Magyar Nemzet, 1983. április (46. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

Szombat, 1983. április 30. Sarlós István a XI. kerületben Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese pénteken a főváros XI. kerületébe látogatott. Sarlós István programja a kerületi pártbizottság székházában kez­dődött, itt Szatmári István első­­ titkár és Hurban Lajos tanácso­s elnök fogadta, s tájékoztatja­­ a vendéget a XII. kongresszus határozatainak helyi végrehaj­tásáról, a városrész fejlődésé­ről, a kerületi politikai mun­káról. A tájékoztató után Sarlós­­ István meglátogatta a Magyar Tudományos Akadémia iro­dalomtudományi intézetét, ahol Klaniczay Tibor akadémikus, igazgatóhelyettes köszöntötte. A patinás Ménesi úti épület felújítási munkáinak megte­kintése után a PB tagja el­beszélgetett az intézet álami, párt- és társadalmi vezetőivel az irodalomkutatás kérdései­ről, a kutatók munkájáról. A látogatás következő állo­mása a Tétényi úti kórház és rendelőintézet volt, ahol a vendéget dr. Köröndi István főigazgató főorvos és dr. Duray Aladár párttitkár fogadta. Sarlós István délután a Jó­zsef Attila Gimnázium oktató­nevelő munkájával ismerke­dett, majd a kerületi oktatási, közművelődési és tudományos intézmények párt-, társadalmi és állami vezetőinek aktíva­­értekezletén tájékoztatót tar­tott időszerű ideológiai kérdé­sekről. Lakatos Ernő Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására Lakatos Er­nő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának veze­tője április 27—29. között­ lá­togatást tett Prágában. Az ideológiai munka tapasz­talatairól és időszerű kérdései­ről, valamint az együtt­műkö­dés fejlesztéséről folytatott megbeszélést Vaszil Bejdával, a CSKP KB póttagjával, az agitációs és propaganda osz­tály vezetőjével, valamint Ottó Cmolikkal, a CSKP KB sajtó­osztályának vezetőjével. Lakatos Ernőt fogadta Jár. Fojtik, a CSKP Elnökségének póttagja, a KB­ titkára. Népfront-eszm­ecsere A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására április 25—29. között Manfred Grundnak, az NDK Népi Ka­mara tagjának, a Nemzeti Front alelnökének, a Német Liberális-Demokrata Párt köz­ponti vezetősége politikai iro­dája tagjának vezetésével Ma­gyarországon tartózkodott az NDK Nemzeti Front küldött­sége. A delegáció megbeszélést, folytatott L. Hegedűs László­val, a­­HNF OT titkárával a népfront gazdaságpolitikai te­vékenységéről és feladatairól. Budapesten és Baranya me­gyében a kisvállalkozásokról és a bérleti rendszerről tájé­kozódott. Elismerés színműt­eszeknek A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa — a több éves értékes és színvonalas társa­dalmi munka elismeréseként a Kiváló társadalmi munkáért emlékplakettet adományozta a fővárosi Operettszínház Kál­mán Imre szocialista brigád­jának. Kiváló társadalmi mun­kás jelvényt kaptak: Felföldi Anikó, Gollhai Judit, Hadion László, Mucsi Sándor, Rózsa Sándor, Varga Tibor — az operettszínház művészei, Ba­ranyai László, a Nemzeti Szín­ház tagja, Puskás Sándor hangversenyénekes, if­j. Pus­kás Sándor karnagy, az Álla­mi Operaház tagja A kitüntető jelvényeket Ju­hász Róbert, az Országos Ta­nács művelődési osztályának vezetője adta át a népfront­­mozgalom székházában. Kiváló vállalatok: a Kőbányai Sörgyár, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát és a Medicor Művek Elmúlt évi gazdasági ered­ményei alapján kapta meg a ,,Kiváló Vállalat" címet a ta­valy önállósult Kőbányai Sör­gyár. A hazai sörnek több mint felét előállító gyár 1982- ben az eredetileg tervezettnél negyvenmillió forinttal na­gyobb eredményt ért el. Pénte­ken, a Kőbányai Sörgyár köz­pontjában megtartott ünnep­ségen a ,,Kiváló Vállalat" cím elnyerését tanúsító oklevelet Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Dabronaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke adta át Debreczeny István vezérigazgatónak. Kiváló címet kapott 1982. évi eredményeiért az országos hírű Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Az erről szóló ok­levelet pénteken, az ez alka­lomból rendezett ünnepségen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Dobi Fe­renc, a MEDOSZ főtitkára ad­ta át Burger Róbert vezér­igazgatónak. A bábolnai kombinát dolgo­zói az elmúlt évben már csak­nem hétmilliárd forint értékű terméket állítottak elő. Tizenhatodik alkalommal nyerte el a ,,Kiváló Vállalat" címet a Medicor Művek. A Medicor a hazai orvostechni­kai ipar bázisa, a magyar egészségügy tapasztalataira építve megteremtette az egyik legdinamikusabban fejlődő iparágat. Pénteken a Medicor Művekben rendezett ünnepsé­gen a ,,Kiváló Vállalat" elnye­rését tanúsító oklevelet Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Paszternák László, a Vasas Szakszervezet titkára adta át Martos István vezérigazgatónak. Magyar Nemzet Külföldi szakszervezeti delegációk a május 1-i ünnepségeinken A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására pén­teken hazánkba érkeztek a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Mongólia, Kuba, Vietnam és Kambodzsa szakszervezeteinek képviselői, valamint a Szakszervezeti Vi­lágszövetség küldöttsége, hogy részt vegyenek a fővárosi dol­gozók május 1-i felvonulásán. A külföldi vendégek több na­pos programjuk során ismer­kednek a magyar szakszerve­zetek tevékenységével és üze­mekbe is ellátogatnak. Jelen lesznek a budapesti ünnepsé­geken azok az afrikai szak­­szervezeti tisztségviselők is, akik pénteken érkeztek Etió­piából, Ghánából, Nigériából, Tanzániából, Zambiából , és Zimbabwéből, és májusban a SZOT központi iskolán szak­­szervezeti tanfolyamon vesz­nek részt. b­alatonkenese, Györköny és Felsőgagy Nemzeti zászló a kiemelkedő társadalmi munkáért Pénteken a Veszprém me­gyei Balatonkenese, a Tolna megyei Györköny és a Borsod megyei Felső­gagy lakossága vette át a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kiemel­kedő társadalmi munkával el­nyert Nemzeti Zászlaját. A Balaton-parti község la­kossága tavaly csaknem 1,4 millió forinttal járult hozzá a település fejlesztéséhez. Sokat tettek a Balaton környezetvé­delméért, a partvidék rend­ben tartásáért. A mintegy 1200 lélekszámú Györköny községben több mint ötezer forint volt az el­múlt évben az egy lakosra ju­tó társadalmi munka értéke. Különösen a szilárd burkolatú utak építésében serénykedtek. Balatonkenesén Hagy Jó­­zsefné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö­­ke adta át az áldozatos munka elismerését jelképező Nemzeti Zászlót Fürthy Lajosnak, a nagyközségi tanács elnökének, Györkönyben pedig Kerkápoly Endrétől, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöksé­gének tagjától vette át Li­ckl János tanácselnök a Magyar Népköztársaság címerével dí­szített zászlót. A Borsod megyei Felsőgagy községben pénteken ünnepi fa­lugyűlés keretében adták át az 1982-ben végzett kimagasló társadalmi munka elismerése­ként a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Nemzeti Zász­laját. A kis településen, amely­nek lakossága kétszázharminc fő, a napközi otthon, az or­voslakás és rendelő felújítása, járdák építése, valamint a fa­lu kastélyának helyreállítása dicséri a társadalmi munká­sok tevékenységét. A kitün­tető zászlót Papp Lajos állam­titkár, a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának elnöke nyúj­totta át Soltész István tanács­elnöknek. A Magyar Nemzet megkérdezte:“ Hol mulassunk a hétvégén? Május 1. mindig gazdag programmal köszönt az ország lakosságára. Néhány intéz­ményt arról kérdeztünk, hogy e választékból mit ajánl a hét végén művelődni, szórakozni vágyók figyelmébe­.’ A Tourinformtól megtudtuk, hogy az aggteleki cseppkőbar­­langban több éves szünet után ismét rendeznek hangver­senyt: szombaton d­éelőtt ti­zenegykor a P. Mobil együttes koncertjére invitálnják a fia­talokat. Szilvásváradon lipi­cai-parádét tartanak szomba­ton délután háromkor és va­sárnap délelőtt tízkor, Budapesten az idén is meg­rendezik az immár hagyomá­nyossá vált városligeti majá­list. Két színpadon zajlanak a főbb események. A központi pódiumon szombaton délután két órakor cirkuszi mulatság kezdődik, ötkor néptáncmű­sorra kerül sor, hétkor fülk­és country-hangverseny lesz. Vasárnap háromkor Verebes Iván, Sass József, Halász László és Angyal János ad műsort, ötkor a Neotonék, hatkor pedig jazz-zenekarok lépnek fel. A Népszava kis­színpadon szombaton fél tizen­kettőkor zenés irodalmi össze­állítás kezdődik, az Orange Együttes közreműködésével. Vasárnap ugyanebben az idő­pontban a Happy End Bohóc­csoport szórakoztatja a néző­ket, egy órakor Anday Györ­gyi és Juhász Jácint szerepel, négytől az artistáké a pódium. Szombaton este hétkor lesz a ligeti bál nyitánya. A kőbá­nyai Szocialista Brigádok Parkjában vasárnap este tart­ják az utcabált. Itt a Kord­együttes „húzza" a talpaláva­­lót. A tabáni szabadtéri szín­padon, ugyancsak 30-án, ti­zenegy órai kezdettel az LGT és a Mini Együttes koncerte­zik. Az óbudai Hajógyári-szi­geten gyermek- és pantomim­­műsor várja vasárnap délelőtt az érdeklődőket, délután há­romkor pedig ismert musica­lekből csendülnek fel részle­tek a színművészeti főiskolá­sok előadásában. Vasárnap Budapesten két helyen is­ lesz térzene: délben a Kodály köröndön, egy óra­kor az Engels téren. A ko­moly­zene kedvelőinek Peré­nyi Eszter hegedű- és Kiss Gyula zongoraműv­éz hang­versenyét javasolják, amelyet 30-án hat órakor a Bartók Bé­la Emlékházban rendeznek. A Központi Múzeumi Igaz­gatóság a gyulai vártörténeti kiállítást ajánlja, mely fiúsí­tott formában tegnaptól ismét várja a történelmi emlékek iránt érdeklődőket. A Tolna megyébe kirándulóknak most megnyílt sióagárdi tájházra hívják fel a figyelmét. Kis­­kunmajsán szombaton egész nap tart a Jonatán-majális. Ennek keretében Kluger Sán­dor grafikai kiállítását tárják a látogatók elé. Budapesten, a Néprajzi Mú­zeumban 30-án is tizenegykor megint fogadja vendégeit a Meseszoba, ahol ezúttal a pün­kösdi népszokásokkal, dalok­kal, versekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek. A szentend­rei Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumban a lángossütés, a vas­­köpülés, a fazekasság és a ko­vácsolás fortélyait leshetik el vasárnap délelőtt a látogatók. A XIV. kerületi Művelődési Házban (Ajtósi Dürer sor 5.) vasárnaptól május 29-ig te­kinthető meg az Éljen május !! című politikai plakátkiállí­­­­tás. I (szi) • Lázár György fogadta Pedro Maria Tonhat Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke pénteken hiva­talában fogadta Pedro Maria Tonh­a ,,Pedale” ezredest, az Angolai Népi Köztársaság nemzetvédelmi miniszterét, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szí­vélyes légkörű találkozón át­tekintették a két ország kap­csolatának alakulását, a nem­zetközi helyzet néhány idő­szerű kérdését. A megbeszélé­sen jelen volt Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter. A magyar párt­és állami küldöttség Babrak Karmainál Babrak Kam­al, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság For­radalmi Tanácsának elnöke fogadta a magyar párt­ és állami küldöttséget, amely Borbándi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével részt vett az afgán forradalom 5. évfor­dulója alkalmából Kabulban rendezett ünnepségeken. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen eszmecserét folytattak a nemzetközi hely­zet és a nemzetközi munkás­­mozgalom időszerű kérdései­ről, tájékoztatták egymást­ or­szágaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről. Megelégedés­sel állapították meg, hogy a párt- és államközi kapcsolatok kedvezően fejlődnek, és meg­erősítették készségüket azok továbbfejlesztésére. A magyar küldöttség kifejezte népünk és pártunk szolidaritását az afgán nép és vezető pártja küzdel­mével, amelyet a társadalmi felemelkedésér­t, az ország füg­getlenségéért, a térség békéjé­nek és biztonságának megszi­lárdításáért folytat. A küldöttség pénteken ha­zaérkezett Kabulból. Fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jeelani, Bakhtari, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete. Fogadás Japán nemzeti ünnepe alkalm­áblól Kazuo Wachi, Japán buda­pesti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe alkalmából foga­dást adott pénteken a Hilton Szállóban. A fogadáson részt vett Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter, Juhár Zoltán belke­reskedelmi miniszter, Házi Vencel külügyminiszterhelyet­tes, valamint a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális élet számos képvise­lője. Ott volt a budapesti dip­lomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. HŰSÉG A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár kapujában Horváth Sándornéról tudakozódom. — Ja, igen, a képviselőnk! — húzódik mosolyra a portás szája, s az udvar közepe táján tornyosodó ládahalmok irá­nyába mutat. — Arra menjen, van ott egy kis ajtó, az a fűző­üzem, ott az irodája! A Szövőgyárban szokatlan csend fogad az óriási gépek között. Néhány fiatalasszony elmélyült figyelemmel, szé­dületes gyorsasággal perget cérnaszálakat a masina nyüst­­jei közé. Nehéz mintát készí­tenek elő a szövődének, s ilyenkor még felpillantani sem lehet, ha egy szál hibádzik, nem lesz tökéletes az anyag. Horváthné sötétkék köpeny­ben, az álláshoz, szaladgálás­hoz célszerű papucsban rója az utat három üzemrész kö­zött. Halkan nyitja az ajtót, s betessékel egy csöppnyi iro­dába. Makulátlanul tisztára törülgetett íróasztal, apró fo­tel, rózsaszín függöny, s egy telefon — ennyi a birodalma Leülünk, picit kinyújtóztatja lábait A délelőtti nap betéved az ablakon, s akkor látom, hogy fekete hajkoronájához milyen valószínűtlenül kék a szeme. Szempilláján lehelet­nyi festék, az arca végtelenül szelíd és megnyerő.­­ Beszélgetünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Meg­tudom, hogy még szinte gye­rek volt, tizenöt éves, amikor édesanyja, aki hosszú évekig ennek a gyárnak munkása volt, kézenfogta és behozta ide dolgozni. Fiamar megszok­ta a gépeket, türelme is, kéz­ügyessége is volt, s meg is szerette ezt a munkát. Felnőtt, fejjel már szinte régi dolgo­zónak számított, s nem csak a saját üzemrészében, hanem az egész gyárban tudtak róla: segítőkész, tennivágyó ember. Esti tagozaton elvégezte a szakközépiskolát, s alapszer­vezeti párttitkárként tevé­kenykedett, amikor váratlanul érte a hírt a párttagság egy­öntetű szavazata alapján őt ajánlották országgyűlési kép­viselőjelöltnek. A meglepetés­től szóhoz sem tudott jutni akkor. A középső Ferencvárosban, a 25-ös körzetben ketten sze­repeltek a jelölőlistán — „el­lenfele" a Budapesti Csokolá­­dégyár egyik munkásnője volt. Őszintén drukkolt az ismeret­len kolléganőnek, s persze iz­gult magáért is. A szavazatok őt juttatták a Parlamentbe. Amikor először indult az Or­­szágházba, azt sem tudta, me­lyik kapun kell bemenni ... Azóta hét év telt el. Most már a második ciklusban kép­viseli ennek az egyik legöre­gebb, s talán a legmostohább lakáskörülményeiről, üzemei­ről ismert körzet lakóinak, dolgozóinak az érdekeit. S hogy eredményesen, annak bi­zonysága másodszori megvá­lasztása és egy újabb, nagy megtiszteltetés: 1980-tól az El­nöki Tanács tagjainak sorába léphetett.­ ­ Kopognak az ablakon, vala­ki futtában beszél: —­­Erzsi­ké keresztbe is kell szálaz­­ni!. .. — Jó, rendben — vála­szul m int a kérdezőnek, s be­szél tovább: — Az első néhány hónap ne­héz volt. Féltem. Attól, hogy nem ismertem pontosan a fel­adatomat, s nem voltam biz­tos abban, hogy megfelelek a várakozásnak. De úgy látszik, a kezdőknek ezt a lámpalázas érzését más is átélte már, mert a „régiektől", a tapasz­taltabb képviselőtársaktól azonnal segítséget kaptunk. Minket, „újoncokat” beosztot­tak egy-egy „öreg” mellé, s összehívtak többször is ben­nünket,, hogy feleletet adjanak kérdéseinkre. Most már én is a régiek közé számítok, kap­tam, egy fiatalasszonyt — ő is peremkerület képviselője —, akit én patronálok. Biztosan igaz a mondás: a feladatok ér­lelik az embert. Alaposan megismerem a körzetemet. Fogadóórákon és azon kívül is. Amivel legtöbbször felke­resnek a választóim, az a lakás. Csodát én sem tudok tenni, de igyekszem mindent elintézni mindenkinek. Persze azt, ami rám tartozik. Mert eleinte azt hittem, mindent egyedül kell végeznem. Ha egy csőrepedés vagy tetőbe­ázás miatt jöttek hozzám, sza­ladgáltam — holott nem én vagyok az IKV gyorsjavító szolgálata.­ Ma már pontosan tudom — és ebben a kerületi tanács, a Hazafias Népfront sokat segít —, hogy milyen ügyeket, hol orvosolnak. Mit sikerült elérnem a körzetem­ben? Az utcák világításával volt gond sokáig,­­most már alig hallok ilyesmiről. A Há­mén Kató­­út és a Mester utca sarkán évekig nem volt villanyrendőr , ma már za­vartalan itt a közlekedés. Mostanában a parkoló kamio­nokra panaszkodnak a lakók, mert a sofőrök télen búgatják a motorokat, de ígéretet kap­tunk, hogy a Gyáli úton ki­alakítanak egy kamionparko­lót, s akkor ezzel sem lesz több gondunk. Mégis, aminek talán a legjobban örültem, az egy viszonylag „apró” dolog volt. Egy idős, magatehetetlen, nem­ lakott egy pincehelyiség­ben, senki felé se nézett. — Most egy éve, hogy új lakás­ba költözött... A régiben sok­szor voltam nála, az újban még nem volt időm megláto­gatni, de tudom, hogy köny­­nyebb lett az élete. • Milyen változást hozott a képviselőség munkájában? Annyit, hogy több a tenniva­ló. Ma is, mint évtizedek óta hajnalban négy óra előtt kel, háromnegyed ötkor már a bu­szon van, Pesterzsébetről, ahol lakik, fél óra alatt bent van a gyárban. Az utóbbi években már nem egyedül. A fiával, aki ugyanitt betanított laka­tos, éppen katonaidejét tölti. Mint művezetőnek a felvetőtől a szövődébe továbbított ter­mékért felelős, a két üzem közötti munka irányítása a feladata. Most különösen sok a gond, nemrég leégett a 2-es telepük, a nyersanyag nem ér­kezik rendszeresen. Ha befut a szállítmány, akkor nincs dél­után, nincs szabadnap, túl­óráznak, hiszen nem mindegy, mikor indul meg egy-egy szö­vőgép. Az üzemben sok a kis­gyerekes anya, ha a túlórára nincs elég jelentkező, ő is be­áll a fűzőgép mellé. A hét­végék otthon telnek. Bevásár­lás, mosás, főzés, takarítás — csakúgy, mint minden más asszonynak. Előre főz ilyen­kor, hogy hét közben, ha hiva­talos dolga akad, vagy túl­órázik, legyen mit bekapnia a férjének — bár az megelég­szik a hideg vacsorával is. Ritkán kerül korán haza. Né­ha­ beszalad a városba vásá­rolni, erre időnként időt kell szakítania. — Tudja, én nem szeretek feltűnően öltözködni. A szok­nya-mellény összeállítás a kedvencem, ezeket lehet va­riálni. A lakásunk? Most is ott lakom, ahol születtem, Pesterzsébeten, társasházban. Édesapámmal, s a családom­mal. Most, hogy a fiam fel­nőtt, a konyhát átalakítottuk szobává és építettünk egy kis főzőfülkét. Van hely mindany­­nyiunknak. Van egy Ladánk, a férjem vezeti — gépkocsi­­vezető volt sokáig —, most én is gondolkozom rajta, meg kellene tanulnom az autó­zást .. . Búcsúzóul végigjárja velem mindhárom üzemrészt, ahol napjai nagy részét tölti. A gé­peken szép, mintás, finom szö­vetek futnak, végigsimít a szálakon ... — Tudja, néha végiggondo­lom, hogy munkás létemre el­jutottam idáig, ez nagyon nagy szó. Elégedett ember vagyok. Úgy érzem, a munkatársaim szeretnek, s most már talán a körzetemben is értem el né­hány igazi sikert. Beosztóan élünk, még gyerekkoromból bennem maradt a takarékosko­dás. Soha nem jutott eszembe, hogy a fűtőgépeket elhagy­jam, más területre menjek. Itt nőttem fel, ezek között a gépek és emberek között. Hű­séges vagyok hozzájuk. Rácz Judit

Next