Magyar Nemzet, 1983. április (46. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

Szombat, rönd. április 2. Magyar Nemzet Európa egyik legszebb fővárosa Dr. Pénzes János Budapest fejlődéséről Dr. Pénzes Jánosnak, Budapest Főváros Tanácsa elnökhelyettesének, fontos feladata van a városfejlesztésben, a tanácsi gazdálkodásban. Ez a feladat még jelentősebb napjainkban, amikor a közgazdasági tényezők mindenképpen meghatározó erejét megsokszorozzák a mindinkább nehezedő feltételek. A fővárosi fejlesztő munka minden területéről áttekintéssel kell rendelkeznie. — Valóban — mondja —, a mi munkánkban minden rögtönzés, akár az előzmények, akár a jelenlegi helyzet, akár pedig a lehetséges jövő figyelemen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat. Ezért, ha azt akarjuk, hogy Budapest valóban a szocialista építés eredményeit reprezentáló világváros legyen, a magas szintű határozatokban foglaltakat a számok nyelvére is le kell fordítanunk. — Sokan idegenkednek a számok ridegnek mondott világától. Úgy gondolom azonban, hogy ha nem feledkezünk meg azokról az emberekről, akiknek életét, sorsát nagyon is befolyásolják, a számok a legszebb tartalommal telítődhetnek. „Testközelbe” kerülnek mindennapjainkkal, az emberközpontú cselekvés iránytűivé, majd pedig a megvalósulás mikéntjének megbízható mutatóivá válhatnak. — Ez az én véleményem is és megkönnyítette a helyzetemet azzal, hogy nem nekem kellett ezzel „védekeznem” — mondja dr. Pénzes János és íróasztalához lépve számokkal teleírott papírlapokat és egy nemrégiben összeállított fővárosi adatgyűjteményt vesz elő. A számok mindennél beszédesebbek, sokatmondóbbak. Igaz, előfordul, hogy idő, vagy hely híján nem kerülhet sor sokoldalú vizsgálatokra,s akadnak, akik a számokkal, könnyelműen dobálózva csak felszínes következtetéseket vonnak le belőlük. Ezt mi semmi esetre sem engedhetjük még magunknak. Olyan mutata tokra van szükségünk, ame-yek minden kétséget kizáróan éltük, jó úton járunk-e, milyenirányba, kell esetleg „pályát módosítanunk” Budapest és lakói érdekében. Ezért, készítettük ezt az adatgyűjteményt is, amely Budapestmásodik világháború utáni, éveinek valóságos tükre! ■*' Száz lakásra kétszázhetvenen — Nagyon sokféle adatot tartanak nyilván, és szinte minden számoszlop mellett ott látom a saját széljegyzeteit is. Mi vezérli, amikor ennyi évre visszamenőleg „faggatja” a számokat? — Valljuk meg őszintén, többé-kevésbé mindannyian sikerélményekre vágyunk. Magasfajta embernek, kissé fennkölten fogalmazva, a legnagyobb sikert a „közjó” előmozdítása jelentheti. Ez vezérel, amikor osztok-szorzok, összehasonlítok és mérlegelek. Igyekszem megismerni és lehetőleg jó irányba befolyásolni a dolgok menetét, már amennyire ez rajtam múlik. Hiszen, ha valami, akkor a városvezetés kollektív „műfaj", amelyet csakis közös akarással, hozzáértéssel, valamennyi szakigazgatási szerv, kerületi tanács, sőt minden budapesti közös erőfeszítésével lehet igazán eredményesen művelni. Ami az adatokat illeti, nézzünk egy példát: 1949—82 között 338 ezer lakás épült meg a fővárosban, és ennek, több mint a fele, 197 ezer, 1970 után. Tulajdonképpen ekkor vált Budapest világvárossá. Ezek azonban csak „bombasztikusnak” ható menynyiségi mutatók. Pillantsunk mögéjük: a komfortban bekövetkezett változások közismertek, az talán kevésbé, hogy 1950-ben száz lakásra még 366 ember jutott, 1982 végére már csupán 270. Igaz, ebben a családok felaprózódása, a lakások viszonylag kis alapterülete és számos más tényező is közrejátszott. Egészében mégis kedvező, minőségi változás, miként az is, hogy az alapterület az összes lakást, tehát a magánerőseket is figyelembe véve lassan, de biztosan növekszik. 1971—75 között 55,4, 1976—80 között már átlag 57,8 négyzetméter volt. Ennek a követelménynek azonban a tanácsi otthonoknak is az eddiginél, jobban meg kell felelniük, javítani kell az alapterületi és szobaszám szerinti összetételt. Sokszor elhangzott: Budapest a nagy ellentétek városa volt. Az előkelő negyedek mellett szinte hihetetlen anakronizmusként és nagy számban léteztek komfort nélküli, ma már a szükséglakások kategóriájába sorolt otthonok is. Tetézték a gondokat azok az 1950-ben a fővároshoz csatolt települések, ahol a közművek szinte teljesen hiányoztak. E téren is világvárossá léptünk már elő? — Nemzetközi összehasonlításban sem kell már szégyenkeznünk, de mint sok más téren is, a legjelentősebb eredmények a hetvenes években születtek.. Sokaknak talán hihetetlen, de 1970-ben még a fővárosi lakások csupán 84,6 százaléka kapcsolódott be a közműves vízellátásba. Ez az arány azonban 1980-ra már 94,7-re növekedett. 1960-ban a közcsatorna-hálózat csak a lakások 69,6 százalékát,1982 végén már 82,6 százalékát szolgálta. A korszerű fűtésű otthonok aránya a jelenlegi tervidőszakban 25 százalékkal nő, és így eléri a 61—62 százalékot. A körmünkre igati . Van azonban két terület, amelyen különösen nagy lemaradások halmozódtak fel az ön által is figyelembe vett harminc évelső két évtizedé-,ben. A kórházi ellátásban és az épületfelújításokban. A sikerélmények helyét e téren még sokáig a súlyos gondok■ foglalják el. Milyenek a kilátások? —, Új kórház valóban csak az~V. 'ütéveS’ tervbem épült,, igy a tanácsTgyóg gi&é£éti ágyak száma 1950—80 között mindössze háromezerrel gyarapodott, s csak most, a VI. ötéves terv végére éri el , a 18,7 ezret. A speciális építési kapacitások szűkössége minden lehető szervezési eszköz latbavetésére ,az adottságok ésszerűbb kihasználására kell, hogy ösztönözzenek. Nem mondhatunk le a nem tanácsi felügyelet alá tartozó intézményekkel való szúrósabb és gyümölcsözőbb együttműködésről. Ezek ugyanis további, kereken 13 ezer ággyal rendelkeznek. Égető szükség volna, a Dél-pesti Kórház északi párjának megépítésére, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyre több elöregedett intézményünk felújítása válik elodázhatatlanná. Legalább ennyire vagy még inkább körmünkre ég a lakásfelújítás. Több mint 120 ezer olyan otthon van a fővárosban, amelyhez nem nyúltunk 1945 óta. Végbement a régen várt koncepcióváltás: a lakások, az intézményhálózat és a közművek rekonstrukciójára most harminchatmilliárd áll rendelkezésünkre. Ha előretekintünk, a VII. ötéves tervciklusban legalább 80 ezer lakást kellene felújítanunk és Megjelent az ÉS JÁTÉK a nemzetközi Rubik-játékmagazin legújabb száma! Victor Vasarely festőművész nyilatkozik. Játszott-e Napóleon a száműzetésben? Kétezer éves kirakós játékok a lap legújabb számában. Kapható a hírlapárusoknál a nemzetközi Rubik-játékmagazin, az ... ÉS JÁTÉK: meg kell gyorsítanunk a többi ilyen jellegű feladat végrehajtását is. Ha erre rövid időn belül nem kerül sor, e munka már gazdaságtalanná válik, és pótolhatatlan várostörténeti értékek is veszendőbe mennek. Csökken a lakosságszám . A múltból mindinkább a jövő felé fordulva milyen demográfiai változások érlelődnek és hogyan tükröződik ez például a foglalkoztatottságban? — Köztudott, hogy 1950 végére, a hét peremváros és tizenhat község Budapesthez csatolásával, a gyorsütemű iparosítással, a téeszszervezés és még sok más tényező hatására, a lakosság száma másfél millió fölé emelkedett. A hetvenes évek végére pedig, mindinkább a bevándorlásból eredően, már 2,060 ezren éltek a fővárosban. A korösszetétel, a keresőképesség azonban 1970—80 között lassanként átalakult. A keresőképesek száma 67 ezerrel, a foglalkoztatottaké (az ingázókat is beleszámítva) 86 ezerrel, az iparban dolgozóké 180 ezerrel csökkent, a szolgáltató ágazatban viszont 65 ezerrel nőtt. Azóta is és előreláthatólag ajövőben is ezek a tendenciák érvényesülnek majd Most,, a VI. ötéves terv időszakában következik be a felszabadulás óta először, hogy Budapest lakosságszáma csökken. Az időskorúak száma pedig elérte a félmilliót. Valamennyi mutató elemzésére egyetlen cikk keretében nincs lehetőség. Említette azonban az iparban dolgozók számának erőteljes csökkenését. Lehet, hogy Budapest a jövőben nem lesz a magyar ipar „fellegvára”, és csökken a főváros iparának meghatározó szerepe? — Mag mar, Budappéfit. ipara — főként:a vidéki ipartelepítések, az általános fejlődés, a megyék egészségesebb gazdasági szerkezetének eredményeként — a hajdani ötven százalék helyett az ország ipari termelésének csupán egynegyedét képviseli. 1960-ban még az iparban foglalkoztatottak 44 százaléka, ma már csupán 25 százaléka dolgozik a fővárosban. A termelési érték viszont összehasonlíthatatlanul megnövekedett Az iparnak olyan tradíciói élnek Budapesten, tudományos hátteréről nem is beszélve, hogy meghatározó szerepe a jövőben sem lehet kétséges. Az már más kérdés, hogy szelektív, intenzív fejlesztére van szükség, nem pedig korszerűtlen, szétaprózott termelésre. A fővárosban még mindig 2300— 2400 ipari telephely működik, pedig kereken ezer „kócerájt” számolták fel. Az át-, illetve kitelepítés , elég váltatottan halad. 1968—81 között 238 telephely szűnt meg harmincezer munkahellyel. 1985-ig 29 vállalat további 34 telephelyének kellene kiköltöznie, ami 3200 főt érint. Egymás után kérik azonban működésük további engedélyezését. — Budapest iparának példát kell mutatni az ágazatok összehangolt fejlesztésében, az arányos területi fejlesztésben. Olyan termék- és munkaerőszerkezetet kell kialakítania, amely a leghatékonyabb, legjövedelmezőbb helyeken foglalkoztatja az embereket, illetve a legkorszerűbb eszközökkel minél több létszámot szabadít fel más szektorok számára. Egyértelműen ez a hatékony, a minőségi fejlődést szolgáló, áldozatos munka a jövő útja az élet minden más területén is. Csakis így s a lakosság cselekvő részvételével bontakozhat ki a „rideg” számok világából mindnyájunk büszkesége. Európa egyik legszebb fővárosának a jövője. Ez a cselekvés hozhat csak olyan eredményt, hogy méltó színvonalon elégíthessük ki az itt élő emberek igényeit — mondotta befejezésül dr. Pénzes János tanácselnök-helyettes. Komor Vilma A híd az éven át Magdu Lucián idézése A már nem élő, fiatalon elhunyt költő neve: Magdu Lucián, a battonyai román pópa fia. Azokról, akikről keveset tudunk, sok rejtélyes dolgot mesélnek. Hiteles lehet talán, hogy a tisztességben és bánatban megőszült apa, esetleg nagyapa érvényesítette akkoron József Attila bizonyítványát Battonyán, amikor — makói diákként — vizsgát kellett tennie görögkeleti vallástanból is. Hagyjuk azonban a legendákat, éljék a maguk külön szövevényes világukat. E kétajkú költő esetében más a fontos. Sok mindennel kísérletezett, a gyulai román nemzetiségi gimnázium elvégzése után Szegeden tanult az orvostudományi egyetemen, majd elvégezte Pesten a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakát. Valójában azonban lírikus volt, aki két nyelven írta verseit, magyarul, és elsődleges anyanyelvén, románul. És aligha lehetne különbséget tenni, hogy a szép szó szavak között melyik volt számára ízesebb és kedvesebb. Verseit több folyóirat és a rádió irodalmi rovata közölte, de hányan tarthatják mindazt számon? És hányan tudnak arról, hogy a „Foaia Noastra”-ban, a magyarországi román ajkúak lapjában rendszeresen megjelentek versei, s hogy műveivel tulajdonképpen ő emelte irodalmi-művészeti rangra a magyarországi román írók „Maguri” (Rügyek) című antológiáját? Oly kevés évet élt, hogy ideje is alig volt önmaga felmutatására. Egy korsóban megjelent magyar antológia szintén idézi szellemét, és verseit, eszünkbe jut, éppen most, a felszabadulás évfordulójának környékén. A „Híd az éven át.. nevezetes napokon nem mindig szükséges tetemre hívni a múltat, akárcsak szerény emlékezés is megteszi, e válogatásban azonban Magda Lucián ama önnönmagát emésztőgondjait fejezi ki, amelyeket mi éjdannyian cipelünk, azon a bizonyos hídon, az Éren át. Az antológia nagyközségi kiadásban jelent írás, a tervek szerint majd a felszabadulás 4() évfordulóján kibővítve, valószínűleg országos terjesztésre kerül. A kötet Magda egyik versének címét, kölcsönözte ki. Sok olvasót, valóban ez ragadott meg legjobban e határmenti, várossá fejlődő nemzetiségi település kiadványában. .Azzal, amit mondott,és azzal, ahogyan mondotta. Adyt és József Attilát idézi egyidejűleg, néhányunkban a tudat alatt talán Jászt Oszkárt is azzal a híddal, amely „Évtizedek óta — tartja oda házát, — hogy magyar, szerb, román — cipelje át rajta — örömét bánatát, — piacra áruját.” Magda elsősorban költő volt, minden kétsége ellenére. Ez utóbbi külön meghasonlást idézhetett elő benne — verseiből kitűnik — a líra azonban mindig felülkerekedett a tehetség oly gyakori önmarcangolásain. Íme a bizonyság: „Szerelmünk vallás, — zárt végtelenség, — melyről örökké hallgatok. — S am mikor csókunk — csillog az égen — kigyújt ezer csillagot, — elhiszem, Élet, — ebben a csókban — mindörökké költő vagyok.” Nem élt e toronyban, hol „csipkerózsika alhatott”, legfeljebb költői és mindennapi, a megélt életet jellemző kudarcai keseríthették. Látott ő orvostanhallgató korában sebet, látta ömleni a „vér vörös bíborát”, a kínok közt vergődő, vajúdó anyát, s fiatalon bár, de a nagy háborút is átélte. És olyasféleképpen, hogy tettekre serkentett még a mélységek idején is: „Ne légy közömbös/ Segítsd te is a gyógyulást! ... Ifjú szíveket lobbants lángra, — állj sorba te is a küzdők közé, — hisz győzünk mi a földön nemsokára.” Ez a serkentés és győzelembe vetett hit szorosan kapcsolódott a szülőföldhöz. Ezen a földön, ahol a zsíros fekete föld — a régi Csanád és Békés vidéke, — ,nemcsak jó gabonát terem, hanem a lelket is áthatja, az új korban éppúgy, miként a múltban. Hozzá kell tennünk, hogy szűkebb közösségében sohasem okozott, problémát a nemzeti kisebbségi hovatartozás. A politikai és társadalmi ellentétek osztályalapon jelentkeztek. Gyakran csupán az ösztönöktől vezérelve. Maedu nyilvánvalóan nem tudományos elemzések alapján írta, amit tapasztalt (és látott), a „battonyai szélmalom” (ez a vers címe) jelentőségére emlékezve. ..Magyar, szerb és román zsellér, itt őrölte a gabonát, — s ha nem jutott elég kenyér, — garatra önté bánatát...” A szülőföld iránti vonzódás több versében visszatér. A címadó vers így fejeződik be: „Fahíd az Éren át... csak teveled együtt — szeretem Battonyát!..." Ez az ér a Szárazér, amely a nagyközséget átszeli, sőt ideoda kanyarog. Ez az „Ér”, amely „Bármerre lennék is, falunkba hazahúz”. Valaha fontos főhadiszállás lehetett környéke a magaslatok és az édes víz miatt. Nem véletlen, hogy régészeti leletekben oly gazdag, s még föl sincs minden tárva. Most, hogy oly sok év távolából — versei egy részének ismeretében —mégis egy hazájában-hazánkban majdhogynem ismeretlen költőt idézek, baráti ösztönzésen kívül különösen két dolog vezérel. Az első inkább, vagy éppen talán csak feltételezés: mennyivel gazdagabbak vagyunk, ha olyan költőnk bontakozhat ki, aki terhelt világunkban két nyelven és egy lélekkel — és nem fordításban — mondja ki közös sorsunk egyazon igazságait. Mint Magda Lucián, aki már oly fiatalon tudta, hogy mit jelent a HÍD AZ ÉREN ÁT ... A másik, amit nem feledhetek, Magdu, „Akkortájt” című költeménye. A Magdu család „akkortájt” újabb családi örömök előtt állt. Kinn a véres háború fináléja. Az anya ijedten vonta magához első gyermekét. És ekkor valami megindító dolog történt a fiúval. .. egy dobbanást hallottam — a domború hasfalon, — mely szivén ütött nagyon —, védő bugyrában kishúgom rúgott, — csodás volt az élmény, — mely engem elfogott. — Valami zsongitó varázs, andalító szép ellágyulás ... így hozott nékem nyolcéves koromban —, csodás kettős élményt a — FELSZABADULÁS.” Vámos Imre Körösi Csorna bicentenáriuma Jövőre lesz kétszáz éve Körösi Csorna Sándor születésének, s a nemzetközi tudományos közvéleményt máris a bicentenárium megünneplése foglalkoztatja. Az ünnepségek előkészítésére Budapesten a közelmúltban megalakult a Körösi Csorna emlékbizottság, amelynek elnöke Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, tagjai között van miniszter,, tudós, pártmunkás, közigazgatási tisztségviselő, író, szocialista brigádvezető, művész, pedagógus, diplomata. A bicentenárium keretében Körösi Csama munkásságát elemezve tudományos konferencia foglalkozik majd a magyar őstörténettel és nemzeti tudattal, és nemzetközi tibetisztikai konferenciát is rendeznek. Budapesten köztéri szobrot emelnek majd a Körösi Csorna úton és egy emléktáblát helyeznek el Julianus barát szobra közelében a Várban. « A Magyar Nemzet megkérdezte Hol töltsük a háromnapos ünnepet? Milyen művelődési lehetőségek és szórakoztató rendezvények várják az ország lakosságát a háromnapos kettős ünnepen? — kerestük fel kérdésünkkel néhány kulturális irodát és rendezőirodát. A mostani programkínálat valamivel szegényebb a szokásos hétvégi választéknál — sajnálkoztak itt is, ott is az illetékesek. A rendezvények a tavaszi fesztiválra koncentrálódtak, az intézmények most szusszanásnyi szünetet tartanak. A művelődési házak legtöbbje, félvén a koccintgatásba belefeledkezett locsolkodóktól, húsvét hétfőjén amúgy sem szokta kinyitni a kapuit. A múzeumok azonban április negyedikén is várják a látogatókat. A Központi Múzeumi Igazgatóság munkatársa három, április elsején megnyílt kiállításra hívta fel a figyelmet: a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum XIII. salgótarjáni tavaszi tárlatára, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum XXlll. alföldi tárlatára és a Néprajzi Múzeum Amerikai ékszerek című kiállítására. A Tourinform ügyeletese az április 1-én és 2-án Oroszlányban rendezett dunántúli bábjátékos napokat és a 4-én, a pannonhalmi bazilikában hallható orgonahangversenyt ajánlotta. Az Országos Rendező Iroda Pugacsova három fellépését tartja a legfontosabb eseménynek. A vendégművész 2- án és 3-án Debrecenben, a Bartók Teremben, 4-én pedig a Vigadó kamaratermében ad műsort, s Las Vegastól New Orleansig zenés körutazásra invitálja a Benkó Dixieland rajongóit április 2-án, este 8 órakor a Duna Intercontinental báltermében. A fővárosban sok helyütt lesz a hét végén locsolóbál. Így például 2-án a Pataky István Művelődési Központban a gyerekek számára, a Radnóti Miklós Művelődési Házban a felnőtteknek, harmadikon pedig a KPVDSZ Művelődési Központjában és a Csiliben. A kicsinyeket most is szeretettel várják a művelődési házak. Szombaton a Hököm Színpad Vak-előadását a Marczibányi téren láthatják, a Bábszínház Cirkusz show-ja pedig a Pataky István téri művelődési ház vasárnapi programjában szerepel. Szombaton ugyanitt, vasárnap pedig a Józsefvárosi Ifjúsági Klubban a húsvéti tojásfestés fortélyait leshetik el a gyerekek. A felnőtteknek a Mikroszkóp Színpad előadását ajánlják. Szombaton és hétfőn a Dózsa György Művelődési Központban lép fel a társulat. A Budapesti Művelődési Központ nosztalgiamozija hétfőn A kőszívű ember fiait játssza és szintén itt, ugyanaznap nézhetik meg az érdeklődök a Mágnás Miskát, nyugdíjas színészek előadásában. Az ifjabb közönségnek a Rockszínház Tüskerózsa című darabját javasolják, amelyet szombaton a MOM művelődési központban mutatnak be. Az április 4-i ifjúsági nagygyűlést követően szabadidős program várja a fiatalokat a gellérthegyi Jubileumi parkban. A gyermekszínpadon Juhász Jácint a műsorvezető, fellép Dévay Nagy Kamilla, Bodza Klári, a Beppo bohóccsoport, a Karsay Pantomim R. T. és a színművészeti főiskolások a Mesemúzeum című műsorukkal. A nagyszínpadon a Gép folklór, a KFT, a Benkó Dixieland Band és a V’Moto-Rock együttes játszik. Mint a KISZ központi bizottságánál megtudtuk, vidéken is lesznek jelentős rendezvények. Az ifjúsági népművészeti pályázat megyei díjkiosztó ünnepségére és a hozzá kapcsolódó vásárra szombaton Győrben kerül sor, 4-én Keszthelyen pedig a dramatikus játszókörök találkoznak. Végül egy más jellegű programjavaslat: az április 1-én újra megnyílt ainsztaszeri Történeti Nemzeti Emlékpark egy század eleji olvasókör épületével gazdagodott. A ház Szélkutas pusztafeketehalmi kerületéből került a skanzenba. (MEI)