Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

Kedd, 1933. május 3. A zene hagyománya és jelene Érték az, ami korszerű A művészi hagyomány jelentése végeredményben nem más, mint az ember félelme, küzdelme a halállal, a káosszal, a széthullással — tanítja Szabolcsi Bence. Hogyan tudjuk megmenteni az értékeket? Vajon jól és helyesen adjuk-e tovább ezeket a fiataloknak? Erről beszélgetünk Földes Imrével, a Zeneművészeti Főiskola zenetörténet- és zeneelmélet-tanárával. :— A hagyományt szüleink, nevelőink, közösségek közvetítésével örököljük és kisebbnagyobb módosításokkal továbbadjuk utódainknak. Minden nemzedéknek az az érdeke, hogy a hagyományt átvegye és erkölcsi kötelessége, hogy saját tapasztalataival kiegészítse, átnyújtsa az ifjabbaknak. Tanár vagyok, a szellemi örökségről beszélek. Ha a szellemi örökség folytonosságát megszakítják, kérdés: betölthető-e valaha is az űr, amely ilyenkor keletkezik? — Amikor fokozatosan kiiktatták az iskolából az antik kultúrát, a keresztény középkort, a mitológiát és a bibliát, egy nemzedéket idegenített el az európai kultúra jó részétől, csak ímmel-ámmal olvassák a régi görögöket, nem is sejtik, milyen jeleneteket ábrázolnak a középkori és reneszánsz képek. És félek, hogy Adyt sem értik. Vajort a napjainkban a régi korszakról begyógyíthatják-e a szellemi örökségünkön ütött sebeket? Hozzá kell tennem: nem csak nálunk. Nyugaton is sok helyen a napi gyakorlathoz igazítják a tananyagot. Folytonosan újabb és újabb „reformok" adják át egymásnak a helyüket. S mi a véleménye napjaink korszerű műveltségéről, mivészi kísérleteiről, kudarcairól és eredményeiről? — Korszerű? E szóval nagyon könnyű visszaélni, kijátszani a hagyománnyal szemben. Véleményem szerint mindazok, akik az értéket keresik a múltban és a jelenben, akik azon munkálkodnak, hogy az értékek iránti igény továbbéljen az ifjúságban, ezek gondolkodnak korszerűen. Hogy mi az érték, erről öreg és fiatal, tegnap és ma, itt vagy ott másféleképpen vélekedhetik, hiszen az érték nem abszolút fogalom. De erre történő hivatkozásijai manapság a konkolyt is búzának nézik. A selejtnek nem volt soha olyan térhódítása, mint napjainkban. A hétköznapok világában és a művészet területén egyaránt. Ha régen valahol megfestettek egy rossz képet, csak az találkozhatott vele, aki odament. Ma a reprodukciók révén a selejtes mű is mindenhová eljuthat. Régen, ha valaki kitalált egy rossz dallamot, azt csak viszonylag szűk kör ismerte meg és azonnal el is felejthette. Ma nincs az a rossz dallam, amely ne jutna valamennyiünk fülébe. És nem felejthetjük el! Nem hagyják elfelejteni! A tömegkommunikációs eszközök ,,jóvoltából" bevésődnek a tudatunkba és súlyos rombolást okoznak. Az ízlésünket teszik tönkre. A kultúrával foglalkozó intézményeknek és személyeknek erőteljesen el kellene határolni magukat minden értéktelentől, minden giccstől. De megteszik-e? Nem éppen a művészet oktatója, a zenetörténet alkalmas-e arra, hogy kialakítsa egyrészt a múlt művészi értékei iránt tiszteletet, másrészt az új alkotások, az új zeneművek iránti fogékonyságot? — A kérdés mindkét felére igent mondok. Aki Josquinen és Bachon, Mozarton és Bartókon nevelkedik, nem adja oda magát tiszavirágéletű dalocskáknak. Vagy, hogy finomabban fogalmazzak, a zenetörténet megtanít különbséget tenni a műfajok között. Munkadal, bölcsődal, vallásos zene, szórakoztató zene más-más szerepet töltött be és tölthet be ma is az emberek életében. Egy kantáta — többek közt — azért készült, hogy elmélyítse a hívő áhítatát, a szórakoztató zene — például a tánczene — meg azért, hogy minél jobban lehessen ropni rá a táncot. Az előbbit akár csukott szemmel is hallgathatták. Ilyenfajta zenét ma is lehet — bár egyáltalán nem szükséges — kézbe temetett arccal hallgatni. Mindenesetre figyelni kell rá, hiszen ahogy egy színházi előadás fokozatosan bontakozik ki, ugyanúgy az, amit a zeneszerző a zene és a szó együttes ért tévé], máskor csupán a hangszerek segítségével közös a hallgatósággal, azt csakis folyamatában ismerhetjük meg és foghatjuk fel. A zenei témák, a drámaibb és líraibb felületek, a gyorsabb és lassúbb szakaszok nem élnek önálló életet, hanem részei a műalkotás egészének. Ha a kantátáknak, szimfóniáknak, kamarazeneműveknek, operáknak igazán a közelébe akarunk férkőzni, akkor a zenei történéssel — a hangokkal — elejétől végig együtt kell haladnunk. — A szórakoztató zene akkor teljesíti a hivatását, ha a hallgatójának kellemes közérzetet ad, ha jó talp alá valót kínál. Mégis manapság milliók hallgatják a szórakoztató zenét úgy, mintha kantáta, vagy szimfónia volna. A kantátára, vagy szimfóniára viszont oda sem figyelnek, azaz még szórakoztató zeneszámba sem veszik! Ha hallgatják is, közben olvasnak, beszélgetnek. Nem csekély feladatra vállalkozik tehát a zenepedagógus, ha ezen a helyzeten változtatni akar, hiszen nem csak zenei életünk, de a mindennapi életünk is tele van hasonló funkcióvesztésekkel. Sok fiatal egészséges arányban él a szórakoztató és komoly zenével. Ám milliók csupán a szórakoztató zenéről vesznek tudomást. Beérik egyetlen műfajjal, holott a műfajok sokszínű választéka áll rendelkezésükre. S ezt a helyzetet csak tovább rontja, ha az ének-zene tanár nincs hivatásának magaslatán, vagy, ha az iskolában az énekzene órák száma csökken. Szerencsére vannak olyan fiatalok is, akiknek nem kell külön felhívni a figyelmét az új zenére. József Attilával vallják, hogy: „Nem Bachból értjük meg Bartókot, hanem fordítva. Kiváncsiak arra, amit zeneszerző kortársaik írnak. „Őrzők , vigyázzatok a strázsán’' — intette Ady az ember „szépbe szőtt hitére” vigyázókat. Ön, aki annyi sikeres TIT-elvanássorozat és a „Mindenki zeneiskolája” rádiósorozat élő népszerűségét vallhatja magáénak, mennyire érzi időszerűnek Ady intelmeit? — Az eddigiekből — gondolom — nyilvánvaló, hogy Ady szavait szó szerint a magaménak érzem, programnak tekintem. Húsz évvel ezelőtt minden alkalmat megragadva szidtam, amit rossznak, értéktelennek tartottam. Ma az energiámat inkább arra fordítom, hogy minél több értéket mutassak meg a zenetörténet múltjából és jelenéből hallgatóimnak. S ilyesfajta munkára soha nem volt még ennyire szükség! Azt hiszem, nem lehet szebb feladata a pedagógusnak, mint ráébreszteni ■ a hallgatóit arra, mennyivel különb értékekkel élni együtt, mint értékek nélkül. „A zene mindenkié!" — idézzük gyakran és helyesen, nekem azonban néha megfordul a fejemben, vajon nem lenne-e bölcsebb, ha olykor fortélyosan azt mondanánk: „A zene kevéseké ..." Hátha akkor özönlenének az értékes zenére az emberek, mert bosszantaná őket, ha nem tartozhatnának a kevesekhez . .. Lukács Antal * Megjelent az új Lakáskultúra A tartalomból: Életfogytiglan: hogyan lesz egy nyaralóból végleges otthon? Papíron és valóságban: az igényekhez alakítható faház. Színek a szobában. Szoba-konyhából összkomfort. Egy régi udvarházban. Mit láttunk a Nemzetközi Bútorszalon párizsi kiállításán? Kulturált lakás — lakáskultúra McWrNomzet Elutazott a lengyel nagykötet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Tadeusz Pietrzakot, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Méhes Lajos Svédországban Méhes Lajos ipari miniszter Thage Peterson svéd ipari miniszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Svédországba utazott. Stockholmban tárgyalást folytat vendéglátójával a két ország ipari kapcsolatainak időszerű kérdéseiről, az együttműködés elmélyítésének további lehetőségeiről. Találkozik Mats Hellström külkereskedelmi miniszterrel is. Svédországi tartózkodása során felkeres több olyan vállalatot, amellyel hazánknak sokrétű ipari és kereskedelmi kapcsolata alakult ki. Új bizományi üzlet nyílik A Bizományi Áruház Vállalat és a MÉH Tröszt közös sajtótájékoztatót tartott hétfőn, amelyen bejelentették, új szolgáltatásokkal igyekeznek a lakosság rendelkezésére állni. Május 4-én a Kinizsi utca 12. számú épületben olyan felvevőhelyet nyitnak, ahol minden ruhaneműt átvesznek, használatértékének megfelelően darab vagy kilós áron. Az üzlet nyitvatartási ideje megegyezik a Központi Zálogház ügyfélfogadási rendjével. A Kinizsi utcai üzletben lehetőség lesz arra is, hogy a hátrányos helyzetűek segítésére bevigyék megunt holmijaikat az emberek — ezeknek ellenértékét a Vöröskereszt csekkszámlájára utalják át. A BÁV ebben az ötéves tervidőszakban nyolcezer négyzetméterrel szeretné növelni üzlethálózatának területét. A Patyolattal kötött megállapodás értelmében felvásárolják a még értékesíthető, de szennyes ruhákat is, és tisztítva hozzák forgalomba. A fővárosi tanácscsal egyetértésben a BÁV kiterjeszti tevékenységét a hagyatékokkal elfoglalt lakások kiürítésére, illetve az ingóságok megőrzésére. A ruhaneműket, ékszereket zálogba veszi megőrzésre, a bútorokat és egyéb tárgyakat hagyatéki raktárba tárolja megfelelő öszszegért, segítséget nyújtva így a lakások gyorsabb kiürítéséhez, s az örökösöket a viták, pereskedés gyorsabb befejezésére ösztönözve. CSEPEL VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit „Volán” vendéglő Szigetszentmiklós „Boci” büfé Budapest, XXI. Rákóczi F. u. 174. A pályázók részére tájékoztatást a vállalat személyzeti osztálya ad. A pályázat benyújtásának határideje 1983. máj. 30. A versenytárgyalást 1983. jún. 2-án, du. 3 órakor tartjuk a vállalat központjában, Budapest, IX., Soroksári út 98. Hagyományos és új a kutatásban Megkezdődtek az akadémiai osztályülések A Magyar Tudományos Akadémián hétfőn megkezdődött az Akadémia idei közgyűlését megelőző osztályülések háromnapos sorozata. Az első napon Hagyományos és új a magyar szellemi életben címmel a nyelv- és irodalomtudományok, a filozófiai és történettudományok, valamint a gazdaság- és jogtudományok osztálya együttes ülést tartott. .Megnyitó előadásában Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkárhelyettese egyebek között rámutatott: a magyar társadalom racionalizálódásának és érettségének mutatója, hogy tudatosan kíván szembenézni saját történetével, fejlődésének jellegzetességeivel. Csak így válhat történelmünk feltárása mai helyzetünket is megértető, cselekvésünket irányító erővé. Ugyanakkor nem küszöbölhetjük ki a nekünk nem tetsző elemeket múltunkból. A múlt kultúrájának jelenléte és elemeinek tudatos felhasználása olyan kutatómunkát igényel, amelynek közvetlen társadalmi haszna aligha vitatható, és a nemzeti tudat fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű. A hagyomány és az új viszonya a magyar szellemi életben olyan kérdés, amelynek elemzése az Akadémiának, múltbeli sajátosságai és a jelenben betöltött szerepe folytán egyaránt fontos kötelessége — mondotta Kulcsár Kálmán. A művelődéstörténet A magyar irodalom korszakváltásáról elhangzott beszámoló megállapította: a költészet „egyeduralma" megtört, mind nagyobb teret nyer a széppróza. Megszűnt a népi—urbánus ellentét is, de helyébe irodalmi-poétikai széttagoltság került, amely az írói teremtőerő minősége szerint tesz különbségeket a különféle törekvések között. Az avantgarde soha nem tapasztalt mértékben hódit tért, segítve ugyan az igazi tehetségeket, de kedvezve az epigonoknak is. A nyelvtörténeti előadásban idézett, a szókincs módosulását tükröző példák mellett elhangzott, hogy újabban felfigyelnek összetettebb jelenségekre is, amelyek nyelvünk dramatikai szerkezetét érintik. Ezek közé tartozik, hogy a nyelvjárási formák behatolnak a köznyelvbe, s terjednek a rövid, gazdaságos, takarékos nyelvi fordulatok. A művészettörténet hagyományairól és újításairól szóló előadás rámutatott: nincs értelme olyan kísérletnek, amely a tudományág hagyományos kereteit kétségbe vonja. Jelenleg a tudományszak aktuális megújulási tendenciái, a művelődéstörténeti tudományágazat együttműködésének irányába hatnak. A magyar nyelvtudomány a két világháború között elméleti téren a nemzetközi öszszehasonlításban fáziskésésbe került. A tudományág ezt az elmaradását az utóbbi évtizedekben megszüntette — összegezte a témával foglalkozó előadás. A neveléstudományban rendezetlen a hagyományos és az új, viszonya. Elhangzott, hogy a neveléstudomány önmegértésének és önértékelésének erősítése, valamint a társadalomtudományok részéről az a felismerés, hogy a nevelés egyegy vetületének a maguk eszközeivel való megvilágítása — bármily fontos legyen is önmagában — még nem a nevelés tudománya. A hírközlés jelene A műszaki tudományok osztálya ülésének részvevői a távközlés, távinformatika és a kommunikációs infrastruktúra aktuális kérdéseit vitatták meg. E téma áttekintését időszerűvé teszi az is, hogy az ENSZ 1983-at a hírközlés világévének hirdette meg. Ebből az alkalomból világszerte megvitatják a hírközlés fejlesztésének társadalmi és gazdasági jelentőségét, távlatait, az egyes országok sajátos problémáit. Vámos Tibor, az MTA rendes tagja előadásában hangsúlyozta: az információ nem önmagában és önmagáért van, hanem átfogja a társadalom minden területét, hatással van annak csaknem valamennyi szektorára. Hazánk információs kultúrája a korábbi évek helytelen szemlélete eredményeként viszonylag elmaradott, szakadék van a technikai lehetőségek és a társadalmi gondolkodás között. Kommunikációs rendszerünk fejletlensége hátráltatja a munka- és szervezési kultúra haladását, nemegyszer nehezíti az állampolgárok ügyintézését. Az előadó rámutatott, hogy az információs rendszer, a technológia fejlesztése még gazdasági gondjaink közepette is a leggyorsabban megtérülő beruházás. földi világ A biológiai tudományok osztályának ülésén az állati magatartás-vizsgálatokról és azok gyakorlati felhasználásáról hangzottak el előadások. A tudósok úgy tartják, hogy a hatvanas évek genetikai megújulása után a magatartás-kutatás napjaink nagy jelentőségű biológiai forradalma. A kutatások átalakították az állati magatartásról alkotott képet, új eszközöket adtak a gyógyításhoz, s az állattenyésztésben és az állati kártevők elleni védekezésben. A föld- és bányászati tudományok osztályának ülésén a Föld dinamikájának kutatásairól adtak számot a tudósok. Előadások hangzottak el a Föld belső szerkezetéről — összefüggésben a dinamikai mozgásokkal, a geodéziai mérési rendszerekről, a hazai földrengésvizsgálatról. Szó volt a földi árapály-kutatás legújabb eredményeiről is. Az MTA osztályülései ma folytatják munkájukat. ! A Magyar Nemzet megkérdezte: Miért rosszak a fotóautomaták? Skála áruházi szolgáltatás: a fotóműterem mellett igazolványkép-készítő automata várja a közönséget. Azaz. .. Ott a tábla a berendezésen: rossz, elnézést kérünk. A gyorsaságról így kénytelen lemondani az odatévedő polgár. És csodálkozik: ugyan, miért megy tönkre, miért áll hetekig egy olyan szerkezet, mely szerte Európában utcán, üzletközpontokban, vasútállomásokon bőséggel megtalálható, és egyike a nyereséges szolgáltatásoknak. Budapesten sem az egyetlen ilyen gép az, amelyik a Skálában „dolgozik”, ám a rossz felirat a többin is sokszor megtalálható. Vajon a gyakori hibának nem az üzleti szempontok az okai? Az például, hogy pár évvel ezelőtt még hasznot hozott a gép, ám most, a drága és esetleg importált vegyszerek, fotópapírok ráfizetésessé teszik a működtetésüket? Kérdéseinkkel az OFOTÉRT laboratóriumi osztályának vezetőjét, Simon Lajost kerestük meg. — Mióta működnek fotóautomaták hazánkban? — A Főfotó és az OFOTÉRT üzemelteti a gépek többségét, mi az Otthon és az Újpesti Áruházban. Szegeden, Miskolcon, Pécsett, valamint Debrecenben szereltünk fel egyetegyet. A Ferihegyi repülőtéren és a hegyeshalmi határátkelőhelyen a vízumokhoz szükséges fényképeket is ilyen automatákkal készítik el a külföldiek. Néhány évvel ezelőtt még létezett az Ausztria és Magyarország között a vízumkényszer, vásároltunk és munkába állítottunk a határokon angol gyártmányú berendezéseket. Ám amióta felesleges az ilyen dokumentum, a gépekre sincs szükség: leszereltük, s az ország forgalmas áruházaiban üzembe helyeztük őket. — Akkoriban még nyereséges volt a „gyorsfotózás”? — Mérsékelten, de az volt. A két fémtizesért, készülő négy igazolványkép három perc alatt kijött az automatákból: jól járt a lakosság, és jól az üzemeltető is. — Napjainkban bizonyára már ráfizetnek ... — Újabban ismét van kevéske hasznunk a gépek munkájából. Ugyanis a Forte jóvoltából magyar fotópapírra és magyar vegyszerrel dolgozik az automata. — Keresi-e a lakosság ezt a szolgáltatást? — Igen, elég nagy a forgalmuk az automatáknak. Tudnak a létükről, és az útiokmányok, sürgősen kellő igazolványok elkészítéséhez igénybe is veszik. — E szerint mégis működnek? — Gyakran meghibásodnak, elég öregek már ezek a masinák. Az Otthonban és az Újpesti Áruházban a kisebb üzemzavarokat elhárítják a helyi villanyszerelők, a nehezebb ügyek miatt pedig szólnak nekünk, s a műszerészeink segítenek ilyenkor. Leggyakrabban az a dolguk, hogy a szerkezetből kiszedjék a csavaralátéteket, a fémlapokat, az automaták legfőbb ellenségeit... S. . Innira Gandhi fogadta Pozsgay Imrét Indira Gandhi miniszterelnök, az Indiai Nemzeti Kongresszus (i) Párt elnöke hétfőn fogadta dr. Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát és kíséretének tagjait. A delegáció a Nemzeti Kongresszus Párt meghívására érkezett Indiába. A szívélyes légkörű megbeszélésen jelen volt dr. Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság indiai nagykövete is. Kormánydelegációnk Genfben tárgyal Schultheisz Emil egészségügyi miniszter vezetésével kormányküldöttség utazott Genfbe, hogy részt vegyen az Egészségügyi Világszervezet 36. közgyűlésén. Kiváló vállalat a Herendi Porcelángyár Kiváló címet kapott a 157 éves Herendi Porcelángyár, amelynek készleteit, dísztárgyait és figuráit több mint negyven országba szállítják. A világhírű termékek az elmúlt esztendőben is helytálltak a piacon, s a gyár öt százalékkal növelte tőkés exportját, annak ellenére, hogy több országban gazdasági nehézségek miatt csökkent a kereslet. A kiváló cím elnyerését tanúsító oklevél átadása alkalmából vasárnap ünnepi nagygyűlést tartottak Herenden. A kitüntetést Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Podina Sebő, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének titkára adta át Felek Béla igazgatónak. Aranyat érő esők Május első munkanapja aranyat érő csapadékkal köszöntött be országszerte, felüdítve a szomjazó határt. Mezőgazdasági szakemberek szerint a legjobbkor érkezett az „égi áldás”, mivel már szárba szökkentek az őszi gabonák: az árpa és a rozs. Csongrád megyében az éltető nedvesség tízezer hektárnyi napraforgó és a több mint hetvenezer hektáron földbe került kukorica magjának kelését gyorsította meg. Az esőt a legjobban a cukorrépa-ültetvények igényelték, mert a korábbi aszályos hetekben sok helyen egyenetlenül csírázott, kelt ki a mag. A hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz területén például kétszáz hektáron újból kellett vetni. Hasznáit a csapadék azért is, mert fokozza a földekre kijuttatott gyomirtó szerek hatását.