Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
3reá!ej**nik minden pénteken, ejjósz nyáron! BALATON A MA.V1R NEMZET MIINIKUN. HAJIS 13.. I. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Tolásítás a Micit inlosorai További erőfeszítéseket igényel a környezeti buli ára javítása A lakosság többsége megértően fogadta az építési tilalom elrendelését. Egy kiskapu, vállalati üdülő nem építhető, de magánvilla ilyen célra vásárolható. Rendezni kellene az üdülőhelyi határokat. Amelyik táborban, üdülőben nem teremtik meg a higiéniai feltételeket, azokat bezárják. A március elején hozott minisztertanácsi határozat értelmében a tó partján ezentúl tilos minden olyan beruházás engedélyezése, elkezdése, amely az üdülők, a nyaralók számát gyarapítaná. Az intézkedés valóban radikális volt, s szigorúságára jellemző, hogy — talán példátlan módon — még a kiskapuk lehetőségét sem hagyta nyitva. Egyetlen kivétel: a már megkezdett építkezéseket nem kell abbahagyni, hanem befejezhetők, ám aki ezután engedély nélkül építkezik — a törvény teljes szigorát alkalmazva —, számíthat arra, hogy elrendelik az építmény lebontását. Akik szeretik a Balatont, megértéssel és megnyugvással fogadták a korlátozást, amely egyértelműen magát a tavat, a víz minőségének a védelmét hivatott szolgálni. Jóllehet mindazok, akik a rendelet előkészítésében és meghozatalában közreműködtek, jól tudták, hogy az ilyesfajta kényszer csak utolsó lehetőségként jöhet számításba, de mindannyiunk közös kincsének a megóvása érdekében ezt a lépést meg kellett tenni, amelyekben mostanáig legföljebb csakkét családi üdült, ezután tizenöt-húsz személy is pihen majd beutaltként. Jó végezetül a tanácsok közös gondja: korábban beépítési kötelezettséggel több helyen is tartós használatba adtak bértelkeket, márpedig a tilalom magától értődően ezekre is vonatkozik. A Somogy megyei helyi tanácsok ennek követ-keztében — fölmérések sze- rint — mintegy tizenkétmillió forint bevételtől esnek el, és ez az összeg nem csekély. intézőktódási profila nal ilyen hangulatban, mindennek teljes tudatában ült össze egy héttel ezelőtt szokásos tavaszi eszmecseréjére a Balatoni Intéző Bizottság, ezúttal Csopakon. S talán érthető is, hogy a tanácskozás első napirendi pontjaként a minisztertanácsi határozat bevezetésének a három balatoni megye — Somogy, Veszprém és Zala — konkrét tapasztalatainak a megvitatásával foglalkozott, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, a BIB elnöke vezetésével. Tanulságok és tapasztalatok általánosítható levonása ugyan aligha lehetséges, hiszen hoszszabb távra szóló rendeletről lévén szó, a legtöbben még várakozó állásponton vannak, az mindenképpen megállapítható, hogy a lakosság — noha különbözőféleképpen — jobbára megértően fogadta a korlátozásokat, és ez az államigazgatási munkát is segíti. A minisztertanácsi rendelet megjelente után a tanácsok azonnal hozzáfogtak az intézkedési programok kidolgozásához, késedelem nélkül lezárták az ügyintézői munkanaplókat, az esetleges későbbi félreértések, visszaélések lehetőségének a kizárására. A tilalom elrendelését megelőzően azonban Somogy megyében például ugrásszerűen megnőtt a beadott engedélykérelmek száma, így az év első két hónapjában háromszázötven engedélyt adtak ki a körzeti építési hatóságok. Megnőtt a megyén kívül élők Balaton-parti lakásépítési engedélykérelmeinek a száma is, márpedig ez a tény föltehetően burkolt nyaralóépítési szándékot takar. S mert az üdülőépítési tilalom nemcsak magánemberekre, hanem közületekre is vonatkozik, sok vállalat magánépületeket vásárol meg üdültetési célokra, és azokban a nyaralókban. A hét végén, a következő hét elején az évszakhoz képest melegebb idő várható. A gomolyfelhőzet időnként megnövekedhet, a délutáni órákban záporokra, zivatarokra számíthatunk. A szél mérsékelt lesz, csupán záporok idején erősödik fel. A hőmérsékleti maximum 21—26 fok között, a minimum 7—12 fok között várható. A jövő hét közepén felhősebb, csapadékosabb idő valószínű, s a nappali felmelegedés is mérsékeltebb lesz. SIÓFOKNÁL A VÍZHŐMÉRSÉKLET 16 FOK Díjfistiegíjvlmet Az üdülőhelyi díjakra, beszedésükre Utaltak többen is a tanácskozás során, amikor az iméntiekben vázolt probléma szóba került. Megemlítették: jövőre esetleg emelni kellene (lehetne) a kártaksát, talán mégsem volna szerencsés dolog, hiszen a beutaltak fizetnék meg bizonyosan, sokkal inkább a nagyobb fegyelemre volna szükség. De nem csupán a Balatonnál nyaralók, hanem azok részéről is, akiknek feladatuk az .üdülőjielyt'aljak. beszenesh!.. n ' béfizetes ',lehetkése. ffikzéff'a'szóétővésiség-szolgálatok nyilvántartása alapján díjátalány kiszabására is lehetőség nyílik, az illetékesek pedig sokszor még ezzel sem élnek. Nem is beszélve arról, hogy elodázhatatlanul szükség volna az üdülőhelyi határok rendezésére, újbóli meghatározására, és nem csupán úgy általánosságban, hanem minél előbb, akár már május 31 -i határidő- vel. Hogy miért? Egyetlen pél- ■da csupán: Siófok területén a főút a határ; az úttól délre már nem kell fizetni kurtaksát, jóllehet a városnak ezen a ré-szén mintegy háromezer fizető- és vendéglátó hely található. S akik itt nyaralnak, ugyanazok-ban a szolgáltatásokban része- sülnek, mint akik a part felé eső részen — a különbségtétel tehát egyáltalán nem indokolt. Lám, megvannak a megfelelő íj tartalékok a bevételek növelésére, a kieső bevételek pótlására, csak éppen meg kell táplálni a megfelelő módszereket, eszközöket. Az idényre való felkészülésnek — amelyről Rosta Sándor, a bizottság főtitkára számolt be — ilyen vonzatai is vannak, hiszen általánosan kitűzött cél továbbra is a minőségi, a deviza- és a pénzbevételek növelését elősegítő forgalom növelése. l sokkmteni a terhelást Ellentmondás azonban nincs a célok és tendenciák között. Mert változatlanul igaz, hogy a vízminőség védelmét — a többi között és elsősorban — a terhelés, tehát a forgalom mérséklésével lehet elérni, de ezen belül a környezetet kímélő, szerető, óvó emberek forgalmának a növekedése csak hozzájárulhat a kitűzött célok mielőbbi, maradéktalan eléréséhez, megvalósításához. Ezzel függ össze az a kívánság, hogy további erőfeszítéseket és intézkedéseket kell tenni a higiénés feltételek javítására, a környezeti kultúra színvonalának a növelésére. Sajnos, ma még kevesen érettek valóban arra, hogy látva lássák és tudva tudják: a természetet, a környezetet kímélni kell. Ennek a jelenségnek a lehangoló eredménye, ha az üdülőhelyek, a sokak által látogatott parkok, strandok oly piszkosak, vagy éppenséggel veszélyes szennyező forrásokkal találkozhatunk. Várható, hogy az idén nyáron ilyen esetekben — a minisztertanácsi rendelet szellemében — engesztelhetetlen szigorral kell majd elrendelni különböző intézmények, akár üdülők bezárását is, tekintet nélkül arra, hogy az adott időszakra már a beutalókat is kiosztották. Adott esetben ugyanis ez a tény sarkallhatja a felelősöket arra, hogy többet törődjenek a környezetvédelemmel. A Hazafias Népfront nevében Inzsel Ottó, az Országos Tanács osztályvezetője kifejtette a hulladékgyűjtés fontosságát, nemcsak a környezet megóvása szempontjából, hanem a még hasznosítható anyagok népgazdasági jelentősége folytán is. Egyre eredményesebben működnek a különböző környezetvédelmi őrsök, amelyekre a jövőben még nagyobb feladatok hárulnak. Csopaki gondok A hagyományoknak megfelelően a biztottság tagjai ezúttal is megismerkedtek a vendéglátó településsel. Dr. Szalay László, Csopak tanácselnöke — visszatekintve a múltba — elmondta, hogy a Nosztori patak — amelyet a helyiek Sédnek neveznek — valamikor hét malmot is működtetett; ezek késői emlékei a közismert és közkedvet malomcsárdák. A község eredete azonban még régebbre tehető, erről tanúskodnak római kori maradványok. Csopak neve először egy 1272-ben kelt adománylevélben olvasható; innen datálják a község létét. Gondot okoz, hogy a kereskedelmi egységek csak a helyi lakosok igényeit elégítik ki, s nem számolnak az üdülőforgalommal; a magánvállalkozások száma kevés, és a minőségük sem megfelelő, a szerződéses üzletek környezete kulturálatlan. Általános jelenség, hogy szaporodnak a megműveletlen területek: megoldandó, a nádaratás; szükség volna arra, hogy az ezerötszáz négyzetméter fölötti telkeken legalább földpincék létesítésére nyíljék lehetőség. Gyulay Zoltán A MÁSODIK VOWL Ezt a bizonyos vonalat vagy 10—15 évvel ezelőtt meghúzták. Kissé vékonyra, határozatlanra sikeredett, a legtöbb helyen nem is látszik. Nem csoda, hiszen elméletben rajzolták meg, akkor, amikor nem hatott költői túlzásnak : azt állítani a Balatonijáig Jaeger tiszta, a strandon nem léptek minduntalan a hasunkká és meg sem fordult a határozni hivatottak fejében — sajnos — az építészeti stop. Ám az idő tájt is akadtak olyanok — mondták is rájuk: vészmadarak —, akikben felrémlett egy, a mai állapotokhoz hasonlatos vízió. Ők már akkor szorgalmazták ezt a bizonyos második vonalat, vagyis a tóparttól távolabb eső falvak üdülés céljára való felkészítését. A periféria azonban perifériális témának minősült. Ma kétségbeesetten keressük a lehetőségeket. Az utóbbi két-három esztendőben aligha akadt olyan, az idegenforgalommal foglalkozó szűk körű tanácskozás, vagy reprezentatív konferencia, ahol ne domborították volna ki a háttérben elhelyezkedő települések jelentőségét. A lelkes felszólalók idillikus képet festettek a meszelt falú, nádtetős házikó kerekeskutas, tehénbőgéses romantikájáról, a távolban megcsillanó víztükör fenséges látványáról — e kép külföldi prospektusokban gyakori —, logikusnak tetsző érvek tucatját sorolták fel a falusi életforma jótékony hatását bizonyítandó. Megvallom, számomra ez a lázas igyekezet afféle rábeszélésnek tűnt, s meggyőződésem, hogy szószólói méltatlankodnának a legjobban, ha olyan üdülőbe szólna a beutalójuk, amelyik távolabb van a víztől, mint kétszáz méter.. . De legfőképp azért hitetlenkedem, mert ez a bizonyos második vonal egyelőre nem létezik. Nem létezik, mert igazából nem hiányzott a tóparton egymást legázolóknak, s azoknak sem, akiket a bölcs előrelátók esetleges, házigazdaként kiszemeltek. Eddig. Az Építésügyi Minisztérium, valamint a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet által kidolgozott országos üdülőterületi tervkoncepció (ez a teljes neve), mindenesetre számba vette az országban azokat a településeket — szám szerint 282-t —, amelyek üdülés, pihenés, sportolás szempontjából szóba jöhetnek. A napokban a Hazafias Népfront is mozgósított a falusi üdülés felkarolására. Ígéretes offenzíva bontakozik ki, kár lenne vaktöltényekkel lelohasztani. A Balaton-parton építkezni nem lehet, tehát várhatóan nő majd az érdeklődés a présházak, az elhagyott parasztportok, s kellő feltételek mellett, a „háznál töltött” szabadság iránt. Ami eddig csak néhány csendre, nyugalomra vágyó különcködésének számított, az esetleg sokak kedvelt nyári diótöltésévé válik. A nagy kérdés jelenleg az, hogy vajon hány brosúrányi drága papír fogy el, amíg felismerjük a kölcsönös érdekeket? Szényi Gábor Szólók holcsén épülvidzsungel Az árulkodó légifény képéi. Egy átfogó vizsgálat keretében tavaly a népi ellenőrök isvizsgálták a' 'Balaton-parton a területfelhasználásSál ■ ed építési tevékenységgel kapcsolatos problémákat. A parti települések változásait légifotogramrhetriai módszerekkel is értékelték. A feladatot a Budapesti Műszaki Egyetem Geodéziai Intézete irányításával végezték el az MN Tervező Iroda és a Honvéd Térképészeti Intézet munkatársai. A vizsgálatokhoz felhasznált légi fénykép-sorozatok 1970., 1975. és 1980. években készültek, eredetileg kizárólag térképészeti céllal. A sorozatokra alapozott öszszehasonlító értékelés öt különböző szerepkörű, fekvésű Balaton-parti település változásait követi. Vizsgálja kiemelt üdülőcentrumok, így Balatonfüred, Tihany, északi parti zártkertes települések, Balatongyörök, déli parti központ, Balatonboglár, a családi üdülés hagyományos fürdőhelye, Balatonmária változásait. Az eredményeket album foglalja össze, amely tartalmazza a településekről készült, vizuális megjelenítést szolgáló ábrákat, valamint a tendenciákat jelző, számítógépes feldolgozás alapján készült diagramokat és táblázatokat. A vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy az öt településen azonos folyamatok mentek végbe. Az épületek száma mindenütt meredekenemelkedik, az épületegységre eső telekrészek területe csökken. A mezőgazdasági műve,lés alatt álló szántóföldek gyorsan fogynak. Visszaszorulnak a szőlő- és gyümölcskultúrák, összezsugorodnak a közterületek. A vizsgált települések között legkedvezőbb Tihany helyzete, míg Balatonmárián ijesztő változások figyelhetők meg. Az egykor levegős, szőlő- és gyümölcskultúrájáról, kertjeiről, kellemescsaládi nyaralóiról közismert településen tíz év alatt felére csökkent a művelt szántóterület. A légifényképek tanulsága szerint a szőlők, a gyümövclősök helyét néhány év alatt épületdzsungel foglalta el. * Aki ezeket a dokumentumokat szemléli, aligha vonja kétségbe az egyre szigorúbb intézkedések meghozatalának a szükségességét. TÁKJAT ) EGRY JÓZSEF (1883—1951) — Zárkózott, kevés beszédű ember volt. Tizenkilenc évesen jött Budapestre, hogy festészetet tanuljon. Járt Münchenben, élt Párizsban, hazatérése után felvették a főiskolára, Ferenczy Szinyei is tanította —de semmilyen iskolában nem érezte jól magát. Nem volt simulékony, fogékony, megrögzött autodidakta ,aradt, aki maga kér este-kutatta trz utat — önmaga művészetéhez. •„A természet előtt mindig valami templomi áhítat fog el” — írta naplójába. Képeiről ez sugárzik felelik. A Balatonról, kedves témájából, ezt írta: ,,Én,nem a Balatont. Sjanemvilágát festem.” MAGYAR NEMZET | BALATON. 1 |_______|