Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
a Vándorlás a világon át Budapesti találkozás Dedinszky Erikával „városok kockái keverednek a koponyában: csendes életek hallal halállal halottakkal savószin tengerig feszülő emlékek húznak vissza rozzant tupolevvel teniszezik a honvágy miközben konyul órák bajsza kopaszodik a bátorság s a szerelem is lassan törve beszél már minden nyelvet hátrál az írógép vacogó foggal kalapálja papírra a szorongás szövegeit’’ — Állandóan átutazóban vagyok, költözőfélében, nem telepedtem le lelkileg soha — fűzi tovább prózában « Városok című verséből vett, budapesti szerzői estjén is elhangzott idézet fonalát Dedinszky Erika. — Nem akartam elmenni Magyarországról — folytatja magára erőltetve a szenvtelen hangot. — Szerettem itt élni, jó barátaim voltak, már elgondoltam, mit fogok csinálni. Konzervatóriumba akartam menni, zenész, pontosabban zeneszerző szerettem volna lenni. S akkor váratlanul kiszakítottak innen a szüleim. Örökre bennem maradt a tüske, vissza akarok jönni. Máig sem mondtam le a magyar állampolgárságomról. Költő és műfordító, riporterszerkesztő-rendező a holland televíziónál és rádiónál. Emellett „társadalmi munkában’’ annyi feladatot vállal magára a magyar alkotók, művészetek hollandiai népszerűsítéséből, amennyi egy tucatnyi embert foglalkoztató kiadóhivatalnak és rendezőirodának is a dicséretére válnék. Antológiákat szerkeszt, filmnapokat,heteket, képzőművészeti tárlatokat, zenei rendezvényeket szervez ... – „a hollandiai mindenes”, ahogyan egy tévéinterjú találóan jellemezte. Tizenhét évesen hagyta el Magyarországot. Hogyan tudja ennyi év és oly sok kilométer távolából maradéktalanul betölteni a kultúraközvetítő szerepet? — Ingajáratban vagyok „szállásadó” és szülőhazám között. Ha valami fontos dolog történik Magyarországon, amiről azt gondolom, hogy érdemes lenne átvenni, mert Hollandiában is lehetne tanulni belőle, előveszem pár ottani ismerősömet, akikről tudom, támogatói az ügynek. Megmondják, mennyivel tudnak beszállni. Ha ez kevés, akkor megyünk tovább, egy színházhoz, a rádióhoz, a kiadóhoz, vagy a minisztérium nemzeti osztályához a kérdéssel: miként lehetne beilleszteni az eseményt a két ország közötti munkatervbe ... Nincs irodám. Ha valakinek telefonálok, levelet írok, én fizetem. Ha zenei programot ajánlok, a rendezők műsoros szalagot kérnek mutatóba. Megveszem a kazettát, átjátszom a műsort ... Ezek a befektetések soha nem térülnek meg. A siker az, ami, mégis megéri a fáradságot? — Óriási erőbevetés egy-egy ilyen kampány megszervezése ahhoz képest, amilyen sovány az eredménye. Hónapokig készülünk valamire, kétezer meghívót küldünk ki, és eljön nyolcvan ember ... Hollandiában már minden volt. Az ilyen régi műveltség egyszeresak kifárad. Kirívó ingerekre van ahhoz szüksége a közönségnek, hogy egyáltalán fölnézzen: mi is történik? Akkor hát miért fogott bele ebbe a szélmalomharcnak tetsző küzdelembe? — Ösztönösen vonzódtam, az olyan tevékenységekhez, amelyeknek a segítségével hazajöhetek, legalábbis gyakran és lelkileg. Mostanában sokan mondják, hogy missziót teljesítek. Épp fordítva: önzésből teszem. Ha egy jó magyar könyvet olvasok, az élményemet másokkal is szeretném megosztani. A fordítással kezdődött tehát? — A verseléshez korábban láttam hozzá, de ebből Hollandiában nemcsak megélni nem lehet, de az átlagember azt sem tudja, mi az a költészet. A múltkor, amikor a tanácsházán be kellett diktálnom az adataimat, azt mondtam, költő vagyok. Jobbrabalra dőltek a nevetéstől, hogy az meg micsoda. Olyan íróféle, rebegtem. Megkérdezték: „Talán jól tud gépelni, vagy mire érti, hogy maga író?” Látván a közömbösséget, újabban automatikusan magyarul írok. Sőt, a hasonló időszakban keletkezett holland és magyar verseim is igencsak különböznek egymástól. A hollandok egyszerűbbek, közhelyesebbek, mint a magyarok. Az ember önkéntelenül kiárusítja magát. Hogy értsék, hogy olvassák. Amióta erre rádöbbentem, nem írok holland verset. Lehet egyáltalán idegen nyelven szépirodalmi alkotást fogalmazni? — Amikor hollandul írok, az az anyanyelvem. A műfordítás sem okoz gondot önnek? — Azt hiszem, én másként fordítok, mint akiknek csak egy anyanyelve van. Én nem nyelveket tolmácsolok, hanem világokat. A magyarban például erős a képi gondolkodás. Ennek megvan a történeti és lélektani alapja. Az olyan nemzetek, amelyek történelmükben rengeteg elnyomástól szenvedtek, azokkal ugyanaz történt, mint az olyan gyerekkel, aki nem tud felnőni, mert folyvást életveszélyben van. Azokban az országokban, amelyekben a szimbiotikus létforma soká fönnmarad, ott fontossá válik a nemzettudat, az emberek közel maradnak a gyökereikhez. S hogy függ össze mindez a műfordítással? — Az ilyen nemzeteknél nagyon vékony a választóvonal az ébertudat és az álomtudat között, az emberek még jóban vannak a saját álmaikkal. A tudatalatti pedig képekből áll. Nem véletlen, hogy a népköltészet Magyarországon ilyen sértetlenül fönnmaradt. A hollandoknál már a tizenkettedik századtól ipari társadalom fejlődött ki, megindult a polgárosodás, szétrobbantak a közösségek, kihalt a népművészet, amely eleve sokban különbözött a magyar folklórtól. A magyar népdalban a sorok nem logikai, hanem érzelmi szinten függenek össze egymással. A holland népdal A-tól cettig megy. A műfordításban kínszenvedés ezt a szakadékot áthidalni. Le lehet fordítani a költeményeket, de hiába. A Csoóri-versre azt mondják szép-szép, de most mondd el a saját szavaiddal, hogy miről is szól. És nem lehet elmondani, mert minden egyes vers egy szilánkja az embernek. A hollandok kifejezetten félnek az effajta kitárulkozástól, számukra emiatt a magyar költészet túlságosan patetikus, dagályos. Fel nem foghatják például, hogy miként jön össze a költő gyermekkora, a tavasz, a fák meg a politika. Ezért, ha magyar verset fordítok hollandra, anélkül, hogy megváltoztatnám a költemény értelmét, hangulatát, egy kicsit letompítom az éleket. A magyarok számára pedig az érthetetlen, hogy miként lehet elvont fogalmat elvont fogalomhoz hasonlítani, például egy metaforában. A filozofikus holland verseket tehát valamivel plasztikusakká teszem magyarul, megpróbálok a magyar képi gondolkodásnak elébe menni. Arra a holland kötetre, amelyet az Európa Könyvkiadónak válogattam, mégsem reagált a kritika, a közönség. A magyar ember vizuális.. Fordított már filmforgatókönyvet, prózát, lírát. .. Melyik a kedvenc műfaja? — A költészet. De például nagy lelkesedéssel ültettem át hollandra Örkény Rózsakiállítását is. Egyebek között é'ASit kaptam meg (Hollandia történetében első nem holland anyanyelvűként) a legmagasabb állami kitüntetést. Átadták a Martinus Nijhoff-díjat és a következő héten bezúzták a könyvet. Lelkes kritikák jelentek meg róla, mindenki tudta, hogy ezért jutalmaztak meg, de Hollandiában ez a közönség ízlésére, a divatra semmiféle hatással nincsen. Melyik foglalatosságát tekinti hivatásának? — Csak költőfejjel tudok gondolkodni. Számomra ez nem foglalkozás, mindent ezen keresztül élek át. Akaratlanul átmászom a másik emberbe. Anyám a legteljesebb azonosulást követelte meg. Lázadoztam ellene. Nekem szentelte az életét, és ez borzalmas volt. Megpróbáltam visszavonulni magamba, hogy legalább a fejemben legyen szabad. Úgy kezdtem verset írni, illetve , eleinte epigonkodni, ahogy más az asztal alá bújik... A versírás számomra tanulási, megismerési folyamat, nekem is meglepetés, ami a papírra kerül. Gyakran értetlenkednek ismerőseim, minek a Napot bármihez hasonlítani. Azért, mert akkor értem meg, az élmény akkor lesz az enyém, ha megírtam. Hogy bírja a megfeszített tempót? — Szándékaim nagyobbak, mint a teherbírásom. Viszont nincs időm megöregedni. Sokszor azt sem tudom, milyen év van, milyen hónap ... Szerzői estjén, a pódiumon ülve valóban kamaszlánynak látszott. Nem hinné az ember, hogy a negyedik ikszbe lépett. Csak valami nyugtalansággal vegyes bánat üli meg a vonásait. — Egy időben megszállottan azt álmodtam — töri meg a hallgatást —hogy a Feneketlen-tónál, gyermekkorom köldökénél járok, és ott nyüzsögnek körülöttem mindazok az emberek, akik hozzám nőttek, hollandok és magyarok egyaránt. Valamilyen nem létező közös nyelven beszéltek egymással. .. Átvitt értelemben ez mára valósággá vált. Az a tudat éltet, hogy egyszer végleg hazajövök. Mintha ezt meg kellene szolgálni. Ezért e furcsa vándorlásom a világon Mátraházi Zsuzsa Magyar Nemzet A színházak heti műsora Erkel Színház: V: Háry János (Ifj. béri. I. sor. 3. ea., de. 11) — Porgy és Bess (6. béri. 4. ea., 7) — H: Traviata (Főiskolai béri. XII. sor. 3. ea., 7) — K. 32e: Holland balettek (1. béri. 4. ea., Sze: Palló I. béri. 4. ea., 7) — Cs: Cosi fart tutte (9. béri. 5. ea., 7) — P: A végzet hatalma (D. béri. 4. ea., 7) — Szó: Jövő V: Psalmus Hungaricus — Székely fonó (lfj. béri. VI. sor. 3. ea., de. 11. Jövő V: 12. béri. 4. ea., 7) — Szó: Turandot (11. béri. 4. ea., 7) — Jövő V: Spartacus (lfj. előadás, de. 11). Nemzeti Színház: V, K, Cs: Olympia (de. 11. K: Feln. béri. B. sor. 1. ea., Cs: ifj. béri. III. sor. 2. ea., 7) — V. Jövő V: Tiszták (7) — N: Csongor és Tünde (7) — Sze. Szó: Döglött aknák (7) — P: Ezek a kísértetek! (7) — Jövő V: Az úrhatnám polgár (de. 11). Várszínház: V. In: Volpone (de. 11. K: 7) — V: Margarida asszony (7) — H: Jövő V: Naplemente előtt (7, Jövő V: de: 11) — Szó: Szó: Csiksomlyói passió (7) — Cs: Én: Claudius (7) — P: Fa tornyok (6) — Jövő V: Egy fiatalember felnőtt lánya (7). Katona József Színház: V. Szó: A manó (7) — H: Frontátvonulás (7) — Stílusgyakorlat (este 10) — K: Jövő V: A három testőr (7) — Szó: Oresztész (7) — Cs: Két úr szolgája (7) — P: Emigránsok (7). Józsefvárosi Színház: V: Szó: A táltos fiú (de. 11 és du. 3) — H: Vonó Ignác (7) — K: Argyélus királyfi (de. 11 és du. 3) — Cs: Liliomfi (7) — P: Férfiaknak tilos (Bemutató: 7) — Jövő V: Skatulyácska királykisasszony (de. 11 és du. 3) Madách Színház: v, Sze: A Noszty fiú . . . (du. fél 3, Sze: 7) — V: A makrancos hölgy. (fél 8) — H: A csata (7) — K, Cs, Jövő V: Jutalomjáték (7, Jövő V: du. fél 3) — P. Sze: Isten, császár, paraszt (Bemutató: 7) — Jövő V: Mégis, kinek az élete? (7) Madách Kamara: V. Sze: Jövő V: Kései találkozás (7, V: du. fél 3) — V, K: Holdtölte (7, V: Z/l. bér 1.) — H. P: Szó: öt este (7) — Cs: Ványa bácsi (7) — Jövő V: Jövőre veled ugyanitt (du. fél 3) Vígszínház: V: Ványa bácsi (a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka, du. fél 3 és 7) — H. P: A balek (Ditrói M. béri. 2. ea., 7) — K: Sirály (Molnár F. bér. 1. ea., — a nov. 23-i jegyek érvényesek, 7) — Sze, Cs: Locomotív G. T. koncertje (7) — Szó: Úri muri (7) — Szó, Jövő V: Csontváry (este fél 9) — Jövő V: Pol-fesztivál (du. fél 3) — Amandeus (7). Pesti Színház: V. H. K, Sze, Cs: Mindenkit megnyúzunk (a miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka. 7) — P: Léda (V. béri. 2. ea., 7) — Szó: Orfeusz alászáll (7) — Jövő V: Equus (du. fél 3) — Deficit (7). Fővárosi Operettszínház: V, K, SZó: Cigányszerelem (7, V: du. fél 3 is) — Cs, P: Chicago (7) — Szó, Jövő V: Marica grófnő 7, Szó: du. fél 3 is) — Jövő V: Barokk hangverseny (6. béri.. Hangversenysorozat l. ea., de. fél 11) — Mesebalett (du. fél 3) — a Zsebszínházban: v. K: Sze: Zsuzsanna és a vének (fél 8) Thália Színház: V: Csak semmi szenzáció (7) — H: Mi lesz veled, emberke? (7) — K: Pesti emberek (7) — Sze: A szent kísérlet (7) — Cs: Velurzakó (7) — P: Sze: Parázna szobrok (7) — Jövő V: A magyarországi fenevad (du. fél 3 és 7) — a Stúdióban: V, K: Miss Arizona (fél 8) — Szó: Pardon, egy percre (fél 8). Mikroszkóp Színpad: V: Hogyan? Tovább!! (fél 9) — P. Szó: Jövő V: Értem? — Ifjúsági kabaré (este 8) — Vendégjáték Csepelen: H: Értem? — Ifjúsági kabaré (du. 5. és fél 9) — K. sze: Hogyan? Tovább!! (du. 5 és fél 9) József Attila Színház: V: Egy válás története (7) — H, K, Cs, Jövő V: Gázláng (A. béri. 3. ea., K: Z. béri. 3. ea., Cs: Y. béri. 3. ea., Jövő V: H. béri. 3. ea., 7) — Szó: Pajzán históriák (7) — P. Szó: Az üreg (7, Szó: Postás 2. béri. du. fél 3) — Szó: Perrichon úr utazása (7) — Jövő V: Pillantás a hídról (du. fél 3)* a Kamaraszínpadon: V. Szó: De jó szeretni! (du. fél 3. P. Szó: 7) Radnóti Miklós Színpad: V: Szerelmeskedések (du. 3 és elle 7) — H. Szó: Az angyalarcú (7) — K: Magányos duett (7) — Cs: Toldi (du. 4 és 7) — P. Wiener Walzer — Ünnepi ügyelet (7) — Jövő V: Este kell a szerelem (du. 3 és 7). Vidám Színpad: V. Szó, Jövő V: Süsü, a sárkány (de. fél 11. Szó: du. fél 3) — V. K. Sze. Cs. Szó: Meddig lehet elmenni? (7, V: du. fél 3) — V. H. Jövő V: Bubus (7). — P. Jövő V: Nyitott ablak (7. Jövő V: du. fél 3). — a Kis Színpadon: H: Végzetes játék (fél 8) — Cs, Szó: Ez egy játék (fél 8) — Jövő V: Mi újság odaát? (fél 8). Ódry Színpad: V, K, Szó: Csókolj meg Katám (du. fél 3. K: 7, Szó: du. 3) — Jövő V: Trükk (7) Rock Színház: K, Szó,Cs, P: Sztárcsinálók (7. P: 6.) játékszín: V: Ágacska (de. 11 és du. 3) — H, Cs, P: Négykezes (7) — K. Szó: Kedves hazug (este 8) — Szó: Rokonok (de. 11, Nyilvános főpróba) — Jövő V: Kék öböl (du. 3) Magyar Médeia (este 8). Reflektor Színpad: V. Jövő V: Kulisszatitkok (du. 3, Jövő V. este 8 is.) — Cs: Ámokfutó (este 8) — Szó: Magasfeszültség (este 8) — V. Jövő V: Búcsúvacsora (de. 10, Jövő V. de. 11) — az Olimpia Moziban: V. H. Jövő V: Micimackó (de. 11, H. du. 3) Magyar Néphadsereg Művelődési Háza: V: Tüskerózsa, avagy a mindentlátó királylány !(du. 3) — Szó: Mesélő muzsika (de. fél 11) Táncfórum a Budai Gyermekszínházban: V: A Pécsi Balett műsora (este 8) — a Budai Vigadóban; H: A gyöngyösi Vidróczki és a budapesti Vadrózsák táncegyüttesének előadása (7) !ököm Színpad: V. Szó. Jövő V: Vak (Corvin Mozi. V. Jövő V: déli 12. Szó: de. 9) — Cs: A zsenik iskolája — Gőz (Kaffka M. Gimn. XI., Villányi út 5—7., este 7). Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: V: Az aranytollú madár (de. 11 és du. 4) — H: Új koncertműsor (Felnőttelőadás, este fél 8) — SZó. Cs. P: Odüsszeusz, a tengerek vándora (du. 3) — Szó, Jövő V: Misi mókus vándorúton (de. 11 és du. 4) — a Jókai téren: V. K. Sze. Cs. P. Szó. Jövő V: Berzsián és Dideki (V. Jövő V: de. fél 10 és fél 12, K. Sze. Cs. P: de. 10. Szó: du. fél 3 és fél 5) — Vendégjátékok: V: Vásári bábkomédiász (II. ker., Műv. Központban, de. 10) — Kópémesék (Csepeli Műv. Otthon, du. 3) — Szó: János vitéz (Dési Huber Műv. Ház, de. 10). Multimedia Stúdió: V. H, K, Sze, Cs, Szó, Jövő V: Lézerotika (este fél 8. Szó: este 9) — H, K. P. Szó: Lézerock (H, K: du. 6. P. Szó: este fél 3). Korona Pódium: Ha lm humor... (7) — K: Hősök és antihősök (7) — Szó: Áldozat, vagy tigrisasszony (7) — Cs: Levél apámhoz (7) — P: Előttem az élet (7). Hauer Cukrászda: P: Leltár miatt nyitva (este fél 9) Pesti Vigadó: Cs: Felel a musical osztály (este 8). Zeneakadémia: V. Sze: Postás szimfonikus zenekar hangversenye (Remekművek 3., de. 11). Sze: Középiskolás bék. 4., fél 8) — V: Az I. István Gimnázium szimfonikus zenekara és vegyeskara hangversenye (I. István Gimn. bérlet 4., du. 4.) — H: Cs: A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje (Téli bérlet A—II.), Cs: Versenyművek 6., fél 8) — K: Szakcsi Lakatos Béla és a Szabad Zenei Társulás hangversenye (fél 8) — Szó: A MÁV Szimfonikus hangversenye (Hangv. szoc. brigádok részére, V 2., fél 8) *— V: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának koncertje (MRT-matiné 3., de. 11) — Kocsis Zoltán zongoraestje (Zongorabérlet. 2.. fél 8). Pesti Vigadó: V: Dráfi Kálmán zongoraestje (Téli zongoraestek 2., fél 8) — Sze: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának koncertje (Vigadóban játszották ... 5., fél 8) — Cs: Felel a musical osztály (8) P: A MÁV Szimfonikusok hangversenye (3MÁV-bérlet B 4., fél 8) — Kamaraterem: V: Jövő V: Hernádi Judit és Szombathy Gyula estje este 8) — N: Galambos Erzsi és Blaumann Péter estje (este 8) — K: Az Osztrák Kulturális Intézet hangversenye (este fél 7) — Szó: Psota Irén estiedei 8) — Cs: Szilágyi Tibor, Reviczky Gábor, Sir Kati estje (este 7) — P. Sze: Julie kisasszony (este 8). Fővárosi Nagycirkusz: Egész héten (kivéve, K: Üdvözlet Szófiából (este fél 8, P. Szó. V: du. fél 4 is, Cs: csak du. fél 4, V: de. 10 is.) Vasárnap, 1983. január 23. BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN * A MÁV SZIMFONIKUSOK bérleti hangversenyét a zenekar vezető karnagya, Oberfrank Géza vezényelte. Némi röstellkedéssel vallom be, hogy az idei évadban most hallottam először ezt az együttest. Pedig a művészi színvonal, amit nyújtott, felér egy nagyobb hírveréssel beharangozott produkcióéval, örvendetesen bontakozott ki sokévi szívós munka eredményeképpen a MÁV zenekara, vonóskarának tiszta hangzását, példás fegyelmét, fúvósainak hibátlan játékát nemzetközi viszonylatban is nagyra értékelhetjük. Ezzel a kiváló teljesítménnyel hálálja meg az együttes karmesterének odaadó fáradozását és törzsközönségének hűséges ragaszkodását. A TvtÁV közönsége, ha mást nem kap is a zenéből, csak azt, amit a zenekar tervszerű műsorpolitikája az elmúlt évtizedek során juttatott a számára, máris bőséges tájékoztatásban részesült a zeneirodalom régi és új remekműveiből. A mostani hangverseny műsora is híven tükrözte a műsorösszeállítás gondosságát: egy mai magyar, egy immár klasszikusnak számító századunkbeli szovjet és egy rorkantikus kompozíció hangzott el. Kocsár Miklós háromtételes Vonósszerenádját értő és gondos előadásban szólaltatták meg, miután előzőleg Oberfrank Géza néhány szóval ismertette a darabot. Erre a megoldásra az anyagi kényszer juttatta a MÁV- hangversenyek vezetőit: korábban nyomtatott műsor tartalmazta a művek ismertetését. Oberfrank Géza közvetlen, a lényegre tapintó és szakavatott, rövid bevezetése azonban a szükséget fényűzéssé változtatta át, mivel ilyen módon még szorosabb kapcsolatot sikerült kialakítania nézőtér és pódium között. Stefan Ruha vendégszereplése külön ünneppé avatta a hangversenyt. Hacsaturján— nálunk érthetetlenül ritkán felhangzó — ragyogó Hangversenyét izzó temperamentummal és megvesztegető virtuozitással adta elő. Hírlik, Huberman egykori hangszerén, játszik, egy kincseket érő Guarneri-hegedűn. Példásan sikerült Brahms Második szimfóniájának megszólaltatása is: nem a kívánatosnál gyorsabb tempók, hanem bravúros egységbe foglalása révén tetszett a szokottnál rövidebbnek előadása. A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ szimfonikus zenekara és énekkara olyan művet szólaltatott meg vasárnapi matinéján, amely a közkeletű hangversenyek műsorán napjainkban soha sem hangzik fel: Mendelssohn: Dicsőítő ének című kompozícióját, amelyet Lipcse városa rendelt annak idején a zeneszerzőtől Gutenberg emlékének megünneplésére, a könyvnyomtatás feltalálásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. Az előadást Lukács Ervin vezényelte, hiánytalanul kidomborítva a mű valamennyi költői szépségét. A nagy lélegzetű kan,tátát szimfóniának is beillő — eredetileg Második szimfóniaként nyilvántartott — zenekari előjáték vezeti be, amely egyetlen témára épül. Ugyanez a téma foglalja keretbe a mű énekkari szakaszát is. Mendelssohn zeneszerzői vonásai jellegzetes módon, Valósággal felsorolásszerűen összegződnek ebben a kompozícióban: a hangszereket és az énekhangot egyaránt biztonsággal alkalmazni tudó mesterségbeli fölénye éppúgy, mint kifejezésének gyakran érzelmeibe hajló lágysága, a régi zenei stílusokból virtuóz módon átvett ellenpontozó tételek és korálok harmonikus találkozása a romantikus stílus korszerű jegyeivel. Tiszteletre méltó munkát végzett mind a zenekar, mind az énekkar e nagyszabású alkotás megtanulásával, amelynek eredményeképpen némileg felfrissítették a túlontúl ismert repertoárt. A szólisták — Kalmár Magda, Andor Éva és Molnár András— teljesítményéből a két szoprán igen szépen előadott kettősét és a tenorista mindvégig illúziót keltő szereplését emelhetjük ki. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR csütörtöki estjét a balesetet szenvedett Lehel György helyett Kovács János, az Operaház fiatal karmestere vezényelte. A hangversenyéletben eddig ritkán találkoztunk Kovács Jánossal, a zenei versenyek alkalmával felfigyeltünk ugyan jeles adottságaira, a földeny során azonban igencsak szórványosan fordul elő a neve a hangversenyek falragaszain. Pedig — mint mostani fellépése is igazolta — mind a vezénylés technikáját, mind a művek ismeretét tekintve olyan otthonos a hangversenypódiumon, mintha több évtizedes működés állana mögötte. A hangverseny — amelyre hoszszassan felkészülnie a beugrás természeténél fogva nem lehetett módja — két műsorszámát, Wagner Tannhausernyitányát és Dvorák Új világ szimfóniáját, partitúra nélkül, imponáló biztonsággal vezényelte. Mozdulatai pontos és sokrétűen árnyalt muzsikálásra ösztönzik a zenekart. Hasonlítanak ezek a mozdulatok a kígyóbűvölőéhez: minden hangot lelkesen, szeretettel és nagy hozzáértéssel bűvöl elő Kovács János a zenekar szólamaiból. Jóllehet sikerült már elsajátítania a nagy rutinnal rendelkező régi karmesterek természetes otthonosságát, ugyanakkor fiatalságának minden fogékonyságával tud még örülni hangzáseszményei megvalósításának — és ezt igényli is! Ezzel a rácsodálkozással, ezzel a naiv örömmel sikerült újjá varázsolnia az ezerszer elnyűtt Dvorák-szimfóniát. A Tannhduser-nyitány előadásával természetesen könnyebb dolga volt az operai karmesternek, de könynyebb dolga volt azért is, mert ezt a darabot hangversenyen csak nagyritkán szólaltatják meg. Ha a túlontúl ismert és hagyományos művek előadásával remekül vizsgázott a karmester, nem kevésbé jól állta meg a helyét annak az erőpróbának a során, amelyet egy új magyar mű bemutatása jelent. Bozay Attila Trapéz és korlát című kantátája ugyan 1966-ból származik, de mind ez ideig csak a Rádióban hangzott el. Nagy tetszést aratott ez a mívesen kidolgozott, lírai szépségekben gazdag kompozíció, amelynek technikai eszközeit maga a zeneszerző talán már a saját szempontjából idejét múltnak tekinti, de amely a közönséghez közvetlen utat talált. Pilinszky János három, költeményét dolgozza fel a mű: a Trapéz és korlát című verset szopránszólóra, a Tilos csillagon címűt tenorhangra, A tengerpartra címűt szopránra, tenorra és énekkarra. A Rádióénekkar kicsiny, de nem jelentéktelen funkcióját kiválóan töltötte be. Szőkefalvi-Nagy Katalin és Bandi János szólóit magas rendű énekes kultúra és dicséretre méltóan érthető szöveginterpretáció jellemezte. Pándi Marianne Kéthetes nyugat-európai vendégszereplésre utazott szombaton a Szegedi Nemzeti Színház operaegyüttese. Ausztriában, az NSZK-ban és Hollandiában mutatják be Rossini A sevillai borbély című vígoperáját.♦ Szombaton az Állami Bábszínház Jókai téri épületében volt a premierje Lázár Ervin Berzsián és Dideki című fantasztikus játékának Lengyel Pál rendezésében. A nemzetközi Andersen-diplomával kitüntetett meseregény az emberi kapcsolatokról, kötődésekről, a barátságról, a szeretésről és az áldozatvállalásról szól.♦ Kiss István szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás szombaton a Hatvani Galériában. A tárlaton a művész hatvan munkája látható.