Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

Magyar Nomzot Vasárnap. 1983. január 23. a Vándorlás a világon át Budapesti találkozás Dedinszky Erikával „városok kockái keverednek a koponyában: csendeséletek hallal halállal halottakkal savószin tengerig feszülő emlékek húznak vissza rozzant tupolevvel teniszezik a honvágy miközben konyul órák bajsza kopaszodik a bátorság s a szerelem is lassan törve beszél már minden nyelvet hátrál az írógép vacogó foggal kalapálja papírra a szorongás szövegeit’’ — Állandóan átutazóban vagyok, költözőfélében: nem telepedtem le lelkileg soha — fűzi. tovább prózában « Vá­rosok című verséből vett, bu­dapesti szerzői estjén is el­hangzott idézet fonalát De­dinszky Erika. — Nem akar­tam elmenni Magyarországról — folytatja magára erőltetve a szenvtelen hangot. — Sze­rettem itt élni. jó barátaim voltak, már elgondoltam, mit fogok csinálni. Konzervató­riumba akartam menni, ze­nész, pontosabban zeneszerző szerettem volna lenni. S ak­kor váratlanul kiszakítottak innen a szüléim. Örökre ben­nem maradt a tüske: vissza akarok jönni. Máig sem mond­tam le a magyar állampolgár­ságomról. Költő és műfordító, riporter- szerkesztő-rendező a holland televíziónál és rádiónál. Emel­lett „társadalmi munkában’’ annyi feladatot vállal magára a magyar alkotók, művészetek hollandiai népszerűsítéséből, amennyi egy tucatnyi embert foglalkoztató kiadóhivatalnak és rendezőirodának is a di­cséretére válnék. Antológiákat szerkeszt, filmnapokat, -hete­ket, képzőművészeti tárlatokat, zenei rendezvényeket szer­vez ... ö „a hollandiai minde­nes”, ahogyan egy tévéinter­jú találóan jellemezte. Tizenhét évesen hagyta el Magyarországot. Hogyan tudja ennyi év és oly sok kilométer távolából maradéktalanul betöl­teni a kultúraközvetítő szere­pet? — Ingajáratban vagyok „szállásadó” és szülőhazám kö­zött. Ha valami fontos dolog történik Magyarországon, ami­ről azt gondolom, hogy érde­mes lenne átvenni, mert Hol­landiában is lehetne tanulni belőle, előveszem pár ottani ismerősömet, akikről tudom, támogatói az ügynek. Meg­mondják, mennyivel tudnak beszállni. Ha ez kevés, akkor megyünk tovább, egy színház­hoz, a rádióhoz, a kiadóhoz, vagy a minisztérium nemzeti Osztályához a kérdéssel: mi­ként lehetne beilleszteni az eseményt a két ország közötti munkatervbe ... Nincs iro­dám. Ha valakinek telefoná­lok, levelet írok, én fizetem. Ha zenei programot ajánlok, a rendezők műsoros szalagot kérnek mutatóba. Megveszem a kazettát, átjátszom a mű­sort ... Ezek a befektetések soha nem térülnek meg. A siker az, ami, mégis meg­éri a fáradságot? — Óriási erőbevetés egy-egy ilyen kampány megszervezé­se ahhoz képest, amilyen so­vány az eredménye. Hónapo­kig készülünk valamire, két­ezer meghívót küldünk ki, és eljön nyolcvan ember ... Hol­landiában már minden volt. Az ilyen régi műveltség egy­szeresük kifárad. Kirívó in­gerekre van ahhoz szüksége a közönségnek, hogy egyáltalán fölnézzen: mi is történik? Akkor hát miért fogott bele ebbr a szélmalomharcnak tetsző küzdelembe? — Ösztönösen vonzódtam, az Olyan tevékenységekhez, ame­lyeknek a segítségével hazajö­hetek, legalábbis gyakran és lelkileg. Mostanában sokan mondják, hogy missziót telje­sítek. Épp fordítva: önzésből teszem. Ha egy jó magyar könyvet olvasok, az élménye­met másokkal is szeretném megosztani. A fordítással kezdődött te­hát? — A verseléshez korábban láttam hozzá, de ebből Hol­landiában nemcsak megélni nem lehet, de az átlagember azt sem tudja, mi az a költé­szet. A múltkor, amikor a ta­nácsházán be kellett diktál­nom az adataimat, azt mond­tam, költő vagyok. Jobbra- balra dőltek a nevetéstől, hogy az meg micsoda. Olyan író­féle. rebegtem. Megkérdezték: „Talán jól tud gépelni, vagy mire érti, hogy maga író?” Látván a közömbösséget, újab­ban automatikusan magyarul írok. Sőt, g hasonló időszak­ban keletkezett holland és ma­gyar verseim is igencsak kü­lönböznek egymástól. A hol­landok egyszerűbbek, közhe- lyesebbek, mint a magyarok. Az ember önkéntelenül kiáru­sítja magát. Hogy értsék, hogy olvassák. Amióta erre rádöb­bentem, nem írok holland ver­set. Lehet egyáltalán idegen nyel­ven szépirodalmi alkotást fogal­mazni? — Amikor hollandul írok, az az anyanyelvem. A műfordítás sem okoz gon­dot önnek? — Azt hiszem, én másként fordítok, mint akiknek csak egy anyanyelve van. Én nem nyelveket tolmácsolok, hanem világokat. A magyarban pél­dául erős a képi gondolkodás. Ennek megvan a történeti és lélektani alapja. Az olyan nemzetek, amelyek történel­mükben rengeteg elnyomástól szenvedtek, azokkal ugyanaz történt, mint az olyan gyerek­kel, aki nem tud felnőni, mert folyvást életveszélyben van. Azokban az országokban, ame­lyekben a szimbiotikus létfor­ma soká fönnmarad, ott fon­tossá válik a nemzettudat, az emberek közel maradnak a gyökereikhez. S hogy függ össze mindez a műfordítással? — Az ilyen nemzeteknél na­gyon vékony a választóvonal az ébertudat és az álomtudat között, az emberek még jóban vannak a saját álmaikkal. A tudatalatti pedig képekből áll. Nem véletlen, hogy a népköl­tészet Magyarországon ilyen sértetlenül fönnmaradt, A hol­landoknál már a tizenkettedik századtól ipari társadalom fej­lődött ki, megindult a polgáro­sodás, szétrobbantak a közös­ségek, kihalt a népművészet, amely eleve sokban különbö­zött a magyar folklórtól. A ma­gyar népdalban a sorok nem logikai, hanem érzelmi szin­ten függenek össze egymással. A holland népdal Á-tól cettig megy. A műfordításban kín- szenvedés ezt a szakadékot át­hidalni. Le lehet fordítani a költeményeket, de hiába. A Csoóri-versre azt mondják szép-szép, de most mondd el a saját szavaiddal, hogy mi­ről is szól. És nem lehet el­mondani, mert minden egyes vers egy szilánkja az ember­nek. A hollandok kifejezetten félnek az effajta kitárulkozás­tól, számukra emiatt a ma­gyar költészet túlságosan pa- tetikus, dagályos. Fel nem foghatják például, hogy mi­ként jön össze a költő gyer­mekkora, a tavasz, a fák meg a politika. Ezért, ha magyar verset fordítok hollandra, anélkül, hogy megváltoztat­nám a költemény értelmét, hangulatát, egy kicsit letom­pítom az éleket. A magyarok számára pedig az érthetetlen, hogy miként lehet elvont fo­galmat elvont fogalomhoz ha­sonlítani, például egy metafo­rában. A filozofikus holland verseket tehát valamivel plasz­tikusakká teszem magyarul, megpróbálok a magyar képi gondolkodásnak elébe menni. Arra a holland kötetre, ame­lyet az Európa Könyvkiadó­nak válogattam, mégsem rea­gált a kritika, a közönség. A magyar ember vizuális,. Fordított már filmforgató­könyvét, prózát, lírát. .. Melyik a kedvenc műfaja? — A költészet. De például nagy lelkesedéssel ültettem át hollandra Örkény Rózsa­kiállítását is. Egyebek között é'ÁSti kaptam meg (Hollandia történetében első nem holland anyanyelvűként) a legmaga­sabb állami kitüntetést. Átad­ták a Martinus Nijhoff-díjat és a következő héten bezúzták a könyvet. Lelkes kritikák je­lentek meg róla, mindenki tudta, hogy ezért jutalmaztak meg, de Hollandiában ez a közönség ízlésére, a di­vatra semmiféle hatással nin­csen. Melyik foglalatosságát tekinti hivatásának? — Csak költőfejjel tudok gondolkodni. Számomra ez nem foglalkozás: mindent ezen ke­resztül élek át. Akaratlanul átmászom a másik emberbe. Anyám a legteljesebb azono­sulást követelte meg. Lázadoz­tam ellene. Nekem szentelte az életét, és ez borzalmas volt. Megpróbáltam visszavo­nulni magamba, hogy leg­alább a fejemben legyen sza­bad. Ügy kezdtem verset írni, illetve , eleinte epigonkodni, ahogy más az asztal alá bú­jik... A versírás számomra tanulási, megismerési folya­mat, nekem is meglepetés, ami a papírra kerül. Gyakran ér­Erkel Színház: V: Háry Jánós (Ifj. béri. I. sor. 3. ea., de. 11) — Porgy és Bess (6. béri. 4. ea., 7) — H: Traviata (Főiskolai béri. XII. sor. 3. ea.. 7) — K. 32e: Hol­land balettek (1. béri. 4. ea., Sze: PaLló I. béri. 4. ea., 7) — Cs: Cosi fart tutte (9. béri. 5. ea.. 7) — P: A végzet' hatalma (D. béri. 4. ea.. 7) — Szó, Jövő V: Psalmus Hun* garicus — Székely fonó (lfj. béri. VI. sor. 3. ea., de. 11. Jövő V: 12. béri. 4. ea., 7) — Szó: Turandot (11. béri. 4. ea., 7) — Jövő V: Spartacus (lfj. előadás, de. 11). Nemzeti Színház: V,' K, Cs: Olympia (de. 11. K: Feln. béri. B. sor. 1. ea., Cs: lfj. béri. III. sor. 2. ea., 7) — V. Jövő V: Tisz­ták (7) — II: Csongor és Tünde (7) — Sze. Szó: Döglött aknák (7) — P: Ezek a kísértetek 1! (7) — Jövő V: Az úrhatnám polgár (de. 11). Várszínház: V. I<: Volpone (de. 11. K: 7) — V: Margaridu asszony (7) — H, Jövő V: Naplemente előtt (7, Jövő V: de. 11) — Sze, Szó: Csiksomlyói passió (7) — Cs: Én. Claudius (7) — P: Fa tor­nyok (6) — Jövő V: Egy fiatal­ember felnőtt lánya (7). Katona József Színház: V. Szó: A manó (7) — H: Frontátvonylás (7) — Stílusgyakorlat (esté 10) — K. Jövő V: A három testőr (7) — Sze: Oresztész (7) — Cs: Két úr szolgája (7) — P: Emigránsok (7). Józsefvárosi Színház: V, Szó: A táltos fiú (de. 11 és du. 3) — H: Vonó Ignác (7) — K: Argyé- lus királyfi (de. 11 és du. 3) — Cs: Liliomfi (7) — P: Férfiaknak tilos (Bemutató, 7) — Jövő V: Skatulyácska királyki&asSzony (de. 11 és du. 3) Madách Színház: v, Sze: A Nosz- ty fiú . . . (du. fél 3, Sze: 7) — V: A makrancos hölgy. (fél 8) — H: A csata (7) — K, Cs, Jövő V: Ju­talomjáték (7. Jövő V: du. fél 3) — P, Szó: Isten, császár, paraszt (Bemutató, 7) — Jövő V: Mégis, kinek a2 élete? (7) Madách Kamara: V. Sze. Jövő V: Kései találkozás (7, V: du. fél 3) — V, K: Holdtölte (7. V: Z/l. bér],) — H, P. Szó: öt este (7) — Cs: Ványa bácsi (7) — Jövő V: Jövőre veled ugyanitt (du. fél 3) Vígszínház: V: Ványa bácsi (a szolnoki Szigligeti Színház vendég­játéka, du. fél 3 és 7) — H. P: A balek (Ditrói M. béri. 2. ea., 7J — K: Sirály (Molnár F. béri. 1. ea., — a nov. 23-i jegyek ér­vényesek, 7) — Sze. Cs: Locomo- tív G. T. koncertje (7) — Szó: Űri muri (7) — Szó, Jövő V: Csontváry (este fél 9) — Jövő V: Pof-fesztivál (du. fél 3) — Ama* deus (7). Pesti Színház: V. H, K, Sze, Cs: Mindenkit megnyúzunk (a mis­kolci Nemzeti Színház vendégjá­téka. 7) — P: Léda (V. béri. 2. ea., 7) — Szó: Orfeusz alászáll (7) — Jövő V: Equus (dü. fél 3) — De­ficit (7). Fővárosi Operettszinház: V, K, SZe: Cigányszerelem (7, V: du. Tél 3 Is) — Cs, P: Chicago (7) — Szó, Jövő V: Marica grófnő 7, Szó: du. fél 3 is) — Jövő V: Ba­rokk hangverseny (G. béri.. Hang­versenysorozat l. ea.. de. fél 11) — Mesebalett (du. fél 3) — a Zsebszínházban: v, K, Sze: Zsu­zsanna és a vének (fél 8) Thália Színház: V: Csak semmi szenzáció (7) — H: Mi lesz veled, emberke? (7) — K: Pesti embe­rek (7) — Sze: A szent kísérlet (7) — Cs: Velurzakó (7) — P. Szó: Parázna szobrok (7) — Jövő V: A magyarországi fenevad (du. fél 3 és 7) — a Stúdióban: V, K: Miss Arizona (íé) 8) — Sze: Pardon, egy percre (fél 8). Mikroszkóp Színpad: V: Ho­gyan? Tovább!! (fél 9) — P. Szó, Jövő V: Értem? — Ifjúsági kabd- ré (este 8) — Vendégjáték Csepe­len: H: Értem? — Ifjúsági kabaré (du. 5. és fél 9) — K. sze: Ho­gyan? Tovább!! (du. 5 és léi 9) József Attila Színház: V: Egy válás története (7) — H, K, Cs, Jövő V: Gázláng (A. béri. 3. ea., K: Z. bérlü 3. ea.. Cs: Y. béri. 3. ea., Jövő V: H. béri. 3. ea., 7) — Sze: Pajzán históriák (7) — P, Szó: Az üreg (7, Szó: Postás 2. béri. du. fél 3) — Szó: Perrichon úr utazása (7) — Jövő V: Pillan­tás a hídról (du. fél 3) -*- a Ka- maraszínpadon: V. P Szó: De 1ó szeretni! (du. fél 3. P. Szó: 7) Radnóti Miklós Színpad: V: Sze­relmeskedések (du. 3 és e&le 7) — H, Szó: Az angyalarcú (7) — K: Magányc^ duett (7) — Cs: Tol­di (du. 4 és 7) — P: Wiener Wal- zer — Ünnepi ügyelet (7) — Jövő tétlenkednek ismerőseim: mi­nek a Napot bármihez hason­lítani. Azért, mert akkor értem meg. az élmény akkor lesz az enyém, ha megírtam. Hogy bírja a megfeszített tem­pót? — Szándékaim nagyobbak, mint a teherbírásom. Viszont nincs időm megöregedni. Sok­szor azt sem tudom, milyen év van. milyen hónap ... Szerzői estjén, a pódiumon ülve valóban kamaszlánynak látszott. Nem hinné az ember, hogy a negyedik ikszbe lépett. Csak valami nyugtalansággal vegyes bánat üli meg a vo­násait. — Egy időben megszállot­tan azt álmodtam — töri meg a hallgatást —hogy a Fene­ketlen-tónál, gyermekkorom köldökénél járok, és ott nyü­zsögnek körülöttem mindazok az emberek, akik hozzám nőt­tek, hollandok és magyarok egyaránt. Valamilyen nem lé­tező közös nyelven beszéltek egymással. .. Átvitt értelem­ben ez mára valósággá vált. Az a tudat éltet, hogy egyszer végleg hazajövök. Mintha ezt meg kellene szolgálni. Ezért e furcsa vándorlásom a világon Mátraházi Zsuzsa V: Este kell a szerelem (du. 3 és 7). Vidám Színpad: V, Szó, Jövő V: Süsü, a sárkány (de. fél 11. Szó: du. fél 3) — V. K. Sze. Cs, Szó: Meddig lehet elmenni? (7, V: du. tél 3) — V, H. Jövő V: Bu- bus (7). — P. Jövfc V: Nyitott ab­lak (7. Jövő V: du. fél 3). — a Kis Színpadon: H: Végzete# játék (fél 8) — Cs, Szó: Ez egy játék (fél 8) — Jövő V: Mi újság oda­át? (fel 8). Ódry Színpad: V, K. Szó: Csó­kolj meg Katám (du. fél 3. K: 7, Szó: du. 3) — Jövő V: Trükk (7) Rock Színház: K, Sze, .Cs, P: Sztárcsinálók (7. P: 6:) játékszín: V: Ágacska (de. 11 és du. 3) — H, Cs, P: Négykezes (7) — K. Szó: Kedves hazug (este 8) — Szó: Rokonok (de. 11, Nyilvá­nos főpróba) — Jövő V: Kék öböl (du. 3) Magyar Médeia (este 8). Reflektor Színpad: V, Jövő V: Kulisszatitkok (du. 3, Jövő V. es­te 8 is.) — Cs: Amokfutó (este 8) — Szó: Magasfeszültség (pste 8) — V. Jövő V: Búcsúvacsora (de. 10, Jövő V. de. 11) — az Olimpia Mo­ziban: V. H, Jövő V: Micimackó (de. 11, H: du. 3) Magyar Néphadsereg Művelődési Háza: V: Tüskerózsa, avagy a mindentlátó királylány r(du. 3) — Szó: Mesélő muzsika (de. fél 11) Táncfórum a Budai Gyermek- színházban; V: A Pécsi Balett műsora (este 8) — a Budai Vi­gadóban: H: A gyöngyösi Vidróczk’ és a budapesti Vadrózsák tánc- együttesének előadása (7) f lököm Színpad: V, Szó. Jövő V: Vük (Corvin Mozi. V. Jövő V: déli 12, Szó: de. 9) — Cs: A zsenik Iskolája — Gőz (Kaffka M. Gimn. XI.. Villányi út 5—7., este 7). Állami Bábszínház a Népköz- társaság útján: V: Az aranytollú madár (de. 11 és du. 4) — H: Oj koncertmüsor (Felnőttelőadás, es­te fél 8) — SZe. Cs. P: Odtisszeusz, a tengerek vándora (du. 3) — Szó, Jövő V: Misi mókus vándorúton (de. 11 és du. 4) — a Jókai téren: V. K. Sze, Cs. P. Szó. Jövő V: Berzsián és Dideki (V, Jövő V: de. fél 10 és fél 12, K. Sze. Cs. P: de. 10. Szó: du. fél 3 és fél 5) — Vendégjátékok: V: Vásári bábko- médiáft (II. kér., Műv. Központ­ban, de. 10) J Kópémesék (Cse­peli Műv. Otthon, du. 3) — Szó: János vitéz (Dési Huber Müv. Ház, de. 10). Multimedia Stúdió: V. H, K, Sze, Cs, Szó, Jövő V: Lézeroti- ka (este fél 8. Szó: este 9) — H, K. P. Szó: Lézerock (H, K: du. 6. P. Szó: este fél 3). Korona Pódium: H: lm hu­mor... (7) — K: Hősök és anti- hösök (7) — Sze: Áldozat, vagy tigrisasszony (7) — Cs: Levél apámhoz (7) — P: Előttem az élet (7). Hauer Cukrászda: P: Leltár miatt nyitva (este fél 9) Pesti Vigadó: Cs: Felel a musi­cal osztály (este 8). Zeneakadémia: V. Sze: Postás szimfonikus zenekar hangverse­nye (Remekművek 3., de. 11). Sze: Középiskolás béri. 4.. fél 8) — V: Az I. István Gimnázium szimfo­nikus zenekara és vegyeskara hangversenye (I. István Gimn. bérlet 4., du. 4.) — H, Cs: A Ma­gyar Állami Hangversenyzenekar korcertje (Téli bérlet A—II.), Cs: Versenyművek 6.. fél 8) — K: Szakcsi Lakatos Béla és a Sza­bad Zenei Társulás hangversenye (fél 8) — Szó: A MÁV Szimfoni­kus hangversenye (Hangv. szoc. brigádok részére, V 2.. fél 8) *— V: A Magyar Rádió és Televízió szim­fonikus zenekarának konoertje (MRT-matiné 3.. de. 11) — Kocsis Zoltáxn zongoraestje (Zongora- bérlet. 2.. fél 8). Pesti Vigadó: V: Dráfi Kálmán zongoraestje (Téli zongoraestek 2., fél 8) — Sze: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zeneka­rának koncertje (Vigadóban ját­szották ... 5.. fél 8) — Cs: Felel a musical osztály (8) P: A MÁV Szimfonikusok hangversenye (3VIÁV-bérlet B 4., fél 8) — Kama­raterem: V. Jövő V: Hernádi Ju­dit és Szombatby Gyula estje es­te 8) — II: Galambos Erzsi és llaumann Péter estje (este 8) — K: Az Osztrák Kulturális Intézet hangversenye (este fél 7) — Sze: Psota Irén estiedéi 8) — Cs: Szi­lágyi Tibor, Reviczky ' Gábor, Sir Kati estje (este B) — P. Szó: Ju­lié kisasszony (este 8). Fővárosi Nagycirkusz: Egész hé­ten (!}ivéve, K> Üdvözlet Szófiá­ból (este fél 8. P, Szó. V: du. fél 4 is, Cs: csak du. fél 4, V: de. 10 is.) BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN * A MÁV SZIMFONIKUSOK bérleti hangversenyét a zene­kar vezető karnagya, Ouer- frank Géza vezényelte. Nemi ’ röstellkedéssel vallom be, hogy az idei évadban most hallottam először ezt az együt­test. Pedig a műveszi szín­vonal, amit nyújtott, felér egy nagyobb hírveréssel beharan­gozott produkcióéval, örven­detesen bontakozott ki sokévi szívós munka eredményekép­pen a MÁV zenekara, vonós­karának tiszta hangzását, pél­dás fegyelmét, fúvósainak hi­bátlan játékát nemzetközi vi­szonylatban is nagyra értékel­hetjük. Ezzel a kiváló telje­sítménnyel hálálja meg az együttes karmesterének oda­adó fáradozását és törzskö­zönségének hűséges ragaszko­dását. A TvÍÁ V közönsége, ha mást nem kap is a zenéből, csak azt, amit a zenekar terv­szerű műsorpolitikája az el­múlt évtizedek során juttatptt a számára, máris bőséges tá­jékoztatásban részesült a zene- irodalom régi és új remek­műveiből. A mostani hangverseny mű­sora is híven tükrözte a mű- sorósszeállíias gondosságát: egy mai magyar, egy immár klasszikusnak számító száza- dunkbeli szovjet és egy ro- rhantikus kompozíció hangzott el. Kocsár MíkIós háromtéte­les Vonosszerenádját értő és gondos előadásban szólaltat­ták meg, miután előzőleg Oberfrank Géza néhány szó­val ismertette a darabot. Er­re a megoldásra az anyagi kényszer juttatta a MÁV- hangversenyek vezetőit: ko­rábban nyomtatott műsor tar­talmazta a müvek ismerteté­sét. Oberfrank • Géza közvet­len, a lényegre tapintó és szak­avatott, rövid bevezetése azon­ban a szükséget fényűzéssé változtatta át, mivel ilyen módon még szorosabb kapcso­latot sikerült kialakítania né­zőtér és pódium között. Ste- fan Ruha vendégszereplése külön ünneppé avatta a hang­versenyt. Hacsaturján -— ná­lunk érthetetlenül ritkán fel­hangzó — ragyogó Hangver­senyét izzó temperamentum­mal és megvesztegető virtuo­zitással adta elő. Hírlik, Hu- berman egykori hangszerén, játszik, egy kincseket érő Guarneri-hegedűn. Példásan sikerűit Brahms Második szimfóniájának megszólaltatá­sa is: nem a kívánatosnál gyorsabb tempók, hanem bra­vúros egységbe foglalása ré­vén tetszett a szokottnál rö- videbbnek előadása. A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ szimfonikus ze­nekara és énekkara olyan mű­vet szólaltatott meg vasárna­pi matinéján, amely a köz­keletű hangversenyek műso­rán napjainkban soha sem hangzik fel: Mendelssohn: Di­csőítő ének című kompozíció­ját, amelyet Lipcse városa rendelt annak idején a ze­neszerzőtől Gutenberg emlé­kének megünneplésére, a könyvnyomtatás feltalálásá­nak négyszáz éves évfordu­lója alkalmából. Az előadást Lukács Ervin vezényelte, hiánytalanul kidomborítva a mű valamennyi költői szép­ségét. A nagy lélegzetű kan-, tátát szimfóniának is beillő — eredetileg Második szim­fóniaként nyilvántartott — ze­nekari előjáték vezeti be, amely egyetlen témára épül. Ugyanez a téma foglalja ke­retbe a mű énekkari szaka­szát is. Mendelssohn zeneszer­zői vonásai jellegzetes módon, Valósággal felsorolásszerűen összegződnek ebben a kom­pozícióban: a hangszereket és az énekhangot egyaránt biz­tonsággal alkalmazni tudó mesterségbeli fölénye éppúgy, mint kifejezésének gyakran érzelmesbe hajló lágysága, a régi zenei stílusokból virtuóz módon átvett ellenpontozó té­telek és korálok harmonikus találkozása a romantikus stí­lus korszerű jegyeivel. Tisz­teletre méltó munkát végzett mind a zenekar, mind az énekkar e nagyszabású alko­tás megtanulásával, amelynek eredményeképpen némileg fel­frissítették a túlontúl ismert repertoárt. A szólisták — Kal­már Magda. Andor Éva és Molnár András t— teljesítmé­nyéből a két szoprán igen szépeit előadott kettősét és a tenor-ista mindvégig illúziót keltő szereplését emelhetjük ki. A MAGYAR ÁLLLA- Ml HANGVERSENYZENE­KAR csütörtöki estjét a bal­esetet szenvedett Lehel György helyett Kovács János, az Operaház fiatal karmeste­re vezényelte. A hangverseny- életben eddig ritkán találkoz­tunk Kovács Jánossal, a ze­nei versenyek alkalmával fel­figyeltünk ugyan jeles adott­ságaira, a föideny során azon­ban igencsak szórványosan fordul elő a neve a hang­versenyek falragaszain. Pedig — mint mostani fellépése is igazolta — mind a vezény­lés technikáját, mind a mű­vek ismeretét tekintve olyan otthonos a hangversenypódiu­mon, mintha több évtizedes működés állana mögötte. A hangverseny — amelyre hosz- szassan felkészülnie a beug­rás természeténél fogva nem lehetett módja — két műsor­számát, Wagner Tannhauser- nyitányát és Dvorák Üj vi­lág szimfóniáját, partitúra nél­kül, imponáló biztonsággal ve­zényelte. Mozdulatai pontos és sokrétűen árnyalt muzsikálás­ra ösztönzik a zenekart. Ha­sonlítanak ezek a mozdulatok a kígyóbűvölőéhez: minden hangot lelkesen, szeretettel és nagy hozzáértéssel bűvöl elő Kovács János a zenekar szó­lamaiból. Jóllehet sikerült már elsa­játítania a nagy rutinnal ren­delkező régi karmesterek ter­mészetes otthonosságát, ugyan­akkor fiatalságának minden fogékonyságával tud még örül­ni hangzáseszményei megva­lósításának — és ezt igényli is! Ezzel a rácsodálkozással, ezzel a naiv örömmel sike­rült újjá varázsolnia az ezer­szer elnyűtt Dvorák-szimí'ó- niát. A Tannhduser-nyitány előadásával természetesen könnyebb dolga volt az ope­rai karmesternek, de köny- nyebb dolga volt azért is, mert ezt a darabot hangversenyen csak nagyritkán szólaltatják meg. Ha a túlontúl ismert es hagyományos művek előadá­sával remekül vizsgázott a karmester, nem kevésbé jól állta meg a helyét annak az erőpróbának a során, amelyet egy új magyar mű bemuta­tása jelent. Bozay Attila Tra­péz és korlát című kantátá­ja ugyan 1966-ból származik, de mind ez ideig csak a Rá­dióban hangzott el. Nagy tet­szést aratott ez a mívesen kidolgozott, lírai szépségekben gazdag kompozíció, amelynek technikai eszközeit maga a ze­neszerző talán már a saját szempontjából idejét múltnak tekinti, de amely a közönség­hez közvetlen utat talált. Pi­linszky János három, költemé­nyét dolgozza fel a mű: a Trapéz és korlát című ver­set szopránszólóra, a Tilos csillagon címűt tenorhangra, A tengerpartra címűt szop­ránra, tenorra és énekkarra. A Rádióénekkar kicsiny, de nem jelentéktelen funkcióját kiválóan töltötte be. Szőkefal- vi-Nagy Katalin és Bandi Já­nos szólóit magas rendű éne­kes kultúra és dicséretre mél­tóan érthető szöveginterpre­táció jellemezte. Pándi Marianne Kéthetes nyugat-európai ven­dégszereplésre utazott szom­baton a Szegedi Nemzeti Szín­ház operaegyüttese. Ausztriá­ban, az NSZK-ban és Hollan­diában mutatják be Rossini A sevillai borbély című víg­operáját. ♦ Szombaton az' Állami Báb­színház Jókai téri épületében volt a premierje Lázár Ervin Berzsián és Dideki című fan­tasztikus játékának Lengyel Pál rendezésében. A nemzet­közi Andersen-diplomával ki­tüntetett meseregény az embe­ri kapcsolatokról, kötődések­ről, a barátságról, a szerétéi­ről és az áldozatvállalásról szól. ♦ Kiss István szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás szombaton a Hatvani Galériá­ban. A tárlatón a művész hat­van munkája látható. A színházak heti műsora

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék