Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

■á _ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Fen­n­maradás és megiklulás Ez a nap, május legelején a természetben a teljes éb­redés valósága, az újjászüle­tés ígérete. A nyár ott lük­tet már az égbolt kékjében, a nap heve, amely sejtelem­ként rejtőzik a gyöngéd ra­gyogásban, virágot bont és termést nevel. Az erő és szépség, amit ilyenkor a ter­mészet áraszt, a folyton is­métlődő időből kirekeszt minden fenyegetőt, a szünte­len körforgásban tagadja a hanyatlást és az elmúlást. Azt sugallja ez a nap, hogy legvégül nem a halál tér meg közénk, hanem az élet. A májusban rejtőző ter­mészeti üzenetet és ígéretet a népképzelet mindig is az élet diadalával kapcsolta össze, május elseje ősrégi örömünnep, tánc, vigalom, a díszes, magasba nyúló, zöl­dellő, lobogó fa az életerő és a felszabadult lélek jelképe. Az ember ünnepeiben nem a jelenlevő valóságot kö­szönti, hanem annak égi má­sát; messzire előretekint, vagy visszanéz. A jelen idő, a mai nap így hát nem tör­ténést, hanem eszmét fejez ki, s ilyen minőségben a jö­vőt vetíti elénk, amikor is a munka az ember felszabadí­tója lesz. Egyértelmű az összefüg­gés a jelképek rendszeré­ben: a tavasz örömünnep és a munka, a munkásosztály ünnepe között, mindkettő újjászületést és végleges fel­szabadítást ígér,­ ígéri lerá­zását minden természeti és társadalmi nyűgnek, még olyanformán is, hogy a munka az, ami a munka rabságából megmenekít. Lám, milyen messzire szökken a gondolat a jelen­levő időből, s mennyire misztikusnak tűnik a jövő­ben rejtőzködő ígéret. A valóság az, hogy most és a mostban megszokott módon létezünk, s amit ün­neplünk: a munka, nem könnyű mámorú diadal, ha­nem kényszerítő szükség és jog mivoltában is múlhatat­lan kötelesség. De az a tény, hogy a világ minden pont­ján, bármely délkörön és­­bármily társadalmi rendben ünnep ez a nap, s az, hogy emberek vonulnak az utcán, az absztrakt ünnepet nagyon is valóságossá teszi, mivel is az emberek az aktuális hely­zetnek megfelelő kedvvel és indulattal vonulnak, külön­,­böző kedvvel és különböző indulatokkal, de egyazon gondolattal, az összetartozás jegyében kifejezve azt, hogy a munka és a munkásosztály mint „győzni fogó”, a világ rendjében jelenlevő és meg­határozó erő. Ez az azonosság az ünnep­ben, a munkásosztály ünne­pében, hangsúlyozza azt is, hogy mi emberek, vala­mennyien egyazon fajtához tartozunk, így érdekeink kö­zösek, jövőnk csak egyféle lehet: a munkában megvaló­suló. Ebben a közös ünnep­ben az is világossá válik, mennyire természetellenes mindaz, ami megosztja a vi­lágot, mindaz, ami a munka ellenlábasa — henyeség, zsar­nokság, elnyomás —, meny­nyire ellentmond az ember­létezés érdekeinek, mennyire ész és érzelem nélkül való a pusztítás és rombolás gon­dolata. Az a felfelé törő erő, élni és felszabadulni vágyás, amely ezen a napon a meg­újuló természetből és a meg­újulásra kész emberből árad, az ünnep elvont és valóságos szépsége arra kötelez, hogy megvizsgáljuk felelősségün­ket, az ember felelősségét a természetért és önmagáért. Ez a felelősség minden ízében a munkánkra vonat­kozik — a munka szót most nagyon általános értelem­ben használva, beleértve minden hasznos és célszerű emberi tevékenységet, de ki­rekesztve a sanda szándé­kot, élősködést és rombolást. Elképedve kell arra gondol­nunk, mily óriási és kárba­­vesztésre készülő munka­­mennyiség sűrűsödik össze a nukleáris fegyverekben, mily emberi erőfeszítést és mun­kaleleményt tartalmaz egy robbanófejes rakéta, mily nagy emberi teljesítményt, szakértelmet használnak fel és sajátítanak ki az elnyo­más intézményei. Eszünkbe jut, hogy a mun­ka az az érték, amivel egy ember többet és egyre töb­bet hoz létre az önmaga lé­tezéséhez szükségesnél, és éppen ez a megismételhetet­len, egyedül az emberre jel­lemző érték teszi bizonyta­lanná a jövőt, két alternatí­vát állítva elénk, a teljes felszabadulást s a teljes pusztulást. Itt válik már-már miszti­kussá a munka, s a munka által létrejött emberi gondol­kodás felelőssége. Minél többre jut egy ember a mun­kájában, tudományban, mű­vészetben, politikában, mi­nél nagyobb (mások munká­ja, tevékenysége által bizto­sított) döntési, befolyásolási joga és hatalma van, annál alapvetőbb a felelőssége azért, hogy a munka szilárd alapja legyen az emberi életmódnak, kultúrának, jó­létnek és szabadságnak. A munka ünnepén, elfor­dítva tekintetünket a jelké­pekről, kiűzve fejünkből a messzire vezető lidérces vagy dicsfényes gondolatokat, emlékezzünk a köznapokra, amikor is ezek a szavak: munka, munkaerkölcs, mun­kafegyelem, termelékenység, szervezettség, hatékonyság, minőség, felelősség, kezde­ményezőkészség oly egyhan­gúan, mégis sürgetően sor­jáznak elénk. Vegyük észre ebben az egyhangúságban a lényeget: mindennapos léte­zésünk, nem csupán távoli, hanem közvetlen jövőnk is munkánktól függ, legyen bár ez a munka egyetlen ismét­lődő, jól begyakorolt moz­dulat egy futószalag fölé hajolva, vagy egy politikai­­gazdasági döntés, amely ta­lán egy egész nép életére és közérzetére kihat. Ha ezt a felelősséget jól viseljük, ma és most, a ma­gunk módján, bízvást mond­hatjuk, hogy tettünk egy lé­pést a munka ünnepének va­lódi tartalma felé, amelynek lényege: a fennmaradás és megújulás. Kristóf Attila Kádár János és Jurijj Andropov hat európai kormányfőnek, válaszolt a madridi esélyekről A külpolitikai h­elyzet VÁRAKOZÁS KÍSÉRI Pertini elnök tárgyalássorozatát, ame­lyet szombaton kezdett meg vezető politikusokkal az olasz bel­politikai válság megoldására. Egyes értesülések szerint az ál­lamfő a jövő hét elején már bejelenti a parlament feloszlatását és kitűzi a választások időpontját; valószínűleg június 26-án, a község tanácsi tisztújítással egyidejűleg szólítják az urnák elé a szavazókat. Az előrehozott választásokból a legtöbbet azok a szocialisták remélnek nyerni, akik az új helyzetet előidézték. Számításaik szerint a június második felében megtartandó sza­vazásokon előretörnek, és Craxi jó eséllyel pályázhatja majd meg a miniszterelnökséget. A kereszténydemokraták elnöke, De Mita egy nyilatkozatban a szocialistákat tette felelőssé válság kirobbantásáért, és a megfigyelők nem kételkednek, hogy a választási kampányban szintén ezt a hangot fogja meg­ütni a DC-vezető. A kommunisták keddre vezetőségi ülést hív­tak össze, és az OKP Központi Bizottsága szintén megvitatja a párt stratégiáját. Értesülések szerint esetleg már a jövő héten eldőlhet, milyen kormányszövetségben vagy koalíciós felállás­ban irányítják a következőkben Olaszországot, vagy legalább jelzéseket kaphatnak az erre utaló szándékokról. SZERÉNY HALADÁSRÓL számol be Schultz amerikai kül­ügyminiszter, aki szombaton visszatért a libanoni fővárosba és tájékoztatta Gemajel elnököt az izraeli csapatkivonási feltéte­lekről. Hivatalos források azonban nem erősítették meg, hogy a Repoíl-kormány hajlékonyabb magatartást tanúsítana, főleg olyan alapvető biztonsági kérdésekben, mint Haddad őrnagy szerepe, vagy az izraeli katonai vegyes járőrök szervezése. Schuitz szombaton ismét Tel Avivba repült, ahol Amin Gema­jel válaszát ismerteti. Az amerikai külügyminiszter közvetíté­sének a kiterjesztésével összefüggő híreket megcáfolta a szíriai tájékoztatási miniszter, aki közölte, hogy nincs döntés Schultz damaszkuszi látogatásáról. „Amennyiben azonban mégis jönne, mi készek vagyunk a párbeszédre” — fűzte hozzá. A damasz­­kuszi sajtó egyébként a Szíriát fenyegető izraeli támadás elő­készületének az igazolását és annak amerikai támogatását látja abban, hogy Shultz Tel Aviv-i tárgyalásain minden egyéb kérdést háttérbe szorított az állítólagos szovjet és szíriai veszély. Jelentések szerint a Bekaa-völgyben folyó izraeli erődítési munkálatok és csapatösszevonások olyan méreteket öltöttek, hogy a polgári lakosság tömegesen menekül biztonságosabb vidékekre. A FELELŐSSÉGET az Egyesült Államokra hárította Husz­­szeín jordániai király, amiért kudarccal zárult a Jasszer Ara­fát­tal folytatott tárgyalása. „Megkíséreltem a lehetetlent, hogy közvetlen párbeszédet kezdeményezzek a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezet és az Egyesült Államok között, de Washing­ton hajthatatlan maradt" — jelentette ki a jordániai uralkodó az An-Nahar című bejrúti lapnak, s megerősítette: nem fogja megkerülni a PFSZ-t, és nem kapcsolódik be semmiféle közel­­keleti béketárgyalásba palesztin részvétel és arab támogatás nélkül. Husszein szerint ő egy nemzetközi békekonferencia összehívásának a híve, az Egyesült Államoknak azonban eltökél szándéka, hogy a maga elgondolásait érvényesítse a térségben. Azt is közölte, hogy jelenleg nem tervez amerikai látogatást, és az izraeli-libanoni csapatkivonási megállapodás előtt az nem is időszerű. Jó alap a biztonsági értekezlet eredményes befejezéséhez Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, válaszolt arra a felhí­vásra, amelyet Ausztria, Cip­rus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia ál­lam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres be­fejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláírói­hoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra ér­tékeli és a madridi találkozó mielőbbi befejezésére, az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési folyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üd­vözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezé­sét. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi te­vékenységében a helsinki záró­okmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodal­mat a madridi találkozó jelen­legi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolat­ban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a Madridban fo­lyó munka mielőbbi eredmé­nyes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság, szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét ad­ta a konstruktív munkára irá­nyuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyan­így járjanak el, és építő szel­lemben segítsék elő a kon­szenzus elérését. Kádár János válaszában ki­fejezésre juttatja meggyőződé­sét, hogy a madridi találkozó eredményes befejezése lendü­letet adna az európai bizton­ság és együttműködés folya­matánál. A találkozó kudar­cának viszont kedvezőtlen ha­tása lenne Európa és széleseb­ben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövő­ben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madri­di találkozó tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumen­tum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldött­ségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a vélemé­nyünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záró­dokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredmé­nyes befejezéséhez — hangsú­lyozza a Központi Bizottság első titkára., Moszkvából jelenti az MTI. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, válaszolt hat euró­pai semleges és el nem köte­lezett ország vezetőinek hoz­zá intézett üzenetére, s leszö­gezte, hogy a Szovjetunió to­vábbra is híve a madridi ta­lálkozó gyors és sikeres beje­lzésének. Az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának szombaton Moszkvában nyilvánosságra hozott válasza megállapítja, hogy a Szovjetunió vezetése figyelmesen tanulmányozta a közös felhívást. — Közel állnak hozzánk a felhívásban megfogalmazott gondolatok. Érthetőnek tart­juk, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezleten részt vevő országok képviselőinek madridi talál­kozóján kialakult helyzet nyugtalanságot vált ki. Elis­meréssel fogadjuk a semleges és el nem kötelezett országok­nak azt a törekvését, hogy minden lehetséges módon elő­segítsék a találkozó gyors, si­keres befejezését — mutat rá Jurij Andropov.­­ A Szovjetunió már a ta­lálkozó kezdete óta kitartó erőfeszítéseket tesz azért, hogy olyan pozitív megállapodások szülessenek, amelyek jelentős előrelépést jelentenek az euró­pai biztonság megszilárdításá­ban, az együttműködés tovább­fejlesztésében a helsinki záró­­dokumentumban megfogalma­zott alapokon. Ebben a fő kér­désben nézeteink megegyez­nek. Ami a semleges és el nem kötelezett országok ez év már­cius 15-én előterjesztett, meg­újított záródokumentum-ter­vezetét illeti, az a Szovjet­unió véleménye szerint megfe­lelő egyeztetés után alapul szolgálhat a találkozó munká­jának közeljövőben történő befejezéséhez. — Ma az értekezlet szem­pontjából döntő szerepe van az államok politikai akaratának. A Szovjetunió részéről megvan ez az akarat. Országunk kész célratörően és alkotó szellem­ben együttműködni a madridi értekezleten részt vevő vala­mennyi országgal a találkozó sikere érdekében — hangsú­lyozza válaszában Andropov. Szófiából jelenti az MTI: Bulgária pozitívan értékeli a madridi találkozón részt vevő semleges és el nem kötelezett államok állam- és kormány­főinek április 18-i közös fel­hívását a találkozó mielőbbi sikeres befejezésére — mutat rá Todor Zsivkov bolgár ál­lamfő válasza, amelyet pénte­ken tettek közzé Szófiában. A bolgár államtanács elnöke meggyőződését fejezte ki, hogy a semleges és az el nem kötelezett országok felújított tervezete a záródokumentum végleges egyeztetésének alap­jául szolgálhat. Bulgária kész konstruktívan hozzájárulni ehhez — hangsúlyozta Todor Zsivkov válasza. Shultz folytatja az egyeztetést Libanon és Izrael között Bejrútból jelenti az MTI. A Jeruzsálem és Bejrút között ingázó George Shultz ameri­kai külügyminiszter szombat délelőtt visszatért a libanoni fővárosba, és tájékoztatta Amin Gemajel elnököt az iz­raeli csapatkivonási feltételek­kel kapcsolatos „magyaráza­tokról” — a libanoni álláspont izraeli fogadtatásáról. Bár Schultz szerény haladásról be­szélt, hivatalos forrásból nem erősítették meg azt az értesü­lést, hogy a­ Begin-kormány „hajlékonyabb magatartást” tanúsít olyan alapvető bizton­sági kérdésekben, mint a de­­zertőr Haddad őrnagy dél-li­banoni szerepe, vagy izraeli— libanoni katonai vegyes jár­őrök szervezése. Az amerikai külügyminiszter az esti órák­ban újra Tel Avivba repült, és csak a jövő hét elején tér vissza Bejrútba. A Libanoni Kommunista Párt Lapja, az An-Nida, meg­tévesztőnek minősítette az „izraeli hajlékonyságról” szó­ló amerikai állításokat. „Ezek célja az, hogy további enged­ményeket csikarjanak ki Li­banontól” — mutatott rá. A haladó Asz-Szajir arról szá­molt be, hogy a Begin-kor­­mány a szíriai Golán-fennsík 1981-es annektálása miatt fel­függesztett amerikai—izraeli stratégiai együttműködési egyezmény felújítását követe­li Washingtontól a Libanonból való kivonulás áraként. Iszkander Ahmed szíriai tá­jékoztatási miniszter közölte, hogy nincs döntés az ameri­kai külügyminiszter damasz­kuszi látogatásáról, „de ha sor kerül a látogatására, mi ké­szek vagyunk a párbeszédre”. A damaszkuszi sajtó a Szíri­át fenyegető izraeli agressziós előkészületek igazolását és Amerika támogatását látja ab­ban, hogy Schultz izraeli tár­gyalásain minden egyéb kér­dést háttérbe szorított az ál­lítólagos szovjet és szíriai ve­szély. „Ahelyett, hogy a Liba­nonba behatott izraeli csapatok kivonására törekedne, Schultz Szíria növekvő politikai és ka­tonai szerepére összpontosítja figyelmét az Izraelben folyta­tott tárgyalásain — állapítja meg a Tisrin című lap. Ahe­lyett, hogy Izraelre hatna, a li­banoni kormányra gyakorol nyomást, alapvető engedmé­nyek kierőszakolása végett. A kelet-libanoni Bekaa­­völgyben folyó izraeli erődí­tési munkálatok, csapatössze­­vonások és folytatólagos had­gyakorlatok olyan méreteket öltöttek, hogy az utóbbi na­pokban tömegesen menekül biztonságosabb vidékekre a közeli háborútól rettegő polgá­ri lakosság. Husszein intézkedéseket sem a C­iszjordániával kapcsolatban Bejrútból jelenti az MTI. Husszein jordániai király rész­ben az Egyesült Államokat tet­te felelőssé a Jasszer Arafat palesztin vezetővel folytatott ammani tárgyalásainak ku­darcáért. „Megkíséreltem a le­hetetlent, hogy közvetlen pár­beszédet kezdeményeztek az Egyesült Államok és a Palesz­tinai Felszabadítás Szervezet között, de Washington hajtha­tatlan maradt" — jelentette ki az An-Nahar című bejrúti lap­nak adott interjújában, majd hozzáfűzte: nem fogja meg­kerülni a PFSZ-t, nem kap­csolódik be semmiféle közel­­keleti béketárgyalásba palesz­tin részvétel és arab támoga­tás nélkül. Jordánia az 1974- es rabatt arab csúcs határoza­tához tartja magát, amely a palesztin nép egyedüli terve­

Next