Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
Kedd, 1983. január 25. Szeget szeggel Shakespeare-játék Miskolcon „JÁTÉK A TŰZZEL egy felgyújtott házban.” Így jellemezte a Szeget szeggelt Kárpáti Aurél 1927-ben, amikor — több mint háromszázhúsz évvel megírása után — először mutatták be nálunk Shakespeare e művét. Kárpáti, aki fölismerte, hogy sem a színészek, sem a rendező nem tudnak mit kezdeni , legalábbis kellemetlen komédiával és legalábbis félszeg drámával (és leteremtette az akkori Nemzetit, amiért nem cserélték fel jobbra, frissebbre Greguss Ágost suta fordítását) jelezte azt is, hogy a Szeget szeggel — Measure for Measure — színpadán „külön szerepe” van a Mértéknek, illetve Mértéktelenségnek. Major Tamás, aki először 1983-ban rendezte meg a budapesti Nemzeti Színházban a szeget szeggelt, már nemcsak új, sőt, kiváló fordításban — Mészöly Dezsőében — vitte színre ezt a ritkán játszott Shakespeare-t, de kibontotta Kárpáti halvány utalását is. Sőt — „megelőlejeezve” Jan Kott egy későbbi mikroelemzését is — felismerte és felismertette, hogy a kerítők és kuncsaftjaik — a Mértéktelenség kliensei — társadalmi mértéktelensége szerves összefüggésben van Bécs hercege helytartójának, Angelónak állami mértékével. Ez , utóbbi annál kegyetlenebb kívül, minél őszintétlenebb legbelül Ugyanakkor híven Shakespeare-hez, a megfejtett szöveghez — és „szöveg mögötti”-hez — Angelo sem valamiféle bukott angyal és Vincenzio, a Herceg sem lépett egyértelmű győztesként elénk. Egy „város”-ban, ahol már régóta pusztít a tűzvész (még ha sokan nem vették is ezt észre), ahol az emberek — legalább egy kicsit hamis mértékkel mérnek, talán a mértéktelenül szemtelen, ugyanakkor a rokonszenvét sem méricskélő Lucio az egyik legrokonszenvesebb figura, ő nyíltan játszik a tűzzel, (Őze Lajos talán éppen ezzel a szereppel lett annak idején kiváló színészből igazán nagy színésszé.) A Szeget szeggelt most a Miskolci Nemzeti Színházban — ugyancsak Mészöly Dezső fordításában — megújító Major néhány lépéssel továbbvitte 1973-as koncepcióját. Rendezésében a Herceg abszolút főszereplővé lépett elő. Vincentiója nem győztes — és persze, nem is vesztes —, de abszolút Manipulátor, aki tudja, hogy a veszendő értékek és a „cinkelt” mértéken Vécsében meg az igazságot is csak legendák körítésével lehet kimondani. Hogy aztán tényleg az igazság felvezítésére törekszik, vagy’ csak játszik a Herceg, az nem derül ki az előadásból, ám ennek nem is kell kiderülnie. Inkább annak, hogy ő a Rendező, s nem csak azoké a jeleneteké, ahol jelen van, de azoké is, amelyekhez látszólag nincs köze. És bár a Rendezőtől nem csekély mértékben függ az „előadás”, minden játék-közeg (vagy közegjáték) olyan manipulátort érdemel, akit az elfogad. Olyat, amilyent nem tud, vagy nem is akar kijátszani. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN sokat fejlődött Körtvélyessy Zsoltban Major kitűnő „társrendező”-t kapott. Körtvélyessy Hercege tekintélyes is, ravasz is, egyetlen szava sem teljesen igaz, még az sem, amelyben a közönséget beavatja csalafintaságaiba, vagy leleplezi társai mesterkedéseit. Feltételezhető viszont, hogy vannak helyzetek, amikor mindezt jó ügyért teszi, amikor a belső énjét is fedő lepel nem pusztán a félrevezetés (vagy titokzatosság) kelléke. Igen érdekes Blaskó Péter Angelája is. A kitűnő színész, aki nemrégiben a Tartuffe címszerepét játszotta — jogos sikerrel —, a mindenre elszánt, nagyszabású gazember után most a semmire sem elszánt főnökhelyettest (a „született” helyettest) és a „született” gyengét, tehát önmagát illetően is mindig „kívülről vezérelt”-et formálja meg. Az utolsó jelenetben Blaskó félelmetesen érzékelteti, milyen földrengés a morál (és az immoralitás) hivatalnokának, ha — akár csak rövid időre is — nem orientálják helyzetéről. Nagyon tetszett Csapó János markáns kis Porkolábja — Szakács Györgyi „bécsies”-kedélyes K. u. K. egyenruhájában, és Sallós Gábor Pompeius csaposa is. Ez a fickó kerítő, léhűtő, ha kell, még segédhóhér is, de van benne humor. S ez nemcsak öltözékéből, mozgásából, vagy akár szövegeléséből fakad, hanem elsősorban önismeretéből. A TÖBBI SZEREPET a rendező már nem tudta ilyen tökéletesen kiosztani. Sándor Erzsi Izabellájának van több szépen megoldott jelenete — elsősorban, amikor bátyja, Claudio halálát a „nemes erény” jegyében bár, de valójában önző ridegséggel tudomásul veszi. Sándor Erzsi azonban nem tudta végig érzékeltetni Major nyilvánvaló szándékát: ez a lány „legjobb", látszólag leggyöngédebb perceiben is a formak (a Mértéke hamis utánzatai) foglya. Igó Éva mint Marianna, nem hozhatott ki sokat — ismerjük el, kevés lehetőséget nyújtó — szerepéből. És az igen tehetséges Szirtes Gábor is sok mindent benne hagyott Lucio remek szerepében. A tömegjelenetek ritmusa éppenúgy, mint Viáovszky László zenéje az igényes előadást szolgálta a maga módján, akárcsak Vayer Tamás „egy tömbből való” díszlete. Ez az utóbbi hol olyan díszlépcső, amelytől azt várjuk, hogy nem is Bécs hercege, de Pest hercegnője, Honthy Hanna lépked le majd azon hozzánk, közönséges halandókhoz. Hol hercegi palota “fogadótérme — ha úgy tetszik, az a bizonyos „Ferenc' József-i előszoba”, amiről anynyi szó esett tegnapi ideológiai vitákban —, hol nagyvárosi utca, hol kellemes kert kerete, hol meg börtön. Forgathatóságával jelzi ez az ötletes építmény a Shakespeare-i játék Major Tamás-i megfejtését. Nincs olyan valóságos — és jelképes — szerkezet ugyanis, amelynek ne volna több „arca”. Tőlünk is függ, melyikkel nézünk szembe, s melyiket választjuk. Antal Gábor Huszonháromezer művészeti csoport Az Országos Közművelődési Tanács ülése Hétfőn a Parlamentben — Győri Imre elnökletével — ülést tartott az Országos Közművelődési Tanács. Az ülésen részt vett Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese. A testület Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes előterjesztése alapján áttekintette az amatőr művészeti mozgalom helyzetét, művelődéspolitikai szerepét. A Művelődési Minisztérium beszámolója és a vita alapján az OKT megállapította, hogy e mozgalomnak nemcsak nagy hagyományú múltja, hanem gazdag, színes jelene is van. Az országban mintegy 23 000 amatőr művészeti csoport tevékenykedik; a megközelítőleg ötszázezer részvevő többsége az együttes alkotás és a közösségi művelődés iránt érdeklődő fiatal. Az Országos Közművelődési Tanács állásfoglalása szerint az amatőr művészeti mozgalom további társadalmi figyelmet érdemel. Ennek érdekében — a művelődéspolitikai céloknak megfelelően — valamennyi érdekelt irányító és fenntartó szervezetnek támogatni kell a demokratikus kezdeményezéseket és a mozgalomban rejlő közösségi nevelési lehetőségek jobb hasznosítását. Az OMFB tanulmánya Játékgyártás és -értékesítés gyermekcipőben A játékvásárlásra fordított lakossági kiadások az elmúlt tíz évben mintegy háromszorosára növekedtek, 1982-ben csaknem 1,7 milliárd forint értékű játék kelt el. A forgalomba hozott játékok hatvan százaléka itthon készül, negyven százaléka pedig importból származik — egyebek mellett ezt állapította meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmánya, amely a játékértékesítés és -gyártás helyzetét és a hosszú távú fejlesztés lehetőségeit vizsgálta. A tanulmány azt is megállapítja: a kínálat csaknem kétezer-kétszáz fajta játékból áll — ez a mennyiség nemzetközi mércével mérve azonban igen szerény. A választék — a műanyag játékok kivételével — szűkös. A logikai és a művészeti összerakójátékoktól eltekintve a termékek korszerűtlenek, nem kis részüket tíz-tizenöt éve változatlan ,formában árusítják. Kevés a szaküzlet, számuk — a nagyobb áruházak szakosított osztályaival is — mindössze mintegy hetven, a boltok átlagos alapterülete nem éri el a hetven négyzetmétert. A raktárterek a legtöbb helyen igen kicsik, ezért szinte naponta lenne szükségük utánpótlásra, ez pedig majdnem megoldhatatlan. A játékértékesítés helyzete, lehetőségei egyenesen következnek a gyártás színvonalából. A termelők többsége alacsony szervezettséggel, elavult, gépekkel és technológiával, elhanyagolt épületekben állítja elő a játékokat. A tervezésnél kevés az új, eredeti ötlet, formatervezőt általában nem alkalmaznak. Az OMFB tanulmánya rámutat: a játékgyártás fejlődése egyoldalú és alkalomszerű. A termelés lendületes növekedése az utóbbi években egy igen sikeres játéknak — a bűvös kockának —, illetve ennek más játékokra való visszahatásának köszönhető. A Rubik-kocka látványos befutása azt eredményezte, hogy konvertibilis játékexportunk 1981-ben elérte a huszonhárommillió dollárt. 1982-ben az export az értékesítési lehetőségek csökkenése folytán mintegy hatmillió dollárra esett vissza. Más termékek kivitelét nem egyszer akadályozza, hogy az árak sok esetben igen meszsze vannak a realitásoktól, játékaink árszintje a nyugateurópai termelők árainál húszharrranc, a távol-keletieknél legalább ötven százalékkal magasabb. A dokumentum — amely ipari, bel- és külkereskedelmi szakemberek bevonásával készült — az előrelépés érdekében javaslatokat tesz ahhoz, hogy a magyar játékok magasabb minőségi osztályba kerüljenek. Elsősorban nem a kapacitások növelésére, hanem mindenekelőtt a gyártás szellemi színvonalának fokozására és a minőség javítására van szükség. A ManW.VÍIIZOt megkérdezte Valóban kevesebb filmet mutatnak be az idén? Filmbarátok, rendszeresen moziba járók köreiben elterjedt annak a híre, hogy kevesebb filmet izinyitnak be az idén a magyar mozik. A kérdésre dr. Gombár■ József, a MOKÉP igazgatója válaszol: — Az előző évek gyakorlatának megfelelően változatlanul arra törekszünk, hogy a világ filmgyártásának minél szélesebb köréből válogassunk, s minél színesebb legyen a bemutatott filmek választéka. 1983-ban így harmincnégy ország alkotásai kerülnek műsorra, köztük helyet kapnak a magyar filmek, a szocialista országok, az ismert, nagy filmgyártással rendelkező tőkés országok, de a kisebbek — Finnország, Görögország, Írország, Törökország — filmjei is. A fejlődő országok közül nem egynek jelentkezése — például Líbiáé, Pakisztáné, Puerto Ricóé — ugyancsak kuriózumnak számít, így nyugodt szívvel mondhatom el, hogy 1983-ban sem csök-,ken a filmbemutatók száma, tervünkben az idén is kétszázhúsz film szerepel. . . A kérdés most már az, hogy milyen e filmlista öszszetétele. A gazdasági nehézségek áthidalásának egyik legegyszerűbb módja ugyanis a régi filmek, felújítások számának növelése lenne ... — A kétszázhúsz film közül csupán hét a felújítás, a többi új játék- illetve dokumentumfilm. S a hét felújított alkotás között két olyan tesz — A makrancos hölgy, Zefirelli rendezésében és Hagymán immár klasszikusnál, mondható Eper és vér című filmje — amelyekről korántsem mondható el, hogy pusztán üzleti szempontok miatt kerültek elő az archívumból. — Eltolódik-e az arány a nagyobb bevételt jelentő, könnyebb, kommersz filmek felé. Ezeket ugyanis általában olcsóbban meg lehet vásárolni. Pláne, ha régebben készültek. Megtartjuk a korábbi években kialakult arányokat, sőt, műsorpolitikai arányainkon javítani is szeretnénk. Egy sor értékes, komoly fesztiválokon díjat nyert, friss film kerül az idén a magyar mozikba. Csak példaként: Martin Holly Karlovy Varyban nagydíjas A nagy kitüntetés című munkája, a lengyel Janusz Machulaki Manilában különdíjat nyert Vobank című filmje, az angol Karel Reisz eddig öt díjjal jutalmazott filmje, A francia hadnagy szeretője, amelynek Meryl Streep a főszereplője, s forgatókönyvét Harold Pintér írta. Bemutatjuk Francois Truffaut César-díjas Az utolsó metró című alkotását, Louis Maile Atlantic City című, velencei nagydíjas kanadai filmjét. Werner Herzog tavaly, Cannes-ban díjazott Fitzcarraldoját, Marcus Imhof nevezetes, sok vitát kavart svájci filmjét A csónak megtelt címmel. Már az idén a moziba kerül a tavaly tavaszi, cannes-i fesztivál két, Arany Pálmával kitüntetett „győztese”: Costa Gavras amerikai produkcióban készült Eltűntnek nyilvánítva című munkája — e film főszerepéért Jack Lemmon a legjobb férfialakítás díját nyerte el Cannes-ban —, és a török Yilmaz Güney Yol című alkotása. Láthatják majd a nézők az 1981-ben ugyancsak Cannes-ban díjazott Exalibur című ír filmet, valamint A Keresztapa négy Oscarral kitüntetett második részét is. Ezek persze csak példák, de tán jól mutatják, hogy nem szegényedik az éves filmprogram. — Milyen nemzeti filmhetekre számíthat az idén a közönség? — Előzetes elgondolásainkban ausztrál, indiai, norvég, angol és spanyol nemzeti filmhét megrendezése szerepel. S tán érdemes külön is megemlíteni, hogy a Budapesti tavaszi fesztivál keretében — március 17. és 31. között — újra megrendezzük a Filmglóbusz az idén első ízben úgy, hogy ennek filmjeit a nagyobb vidéki városok moziközönsége is megismerhesse. Programján szerepel egy válogatás az idén bemutatandó legjelentősebb, díjnyertes filmekből, valamint összeállítás Radványi Géza, Jean Image és Lindsay Anderson életművéből. Bizonyos vagyok tehát abban, hogy az idei filmprogram semmivel sem lesz szegényesebb a tavalyinál. V. P. Mamar Nemzet Sok kiránduló és strandoló a januári tavaszban Tavaszias idő volt vasárnap , országszerte három és nyolc fok között alakult a hőmérséklet. Budapesten a déli órák szelíd napsütésében hét fokig emelkedett a hőmérő higanyszála. Ez megközelítőleg hathét fokkal volt magasabb a sokévi átlagnál, s a március végi, április elejei időjárásnak felelt meg. A kellemes idő sokakban keltett kedvet a kirándulásra, a budai hegyekbe induló járatok megteltek utasokkal. Ezrek sétáltak a Normafa környékén, hó helyett azonban legfeljebb hóvirágot találtak. Mégsem iparadt, mindenki, téli .sport nélkül délelőtt és délután egyaránt zsúfolt volt a városligeti műjégpálya. Szomszédságában, a Széchényi fürdőben pedig csaknem nyári forgalom volt, több mint kétezren váltottak jegyet, s az edzettebb vendégek még napozni is kiültek a fürdőmnhában. A Mátrában emberemlékezet óta nem volt olyan szelíd tél, mint az idei. A Kékestető a sok évtizedes feljegyzések szerint egyetlen évben sem volt annyira „hőszegény” mint ezen a télen. A Mátra nagyobb része inkább a tavaszra emlékeztet: a fák alatt — márciust idézően — sűrűn sarjad a zöldj fű. Magyarországon első ízben •• Ötös ikrek születtek Budapesten öt egészséges gyermeknek — 4 kislánynak és egy kisfiúnak — adott életet Tarjányi Sándorné hétfőn délután a budapesti Orvostovábbképző Intézet születészeti és nőgyógyászati klinikáján. A világviszonylatban is rendkívüli eseménynek számító szülést dr. Gáti István professzor, a klinika igazgatója — számos orvosból és más szakemberből álló csoport közreműködésével — vezette le. A gyermekeket császármetszéssel segítették a világra. A 24 éves, Kiskunfélegyházán lakó Tarjányiné és az orvosok felkészülten várhatták a rendkívüli eseményt, hiszen a terhesség 24. hetében már felfedezték az ikerterhességet. Ekkor került a kismama az OTKI-b oa, ahol ultrahangos vizsgálattal állapították meg, hogy öt gyermek világrajötte várható. Tarjányi Sándorné ettől kezdve a klinika lakója lett, gondos orvosi felügyelet mellett várta gyermekei megszületését, amely a terhesség 33. hetében következett be. Az első gyermek, Szilvia 1410 grammal született, 13 óra 35 perckor; őt 2 perccel később követte Melinda, akinek a testsúlya 1600 gramm, majd 13 óra 40 perckor Hajnalka 1220 grammos testsúlylyal. Újabb 2 perc elteltével jött a világra az egyetlen fiú, Sándor, 1200 grammal. Erika, az ötödik gyermek 1180 grammal, 13 óra 45 perckor követte testvérkéit. A gyermekek életképesek, további fejlődésüket az inkubátor éltető biztonsága szavatolja és az édesanya is egészséges. Dr. Gáti István professzor elmondta, hogy ötös ikerterhesség nagyon ritka. Az utóbbi évtizedekben az egész világon csak néhány országban fordult elő, s Magyarországon első ízben született ép, egészséges ötös ikrek. Tarjányi Sándorné — akinek 1977- ben született az első gyermeke — 1977-től fogamzásgátlót, majd — orvosa javaslatára — a petesejt termelését elősegítő gyógyszert szedett. Ennek hatására egyszerre több petesejt ért meg, majd termékenyült meg. A Tarjányi-család kiskunfélegyházi otthonában nemcsak az ötös ikrek édesapja, hanem az újszülött, gyermekek nővére, az ötéves Brigitta is várja a testvéreiről szóló híreket. Az édesapa, Tarjányi Sándor 25 éves, a kiskunfélegyházi vágóhíd húsfeldolgozó szakmunkása. Egyébként felesége is ott dolgozik, mint állategészségügyi szaksegéd. Az Állami Biztosító az ötös ikrek mindegyikének húszezer forintos életbiztosítási ajándékkötvényt adományozott. Amint az édesanya látogatható lesz a kórházban, az Állami Biztosító képviselője átadja, az ajándékkötvényeket. A MAGYAR NEMZET OLVASÓSZOLGÁLATÁNAK CÍME: Budapest, Népszínház utca 24. 1081 FOGADÓÓRÁS: Jogi tanácsadás hétfő 15 órától 18 óráig szerda 15 órától 18 óráig csütörtököm 15 órától 18 óráig (kivéve a nőnap első csütörtökét) péntek 15 órától 18 óráig Építkezők tanácsadója minden hó első és utolsó péntekén 16 órától 17.30 óráig Hétfőn a Városházán értekezletet tartottak a budapestiek ellátásáért felelős vállalatok vezetői. A megbeszélésen ott voltak a kerületi tanácsok elnökei is. Részt vett és felszólalt Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes is. Gál József, a fővárosi tanács kereskedelmi főosztályának vezetője beszámolójában rámutatott: ma a családok többsége jobban megnézi, mire adja ki pénzét, s elvárja, hogy valóban jó minőségű árut kapjon. Az elmúlt évben számos tanácsi vállalat nagykereskedelmi jogot kapott, s nagyon fontos, hogy ahol erre megérett a helyzet, éljenek ezzel a lehetőséggel, így számos hiánycikk megszüntetésére lenne mód, de ehhez együttműködő társakat kellene keresni a termeltetésre. A partnerkapcsolatok erősítésének egyébként általános törekvéssé kell válnia, sor kerülhetne közös vállalatok létrehozására is egy-egy termék vagytermékcsoport gyártására, forgalmazására. Ebben az évben várhatóan nő a belföldi turizmus. Hamarosan megalakul a fővárosi tanács Tourinform irodája, amely házigazdaként igazítja majd útba Budapest vendégeit. Nagy teret szenteltek a tanácskozáson a kereskedelemben és a vendéglátásban tapasztalható néhány káros jelenségnek. Az elmúlt évben tovább romlott a boltok állapota, tisztasága, s nem tapasztalható javulás a kereskedelmi morálban sem. A helyzeten csak a határozott, a szigorúfellépés változtathat, s mindenekelőtt a vállalati belőellenőrzés javítására van szükség. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy közvetlen beszerzésekkel kell rövidíteni az áru útját. Többen szóltak az irányítás korszerűsítésének, a megfelelő utánpótlás nevelésének fontosságáról, s azt is szóvá tették, hogy a kínálat jelenlegi színvonalának megőrzéséhez jobb prognózisokra van szükség. Romlott a boltok állapota * ■* Tanácskozás a főváros kereskedelméről