Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
Szerda, 1983. január 12. Társadalmi Szemle. Honismeret es sorozatot indított a Társadalmi Szemle. Manapság már nincs mindig nehéz dolga annak, aki a közelmúlt történelmére kíváncsi: tudományos tanulmányok, valamint publicisztikai, ismeretterjesztő írások, rádióműsorok, tévéadások sokasága mutatta és mutatja be a legújabb kort. A nagyközönség szokásosnál élénkebb reagálásán nincs mit csodálkozni, hiszen e korszak igen sokaknak személyes élménye. Ám felnőtt azóta egy nemzedék, amelynek a felszabadulást követő másfél évtized „csupán” történelem (Magyarország lakosságának 44 százaléka harminc éven aluli), érthető, ha különösen izgatják őket az apák cselekedetei. A legutóbbi időkben a fő figyelem inkább az 1949 és 1956 közötti időszakra irányult, s kevésbé az azt megelőző koalíciós időszakra. A folyóirat most Politikuspályák címmel e korszak legjelentősebb államférfias portréjának megrajzolására kért fel kutatókat. A pályák, munkásságok, politikai-emberi arculatok bemutatása, megragadása természetesen arra is lehetőséget nyújt, hogy a szerzők felelevenítsék e sorsdöntő évek légkörét. A szerkesztőség szándéka szerint az életrajzíróknak arra kell törekedniük, hogy ..a történeti kutatások máig elért eredményének birtokában, mai politikai ismereteink szintjén — minden fekete-fehér, és ezért, gyakran torz ábrázolás helyett — lehetőleg árnyalt, hiteles képet fessünk azokról, a személyiségekről, akik befolyásolták e korszak arculatának alakulását. Szeretnénk elkerülni az előítéletekből származó leegyszerűsítések veszélyét is. ... Ida csak egy kicsit is sikerül áttörni a különböző előjelű előítéletek páncélját, ha el tudjuk érni, hogy ne gáncs nélküli lovagokat vagy emberarcú szörnyetegeket lássanak az olvasók e politikusokban, hanem egy nehéz, új helyzetben jól-rosszul vagy ellentmondásosan cselekvő embereket — akkor már elértük célunkat." Elsőként Dalnoki Miklós Béla pályáját rajzolta meg Korom Mihály. Azét a hivatásos katonatisztet, aki végigharcolván az első világháborút, a Horthy-korszakban hatalmas karriert csinált, amelynek állomásai voltak a kormányzó főhadsegédének helyettessége, majd 1933 és 36 között a berlini katonai attasé tisztsége. 1939-ben tábornok, ezred-, dandár-, majd hadtestparancsnok, 1941 áprilisától a gyorshadtest vezénylő tábornoka a Jugoszlávia elleni hadjáratban, majd a Szovjetunió elleni hadbalépést követően, később Horthy főhadsegéde 1944 augusztusának elejéig, amikor is a kulcsfontosságú 1. hadsereg élére kerül. Korom Mihály szemléletesen mutatja be azt a hosszú utat, amelyen Miklós Béla végigment, s amely a magyar főtiszti és tábornoki karnak — sajnos — csak kis részét jellemezte. Miklósnak nemcsak a német szövetségbe és a háborús győzelembe vetett hite rendült meg, hanem eljutott a hitleri Németországgal való aktív szembefordulásig. Az életrajzi vázlat egyik fontos része az 1944 októberi kiugrási kísérlettel foglalkozik. A vezérezredest a kormányzó október 11-én tájékoztatta csupán a fegyverszüneti tárgyalásokról. Ám Dalnoki Miklós Béla nemcsak vállalta saját kezdeményzésére a határozott németellenes harcot, azt követően, hogy elsőként állt át a szovjet oldalra. (Szovjet adatok szerint 1944. október 20-tól 30-ig mintegy húszezer honvéd követte, ezek fele zászlóalj- vagy századkötelékben, parancsnokaival együtt állt át!) A tábornok novemberben fokozatosan megértette és magáévá tette a széles nemzeti összefogás szükségességét is. Miklós bekapcsolódott a nemzeti újjászületés nagy munkájába. A december 21-én — a magyar népi demokráciát megteremtve — összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, ülésének második napján Miklós Bélát választotta meg az ország miniszterelnökévé. A fegyverszünet, a demokratikus átalakulás első lépései, a földreform, az új államhatalom megszilárdítása, az újjáépítés megindulása kötődnek kormányának tevékenységéhez. Konzervatív szemlélete folytán ,,a népi demokratikus fejlődéssel .. . nem tudott lépést tartani”, a polgári ellenzék soraiban kötött ki. 1946 novemberében visszavonultságban halt meg. ..Bár családja 1948-ban magánemberként temette el — írja Korom Mihály —, a hetvenes évek második felétől kezdve a Magyar Népköztársaság állama viseli gondját sírjának.” Tildy Zoltán életútjáról Vida István írt rövid tanulmányt. Fölvázolja a kisgazdapárti politikus tevékenységét a német megszállásig, amikor az antifasiszta függetlenségi mozgalom egyik vezéralakjaként illegalitásba vonult. Vida István írásának különösen jellemzései rendkívül szemléletesek.............Tildy tapasztalt politikus, kitűnő szónok — írja. — Jó szándékú ember, aki tartja magát bizonyos etikai normákhoz. Rendi szerint megfontoltan foglal állást .. . Legjellemzőbb, politikai magatartására is kiható személyiségvonása amegbékélésre, kiegyezésre törekvő képessége** volt. . . . nem foglalkozott általános elvi, ideológiai kérdésekkel, de a kisgazdapárti vezetők közül (a koalíciós időkben) mégis ő volt az, aki megpróbálta . .. végiggondolni a Kisgazdapárt adottságait és lehetőségeit, a társadalmi fejlődés perspektíváját, s a kül- és belpolitika összefüggéseit.” Vida hangsúlyozza Tildy haladó gondolkodását. „Helyes szövetségi politika esetén 1948 után is együtt lehetett volna működni vele, s minden bizonnyal tisztességgel szolgálta volna a szocializmus ügyét — fejezi be cikkét a szerző. — Az 1956-os ellenforradalom alatti szereplése nem volt logikus következménye 1943 és 1948 közötti politikájának. Inkább tragikus kisiklás, amely emberileg magyarázható, de politikailag nem menthető. Talán nem következett volna be, ha 1948- ban oly drasztikusan nem állítják félre.” Az üzemtörténet-írás időszerű elméleti és módszertani kérdéseiről tartott előadást egy ózdi konferencián nemrégiben dr. SárközyZoltán levéltáros, szövegét a népfront Honismeret című folyóirata. A szerző a múlt század első felétől foglalja össze e meglehetősen mostohán kezelt, s nem minden lehetőségében kiaknázott historikus műfaj történetét, különös tekintettel a Magyar Történelmi Társulat üzemtörténész-szakosztályára, amely 1967 tavaszán alakult meg. Azóta e műfaj szakemberek irányítása alá került, de megtartotta azon fő tulajdonságát, hogy legtöbb művelője — amint Sárközy fogalmaz — „nem a szűk szakmai körök számára, a világtól elvonatkoztatott •►elefántcsonttoronyban** hozza létre alkotásait, hanem kifejezetten a nagyközönség számára”. S ez bizony, gyakran igen vegyes színvonalhoz vezet, amit befolyásol az a tény is, hogy a „megrendelő fél” igényei nem egy esetben „akadályozzák a történetiség elvének zavartalan érvényesülését”. J. Gy. llajn Nemzet Elhunyt Csikesz Józsefné Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, az MSZMP Budapesti Bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Csikesz Józsefné, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának volt tagja, Budapest főváros tanácsának nyugalmazott elnökhelyettese, kedden váratlanul elhunyt. Csikesz Józsefné temetése január 18-án, 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál.* Csikesz Józsefné munkáscsaládban született 1918-ban. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1944 márciusától a Szociáldemokrata Párt egy szűkebb, baloldali csoportjában tevékenykedett. Részt vett az illegális Szabad Nép és a kommunista röplapok terjesztésében. 1945 februárjában szerepet vállalt az MKP XI. kerületi szervezetének megszervezésében, majd a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár jogelődjéhez, a Standard gyárba került, s itt tagja lett az üzem pártbizottságának. Később az MKP XI. kerületi Bizottságán dolgozott vezető beosztásokban 1949-ben a XI. kerületi pártbizottság titkára lett. Elvégezve a pártfőiskolát, előbb a budapesti pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetőjeként, majd 1952-től 1964-ig egyik titkáraként tevékenykedett. Az ellenforradalom alatt részt vett a Köztársaság téri pártház védelmének megszervezésében, november 4-e után az elsők között látott hozzá a párt újjászervezéséhez. 1965-től nyugdíjazásáig — 1975-ig — a fővárosi tanács elnökhelyetteseként dolgozott igen nagy munkabírással, szorgalommal. 1949-től 22 éven át volt országgyűlési képviselő. Csikesz Józsefné 1970-től 1980- ig volt az MSZMP Központi Ellenőrzési Bizottságának tagja. Aktív közéleti tevékenységét számos magas kitüntetéssel ismerték el. Tulajdonosa volt egyebek között a Munka Vörös Zászló Érdemrendnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek és több más hazai kitüntetésnek. Ma temetik Bugár Jánosnét Gazdag, tartalmas élet lángja lobbant utolsót, amikor a múlt héten Bugár Jánosné Végh Katalin hosszú, súlyos betegség után végleg eltávozott körünkből. Életrajzát részletesen ismertették a lapok: volt miről „leltárt” készíteni, hiszen tizenöt éves gyermeklányként már a mozgalom sűrűjében dolgozott. Talán ezért is hívták sokan élete utolsó percéig csak így egyszerűen, mégis annyi szeretettel „Katikámnak”. Ez a megszólítás azt is jelezte, hogy bármilyen magas posztot, választott tisztséget töltött be, megmaradt annak. ...és olyannak, mint amilyennek hosszú évtizedekkel ezelőtt mutatkozott: szerénynek, közvetlennek. Lényéből mégis komolyság, felelősségtudat és egyfajta olyan méltóság sugárzott, amelyről az ember nyomban megérezhette: rendkívüli egyéniséggel találkozott. A hűség adta lényének ezt a kisugárzást, a hűség, amely talán a legjellemzőbb volt egész életére, minden cselekedetére. Sokan emlegetik munkatársai közül ma is az 1956-os emberpróbáló időket, amikor a tragikus és ellentmondásos események sodrában s az azokat követő nehéz viszonyok között is ugyanolyan kiegyensúlyozottan, szilárdan, egyértelműen és emberségesen nyilatkozott meg. Viselkedett, mint bármikor annak előtte vagy utána. Jellemének másik alappillére a teljes őszinteség, tisztesség és korrektség volt. Előfordult, hogy a vezetése alá került új munkatárssal nyíltan közölte személyével kapcsolatos kételyeit, aggályait. Ennek ellenére előlegezte a bizalmat: teljes önállóságot adott neki és mindenben támogatta. Ha esetleg aggályai alaptalanoknak bizonyultak, ő volt a legboldogabb, ha ezt — mások előtt is— félreérthetetlenül kinyilváníthatta, és életre szóló tanácsadóra, barátra lelt benne, akit szívébe fogadott. Három területen szerzett kimagasló érdemeket: a békéért, a közművelődésért és a nők igazi egyenjogúságáért folytatott lankadatlanküzdelemben. Mindezeket a népfrontmozgalom egyik vezetőjeként, a szocialista nemzeti egység megteremtésén fáradozva is különösen fontosnak ítélte. Csodálatosan tudott a legkülönbözőbb rétegek nyelvén beszélni. Vele született inelligenciájával a valamikori szabómunkáslány a legműveltebb, legmagasabb szellemi színvonalon álló tudósok, művészek értő, egyenrangú partnerévé vált. Ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a munkások részvétele növekedjék a Hazafias Népfrontban. „Immár kész a leltár” — mondhatjuk fájó szívvel azt a József Attilát idézve, akit annyira szeretett és oly sok versét kívülről is tudta. Fájó szívvel és tiszteletel hajtunk fejet emléke előtt, amelyet lénye és cselekedetei mellett mától a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonja őriz meg. (k. v.) A Magyar Nemzet megkérdezte Miért maradt nyakunkon a szaloncukor? Miért volt arra szükség, hogy a Budapesti Édességbolt Vállalat üzleteiben a száztizenyolc forintos desszert szaloncukrot hetven forintért, a százegy forintba kerülő zselését pedig most nyolcvan forintért árulják? Az igények felmérésében volt a hiba vagy a megugrott árakban? A kérdésre Szabó Mihálytól, az Édességbolt Vállalat kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjétől kértünk választ. — Valamelyest visszaeséssel számoltunk a szaloncukor megrendelésénél: a két évvel ezelőtti huszonhárom vagon helyett tavaly csak huszonkettőt rendeltünk. Hidegzuhanyként ért bennünket, hogy ebből négy és fél vagonnyi a nyakunkon maradt, erre, beváltom, sem a gyárak, sem mi nem számítottunk. Mikor karácsony után ez kiderült, nyomban úgy döntöttünk, hogy a veszett fejsze nyele is jobb a semminél és árleszállítást alkalmaztunk. Ez azt bizonyította, hogy ezen az áron sokan vásárolják az említett kétféle szaloncukrot, desszertként. Ma már a vásárlók meggondolják mire, mennyit adjanak ki: aki két kilót szokott a karácsonyfára akasztani, az most eggyel is beérte, és igen sokan fél meg negyedkilót vásároltak csupán. A nagy mennyiségű és még ma is eltakarítási gondokat okozó fenyőfákból is inkább a kisebbeket vásárolták, már ebből is következtetni lehetett arra, hogy az emberek pénztárcája és a vállalati elképzelések az idén nem lesznek „szinkronban”. — Most ki fizeti meg azt a csaknem másfélmillió forintos veszteséget? — Kockázati alapunk terhére számoljuk el az egyik felét, a nagykereskedelem pedig a saját kockázati alapjára átvállalta a másik felét. — Ezek után hogyan rendelnek a húsvéti édességekből? — Csaknem száz mázsával kevesebb húsvéti tojást, nyuszit és más csokoládé vagy fondantfigurát rendeltünk az idén. Pontosabban igyekeztünk felmérni, az igényeket úgy, hogy eleget tudjunk tenni a vásárlóknak, de kockázati alapunk se szenvedjen újabb veszteséget. A szaloncukor ,,ügy” arra figyelmezteti a gyártókat és a kereskedőket, hogy nagyobb körültekintéssel járjanak el a termékek árának a megállapításánál és a mennyiség megrendelésénél. (f. r.) Zárszámadó közgyűlés Ászáron Kedden megkezdődtek a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései. Elsőként, mint az már hagyományos, ezúttal is Komárom megye egyik legjobb közös gazdaságában, az ászári Aranykalász termelőszövetkezetben számolt be a vezetőség a tagságnak a múlt év eredményeiről, gondjairól. Az ünnepi közgyűlésen részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az ászári közös gazdaság, mint Simon István elnök beszámolójában elmondta, sikerrel zárta az elmúlt évet. Különös gondot fordítottak arra, hogy a föld minél nagyobb értékű termelőeszközzé váljon: befejezték 1900 hektár szántóföldjük egyharmadán a meliorációt, elvégezték a talajlazítást és a meszezést, növelték a műtrágyaadagokat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az önköltség csökkentése mellett búzából és szőlőből kiemelkedő, kukoricából pedig rekordhozamot értek el. Havasi Ferenc felszólalásában gratulált a tsz eredményeihez. Mezőgazdaságunk — hangsúlyozta — 1982-ben nemcsak erejéhez mérten, hanem ezen felül is hozzájárult a népgazdaság egyensúlyának helyreállításához. Ebben, a kedvező időjárásnál is nagyobb szerepet játszott, a mezőgazdaság dolgozóinak jó munkája, a nagyüzemek céltudatos vezetése. A népgazdaság múlt évi céljait — mondotta ezután — úgy sikerült teljesíteni, hogy az emberek bizalma, együvétartozás érzése megmaradt, és felismerték, hogy eredményeink megőrzéséért keményebben, fegyelmezettebben kell dolgozni. Az ország lakosságának a többsége, ha nem is örömmel, de fegyelmezetten, megértően vette tudomásul a legkellemetlenebb, legnépszerűtlenebb intézkedéseket is, tudva azt, hogy ha lett volna a megoldásnak más módja, akkor az országos vezetés azt választotta volna. Ebben az esztendőben is kemény munkára van szükség ahhoz, hogy megőrizzük életszínvonalunkat. Külkereskedelmünknek például — az ideihez képest — kétszeres aktívumot kell elérnie, s pillanatnyilag csak reménykedhetünk abban, hogy a feladatot némileg, javuló világgazdasági helyzetben kell megoldanunk. Ebben a vonatkozásban is biztató, hogy a nagyhatalmak közötti párbeszédben az enyhülés olyan kezdeti jelei mutatkoznak, amelyek várhatóan — a politikai helyzettel szorosan összefüggő — gazdasági életre is kihatnak. Komárom megye többi 27 termelőszövetkezetében is javában készülnek már a zárszámadó közgyűlésre. Mérlegvagy alaphiányos tsz most sem lesz a megyében. Az adatok szerint várható: „megismétlik” a tavalyi, sok szempontból — így a terméshozamok és a különböző mutatók országos rangsorolásában — elért kiváló eredményeket. Terjednek a fóliás technológiák Az idén is jelentős feladat hárul a zöldségtermelő állami gazdaságokra, tsz-ekre, kistermelőkre: továbbra is biztosítani kell a lakosság jó színvonalú,kiegyensúlyozott ellátálását, a tartósítóiparnak a nyersanyagot, külpiaci értékesítésre pedig megfelelő mennyiségű árualapot kell adniuk. Mindehhez a szántóföldi zöldség mennyiségét az elmúlt évihez„kíRe£k nagyüzemekben 8 százalékkal szükséges növelni, a kiskertekben termelt áru mennyisége az előirányzat szerint az 1982-es szintet éri majd el, amint azt a zöldségtermelés 1983 évi terve is rögzíti. Az elmúlt években sajátosan alakult a zöldségtermelés; amíg a nagyüzemekben a szántóföldi termelés — főként munkaerőgondok, a magas ráfordítási költségek, a gépesítettség hiányosságai miatt — némiképp visszaesett, addig a kiskertekben, háztáji gazdaságokban, éppen hogy örvendetesen növekedett. Bevált a háztáji integráció, terjednek a fóliás technológiák, ráadásul az értékesítés szervezeti korszerűsítése is kedvez a kistermelőknek, több lehetőségük van az áru eladására. Ez a piaci frissárú-ellátásban is jótékonyan érezteti hatását, növekedett a jó minőségű termékek aránya, gazdagabb a választék primőrökből is. A tartósítóipar elsősorban a nagyüzemben termelt zöldséget igényeli, az egy időben beérő nagymennyiségű termés felel meg inkább a feldolgozási technológiák követelményeinek. Éppen ezért a nagyüzemi zöldségtermelés további csökkenésének meggátlására, illetve növelésére a MÉM az idén 150 millió forint támogatást nyújt a nagyüzemeknek gépek beszerzésére. Azok az üzemek számíthatnak támogatásra a gépvásárlásnál, amelyek több évre vállalkoznak egy-egy zöldségféle termelésére. Főként a zöldborsó, a paradicsom és a hagyma vetésének, ültetésének és betakarításának gépesítését segíti a MÉM támogatása. A zöldségtermelési kedv fokozását segíti az az intézkedés is, amely szerint az állami gazdaságokban is alakíthatnak szakcsoportot a termesztésre, ugyanúgy, mint a tszekben. Lehetővé vált az is, hogy a közös gazdaságok tagjai munkaidőn túl és munkakörükön kívül a nagyüzemi zöldségtermelésben és áruelőkészítésben — csomagolás, tisztítás — munkát vállaljanak. Magasabb kamat 1983. január 1-től megváltoztak a hosszú lejáratú OTP- betétek feltételei. Az ifjúsági betéttulajdonosok, ha megtakarításaikat csak nyolc év után használják fel, úgy az eddigi 5 plusz 1 százalék kamattal szemben 5 plusz 2 százalékos kamatra számíthatnak. Kedvezően változtak a takaréklevél-betétek kamatai is. Tulajdonosaiknak az OTP két év után az eddigi 5 százalékkal szemben 5,5 százalékos kamatot fizet. Három esztendő után továbbra is 6 százalék, öt év után pedig 7 százalék a kamat. A hét esztendőnél hosszabb ideig takarékoskodók azonban ezután 7 százalék helyett évi 8 százalék kamatban részesülnek. A változások mind az ifjúsági betét, mind a takaréklevélbetét esetében visszamenőleg érvényesek. Az OTP január 1-től kivlnyítette a takarékcsekk szerződés megkötésének feltételeit is. A korábbi maximális kétezer forint helyett csekkenként ezentúl ötezer forintot vehet fel a csekk tulajdonosa.