Magyar Nemzet, 1983. március (46. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám

Péntek, 1983. március 4. Zenei siker Japánban A Filharmóniai Társaság zenekarának koncert körútja Csaknem háromhetes hang- Versenykörútról tért haza nemrégiben a Budapesti Fil­harmóniai Társaság zenekara. Az együttes Koródy András karmesterrel a nemzetközi gazdasági életben jól csengő nevű Toshiba cég és a Japan Arts Corporation meghívásá­ra Japánban járt, s tizenhá­rom hangversenyt adott. Kö­zülük hatnak, az Egyesült Ál­lamokban élő, magyar szár­mazású gordonkaművész, Star­ter János volt a szólistája. Hét koncerten Kiss Gyula, Liszt-díjas zongoraművész működött közre. A hangver­­senykörút tapasztalatairól őt kérdeztük. ■ — A magyar viszonyokhoz szokott embernek különös azt halania, hogy egy óriás ipar­­vállalat szimfonikus zenekarok és szólisták menedzselésével foglalkozik. — A japánok ezt egyáltalán nem tartják szokatlannak. Az ország zenei életének java része ugyanis az „importra” épül; a világ minden tájáról hívnak meg zenekarokat, szó­listákat. Így mindenkor hatal­mas és színvonalas a koncert­­kínálat, hiszen a vendégegyüt­tesek mellett sok, magas mű­vészi színvonalon dolgozó ja­pán zenekar is gazdagítja a választékot. Ami a Toshiba céget illeti, a mecénási szerep nyilvánvalóan nem választha­tó el a reklámtól, hiszen a fel­­léptünket hirdető plakátokon, a koncertjegyek mellé adott, a magyar zenei életet nagyon alaposan bemutató illusztrált könyvecskéken mindig ott dí­szelgett a Toshiba neve és egy­­egy árucikkének hirdetése is. Egyébként az az anyagi támo­gatás, am­elyben a Toshiba a Japán Arts Corporation-t ré­szesíti, tette egyáltalán lehe­tővé azt, hogy a hangverse­nyeikre a fiatalok is bejut­hassanak: egy-egy jegy ára a szokásosnak „csak” a tele volt koncertjeinken. A legdrágább b­­­írókért azonban még így is — átszámítva — majdnem, ezer forint körüli összeget kér­tek el. A m­agyar INTERKON-­­ CERT-nek is hatalmas érde­mei vannak a hangverseny­­körút megszervezésében, hi­szen ma, amikor a világ min­den táján gazdasági, anyagi nehézségekkel küzd a kultu­rális élet, nehéz egy ekkora, száz száztíz tagú együttest fel­adni . Úgy tudom, nehéz és hosszú tárgyalások eredménye volt ez a japáni hangverseny­­körút. De visszatérve a To­­suba szerepére: azt, hogy a vállalat mennyire komolyan veszi művészetpártoló szere­pet, jól mutatja, hogy a Bu­dapesti Filharmóniai Társaság zenekara előtt a londoni szim­fonikusok­ jártak Japánban a Toshiba meghívására, Vladi­mír Ashkenazy vezetésével, jö­vőre pedig — már a mi mű­­sorfüzeteinkben is hirdettek — Emil Gilels és az amszter­­dami filharmonikus zenekar lesz a vendégük. — Milyen volt a zenekar fogadtatása? Mit játszottak? — Tán nem tűnik szerény­telenségnek, ha elmondom, hogy mindenütt nagy sikerünk volt. A legnagyobb japán la­pok terjedelmes méltatásokat közöltek rólunk. Sajnos a for­dításokat még nem kaptam meg. A jóelőre meghirdetett hangversenyekre már decem­ber elején nem lehetett jegyet kapni. Zsúfolt terem fogadta a zenekart mindenhol, Tokión kívül felléptünk Sendaiban, Koriyamában, Sapporóban, Matsuyamabaji, Hiroshimá­­ban, S­ukuokában, Oitóban, Osakában és Kyotóban. Majd mindenhol olyan, kitűnő akusz­tikájú, kétezerötszáz-három­ezer személyes hangverseny­­termekben, amilyenekről ide­haza ma még csak álmodnunk sem lehet. Jól érzékelhető volt, hogy a közönség szereti a klasszikus zenét, s a modern magyar muzsika is megtalál­ta az utat hozzájuk. Hatszor játszottam Liszt Esz-dúr zon­goraversenyét s egyszer, a to­kiói hangversenyen — ame­lyen Kobajasi Ken­­ehiro vezé­nyelte a filharmóniai társaság zenekarát — Bartók Harmadik zongoraversenyét. Sapporó­ban pedig felkértek arra, hogy tartsak mesteriskolát az egyik ottani egyetem zeneművészeti főiskola zongora-tanszakos hallgatóinak. — A Magyar Televízió jó­voltából az itthoni nézők is láthattak néhány villanást a magyar zenészek sikeréről és a körút elején szervezett nem­zetközi sajtókonferenciáról. Önök minek tulajdonították ezt a megkülönböztetett ér­deklődést? — Egyfelől annak, hogy a ja­pánok nagyon szeretik a ze­nét. Harmadszor koncertez­tem ebben az országban, s mindháromszor úgy éreztem, hogy a hagyományosan zár­kózott, érzelmeiket elrejtő ja­pán emberek érzéseiket a ze­nében szeretik tán a leginkább kinyilvánítani. Ezért, is áll hozzájuk igen közel például a romantikus muzsika. A ma­gyar zenészek másrészről azért állnak mindig a figyelem kö­zéppontjában Japánban, mert Bartók és Kodály országából jönnek. Márpedig e két név ott is sokat jelent a zenera­jongók számára. Különösen Kodályé, akinek zeneoktatási módszerét az idegen szellemi javakat szívesen felhasználó japánok nagyon eredményesen használják a gyerekek neve­lésében. — Lehet, hogy a Kodály­­módszeren felnőtt japán ze­nészek előretörésének vagyunk ezekben az években tanúi? — Azt hiszem, mindenkép­pen érdemes odafigyelni a japán énekesekre, hangszeres szólistákra. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nemigen jelent­keztek a nagy, nemzetközi ze­nei versenyeken, ma már azonban szinte nincs olyan verseny, amelynek a győztesei, helyezettjei között nem akad­nak japán művészek. Ez az előretörés, éppúgy, mint a technika, a technológia vagy a tudomány területén, hallat­lanul magas színvonalú szer­vezés és céltudatosság követ­kezménye. Ennek persze akad­nak hátrányai is: magam is nagyon sok, jó színvonalon játszó, technikailag képzett muzsikussal találkoztam Ja­pánban is, de a legtöbbjük já­téka egy kissé mechanikus ivoit, épp az érzelem ' és ' az egyéniség hiányzott belőle. — Visszatérve a hangver­senykórutra: a Pár ráment fényképével a magyar zene­kart hirdető plakátokon és a már említett, szép nyomda­technikai kivitelű könyvecs­kén kívül kaphatott-e meg va­lamilyen információt a ma­gyar zenéről a japán közön­ség? Vittek-e magukkal pél­dául lemezeket? — Igen, Koródy Andrásnak és a Funarmaniai Társaság ze­nekarának lemezeit. — És az ön szólófelvételei­ből? — Nem tudtam vinni, nincs friss felvételem. A legutolai is már több mint öt éves. — Azóta nem gondolt új lemezre? — Hogyne gondoltam vol­na. De nat egy-egy szólólemez­ről soha nem a művész dönt. V. P. A színházak pénteki műsora Erkel Színház: Szerelmi bájb­al Cl. bérl.(B. ev., 1) —­­Nemzeti Szín­ház: A szuzai menyegző (V) — Katona József Sziház: Vizsonyi Biblia (7) — Józsefvárosi Színház: Vonó Ignác (7) — Madách Szín­ház: Az ember tragédiája (7) — Madách Kamara: Holdtölte (M,2. bérl. 7) — Vígszínház: sirály (Upor T. béri. 2. ea., 7) — Pesti Színház: Léda (7) — Fővárosi Ope­rettszínházi A denevér (T. béri. 3. ea., 11 — Thália Színház: A szent kísérlet (7) — Stúdió: Par­don egy percre (fel 8) — József Attila Színház: A régi nyár (Ka­rinthy 4. béri. 7) — Mikroszkóp Színpad: Zurb­ajo (de. 10). Ho­gyan? Tovább!! (fél 9) — Radnóti Miklós Színpad: Parlament, gebin­­ben (7) — V­idám Színpad: Bubus (7) — Játékszín: Négykezes (fél 9) — Budapesti Gyermekszínház: A kincses sziget (du. 3) — stúdió­színpadon: Édes Anna (7) — Álla­mi Bábszínház a Népköztársaság útján: Hüvelyk Matyi (du. .'!) — a Jókai téren: Varjúdombi me- Itghozók (de. 10) — Vendégjáték: János vitéz (Láng Műv. Központ: du. fél 3) — Multi Media Stúdió: Lézernek (fél 8) — Zeneakadémia: A Magyar K­ailló és Televízió szimfonikus zenekara (MRT ifj. bér­. 3. fél 8) — Kisterem: Nagy Péter és a Tomkins énekegyüttes hangversenye (fél 8) — Pesti Ví­gadó: zempléni Kornél zongora­estje (Zempléni Kornél két zon­goraestje 2, fél 8) —­­Fővárosi ■Nagycirkusz: Üdvözlet Szófiából (du. fél 4 és fél 8). ­ A Magyar Nemzet megkérdezte Mi lesz a Budapesti Tavaszi Fesztiválon? A kérdésre a 179—800-as telefonszámon a Tourinform válaszol: — Az idén is — a szokott időben, március 18. és­ 27. kö­zött — gazdag programot állítottak össze a rendezők. Miként az előző két alka­lommal, most is a magyar kulturális élet értékei állnak a rendezvények középpontjá­ban. Itthon és külföldön élő, kimagasló művészegyéniségek vesznek részt a fesztiválon: a Franciaországban élő Cziff­­ra Györgytől, nemzetközi hí­rű karnagyunkon, Ferencsik Jánoson keresztül az Olasz­országból hazalátogató Ame­­rigo Tótig. Az Állami Népi Együttes részvétele éppúgy a magyar jelleget hangsúlyoz­za, mint a Lehár Ferenc, Kál­mán Imre népszerű operett­jeit bemutató előadások, a magyar balettművészet­ rep­rezentáns együtteseinek a fellépése. — Milyen programokat lát­hatunk a fesztiválon? — Cziffra György a­ Pesti Vigadóban a Cziffra-alapít­­vány ifjú művészeit is bemu­tatva, az Erkel Színházban pedig önálló hangversenyt adva lép a közönség elé. Ismét Budapesten üdvözöl­hetjük a Győri Balettet, ez­úttal Haydn Évszakok című művét, valamint Fü­löp Vik­tor részvételével Bartók Cso­dálatos mandarinját adják elő. A fesztivál alkalmával mutatja be új műsorát, a svéd koreográfusok által al­kotott, Összefogódzs­a című táncjátékot a Pécsi Balett. A Korona Pódium is megren­dezi nagy sikerű estjeit; új­donság a Monográfia élőben, amelynek vendége Amerigo Tót lesz. Ismét megrendezik magyar, lengyel és bolgár vendégekkel az eszperantó­­színházak nemzetközi találko­zóját, a Radnóti Színpadon. Újdonságnak számít a Víg­színházban és a Bartók Szín­házban a nemzetközi panto­mimtalálkozó, a magyar, len­gyel, svájci, holland, japán együttesek fölléptével. Film­­glóbusz '83 címmel válogatást láthatnak a nézők a buda­pesti mozikban nemzetközi és nemzeti fesztiválok díjnyertes alkotásaiból, fesztiválnyertes magyar filmekből. Először lesz Magyarországon auszt­rál filmhét és újra vetítik Radványi Géza legjobb film­jeit. — Mz a könnyű műfaj? — Közös koncertet ad — a Johnny Thompson Singers közreműködésével — a Benkó Dixieland Band, valamint Pege Aladár és együttese. A Madách Színház mutatja be Európában először Eliot nagy sikerű musicaljét, a Macská­kat. A Vidám Színpad Malter Péter és Seres Rezső zenés játékát adják elő Szomorú vasárnap címmel. — A fesztivál keretében képzőművészeti eseményekre is sor kerül? — Szász Endre a Pesti Vi­gadóban rendez műveiből ki­állítást;­ízelítőt kaphatunk a Hollóházi Porcelángyárban folytatott alkalmazott grafi­kusi tevékenységéből is. Ezen­túl minden évben biennále­­rendszerben váltják egymást a Műcsarnokban az országos iparművészeti, illetve képző­művészeti kiállítások; az idén az iparművészek mutatkoz­nak be. Új színfolt az Art Fórum megrendezése: itt ne­ves külföldi szakembereknek nyílik alkalmuk, hogy megis­merkedjenek képzőművé­szeink alkotásaival. A Ma­gyar Nemzeti Galériában Szervátiusz Tibor elementá­ris kifejező erejű szobrait állítják ki. — A rendezvénysorozat szer­ves része az idegenforgalom is. Milyen formában? — Ismét több ezer hazai és külföldi vendéget várunk Bu­dapestre. A legfontosabb ide­genforgalmi program az Uta­zás '83 kiállítás, amelynek ezúttal a budapesti vásárvá­ros A-pavilonja ad otthont. A fesztiválhangulatot emeli majd a nemzetközi kirakat­rendezői verseny, a Néprajzi Múzeumban a magyar virág­kötészeti verseny és kiállítás. Emellett számos ifjúsági ren­dezvényre is sor kerül. — A fesztiválhoz hozzátar­tozik az is, hogy a város ünneplőbe öltözzék. Ki lesz-e az idén világítva Budapest? — A fővárosi tanácstól ígé­retet kaptunk arra, hogy a fesztivál idején több alka­lommal díszkivilágításba öl­töztetik Budapest legszebb látnivalóit. (gyulay) Madar Nemzet Tudományos együttműködés Görögországgal Csütörtökön elutazott Buda­pestről Georgiosz Liánisz gö­rög kutatási és technológiai miniszter, aki a Miniszterta­nács Tudománypolitikai Bi­zottságának meghívására né­hány napos látogatást tett ha­zánkban. A miniszter és kísé­rete felkeresett több kutatóin­tézetet, vállalatot és egyete­met. Tárgyalásokat folytatott a kétoldalú kulturális és műsza­ki-tudományos együttműkö­dés Köpeczi Béla művelődési miniszterrel, Pál Lénárddal, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárával, Szekér Gyulával, az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság elnö­kével és Tétényi Pállal, a Tu­dománypolitikai Bizottság tit­kárával. Georgiosz Liánászt fogadta Sarlós István, a Tudomány­politikai Bizottság elnöke, a Minisztertanács elnökhelyette­se. Mindkét ország képvi­selői kívánatosnak tartják kapcso­lataik további kiterjesztését, és megegyeztek abban, hogy kö­zös kutatási és fejlesztési programokat dolgoznak ki a két ország tudósai részére. Áttekintették, hogy az együtt­működés bővítésének milyen lehetőségei vannak a matema­tika, a számítástechnika, a biotechnológia, az agrártudo­mányok, a hidrobiológia, a bauxitfeldolgozás területén és más ágazatokban. A KSH felmérései Mérlegen a munkaerő Az ország munkaképes korú lakossága az elmúlt év január 1-én 6 115 000 volt, az egy év­vel korábbinál 28 000-rel, az 1976. évinél 122 000-rel keve­sebb. Tovább emelkedett a nyugdíjas korúak száma, meg­haladja a népesség egyötödét, s a születések csökkenése foly­tán az 1976. évi 54 000-rel szemben 1981-ben csak 6000- rel nőtt a munkaképes koron aluliak száma. A lakosságon belül az el­múlt évtized közepétől kezdve fokozatosan csökkent az aktív dolgozók aránya: 1976. január 1-én a lakosság 48,2 százaléka, 1982 elején viszont már csak 46,7 százaléka folytatott aktív kereső tevékenységet. Ebből adódóan 100 dolgozóra 114 el­tartott jutott, szemben az öt évvel korábbi 107-tel. A mun­kaerő-tartalékként elvben szá­mításba vehető eltartottak szá­ma a vizsgált időszakban 270 ezer volt, ez a népesség 2,5 százaléka. A ténylegesen igény­be vehető munkaerő-tartalék azonban ennek csak töredéke. A Statisztikai Kiadó Válla­lat gondozásában megjelent összesítésből megtudhatjuk azt is, hogy a valamivel több mint 5 millió aktív kereső közül 1 620­ 000-n dolgoztak az ipar­ban, 382 000-en az építőipar­ban, 395 000-en a szállításban és hírközlésben, 491 000-en a kereskedelemben, 77 000-en a vízgazdálkodásban, s az egyéb nem mezőgazdasági ágazatok­ban 982 000-en. A nemzetközi munkaerő-kooperációban kül­földön dolgozók száma évek óta 4000 körül mozog. A mint­egy 6,3 millió eltartott kö­zül a vizsgált időpontban 241 00-en vették igénybe a gyermekgondozási segélyt, s 369 000 volt a tanulók létszá­ma. Az aktív kereső férfiak szá­ma az iparban, építőiparban, szállításban és hírközlésben egyaránt csökkent a legutób­bi két év alatt. A nők közül a korábbiaknál többen vállal­tak munkát a szállítás és hír­közlésben, a kereskedelemben és a vízgazdálkodás terviben. A mezőgazdaságban és er­dőgazdálkodásban dolgozók száma 1981-ben mintegy 20 000-rel emelkedett Módosult az elmúlt évekhez képest a fizikai dolgozók szak­képzettség szerinti összetétele is: a szakmunkások száma öt év alatt mintegy 60 ezerrel gyarapodott, részarányuk 39 százalékról 42 százalékra emel­kedett. A betanított munkások aránya ugyanakkor változat­lan — 38 százalék — maradt a segédmunkásoké pedig 23 százalékról 20 százalékra csök­kent. 1982 elején a szellemi fog­lalkozású aktív keresők csak­nem egytizede vezető beosz­tást töltött be, egyhatoda pe­dig irányítóként tevékenyke­dett A szövetkezeti parasztság száma és aránya az utóbbi években lényegesen nem vál­tozott. 1982 elején 15 ezerrel többen tartoztak a szövetkeze­ti parasztsághoz, mint öt évvel korábban, ezzel arányuk né­­­mileg — 13,3 százalékról 13,8­­ százalékra — emelkedett A genfi nemzetközi vizsgáló bizottság felhívása Vonják vissza Bégin izraeli miniszterelnöktől a négy évvel ezelőtt odaítélt Nobel-békedí­­jat — ilyen értelmű üzenet­tel fordult a Nobel-békedíj bi­zottsághoz az a nemzetközi testület, amely a libanoni és a palesztin nép ellen elköve­tett bűntetteket vizsgálja. A nemzetközi vizsgáló bizott­ság, amely tavaly augusztus­ban alakult meg Nicosiában, most Genfben tartotta meg második ülésszakát, jogászok­ból, orvosokból, újságírókból, közéleti személyiségekből te­vődik össze. A bizottságnak közvetlen tájékoztatást adtak dr. Fahdi Arafat, Jasszer Arafat orvos fivére, a Palesztin Vörös Fél­hold elnöke, Albert Farhat, a Libanoni Nemzeti Mozgalom küldötte s az izraeli demok­ratikus erők képviselői, köz­tük Avigdor Feld­mán, Tel Aviv-i ügyvéd. A bizottság előtt tanúk egész sora idézte fel személyes tapasztalatait. Köztük volt Hi­’­rokawa japán újságíró, aki a külföldi tudósítók közül első­ként készített filmet a hely­színen a Sabra és Satila tá­borokban végrehajtott, véreng­zés után. Cooper nyugalma­zott brit tábornok, aki aktív szolgálati éveit a palesztin mandátumterületen töltötte, ma pedig jótékonysági akció­kat szervez Libanonban. Több olyan tanú is jelentkezett, aki már az izraeli Kahon-bizott­ság előtt is vallomást tett. El­len Siegel, amerikai ápolónő tavaly szeptember 2-án érke­zett Bejrútba, hogy önkéntes munkát vállaljon a Gaza-kór­­házban és szemtanúja lehetett a két héttel későbbi szörnyű eseményeknek. A Kahan-bi­­zottság előtt a tizenkettedik koronatanúként szerepelt s drámai, másfél órás vallomá­sa nagy visszhangot keltett Iz­raelben. Barak főbíró, a há­romtagú bizottság tagja azzal búcsúzott tőle, hogy „igazsá­got fogunk tenni’. Bizonyos lépések valóban történtek — mondta a tanú —, de­ nem jutottak el a teljes igazsághoz az összes bűnösök felelősségre vonásához, s annak a követ­keztetésnek levonásához, hogy a tartós béke feltétele a Kö­zel-Keleten minden nép létjo­gának elismerése, köztük a palesztinoké. A bizottság felhívta a világ közvéleményének figyelmét arra a veszélyre, hogy palesz­tinok százezreit akarják erő­szakkal kiűzni Libanonból. Üzenettel fordult az izraeli néphez, méltatva a kibonta­kozott háborúellenes mozgal­mat. Az ENSZ főtitkárához, illetve az el nem kötelezett országok csúcsértekezletéhez intézett levél indítványozza, hogy szeptember 17-ét nyil­vánítsák a Sabra és Satila tá­borok áldozatainak emléknap­jává. Tájékoztató az amatőr művészeti mozgalomról Az amatőr művészeti moz­galom helyzetéről, fejleszté­sének feladatairól és demok­ratizálódásának lehetőségeiről tájékoztatta a sajtó m­unkatár­­­sait csütörtökön a Pesti Viga­dó épületében dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisz­térium közművelődési főosz­tályának vezetője, illetve a mozgalom irányításában részt vevő intézmények, szerveze­tek­­több­­képviselője. Az ,■ amatőr mozgalmat a‘ hetvenes­­évek közepe óta megélénkült' érdeklődés kísé­ri, helyzetét nemrégiben az Országos Közművelődési Ta­nács ülésén megvitatták, s en­nek anyaga a Minisztertanács napirendjén is szerepelt. A különböző művészeti körök­ben, együttesekben a lakosság négy-öt százaléka tevékenyke­dik, e csoportok közösségi lég­köre alakító hatással van a résztvevőkre, a cselekvő rész­vételt igénylő munka új alko­tói és befogadói készségeket teremt. A hetvenes évek közepétől megfigyelhető, hogy a minő­ségi munka erősödött, 300— 500-ra tehető azon együttesek, csoportok száma, amelyek magas színvonalú produkciók­kal szerepelnek itthon és kül­földön egyaránt. Egyben gond is, hogy a minőségi és mennyi­ségi elvet nem mindig sikerült harmonikusan összekapcsolnni. Míg a mozgalom egészében jelentős a fiatalok aránya, a­­fiatalok közül nem­ minden réteg képviselői vesznek részt kellő számban a különböző művészeti ágak munkájában. Az utóbbi években például a diákok aránya nőtt. A moz­galom kiszélesítése mellett az eszmei színvonal emelése is fontos feladat. Mindkettőt — mint dr. Kormos Sándor el­mondotta — alapvetően az oktatási intézményekre ala­pozva kell és lehet elérni az elkövetkező időszakban. Ör­vendetes — mint a tájékozta­tóban elhangzott —, hogy a Hazafias Népfront újabban hatékonyan közreműködik a kistelepülések és lakótelepek műsorellátásának megszerve­zésében. Kérdésekre válaszolva el­mondták, hogy hamarosan — a Népművelési Intézettel kö­zös gondozásban — megjele­nik egy jogi tanácsadó, amely számos, a mozgalomban fel­vetődő, bizonytalanságot oko­zó kérdésre — például egye­sületek szervezése — választ ad. Ez évben elkészíti a mi­nisztérium azt a javaslatot is, amely az amatőr mozga­lomban születő kulturális ter­mékek árusításának ügyét hi­vatott megoldani. (mfó) Somogyi István kiállítása Angyalföldön, a Ságvári Nyomda első emeleti csarno­kában állította ki képeit So­mogyi István festőművész. A kiállítást tegnap Máriássy Ju­dit nyitotta meg, a látogatók figyelmébe ajánlva a művész alkotásait, s egész életműve szemléletét. Hangsúlyozta: Somogyi István a békehíre elkötelezettje, képei — nem­csak a háború ellen tiltakozó látomásokat megörökítők, ha­nem a természetet, a balatoni tájat, a paraszti létet megje­lenítők is — a festő életigen­­lé­sét, világszeretetét áraszt­ják. A megnyitó után az Or­szágos Béketanács elnökének négy kollektíva, köztük szo­cialista brigádok békeüzene­tet adtak át, kérve, juttassák el azt a prágai béke-világ­találkozóra. ■ 9+

Next