Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
Csütörtök, 1983. január 27. Mascar Swiizet Nehéz gyarapodás II. Mesterek és segédek Érd központjában van egy hatalmas tábla, rajta a különböző kisiparosok neve, címe, ábécébe szedve. Ez nagyon okos kezdeményezés, csak csupán két baja van. Az egyik, hogy a változásokat gyorsabban kellene átvezetni rajta, ez azonban a kisebb hiba. A nagyobb, hogy e tábla alapján június elején hiába indul el az ember, mert minden kisiparos dugig van munkával. „Miért nem jött februárban, uram?” — mondta sajnálkozva az egyik mester. Hamar kiderült azonban, hogy nem egyedül a nagy nyári szezonról van szó. Az iparosok legszívesebben ismerőshöz vagy az ismerős ismerőséhez mennek el, mert ott látják biztosítottnak magukat. Mert ha egy vadidegen a munka végeztével nem tud fizetni, mit tegyenek? A bíróság nem ad pénzt, hanem elkezdődik egy hosszadalmas procedúra. Az ismeretségi körben viszont egyrészt mindenkiről tudja, hányadán áll pénz dolgában; másrészt, ha közben valaki mégis fizetésképtelenné válna, biztos lehet benne, hogy pénzéhez jut, mert a csalót az ismeretségi kör kiveti magából — bár ez sem igaz teljesen. Mert attól is függ, hogy milyen erős abban a körben az összetartó erő. Ha csupán az előnyszerzések hozták öszsze őket, akkor előfordulhatnak csalások, nemtörődömségek — mint kiderült, ilyen ok miatt került be házunk alapjába a két tartógerenda fordítva. Az a jó, ha a kölcsönös hasznon túl baráti szálak is vannak. Ha az ember hajtani akar... Széchenyi István elmélete a barátságon és érdekeken alapuló ideális összeműködésről ily kiválóan igazolódva, abbahagytam a céltalan szaladgálást s felvettem az ismeretség szálait. Csakhogy barátaim kisiparos ismerősei is dugig voltak munkával. Kőművest legkorábban augusztus elejére kaptam volna — mikor én már az új házban akartam lakni!... Ekkor akadtam rá egy másik munkaformára: a szakember, aki hétközben nagyvállalatnál dolgozik s csak víkenden ér rá. Akkor viszont, péntek déltől vasárnap estig harminc, harmincöt órát teljesítve, majdnem ugyanannyit keres, mint hétközben. A befutott kisiparos nem hajlandó ilyen embertelen hajtásra, emezek igen, mert kitűztek valamilyen anyagi célt maguk elé, s másként nem tudnák elérni. Ezért indulnak meg már kora tavaszszal. De mert a télen fölgyűlt pénzek és anyagok május végére többnyire elfogynak a kisépítkezőknél, június elején szinte válogathattam a mestereknek ebben a kategóriájában , hanem csak azon a körön belül, ahová bejutottam. Több kőművessel tárgyaltam, végül egy olyan tisztviselővel állapodtam meg, kinek eredeti szakmája magasépítő, s aki tavasszal a saját házát építette, de pénze fogyván, most bérmunkát akar vállalni. Ráadásul ez az ember pár utcával arrébb lakik a mi házunktól — és debreceni származású. Azaz, nektem, a nyírséginek majdnem földim ... Mikor első péntek délután megjelent Pali, hozott magával még egy kőművest és két segédmunkást , s mind északtiszántúliak voltak. Időrendben második szakmunka a villanyszerelés. Ahonnan a kőműves levonul, ott megjelenik a „madzagos”, létrával, kalapáccsal meg a vésővel, s tönkreteszi a szépen bevakolt, lesimított falat. Természetesen itt is bérmunka volt „betervezve”, de mert nem akadt mindjárt ember, megkértem Gergőt, a garázs alakítása miattszüntessen meg egy konnektort. Vállalta. Akkor meg a kőművesek kérték, iktasson ki egy vezetéket, mert ők ott falat bontanak. Kicsit lassan, mert még sohasem fúrtvésett falat, de azzal is meglett. így jöttünk rá, hogy fölösleges súlyos ezreseket kiadni villanyszerelésért, mikor az első szakközépet éppen most végző gyerek mindent elvégezhet ... Hanem ekkora bizalom már nem nagyon volt ínyére Gergőnek, hiszen az évzáró után mindjárt kötelező szakmai gyakorlatra kellett mennie. S volt is valami igaza, mert reggel négykor kelt, hogy hatra a Kelenföldi Hőerőműben lehessen, és a délután négy óra vetette haza — aztán még ki a házhoz! De végül is minden szükséges villanyszerelői munkát ő végzett el a nyáron. Az asztalos is akkor érkezik a házhoz, mikor a kőműves a durvább munkák végén jár: régi nyílászárók puszítása, új ajtók, ablakok illesztése, küszöbök, párkányok fölszerelése. No és a szigetelés, mert bár most a levegő mozdulatlanul rekken, felnő egy szem se, de eljön a csurgó november meg a sivító december! Úgyhogy az asztalos munkája harmadik az időrendben. Két kalákába is „bekopogtam”, sikertelenül, míg végül jogász barátunk ismeretségi körében akadtunk egy idős iparosra. Hanem mindkét keze munkával tele. Szontyolodottan szedelőzködtünk, mikor az öregúr fia — ő is asztalos, csak gyárban — megszólalt, hogy elvállalná éppen, ha már ilyen nagy bajban vagyunk. Apja hökkent örömmel nézett rá, hisz a gyereket a gitáron meg a horgászaton kívül más nem nagyon érdekli, még a pénz sem. Hát talán most belekóstol a maszekolásba és hajtani kezd. Hiszen meg is kellene nősülnie már. A különc A házban összeverődött kis közösség számára Gitáros-horgász mindenképpen újdonság volt: ő nem markol téglát, nem egyensúlyoz létrán, nem fröccsen szemébe a vakolat, hanem puha és engedelmes lécekkel, deszkákkal dolgozik, s legfeljebb abriktere sivít fel néha. De újdonság azért is, mert mi tiszántúliak vagy soványak, vagy alacsonyak vagyunk, asztalos barátunk viszont megtermett. Mi gyorsan dobjuk vibráló szavainkat és sűrűn kacagunk, kollégánk lassan ejti a szót, és tréfa legyen a talpán, amitől elmosolyodik. Ő elindul a lépcsőn, valamelyenk azonban megelőzi a fordulóban, mi vasárnap is reggel hatra jövünk, ő kilenc körül jelenik meg. S mindennek okát nem csupán a vérmérséklet különbözőségében lelem, mert az lehet véletlen, egyedi is, nem csak abban találom, hogy mi mind' nyájan hajtunk valamire, misemmire, mert ez sem föltétlenül a származási hely függvénye, hanem főként abban, hogy mi újonnan érkezett helycsináló-fészekrakó népség vagyunk Érd „gyüttment” negyedében, neki viszont már a dédapja is itt volt iparos, Ligeten. Mindenesetre, lassan melegedünk össze. A szándék megvan, rokonszenv is találtatik, hanem ilyen esetekben vigyázni kell, mert különböznek a szokások, tréfák és ugratások. Ami a mindenképpen nyersebb, harsányabb és szaékonyabb tiszántúliak szemében csak „sima csőbehúzás”, az az őshonos érdiek között esetleg már sértés. Hanem azért, ha egymás mellé kerül a munkánk, csak bontogatjuk a válaszfalat, mindkét oldalról. Ha nem, kerüljön most már sor Balázsra is, azaz, kezdjünk bele a segédmunkák taglalatába ... Ahogy most e sorokat körmölöm, s az esősszelesre fordult idő miatt be kellett durrantani a kazánon, már magam is alig hiszem, milyen kitartó kánikula volt ezen a nyáron. És a hőség elsősorban a segédmunkást sújtja, mindig. Mert a mester, ha elunta a harminc fokot árnyékban, lejöhet az állásról megkeresni a jobbik fánglit, a másik kanalat, esetleg a vízmértéket. Egy ilyen munkán meg, amelyiken már kezdéskor állnak a falak és fönn a tető, pláne úri bent hűsöl. Persze falat rak, szigetel, vakol, de mégiscsak árnyékban, s onnan kiált ki időnként, hogy téglát, maltert, betont! A gyakorlott segédmunkás pontosan akkor érkezik a mistinggal, mikor a mester éppen feltáraná" a száját Nem azért csinálja így, mert szolgatélek, hanem hogy kevesebb gondja-baja legyen, ne kelljen kapkodnia és maradjon ideje elszívni egy cigarettát a hűvösön. Az okos kőműves viszont nagyon megbecsüli az előrelátó segédmunkáit. Persze, van, amelyik akkor is kiabál, ha mindent a szájához hordanak s egyszerűen azért, mert szereti hallani a saját hangját. No, minálunk ilyen nem volt. Összeszokott baráti társaság dolgozott itt, olyan, amelyekben alkalomadtán a mester is leszaladt két vödör habarcsért, s mindenki akkor állhatott meg pihenni, amikor akart. Illetve, állhatott volna! De nem állt. Eleinte csupán azért, mert itt nem valamely mammutintézmény az építtető, hanem hozzájuk hasonló kistulajdonos, s mert nem valami építővállalat felelős a jó és pontos munkáért, hanem ők négyen. Később, amikor már összebarátkoztunk, igyekeztem nem megjátszani a szőrösszívű „gazdát”. Rendszerint én kezdeményeztem a „szakszerve- zeti szünetet”, a cigarettát és a hosszúlépést i s ők voltak azok, akik előbb befejezni javasolták az éppen soron levő munkát, anélkül azonban, hogy hajtottunk volna. Hajtás a nagy építkezéseken van, s rendszerint a lazsálások pótlására, ha nincs jelen a főnök, vagy ha hiányzik valami anyag, akkor az építő amerikázik. Ha ebből torlódás, lemaradás következik, akkor kell rávenni. Itt viszont a kaláka révén rendszerint minden megvolt, dolgozhattunk huzamosan, egyenletesen. Jó iskola És ezt nem értette eleinte Balázs. Lelkesedvén a nagy családi vállalkozásban való részvételtől inspirálva a felnőttek várható dicséretétől, de hajtva egyszerűen a fiatal hévtől, minden munkának úgy fogott neki, mintha már el is késett volna vele. Magyaráztam, hogy a hirtelen kezdéssel, a maximális nekifeszüléssel nem többre, hanem kevesebbre halad, hiszen negyedóra múlva kifárad, le kell ülnie, s újrakezdéskor az izmok már nem olyan készségesek ... Tanult, tanult valamennyit, de még nem szokta meg egészen. Persze, ez a vérmérséklettől is függ. Ha Balázs akar valamit, azt nagyon akarja, s ha valamitől elmegy a kedve, akkor nagyon elmegy. Ezt ugyanúgy figyelembe kellett vennem, mint azt, hogy ha elunta a téglapucolást, akkor fölküldtem, a kőművesek után eltakarítani a törmeléket .Eközbenazonban megmegjegyeztem, hogy az életben nem csupán azt kell megcsinálni, amihez éppen kedvünk támad, hanem ami szükséges. Ezt kellett magyaráznom a nem anynyira hullámzó kedélyű, hanem inkább makacs, akaratos Gergőnek is — s azt hiszem, ismételgetni kell még nekik egy darabig vagy tovább. Ez azonban így természetes. Bennünket is szüleink nevelgettek, irányítgattak a munkára, összefogásra, kitartásra, s Gergő meg Balázs ezen a nyáron jó iskolát járt meg. Korábban, az emeleti lakásban néha nagyot tudtak unatkozni vakációban, de akár hét végén is, most jókor keltek, egész nap tevékenykedtek, hatalmasakat ettek , s mikor évnyitóra öltözködtek, megállapíthattuk, mennyivel többet gyarapodtak ezen a nyáron, mint korábban. Nehéz gyarapodás, de azt hiszem, egészségesebb. Mondják, a pálma is teher alatt nő nagyobbra, erősebbre. Kunszabó Ferenc TÖLTSE EGICIT A TAVASZI SZÜNETET AZ EGÉSZ CSALÁD! 6 és 7 napos üdüléseket kínálunk a magas-tátrában április 2. és 9. között. Utazás egyénileg. Félpenziós ellátás. Részvételi díjak már 1650 forinttal. 8 nap az A L A C S O N T - T A T R A B A N (Jasna) 3200 forint. Részletes felvilágosítás és jelentkezés az IBLSZ- irodákban. SS31BU57 I REPRINT Az 1983-ban megjelenő kiadványok: ALT RUDOLF SZERELMEY MIKLÓS SZÉCHENYI ISTVÁN BUDAPEST BALATON ALBUMA BALATONI (1845) (1851) GŐZHAJÓZÁS magyar és német nyelven magyar és német nyelven (1846) ERDŐS JÓZSEF KUGLER GÉZA BARTAL ANTAL MAGYAR A LEGÚJABB A MAGYARORSZÁGI FÜRDŐ-KALAUZ ÉS LEGTELJESEBB LATINSÁG (1911) NAGY HÁZI CUKRÁSZAT SZÓTÁRA (1905) (1901) az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjait 7 KITEKINTŐ (Hírek a világgazdaságból) Ismertetést közölt legújabb számában a magyar mezőgazdaság irányítási rendszeréről a Voproszi Ekonomiki, a Szovjet Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének folyóirata. Figyelemre méltónak találja, hogy Magyarországon nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is egyformán szocialista jellegűnek tekintik az állami mezőgazdasági üzemeket és a szövetkezeti gazdaságokat. A cikk írója részletesen ismerteti a mezőgazdaságban alkalmazott ösztönzési rendszert, kitér a mezőgazdasági üzemeknek a tervkészítésben élvezett szabadságára, a központi célok megvalósítását elősegítő gazdasági ösztönzők szerepére, a termelési egyesülések működésére. Szól a nagy mezőgazdasági üzemekkel szorosan együttműködve tevékenykedő háztáji gazdaságokról is, megállapítva, hogy ezek a szocialista mezőgazdaság fejlődésének minden szakaszában fontos kisegítő szerepet játszottak Magyarországon, s ma is a termelés bővítésének jelentős tartalékát jelentik. A szerző gazdag tényanyagra támaszkodva bemutatja a magyar mezőgazdaság fejlődését, kiemelkedő termelési eredményeit is. A fúzió gondolatát mérlegelik a vezető nyugatnémet acélgyárak — közölte az NSZK Vas- és Acélipari Szövetségének elnöke. Az acélipart fenyegető összeomlás elkerülése érdekében tervezett fúzióval néhány, túlélési eséllyel rendelkező csoport jönne létre. Az egyik az ország acéltermelésének egytizedét adó Krupp, és a legnagyobb gyártó, a huszonkilenc százalékkal részesedő Thyssen összeolvadásából keletkezne. A másik csoport az ország többi nagy acélgyártóját fogná össze. Az acélipar helyesli a kormány erre irányuló kezdeményezését, de hangsúlyozza, hogy a válság fő okát, a közös piaci acélgyárak szubvencióját mindez még nem oldja meg. A jelek szerint már az olaj sem segít: deficites lett az idén Katar költségvetése is. Az olajexportáló országot mindeddig megkímélte a világméretű pénzügyi visszaesés. A bejelentés után a tizenhárom OPEC-ország közül már csak Szaúd-Arábia az egyetlen, melynek még nem deficites a költségvetése. A szaúdiak olajdollár-tartalékát százhatvanmilliárdra becsülik. Az elkövetkező húsz évben is a munkanélküliség jelenti majd a tőkés világ legnagyobb gondját. Ezt állapította meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egy most közzétett jelentésében. A szervezet becslése szerint ahhoz, hogy megteremtsék a teljes foglalkoztatottságot, az évtized végéig kereken egymilliárd új munkahelyet kellene létesíteni, s ennek csaknem 90 százalékát a fejlődő országokban. A harmadik világban jelenleg ötszázmillió embernek nincs munkája. Lengyelország kész arra, hogy növelje részvételét a nemzetközi áruszállításban. A tengerparttal nem rendelkező országoknak azt javasolta Janusz Kaminszki lengyel közlekedési miniszter, hogy a tranzitforgalomban nagyobb mértékben vegyék igénybe a lengyel tengeri kikötőket. Azt is indítványozta, hogy a korábbinál jobban aknázzák ki az ország kelet-nyugati és észak-déli vasúti tranzitvonalait. Lengyelországban végső szakaszába érkezett a keletnyugati vasútvonal villamosítása és 1985-re az ország öszszes vonalain villanymozdonyok vontathatják a szerelvényeket. A múlt héten tartották meg Osaka japán városban a kisvállalatok képviselőinek első nemzetközi tanácskozását. Ezen megállapították, hogy a kisvállalatok is hozzájárulhatnak a világgazdaság fellendítéséhez, ezért szükséges üzleti tevékenységük előmozdítása. A tanácskozáson részt vevő harminc ország több mint négyszáz képviselője egyetértett abban, hogy a kisvállalatok a fejlett és a fejlődő országok gazdaságában egyaránt kulcsfontosságú szerepet játszanak. A világgazdasági recesszió közepette is még mindig nagy üzlet a számítástechnika: az elmúlt évben több mint húsz százalékkal nőtt a világ legnagyobb komputer-konszernjének, az IBM-nek a profitja. A 4,4 milliárd dolláros rekordösszeget 34,4 milliárdos forgalom mellett érte el a számítástechnikai óriás. Soha egyetlen típusának előkészítésébe sem fektetett akkora összeget az olaszt cég, mint a múlt héten szárnyára bocsátott Unó kiskocsiéba: ezermilliárd (!) lírát — mintegy 700 millió dollárt — költöttek rá. A fordulat autójának mondott kocsitól azt várják, hogy eredménnyel vegye fel a versenyt a japán konkurrenciával és növelje a Fiat részesedési arányát a nyugat-európai piacokon. A torinói gyárban hét változatát készítették el a 900, 1100 és 1300 köbcentis alaptípusnak, melyek közül a legnagyobb érdekődés az energiatakarékos vátozatot kíséri. A tájékoztató adatok szerint ez egy liter üzemanyaggal huszonhárom kilométer megtételére képes. A tervek szerint naponta kétezer Unó gördül majd le a Fiat-gyár teljesen automatizált gyártósorairól.