Magyar Nemzet, 1983. február (46. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
ff d/pr 4 . m. Magyar Nemzet. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * / Ita a vevő ítr Ki hinné, hogy már több mint öt éve létezik a Vásárlók könyve üzleteinkben. Ha egy kisgyerek betölti ötödik esztendejét, általában rendkívül büszkén közli környezetének minden tagjával, hogy ő már nagycsoportos ... Az élet azonban más, mint az óvoda, s a „felnőttek” e sokra hivatott, a kereskedelemmel kapcsolatos észrevételeinek új közlési formája még nem mindenütt érett meg arra, hogy „felsőbb osztályba” lépjen. Pedig az ötlet jó. Hasznára válhatna azoknak, akik a jobb, színesebb árukínálat szervezését, a kulturáltabb kiszolgálást tekintik feladatuknak, hivatásuknak. A gond itt is, mint gazdasági életünk jónéhány területén, az ügyintézéssel van. Emlékszem, kezdetben viccelődtünk, minek e könyvecskéhez a hangzatos cím, úgyis panaszokkal telik meg. Azután egyre-másra hallottam olyan üzletvezetőkről, akik mint a ritka bélyegeket, úgy kezdték gyűjteni a boltjukra vonatkozó dicséretet , sőt, olyan eseteknek is híre ment, hogy csak az írhatja be morgós véleményét valamely visszásságról, aki e mellé egy pozitív tapasztalatot is párosít. Mérgelődtek vendéglőkben kellően ki nem szolgált kuncsaftok, még azt az örömet sem hagyták meg nekik, hogy kipanaszkodják magukat a Vásárlók könyvében, mert nem adták oda, eldugták, mondván: a részeg vendégek széttépkedik. De hallottam őszinte örömmel, sőt, meghatottsággal dicsekedni háziasszonyokat, akik észrevételükre néhány napon belül udvarias választ kaptak, a levélben még meg is köszönték nekik, hogy vették a fáradságot véleményük közlésére. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség tavaly iktatta programjába annak vizsgálatát, hogyan fogadják a vállalatok a Vásárlók könyvébe írtakat, mi lesz a sorsuk a bejegyzett panaszoknak, javaslatoknak, netán használható ötleteknek. Fejér, Komárom, Pest, Somogy, Tolna és Vas megyében harminchat állami vállalatnál, negyven szövetkezetnél, magánkereskedőknél és kisiparosoknál, összesen ötszáz üzletben és negyvennégy vállalati központban néztek utána, hogyan intézik a gazdálkodó szervezetek a vásárlói észrevételeket. A kép eléggé vegyesnek bizonyult. Akadt olyan vállalat, ahol eleve kizárták az üzletvezetőket az ügyintézésből, másutt pedig éppen ezeket a „kulcsembereket” — a saját portájukat leginkább ismerő boltvezetőket bízták meg azzal, mielőbb nézzenek utána a dolgoknak, s hozzák hamar egyenesbe, amit lehet. Egyes helyeken az ellenőrzési, a hálózatirányítási osztály, másutt a kereskedelmi, vagy az igazgatási osztály hivatott az illetékes panaszok kivizsgálására, a bejelentések megválaszolására. Kevesen akadnak azonban olyanok, mint a Csemege Vállalat, vagy a Tolna megyei szövetkezetek vezetői, akik minden évben, rendszeresen a legfelsőbb vállalati fórumon foglalkoznak azzal, milyen vásárlói véleményeket tolmácsolnak ezek a könyvecskék. Mert mikről is panaszkodtunk az eltelt évek alatt? Nehezteltünk az áruellátásra — a kenyér, tej szállítására; nem voltunk elégedettek az eladók magatartásával, főként az iparcikkek minőségével; mérgelődtünk azon, hogy becsaptak bennünket, s megírtuk véleményünket a nyitvatartásról. De hangot adtunk elégedettségünknek is: a vásárlók könyvébe bejegyzett észrevételek csaknem negyven százaléka dicséret, elismerés volt. S hogy mindezekre hogyan reagálnak a vállalatok, szövetkezetek? Talán, túlzás lenne azt állítani, hogy ahány ház, annyi szokás — de az ellenőrzés tényei arra utalnak, hogy sok helyütt az ügyintézéssel megbízott dolgozó Intelligenciájától, jó modorától, jogszabály-ismeretétől —, vagy éppen ezeknek hiányától függ a válaszlevelek sorsa. Jó példánk megint Tolna megye: itt az előírt harminc nap helyett már tíz napon belül reagálnak minden bejegyzésre, nem röstellik a fáradságot, hogy a helyszínen, az üzletben győződjenek meg az igazságról, s kártalanítják a vevőt, ha szükséges. Somogyban egyszerűbbnek falták előkapni a sablont, íme, egy példa. A vendég ama közlésére, miszerint a felszolgált bor zavaros volt, megerkezett a válasz: a bor jó, zavarossága a szállítás következménye. S a vendégek ihatták tovább a törődött nedűt. Az OKF javaslata nyomán a Vásárlók könyve kezelésével kapcsolatos szabálytalanságok ma már szabálysértésnek minősülnek. E legutóbbi vizsgálatot is követték nagy összegű pénzbírságok, figyelmeztetések, sőt egy vállalat ellen eljárást is indítottak. Mindez azonban csak eszköz, amelylyel az ellenőrök szervezettebb, érdemibb munkára kívánják sarkallni azokat, akik nem így dolgoznak. A cél nem a büntetések kiszabása. Sokkal inkább az, hogy mindenütt komolyan vegyék a legapróbb vásárlói észrevételt, azonnal intézzék el a vitás ügyeket. S olyan kínálatot, légkört, modort teremtsenek az üzletekben — ebben egyébként sokszor éppen a vevők megjegyzései segíthetnek — hogy ne panaszokkal teljenek a könyvek lapjai. S éppen az érdemi ügyintézés segíthet ahhoz, hogy „nagykorúvá” váljék az üzletek,vevők kapcsolatát javító véleménynyilvánítási forma. Rácz Judit Jurij Andropov a Szovjetunió belső feladatairól ljobb leszerelési fórumok kezdik meg munkájukat Génfben A külpolitikai helyzet KÉT TOVÁBBI ÉRTEKEZLETEN vitathatják meg a szocialista, illetve a tőkés országok képviselői a leszerelésről vallott nézeteiket. A Genfi-tó pártján a Nemzetek Palotájában ma megnyíló értekezlet munkájában negyven ország, köztük hazánk is részt vesz. A leszerelési bizottság a mostani ülésszakon a vegyi és radiológiai fegyverek betiltásán, valamint a nukleáris kísérletek teljes meggátolásán fáradozik. Holnap pedig folytatja a tavaly nyáron megkezdett párbeszédet a Karpov szovjet és Rowny amerikai nagykövet vezette küldöttség a hadászati fegyverek csökkentéséről és korlátozásáról. Most kezdődő tanácskozásukat összevetve az elmúlt héten felújított eurostratégiai tárgyalásokkal, közös vonásként emelhető ki, hogy az Egyesült Államok az egyenlő biztonság elvét figyelemen kívül hagyva egyoldalú előnyöket próbál elérni. Genfbe érkezve Viktor Karpov éppen ezért kijelentette, hogy csak a mindkét fél számára elfogadható megállapodás mozdíthatja elő a két állam és az egész világ biztonsági érdekeit Edward Rowny azt hangoztatta, hogy Washingtonnak is érdeke a megegyezés az interkontinentális rakéták számának a csökkentéséről. Ugyanakkor említés nélkül hagyta az Egyesült Államok nukleáris fegyvertárának a többségét képező egyéb hadászati fegyverfajtákat, amelyeket a szovjet fél be akar vonni a vitákba. VÉDEKEZŐ HADMŰVELETNEK értékelik tekintélyes hírmagyarázók az óceán túlsó partján Bush amerikai alelnöknek európai, és Schultz külügyminiszter ázsiai útját. „Két küldetés — közös stratégia” című írásában Zbigniew Brzezinski, a Carter-kormány nemzetbiztonsági főtanácsadója egyenesen „mentőakciót” említ. „A nyugati szövetségnek a nukleáris stratégia körül kialakuló válsága, és az amerikai—kínai viszony csendes hanyatlása olyan körülmény, amely nem szükségképpen alakult úgy, s amelynek „nem kellene tartósnak lennie" --- di». James Peston pedig a The New York Times- hasábjain Bush küldetését elemezve rámutat: „Az alelnök nem visz magával új javaslatokat, csupán arról akarja meggyőzni a szövetségeseket, hogy támogatniuk kell az amerikai indítványokat, mégpedig mostani formájukban.” Az ismert, szemleíró azonban leszögezi, hogy ezt nem is a NATO hivatalos személyiségeinek a körében, hanem az egyes tagállamok közvéleményénél lesz nehéz elérni. A The Washington Post „csaknem képtelen küldetésnek” minősíti Bush misszióját, mivel „az alelnök nem tudja okát adni annak, hogy miért ragaszkodik Reagan a nulla-változathoz”. Az amerikai napilap szerint az NSZK-ban a lakosság hatvanöt százaléka az 1979-es NATO-határozat felülvizsgálata mellett van, a politikai vezetők közül pedig egyedül Helmut Kohl tart ki Reagan mellett. Schultz távol-keleti útját vizsgálva Michael Olsenberg, Carter Kína-szakértője személyes tapasztalataira hivatkozva kifejti: az ötvenes évek szoros Moszkva—Peking kapcsolatainak a visszatérése ugyan nem várható, de „minden hivatalos személyiség, akivel beszéltem, a Szovjetunióhoz fűződő viszony javulását helyezte kilátásba. Kulturális, tudományos cserére, növekvő kereskedelemre számítanak a következő hónapokban” Ugyanakkor „az Egyesült Államok kisebb fontossággal szerepel a pekingi stratégiai elképzelésekben, mint két vagy több évvel ezelőtt”. A vezető amerikai diplomaták utazásait összegezve Henry Kissinger volt külügyminiszter az úticsomagokból éppen a hosszú távú koncepciót hiányolja. 1 + Az SZKB KII főtitkárának beszéde moszkvai munkások előtt Moszkvából jelenti az MTI. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn látogatást tett a moszkvai Ordzsonikidze szerszámgépgyárban, s a Szovjetunió gazdasági életének legidőszerűbb, legtöbb gondot okozó kérdéseiről mondott beszédet. Andropov a látogatás során megismerkedett az üzem munkájával, a dolgozók életével, körülményeivel. Több műhelycsarnokot is felkeresett és elsősorban a munkások életkörülményei, keresete és munkahelyi közérzete iránt érdeklődött. Ezután — a déli ebédszünetben — munkahelyi gyűlést tartottak, ezen szólalt fel az SZKP KB főtitkára. Beszédében Jurij Andropov örömmel állapította meg, hogy az SZKP KB-nak a Szovjetunió gazdasági feladatait megszabó, múlt év novemberi plénumán hozott határozatai támogatásra találtak a munkásság, a szovjet emberek körében. Ez annál is értékesebb, mert az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, s ezek megoldását ma még sok nehézség hátráltatja. A Központi Bizottság ülése megállapította például, hogy a szovjet gazdaság nem teljesíti több, az ötéves tervben megszabott mutatóját. Nem növekszik megfelelő ütemben például a munkatermelékenység és a gazdasági tevékenység sok területén nem úgy mennek a dolgok, ahogy az szükséges lenne — mondotta Andropov. — Az üzemekben indokoltnál több anyagot használnak fel és sokszor túl nagy a munkaráfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növelését jelentette volna — állapította meg a főtitkár. — Ha módosításról beszélnek, az mindig a feladatok csökkentését jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan marad, sőt, a csökkentett terv teljesítéséért gyakran még prémiumot is adnak. Állami méretekben ez végül is azt eredményezi, hogy szakadék keletkezik az árukészlet és a lakosság fizetőképessége között. Csodák természetesen nincsenek. Az állam csak anynyi árut biztosíthat, amenynyit megtermettek. A fizetésemelés, ha nincs megfelelő mennyiségű jó minőségű áru, ha akadozik a szolgáltatás. nem vezet az anyagi jólét valós növekedéséhez. Ebből a helyzetből természetesen van kiút. Emelhetnénk például az árakat, de mi ezt nem akarjuk általános irányvonallá tenni, még akkor sem, ha az árképzésnek vannak bizonyos hiányosságai, amelyeket meg kell szüntetnünk. Járható útként marad tehát számunkra a termelés hatékonyságának növelése. Mindazt, amit termelünk, a lehető legkisebb ráfordítással, a legjobb minőségben és a lehető leggyorsabban kell előállítani. Szó esett a plénumon arról is, hogy ez az év kulcsfontosságú az ötéves terv szempontjából. „Igyekeznünk kell behozni lemaradásainkat s meg kell teremtenünk az ötéves, terv utolsó két évére a normális munka feltételeit — mondotta Andropov, kijelentve, hogy a rendteremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kezdeni. Bármilyen sok élmunkása van ugyanis az országnak, csupán az ő erőfeszítéseik nem elegendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A fegyelemre mindenhol szükség van: a munkahelyen, a tervfeladatok teljesítésében, az állami életben. A munkafegyelem megszilárdítását természetesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes számonkérésére, mivel az vonatkozik a technológiai előírások betartására, az üzemek szállítási kötelezettségének maradéktlan teljesítésére s a termelő munka minden elemére. A munkafegyelem betartását a munkástól kezdve a miniszterig mindenkitől szigorúan számon kell kérni. A továbbiakban Jurij Andropov utalt arra, hogy a belső helyzet alakulásának nemzetközi jelentősége is van. „Az SZKP XXVI. kongreszszusán Leonyid Brezsnyev előadói beszédében hangsúlyozta, hogy a helyzet egyre forróbbá válik, nő a háborús veszély. Pártunk és a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy ezt a veszélyt elhárítsa, s megvédje a békét.” „Nem nehéz megérteni: minél nagyobbak a sikereink, minél erősebb gazdaságunk, minél jobban mennek a dolgok orgazdaságunkban, annál erősebbek lesznek nemzetközi pozícióink, annál tartósabb lesz a béke a földön” — mondotta az SZKP KB főtitkára Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogadtatást, az iránta tanúsított bizalmat, amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsúlyozta: úgy tekinti, hogy ez nem személyének, hanem az egész Központi Bizottságnak és a Politikai Bizottságnak szól. Edward Rowny és Viktor Karput nyilatkozatai Genfből jelenti az MTI. Hétfőn Genfbe érkeztek a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról tavaly júniusban megkezdett szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A decemberben befejeződött második fordulót követő szünet után szerdán találkozik ismét első ízben a Viktor Karpov nagykövet vezette szovjet és az Edward Rowny nagykövet irányításával tárgyaló amerikai küldöttség. A delegátusok megérkezésükkor a repülőtéren rövid nyilatkozatot adtak. Az elsőként Genfbe érkező Edward Rowny amerikai nagykövet — Paul Nitzéhez, az ugyancsak Genfben folyó eurostratégiai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjéhez hasonlóan — nyilatkozatában mindenekelőtt a nyugat-európai közvélemény megnyugtatására törekedve Washington megegyezési szándékát bizonygatta. A diplomata kijelentette, hogy az interkontinentális, ballisztikus rakéták számának csökkentésében, illetve az erről létrehozandó egyezményben látja a genfi tárgyalások alapvető célját. Ugyanakkor említés nélkül hagyta az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának túlnyomó többségét képező egyéb hadászati fegyverfajtákat, amelyek csökkentését, illetve a tárgyalásokba való bevonását a szovjet fél már régebben javasolta. Elismerte viszont azt, hogy a nemzetközi közvéleményt fokozott mértékben foglalkoztatja az eszmelés ügye, s ennek valamilyen formában a genfi tárgyalások munkájában, azok eredményében is tükröződnie kell. Viktor P. Karpov nagykövet nyilatkozatában Jurij Andropov december 21-i beszédére utalva leszögezte: a Szovjetunió őszinte, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló megegyezésre törekszik az Egyesült Államokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. A Szovjetunió nem csupán szavakban ad hangot ezen szándékának, hanem a tárgyalásokon olyan javaslatokat is előterjeszt, amelyek — elfogadásuk esetén — lehetővé tennék az említett fegyverfajták gyors és határozott csökkentését, megakadályoznák azok felhalmozását, és nagymértékben csökkentenék a nukleáris háború veszélyét. Az Egyesült Államok azonban nem segíti elő ezt a törekvést, fokozza a fegyverkezési versenyt, és a legkülönbözőbb módszerekkel megpróbál egyoldalú katonai előnyökre szert tenni. A hadászati fegyverek korlátozásának és csökkentésének sikeres megvalósítása érdekében ezért a szovjet küldöttség vezetője az említett javaslatok — az SZKP Központi Bizottságának múlt év december 21-i ülésén elhangzott kezdeményezések — konstruktívmérlegelésére szólította fel az amerikai tárgyaló küldöttségét. Csakis a mindkét fél számára elfogadható megabandidás szolgálhatja a két nemzet és az egész világ biztonsági érdekeit — mondotta Karpov szovjet nagykövet. t Távol-keleti körsútja első állomásán tárgral az amerikai kalauszminiszter Tokióból jelenti az MTI. A távol-keleti körútjának első állomásán, Tokióban tartózkodó George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn tárgyalásokat folytatott Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel, valamint Abe Sintaróval, a japán diplomácia vezetőjével. A megbeszélések középpontja - v