differenciálódását követi a nemzetközi folyóiratok differenciálódása és ezek között actáink olyan széles területet fognak át, hogy azokat csak a nagy könyvtárak vásárolják, és így külföldre jutó példányaink nem haladják meg az ezres nagyságrendet. Számos folyóiratunk megfelelő kéziratok hiányának gondjával küszködik, és így megjelenése gyakran késedelmes. Ehhez járulnak a szerkesztés és a kiadói munka hiányosságai, a hosszú nyomdai átfutás, a terjesztés nehézségei. Úgy látszik, hogy a szerkesztés megerősítésével és a kiadói tevékenység javításával javítható volna folyóirataink minősége és olvasottságának növelése. Ma is van néhány nemzetközi szerkesztésben megjelenő folyóiratunk vagy olyan nótánk, mint az Acta Mathematica és néhány más hazai folyóirat, melyek nagy értéket képviselnek. Számolnikell azonban azzal is, hogy az Akadémia presztízse érdekében szükségessé válik egyes folyóiratok megszüntetése, ha nem felelnek meg a megkövetelt mércének.★ Jogosan jegyezte meg Kádár János múlt év novemberében az Akadémia elnökségi ülésén, hogy népünket elsősorban nem az érdekli, hogy jó vagy rossz cikkeket írunk-e a tudományos kutatásról, hanem az, hogy milyen haszna van a kutatásnak, mi a „végtermék”. Önbecsülésünk és helyes arányérzékünk formálásához, de főként munkánk minőségének javításához azonban nem felesleges megvizsgálnunk, milyenbenyomásokat tükröz alapkutatási eredményeinkről a nemzetközi tudományos közvélemény. A vizsgálatokat az Institute for Scientific Information, Science Citation Index adatbázisára támaszkodva végeztük eL★ Annak érdekében, hogy a magyar adatokat nem önmagukban vizsgáljuk, kiválasztottunk hét országot és ezeknek az országoknak megfelelően normált mutatószámaival hasonlítottuk össze a hazai mutatószámokat. A kiválasztott országoka következők voltak: Csehszlovákia és Lengyelország, Ausztria és Finnország, Új-Zéland és Izrael, s végül a Német Szövetségi Köztársaság. A vizsgálatokból az derül ki, hogy 1976 és 1980 között a magyar kutatók általában olyan folyóiratokban közölték vagy közölhették cikkeiket, amelyek információs hatása, a bennük megjelenő cikkek várható idézettsége nem túl magas. A vizsgált országok közül magyar kutatók publikáltak legalacsonyabb idézettségű folyóiratokban a kémiai, biológiai és orvosbiológiai szakterületeken, és nem vigasztaló az a körülmény, hogy a többi szakterületen hol Csehszlovákia, hol Lengyelország kutatóira érvényes ugyanez a megállapítás. Ennek a ténynek az alapján indokoltnak látszik az eddig használt publikációs csatornák felülvizsgálata és nagyobb információs hatást biztosító folyóiratok igénybevételének kezdeményezése. A következő, még fontosabb kérdés, milyen volt a megjelent cikkek tényleges információs hatása; megközelítette-e a tényleges idézettség a várható idézettséget? A vizsgált országok esetében a tényleges idézettség a várható idézettségnek 60—70 százaléka, sajnos Magyarország a maga 60 százalékával utolsó a sorban. Finomabbá válik a kép, ha az egyes szakterületeken külön-külön végezzük el a vizsgálatot. Ekkor már jól értékelhető eltéréseket találunk. Azt tapasztaljuk, hogy a biológiában és a matematikában a magyar publikációk tényleges idézettsége a várható értéket felülmúlja, viszont a klinikai orvostudományokban és a földtudományokban jelentősen elmarad a várható értéktől. Erősen leegyszerűsítve ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg a kutatási eredményeink színvonala (amennynyire ez az idézettség alapján megítélhető) nemzetközi mércével mérve átlagosnak mondható, addig az eredmények közlésére használt publikációs csatornák minősége általában nem megfelelő. * A publikációs tevékenység elemzésének fontosságát támasztja alá az a körülmény, hogy a kutatás minőségének megítélésében különös jelentősége van az információs hatásnak, vagyis annak, hogy a publikált információt milyen mértékben használjuk fel új tudományos eredmények létrehozásában, illetve ennek kapcsán milyen mértékben ismeri el és teszi magáévá a nemzetközi szakmai közvélemény. Az idézett adatbázisból megállapítható, hogy 1976—1980 között 13 584 magyar publikáció jelent meg azokban a folyóiratokban, amelyekre a Science Citation Index megfigyelése kiterjed. Az MTA kutatóhelyeinek ezen időszakban közzétett, mintegy 8100 publikációjából 3360 (42 százalék) található meg a Science Citation Index adatbázisában, a teljes hazai produkció 24,7 százaléka, ami nem tekinthető rossz aránynak, ha figyelembe vesszük, hogy az akadémiai kutatások részesedése az Az ORVOSI HETILAP az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének folyóirata. Az idén 125 esztendős lap az egyik legrégibb tudományos folyóiratunk. A legfrissebb, 30-as szám Horus rovatának egyik cikke is épp az évforduló jegyében íródott. E rovat két érdekes írása: Magyar— lengyel orvosi kapcsolatok a XVI. században és a 100 éve volt az eszlári per. Ez utóbbiban a szerző jogosan írja: „Még sohasem volt per, amelyben az orvostudománynak és a nagy számú érintett orvosnak, gyógyszerésznek, valamint bábának olyan fontos szerepe lett volna,mint éppen ebben a monstre perben.” A FIZIKAI SZEMLE, az MTESZ Eötvös Loránd Fizikai Társulatának havilapja, s a neves fizikus 1891-ben alapított periodikájának jogutóda, akárcsak a két hete már bemutatott Matematikai Lapok. Az idei legfrissebb (!) 4-es szám tematikus jellegű, s az ötven éve felfedezett neutronról, tulajdonságairól, alkalmazásairól szól. Bemutatja többek között felfedezéstörténetét, a készülő paksi atomerőművet, a polarizált neutronokat és tanulmányokat olvashatunk a neutron-dozimetriáról és a vele kapcsolatos biológiai alkalmazásokról. A HÉT című bukaresti hetilap 30-as számának igen nívós tudományos rovatában a gravitációs állandó „változásáról” olvashatunk jó áttekintést. A cikkből kitűnik, hogy a legújabb geofizikai adatok felhasználásával kiszámított gravitációs értékek minden esetben szignifikáns módon nagyobbnak bizonyultak, mint a laboratóriumi kísérletekből adódóak. A kutatók azt állítják, hogy „ideje új kísérleti módszereket kidolgozni a Newton-törvény helytálló voltának megvizsgálására; itt az ideje, hogy a fizikusok leküzdjék gátlásaikat és sztoikusan megvizsgálják ezt a mégoly tekintélyes fizikai törvényt”. A MŰSZAKI ÉLET az MTESZ kéthetenként megjelenő periodikája, s a 37. évfolyamnál tart. Az idei 15. szám közli az OMFB A sugártechnológiák élelmiszeripari felhasználása című, többszerzős tanulmányát Cikkei közül kiemeljük a meteorológiai műholdakról és az első hazai műszaki folyóiratról, az 1838-as Hetilapokról szóló írásokat. A KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK az MTA folyóirata, mely 57. évfolyamánál tart. Az 1982-es 1—2. számból kiemeljük Káldi Pál kandidátus Hulladékmentes anyagáramok anyagi forrásokból ennél lényegesen kisebb arányú (12,3 százalék).★ Megállapítható: — Magyarország publikációs produktivitása megfelel a gazdasági fejlettsége alapján várható mértéknek, sőt, azt valamelyest felül is múlja. A felhasznált publikációs csatornák minősége általában nem kielégítő. Ebben talán még ma is közrejátszik annak a nemzetközi elszigeteltségnek túlélő hatása, amibe a magyar , tudomány az ötvenes évek első felében került. Hatékonyabb publikációs stratégia kialakításával minden szakterületen szorgalmazni kell a nemzetközileg számon tartott, szakmailag rangos folyóiratokban való publikálást. A magyar publikációk idézettséggel lemérhető hatásfoka általában megközelíti a nemzetközi átlagot; két szakterületen: a biológiában és a matematikában azt meg is haladja. Több szakterületen a publikációk színvonala rendkívül polarizált: egy kis méretű nemzetközileg elismert „mag” mellett igen nagy az egyáltalán nem idézett publikációk száma. összeállította Szántó György Tibor megvalósítása a kémiai technológiában címűírását, mely témakör alapvető fontosságát így summázza a szerző: „napjainkban különösen fontos szerepe van a meglevő technológiák olyan módosításának, illetve kiegészítő művelet hozzákapcsolásának, amellyel a nyersanyag hasznosítási foka növelhető, illetve a hulladék másodlagos nyersanyagként hasznosítható az adott termelő rendszerben vagy azon kívül.” A 3—4-es számból Beck Mihály akadémikus Kémiai fejlődés és szabályozás című írását említjük, mely egyben a szerző akadémiai székfoglaló előadása is volt A FÖLDTANI KÖZLÖNY a Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata. Az idei, 112. évfolyam első számában Vogl Mária alapos tanulmányt készített arról, hogyan fejlődtek az agyagásványok vizsgálati módszerei az elmúlt húsz évben. Az összefoglalót alapos bibliográfia egészíti ki, példát mutatván arra, hogy hogyan érdemes a szakfolyóiratokban retrospektív bibliográfiát közölni. Az effajta összeállítások a kutatók, a „követők” munkáját nagyban segítik. Ugyane számban emlékeznek Rozlozsnik Pál életművére, szintén bibliográfiai függelékkel. A TUDOMÁNYSZERVEZÉSI TÁJÉKOZTATÓ az MTA könyvtárának folyóirata. Évente hat száma jelenik meg. Az 1982-es 22. évfolyam 3—4-es összevont számából kiemeljük Farkas János és Balázs Katalin A magyar ipar K-I-F tevékenysége 1965—1977 című írását és Darvas György tanulmányát az interdiszciplináris kutatások vizsgálatáról. A DIAKONIA a magyarországi evangélikus egyház időszaki folyóirata. Évente kétszer jelenik meg. Az idei — 4. évfolyam — 1. száma természettudományos jellegű írásai közül kiemeljük Halász Kristóf biológusnak a sebgyógyulás és regeneráció vezérléséről szóló érdekes tanulmányát. A szerző mondandóját a Nobel-díjas Spemann felismeréseihez köti. A MŰVELŐDÉS a Bukarestben levő Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács folyóirata. Havilap. • A 35. évfolyam 6. számú nagyszámú cikke között találjuk Veress István írását, mely a kertkultúra fejlődéséről szól. A cikk akár a budapesti Magvető Kiadó gondozásában az idei könyvhétre megjelent kerttörténeti munka szerves kiegészítője is lehetne. —4 —a Lapról lapra FELHÍVJUK a totózók figyelmét, hogy „SOROMPÓ” pályázatukat ne feledjék összeállítani és augusztus 13-ig beküldeni. Sorsolás: 1982. augusztus 24. SPORTFOGADÁSI ÉS LOTTÓ IGAZGATÓSÁG A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Szerda, 1982. augusztus 4. Gyógyító lovaglás A LOVAGLÁS LÁTVÁNYA nagyon sok embert gyönyörködtet. Arra azonban már kevesen gondolnak, hogy ez a sport milyen kedvezően hat az egészségre. A lovas tudja, hogy a ló hátán, anyeregben egyenes derékkal kell ülnie, s míg térdeit a nyeregpárnához szorítja, egész testével átveszi a ló mozgásának ritmusát. Ha ez az állandó, helyes magatartás beidegződik, nagyban erősödik a gerincoszlop izomzata. Emellett a jó levegőn végzett ritmikus mozgás kihat az egész szervezetre. Mindez nemcsak késlelteti a sejtek öregedését — amely kitolhatja az élethatárt —, de egyes mozgásszervi megbetegedéseknél jelentős javulás is észlelhető a hosszan tartó, rendszeres lovaglás után. Az orvosok előtt nem ismeretten a gyógylovagoltatás. Az erre utaló adatok 1719-ig vezethetők vissza, amikor is Friedrich Hoffmann profeszszor, a halléi egyetem számára írt egyik tanulmányában rögzítette erre vonatkozó elméletét. A lovaglás orvosi haszna tehát már 250 évvel ezelőtt is ismert volt, de azóta is egy kicsit prófétikus jellegű maradt. Hogy e gyógymód mennyire fontos az orvostudomány számára, ezt most hadd példázzak Tompa Károlynak, az Országos Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet rehabilitációs osztálya osztályvezető főorvosának erről írott véleményével. A főorvos szerint az orvosi rehabilitáció egyik legfontosabb tényezője a mozgás mint fiziológiás inger. Ha ez a mozgás az egyén szempontjából elég intenzív és kellő ideig tart, akkor olyan előnyös biológiai változások jönnek létre, amelyek alkalmasak a meglevő elváltozás gyógyulásának elősegítésére. Ennek a mozgásingernek a betegség természetétől függően általános és helyi hatásúnak is kell lennie. Az általános hatás az egész szervezetre ható áthangoló, kondicionáló eredménnyel jár, a helyi hatás pedig a beteg testrészre fejt ki ingerterápiát. A lovaglás is ennek a mozgás-ingerterápiának egyik része. Hat az egész szervezetre, hiszen a ló mozgásával az ember összes izomzata együtt dolgozik. Helyi hatás különösen az alsó végtagokon, a gerincen és a deréktájon érvényesül. Természetesen a hatásossághoz a rendszeres — ezen belül fokozatos — igénybevétel alapfeltétel. EURÓPÁBAN 1950 óta foglalkoznak intenzívebben a lovaglással, mint a terápia egyik fajtájával, s az első kísérletezőik között említhetjük Anglia, Dánia és az NSZK orvosainak törekvéseit. 1968-ban a halléi klinika rehabilitációs osztályán indult hasonló kísérlet. Ott 70 személy összesen 850 kezelésen vett részt. A kezeltek kora négyévestől ötvenévesig terjedt, s a meggyógyított betegségek sokrétűsége is már bizonyító adatként szolgált törekvésük helyességére. A gyógylovaglás egyik fontos eredményeként említik a szakemberek annak pszichés hatását: a mozgáskárosodást szenvedt ember, a megtanult technikai fogások segítségével, komoly akarattal uralni képes egy olyan erőt, mint a „lóerő”. E pszichés élmény és a ritmikus tornáztatás hatásaként az egyes beteg testrészek lassanlassan javulásnak indulhatnak. Javallják a gyógylovaglást a féloldali bénulás, a gerincvelő-bántalom következtében kialakult alsóvégtagi kétoldali bénulás és hasonló, súlyos mozgásszervi betegségek gyógyítására. A felsorolt eseteknél természetesen a lovaglás kezdetben komolysegítséget kíván. A gyakorlott orvos, gyógytornász és a gyógylovagló együttesen dolgozzák ki a gyakorlatokat, mindvégig tapasztalván, hogy a lovaglásnak az élménye végül is feloldja az egyéb kezeléseknél tapasztalt tompultságot, egyhangúságot. Bázelben Baumann végzett hasonló kísérteteket 12—15 éves korú gyerekekkel, alak idegrendszeri zavarok következtében bénultak meg. A gyermekek a négy végtag görcsös bénulásával járó izomerőcsökkenés következtében voltak járóképtelenek. A gyógylovaglás ritmikus mozgása javította az izomtónust, s azt tapasztalták, hogy az állat testmelege is lazító hatást fejtett ki a görcsös testrészeknél. A gyermekek egyensúlyérzéke is javult, mozgásuk ügyesedett és végül is legtöbbjüknél javulást eredményezett a gyógylovaglás. A PÉLDÁK ALAPJÁN felvetődik a kérdés, hogyan lehetne mindezt Magyarországon is megvalósítani. Az 1970-es években Miskolcon már próbálkoztak e módszerrel és Debrecenben is folytak hasonló kísértetek. Az Orthopédiai Klinikán a gerincferdülés következtében fellépő elváltozások gyógyításánál értek el e módszerrel jelentős eredményeket. A főváros akkor még Madzsar Aliz Gyógytornászképző Iskolája elnevezésű intézményében 1972-ben foglalkoztak a lovaglásoktatás fakultatív bevezetésével. De sajnos ez is csak kísértet maradt. A felsorolt példák bizonyítják a szükséges igényt és ha sikerül ellátni a lovagoltatáshoz szükséges szelíd, magyar félvér lovak és pónilovak tenyészetét is, akkor talán szabad utat kap e gyógymód. Török Éva Új édesítő szer Az elmúlt évtizedekben — mint később kiderült, teljesen indokolatlanul — félelmet keltettek a leginkább elterjedt két édesítő szer, a szaharin és a ciklamáttal szemben. Az USA gyógyszerellenőrző hatóságai hozták nyilvánosságra, annak idején azt a hírt, hogy e két szer rákkeltő hatású. Tették ezt azért, mert kísérteti patkányokon az ember által fogyasztott mennyiség tízezerszeresével valóban sikerült rákot előidézniük. Ez nem is csoda. A tilalmat azóta feloldották, és újra több százezren fogyasztják ezeket az édesítő szereket., E két szer ártalmatlan volta tehát beigazolódott, de fémes mellékvagy utóízük kétségtelenül nem kellemes. Ezért is folytak kutatások az előnyösebb édesítőszerek után. Nemrégiben elkészült az „aspartart” nevű szer, amely lényegében aminosavakból „szőtt” fehérje. Ez könnyen felszívódik a bélből és a különböző anyagcsere-folyamatokban építő aminosavaira bomlik. A nád- vagy répacukornál kétszázszor édesebb. Az eddig elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a megkérdezettek 90 százaléka az új szer izét a cukortól nemigen tudta megkülönböztetni. Az 53 héten át tartó vizsgálatokat összegezve megállapították, hogy az aspartan semmilyen szervi elváltozást nem okozott. Sikert tehet tehát jósolni ennek az új szernek, mert sajnos a cukorbetegek száma megnőtt. És bizony elég sokan vannak, akik ragaszkodnak az édes ízhez, de ezzel együtt szeretnének fogyókúrázni is. Sz. A.