Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

Csütörtök, 1983. január 27. Mascar Swiizet Nehéz gyarapodás II. Mesterek és segédek Érd központjában van egy hatalmas tábla, rajta a külön­böző kisiparosok neve, címe, ábécébe szedve. Ez nagyon okos kezdeményezés, csak csu­pán két baja van. Az egyik, hogy a változásokat gyorsab­­ban kellene átvezetni rajta, ez azonban a kisebb hiba. A na­gyobb, hogy e tábla alapján június elején hiába indul el az ember, mert minden kisiparos dugig van munkával. „Miért nem jött februárban, uram?” — mondta sajnálkozva az egyik mester. Hamar kiderült azon­ban, hogy nem egyedül a nagy nyári szezonról van szó. Az iparosok legszívesebben isme­rőshöz vagy az ismerős isme­rőséhez mennek el, mert ott látják biztosítottnak magukat. Mert ha egy vadidegen a munka végeztével nem tud fi­zetni, mit tegy­enek? A bíró­ság nem ad pénzt, hanem el­kezdődik egy hosszadalmas procedúra. Az ismeretségi kör­ben viszont egyrészt minden­kiről tudja, hányadán áll pénz dolgában; másrészt, ha közben valaki mégis fizetésképtelenné válna, biztos lehet benne, hogy pénzéhez jut, mert a csalót az ismeretségi kör kiveti magá­ból — bár ez sem igaz telje­sen. Mert attól is függ, hogy milyen erős abban a körben az összetartó erő. Ha csupán az előnyszerzések hozták ösz­­sze őket, akkor előfordulhat­nak csalások, nemtörődömsé­gek — mint kiderült, ilyen ok miatt került be házunk alap­jába a két tartógerenda for­dítva. Az a jó, ha a kölcsönös hasznon túl baráti szálak is vannak. Ha az ember hajtani akar... Széchenyi István elmélete a barátságon és érdekeken ala­puló ideális összeműködésről ily kiválóan igazolódva, abba­hagytam a céltalan szaladgá­lást s felvettem­ az ismeretség szálait. Csakhogy barátaim kis­iparos ismerősei is dugig vol­tak munkával. Kőművest leg­korábban augusztus elejére kaptam volna — mikor én már az új házban akartam lakni!... Ekkor akadtam rá egy másik munkaformára: a szakember, aki hétközben nagyvállalatnál dolgozik s csak víkenden ér rá. Akkor viszont, péntek déltől vasár­nap estig harminc, harmincöt órát teljesítve, majdnem ugyanannyit keres, mint hét­közben. A befutott kisiparos nem hajlandó ilyen emberte­len hajtásra, emezek igen, mert kitűztek valamilyen anya­gi célt maguk elé, s másként nem tudnák elérni. Ezért in­dulnak meg már kora tavasz­­szal. De mert a télen fölgyű­lt pénzek és anyagok május vé­gére többnyire elfogynak a kisépítkezőknél, június elején szinte válogathattam a meste­reknek ebben a kategóriájá­ban , hanem csak azon a kö­rön belül, ahová bejutottam. Több kőművessel tárgyal­tam, végül egy olyan tisztvise­lővel állapodtam meg, kinek eredeti szakmája magasépítő, s aki tavasszal a saját házát építette, de pénze fogyván, most bérmunkát akar vállalni. Ráadásul ez az ember pár utcával arrébb lakik a mi há­zunktól — és debreceni szár­mazású. Azaz, nektem, a nyír­séginek majdnem földim ... Mikor első péntek délután megjelent Pali, hozott magá­val még egy kőművest és két segédmunkást , s mind észak­tiszántúliak voltak. Időrendben második szak­munka a villanyszerelés. Ahon­nan a kőműves levonul, ott megjelenik a „madzagos”, lét­rával, kalapáccsal meg a véső­vel, s tönkreteszi a szépen be­vakolt, lesimított falat. Ter­mészetesen itt is bérmunka volt „betervezve”, de mert nem akadt mindjárt ember, megkértem Gergőt, a garázs alakítása miatt­­szüntessen meg egy konnektort. Vállalta. Ak­kor meg a kőművesek kérték, iktasson ki egy vezetéket, mert ők ott falat bontanak. Kicsit lassan, mert még sohasem fúrt­­vésett falat, de azzal is meg­lett. így jöttünk rá, hogy fö­lösleges súlyos ezreseket kiad­ni villanyszerelésért, mikor az első szakközépet éppen most végző gyerek mindent elvé­gezhet ... Hanem ekkora bi­zalom már nem nagyon volt ínyére Gergőnek, hiszen az év­záró után mindjárt kötelező szakmai gyakorlatra kellett mennie. S volt is­ valami igaza, mert reggel négykor kelt, hogy hatra a Kelenföldi Hőerőmű­ben lehessen, és a délután négy óra vetette haza — aztán még ki a házhoz! De végül is minden szükséges villanysze­relői munkát ő végzett el a nyáron. Az asztalos is akkor érkezik a házhoz, mikor a kőműves a durvább munkák végén jár: régi nyílászárók puszítása, új ajtók, ablakok illesztése, kü­szöbök, párkányok fölszerelé­se. No és a szigetelés, mert bár most a levegő mozdulatlanul rekken, felnő egy szem se, de eljön a csurgó november meg a sivító december! Úgyhogy az asztalos munkája harmadik az időrendben. Két kalákába is „bekopogtam”, sikertelenül, míg végül jogász barátunk ismeretségi körében akadtunk egy idős iparosra. Hanem mindkét keze munkával tele. Szontyolodottan szedelőzköd­­­tünk, mikor az öregúr fia — ő is asztalos, csak gyárban — megszólalt, hogy elvállalná éppen, ha már ilyen nagy baj­ban vagyunk. Apja hökkent örömmel nézett rá, hisz a gye­reket a gitáron meg a horgá­szaton kívül más nem nagyon érdekli, még a pénz sem. Hát talán most belekóstol a masze­kolásba és hajtani kezd. Hi­szen meg is kellene nősülnie már. A különc A házban összeverődött kis közösség számára Gitáros-hor­gász mindenképpen újdonság volt: ő nem markol téglát, nem egyensúlyoz létrán, nem fröccsen szemébe a vakolat, hanem puha és engedelmes lécekkel, deszkákkal dolgozik, s legfeljebb abriktere sivít fel néha. De újdonság azért is, mert mi tiszántúliak vagy so­ványak, vagy alacsonyak va­gyunk, asztalos barátunk vi­szont megtermett. Mi gyorsan dobjuk vibráló szavainkat és sűrűn kacagunk, kollégánk lassan ejti a szót, és tréfa le­gyen a talpán, amitől elmo­solyodik. Ő elindul a lépcsőn, valamelyenk azonban megelő­zi a fordulóban, mi vasárnap is reggel hatra jövünk, ő ki­lenc körül jelenik meg. S mindennek okát nem csupán a vérmérséklet különbözősé­gében lelem, mert az lehet vé­letlen, egyedi is, nem csak abban találom, hogy mi mind­' nyájan hajtunk valamire, mi­­semmire,­ mert ez sem föltét­lenül a származási hely függ­vénye, hanem főként abban, hogy mi újonnan érkezett hely­­csináló-fészekrakó népség va­gyunk Érd „gyüttment” ne­gyedében, neki viszont már a dédapja is itt volt iparos, Li­geten. Mindenesetre, lassan melegedünk össze. A szándék megvan, rokonszenv is talál­­tatik, hanem ilyen esetekben vigyázni kell, mert különböz­nek a szokások, tréfák és ug­ratások. Ami a mindenképpen nyersebb, harsányabb és szaé­­konyabb tiszántúliak szemé­ben csak „sima csőbehúzás”, az az őshonos érdiek között eset­leg már sértés. Hanem azért, ha egymás mellé kerül a mun­kánk, csak bontogatjuk a vá­laszfalat, mindkét oldalról. Ha nem, kerüljön most már sor Balázsra is, azaz, kezd­jünk bele a segédmunkák tag­­lalatába ... Ahogy most e so­rokat körmölöm, s az esős­szelesre fordult idő miatt be kellett durrantani a kazánon, már magam is alig hiszem, milyen kitartó kánikula volt ezen a nyáron. És a hőség elsősorban a se­gédmunkást sújtja, mindig. Mert a mester, ha elunta a harminc fokot árnyékban, le­jöhet az állásról megkeresni a jobbik fánglit, a másik kana­lat, esetleg a vízmértéket. Egy ilyen munkán meg, amelyiken már kezdéskor állnak a falak és fönn a tető, pláne úri bent hűsöl. Persze falat rak, szige­tel, vakol, de mégiscsak ár­nyékban, s onnan kiált ki időnként, hogy téglát, maltert, betont! A gyakorlott segéd­munkás pontosan akkor érke­zik a mistinggal, mikor a mes­ter éppen feltáraná" a száját Nem azért csinálja így, mert szolgatélek, hanem hogy keve­sebb gondja-baja legyen, ne kelljen kapkodnia é­s marad­jon ideje elszívni egy cigaret­tát a hűvösön. Az okos kőmű­ves viszont nagyon megbecsüli az előrelátó segédmunkáit. Persze, van, amelyik akkor is kiabál, ha mindent a szájához hordanak s egyszerűen azért, mert szereti hallani a saját hangját. No, minálunk ilyen nem volt. Összeszokott baráti társa­ság dolgozott itt, olyan, ame­­lyekben alkalomadtán a mes­ter is leszaladt két vödör ha­barcsért, s mindenki akkor állhatott meg pihenni, amikor akart. Illetve, állhatott volna! De nem állt. Eleinte csupán azért, mert itt nem valamely mammutintézmény az építtető, hanem hozzájuk hasonló kis­tulajdonos, s mert nem vala­mi építővállalat felelős a jó és pontos munkáért, hanem ők négyen. Később, amikor már összebarátkoztunk, igyekeztem nem megjátszani a szőrösszívű „gazdát”. Rendszerint én kez­deményeztem a „szakszerve- zeti szünetet”, a cigarettát és a hosszúlépést i s ők voltak azok, akik előbb befejezni ja­vasolták az éppen soron levő munkát, anélkül azonban, hogy hajtottunk volna. Hajtás a nagy építkezéseken van, s rendszerint a lazsálások pótlására, ha nincs jelen a főnök, vagy ha hiányzik vala­mi anyag, akkor az építő ame­­rikázik. Ha ebből torlódás, le­maradás következik, akkor kell rávenni. Itt viszont a ka­láka révén rendszerint min­den megvolt, dolgozhattunk huzamosan, egyenletesen. Jó iskola És ezt nem értette eleinte Balázs. Lelkesedvén a nagy családi vállalkozásban való részvételtől inspirálva a fel­nőttek várható dicséretétől, de hajtva egyszerűen a fiatal hév­től, minden munkának úgy fogott neki, mintha már el is késett volna vele. Magyaráz­tam, hogy a hirtelen kezdés­sel, a maximális nekifeszülés­­sel nem többre, hanem keve­sebbre halad, hiszen negyed­óra múlva kifárad, le kell ül­nie, s újrakezdéskor az izmo­­k már nem olyan készségesek ... Tanult, tanult valamennyit, de még nem szokta meg egészen. Persze, ez a vérmérséklettől is függ. Ha Balázs akar valamit, azt nagyon akarja, s ha vala­mitől elmegy a kedve, akkor nagyon elmegy. Ezt ugyanúgy figyelembe kellett vennem, mint azt, hogy ha elunta a téglapucolást, akkor fölküld­­tem, a kőművesek után elta­karítani a törmeléket .E­köz­ben­­azonban­ meg­megjegyez­­tem, hogy az életben nem csu­pán azt kell megcsinálni, ami­hez éppen kedvünk támad, hanem ami szükséges. Ezt kel­lett magyaráznom a nem any­­nyira hullámzó kedélyű, ha­nem inkább makacs, akaratos Gergőnek is — s azt hiszem, ismételgetni kell még nekik egy darabig vagy tovább. Ez azonban így természetes. Bennünket is szüleink nevel­­gettek, irányítgattak a mun­kára, összefogásra, kitartásra, s Gergő meg Balázs ezen a nyáron jó iskolát járt meg. Korábban, az emeleti lakás­ban néha nagyot tudtak unat­kozni vakációban, de akár hét végén is, most jókor kel­tek, egész nap tevékenykedtek, hatalmasakat ettek , s mikor évnyitóra öltözködtek, meg­állapíthattuk, mennyivel töb­bet gyarapodtak ezen a nyá­ron, mint korábban. Nehéz gyarapodás, de azt hiszem, egészségesebb. Mond­ják, a pálma is teher alatt nő nagyobbra, erősebbre. Kunszabó Ferenc TÖLTSE EGICIT A TAVASZI SZÜNETET AZ EGÉSZ CSALÁD! 6 és 7 napos üdüléseket kínálunk a m­agas-tátrában április 2. és 9. között. Utazás egyénileg. Félpenziós ellátás. Részvételi díjak már 1650 forinttal. 8 nap az A L A C S O N T - T A T R A B A N (Jasna) 3200 forint. Részletes felvilágosítás és jelentkezés az IBLSZ- irodákban. SS31BU57 I REPRINT Az 1983-ban megjelenő kiadványok: ALT RUDOLF SZERELMEY MIKLÓS SZÉCHENYI ISTVÁN BUDA­PEST BALATON ALBUMA BALATONI (1845) (1851) GŐZHAJÓZÁS magyar és német nyelven magyar és német nyelven (1846) ERDŐS JÓZSEF KUGLER GÉZA BARTAL ANTAL MAGYAR A LEGÚJABB A MAGYARORSZÁGI FÜRDŐ-KALAUZ ÉS LEGTELJESEBB LATINSÁG (1911) NAGY HÁZI CUKRÁSZAT SZÓTÁRA (1905) (1901) az Állami Könyvterjes­ztő Vállalat boltjai­­t 7 KITEKINTŐ (Hírek a világgazdaságból) Ismertetést közölt legújabb számában a magyar mező­­gazdaság irányítási rendszeré­ről a Voproszi Ekonomiki, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Közgazdaságtudományi Intézetének folyóirata. Figyelemre méltónak talál­ja, hogy Magyarországon nem­csak elméletben, hanem a gya­korlatban is egyformán szocia­lista jellegűnek tekintik az állami mezőgazdasági üzeme­ket és a szövetkezeti gazdasá­gokat. A cikk írója részletesen is­merteti a mezőgazdaságban alkalmazott ösztönzési rend­szert, kitér a mezőgazdasági üzemeknek a tervkészítésben élvezett szabadságára, a köz­ponti célok megvalósítását elő­segítő gazdasági ösztönzők sze­repére, a termelési egyesülések működésére. Szól a nagy me­zőgazdasági üzemekkel szoro­san együttműködve tevékeny­kedő háztáji gazdaságokról is, megállapítva, hogy ezek a szocialista mezőgazdaság fej­lődésének minden szakaszában fontos kisegítő szerepet ját­szottak Magyarországon, s ma is a termelés bővítésének je­lentős tartalékát jelentik. A szerző gazdag tényanyag­ra támaszkodva bemutatja a magyar mezőgazdaság fejlődé­sét, kiemelkedő termelési ered­ményeit is. A fúzió gondolatát mérlege­lik a vezető nyugatnémet acél­gyárak — közölte az NSZK Vas- és Acélipari Szövetségé­nek elnöke. Az acélipart fe­nyegető összeomlás elkerülése érdekében tervezett fúzióval néhány, túlélési eséllyel ren­delkező csoport jönne létre. Az egyik az ország acélterme­lésének egytizedét adó Krupp, és a legnagyobb gyártó, a hu­szonkilenc százalékkal része­sedő Thyssen összeolvadásából keletkezne. A másik csoport az ország többi nagy acélgyár­tóját fogná össze. Az acélipar helyesli a kormány erre irá­nyuló kezdeményezését, de hangsúlyozza, hogy a válság fő okát, a közös piaci acél­gyárak szubvencióját mindez még nem oldja meg. A jelek szerint már az olaj sem segít: deficites lett az idén Katar költségvetése is. Az olajexportáló országot mindeddig megkímélte a vi­lágméretű pénzügyi visszaesés. A bejelentés után a tizenhá­rom OPEC-ország közül már csak Szaúd-Arábia az egyet­len, melynek még nem defici­tes a költségvetése. A szaú­­diak olajdollár-tartalékát százhatvanmilliárdra becsülik. Az elkövetkező húsz évben is a munkanélküliség jelenti majd a tőkés világ legnagyobb gondját. Ezt állapította meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egy most közzétett jelentésében. A szer­vezet becslése szerint ahhoz, hogy megteremtsék a teljes foglalkoztatottságot, az évtized végéig kereken egymilliárd új munkahelyet kellene létesíte­ni, s ennek csaknem 90 száza­lékát a fejlődő országokban. A harmadik világban jelen­leg ötszázmillió embernek nincs munkája. Lengyelország kész arra, hogy növelje részvételét a nemzetközi áruszállításban. A tenger­parttal nem rendelke­ző országoknak azt javasol­ta Janusz Kaminszki lengyel közlekedési miniszter, hogy a tranzitforgalomban nagyobb mértékben vegyék igénybe a lengyel tengeri kikötőket. Azt is indítványozta, hogy a ko­rábbinál jobban aknázzák ki az ország kelet-nyugati és észak-déli vasúti tranzit­vona­lait. Lengyelországban végső szakaszába érkezett a kelet­nyugati vasútvonal villamosí­tása és 1985-re az ország ösz­­szes vonalain villanymozdo­nyok vontathatják a szerelvé­nyeket. A múlt héten tartották meg Osaka japán városban a kis­vállalatok képviselőinek első nemzetközi tanácskozását. Ezen megállapították, hogy a kisvállalatok is hozzájárulhat­nak a világgazdaság fellendí­téséhez, ezért szükséges üzle­ti tevékenységük előmozdítá­sa. A tanácskozáson részt vevő harminc ország több mint négyszáz képviselője egyetértett abban, hogy a kis­vállalatok a fejlett és a fejlő­dő országok gazdaságában egyaránt kulcsfontosságú sze­repet játszanak. A világgazdasági recesszió közepette is még mindig nagy üzlet a számítástechnika: az elmúlt évben több mint húsz százalékkal nőtt a világ leg­nagyobb komputer-konszern­jének, az IBM-nek a profitja. A 4,4 milliárd dolláros rekord­összeget 34,4 milliárdos for­galom mellett érte el a számí­tástechnikai óriás. Soha egyetlen típusának előkészítésébe sem fektetett akkora összeget az olasz­­­t cég, mint a múlt héten szár­nyára bocsátott Unó kiskocsié­ba: ezermilliárd (!) lírát — mintegy 700 millió dollárt — költöttek rá. A fordulat autó­jának mondott kocsitól azt várják, hogy eredménnyel ve­gye fel a versenyt a japán konkurrenciával és növelje a Fiat részesedési arányát a nyugat-európai piacokon. A to­rinói gyárban hét változatát készítették el a 900, 1100 és 1300 köbcentis alaptípusnak, melyek közül a legnagyobb érdekődés az energiatakarékos vátozatot kíséri. A tájékoztató adatok szerint ez egy liter üzemanyaggal huszonhárom kilométer megtételére képes. A tervek szerint naponta két­ezer Unó gördül majd le a Fiat-gyár teljesen automati­zált gyártósorairól.

Next